Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-13

Válasz. I.apunk mnlt számában a „Lejárt év

u cikk irója városi közintézményeink él terveink egy-némelyikéről, mint haladásról emlékezvén meg, cikkére két megjegyzésünk vau. Az egyik az, hogy a városi tanácsról ezen intézmények és tervek létrehozása körül kicsinylőleg szól, különösen a dohánygyárnál oda veti, hogy ennek sikerültében a v. tanácsnak nem sok érdeme van. .Mi tartozunk az igazságnak avval, hogy kijelentsük, hogy a korábbi évtizedekben: v. tanácsról, melyet cikkíró ur bizonyosan ismert, ellehet mondani, hogy egyáltalán uem sokban volt érdeme, de a legközelebbi évtized, és a mostani v. tanács semmi üdvös haladásnak nem áll útjában, és éppen a dohánygyár létesülése körül számos érdeme vau. A másik az. hogy a vízvezeték ós csornai-vasutról is mint haladási tervekről irt bár a cikkíró ur. mégis, mivel ezen tervek eddig nem létesültek, a mig egyrészről itt is a vasút mellett buzgólkodókat és tervezőket szólja meg, hogy tervük nem életre való, másrészről ugy látszik nem bánja ezeket, és az ezekre előirányzott szükséges összegeket szeretué II uj polgári leányiskola építkezésére fordítani, holott erre cikkíró urnák mint éppen iskolaszéki elnöknek is tudomása szerint, az állami közoktatási törvény alapján, államsegélyt remélhetünk és vehetünk igénybe. A mi a vízvezeték és csornai vasutterv ócsárlásáí és az azokkal való felhagyási indítványát illeti, válaszunk az, a mit cikkíró ur maga megirt: »Az emberek mindenféle akadályokat vetnek a haladás útjába, mert az értelein meg miudig nem vette át a kormánypálcát, hanem majd a/ önérdek, majd a tudatlanság az. melyek fölülkerekednek.* Mi a magunk részéről ehhez csak azt teszszük. hogy ha uem is éppen ezen emberi gyengeségek, de igen sokszor az értelein mellett is meglevő szük latkör, továbbá az önérdeknek sokszor nem is nevezhető közöny, végre a tudatlanságnak nem is mondható ósdiság. és ezek mellett pedig a sokszor létező akadékoskodás ós okoskodás szokott nem előmozdítója, hanem elbuktatója lenni a legszebb terveknek és a haladásnak. Ks fájdalom, hogy városunknak ezek a hibák okoztak eddig legtöbb bajt. a mig a jobb eleinek végre is győzelemre jutottak I TOLLHfiGYGYEL. Egyről-másról. — Karc. — A szivarokban is van különlegesség, —- miért ne lehetne tehát az emberi természetben is ilyen? — Van bizony. — Itt vagyok mindjárt jó magam, — nekem olyan különleges természetem van. boj y miudennaraü és rangú szerencsétlenség iránt, legyen az jó vagy rossz indulatú, — a legnagyobb és legőszintébb részvéttel viseltetem. Határozottan emlékezem, hogy ezt a szép tulajdonságot az apámtól örököltem. Ha csinyt követtem el, jól elnadrágolt szegény öregem, — mire mindketten elkezdtünk búsulni, — ő ordított, én pedig bőgtem. — Nézetem szerint azonban ez igen tisztességes érzelem, melyet, — ha bensőnkbe befészkelte magát, — ápolnunk kell egész a sírunkig. Erre is az apám tanított, mikor még az öreg nem halt meg. Ilyen természetű lévén, nem csoda, ha mélyen megrendültem azon szerencsétlenségen, mely Szakoly Ignác igen tisztelt v. tanácsosunkat érte a mult napokban. Kificamodott szegénynek a lába ép akkor, mikor az általa, drága pénzen megvásárolt szölö-dominiumba először belépett. — íme, mit. nem tesz egy ballépés a szőlőben. Ha városunk kifogástalan kövezetén történik eme ballépés, valószínű, hogy kárörvendettem volna, mondván : — Ugy kell neki, ott ül a magisztrátus legelején ; miért nem csináltat jobb kövezetet ? De nem itt és nem igy történvén a félrelépés, őszinte részvéttel vagyok a v. tanácsos urnák balul kiütött eme kiküldetésén. Ezt a ballépést rossz omenuek deklarálta a v. ügyész, a ki még ott helyben megjövendölte a tanácsosnak, hogy a kellemetlenségek egész sorát lesz kénytelen ezen szőlőben végig élvezni. A jövendölés máris részben beteljesedett. A tanácsos urat meglepte az első kellemetlenség, melyet Kertay molnárnak kutyái voltak szívesek neki okozni. Ezen kutyácskák ugyanis olyan - szókimoudó — komondorok, a melyek még a hatósági személyeket sem respektálják, hanem támadnak jobbra-balra mindenkit, mintha erre gazdájuktól extra privilégiumot szereztek volua. Kzen kutyák hatalmaskodása oly mérvben nyilvánult, különösen az utóbbi időben, — hogy a malom-koptatója már telr van nadrág-szelvényekkel, melyeket az arra járóktól csipdestek le fényes nappalokon részletekben. Érért jár most tanácsosunk revolverrel szőlőjébe, mert semmi hajlandóságot sem érez arra, — hogy nadrágjának még néhány szelvénye a koptatóba vándoroljon. A rendőrkapitány ezen garázda ebeket már egy ízben komolyan megleckéztette. Elvette tőlük. Náci barátjának kedvéért, a szólásszabadságot, mikor szájkosarat rendelt számukra. I >e ezen intézkedés sem használt. Utasította tehát a gyepmestert, hogy állitassa fel a gillotint és Kertay uramnak kutyáit küldje el jobb hazába, — földi maradványaikból pedig készíttessen dudát. Igy is történt. A kivégzés az adózó kutyák jelenlétében mult csütörtökön d. e. 11 órakor hajtatott végre. Ezen du.Iák egyikével ajándékozott meg engem Schraiedt Lipót gyepmester ur, — a kinek én azóta végtelen, hálás lekötelezettje vagyok. — Ha szivemet mardossa a sajgó fájdalom. — ha iraádottam nem a meghatározott tempóban viszonozza forró, ömlengő szerelmemet, ha elhagyatva mindenkitől, egymagamban fészkelődöm szalmával béllelt karosszékemben, - óh, — akkor előveszem talizmánomat a — dudát, belefújom sajgó fájdalmaimat hűen és részletekben, ugy mint azt a duda természete megkiváuja. Ekkor azután bekövetkezik a megkönynyebbülé8 ós ilyenkor érzem csak igazán, hogy mennyi szívfájdalmat, bút és bánatot képes egy molnárkutya — duda — korában eloszlatni. * Siralom az egész élet. Alig születünk, — máris sarkunkban a kegyetlen halál. Es mennyi boszuságot vagyunk kénytelenek eltűrni az életben ? — Megesik velünk, hogy egy körvadászaton, mikor (00 nyúlra tartunk szimot, csak 1, — mond egy darabot tudnak lőni a nimródok, —» megesik rajtunk, hogy vérmes reményekkel várunk örökséget és kitudódik, — hogy a kedves rokon másnak hagyta vagyonát, megesik velünk, hogy a korcsolya-pályáu elesünk és nadrágunk oly siralmas állapotba jut, hogy köpönyegben vagyunk kénytelenek hazamenni, — megesik velünk, hogy józanon megyünk el hazulról és szóles jó kedvünk csak hazaérkezésünk alkalmával szűnik meg, — mikor szemben találjuk magunkat a sodrófával, — megesik, — eh. de mit fecsegjek még többet is, — megesik taláu velem is, hogy több bolondságot irok össze, mint a mennyit előre elhatároztam. ('sömör Dániel okleveles gépész, .'jelenleg liely nélkül). VEGYES HÍREK. — Lapunk I folyó évben uj kiadó. Goldberg Gyula ur kezelése alá ment át. az előfizetési pénzeket és a hirdetéseket tehát ezentúl hozzá címeztetni kérjük. — Uj kormányelnök. Wírosunklnt pénteken estefelé hozta meg aink tulajdonixiinak, dr. lengri-<si/nek távirati tndéttíéttt li n da pestről az elsil hirt. hogg 0 felsége béri llintjIJ Dezsőt huta meg a kabinet alakítással. — Személyi hir. /'«/< Gábor evang. reí. püspök Komáromból, a héten városunkban időzött a főiskola látogatása céljából. — A Jókai kör : 'oekara t hó \-ike óta már uj helyiségéin-n tartja próbáit, éx mint értesülünk, »tfpban ké<zül még • f. hi'ilmn megtartandó házi r.xtélgre. ti —i érdc~ kesébbnél érdekesei,!, {teljét orche<:fer, vonó* zenekar, én-'k sola- és ttnekité -ellet, cellásul,i sth.) zenedaralihól álló műsorral 9tHtt0 rés/t a kör tonéttoti szakasztól yn és zenekari* az e-itelgen. Ezt it . ujk agg lopva tmttule nag, mert még mély titok az egész. Jövő számunkban liisszük, többet Írhatunk. Meglepetésül most ,-<ak mngif. Kitüntetés. Ö felsége MáiUttf Izidor fóldmivelésügyi niiuiszteri oszt. tanáceowuak a miniszteri tanácsai címet adomauyozta. Nagy érdemeket szerzett tisztviselőt ért a. királyi kegy éten szép kitüntetés által. A melyhez mi is gratulálunk. A Korcsolyabál Irént élénk érdeklődés mutatkozik na§ kelőben, mini vidéken. Mér eititii/ is sál,- bájos téncsoené és fess táncos jövetele ran kilátásba helyette Béli meifhiróit is mind szétküldte a r -bizottság nqif annyira, hogy nttt máe cenk i,,i<l,an pftyf ttáttÜ trljesitbit: majd a téreáésböl , I,,,,, meg'iÍrásokat, l'.zen jó előliekből következtet re, bizton reméljük, hogg a bál szombaton, 19 én minden tekinteten fényesen fog sikerülni.