Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-06-02
XXII* évfolyam. 2.1. >/,ini. Pápa, juiiiiiK £. PAPAI LAPOK, Pápa város hatóságának ós töhh pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közli mve megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca •••.•.< hova a lapnak szánt közlemények küldendőit. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése. Főtér. Laptulajdonos : dr. f*emyve>Mry Perono< Felelős szerkesztő : Köiincnil> lióla. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők, hol is a hirdetések a 'legjutánynsahban felvétetnek. A Up ára: K.gész évre f> frt. félévre J frt. negyedévre 1 Irt öt) kr. — Kgyes szám ára 15 kr. Pünkösd. Ragyogó, madár-dalos, virág-illatos szép ünnep, béke szent ünnepe, eljövél újra, a mi lelkünk megvigasztalására. Légy üdvöz általunk. E napon szállt le a Szent Lélek hajdan a tanítványok lelkébe, az apostolok a tudomány fegyvereivel vértezve különféle nyelven terjesztették a keresztyénség eszméit, élesítették a szeretet tanát, vitték mindenüvé a földön, az ellenséges emberek közé, a béke olajágát. A pünkösd a béke ünnepe és mivel tiltva vau a politikai békéről beszélnünk, szenteljünk néhány szót a szent napon a tár$adeUmi béke kérdésének. Mert betegek vagyunk ezen a téren is, szörnyen betegek ! Mennyi vér folyt, mennyi áldozat követeltetett az egyenlőség és testvércég harcában egy századdal ezelőtt l Minő ho. .zu idő telt el azóta, és az egyenlőség és testvériség ma is még legf'öllebh csak a papiroson van meg. A társadalmi osztályok éles válaszfallal vannak most is egymástól elkülönítve, minden társadalmi kaszt, lelve őrzi határait, hogy a korlátokon át be ne jusson a hivatatlan, a szerintük oda nem való, egész középkori mentsvárat képel mindet) egyes társadalmi érdekközösség, a társadalmi egység még soha nem lett létesítve és ha létrehozására valami történt volna már, az háromszorosan le lett rombolva, nagyobb a széthúzás, a társadalmi ellentétek, az elkülönítési törekvés, a reactionarius mozgalom, mint csuk valaha! Ks pedig annyira bálhatatlan munkákban, epochalÍ8 beszédekben, a legjobbak irataiban nyilatkozataiban a végletekig ki lett fejtve, meg lett magyarésva, hogy üdvös társadalmi: actio, belterjes haladás, ralédi emelkedés a magasabb emberi célok es eszmények felé nem lehetséges társadalmi össsehatés, társadalmi béke nélkül. Ks e társadalmi béke meg van bontva mindenütt, ezer érdekkörre van szétforgácsolva a társadalom összesége ós nincs ezen érdekköröknek érintkezési pontjuk, nem találkoznak sehol, forognak a maguk szük vonalán vesztére az emberiségnek, vesztére a nemzetnek, vesztére a társadalomnak. A középkor sötét kamrájából előrántják a régi, rozsdás fegyvereket, ósdi címereket, kopott nemességeket, a feleketeti gyűlölség ádáz magvait és sáncoljak magukat a kis körök féltékenyen, makacsul, konok csökönyösséggel. A tudományban ez alatt foliánsokat írnak a deinoeratiáról, lánglelkü írók álinadoznak az emberiség örök békéjéről, hirdetik a democratia győzelmét a munkásmozgalmakban, a torvényhozásban mindenki a társadalmi egyenlőségről beszél, elfogadják a vallásszabadság iránti törvényjavaslatot és nem gondolnak arra, hogy a társadalomban nincs semmi deniucratikus iránv és törekvés, hogy a társadalomban a felekezeti gviibdseg es osztályharc jobban uralkodik mint valaha .... és egyszerre eldördül egy lövés és felocsúdnak az alombél, hogy ez a társadalom egy századdal elmaradt a törvényhozás mögött, hogy csak a torvény holt betűjében, az üres formában vau meg a társadalmi egyenlőség, de valójában orgiákat ul a gog. egyik büszkébb a másiknál, nagyobb ur akar mindenki lenni, mint a másik es a kik nem egy templomban imádkoznak, azok féltékenyen szetválasztvák. elkülönitvék es a társadalmi béke ma még merő utópia, hin