Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-04-14

ezúttal mint tehetséges teoretikus és ügyes instnuneutator mutatkozott be „Intermezzo synfouieo

u 0. szerzeményével. Fülbemászó, gyönyörű dallamu motivumok, pompás zenei tételek, melyek szép összhangzattani tudásra valló modulációkban bövöiködnek, tarkitják, élénkítik az egészben kedves kis zenei képet. L'horalszerü bevezetésképp a tat'uvók <|tiartettje nyitja meg a müvet, mire a kellemes dallamu fömotivutn következik, mihez egy recitativszerü képlet csatlakozik, melyből egy ügyes moduláció ismét a fömotivumra vezet. Nagyon csattanós és sikerült a tíuale, melyben a fa- és rézt'uvók a „Streich" pizzicato kísérete mellett a gyönyörű végmotivumra térnek, mire a váltakozó szebbnél-szebb képletek után a mii végére jutunk. Szolgáljon a nagy közönség elismerése a fiatal szerzőnek biztatásul a jövőre. .Magáról az előadásról, illetőleg a a „Jókai-kör" zenekarának ténykedéséről a legjóbbat írhatjuk, a zenekar minden egyes tagja kitett magáért, hogy a eoncert premierek sikerét biztosítsa. Fáradhatlan szorgalommal vett részt miudenik a próbákon s az előadáson lelkes őreimmel és készséggel húzta és fújta a maga szerepét, úgyannyira, hogy bízvást elmondhatjuk, szabatosabb ós precizebli zenekar hangversenyzenet műkedvelőik még nem produkáltak. Ks midöu a zenekar tagjainak általánosságban és egyenkint elismeréssel adóiunk, különösen ki kell emelnünk a zenekar páratlan, derék karmesterét: Qétjf Zoltáut, ki alapos tudással s •Utkismerettel párosult kitartó buzgalom és nagy kedvvel tanította ke a nehéz darabokat és kitűnői precizitással dirigálta a zenekart, de ki kell még emelnünk a tiivó-bangszerekeu játszókat, kiknek legnagyobb része e téren mondhatni újonc és a kik ennek dacára is tökéletesen meg tudtak telelni nehéz szerepkörüknek. Meg kel dicsérnünk külön is Támlát Ferencet a pr;ml u\olást. ki a legnehezeUi futamokat és solorész dtet is kifogástalanul tisztán hozta ki Hutájából, továbbá a legapróbb kürtöst Steiner Hugót, ki parányi létére is nagynak tünt föl ezúttal, — nem csoda, hisz nehéz feladatának magaslatán állott. A zeuekart, remek játékáért, élénken megtapsolták s a szerzők zajos ovációkban és méltó elismerésben részesültek. Igy (xáty karmester, mint Kis többször a lámpák elé hivattak. Mi e helyről is üdvözöljük őket. Kemény Hé/a. Közgazdaság. Az arab lóAz angol telivér ló mellett, a mely jelenleg egész Európában domináló helyzetre jutott, csaknem mellőztetik lókedvelöink ós lótenyésztőink által az igazi nemes ló, az arabs telivér teuyósztése. Ez az igazán szép ló addig, a mig a kérlelhetleuül uralkodó divat, az őrületes egy két minutás versenyek nem léteztek, a mikor a lovak egypár év alatt százezreket nem kerestek a gyepen : a mikor nem a totalizatőr, a lutri és a szerencse, hajhászat dominált a kedélyek felett, hanem a küzdelemteljes élet sokféle kívánalma és a munka kedvelés, szóval nem pillanatnyi gyorsaság, hanem kitartás, edzettség jöttek tekintetbe : általánosan az arabs ló volt elismerve a világ legjobb lovának, és hihetőleg a múltban nagy szerep juthatott neki. az angol telivér előállításánál is. Az a visszaélés, a mi az angol ló elgyorsitásával űzetik, szerény nézetem szeriut nem tarthat soká. be kell állani egy momentumnak, a mikor kénytelenség leend abból a forrásból meríteni, a meiynek a hatása üdvös lesz a tul finomított anyagra. Ha tekintetbe vesszük, hogy az augol telivér ló. mint más nemű, általános haszuálatra hivatott állat, már azon egyetlen de nagyon nyomós okból sem jöhet figyelembe, mert hasznosításának mérvével előállításának költségei nem állanak arányban. Tehát olyan tenyésztőnek, a ki uem a versenyeknek, hanem haszuálati céloknak megfelelő lovat akar tenyészteni igyekezni kell nagyobb figyelemben részesíteni azon lovat a melyben egyesülve vau majd minden, a mit egy modern tenyésztő elfogulatlanul kívánhat, Az igaz. hogy az arabs teli vért gyorsaságban megveri az angol telivér, nnknak. <i ntiliji-mk valósét ijijtil'. Törökországban a népszámláláskor a nők nem vétetnek léleks/.