Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-07-14

XVII. «' vi oly ülll. VÍ*> s/ain. D*á|»a. ÉH?>.>. Julias 14. PÁPAI LAPOK. Papa varos hatóságának éa több papai, s pápa-vidéki egyesületnek mcgvAlaaztoM közlönye Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 980., hova a lapnak szánt közlemények küldendő*. Kiadóhivatal: Goldherg Gyula papirkereskedése. Főtér. Laptulajdono i. dr. Penyveaa) Ferenc Felelős szerkesztő: Körmend) Béla. Elöflzctósck és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hir­detések a let'jolányiisahlian lel\. telnek. A Hp ara : 1 •• •• i . re 8 frt, téU»re H évre 1 frt bQ kr. - EgVM szám ára Ifi kr. TBPCrntSÜnk SétahcIvOt. B ***hely létesítése Urgyfbau. Akkor jelezve I ton tapasztalva városunk iránt, a közjó * I lett. llOírV »»'/ érdemben le o-t .. •/,.],. hh amv in. l a. közérdek s/idfa 1 :i I :\n t :i nusitntt iV'.nri OS Most, a tikkasztó hűségben, mikor az igazi nyár közepén vagyunk,— midőn Tarosunk­ból többen a külföldi és hazai világfúrdők­nek kényelmet és szórakozást egyaránt nynjtó, kies és árnyas helyeirt! menekültek az óriási meleg elöl, midőn sokan közeli szőlőhegyeik­ben nyaralnak és hüsselnek, mi pedig, kiknek alkalmunk és módunk nincsen a várost el­hagyni, izzadunk az ózonnélkuli, bágyasztó forróságban, mely nemcsak utcáinkon, de szo­báinkban is egyformán osztályrészflnkkttl jut, — ünkénytelen azon óhaj száll fel keblünk­ből egy nagy sóhaj mellett : Vajha, lombos fákkal, süni cserjékkel be­ültetett sétnhelyünk volna a város közelében olyan alkalmas ponton, mely könnyen hozzá­férhető és olyan helyen, a melyet boldog-boldog­talan felkereshetne, mini közsétaÁelyet, a hol magát mindenki a napi fáradalmak után za­vartalan kipihenhetné. Téli sétahelyünk van: az aszfaltjárda, mely már több kilométer hosszúságban szegé­lyezi utcáinkat nagy büszkeségünkre és a té­len sétálók kényelmére is. Azonban égető szükséget képez nálunk közegészségi tekin­tetben egy olyan városi sétahelynek is léte­sítése, mely kora tavasztól kés3 5szig városunk összes lakossága által élvezhető lenne és a melyet nemcsak a serdülő nemzedék játszó­helyéül, de egyszersmind a városunkba érkező látványosságok szinteréül is a legcőlszerüebben lehetne felhasználni, mint az más modern vá­rosokban is van. A „IVtjHti Lapok* mult hónapi egyik számában egy kis közlemény jelent meg a a közérdek szolgalatában tanúsított főúri ál­dozatkészséget, melyet ||e||| egy UellleS tette fényesen igazol nem fog elzárkózni a vá­lett, hogy ei érdemben legközelebb egy in­ditvánj kerül a városi képviselőtestület elé, a melyet bnzditot! a cikkecske, hogy ue riad­jon vissza Bemmifele áldozatoktól, de teremtseI ros kOsóbaJa teljesítése elöl és a jelzett uro­meg | rég kívánt, óhajtott és nélkülözött sé- dalini területét hajlandó* lesz örök aroii el­tabelyet. A bnzgé indítványozó, ugy látszik, adni a városnak kdzséfahelu réljaira. nagyon is sokáig késik indítványával, s bar Nagyon természet^NBiHforban o K\­intencióit a Bétahely magvalósításai illetőleg cellentiájáaak kegyes beleegyezése volna ki­ttdjesen osztjuk és méltányoljuk, de mivel in esskösleadö, a varosnak pedig köteleségóben dítványáról e lapok utján meg nem értesül­; áll a kell'' áldozatot megaoeni saját polgárai tünk, azt hisszük, nem veszi rossz néven, ka megél ózzuk őt. Hogy mily áldásos volna egy ilyen sé­tahelynek megteremtése az egész városra, azt bővebben fejtegetni felesleges; aki él és gon­dolkozik, az belátja és tudja azt, meg a leg­ipróbb gyermek is. Azért hát röviden a hely kér erdekében. .|ó| tudjuk mi azt. hogy sokan azt szok­ták felhozni ezen terv ellen, liogy í Tapolca partja alacsony, vizes hely : de eseti érv ne­vetséges adott viszonyaink között, mert hisz a szép várkert még mélyebben fekvő terület, a ki nem hiszi, megmutatja azt neki a Ta­dosere térünk. A terv Éem uj és nem is a i polca arra folyása. Tehát esik be kell a Ta­mieiik,de (elevenítjük újra, miután a tapasztalat! polca partját fásitani es pázsittá tenni, gyö­lolytán bebizonyult, hogy több éven át eddig I nyörü liely lesz az és mindenesetre egészsé­még nem sikerült oly alkalmas, a .