Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-04-21
1895. április 8». PAPAI LAPOK 3. tethetünk káposzta-féléket, labodát, salátát, tököt stb., 2-ik óvbeu ugyanoda gyökér-féléket, gumós növényeket ós hüvelyeseket, 3-ik évben ugyanezeket, vagy paradicsomot, kardit és ugorkát, melyeknek helyei ez évben jó érett trágyával megjavíttatnak. Hogy a vetésforgó hány évre állapittassék meg, az attól függ mennyi trágya áll rendelkezésünkre, mily növényeket termelünk ós mily természettani tulajdonsággal bir kertünk talaja. Agyagos talaj minden 3 — 4, mig a laza homokos talaj minden 2 -3 évben megtrágyázandó, azon kölönbséggel. hogy az előbbibe több, az utóbbiba pedig kevesebb trágyát adunk egyszerre. A konyhakert! növényeknek vetésforgó szerinti elhelyezésénél kiváló gond fordittassók arra, miszerint az egymással faj rokonságban levő növények sohase legyenek egymás közelében, mert különben a fajtisztaság nem tartható fenn. A mit különösen azon esetbeu kell szigorúan megtartanunk, hogyha megtermeléssei is foglalkozunk. Nem szabad soha egymás közelébe ültetnünk a diuuyét és ugorkát. továbbá a hagyma-féléket, több fajta babot vagy borsót, tengerit, saláta-féléket stb. Ha azoubau nem szándékozunk magot szedni, akkor az itt elmondottak figyelmen kívül hagyhatók. Ha tehát a váltórendszer követelményeinél fogva, az egymással tájrokouságbau levő, s igy könnyen elkorcsosodó növények kerülnek egymás közelébe, akkor önként következik, hogy saját belátásunk szerint változtassunk a dolgou. Mert hát „niucsen szabály kivétel nélkül." Németh. Pápai séták. — Csevegés. — Felkelt a nap ... és én követem a napot. Az öreg templom kegy- é* korrekturáb<in bizó tornyaiban megszólalt a nagy harang érc szava. Öreg templom ... no ezt a jelzőt nem a külföldön gyártották, mert a tub- és tud-dfcos német, vagy a francia, a kitűnő orrhangász, t. i. a kinek gondolatai az orrán át érintkeznek a külvilággal, nem szokta az öreg jelzőt oly főnévhez biggyeszteni, melynek névelője „die u vagy „la u . A harangszó mély indes ájtatos hangulatot keltett szivemben ós sietve öltöztetem ünnepi diszbe lendós ép~Hettt dolgok iráitt fogékony lelkem vékony porhüvelyét. Engedek a harang hivó szózatának és rohanást tartók fel a nagytemplom kórusára. De nem oly könnyű dolog ám ez kérem, mint gondolják. Heves küzdelmet kell végigküzdeni annak, a ki vasárnap, vagy ünnepeken a Kossuth Lajosutcáról vagy az aszfalt-járda mentén törekszik a főtérre. (Hyan jerikói falat képeznek ott a kap asz'neszek, vagyis a kapuszin (?) előtt és ettől jobbra-balra ágazó aszfalt-járdán őgyelgő csoportok, hogy azon átjutni nem szelid húsvéti báráuyoknak való mulatság, hanem bősz faltörökosokuak is babérokat termő feladat. Oh te szegény oldalbordám, ki még várva lesed a pillanatot, míg az l'r engem, szomorú hirre vergődött Adám ősapánk módjára, hypn- és n*rk-otizál, hogy téged rejtekedből kiszabadítson és szökevagy fakete fürtű mosolygó angyal képében polgári uton a nyakamra kötelezzen, de meg nyom-, kop- és ropogattak ezek az éppen nem izg- és tnálttüomban csináló karéit és reedek. Ilyen benyomultál érkeztem tél nagy nehezen igyekvésem célpontjára a nagymisére. A főtemplom zenei magaslatára érve, azt hivóm az olympuson járok Múzsák, (Jráciák ós nem is címzetes, hanem valóságos angyalok közt. E hitein azonban éppen nem az önök látásából keletkezett, tisztelt téli kabátban ós dideregve muzsikáló uraim, hanem annak a bájos ós kedves leány-és asszonyseregnek látásából, mely ott köz- és mögöttük tömörült, énekelt. csevegett, mosolygott, kritiz- fűmig- és diskur-d//. A zenés mise pompás volt. A bájos kis zárdanövendékek igazán elragadó) szépeu éuekelték a nagy zenekar kísérete mellett Kempter remek miséjét. Szívhez szóló volt a (Iraduale szóló, melyet a mi méltán dédelgetett igen kedves pacsirtánk Fehér D.inielné urnö művészileg iskolázott hangja kit ünö díapoaicióban nyújtott. N'-in mondhatnám, hogy a mióta a mise történt, velem mi se történt. Mert a sok ragyogó szem, kedves arc, üde mosoly egészen elk- és flrsáhitoft úgyannyira, hogy még politikai vallásomat ia teles megtag-odfaaj és áttértem a „néppárt-m* nem patlaeicinalil vasúton ugyan, de nem is a Zichy Nándor néppártjára, hanem a fehér, pardon, attzoagnéppéiira. A minek bizonyítékául az anyapártba való belépésemnél azonnal azokkal szavazok, kik kegyelmet nem adva hírhedt felolvasásáért Hirsch dr, felett pálcát törnek. Azonban drága hölgyeim csak óvatosan, nehogy a különben jólelkű Bakálianak a fejit találjuk beverni és valaki ránk olveeea az ismeretes példabeszédet. Hát lasen szí'), a un SZI'I, egyes helyeken a (elolvasásban a nők alaposan le voltak jellemrajzolva, de hát iníut a szellemes felolvasó előszavában maga is nyíltan előrebocsátotta, ezúttal csak a rasáyoklól /éretett tetettél, minthogy csak reprodukálta azt, amit előtte már mások a világ öaaaea nyelvein megírtak és elmondtak. Mindez! enyhítő körülményül betudva, védencemet teljesen felnieuteni — még sem kérem. Hanem esek azt. ha már minden áron pálca-törésre kerül a dolog ez ne a feji lelett eszközöltessek Még ; mert különben a zenekar egy kontrás erejéig károsul. I 'sillapodjék tehát lelkünk izg- inozgtáj- és forrad-a/ma, mert valaki ínég azt az aktuális gorombaságot mondhatná : Fiamé mellett a tenger csende< - mint a mi kedélyünk a hires llirseh hírhedt jclnlrasása részben a nő a korlátlan zsarnok előképe : nem ismer más akaratot, mint önmagáét és még gyakran fel sem is foghatja, hogy saját akaratáé kivUl még másnak is meglehessen a inasáé. Kuuélfogva egyik íökelléke a női nevelésnek, ideje korán szoktatni az üntékezés Begy me.-ieraégéhez a gyermeket. Igy látszik azonban, bogy még a legjobb nevelés mellett is a nő e kettőt szereti a maga részére biztositaui : az első benyomást és az utolsó s?ót. Kgy férfi társaságban arról levén szó, mit cselekesznek legörömestebb általában a nők ? Férjhez menni, mond az egyik : táncolni, piperészkedni, mond a másik : végre egy öreg ur, kinek már négy felesége volt, úgymond : eh igen ezt mind örömmel cselekszik a nők, <Ie mégis legörömestebb parancsolgatnak és ezt valamennyi valónak, igaznak monda a társaságban. A trónon ülő nők is azért bizonyultak jó uralkodóknak, mert az uralkodás mestersége nem annyira tenni, mint parancsaim. t^uod femiua vult. valde vult. Ha nem használ * parancsolás, használni kell a panaszkodásnak *s jajveszékelésnek, azért betegeskednek néha a tökéletesen egészséges nők és talán tőlük veszi származását e közmondás ! ..Nem akarásnak nyögés a vége." Azért panaszkodnak pedig leginkább Jofájásról, mivel meg vagyon irva: g ßrj legyen az asszony teje. Néha pamlagon fekve gutaütés környezi szegénykét, de ha a férj szabadon engedi a természet já" fását, többnyire oly keveset tarthat komoly ' következményektől, mint az meg nem lövi magát, ki meglövéséröl beszélget. Különösen állandó és uralgó a nökormáuy a tndát férfiak házasságában és ez onnan van, mert a tudós megválik minden bátorságtól, csakhogy azon j nyugalmat és magányt élvezhesse, mely a múzsák és tanulmányoknak örök barátja volt. Mig a tudósok eszményük világában élnek, a ház és család körüli minden felügyeletet a nőre hízni kénytelenek es lassan-lassan elszoknak a ház kormányábani részvételtől. Ha férj és nő csakugyan egy test és egy lélek, a tudósoknál alkalmasint a férfi a test, a nő pedig a lélek és a testet a lélek uralja. Innen van az, hogy sok tudós kétségbeesik, midőn a lélek halhatatlanságára gondol. Annyi bizonyos, hogy a legtudósabb férfiak szolgai lag függnek a feleségtől, a minek azonban azon előnye van, hogy házasságban sohasem létezik kevesebb elválás, mint a tudósok közt és pedig azon igen természetes oknál fogva, mivel nem könnyen választatik el oly házasság, a melyben a nő bir a /öhatalom mai. Nő ói nő közt valódi barátság nem állhat fenn, mert folyvást bizalmatlankodnak, de ha s/ep nő mégis kíván magának barátnőt, kevésbbé szép, vagy éppen rút arcú nőt választ magának és a választással rendesen mindkét fél megelégszik. A szép mivel mellette jobban tündököl, a nem széji pedig, hogy szellemét, műveltségét jobban ragyogtathassa. A nők jobbára Rousseau Júliájához hasonlók : rajongással kezdik, imával végzik, közepett az esés. bajjal kell őket megnyernünk, bajjal kielégítenünk, gyakran még nagyobb bajjal megőriznünk. A férfit a tökélytokozat közepére helyezé a természet, sohasem oly igei: jó. vagy olyan igen gonosz, mint a nő A nők sok tekintetben finomabb emberismerettel és a családi életben tagadhatatlan.ul több tapintattal biruak, mint a férfiak : szívunk legtitkosabb redöibe is behatnak, mert nevelésük természetesb és rendeltetésükhöz alkalmasabb, mint rendesen a férfiaké. A müveit uö néha többéletbölcseséggel bir, mint akárhány férfi, ki magát a helyes godolkodáabau gyakorlá. Gyönyörködünk naiv kellemes teesegéseikben — habár szellemünk azokban tápot nem lelne is, — mert társalgásukban tamiljuk magunkat könnyebben, kellemesebben és hatásosabban kifejezni. Kik nem műveltettek női körökben, legyenek bár nagy tudósok, rendesen feltűnő esetlenség és több szögletességgel fejezik ki magukat, mint más kevésbbé tanult világnak : a franciáknak, - mivel többet foglalkoznak nőkkel, - előadásuk rendesen szép folyó, néha elragadó. Férfi, nők társasága nélkül, finomul ki sem képezheti magát. Kgy iskolának igazgatója egykor igy nyilatkozott a tanárokhoz : tanuló ifjainkat, hogy kissé leköszörüljék külső kérgüket női társaságokba is kellene vinnünk, mire a tanárok egyike azt fe-' leié, hogy ez igaz és részemről nem is ellenzem, 17*