ámba. Senkitől sem tapasztaltak a nők nagyobb bálátlanságot. mint Maliomedtől, ki még paradicsomából is kiüzé őket, eg^edul kapui előtt engedvén számukra helyet. Nem csoda tehát, ha a mozlémek szívesebben tartózkodnak a paradicsom kapni előtt, mint bensejében. Mahomed ez intézkedését Voltaire is helyesli, a ki egy nőnek kérdésére: Miért uem létezik a paradicsomban házasság ." azt feleié : mivel a házasságban sem létezik paradicsom. — liochefaucolt ellenben valamivel euyhébbeu nyilatkozik : ,.J1 y a des bous mariage. mais il n'y a pas des lolii ieux." Fraueuloo valóéi nevén Heinrich vou Meis/en a 14. század eleiének egyik mesterdalnoka, volt a nőknek őszinte bálványozója, a ki inkább tudákos, mint költői értékű verseiben dicsőitette a nötiazteletet, a ki azon győzelem folytán vált híressé, a melyet Hegen bogennel szemben kivívott és a melyben Frauuak a Weib elleni védelmére kelt. A Frauontob nevet az asazonyoktól nyerte hálájuk és elismerésük jeléül, sőt midöu eltemették, koporsóját asszonyok vitték és gyengéd női kezek bocsátották le őt siijába. Kn mindezt szívesen elhiszem, mert Frauenlob uem az asszonyokat, hanem a 14-ik század asszonyait dicsérte, kérdés, ugyanezt tette-e volna ha a jelenkorban él? A lovagkornak egyik jellemző és megkülönböztető kritériuma a nőknek ábrándos tisztelete voh. a mely tisztelet az ügynevezett Minnes.oigerek által jutott virágzásra, a kik közül Fraueulob már határozottan karikatúráig viszi a nöimádást, midőn azt mondja : „Iloldog az, a ki egy nőnek mosdóvizét megihatja." Bármiként vélekedjenek az asszonyokról, bölcs Salamon volt az, a ki minden támadással szemben a legfényesebb elégtételt szolgáltatja nekik, a kiről tudjuk, hogy elismert bölesesége dacára lux» asszonyt vett teleségül a vakmerő, a nélkül, hogy valaha panaszolta volna sorsit, áin meglehet, le.gy azért uem panaszkodott, mert nem volt kép$t tZÓktt jutni. (Folyt, köv.) de kitartásban alig. Rendkívüli becses tulajdona a nagy örökitöképesség, nagy edzettség és kevósigényüség. Jóindulata, tanulékonysága és bátorsága pedig nagyon elsőrendű. A legjobb lovak Arábia belsejében a vahabiták által lakó uedsedi fensikon fordulnak elő, ezek azonban ritkán kerülnek Európába, mert gazdájok inkább lehagyja szúrni magát minthogy meg váljon kedvein állatjától, a melynek patái a sivatag izzó homokjain szívósodnak, acélos lábai pedig versenyt futnak a pusztai szélvészszel : ö lovát az ember mellett a legremekebb teremtménynek tartja, legnemesebb foglalkozásnak pedig a lótenyésztést, a legnagyobb élvezetnek a lovaglást és legjobb munkának a lóápolást és takarmányozást tartja (bár nálunk is sokan igy gondolkoznának !) ; a beduinnak legjobb birtoka az okos aszszony és termékeny kanca, a miktől megnem válik életében soha és ha csak el nem rabolják tőle, máskép semmi áron sem szezezhetö meg. Ezen pusztai nemes arabs lóról több utazó elragadtatással ir, de hr csak olyan is az a nemes állat, a milyenek mi európai fogalom szerint isrn ojük,méltán meg érdemli azon dicséreteket, a melyekkel elhalmoztatik. A jó arab ló a legelőkelőbb legaranyosabb ós legszebb ló, nagysága 143 — 16<l cm. között váltakozik, feje kicsinyigen szép kifejezésteljes, nyaka karc.su és szépen iveit sörénye hosszú ritka növésű, finom szálú, nehéz, a hát rövid, alig észre vehető haj lássál megy át a széles, iveit ágyékba. A far hosszú, egyenes, a hosszú farok, mely finom sr.örü, magasan van belé tűzve és magasan kellemes ívben hordatik. A végtagok, csontozat, izom, izüL-t, kifogástalanok, a paták kicsik és páratlan jóságnak, vékony és finom bőre alól sok véredény tűnik a szembe, a Uli aa egész állatnak tetszetős tonnát ad. Ezen sok jó tulajdonságot figyelembe véve be fogjuk látni, hogy a ki lovait, nem a gyepen való mérkőzésre, hanem az erős kitartó munkára. v»gy mint katona lovat a harcgyepre akarja nevelni, a keleti vért lovaiból nem fogja mellőzni és nem hanyagolja el az augol telivér mellett az arabs telivért, a mely a maga képességéhez mérve ép oly domináló szerepet viend, mint más téren az angol telivér. Fekete Fél TOLLHEGYGYEL. A Jókai-körböl. Az ajtónál Frieduer, a mi „föföiuindeu egyébb" hivatalt viselő fürmeud*rünk óhitű mosolyával fogad, s lábujjh«>gyen lépkedve félénk, tudatja, hogy sv soireé kezdetét vette De vájjon ki az az ismerős hang. aki a két szál mi Ily-gyertya között monologizál ? Pláne a monológ élben izeu hadat monológgal ? Ki k'dl lesnünk a dolog végét, s mikor aztán a frenetikus tapsvihar köelx-u szétnyílnak a hallgatók sorai, meglátjuk a mi kis Németh-ünket, ki az ismeret***) közmondással szemben leginkább csak ..német" voltát tagadja vehementer, inig