ároshoz ! gssebh is. mint most, mikor mivelés alatt áll. annyira közelfekvő, szép es uagy területet sokasai We trágyahalmokkal, találni sétahelynek, miül éppen a reg tervbe \ haladás, a felvilágosodás korát éljük, vett é s beszéd tárgy át is képezett terület. Jlár több műve a városnak mutatja életreva­Ez pedig nem más, mint as urodalnti tő­kzrtrknok egyfelől a halpiac mellett, a ligeti füzeshez vezető ut és a gféf-ut közt, másfe­lől i Tapolca partja es a füzes úttól a gróf-1 csőségóre lehetnek. Sorozza a város a séta ut irányában képzelt agyeaes vonal között; hely megteremtését i s it legszükségesebb, mi­Ióságai, s Még I szőnyegen levő többi köz­érdekű dolgok, lllelyek létesítése tol VH1 Iliit11 II11 \ an, ha iiiegvalósulnak. esik városunknak di­fekfő része. K terület városunk örökös uré nak, gróf Esterházy Móric főispánunk OEx­C'dlentiájának a tulajdona. Ks ba a v. kép­inegvalósitáea körül nem fog elárulni, reméljük és hisszük, hogy 8 Bxcollentiája az ő nagyúri nemes szivet es viaelőtestület az eszme BSükkeblüségét - reg ismerve lelket, S folv­előbb megvalósítandó teendői közé. Ivét évtizedig ngyis csík háhra ment városunk, legyen most jelszava : »Előre !< Helybeli. A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Tövisek és virágok I. Oiűtia. s zé|), mint egy Diána, Azt is ka| idővel, Köre] is \an vi've —Bolond egyik, másik, — Tüzes ttdvarlókkal, Valódi Diána: ( *ak még egy férj kéne. Szarvasra vadászik. II. Nem kell nekem Szilén, mert én Megfon! óva rém a'! Jobb szeretném' III. Nas«»rM"»lf«iii Bimbóban a szerelem. Gyümölcsöző szerelem N» érintse senkisem Vig zajoddal kedvesen QoejOH kézzel, mert ez a Kie-n bölcső, most te foatj S/ "i''lemnek —.tavasza. Szerelemben ez az - la*, Kinyilt má r a szerelem, Kisér tgÓM léten át, Szirma hervad birtelen. Kdes lángot mindig ad. r.Katö vágy napsugár... Csupán más lesz a neve, Batislaamaasaa - nyár. Bfceialaiannk nlsnt tele. Haan Béla Alul hal, mely Hideg, néma, 8 léiül nyelvos Asszony Almádi-i fürdőiével. — Ituda|iesl. jul. S. Tiszteli nerkesznt n> ! •'-dk most jutok boszi, hogy tisztelt szerkesztő ur ekszpivsz levélben adott megbízá­sáról beszámoljak. De no haragudjék, nort igazán eddig lehetetlen v<dt. A mint levelát megkaptam, rögtüu oso­niiigoltattani éa utaztam Almádiba s niondha­toin, a mily bOSSUa voltam levele fotelékor, épp oly j<> kedvem támadt a vasútnál leszál­láskor ; do hát hogy is De, mikor az ember a Balatonra készül a találkozik olyan két utas­sal, a kik a bosszú Utat megosztják velem, mint a Balatoiitavi gőzhajózás vezérigazgatója : dr. l'enjer Perelte és a Stefánia Yacht elub igazgatója; Ádám Károly. Ha nem az öröm, bát bizonyára a büszkeség fogott volna el, hogy én lehetek a BSerenoaét, a ki a magyar tenger két admirálisával tÖltostek vidám jó kedvben egy bosszú, különben unalmas Idők s éppen e két, •sentliuénnok kössönhetam, hogy m*gblaatésomnak ei.get tehettem, meri It.-Füledről biiony ^sak kocsival leli.-tett v.dna rendeltetésein helyére Almádiba eljutni, a mi teljes lehetetlen volt, mert kocsit kapni nem lehetett; de a Stefánia \acht-olub vice kom­mudórja segített rajtam s egyletük egy benzinnel hajtott csónakot bocsátotta rendel­kezésemre, a mivel szerem s.'seti, vagy jobbu mondva, viszontagság után eljutottam Almádiba M.rt bizony a dolog ugy történt, hogy este ' 2 |u-kor a legsz.l.li időben hagytuk el az egylet kikötőjét s már 10 Órakor a legrettene­tesebb vihar csapkodta ide-oda rozoga jármü­vünket. Mikor oléldi meg a hold ezer in-g ezer csillagtól környékeivé nyújtotta a Balaton vizén segit,ségét, H másik pillanatban már az egész láthatár láthatatlanná vált. Mint a rosti emlierek lelkiismerete, olyan szinü felbök ta­karták el az égboltot a a hullámokat látni nem, • le annál inkább érezni lehetett, a mint nyakon öntöttek és átáztattak. (.yönyörücu szép kép volt ez; az Isten mintegy megsajnálva bennünket, a legfenye­sebbb villámait szórta szerteszét, csak hogy valamit lássunk Láttunk is egy magából ki­kelt tengert s rajta magunkat, mint próbáinak küzdeni a természet elemeivel. Nem a gőz, hanem az orkán vitt bennünket K nagy sze­rencsére Alsó-Eörshöz csapott, hol kikötnünk kellett a nádasban s esak I Órai Várát, ásás­fásáa utáu indulhattunk most mór csendesebb, de azért ínég mindig irtóztató időben, Almádi f.lé Éppen a l'2-oi ütötte * batéayi templom órája, mikor a bajóhidnál kikötöttek mttroaalas

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom