Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-06-30

évfolyam. Pápa, IMA. jniiiiiK 30. PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai, s pápa-Vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 960., hova a lapnak szánt közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése. Főtér. Laptalejovnos: dl\ Fenyvessy l'eiene Felelős szerkesztő : Körmend) itóia. Előfizetések és hirdetési dijak a Irtp kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a legjutányosahban felvéletnek. A lip ára: EgéazéVrefi évre 1 Irt M kr. — E Irt. félévre Ü frt. negyedives szám ára ló kr. Olvasóinkhoz. Klnuilt újra egy félév, lapunk XXII. évfolyamának első féléve. Távol a nagy dobveréstől, reklamhajhászat nélkül fogunk ismét hírlapírói tisztünkhöz; szerényen, igaz lelkiismeretességgel folytatjuk megkezdett munkánkat, melynél kizárólag a tiszta igazságérzet, az emberiség javának előmozdítása, a haza, vármegyénk s városunk felvirágoztatása és a felvilágosodás terjesztése vezérelnek bennünket. Szükségtelennek tartjuk tehát ez alkalommal is, hogy tisztelt olvasóink előtt lapunk irányát, működését, céljait és törekvéseit nagyhangú, hosszadalmas fejtegetésekkel ismertessük. Ha figyelemmel kisérték eddigi müködésüuket, meggyőződhettek, hogy a mint lapunk mindig irodalmi színvonalon iparkodik állani s a társadalom és közérdek hü szószólója, szóval, hogy a mint az igazsághoz hiven iparkodunk betölteni a sajtó nemes hivatását; épp ugy szolgálni fogjuk azt az eszmét, mely társadalmunk békéjét, nyugalmát és egyetértését hivatva van megerősíteni. .Maradunk a régiek; továbbra is azt a zászlót lobogtatjuk, melyet kezünkbe vettünk • mindenkor a haladásnak leszünk zászlóvivői s a müveit magyar társadalomnak önzetlen niuukásai. Midőn ez alkalommal lap;ink szellemi és anyagi támogatásáért haztilius köszönetet inon- bizonyságául es a v. közgyűlések elnökeinek diink, tisztelettel felkérjük nagyérdemű közön- lg v. képviselőtársainknak is szives figyelmébe ségünket és munkatársainkat, hogy bennünket I $ következőket hozzuk fel: to.ábbra is pártfogásnkbz részesíteni méltóztassanak. Lapunk előfizetési dija marad a rom. Hazafias tisztelettel A „Pápai Lapok" szerkesztősége. Képviselőtestületünk gyűléseiről. Legutóbb, városunk képviselőtestületének ülésén tapasztaltak arra indítanak, hogy e lapok hasábjain szót emeljek a mi gyűléseinkben dívó, törvényellenes szokásoknak jövőre megszüntetése céljából, annyival is inkább, mert azok az állapotok hová tovább kezdenek tűrhetetlenné válni. Van országos törvényünk, mely a városi közgyűlések vezetését állapítja meg, van varosunknak közigazgatási szabályrendelete, mely a tanácskozás ügyrendjét írja elő. Igy látszik azonban, hogy mindezek nekünk csak papíron vannak. Mert, '.agy nem tudják az illetők azokat, vagy pedig nem akarnak tudomást venni azok létezéséről; különben nem fordulnának elő oly viszás, rendszertelen és a törvénybe ütköző esetek képviselőtestületi üléseinken. Felszólalásunk jogos és indokolt. Ennek A községekről szóló 1886. éri XXII. t-e. ."»'.». s-a azt mondja, hogy : ..A gytttéat az elnök nyitja meg és zárja be : i"> teteti a tanácskozást ét őrködik az ügyrend megtartása teleti.líár itt határozottan ttíncs megirva, hogy az elnök mondja ki a határozatokat is, de az magátél értetedik, miután a határozat etak alkar lest jogerőt, ha az kimondva, kihirdeteti lett. Nálunk azonban ez nem szokás ós épp ezért történik meg sokszor, hogy maga a képviselőtestölet sem tudja: mit it hatérazoft tulajdonképpen t l'gyanezeti szakaszában az idézett törvénynek foglaltatik a következő is: „Jogába* ét kötelességébe* úti az elnöknek, a csendzavaró hallgatóságot megintés után a teremből kiutasítani