Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-09-29

4. PÁPAI LAPOK. 1895. szeptember bfjO a társulatnak oly operett-primadonnája Jnett, i* épp ugy magával ragadta a közönsé­van, a minőt vidéki színpadokon csak ke\e­set találhatni, s Hontai is jól betölti mint Mubrett-énekesna az ö szerepkorét, de szám­talanszor éreztíik hiányát egy harmadik éne­kesnőnek ; igazi népszínmű-énekesnője a tár­sulatnak nincsen. — Jó szalonsziuészei sem get hévvel teli játéka a Kellerrel való hatal­mas jelenetében is. Az egész alakitás egy átgondolt és művészileg koncipiált nacgteste­sitése volt az öntudatos — süt több prae­poteus individualizmusnak s Magdája méltán hangoztathatta: „én Én vagyok, a magam ere­igen vannak a társulatnak ; Füredi mellett,— | jelből lettem az, a mi vagyok." A közönség te ki egyébként most meg is válik a társulat­tól — hiányzik még egy bonviván. Benedek szerződtetése még nem pótolja e hiányt Ha ezeket a hiányokat Komjáthy kipó­tolja, ugy a télre a legjobb sikereket jósol­hatjuk társulatának, mely igy kétségkívül a legjobb vidéki társulatok egyike lesz. Kiváltjuk tehát, hogy a legnagyobb er­kölcsi és anyagi sikerben legyen része a tár­sulatnak, s a magunk részéről azzal végez­zük referádáinkát. a mivel Komjáthy tőlünk bncsuzott: — A jövő évi viszontlátásra! Tudósítónk jelentését az e heti előadá­sokról kóretkezökbcn adj tik : Mi történt az éjjel ? A kik abban a reménybeu mentek a sz n­házba, hogy Bissonnak rég ismert szellemes vígjátékaihoz hasonló darabot fognak hallani, azok meglehetősen csalódtak. A darab nincs híjával a leleményes, kacagtató jeleneteknek, itt-ott l'el-lélcsillau a francia szellemesség egy-egy sziporkázó ötlete, de a .,Válás után" stb. szerzőjétől többet vártunk. Az előadás jó volt. Sziklai nak elég alkalma volt művészi ké­pességeinek ragyogta tásáre. Benedek kiváló bonvivantnak, ögyes társalgónak mutatta be magát. Szabó Irma kedvesen csevegett Susanne szerepében • ügyesen és diszkrétül adta a duz zogó menyecskét. Énekszámai kevésbbé síké­rültek, hangja gyenge volt. a mi egyébként az ö szerepkörével nincs is ellentétben. Hnbot és Kordes kisebb szerepeikben j«'>k voltak. A bohózatot, vasárnap megismételték ugyanazzal a szereposztással, de azzal a különb­séggel, hogy a vasárnapi előadás az elsőnél sokkal vontatottabb volt. Vasárnap dél Után a „Falu rossza' 1 ment, felényire leszállított helyárakkal. A társulat ugy látszik megengedi magának az hogy a fóláru előadásoknál a darab felét kihagyja s az előadás is csak a félhelyárhoz méltó legyen. Konstatáljuk, hogy az előadás a Célhelyárat sem érte meg. Különböző szerepváltozások is Kavarólag halottak. Finnin Rózsit a gyengél­kedő Szenek Anna helyett 8ét*OÍ Aranka adta Az előadást szokatlan nagyszámú közönség nézte végig. A királyné dragonyosai. Kz előadáson alig lehetett észrevenni, hogy < sak hirtelenében lett előrántva az előre hirdetett „Kisvárosi nagyságok" helyett. Szemle Anna dicséretes önfeláldozást tanúsított azál­tal, hogy betegség.' dacára beugrott szerepébe, •látékán egyébként betegségének nyomai alig voltak észrevehetők. Épp oly linóm és graci­ózus alakítást nyújtott, mint a darab olsö két előadásán, (.'sak énekszámai egy részét kellett elhagynia. Hantái szinten méltán rászolgált a közönség sürü tapsaira. S.ziklni az örökké nát­hás báró szerepében jóizüou mókázott. Békési némi indiszpozicióval látszott küzdeni. Búbos­nak szépen énekelt „Alom" keringöjét a kö­zönség megújrázta. Otthon. Az elaggott iparosok segélyegylete javára rendezett előadás zsúfolt ház előtt folyt le. Komjáthgné Magdájáról ezúttal is csak azt mondhatjuk, a mit a mult évben az első elő­adás alkalmával mondottunk. Kgy minden izé­ben át ós átdolgozott perfekt alakitás az, me­lyet e szerepében nyújtott. Kgyaráut brillíro­zott