Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-11-25
^£ Megjelenik min d e ii vasárn ap Közérdekű "sürgős közlésekre koroukiut r e u d k í v ül i. s z á m « k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. ^^^^ í s^B i PAPAI IiAPilüi ^ Pap* város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye úié kérdése. 1 A lapnak szánt ko z 1 e m ó n y e 1c a la p f Vi te szerkesztőségéhez (Jókai Mór A ^ utoza 969. sz.) küldendők. " Előfizetési díjak. Egy évre 6'frt — Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 1-5 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj el őr e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések . a lap. kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai } hirlapközyetitő iroda) küldendők. ^ /Ti > Már több ízben hangoztattuk lapunkban a munkás-lakások hiányát és minden egyes alkalommal rámutattunk azokra; a káros következményekre, melyek ezen, városunk előmenetelére és fejlődésére annyira fontos kérdés mielőbb va|ó megoldásának ballogatása és elodázása által ránk háramolhatnak. Megpendítettük az eszmét is, hogy lehetne ezen a bajon segíteni és azt orvosolni, szóval, hogy volna lehetséges a. munkás lakások kérdésének megoldása.; sőt mindezeket a városi képviselőtestületnek szives figyelmébe is ajánlottuk. Az az egy bizonyos, hogy az a város hnlad csak előre, a mely a maga jól felfogott' érdekéhen iparkodik megtenni, valósituni mindazt, a mire egy, a mai kor igényeinek/minden tekintetben megfelelni törekvő városnak mulhatlanul szüksége van. .Égető-szüksége van pedig városunknak, a ven'Öeglők és urilakások mellett — melyeknek hiáuya, már is szintén elviselhetetlenné válik — tisztességes lakásokra a'munka? .osztály részére. Hogyan "fejlődhetik városunk a jeleulegi nagy lakáshiány miatt? Hogyan számíthatunk arra/ hogy valaki, akár uricsalád, akár müukásuép városunkba jöjjön és itt letelepedjék, ha sem használható, üres lakásókkal nem rendelkezünk, sem pedig a .beköltözöttek számára tisztességes lakhelyekről gondoskodni sem tudunk ? Több éve már általános a panasz, hogy nincsen c elegendő munkás-lakás; a mi van is olyau kevés és hozzá olyan állapotban, hogy siralom és szánalom a szegény munkásnép sorsa, hogy ilyenben kell laknia. De hát ua különb nincsen! Legközelebb alkalmunk volt erről meggyőződni. Rozzant, félig összedűlt, sok helyen tetőnélküli istállókból és színekből átalakított, deszka falazatú, piszkos, szük lyukakból áll a legtöbb lakás és 6—7 tagból álló munkás család van összezsúfolva egy-egy ilyien, szobának nem is nevezhető odúban. Megborzad az ember, ha rágondol is, hát még ha látja Biz ez valóban szomorú helyzet, siralmas állapot; ugy közegészségi, mint köztisztasági ós közerkölcsisógi tekiutetben is tűrhetetlen. ISTapirendjéu volt már ezen ügy városunk szeptemberi közgyűlésének is, a mely azután a kérdés tanulmányozásával a városi tanácsot bizta meg.- A tanács bizottságot alakitott és elsősorban megkereste a Pápai takarékpénztárt munkáslakások építtetése iránt. Sajnos, hiába; mert a takarókpénztár azt válaszolta, hogy miután az ilyen lakások kezelése nehézséggel, esetleg kellemetlenségekkel is járhat, maga. nem építtet, de oly társaságot, vagy egyéneket, kik munkáslakások épitésére vállalkoznak, hajlandó kölcsönelőlegekkei támogatni. Mult héten újólag tanácskozott e tárgyban a városi bizottság és abban állapodott meg, — minek már egyszer mi is kifejezést adtunk egy cikkünkben — hogy azon javaslatot terjeszti a képviselőtestület elé, miszerint a város, magánvállalkozó hiányában, fordítson 10 — 12 ezer frtot a munkás-lakások építésére és épittessen maga a város több, 3—4c egy szobás és egy konyhás lakosztályokból álló munkás-lakóházakat. Befektetett tőkéje után biztosan 8—10 százalék jövedelmet fog huzui és tőkéjét se fogja elveszíteni a város, ha a megépített házakat azonnal áruba bocsájtja, mihelyt bárki megígéri a befektetett tőkeösszeget egyik-másik házért s azt nyereségnélkül is, ha kibocsátja kezéből és átadja a vevőnek. Ily módon mi is hisszük, hogy a mindinkább égetőbbé váló munkás-lakáshiány megszűnik ós a kérdés a leghelyesebben meg lesz oldva. Nincs más mondani valónk ezek után, mint az, hogy a bizottság üdvös indítványát a városi képviselők szives jóakaratába és becses figyelmébe ajánljuk. És erősen bizunk a képviselőtestület bölcs belátásában s intézkedésében, hogy ezen kérdésben, az ügy fontosságához méltó ós célszerű határozatot hozand, elfogadva a bizottság javaslatát. A szérumról. Mielőtt e kérdésben néhány szót szükségesnek látnnk elmondani, előbb bemutatjuk több kiváló orvos véleményét, mely a következő: A vérsavóról ma még végleges ítéletet mondani nem lehet, de néni is szabad. A túlságos örömnyilviäikäs ép oly helytelen, mint szkepszis. A szerumkórdós megoldva nincs és minden jel arra mutat, hogy éveken át napirenden lesz. Klinikai vizsgálatokat kell bevárnunk, mert a szerűm tudományos értékét csak ez döntheti meg, a magángyakorlat eseteit számbavenni abszolúte nem lehet. A szerűm használatát mindazonáltal engedély ezhetőnek találják, mert a szerűm a szervezetre egyáltalában nem káros; tehát ha nem használ, nem is árt. Másodszor használni lehet, mert a difteritiszszel ugy is tehetetlen az orvosi tudomány. Difteritiszes beteg gyógyításáról orvos nem beszélj csak az a ki humbug. Virchow a hires berlini tan ír véleménye a szérumról egyébként az. hogy a difteritisz elleni tehetetlenségünk ós a szerűm ártalmatlansága erkölcsi kötelesség, hogy a magángyakorlatban már most alkalmazzuk, még mielőtt véglegesen döntöttek volna. Hatósági intézkedés szükséges az esetleges visszaélések megakadályozása tekintetében. Lehet, hogy a szerűm mint orvosszer nem fogja beváltani a hozzákötött várakozásokat; ám mint közegószsógi szer a difteritisz megakadályozásóra, ott a hol föl nem lépett, biztosítottnak látszott. És jóllehet a difteritisz elleni szer nagyon drága, mert egy difteritiszes beteg orvoslásához 12—20 forint ára anyag kell, a védőoltásra elég 2 frt ára és egyszeri beoltás 14 napra veszelytelfchne,' immúnissá teszi a gyermeket. Ott a hol a járvány vehemensen lépett föl, ott a szülők bizonyosan nem fogják sajnálni az egyszeri beoltást, akár a többszörit sem. Es ajánlatos is, hogy most már a próbaoltások megejtessenek; ott pedig a hol a vérsavóval a betegség ellen küzdenek, statisztikai jegyzések történjenek, valamint kiváló figyelem történjók a tekintetben is, hogy a difteritiszes gyermek nem csak betegsége idejére, hanem azontúl is elkülönittessók, mert a gyógyult difteritiszes beteg két hétig magában hordja a betegség csiráit. Ezekben foglaltuk össze az orvosi véleményeket. Most pedig jöjjenek a saját észrevételeink. T A R C A Óh, mint ... Óh, mint csalódtam, mint csalódtam, Eogy tudok bizni, küzdeni,Szerelmed szép, jó tervemet, mind A biztos célra vezeti 1 Nincs lehetetlenség, nincsen álom, Mit el ne érnék általad. Hisz' dicsőségem, büszkeségem Te vagy egyedül, egy magad . . . Óh, mint csalódtam, mint csalódtam, Mily gyenge* vagyok, moöt tudom; Gyors szakitásod, rászedésed, Megállít, im, a félúton. És hogy sem célom, sem erőm nincs: Nagy gyötrelemmel érezem; Mint egy fabábot, porszemecskét, Ugy buktat el=bal végzetem. Óh, mint csalódtam, mint csalódtam, Hogy tudók bizni, küzdeni1 Lelkemet, hogy magamra hagytál, Az árny is megremegteti; Most már jövőm sincs, hitem eltűnt, Életem képe oly 'komor, Mint azé a rózsalevélé, Melyet a vihar elsodor! Dura Máté. Halottak napján. — Elbeszélés. — A »Pápai Lapok* eredeti lárcája. — Irta: Poliány Zoltán. Másnap Alice épen egyszerű ebéd jót készité, midőn kocogtatnak. — Jó napot kívánok, kedves kisaszszony ós jó étvágyat az ebédhez. — Mondja inkább portás „ur" jó ebédet az étvágyhoz. — No ha csak ez a baj, ezen könynyen lehet segíteni. — Nagyon lekötelez, ha e titokkal megismertet, már sokat töprengtem rajta, de még eddig nem sikerült megoldanom •r gordiusi csomót. De nini, mit hoz magával, bizonyosan ajtót tévesztett vele, mert ón nem rendeltem semmit. — Annál jobb, akkor kétszeres lesz a meglepetés. — De micsoda meglepetésről beszél maga ? — Hát nem szép karácsonyi meglepetés ez. Nézze csak kedves kisasszony, mennyi tea, cukor, legfinomabb jamaikai rum, meg mindenféle ennivaló. — Ugy»n ne tréfáljon velem, nincs nekem az ilyenekhez kedvem, vigye csak a tulajdonosának. — Pedig engedelmet kérek, nekem az lett mondva, hogy idehozzam ezt a mindenféle ... — No ón meg azt mondom, hogy Vigye vissza a honnan hozta s mondja meg annak a jó szivü ajándékozónak, hűgy .nem szorultam senki kegyelmére. — De ., de . . kérem szépen .. — Ne kórjen semmit portás ur. Tudom, hogy mag* üem kftw> »«t csak kötelességét teljesítette, de most már vigye vissza ezt a holmit. — Én vissza vinném, kisasszony, de tudom, hogy úgyis hiábavaló lenne, mert nekem meghagyták, hogy semmi szin alatt vissza ne vigyem, hanem hagyjam itt. — De ki lehet az az erőszakos fráter, nem tudja a nevét? — Nekem sem mondta meg a nevét, csak azt mondta, hogyha a kisasszony kérdezi, ki küldte, mondjam, hogy az ön szüleinek egy jó barátja, kiknek ö nagyon sokat köszönhet, s miután meghallotta, hogy ön minden gyámol nélkül itt ól a fővárosban, nagyon kéri kedves kisasszonyt, hogy fogadja el tőle szívesen ezt a csekély szívességet, mig háláját, melyet jóltevője iránt már nem róhat le, legalább ön iránt lerója. — Mondja igaz lelkére, nem a kapott borravaló beszól macából? s ilyen meséket akar velem elhitetni. Vannak is ma már olyan emberek, kik a jótéteményekről megemlékeznek s azt viszonozni is akarnák ? — Ha valaki más s nem kisasszony mondta volna ezt, bizony Isten megharagudtam volna rá. Azt gondolja kisasszony, hogy mivel egyszerű kapus vagyok, nem tudom mi a becsület!? Nagyon téved. Csakis az ön iránti részvét indított arra, hogy az ismeretlen fiatalember szavait tolmácsoltam s én is kérem, hogy fogadja el; mert én lelkébe láttam s az én szemem nem csal. — No ez egyszer elfogadóm, de ez legyen az utolsó. Mert én nem vagyok rászorulva senkinek a kegyelmére. Ezt megmondhatja a pátronusomnak. Egyúttal fejezze ki köszönetemet megemlékezéséért. Hozzánk közel és távol javában folyik a szérummal való oltás; csak nálunk városunkban nem. Már Veszprémben több hete, hogy szerűm kapható, csak mi pápaiak nem tudjuk, hogy mi is az tulaj donkóp. Három gyógyszertárunk van, de szórumot 'még egyik sem hozatott. Persze igy az orvosok sem kísérletezhetnek a nagy ritkán előforduló, egyes difteritisz eseteknél. Eddig már közadakozásból is lehetetett volna kisebb mennyiségű szérumot beszerezni a vagyontalan szegények számára, kik ezt amúgy se tudnák megfizetni. Szerencse, hogy még ez ideig alig 1—2 difteritisz-betegerlés és haláleset fórdalt elő városunkban. De ka j árványszerüleg fellép a gyermekgyilkos kór, bizony jó lesz mielőbb szérumról gondoskodni. Gyógyszerészeinknek némi mentségül szolgál az is, hogy rendeléseket tettek, de szérumot sehonnan sem kaphattak. Azt hisszük azonban, hogy valahonnan mégis csak lehetne beszerezni, ha a höehszti gyártól nem, akkor Budapestről, vagy más vidéki város gyógyfcáraiból. A szomszédos városok orvosainak jelentései szerint is az oltás jelentékeny sikerrel jár; de az is bizonyos, hogy oly drága szer, mint a szerűm nem is igen van a patikában. Hát mi nem ismerjük a szerűm vegyi összetételeit, de mégis hallatlannak tahi Íjuk. hogj r 50 cm 3 szerűm 20 frt legyen. A mint tudjuk a höchsti gyár monopolizálja ez orvosszer gyártását. Nem lehetne azt biztosítani, hogy a vérsavó nálunk is elöálliussék? Annál inkább, mert ez a gyár revolvereskedik. Azt kívánja, hogy 25 dekagramm szérummal együtt a rendelő antypirint is tőle vásároljon. Tehát: a német egyedáruság ellen a magyar hatóságoknak kell megvédeni a közönséget. Az lehetetlen hogy e szer oly drága maradhasson. Az egészségügyi szereket szabadalmazni embertelenség, vagy ha erre is vehető patent, ám tessék az államnak a gyártás jogát magához váltani. Áldásos dolgot fog végezni. És számítunk is rá, ha a szer alkalmasnak bizonyul, hogy meg is teszi. A közönség pedig ne nagyon bizzók, mert egy keserű tapasztalatunk már is van a Kochinról. Vajha a szerűm ne mása legyen. A „pápai Jókai-kör" tagjai. -— Névsor a kör törzskönyvéből. — A pápai Jókai-kör igazgatótanácsának f. évi ápril hó 10-éii és október hó 28-áu tartott ülésében hozott határozatok fo.ly.tau a kiküldött bizottság összeállította a kör tagjainak névjegyzékét. A kör törzskönyvébe ez ideig bejegyzett tagoknak névsora az 1894. évben a következő: Alapitó tagok: — 50.forint alapítvány. — Fenyvessy Ferenc dr., Ihász Lajos (Hathalom). Rendes tagok, több családtaggal: — 4 forint tagdíj. — Baráth Ferenc, Báron Jakab, Berger Ferenc, Blau Adolf, Doktorics Sámuel, Hanauer Béla, Harmos Zoltán, Horváth Károly, Jerfy Adolf (Mező-Lak), Kis Gábor, Kisfaludy Miklós, Österreicher Mór, Pentz József (Dáka), Perlaky Géza, Salzer Ignác, Sebestyén Dávid, dr. Steiner József, AVeber Rezső, báró Wimpűen Iván alezredes, Vittmann Ignác és családj aik. Rendes tagok, egg családtaggal: — 3 forint tagdíj. — Dr. Antal Géza. Baly Albert, Barthalos István, Bermüller Alajos, Borsos István, Gralamb József, Gulyás Miklós századom, G-yurátz Ferenc,. Herz Dávid, dr. Kapossy Lucián, Kerényi Andor, Kis Ernő, özv. Kiss Lászlóné, Koller János (K.