Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-06-23

PÁPAI LAPoK. 1895. június 23. A tüzrendészeti szabályrendelet. Tüzrendészeti szahályremh létünkben több olyan intézkedés foglaltatik, melyeknek gyakor­latiéin alkalmazása és végrehajtása a legna­gyobb nehézségekbe ütközik, másrészt p 'ig a lakosságra oly kötelezettség. k< i ró, melyek az elérhető eredmónynyel egyáltalán nem állanak arányban. Városunk gaidaköiönaége a iiabálynn­delet 15. és 16. §-ai módositáea tárgyában kér­vényt la terjesztett a v. képviselőtestület elé. Minek folytál a szabályrendelet véleményes jelentéstétel végetl Mészáros Károly rendőrka­pitánynak adatott ki. Módosítási javaslatát, ai egyes szakaszokra vonatkozólag, közérdekű voltánál togva, a következőkben ismertetjük. MódotUdtok: 10. bekezdés : .Magában is gyúlékony anyagokat, valamint pcmetet, szénvonót és más baaioncéla tárgyakat padláion tartani tilos." 15. ij. az 1. bekezdés törlésével: „Aszéna, szalma és takarmány nyílt raktározása az épü­letektől 10 iazelőtt 60j méteren belül tilos." Ifi. §.: „A város belterületé;! nein szabni sem nyomtatni, sem csépeltetni, kivéve ha ez az épületektől 10 azelőtt 50) méter távolságra eszközölhető." l'.t. !}• utolsó bekezdés: ^Háztulajdonosok csak a Tapolca vizének elfogása ídejéa tartoz­nak vizet készletben tartani, de a lajtosok kö­telesek minden e te Ujtjaikat viszel megtol* teni." 20. 4j- pont: „A város belterületén levő malmok, fakereskedésck, gőzgéppel dolgozó, iparvállalatok és hasonló telepeken egy targonoa­vagy puttony-fecskendő tartandó.-' A ..puszták és majorok" töröltetnek. -I. pont: „Minden háznál kell lenni egy oltó vedernek, egy zárt kézi lámpásnak es egy bosszú osáklyáuak." — 5. pont: ..Fazsindelyes házaknál a tet"gereiieig érő tetölétrának és egy hosszú nyelű oltó-pt ­mernek kell lenni." 27. §. 2. pont: „Kik életkoruknál fogva már tűzoltásra nem kötelezhetők, ha háztulaj donosok, tejenkint 50 krt fizetnek." A főiskola évzáró ünnepélyei. Ének és zenevizsga. — 1H;*Ö. június 14- ós 15-éii. — Soha sem éreztem még riporteri kötelei­gégémnek sulv.it annyira, mint jeleu alkalom­mal. Két nyilvános vizsgálat lefolyásáról kell bell moluoni, minek rideg statisztikáját kény­iieriilve vagyok lelkesedésem hevével melen­getni, a mi vajha tárgyilagosságom rovására ne számíttatnék. Folyó hó 14-ének délutánján volt a pá­pai ev. ref. főiskolának ének vizsgája ii— VI. osztály). Már magában az, hogy ez iskolában az ének kötelei tantárgyként taníttatik, ügy­iemre méltói. A módszer pedig, mely szerint i tantárgy itt kezeltetik jogot ád a feltevést hogy az országnak talán egyetlen középisko­lája sem versenyezhet vele. Hallottunk igen értelmes feleleteket, a zene fogalmának meg­határozásáról ; a zenei hangok keletkelésének módjáról, az emberi hangról sat. sat. Láttunk korrekt hangjegyirást. élveztünk precíz éne­ket s általában a zenét adomány anyagának ele­mei! helyei rendszerbe foglalva, ugy, hogy már csak egy lépés, hogy ifjainkat a nonebi­rodalom ékn kertjébe, a barmoniák fönséges titkaiba is bevezetve lássuk. 