chimiera! Lehetetlen, hegy ez igy maradjon: lehetetlen, hogy a társadalom ne haladjon nemes irányban előre; lehetetlen, hogy végre valahára létre ne jöjjön a társadalmi egység, az összeolvadás, a társadalmi béke. Az a béke, melyet hirdettek évezredek eh.tt mar az apostolok és a melynek megteremtésén kell, hogy farad pinának ma is a nemzet jobbjai, a társadalom apostolai. Jusson eszünkbe a Beké e magasztos ünnepéu, lebegjen folyton szemünk előtt ez a szent kötelesség, ez a szent hivatás! Találjon bennünket e nap meleg érzések kélt, szenvedő felebarátaink iránt. Kgy-két csapás, vagy balsiker ne csüggeszszen, hanem megújuló hittel, erős bizalommal, a remények feszülő vitorlájával indítsuk már-már elmerülő sajkánkat újra iituak. küzdelemnek ! . . . A PÁPAI LAPOK TÁRCÁJA. Gizike monológja. — Készlet egy verses vígjátékból. — Irta: Lampérth Qéza. Első felvonás. - EUS jelenet. Személyek : Gizike, majd Sóskuthij. • smosan bútorozott szoba, az asztalon virágcsokor. Gizike : (a pamlagon egy kis maigucrite leveleit tépve.) Szeret . . . nem szeret . . . szeret . . . nem szeret . . . — Hazudsz rossz virág, (elhajítja; oh! sz nem lehet! Esküvéssel bár sohasem fogadta Szivét, szerelmét tudom - nekem adta! Igen, azon a holdas estelen . . . Nsm volt más, csak a jó Isten jelen. Ks két szerelmes, kedves bégé gerle, Az ig azt búgta : enyim a szerelme! — 0 sem szolt róla, én se szóltam néki, Sziv, a sz.ivet ám szótlanul is érti S hol az ajak beszéde elakad, Mond ott a BSSM ah! csudás szavakat. Szemembe nézett ö is, hosszan, mélyen S mindent elmondott tekintete nékem . . • — Myriád csillagfény gyúlt ki az egen, Szivünkben: édea, örök szerelem, igen, azon a holdas esteien . . . Eitkuthf} : iaz oldalajtót léiig, halkan kinyitja és benéz.) Holdvilágos est . . . csillag, szerelem '• . . . — Tyüh teringettét! . . . I'e csitt . . . kilesem. (óvatosan visszahúzódik. Gizik' : (Figyelmes lesz a zajra; fölkel és óvatosan körülnéz. Nem látván senkit, ismét leül. Más virágot huz ki a csokorhói és tépi.) Nem szeret . . . szeret . . . nem szeret. . . szeret! . . . Igen, igen! — másképp nem is lehet! Tanú reá, hol bolyongtunk, az erdő, S mely körüllengett, a lanyy esti szellő, Szép kék szemének alágördult könye, Tanú itt, itt (egy könyvet vesz fel s keblére szoritja) [a szelleme — • kön;/ve! Azok a kemény, zord kritikusok Hogy lelkesülnek . . . szivük megdobog! Dicsőítve ir valamennyi róla, Hamisan egy-egy meg csak azért rójja: — No perszeporsze csak a fiatalja! — Hogy a szerelmei alig magasztalja. Véges-végig komoly, nagy eszme mind, I 'sak küzdelemre, harcra, tettre int, Édes álmot a szivre sohse hint . . . (Jsudálkoznak rajt . . . Ku értem, tudom: Nem járt eddig, csak tövises uton, Keze munkált, tűrt, szenvedett a lelke, Szerelem üdvét sohesem ismerte. De im itt, itt: e bájos epdogbau (a könyv utolsó lapjára fordit.i Már az epedő, szerető szív dobban ; Százszor, ezerszer végig olvasom S a mit hallok, látok e kis lapon : Az egy szerető, hü sziv dobogása. Igaz szerelem hajualhasadása. . . (olvas) „Álmodni se mertein volna S meghagyta az Isten érnem : — Ki a boldog, ki ha én nem '• . . . A mi orom, verőfény van. Mind rám nevet, felém ragyog ! Boldog vagyok, boldog vagyok! . . . Kedvem ba volt néha-néha: Versbe szedtem, dalba irtam, Bú ha bántott, abba sírtam . . . Szive szerint dalolgatni Rózsabokor árnya alatt, Hallottatok kis madarat P Dicséretre sohse vágyva Igy daloltam én is, én is . . . — Boldoggá im az tett mégis. Boldoggá tett egy kis lányka, Kis leányka rózsa* ajka, Egy szó, mely kiröppent rajta. Dalaim <•' megdicsérte . . . — Mit nekem kiucs, hír, aranyok .' Boldog vagyok, boldog vagyok: 1 ' . . . S ez az ij. . . itt, itt . . . fsaftVétl mutat súgja valami Ei . . . cu . . . jaj, nem merem kimondani! ... 23
