Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-09-30

zott, s az ifjúságot katonai rendben, szi­.goru fegyelemmel tartotta. Fegyelmezés tekintetében még a tanulók ruházatát, fel­keltét és lefekvését, de sőt imádkozását is megszabta. Iskolájának jó kire terjedt, .•s szemlátomást nevekedett erőben, tekin­télyben és jó hírnevében a pápai iskola, s a fárádhatlan tanár forró óhaját látta teljesülni, midőn a hazai 4 ref. egyház­kerületnek 1804. aug. 21 és 22-én Pesten tanácskozó képviselői a pápai iskolát a <lebreczeni és sárospataki iskolákkal egyen­rangúnak, collegiumnak elismertek. Ezeu előhaladása közben érte iskolánkat azon hadi zsákmánylás, mit városunk 1809-ben a franczíák hadaitól szenvedett, de Már­ton profeszor kérő szavai még a franczíák dulásától is megmentették az iskolát és annak könyvtárát. Emlékét, a főiskola könyvtárában álló mellszobrán kívül, P. Szabó Káról tanártól szépen megirt életrajza, s egyik tanítványa ajándékából egy márványtábla is őrzi a könyvtár folyosóján, a melyen a buzgó tanítvány Devecseri István azt irja Márton professorról: „Hivatalában volt muukás, fárádhatlan, tűrő és lelkiismere­tes, tanítása volt világos, eleven,, könnyű, kedveitető és előmeneteles. Egész élete a közönségnek levén szentelve, valamint meg­nyerte életében minden jóknak tiszteletét, ugy kesergik őtet halálában minden jók". Az 1831. évi kolera 71 éves korában vitte őt sírba, a mondott év szept. 21-én d. e. 1L órakör hunyt el. Hamvait az alsó­városi temető őrzi, s az elrepült félszázad alatt egy egész mondakör támadt Márton Professor tauári dolgai felől. A pipái réf. főiskola mai alapjának megvetése körül Márton Istvánnal a mun­kában tiszttársa Tóth Ferencz osztozott. í Legyen az ő neve is azon kevesek közt • említve, kiket még e vázlatos történelem- | ben sem mellőzhetünk. j Az ő általuk teremtett iskolában ér- j ték az 1848-ík év szabad eszméi is ifjusá giínkat, a melyek hallá 1 ára az első ti/, honvédzászlóalj soraiba szolgáltatott kato­nákat főiskolánk. S/.abadságharczunk láng­lelkü dalnoka Petőfi Sándor ez iskola nö­vendéke volt, s itt csókolta homlokon a múzsa hazánk és korunk egyik legnagyobb költőjét, Jókai Mórt. • Az iskola jó hírnevét időközben Zá- i dor György, Kerkapoly Károly, Bocsor Ist­ván és Tarczi Lajos tanárok munkássága gyarapította; s a növendékek száma év- j ről-évre növekedett. Utóbb az egész ó-collégium is szük lett már iskolánknak, s 1850-ben a mai uj col­legiumbanis tanítani kez.lettek, s ezen épü­let" 1856-bau érte el mai alakját. Azonban az egyházkerület azon óhaja, hogy gyin­násiuma egy-épületben legyen elhelyezhető, így" sem volt elérhető, ezért az uj colle­giura kiépítését, megnagyobbitását hatá­íozta el az egyházkerület. Hogy ezt meg­tehesse, azon kérelemmel fordult a magyar kormányhoz, nyújtson segélyt iskolája fel­építéséhez. És a kormány méltányolván a pápai főiskolának a tanügy terén száza­dokon át végzett szolgálatait, 80,000 frt segélyt eszközölt ki az országgyűléstől a főgymnásium felépítésére. Megemlékezvén ekkou egyesek is, valamint hatóságok és testületek is isko­• ánknak negyedfélszázado s hazafias mun­hallhatták éktelen lárma mellett tör­ténik. Az idegei! azt hiimé, hogy vesze­kednek, mórt folyton egymás orra alá ütik ökleiket „dme, tiv, rjuattro stb. kia­bálva, pedig ez | „n. • játék. Ketten kiállnak, mereven egymás szemébe nézve. Mindkettő egyszerre egy számot kiált (1-től 1 O-ig), egyúttal pedig orruk alá tar­tott ökleia-.