15-én délután a zenetan folyam növendé­keinek vizsgálata volt, melyről szintén csak a előadott Tannhäus.r -nár briliáns technikát, biz­tOS intonálási és fejlett ritmikai érzéket kíván. A sok fizikai erőt is igénylő fárasztó duett igen szabatosau, korrekt értelmezéssel volt elő­adva, élvezet volt hallgatni. Utolsó pont <iáty Zoltán főisk. ének és zenetanárnak „Magyar népdalok változatokkal" c. szerzeménye volt, előadva 12 baladó növen­dék által, melynek a szemet, fület gyönyör­ködtető előadásában főkép az együtt játszás bravúrja érvényesült. A vizsgálat a tanuló ifjúságnak élénk részvéte s a tanári karnak érdeklődése mellett igen szép számú előkelő városi hölgyek és arakból álló vendégééieg előtt folyt le. Hiva­talos tormáját uagytiszteletü Szekeres Mihály esperes vezett •. ki is a vizsga végén meleg­hangú szavakban buzdította a tanuló ifjúságot a szépnek, a nemesnek kultiválására, Uát\* Zol­táu főiskolai ének és zenetanárnak pedig őszinte elismerését él köszönetét fejezte ki buzgó fá­radozásáért, mely a fényes eredményben oly szépen érvényesült. Mi a magunk részéről azon óhajunknak aduuk kifejezést, hogy főiskolánk haladjon e téren is a megkezdett uton s nagy hasznára leend ugy önmagának, mint a hazának is. - z. Öröm ünnepély. Június Ki. — És a vacsoránál nem tart velünk? kardé bájos pillantásával szemeim közé nézve. A vacsoránál . . . hebegtem a ná­lam ily alkalmakkor szokásos zavarral — nem tarthatok . . . azaz hogy Igen folvtatám növekvő ligatottaággal —- felajánlhatom karo­mat nagysád ? Kzzel a szép hölgyet karomra fűzve, édes anyja kilér rétien átsétáltunk az étterembe. tik csirkét rendeltek, én étvágytalanság­ról panaszkodva, egy pohár sört hozattam csupán s midőn azt rögtön ki. kellett fizetni, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy pénzkész­letem összege 20 lillér. Uraim! Egy szép hölgy mellett ülni, egy étteremben, hol ráadásul, anélkül is kínos hely­zetünknek még a Zene is játsnik, elképzelhetik, hogy mit jelent az, ha zsebben nincsen több pénz 20 fillérnél '. . . . Keidig azonban még rendbe, ment volna a dolog, de a mikor a cigányok az asztalok­nál kezdtek muzsikálni, sorrendbe járva azokat, kePemet lenül feszelegtem helytflncii, A cigányok tőlünk a harmadik asztalnál játszottak már, midőn szép táncosnőm felkért, hogy az „Oh ne duzzogj" cimü dalt nuzassam el neki. No isz' — gondoltam magamban — épp ez hiányzott még. 20 tillérrel a zsebben nótát húzatni. Miudegy történjék i>:urini, előle kitér­nem nem lehet? Mikor a B'jjjájttvok asztalunk­hoz értek hősies elszántsággal megparancsoltam mert tudtam, hogy az én tálcám, — mint sok ember feji', — kong az ürességtől. — Nos uraim! — aióuokolt tovább A szép I asszony adakozni, mindenki tetszése szerint! — Fellegby ur - szólt, szavait hozzám intézve — ön első helyen ül az urak között, kezdjük meg önnél a gyűjtést! Ha ebben a pil'anatban azzal a bizonyos Jónással együtt i integetett cethal előttem te­rem, ugy bizonyéira nem várom be mig mki kerekedik kedve engem lenyelni, hanem csak­hogy ebből az átkozott helyzetből megs . aba­diilhassak, én szaladok a gyomrába. He fájda­lom, a tenger is, meg a cetbal is sokkal niesz­szebb volt tőlem, semhogy ily módon szaba­dulhattam volna meg. Az én hóhérom pedig, mert hisz joggal nevezhettem annak, mintán erkölcsileg lefe­jezni készült, csak várta felszólításának telje­sítését. — Bocsánat nagysád . . . dadogtam ret­tein tes zavarral -- én , . . — Hogyan, ön habozik erszényét a sze­gény hajléktalanok reuen megnyitni? — Kn . . . én . . . dadogtam tovább — én nein habozom . . . hanem ... de az Iste­nért nagysád IegyIU irgalommal irántam . . . hagyjon ki engem az adakozók sorából. Mig én igy a kelepcébe jutott egérként a legnagyobb rettegés között vergődtem, ad­dig a szép alamizsna-gyüjtö és a társaság többi tagjai telismerve vonakodásom okát. vissza­fojtott kacagással virták a feji. menyeket, Ks ugyan miért legyen ön kivétel I faggatott tovább a hölgyeoaki. — Miért P . . . miért . . . hát nem látja, hogy miért 1 Azért . . .mert. . . nincs pénzem. Neimle tisztelt hölgyeim és uraim el kel­lemes helyzet ? Ks mi volt ennek az oka? X'in egyéb, minthogy Siek izsebeire mutat; és hogy ez [tárcáját veszi elé.) üresek voltak. De ez még nem volt a/, igazi. A második esetem egy farsangi mulatság alkalmával történt. Alig voltam egy negyedóra óta a t. rem« ben, midőn egy eszményi szép leánykával is­merkedtem meg, ki oly igéző befolyást gya­korolt reám, hogy kivüle senkivel lem táncol­tam. S midőn öt átkarolva egymás szí mébe tekintve, a terem tükörsima parkettjén lejtet­tünk, valami földöntúli boldogságot éreztem. Hajh, hogy ennek is, az az átkozott földi bálvány: a pénz vetett véget. A szünóira elérkezett. Kn. tudatában annak, hogy vagyoni álla­potom hévméröje mennyin közel áll a fagy­pontból, a táncterem egyik zugában óhajtot­tam addig elrejtőzni, mig a boldogabb torában ,evo halandók az étteremben, Ínycsiklandozó ialatozás közben várják a tánc újbóli meg­kezdését. Táncosnőmet az utolsó tüzes csárdás be­fejeiéi után heiyére Vezetve, távozni kéizül­tein tőle, legőszintébb elismerés hangján szólhatunk. 36 itju vett részt a zenetanulásban, köz­tük 5 harinoniumot, 1 fuvolát, a többi pedig hegedűt tanult. Kzenkivül egyik-másik mellé­kesen olarinetot, trombitát, vadászkürtöt is ta­nult. Az egész tanfolyam két csoportra: kez­dők és haladók csoportjára volt felosztva. I tröin volt nézni a kezdők igyekezetét és küzdelmét s élvezet hallgatni a haladók preciz játé-kát. kik között nem egy a hegedű technikájának már meglehetős fokán áll. Szekeres László, Burghardt István, Kön­• •zöl Bálint. Stricker Jenő, Oesterr^iuher Ar­nold, különösen pedig Kazár Andor, Steiner 'Ingó és liácz Klemer nem csak biztos talajon járnak, dl szorgalom s kitartással nem közön­séges eredményre juthatnak. A gyakorlatokon kivül, mit a növendékek készültségük sorrendjében adtak elő. hallottunk duókat, melyek közül a Rácz és Steiner által Délután :t órakor tartotta meg a főisk. ijju­sági- képzőtársniat szokásos évzáró öriim-iinnepé­h/ét a városi színházban. Kis számú, de előkelő, különösen hölgy-közönség volt jelen az ünne­pélyen, a mely mind irodalmi, mind zenészeti tekintetben kiállta a legszigorúbb bírálatot s csak elismerést él dicséretet érdemeltek a si­keresen működött szereplök: ugy Gáty Zoltán főisk.ének-és zenetanár, mint a derék képzötársu­lati tagok. Módfelett csudálkozuuk, hogy so­kan voltak, a kiket nem láthattunk ott. Saj­nálhatjuk őket, hogy megfoaitották magukat a szép ünnep élvezetétől. Gőty zenetanár büszkesége: az ifi. zene-kar nyitotta meg a műsort, az általa szi-rl. dalok­ból átirt, kedves zenéjü néggesnek precíz előa­dásával. Kantán liácz Klemer pn. olvasta fel P. Szabi Káról tanár és képzötársulatt elnök­mk irodalmi becscsel biró és mély tanul­mányra valló terjedelmes tmUkbeszédét Kármán

Next

/
Oldalképek
Tartalom