a megérkezésekor lefolyó családi jelenet idillikus képében és a kitörő szenvedély ábrá­zolásában. .Szinte velünk is éreztette azt a lel­kes örömöt, m»lyct húga vijzoutlátssikor ér­szült érdeklődéssel és elragadtatással gyönyör­ködölt művészi játékában, s több izben nyílt szinen is frenetikus tapsviharban adott kifeje­zést tetszésének Szilágyi igazi művészettel ját­szott 1 Sehwarcze nehéz szerepét, itt-ott azon­ban egyes apróbb részletek kidolgozására nem fordított elég gondot. A gutaütött ember moz­dulatait nem tudta ezúttal oly élethűen vissza­adni, mint tavaly. — Még Komjáthy kitűnő Hel'terdingjót kell felemlítenünk ; az ö művé­szete, lebilincselő modora kellett ahhoz, hogy a kissé émelygős szerepben is sikert érhessen el. Koeác* a kormánytanácsos hálátlan sze­repével nehéz küzdelmet folytatott. A többi szerepekben Szabó inna. Iö!linuezné\ Füredi és Szitáséi Kózsa jeleskeiIt.k. Virágcsata. A szezon utolsó operett-előadása szép sikerrel folyt le. Az anyagi sikert a zsúfolt ház biztosította, a szellemi siker érdekében pe­dig az ös&zes szereplők vállvetve buzgólkod­tak. Klsö sorban Szemle Annát kell felemlíte­nünk, ki Fodor Rózsát adta a föle megszokott szeretetreméltósággal ; „A legszebb" keringed, meg kellett ismételnie. Rontat és Bttboe ma nem énekükkel, hanem játékuk technikai részével értek el uagy sikert. A bábntánoot igaz mű­vészettel játszották. Sziklai a m-m éppen neki való szerepében nem tudott nagyobb hatást elérni. Békééi elissserésre méltóan adta Etoaogi I5«nöt. Szilágyi, Henritek és Beczkói kisebb sze repeikben ügyeskedtek. A második felvonás végén, midőn Szende, a sűrű tapsokra a füg­göny elé lépett, a közönség soraiból valóságos virágzápor indult meg feléje, mire az­után a függöny elé jött többi szereplők ás a közönség között valóságos virágcsata fejlő­dött ki. A takácsok. Taláu kötetekre mennek már azok a hír­lapi cikkek, értekezések és ismertetések, me­lyek ujabb időben Hauptmann Gerhard e hí­res drámájáról napvilágot láttak, s ennek a nagy reklámnak köszönhető az, hogy a csütör­tök esti előadás teltház előtt folyt le. De meg a belügyminiszter is segített az előadásnak reklámot csinálni, mert éppen egy nappal előbb hozták a napilapok ama rendeletének hírét, melylyel e darabot a vidéki színpadokon betil­totta. Persze édes a tilos, s a közönség tódult a sziliházba. l>e azt hiszszük, nem csalódunk, ha azt írjak, hogy a közönség csalatkozótl vá rahosásában. Vári egy szenzációs drámát, s s helyett látott hü és kétségtelenül hatásos ké­peket a takácsok nyomoráról, minden különö­nösebb drámai cselekmény nélkül. Konstatál­nunk kell azonban, hogy az előadás kitűnő, a képek a leghatásosabbak voltak. Kiemelkedő nagyobb szerepe senkinek sem volt. Az en­semble kifogástalan volt. Delila Az igazgató pár jutalomjátékáitl került színre 1 darab, • bizonyára nem lett volna nehéz a helyett oly darabot választaniuk, mely­ben ugy Komjáthynak, mint Korajáthyné-nak hatásosabb szerepük lett volna. i>e a társulat legnagyobb része már elutazott, s így oly da­rabot kellelt elöadniok, melyben kevés szerep­lőre van szükség. S az előadás nem is tarto­zott a jobbak közé. Komjáthy Jíosweiu And­réban egy halviny, bágyadt, itt-ott érthetet­len alakot mutatott be, s csak hely Ivei-közzel láttuk felcsillanni az ö művészi képességeinek kiválóbb nyilvánulását. Bcnaliknél játékról alig l»het múlani, mivel hiányzott annak eliö teltétele. a szerep tudása. Folyton a sngó támogatására szorult, s igy fellépese is bizonytalan és hatá rozatlan volt. Komjáthyné művészi játékamen­tette meg az est sikerét. Szerepe azonban nem volt elég nagy arra, hogy a közönség érdeklő­dését állandóan lekösse. A színpadra léptekor óriási csokrot kapott. Szítba Irma és Bárha jól megállották helyüket. TOLLHEGYGYEI A Bakonyban. — • Szarvasvadászat íszent-tiálou. Nemcsak lakodalmairól, de szarvasva lá­szatairól is híres Szent-Hal. Mindkettő kitű­nően szokott sikerülni, azzal a különbséggel, hogy mig a lakodalmak a faluban folynak le a bgkedélyesebben napokon át, addig a vadá­szatoknak a Hakony ős rengetege, a 16 ezer holdas szt.