^ előre lendítik s 1 5 ujjat vágnak ki .s 'aki eltalálta a mindkettőjük által mutatott ujjak számát, annak egy pontja van; a játékot pedig az nyeri meg aki előbb csinál 7 jjontot. A „spadi da­nari coppa .Gastone" játókról nem kell bővebbet mondanom, azt bizonyára meg tudja magyarázni a Kohn kávés bármelyik pincére is. De biztos lehet benne a „forestiere" (idegen), hogy néhány lépést téve a szük utca-sorok éles kövein, künn az utcán heverve is megláthatja a játszó és daloló fiumeieket. Akik ki nem rándultak az j,ungaro croata" társaság valamelyik gő­zösén a közel szigetek egyikére, vagy a dalmátparti Vagy istriai városkák vala­melyikébe (ami rendesen zeneszó mellett történik), azok bizonyára a lakásuk előtt az utcán tomboláznak és énekelnők. Az óváros egy-egy utcája ilyenkor — ha fo­lyik a tombolajáték — érdekes képet nyújt. Ott ülnek, az asszonyok, gyermekek, néha férfiak is, a legfelebb 3 lépés szélességű utca kövezetén-; kiki a saját lakása előtt, mindenkinek "a kezében a tombolajegy s rakja az üvegdarabokat. Eendesen egy egész utcára terjed a játék, öregasszony hüzza a számokat s előtte van a részt­vevők krajcárjaiból begyült pénz •— nyere­ményekre osztva. A család azért húzódik ki az utca kövezetére, mert lakása szük és meleg, udvaruk pedig nincs. A régi •vww* ki%*\ ftbal m igazi fiumei Jakík^ kásságáról, versenyezve hozták filléreiket az áldozat oltárára, ho°y egyházkerületünk­nek megkönyitsék az építkezést s e főisko­lának a kor kívánalmai szerint fentartását. Ezek között áll Pápa városa 30000, Vesz­prém vármegye 20000, a ' pápai ev. ref. egyházmegj r e 10000 frt, adomáuyával, mig az egyesek részéről való áldozatkészség csaknem 25000 frtot hordott össze. Igen szép emléke marad korunknak azon áldo­zatkészség is, miszerint Esterházy. Móricz gróf, Veszprém vármegye főispánja, érte­sülvén arról, hogy helyünk, hol a költsé­ges építkezést tervezzük, szük és az is­kola helyéül kevésbé alkalmas, felajánlotta kedvezményes áron, a város ezen kiváló szép helyén, uj collegitmmuk szomszédságában eső telkét oly kikötéssel, hogy azon csakis a mi iskolánk építhető. Igy tesszük le e helyen, Istennek hálát adva, az Ur 1894-ik esztendejének szeptember 10-dik napján alapkövét ez épületnek, mely a dunántúli evang. ref. egyházkerület pápai főgymnasiuma szá­mára épül, hogy itt a vallásnak, a tudo­mányoknak és a honszeretetnek oltárai álljanak, miknek zsámolyánál a magyar ifjúság az idők végéig áldozni tanuljon. Színházi krónika. A csütörtöki előadással ismét bezá­rultak egy időre, színházunk kapui. Kom­játhy társulata négy heti itt időzés után elhagyta városunkat, s ma már a győri színházban folytatja előadásait. Mérlegelve az itt töltött idő eredmé­nyeit, konstatálnunk kell első sorban aztj hogy a társulatnak erkölcsi sikerei az anj'agi sikert messze felülmúlják, s a felmutatott erkölcsi siker jóval fényesebb anyagi eredményekre is méltó és érdemes lett volna. A műsor a leh-itő legjobban volt ösz­szrállitva, s váltakozva láttuk az ujabb upi-rette-és dráma irodalom legkiválóbb termékeit. Az előadások legnag\ < bb része semmi kívánni valót nem hagyott maga után; sőt voltak ugy operetté- mint ko­molyabb drámai előadások is, melyek mél­tán illettek volna a főváros bármely szín­padára. Igy