Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-01-13
Az eredmény megmutatta, hogy senki sem irt alá egy krajcárt sem az előmunkálatukra. Kgész Pápáról efojfetftg* Keuyvessy akadt! .Mi ii"kuuk eszüuk ágába sincs rossz néven venni azoktól, a kik bizonytalan célra nem reszkírozták pénzüket, de ha volt egy ilyen ritki kivétel, a ki ezt is megtette a \áios mlekéhen és megtette még azt is. hogy nyilvánosan (!) lemondott minden haszonról, s«»t pénzének kamatairól is (!) (van-e még egy másik, a ki ezt tonnet!): az ilyen kivétel csak elismerést érdemel. IIa valakinek, ugy Fenyvessynek van joga sürgetni a vasutat, de másoknak a vasút lassú kiépülése lelett gúnyolódni, nincs joguk. Tetszett volna pénzükkel kirukkolni, áldozni, reszkírozni: akkor eiismerjftk a panasz jogát. De igy nem! Mi nem kételkedünk, hogy a vasút meglesz. Hogy nekemm megy, ezt a vasútvonal kis terjedelme okozza, mert nagy finánc csoport nem igen szeret kis vasutakat építeni. Addig is az a legillendőbb, hogy várjuk be a fejleményeket. Azt ugy is tudja mindenki, hogy ha csak Fenyvessyn függne, ö — már csak a saját reszkírozott tetemes áldozatáért is — holnap kiépítené a pápa-csoniai vasutat. Addig pedig: — csak legyünk igazságosak '. x" A győri kerület és a kiállítás. — A decemberi zárlat. — Tekintettel a közbejött politikai eseményekre, melyek megzsibbasztották a közélet miudeu muukaszervét, a kiállítás ügyének propagálásában némi pangás állott be az utóbbi időben. Több oldalról jövő tudakozódásra megnyugtathatjuk az iparosközönsóget, hogy a kiállítási bejelentéseket a folyó január hóban még minden nehézség nélkül eszközölhetik a kerületi vagy helyi bizottságoknál s azontúl is elfogadható igazolás mellett márc. 31-ig. Uec. 31-ig a következő bejelentések történtek a győri kereskedelmi és iparkamaránál : Ajkáról: Csingervölgyi köszónbáuya. Esztergomból: Horn Adolf börgyáros. (iyiirből: Pratsinger Ódon könyvkötő, Meiler Ignátz s társa olajgyár, Habics János hangszerész, Török Sr.ndor kályhás, Schön Antal cukrász, Bognár Sándor csizmadia, Hoffmann Károly késmüves, Heckenast Kálmán könyvkötő, Schneider Károly ecetgyáros, Pannónia könyvnyomda. Győrszigetből: Neubauer és Wittmann ecetgyáros, Schmidl L. cukorgyár, Kohn Adolf és társa olaj gyár. Komáromból: Polnai Lajos szappanos, Molnár Ferenc asztalos, Nemesszeghy Antal csizmadia, Merhl Alajos könyvkötő, Kiss .János asztalos, Schreiber János esztergályos, Dosztál Jakab lakatos, Weiner Adolf bádogos, Tóth János kádár, Weisz Salamon asztalos, Szloboda János asztalos, Györké Sándor hangszerész, Németh Károly bádogos, Kuitzky Ferenc kovács, Lantay József asztalos, Diósy Károly nyerges, Rónai Frigyes nyomdász, Nagy Ferenc szabó, Szombath Antal esztergályos, Dosztály József bádogos, Czike Dénes könyvkötő, Boskovitz Ede szabó, Berta József kádár, Luka Péter asztalos, Huzicska József szabó, Cseresnyés László cipész. Pápáról : Preisach Mórné és tía, Tanczer András késmüves, Pelek János kőmivesmester, Nóhmann Gábor szíjgyártó. Tatából: Szalay Mihály asztalos, Ringbauer Géza asztalos, Schunder József asztalos, Beer Antal, Schönwald M. D. ós Tsa, Schlezák Ferenc ács. Veszprémből : Keresztes Pál órás. Győrből eddig az iparkamaránál 37 iparos jelentkezett ezenkívül, hogy részt vesz a. kiállításon. Ezeket akkor mutatjuk ki uévszerint, ha bejelentő iveik szabályszerűen, két példányban be lesznek nyújtva. A győri kiállítási kerület egyea pontjait tekintve, a kerületi bizottság legélénkebb mozgalmat ós ügybuzgóságot észlelt Komáromban, leglanyhábbat l'á/rín és Esztergomban. E megütközést keltő körülmény okainak kipuhatolása céljából felvilágosítást is kért az illető városok helyi bizottságaitól, a közelebbi napokban pedig a kamarai titkár személyeseu megtekiuti a helyi bizottságok munkáját. * A kiállítás elhalasztása. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, mint az országos bizottság elnöke, sajnálatát fejezi ki afelett, hogy még mindig merülnek fel hirek és mozgalmak, melyek az ezredéves kiállítás elhalasztására céloznak. A leghatározottabban kijelentette a miniszter, hogy e mozgalmakkal szembe kell szállani, mert semmiféle: ok nem forog fenn arra nézve, hogy <iz elhalasztás ctak szóba is kerülhessen. Az előmunkálatok igen arányosan haladnak, a kiállítás ügye iránt általános az érdeklődé?, a bejelentések nagy része beérkezett, s> kiállítók lelkes közreműködése biztosítva van, az építkezés túlnyomó nagyobb része tét. A nyüzsgő külvilág zajából egy hang sem fér be a szentélybe. Az egyik bársony pani'agocskáu nő ül s idegesen forgat egy verestáblás képes albumot. Belepillant, félredobja s újra felkapja. Majd a kis japáni tükörhöz lép s igazit egyet fekete homlokfürtjein. Majd az álló tükörhöz siet s öltözetének bodrain talál rendezni valót. Ebbe is beleun. Egy bonbont kezd morzsolgatni. Hirtelen kiemelt az ibolyavánkost s hevesen magába szívja a violette parfüme-t. Most az ajtó hasadékhoz támasztja fejét s hallgatózik. Semmi nesz! Odafut az ablakhoz, felszakítja deszkáit s összeszorított fogakkal, merev várakozással vonásain kitekint. Hiába ! Száz kocsi robog el kapuja előtt, de egyik se áll meg. A fiatal nő mind türelmetlenebb, mind bo8zusabb lesz. Becsengeti szobalányát. — Elvitte mind a meghívót ? kérdi nyersen. Nem vesztette el ? Vigyázzon! — Nagyságos asszonyom, hogyne vittem volna el. Még soha se mulasztottam el semmit! Az ilju hölgy restelte, hogy elragadtatta magát. — Mehet! szólt lágyabban. Fgy látszik tévedés van a dologban. Talán rosszul irtam a napot. irómappáját. Nem! Ma van 15-ike. S itt van még egy elrontott meghívó. Ezen is a h<> 15-ike van megnevezve, d. u. 6 órakor. Talán még korán van! Hátha ? A cseppnyi arany óra mutatója kérlelhetlenül V g 7 után járt. ... 'v-re, még senki sincs itt! Megfoghatatlan . . . Máskor jóval a szokásos időpont előtt már itt voltak mind. Vidám trécselés tölte be a levegőt. Javába folyt a pietyka. Szisszent az éle. Csengett a kacaj. Szikráztak a szemek. Ilyenkor már hivó szózata hangzott: kinek hogyan tetszik : kávé, théa. csokoládé, limonádé, fagylalt! S ma! Néma csend, üres terem, unalmas, gyilkos egyedüliség. Egy se jött el! Egyik se mentette ki magát. Még egy árva szóra sem érdemesítették. Gőgje felébredt. Maradjanak ! Talál ó egyébb szórakozást is. Férje ? ! Megvető mosoly torzította el ajkát. Haha ! Pompás ! Férje majd megvigasztalja ! Férje ! Hát férj az, ki reggeltől estig vállalatai után jár, üzérkedik, perpatvarkodik, piszkos ágensekkel értekezik ! Férj az, ki ebédkor az újságot olvassa, este nagy kegyesen homlokon csókolja nejét s futólag kérdi : „Hogy mulattál édesem f s a teleletet meg se várva szobájába zárkózik és számol, számol, számol. I Mi azok az utálatos számok ! Oh az a csúf, rideg számológép! De miért maradtak el? Miért! Miért! Miért! Asszonykánkban forrt a vér. Mindeu izében remegett, s haragosan dobbantott a lábával. Talán megsértett valakit? Talán nem elég bőséges ozsonnát tálaltatott tel P Lehetetlen ! Hisz ő is csak ugy csacsogott, kacérkodott, tereferélt mint a többiek! Hisz ozsonnái fényéről városszerte beszélnek. Hát akkor miért nem jelentek meg azok a vendégek, kik mindenkor bókkal, csókkal s ajándékkal halmozták el. Kik vetélkedtek a szerencséért, hogy hozeá meghívást kapjanak. Oh a neveletlenek, hálátlanok, csalárdak! Ha most belépnének, hogy lobbantaná szemükre csúf miveletöket! S még a férje se jő ma! Ma megint el kellett utaznia egy fontos ügyben ' Fontos! Pontosabb neki mint egy mosoly, melyet neje arcára csalhat! Egy sikerült calculatió édesebb neki mint neje boldogsága. < )h bár jönne valaki, kit megbánthatna, kivel éreztethetné szive keserűségét, kin boszut állana a sérelemért, melyek unta lanul sújtották ! Oh, ha most itt volna aa as öntelt ur, ki őt múltkor ostromolni merte! Azért, mert neki is; meg másoknak jó arcot mutatott, s mert nem restelte kimondani, hogy nem szerelmes férjébe! Mintha ebbel az következnék, hogy mást kell