-Lak), dr. Kövi József, Kränzlein József, Kreisler Manó, Lazányi Béla, dr. Lővy László, Matkovich Pál, Mészáros Károly, Németh Imre, Németh István, id. Paál István, dr. Rechnitz Ede, Saáry Lajos, Székely István, Szilágyi Józset, Steiner Ignác, Steinberger Lipót, Sült József, Tóth Lajosné, Veszter Henrik, "Wittmann Ignác (K. Lak), Mattus György és családjaik. Rendes és vidéki tagok. — 2 forint tagdíj. — Adamovich Lázár, Aingler Erzsébet, Ajkaynó Pálffy Kamilla, Andrae Emil (Pölöske); báró Bánfí'y Dezső (Budapest), Baráth Zoltán (Budapest), Barcsi József, Békássy Gyula, Benczelits Erzsi, Bcx*ecz János, Berger Anna, dr. Blum Róbert, báró Bothmer Béla százados; Osoknyay Eliz, Gizella ós Laura; dr. Darányi Ignác (Budapest); Fehér Dániel, Fehér Dánielné, — Igenis majd megmondom, kezeit csókolom, kisasszony. — Sikerült? kérdó szívszorongva Emil, a mint a portás örömtől sugárzó arccal lejött a lépcsőn. — Sikerült bizony, de sok fáradságomba került, mert semmiáron nem akarta elfogadni, sőc kis híja, hogy ki nem dobott. — Nos, most már a maga dolga; hogy továbbra is sikerüljön jótéteményünk. — Arról biztosítom tónsur, hogy az Isten áldja meg nemes tettéért. III. Alice titka. Emil e találkozás óta minden szabad idejét arra fordította, hogy Alice titkát, mely egyedüli akadálya volt a közelebbi ismeretségnek, kifürkészsze. Nem közölte ugyan tervét senkivel, de annál serényebben működött. Aíieét még mindig segélyezte a hálás fiatalember álarca alatt, melyeket Alioe azon tudatban, hogy avval az a pártfogolt tán tartozik atyjának s egyúttal neki is mint örökösnek, elfogadta, de csak olyan segélyt fogadott el, melylyel legszükségesebbj ót pótolhatta. Hálát rebegett az ismeretlen jóltevönek, imáiba foglalta őt, ki hálájával igyekezett az élet terhét elviselhetőbbé tenni neki. S e mellett ö maga is szorgalmasan dolgozott, s a munka elfeledtette vele szomorú helyzetét. — Dolgozott, mert élni akart. S a mint varróasztalánál a kenyeret adó munka közt elgondolkozott egy jobb életről, midőn még anyja ölébe hajthatta szőke fejecskéjét Önfeledten, a — világot, annak ridegsógót nem -ismerve, könnyein! ke«dett, Felszárította könnyeit, mosolygott s egy uj kép tárult szemei elé! Atyja az az áldott, jó ember, a ki öt annyira imádta, ki odaadta mindenét érte, hogy boldognak, megelégedettnek lássa. Minden uj öltéshez egy már elmúlt s tán soha vissza nem jövő boldog emlék fűződött; minden sóhaj egy szomorú percet idézett vissza. De már elmultak azok a napok, mikor még gondtalan, játszi gyermek volt, szülőinek szemefénye, bálványa, mindene . . . Szép reményei szétfoszlottak mint a habbuborék, melyet a kis gyermek fuj, egy ideig gyönyörködik benne s egyszerre csak szétpattan. Szomorúan nézi, hogy ilyen gyorsan eloszlott a semmiségbe, mig egy uj, mely sokkal szebb, le nem köti figyelmét . . . Ilyen az élet. A pillanatok hatása alatt állunk. Fáj, bút okoz, ha valami kedves reményünk megsemmisül,'de a mint sorsunk jobbra fordul, kacagunk, s az a régi emlék már csak homályosan ól a szívben, mindjobban elhomályosul s egyszerre csak vége . . . uj élet tárul elibónk, uj csáb, uj gyönyörökkel. S ez a rossz, vagy tán jó tulajdon természetünkben rejlik. Alice ugyanilyen helyzetben volt. Beletörődött uj szokásaiba, sorsa mostohaságaiba. Tudta, hogy neki már nincs mit remélni a földön, vágyakat nem táplálhat, hacsak nem azt, hogy elrejtve maradhasson a főváros egy elrejtett zugában, a ott szülői emlékének élhessen. S ilyenkor önkénytelenül egy édes érzés rezegtette meg szive húrját, a gondolat Emilre elfeledtetett vele mindent, ,. . 47
