Pápai Lapok. 22. évfolyam, 1895

1895-01-06

Kik irtak lapunkba az 1894-ik évben ? Adamovich Lázár, dr. Antal Géza. Babay Kálmán | Keresztes), Balogh K'nes. Baráth Ferenc, Barcsi .1 i'izsef. Barthalos István, Barlos Uvula, Bibó Lajos (Hódmezővásárhelyi, itj. Biró Vince, "Boros Samu, Brády Albert, Braun Sáudor, Bursics Ernő. Diego (Tascbler Dezső N.-Oiaunaj, Dombi Lajos, Domonkos János. Eh. i Uyula (Szombathely., Erödy I >áuiel. Farkas Kálmán Budapest . váradi Fekete Bál. dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képv , dr. Ferenozy Bernát. Gáty Zoltán, de. (íerando Antonina, dr. <iiay Frigyes (Fiume;, (riay Károly, Gyurátz Ferenc. Halász Zoltán. Hanauer Jenő, Har­matit István, Hannos Zoltán, Heinrich • iyuls, Hevessi Ferenc (Bpest , dr. Uódy Lajos (Bpest), Hottunann Sándor, Horváth Kálmán, Hotváth Lajos. Ihász Lajos, Ince Jenő. Jókai Mór. Kaktusz II, Kapácsy Dezső, dt. Ka­possy Lucián, Kis Ernő, Kis Gábor, Kis József (theol. tauár), Kocsis Sizella, Komjáthy .Iáuos, Komócsy József, dr. Koritschoner Lipót, Kovássy Elemér, Kőrmeudy Béla, Kőrmeudy Sáudor. dr. Kövi József. Dr. Láng Lajos orsz. képv., László Ensi, Ladányi Nagy Lajos N.-Alnsony„ Lampérth Géza, Lauuperth Lajos. Latkó­cz\' Mihály (Bpest.. Loser Henrik, Lövárdy Alajos (Koppány), dr. Lővy László. Ifj. Martoufalvav Klek. Medgyaszay Viuc«», Mészáros Károly. Mikh-r (íusztáv. Nagy Iván Veszprém l, Néger Ágoston. < taráld Kálmán, dr. Ovéry Ferenc orsz. képv. I'ap (íábor püspök. Pap Zoltán Bpesti, l'ekry Károly. Pereszlényi Zoltán Győr,, I'oliáuy Zoltán iBpest . Puzdor (iyula. az embernek csak boszuságot szereztek ! Kimehetsz ! A szobalány kisompolygott. Sirt sze­gény, hiszen nem érdemelte meg e kemény szavakat! Lajos ur pedig tovább irt. Alig mult el azoubau néhány perc, ismét kopognak az ajtón. Lajos ur összeszorítja a fogait s nem szó!. Fjra kopogás, még pedig az előbbinél erőteljesebb. — Le — h*t! — kiáltja Lajos ur a székről felugorva. Az első kocsis lépett be. Szép erő­teljes fiatalember, ki mint huszár szol­gálta a királyt s Lajos urnák nagy ke­gyében állott. — Hát kend mit akar P — kérdó Lajos ur haragosan. — Instálom alásau, Tekintetes uram, már én csak azért voltam bátor idejönni, hogy a Tekintetes urnák a magam- és társaim nevében boldog uj esztendőt kí­vánjak s megmondjam, hogy a jó Isten még számos esztendőn át éltesse friss jó egészségben ! — Jól vau Bista, köszönöm a jó kiváuságtokat, — monda az ur kissé meg­szelídülve, de azt megmondom ti meg jól viseljétek magatokat az uj esztendőben, ma meg aztán ne legyen ám múlatás, ré­s/.egeskedés. meg ordítozás! Most pedig: balra át. indulj ! Bista azt sem tudt-%. hogy hogyan Révész Lajos (Turóc-Sz.-Marton >, Kónaszéky Gusztáv, dr. L'úzsa Géza, Kudnyánszky Gyula. Sas Ede (Nagyvárad), Salzer Aladár, Scipiadesz Klemer (Bpesti, dr. Sebestyén | Gyula. Soos Lajos (Tordai, Steinberger Lipót, dr. Steiner József, Sült József. B. Szabó Káról, Szabolcska Mihály i Szászrégen), Szilágyi F. Lajos (Bpest). Tinódy (Bpest), Tóth József. Dr. Wallon Dezső (Bpesti, Vass Géza, Véghely Dezső, Verner László (B.Csabai, Voyta Adolf. Ujváry Béla. Dr. Zollner Béla (Bpesti stb. Ezenkívül vidéki rendes levelezőink és tudósítóink, mint bel munkatársak. A lejárt év. Irta: Haróth Ferenc. „Mit tettél az elmúlt gyönyörű napokkal ? Elrabolt örömünk vájjon visszatér-e t* Lamartine ezen kérdését intézhet­ném én is a mi városi hatóságunkhoz. Hogyau használta föl az időt, mely­nek örökkévaló folyásában év következik évre, századok következnek századokra, s egyik nemzedék a másik nyomába lép. Ha bár lassan is, de a fejlődés, a haladás törvényének kell uralkodóvá lenui az egész földön mindenütt, noha az em­berek mindenféle akadályokat vetnek út­jába, inert az értelein még mindig nem vette át a konuánypálcát, hanem majd az önérdek, majd a tudatlanság az, me­lyek időnként fölül kerekednek. A lejárt évet nem száinithatjuk vá­rosunk jobb évei közé. Sok mindeu