Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-04-28

4. PÁPAI LAPOK. 1895. április '28. tületének egy házvétel tárgyában hozott határozata. 24. Több községnek tüzrendészeti szabályrendelete. 55. Több községnek a közvagyon bérbe adása tárgyában kibocsájtandó hirdetményekről szóló szabályrendelete. 56. Több községnek a nyomásos gazdálkodás tárgyábau hozott határozata. 58. Községi költségvetési és pótköltségvetési előirányzatok. 58. Házi számadások. 69. Szegónyalap számadások. Közgazdaság. A legeltetés. A legeltetést tavas/.szal korán megkezdeni nem szabad, mert ez által a legelő sarjadzási képessége szenved, melynek kihatása az egész nyárra érezhető lesz ugy, bog}' ugyanazon területen kevesebb állat lesz képes legelni. Általános szabályul szolgáljon, hogy tavaszkor engedjünk időt a talaj leiszáradására és a í'ü-gyökér fclujulására, inert vizes, sáros talajra hajtani a marhát s túlgyenge füvet rágatni vele, valóságos méreg a marhának és leg lőnek is egyaránt. Tavaszszal a breitetest lokozatosan kell megkezdeni, bogy a g3'ei;ge t'ü hasmenést ne okozzon. E végből tanácsos az állatokot eleinte csak délután kiereszteni, reggel és este pedig rendesen kell őket etetni s délben a kihajtás előtt szalmát adni nekik. Később a reggeli etetés után járhatnak ki az állatok, az esteli etetés elhagyható, vagy szalma etetésre szállítható le, mig végre a reggeli etetés is szalmával cserélhető tol. lí-ggel, és esetleg este is, azonban egész nyáron célszerű egy kevés szalmát etetni, mert azt az állatok természete megkívánja. Ha a legelő nagyobb területet foglal el, nem szabad a nyájat keresztül-kasnl hajtani rajta, mert ez által a fii csak 1ctapostatik, hanem a legelöt több táblára kell felosztaui, kompokkal vagy cövekekkel megjelölve azok határát sazokat egymásután több napi időközben kell legeltetni. Igy a legelő a legjobban lesz kihasználva s a legkevesebb fü taposódik le, megy veszendőbe. Gélszerű eljárás, a legelőnek egy részét, csak miut tartalékot tekinteui és csak az esetben legeltetni, ha arra okvetlen szükség van, ellenesetben megmarad kaszálónak. Legelő állatok kevés szomjat éreznek ugyau. azonban az ivóvizet tőlük egészen megtagadni nem szabad, hanem naponként 2-3-szor meg kell őket itatui s ezért a legelön vagy ahoz közel kutat kell tartani. Oszszel a legeltetés vége íügg az időjárástól, az állat fajtától, az állatok korától s vemhességótöl. Legkorábban beszorulnak a vemhes állatok és a gyengébb növendékek, legkésőbb a meddő állatok, juhok, gulyák. Őszkor is fokozatosan kell átmenni a téli etetésre, ugy mint tavaszszal a legeltetésre, fordított rendben. A szarvasmarha régé szervénél fogva igényli a legmagasabb füállást, utána a ló és azután a juh. Kuuélfogva a szarvasmarha sem a ló, sem a juh után, de még ezekkel kösöaen lem fog legelön jól táplálkozni. Ezért tehát a szarvasmarhának vagy külön jelölendő ki a legelő, vagy ez előzze meg a többi állatokat, ezt kövesse a ló, utána a juh. »iyepes legelőre sertést sohase bocsássunk, mert az feltúrva a gyepet, azt tönkreteszi. Szokás mondás, hogy a disznó Szent-György nap utáu nem tur. Tur biz az egész éven át s el is rontja a gyep-legelöt. Egy hold legjobb legelőre, egy drb szarvasmarhánál többet ne számítsunk, ezzel egyenlőnek vehetünk két darab növendékmarhát, lovat, *l

2 növendékcsikót, 8—10 darab juhot. Sz. J. Nőnél a csinos pt&M orrocska többnyire kedélyesség és vidámságra mutat. Igy tehát sokféle azz orr. a mely a szépségről szélé cikk nagy kezdő betűje és azou kedves valami, melynél fogva a férfUtk gyakran sétára vemXMnok. A Vtáj a böleaeaég, vagy balgatagság kapuja, a beszéd és csök édes eszköze. A száj akkor szép, ha nem rokkal haladja meg a fölötte á'ló keskeny fény torony szélességét. A száj tökéletes szépsége még apró, egyforma fehér fogakat is igényel. Hujelaná agyatond: ..Ki igen korán veszíti el fogait, az teste egyik részével némileg már elötizetett a más világi a." Az aeeiril; teljes kerekded és gyengéden gömbölyűdének kell lenni, a melyen a fehér és pirosnak szerencsés vegyülete — költők nyelvén — liliom hó és réi.saláng — különös bájt köiOSÓBOS az arcnak. A meglepés, a harag stb. a bibor fehér és piros tinóra árnyalataiban leirhatlau varázst idéz elő. Nőknél az ilyau öiikénytelen nrvjdr az erény egyenruhája ; ha a né ezeu egyenruhát viseli, tol kell tennünk róla, hogy még annak szolgálatában áll. l'ici godröcske az arcon, mintha a kis Ámor parányi ujja nyomta volna oda. öregbili az arc báját az ily godröcske sajátkezű aláirátO a csini'alantágaak. Ha l.ecsegtet, jól őrködjünk magunk Iblött, mert ily parányi gödröcskábea gyakran nagy bölcsész is foyolylyá lön már. A kéz már magában könye, melyben egész életünk le van rajzolva, a mely rajzot • cliiromántin fejti meg. A bársony tapintatu, csókra termett, fehér kövér szép idomú kis kézen, melynek a költők ,.liliomujjakat és gyöngvliázkuiiiuket." is adnak , az ujjak végei hegyesek — de hossznak már csak azért se — legyenek, mert ezek, még pedig nem miuden ok nélkül példabeszédileg is rossz hírben állanak. A szív hűségéről a kéznek kell keZttktdnJM. Kézzel esküszünk Istennek és liitvestárpiinkunk. Ks a mit a sziv nem tehet. •Mgteeei egy kézszorítás, mely szerelmesek közt az egyetért ét jele, biztosit hűséget a barátságnak, vigaszt nyújt néha a szomorkodónak, örvendeztető viszontlátást ígér a haldoklónak. A szép kis láh a női szépség valódi alapi*. A lábak a világban bizonyára több rossest aafiltek, mint a jíik. A fő még senkit sem l'.sztott meg lábátél, ellenben hányan téttték mne el egy pár szép láb miatt lejüket és fejükkel vagyonukat is. Méltó/.tatott tisztelt Hallgatóság észrevenni, hogy e kis értekezés lejjel kezdődi,tt és lábbal végződött, tagadni tehát nem fogja senki, hogy felolvasásomnak feje, lérn van. TOLLHEGYGYKL. Pápai séták. — Csevegés. — Gyönyörű verőfényes idő . . . No iszeu ennek a szellemi kincstára is Kossuth-bankóval lehet ám tele, hogy csevegését az időjárás jelzésével kezdi - fogják Önök bájos olvasónöitn bizonyára mondani — ós megérjük még, hogy jövő heti sétája alkalmával már azzal a kérdéssel fordul hozzánk : — Nagysád szereti a sajtot? ... És ha tényleg igy történnék, azt hiszik hölgyeim, hogy ez a sajt-kórdós olyan időszerűtlen volna? Mondhatom Önöknek, hogy ón minden úriembernek kész vagyok kitűnő bizonyítványt adni a „figyel"in

u-böl, a ki a hölgyek sajtérzelmeit tudakolja; mert látom, hogy a modern társadalmi élet ós társas érintkezés hitének alapigazságaiban kellő ismeretekkel rendelkezik. Mert látom, hogy ezek tudják, miképp a sújt jó gyomrot csinál 'orvosi mütnagyarsággal szólva^ a mai társadalmi viszonyokhoz, különösen a mai férfiakhoz pedig feltétlenül. . .jé> gyomor kell imondják az asszonyok). He tévednek, kik azt hiszik, hogy ez a hygienikus sajt kényszer csak egyoldalú vonatkozással bir, nem ; ez a gyo.7»c>/vt/<s jajtaötelezrsttsóg általános jellegű, mert nekünk fórtiaknak is szükségünk vau hébe-korbau egy-egy szeletkére, minthogy van rá eaet, hogy egy-egy bájos képű hehe a szivünkbe lopódzik de nemsokára a —• gyomrunkban Je'mzik. Tehát gyönyörű verőfényes idő . . . rügyezii fák . . . mosolygéi virágok . . anibra illat ... uj übercihák és ujabb számlák, világosruhás lányok, setét homlokú papák, — uj idők, de régi emberek, — divatos s/abásu toilettek, ósdi goudolkozásu fejek . . . tavaszi hangulat a légben és a földön . . . kiki kikívánkozik a szoba füledt légköréből a szabaooa. En is felteszem vadonatúj oylinderemet, ós lejti lépáíbtn lengedezem a reggeli korsóm. A nap derült mosolylyal üdvözli a lejemen tornyosuló fényes kürtöt és éti büszkén lépdelek tova . . . de. ah . . . örömöm nein tart soká ... a ny.tott abUkokon át ábrándos asobaoirmoaok olyau porfelhőt árasztanak a járó-kelők ártatlan feje fölé, hogy elborul bele a látóhatár és a lelkünk, ha a poráldáaból felocaudva szemünk világát ismét vis-.zany <rvo magunkon és velünk szenvedő embertársainkon végigtekintünk . . . gyönyörű verőfényes idő . . . rügyező fák . . . mosolygó virágok . . . ámbra illat, . . . minden a természet újjáébredését hirdeti . . . csak te nem ébredsz még fel mély ólmaidból óh rendszabály . . . hol késel az éjihomálybanl .. . Ezt az utóbbi kérdést megvallom nem a kis ujjaiutól vevéni, hanem . . . de csitt ... nem illik mindent elmondani. Mégis, ha megígérik, hogy nem árulnak el, súgok valami.t Vau itt a városban egy társulat, mely titkon, éjjel tartja gyűléseit. Ennek a társulatnak kétféle tagja van : nősek és UŐtelenek. A legutóbbi ilyen gyűlés végén | hajnal tájban) így sóhajt, fel aS egyik férj uram : jaj hajIn,sak, ki a megmondhatója unnak, hogy én, most mire mtgytk haza. Elkísértük a szegény pir.it, egé-sz uton bátorságot ontván belé, de ö bezzeg ugy lázat' a hideg vécétől, hogy csak ugy vacogtak bek a fogai. EtemegYa zárta fel a kaput, és tő-