-gáli erdő a színhelye, mely annyira gazdag a nemes vadakban. Kiment a híre a nagyszerű vadászatok­nak messze földre. Így esett meg. hogy a hé­ten egv pápai vadásztársaságot es a hozzájuk távol vidékről direkt a vadászatra megjött ven­dégeket is kicsalta a vadászszenvedély a szt.­gáli erdőségbe. Korán reggel négy kocsin indultak el a nimródok és 3 órai ut után a találka szín he lyéie értek, hol őket már a szt.-gáli vadász­kompánia várta Ott volt a pap, biró, mester, kurátor, elöljárók, szóval a falu színe-java fölfegyverkezve különleges fajtájú Hintákkal. Kgy jótékony früstök utáu, melyen fő­szerepet játszott a „kövesztett", kezdetét vette duzzuilá remények közi a szarvasvadászat. Az első hajtásban a kopók gyakori esaholása majd extázisba hozta a vadászokat. Fegyverüket lö­vésre készen tartva, bizonyos izgatottság mel­lett ügyeltek az előbukkanó vadra. Az elhang­zott !t puskadurraiiáshól azt hihette volna, az ember, hogy legalább is 9 szarvas esett el. Pedig dehogy. Csak kot, ártatlan özet tiszteltek m g e nagy disztüzzel. Az özek, no, ázol; szeren­csésen és sértetlenül elmenekültek. l>e jó lett. volna, ha a vadászok is elmenekülhettek volna, a kik csak a levegőbe lőttek karikát, mert bi­zony volt mit hallgatni a többiektől egész nap. A szt.-gáli biréit csak az mentette meg a ..meyr*aiiá*tái", hogy biró és tekintélyén ilyen ki­köszörülhetetlen csorbát ejteni nem akartak. A mi ezután történt: az csak egy szo­morú történet. bVggel 9 órától délutáni á órájg tartott aznap a vadászat — minden eredmény nélkül. Hiába hajtottak a kopók, azok többé nem nyikkantak : hiába álltak helyükön a va­dászok, ök többé vadat, nem láttak, de jártak h-gynek fel, völgynek M, inásztak„kübörcök"-et eleget. Holtra fáradtan, egyik a másikat tá­mogatva érkezett ineg a vadasztanyára, a „Ti­szai major"-l>a a vadásztársaság. Itt aztán párolgó gulyással, tok más étel­lel és még több itallal restaurálták magukat a vadászok. A tanya kedves háziasszonya és há­ziura vab'idi magyaros vendégszerct ttel fo­gadta és látta el a társaságot. Este 10 óra felé feloszlott a kompánia és csak 4-en (a gazda, egy ineg- és egy kit biró, no meg egy obsitos haszár] tartottalt ki éjfélután 1 óráig az a<z­tal mellett, hallgatva a l'isla cigány szóló he­gedűjét és fogyasztva nem megvetendő meny* uyisegu borokat és miután itt is valónak bizonyult a közmondás, hogy „adj a tótr.ak szállást, kiver a házból" helyük bont a szo­bában nem volt, künt a legmagasabb szalma­kazal tetején hajtották pihenőre bohó fejüket. Másnap már 5-kor fújták az ébresztőt és bereggelizveu újra folytatódott a vadászat, saj­nos, az elözö napihoz hasonlóan A szt.-gííi híres vadászok minden ravasz fondorlata és fortélya dacára sem sikerült, nemcsak szarvast lőni, de látni sem. Egészen lelohadt a nimró­dok vadászheve, is. Hogy a becsület meg lé­gyen mentve, az egyik szt -gáli szittya lőtt „kevert maggal" egy nyulat, azt mondják IH-n» volt. Végre délután 1 órakor lefújtak I vége lett a vadászatuak. Búcsúzáskor megigérták a szt.-gáli királyvadászok utódai, hogy a legkö­zelebbi alkalommal megmutatják, hogy mégis csak van szarvas a szt.-gáli erdőben. No majd meglátjuk. Hazajövet kitaláltuk azt is. miért nem láttunk szarvast 'í Ugyauis a társaság egyik tisztelt vendége: Aldzsi MJM kormánypárti honatya, a szt.-gáliak pedig erős 48-asok és politikából elhajtották A független szarvasokat, nehogy eseti-g egy mamelnk fegyvere alatt es­Üteg el. taéist.

Next

/
Oldalképek
Tartalom