ét a szálát a tárgyhót térétte, s ha attól ismételve eltért, vagy az illedelmet sérteni', rendreutatHani t ba ea nem használna, a szó/ töle azon térgyban megvonni." Ennek alkalmazásával meg ugy vagyunk, hegy csak némely \. képviselővel szemben érvényesittelik,egyesek azonban szólhatnak „nein a tárgyhoz'* annyiszor, I mennyiszer nekik tetszik. Varosunk által lH'Jü. dec. óSU-au alkotott közigazgatási szervezeti szabályrendelet 7. >; abiin ez olvasható : A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Parkban. *> Bolygó kedvem támadt. Kiunntem a parkba, Fiatal párt láttam, —- fonva kar a karba, dázmiubokor mögül tán észre se vettek, Kacagtak, nevettek, pajkosan csevegtek, Ajkukon a beszéd, minden szó itlegen, — Szivembe nyilallott valami hidegen . . . Ti tán kinevdttek — nem tehetek róla : Elborult a lelkem egy-két röpke szóra . . . Ahogy odább megyek, szöszke kis leányuk Dadája oldalán apró/gat utánuk ; Pajkos esti szellő kendőjét lekapta, 'iondos kisérője óvta takargatta. „Nem fázom én dadus" . . . csengett kis ajakán, •^y-igy — tisztán, szépen, magyarul, maggá rá* ... Ti tán kinevettek — nem tehetek róla: Földerült a lelkem egy-két röpke szóra. Lampérth Géza. Pénz nélkül. — Monolog. — Irta: Székely A. Aladár. (Folyt, és vége.) Mivel azonban köztudomás szerint bárom * m

*gyar igazság, miért ne lehetne három a magyar hazugság is. Tehát csonkított dolog*) A tVasárnapi 1jság« mult vasárnapi szAinábOl. gal állanék elő, ha a következő harmadik esetet elhallgatnám. Egy derült nyári délután alkalmával, hivatalzárás után lakásomra szándékoztam térni. I'tain az Andrássy-uton vezetett kei etat öl, midőn egy csomó hölgyismerössel találtam magamat szemben. Lehetetlen volt előlük szó nélkül kitérnem. Beszélgetésünk alatt megtudtam, hogy most a városligetbe készülnek s megtudtam azt is, hogy nekem is velük kell tartanom. Ismétlődni láttam egyikét azoknak a rettenetes eseteknek, milyeneket átélni már gyakrabban szerencsétlen valék. Mint a pók hálójába jutott légy, ugy vergődtem én s iparkodtam valami ürügy alatt tőlük szabadulni. De mindhiába. Mikor kiértünk a ligetbe, végigsétáltuk majd az összes utakat s én már kezdtem re| mélni, hogy a séta után tán ismét hazatérünk. De végén csattan az ostor ! Egyszerre csak az örökké pajkos *Mga elkiáltja magát: — Hölgyeim! Felleghy ur nevében ezeunel ünnepélyesen meghívom önöket a sörcsarnokban tartandó ozsonára ! — No most belém ütött a raeuykö ! gondolám s szinte tapogatni kezdem magamat, vájjon ép-e még minden tagom } Mi tevő legyek t Üt holgygyel szemben, gáti kik osaonáani akarnak s nekem egy sincs a zsebemben ? ! .Melegem keadett lenni. A hölgyek sürgetni kezdték már a menést és éu még mindig pénz- és mentő gondolat nélkül vagyok ! Szerettem volua megugrani, de a ravaszok oly módon vettek körül, hogy I károssá kellett volna lennem, hogy a szökés sikerüljön. Megadtam magamat. Jöjjön az, a minek jönni keli . . . Megérkeztünk az óhajtott helyre. Hölgyeim élénk lárma kíséreté-ben a legnagyobb asztalt ülték körül. Néhány perccel ezután szinte hajladozott az asztal a reá rakott sörös poharak s különféle harapni Valók súlyától. Asztaltársaim derekasan hozzáláttak a fogyasztáshoz, én meg gondolkodtam, miből fogok fizetni. Belenyúltam nadrágom zsebeibe, de hisz ezt önök is tudják, hogy mindig ikres, végigkotorásztam kabátom összes zsebeit, azokban is csak az üresség ütötte fel állandó tanyáját, de midőn a mellényem zsebeire került a sor s pillantásom a nálam levő órára és láncra esett, akkorái ugrottam öröraömbeu, hogy majd az egész asztalt feldöntöttem. Mintha kioeeréltek volna egyszerre. Újra tele hozattam a poharakat s a hölgyekkel való vidám kooiatág után éu is hozzá27