különösen kiváló és a leg­magasabb igényeket is kielégítő előadás­ban került szinre a legutóbbi héten az Otthon, vagy a Vasgyáros; s az operet­tek közül a Suhanc, Boszorkányvár stb. A mi az anyagi sikert illeti, e tekin­tetben már nem számolhatunk be ily ked­vező eredményről. Nagyon sokan hiá­nyoztak azok közül a lefolyt szezonban, a kiket máskor színházunk törzsközönsége gyanánt mindig látni szoktunk. Mindaz­által Komjáthy meglehet elégedve az anyagi eredménnyel is, különösen ha te­kintetbe vesszük azt, hogy már több óv óta alig volt rá eset, hogy valamely tár­sulat deficit nélkül távozott volna váro­sunkból. Pedig Komjáthy erről nem panasz­kodhatik, mert hisz az utolsó két hétben majdnem minden előadás szépen megtelt, sőt többször zsúfolt ház előtt íolyt le. Mi is csak azzal végezhetjük jelen­tésünket, a mivel Komjáthy búcsúzott kö­zönségünktől utolsó szinlapján: a viszont­látásra, mind 3—-4 emeletes, de oly kalitkaszerücn épitve, hogy akad olyan négyemeletes al­kotmány is, amelynél mindegyik emelet­nek csak egyetlen ablakja van. Ezenfelül meg oly szorosan vannak egymáö mellé épitve, hogy Romeo semmiesetre sem szo­rult volna kötélhágcsóra, ha a mi cittá vecchiáukban állott volna egymással szem­közt a Capeletti és Montecchi családok háza, hanem beérte volna egy vasalódesz­kával is, amelyet ablakából Júliája virág­poi'os ablakpárkányára fektetve, kényel­mes utat szerzett volna magának O-jéhez. Lakás viszonyaikat szerénységben csak életmódjuk múlja felül. Az alsóbb néposztály hétköznapi életrendje a követ­kező : Reggelire- kávét isznak s hozzá ke­nyeret, vagy polentát esznek. Délbon fő­eledelük a baccalá (szárított hal), a besa­vanyított fehér répa és a polenta (kuko­ricadara vizben keményre főzve). Ronde­sen csak egy fogásból áll az ebéd. A tálat áz asztal közepére teszik s abból eszik az egész család.. Kedvenc eledelük még a „risi con pomadori" (paradicsomos rizskása), Oarote in saláta (sárgarépa sa­látával) megfőzve, maccaroni és risotto. A halásznép természetesen főkép hallal táp­lálkozik, főkép a polipot, sardellinát ós tonhalat fogyasztják. E halakat különös élvezetül ugy készítik el, hogy a lábas fenekére olajat öntenek, rá zsemlyeresze­lóket, erre egy sor halat, aztán újra ola­jat, zsemlyereszelóket s igy tovább, mig a lábas tele nem lesz. Ezt aztán addig hagyják a tűzön pöffögni, amíg jól át nem főtt, Ezt btizará-nak nevezik. A bao­calát a füszerkedésekben árulják, ahol ugy van csomókba kötve és egymásra rakva, mint nálunk magyar vidéken, a iaz.siud.ely, Múlott nrígfgwiék, kihoznák Az e heti előadásokról következők­ben számolunk be." Vasárnap délután, a Citerás került szinre a félhelyárakhoz mért félértókü előadásban. — Este a Tékozlót adták s ez előadás arról győzött meg bennünket, hogy hogy kár volt e darabot itt szinrehozni, hol a sziupadi technika legkezdetlegesebb eszközei is hiányoznak. Egy kissé furcsa dolog mikor a szel­lem (sülyesztő hiányában) nem a föld alól, hanem egyszerűen a színfalak mö­gül lép elő, majd pedig a kulisszák mögé helyezett székre áll, s ugy dugja ki fejét a kulisszák fölött. Azután még az sem utolsó dolog, mikor a Themzén uszó (?) hajó megfeneklik a színpadon, s a benne ülőknek kell azt nagy erőlködéssel a szin­térről kihúzni. Még ügyesen akart segí­teni Békéssy e bajon olyként, hogy mi­dőn neki is csónakban kellett a színpa­don végig menni, egy csónakot ábrázoló diszletet a nyakába akasztott, s evezve ment végig a színpad hátterén, csak az volt a baj, hogy a zsinór, melylyel csó­nakát nyakába akasztotta oly vastag volt, hogy az egész közönség rögtön észrevette a csalást, mi óriási derültségei keltett. Az előadásból kiemelendő momentumot csak az utolsó szakasz képezett, melyben Szende ós Sziklai remekeltek az öreg asz­talos és neje szerepében. Hétfőn, az.egész szini szezon legsi­kerültebb- előadását volt alkalmunk él­vezni. Sudermannak drámája az Otthon került szinre, s ez alkalmat adott Kom­játhynénak arra; hogy a legnagyobb bá­mulatra ragadja művészetével a pápai közönséget. Vidéki színésznőt még való­ban nem láttunk igy játszani. Komjáthyné Magdája perfekt és minden tekintetben a legmagasabb művészi 'niveaun álló ala­kítás, mely méltán beillenék a nemzeti színház ensemblejába. Megragadó előa­dásban mutatta be az érzelmek hoszszu változatos skáláját, melyeken végig ment onnét, midőn még önérzetesen hangoz­tatja mindenkinek, hogy „Én ón vagyok" egészen addig a percig, midőn megtörve és lesújtva zokogja „Oh bár sohasem jöt­tem volna vissza." Játékának minden egyes, legaprólékosabb részletén a legala­posabb, a legbehatóbb tanulmány volt lát­ható, s egyaránt kitűnő volt úgy a szen­vedo'lyesebb kitörések hatalmas jelenete­iben, mint a húgával való enyelgés meg­kapó idylljóben. Gyönyörű toalettjei csak fokozták a hatást, melyet játékával kel­tett. Gyürky Szeréna kedves megjele­nése és bájosan naiv játéka- teljesen al­kalmas volt arra, .bogy a_ darabban fel­tüntetett ama két különböző"világ ellen­tótét egész nagyságában .tárja elénk, mely az otthon nevelkedett családias leányka, s az élet viharaiban megedzett színésznő között fennállt. Komjáthy főérdeme az volt, hogy a lelkésznek némileg érzelgős szerepót olyként igyekezett korrigálni, hogy megfosztotta azt túltengő sentimen­talismusától. Nézetünk szerint sokkal jobb volt Komjáthynak Hofterdingje, mint Sudermané. Vidor" nem volt elég szeren­csés a még szerelmében is bureaukrata Keller szerepével. Szilágyi Schwartz ez­redest adta helylyel közzel jó előadásban. Komjáthyné és Gyürky diszes csokrot kaptak a közönségtől. az utca kövezetére s balta fokával verik, aztán vizbe teszik, hogy puhuljon. (Hamis fogakkal nem lehetne ilyen ebédhez ülni). Az ilyen életmód mellett megtaka­rított pénzük azonban nem mind folyik a takarékpénztárba. Aránylag sokat köl­tenek ők a sziumüvészetre. Egy pillantás a fiumei „amfiteatro fenice"-be és rögtön igazat adnak ama szavaimnak, hogy a fiumei sokkal intelligensebb, mint a ma­gyar köznép. Az a közönséges zsákhordó „fachino", aki kora reggeltől estig a nap hevében izzadva kereste kenyérre valóját, a cselédlányok és a kalap) nélkül járó sartorellatábor (varrólányok) seregestül Özönlik Thalia nyitott templomába, ahol szakértelemmel tapsol Goldoni a hires ve­lencei színműíró, elévülhetetlen vígjáté­kainak. Ezek mellett természetesen a művelt, előkelő osztály is mindenkor eléggé van képviselve; ugy, hogy a pártolás hiánya miatt innen nem kénytelen soha sem el­vonulni az olasz szinószhad. (Magyar még nem élne meg). Mégis látszik a színmű­vészet pártolásának.hatása a fiumein. Fi­nom erkölcsi érzéke minden esetre, itt fejlődött ki leginkább, mert a művészet — oly alakban, amint azt Goldoni a dösz­kákra vitte, — nem maradhat nemesítő hatás