nem jött létre, a minek létre kellett volna jönnie, sok minden rosszul sikerült, a mi jobban, s"t jól sikerülhetett volua. Létre jött és jól sikerült a dohántf­gyér, melynek sikerében ugyan a város hatósága nagyon ártatlan, érdeme azon­ban az, hogy a város iránt jó akarattal viseltető és befolyásos emberei által, ide megszerezte, gyönyörű és értékes iny#$n telket ajándékozván részére. Ez itt igen nagy áldás, mert a lakosság egy nagy részénél, a szegéuységet eltünktte, s a részlet kereskedők forgalmát tetemesen megnagyobbította. Létre jött JÖIHIÍÜIS iskolánk műkö­désben volt, és működését a mezőgaz­daság mindig több, töhb ágára igyekszik kiterjeszteni. A nagy közönség részére megkezdte gazdaságtani előadásait, de nagyon ráférne a közönségre, ha nagyobb számmal látogatná. .Sokat elkövetett ort« a város, hogy itt állították föl és fáj­dalom a pápai gazdaközönség növendéket közül még nem találkozott, a ki szük­ségét érezné a mezőgazdaság tanulásá­nak, ha uem rosszul vagyok értesülve, pápai tanulója nincsen. — Szoiiioim, na­gjon szomorú jelenség! — Önkényteleu eszembejut néhai Arany János koszorús költőnk mondása. Midőn u. i. ez. az öt­venes években, mikor már a nemzet ál­dozatkészségéből a magyar tudományos akadémia palotája csaknem készen állt, a Duna partján b. Eötvös Józseffel sé­tálgatna, azt mondja Eötvös: barátom le, költő vagy gondolj ki valami okosat, a mit ezen palota homlokára jelszóul föl­írhatnánk. Arany János csakhamar ke­serű humorral felel mondváu, írjátok föl: Nem kell ide tudomány csak jó bot és szép leány. Fölírhatjuk ezt, a gazJasági iskolára mi is. Megoldatlan maradt a cizkádex, ért ki a szobából. Mi lelhette az urat? — hisz nem szokott az igy beszélni! Lajos ur pedig ismét az asztalhoz ült s tovább irt. Néhány pillanat alatt azonban ismét megzavarták. Halk kopo­gás hallatszott az ajtón, — ismét kopo­gás, újra erősebb kopogás. — Ki az ördög vau itt megint 1 - ­szitkozódik Lajos ur; s akkorát kiált, hogy a falak is reszketnek : — Le — hettt! Ilonka lép be, az uraság egyetlen, kedves leánya. Mintha uem is hallotta volua atyjának haragos kiáltását, odamegy hozzá, átöleli nyakát s forró csókot nyom az öreg ur ajakára majd igy szól : — Boldog uj évet kívánok, kedves atyuskám! * — No hiszen boldog! - dörmögi atyja kissé megszelidül\e. — Hogy boldog-e 'i — Talán csak nem állítja kedves atyám, hogy nem lesz az ? — Nem lesz, — de hogy is lehetne, mikor igy kezdődik! B I — Nem érted ? No majd megérted miudjárt! Itt van, olvasd el e levelet! Az a te gyönyörűséges bátyád irta. Éppen most kaptam. Majd uem kérded többé, hogy miért nem örülök többé az uj esz­tendőnek ! Ilonka szétnyitja a levelet a fon­bangou olvassa : „Kedves Atyám! Bocsássa meg, hogy nem személyeseu üdvözimn az újév napján. 1 >e a január JH-én rendezendő kon solya-bál. mely­nek én is rendezője vagyok, annyira igéuyb* veszi minden időmet, hogy lehetetlen volt a városnak csak néhány napra is hátat fordíta­nom. £z azonban nem akadályoz meg abban, hogy atyámra ne gondoljak s el ne küldjem ezt az én követemet, hogy jelentse ki kedve* atyám előtt azt a kívánságomat, hogy az uj esztendő minél több örömöt és boldogságot hozzou kedves atyámnak. Azt hiszem, hogy a* Isten meghallgatja eme buzgó kérésemet; édes atyámat pedig arra kérem, hogy az uj évben se felejtkezzék meg rólam, hanem adjon nekem is egy kis helyet atyai szivében, ki is. kedve* atyámat, számtalanszor ölelve és csókolva vagyok. Papán, 18!»4. dec. 80, szerető tía : Klek. u Ilonka föltekint a levélről l könytöl | r *gy u g° "zemeit atyjára emelvén, igy szól : — Edes kedves apuskám, én ennél szebb levelet soha sem olvastam ! Kert az igazi szeretet szól abból. Csak most volna, itt az én kedves bátyám, de össze-vissza esókoluáni ezért a levélért! — Hm, hm ! dörmög az öreg ur; látszik, hogy kissé megjuháazodott, d»­ismét megkeményíti a szivét I haragosan szól :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom