Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895
1895-01-13
Az eredmény megmutatta, hogy senki .sem irt alá egy krajcárt sem az előmunkálatokra. Egész Pápáról csak az egy Fenyvessy akadt! Mi nekituk eszünk ágába sincs rossz néven venni azoktól, a kik bizouytalau célra nem reszkírozták pénzüket, de ba volt egy ilyen ritka kivétel, I ki ezt is megtette a \áros érdekében és megtette még azt is. hogy nyilvánosan (!) lemondott mindén haszonról, sót pénzének kamatairól is (!) (van-e még egy másik, a ki ezt tenné.'!): az ilyen kivétel csak elismerést érdemel. IIa valakinek, ugy Fenyvessyuek van joga sürgetni a vasutat, de másoknak a vasiit lassu kiépülése felett gúnyolódni, nincs joguk. Tetszett volna pénzükkel kirukkolni, áldozni, reszkírozni: akkor elismerjük a panasz jogát. De igy nemi Mi nem kételkedünk, hogy a vasút meglétté. Hogy nehezen megy, ezt a vasútvonal ki* terjedelme okozza, mert nagy finánc csoport nem igen szeret kis vasutakat építeni. Addig is az a leyilh-ndőbb, hogy várjuk be a fejleményeket. Azt ugy is tudja mindenki, hogy ha csak Fenyvessyn függne, 8 — már csak a saját reszkírozott tetemes áldozatáért is — holnap kiépítené a pápa-csornai vasutat. Addig pedig: — csak leyyiink igazságosak! x* A győri kerület és a kiállítás. — A decemberi zárlat. — Tekintettel a közbejött politikai eseményekre, melyek megzsibbasztották a közélet minden muukaszervét, a kiál'itás ügyének propagálásában némi pangás állott be az utóbbi időben. Több oldalról jövő tudakozódásra megnyugtathatjuk az iparosközönséget, hogy a kiállítási bejelentéseket a folyó január hóban még minden nehézség nélkül eszközölhetik a kerületi vagy helyi bizottságoknál s azontúl is elfogadható igazolás mellett márc. 31-ig. Dec. 31-ig a következő bejelentések történtek a győri kereskedelmi és iparkamaránál : Ajkáról: Csingervölgyi köszénbánya. Esztergomból: Horn Adolf börgyáros. Győrből : Pratsinger Ödön könyvkötő, Meiler lguátz s társa olaj gyár, Habics János haugszerész, Török Sándor kályhás, Schön Antal cukrász, Boguár Sándor csizmadia, Hotfmann Károly késmüves, Heckenast Kálmán könyvkötő, Schneider Károly ecetgyáros, Pannónia könyvnyomda. Győrszigethől: Neubauer és Wittmann ecetgyáros, Schmidl L. cukorgyár, Kobn Adolf és társa olaj gyár. Komáromból : Polnai Lajos szappanos, Molnár Ferenc asztalos, Nemesszeghy Antal csizmadia, Merhl Alajos könyvkötő, Kiss János asztalos, Schreiber János esztergályos, Dosztál Jakab lakatos, Weiner Adolf bádogos, Tóth János kádár, Weisz Salamon asztalos, Szlob.jda János asztalos, Györké Sándor hangszerész, Németh Károly bádogos, Kuitzky Ferenc kovács, Lantay József asztalos, Diósy Károly nyerges, Rónai Frigyes nyomdász, Nagy Ferenc szabó, Szombath Antal esztergályos, Dosztály József bádogos, Czike Dénes könyvkötő, Hoskovitz Ede szabó, Berta József kádár, Luka l'éter asztalos, Ruzicska József szabó, Cseresnyés László cipész. Pápáról : Preisach Mórné és ha, Tanczer András késmüves, Pelek János kömivesmester, Néhmann Gábor szíjgyártó. Tatából: Szalay Mihály asztalos, Ringbauer Géza asztalos, Schunder József asztalos, Beer Antal, Schönwald M. D. és Tsa, Schlezák Ferenc ács. Veszprémből : Keresztes Pál órás. Győrből eddig az iparkamaránál 37 iparos jelentkezett ezenkívül, hogy részt vesz a kiállításon. Ezeket akkor mutatjuk ki nóvszerint, ba bejelentő iveik szabályszerűen, két példányban be lesznek nyújtva. A győri kiállítási kerület egyes pontjait tekintve, a kerületi bizottság legélénkebb mozgalmat ós ügybuzgóságot észlelt Komáromban, leglanyhábbat Vápán és Esztergomban. E megütközést keltő körülmény okainak kipuhatolása céljából felvilágosítást is kért az illető városok helyi bizottságaitól, a közelebbi napokban pedig a kamarai titkár személyesen megtekinti a helyi bizottságok munkáját. * A kiállítás elhalasztása. Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, mint az országos bizottság elnöke, sajnálatát fejezi ki afelett, hogy még mindig merülnek fel hírek és mozgalmak, melyek az ezredéves kiállítás elhalasztására céloznak. A leghatározottabban kijelentette a miniszter, hogy e mozgalmakkal szembe kell szállani, mert semmiféle; ok nem forog fenn arra nézve, hogy az elhalasztó* csak szóba is kerülhessen. Az előmunkálatok igen arányosan haladnak, a kiállítás ügye iránt általános az érdeklődés, a bejelentések nagy része beérkezett, a kiállítók lelkes közreműködése biztosítva van, az építkezés túlnyomó nagyobb része tét. A nyüzsgő külvilág zajából egy baug sem fér be a szentélybe. Az egyik bársony pamlagocskáu nő ül s idegesen torgat egy verestáblás képes albumot. Belepillant, félredobja s újra felkapja. Majd a kis japáni tükörhöz lép s igazit egyet fekete homlokfürtjein. Majd az álló tükörhöz siet s öltözetének bodrain talál rendezni valót. Ebbe is beleun. Egy bonbont kezd morzsolgatni. Hirtelen kiemeli az ibolyavánkost s hevesen magába szívja a violette parfüme-t. Most az ajtó hasadékhoz támasztja fejét s hallgatózik. Semmi nesz! Odafut az ablakhoz, felszakítja deszkáit s összeszorított fogakkal, merev várakozással vonásain kitekint. Hiába ! Száz kocsi robog el kapuja előtt, de egyik se áll meg. A fiatal nő mind türelmetlenebb, mind boszusabb lesz. Becsengeti szobalányát. — Elvitte mind a meghívót ? kérdi nyersen. Nem vesztette el t Vigyázzon I — Nagyságos asszonyom, hogyne vittem volna el. Még soha se mulasztottam el semmit! Az iíju hölgy restelte, hogy elragadtatta magát. — Mehet! szólt lágyabban, l'gy látszik tévedés van a dologban. Talán rosszul irtam a napot. irómappáját. Nem! Ma van 15-ike. S itt van még egy elrontott meghívó. Ezen is a hó 16-ikevan megnevezve, d. u. ti órakor. Talán még korán van! Hátha t A cseppnyi arany óra mutatója kérlelhetlenü! V t 7 után járt. . . . 'v-re, még senki sincs itt! Megfoghatatlan . . . Máskor jóval a szokásos időpont előtt már itt voltak mind. Vidám trécselés tölte be a levegőt. Javába folyt a pletyka. Szisszent az éle. Csengett a kacaj. Szikráztak a szemek. Ilyenkor már hívó szózata hangzott: kinek hogyan tetszik : kávé, théa. csokoládé, limonádé, fagylalt! S ma ! Néma csend, üres terem, uuaimas, gyilkos egyedüliség. Egy se jött el! Egyik se mentette ki magát. Még egy árva szóra sem érdemesítették. Gőgje felébredt. Maradjanak ! Talál " egyébb szórakozást is. Férje F ! Megvető mosoly torzította el ajkát. Haha ! Pompás ! Férje majd megvigasztalja ! Férje ! Hát férj az, ki reggeltől estig vállalatai után jár, üzérkedik, perpatvarkodik, piszkos ágensekkel értekezik ! Férj az, ki ebédkor az újságot olvassa, este nagy kegyesen homlokon csókolja nejét s futólag kérdi : „Hogy mulattál édesem f s a teleletet meg se várva szobájába zárkózik és számol, számol, számol, i »Ii azok az utálatos számok ! Oh az a csúf, rideg számológép! De miért maradtak el ? Miért! Miért ! Miért! Asszonykánkban forrt a vér. Mindeu izében remegett, s haragosan dobbantott; a lábával. Talán megsértett valakit? Talán uem elég bőséges ozsonnát tálaltatott tel t Lehetetlen ! Hisz ö is csak ugy csacsogott, kacérkodott, tereferélt mint a többiek! Hisz ozsonnái fényéről városszerte beszélnek. Hát akkor miért nem. jelentek meg azok a vendégek, kik mindenkor bókkal, csókkal s ajándékkal halmozták el. Kik vetélkedtek a szerencséért, hogy hozzá meghívást kapjanak. Oh a neveletlenek, hálátlanok, csalárdak! Ha most belépnének, hogy lobbantaná szemükre csúf miveletöket! S még a férje se jő ma! Ma megint, el kellett utaznia egy fontos ügyben? Fontos! Pontosabb neki mint egy mosoly, melyet neje arcára csalhat! Egy sikerult calculatió édesebb neki mint neje boldogsága. Oh bár jönne valaki, kit megbánthatna, kivel éreztethetné szive keserűségét, kin boszut állana a sérelemért, melyek untalauul sújtották ! Oh, ha most itt volna az ax öntelt ur, ki öt múltkor ostromolni merte! Azért, mert neki is; meg másoknak jó arcot mutatott, s mert nem restelte kimondani, hogy nem szerelmes férjébe! Mintha ebbel az következnék, hogy mást kell