nélkül. O a nép erkölcsi fogyatko­zásait mindenki által érthető módon gú­nyolja ós ostorozza, ugy hogy a néző mindenkor magára ismer a főszereplőben, annak hibáit megutálja s amaz erős elha­tározással kacag tettei felett, hogy az abban kigúnyolt . fólszegsógeket kerülni fogja. A tisztultabb erkölcsi érzék pedig mindenesetre maga után. vonja a jogfo­galmak tisztulását é.i a jogrend szeretetét is. Euuek tulajdonithatom talán azt, hogy íluaéh.a.u lopás, rablás aoh* sem. tyMuk Kedden, Csillag Amália jutáiomjátéka volt, ki ez alkalommal a Suhanc címsze­repében lépett fel. ' Már régen hallottunk színházunkban oly hatalmas tapsvihart mint a minő Csillag Amáliát fogadta, midőn a lámpák elé lópettJEgy óriási, körülbelül 2 méte­teres átmérőjű babérkoszorút, feldíszítve egy egész ruhára való selyemmel, gyö­nyörű virágcsokrot ós egyébb ajándéko­kat nyújtottak át az ünnepelt művésznő­nek, ki eleinte a zajos éljenzóstől ós taps­tól nem is tudott szóhoz jutni. És valóban rászolgált a'-nagy óváezióra melyben ré­szesült. Ennivalóan aranyos kis suhanc volt, ki gyönyörű énekével s eleven, tem­peramentó|Qos j*átékával elbájolta a pub­likumot, iprely njgm győzte eleget újrázni és tapsolni éjiekszámait. Szende Anna ma szebb volt, mini? valaha s énekei is rend­kívül tetszettek. Sziklay Bírót szerepében kacagtatta a közönséget, mig Beczkói kü­lönösen kupiéival. aratott zajos tetszést. Perényi játéka fogyatékosságát bőven helyrepótolta énekével. Békési ezúttal is megmutatta, hogy ö a társulat legjobb hangú énekese. Szerdán, Kendy Margit, jótékony célra, telt ház előtt adatott elő, Komjáthyné volt ma is az előadás központja; s né­hány jelenetével óriási hatást ért el. Tu­boly osztozkodott vele az est sikerén! E fiatal ambicziozus színésznő minden ujabbi fellépése a legnagyobb haladásról ós mind­inkább fejlődő .tehetségéről tesz tanúsá­got. Mai játéka már alig hagyott fenn kívánni valót. Komjáthy az ólvsóvár fe­jedelmet jól átgondolt ós minden tekin­tetben sikerült alakításban mutatta be. Hidvégby má arról győzött "meg bennünket, hogy olyan és hasonló szere­pekben mint Báthory Boldizsár sokkal inkább megállja helyét, mint a szalonsze­repekben. Carilli szerepét nem Vidornak kellett volna kiosztani. Öltönye dacára is többször feledtette velünk azt, hogy vol­takópen -papot kellene adnia. Ugy ö, mint Hidvóghy erősen skandáltak, s pattog­tatták a jambusokat. Boszorkányvár volt a bucsu-elöadás, s egyúttal Vanda karmester jutalomjátéka. A mai estén Vanda kétszerezett buzga­lommal kezelte a karnagyi pálcát s verve­vel dirigált. Volt is ennek látszatja, mert ugy az ének-, mint a zenekar kitűnően functionáltak. — Szende Anna kitűnően volt disponálva, s különösen a harmadik felvonásbeli bordallal brillírozott. — Csil­lag Amáliáról ma sem mondhatunk ujat. Ép oly kedvesen játszott, s ép oly szépen énekelt, mint máskor. Rontay ma iükább szépségével mint hangjával, — mely kissé fátyolozott volt — hódított. — Perényi ós Békési kitűnően énekeltek. — A többi szereplők is mind jók voltak. Hivatalos rovat. Hirdetmény. Pápa város polgáraira az 1890. I. t.-cikk 49. §-a értelmében 1894. évre ki­vetett községi közmunka lajstroma a közmunkakötelesek általi betekinthetés céljából f. 1894. óvi október 1—16-ig, s ha véletlenül mégis akadna egyszer dolga a törvényszéknek ily fajta gonosztevővel, az mindenesetre bevándorolt. Ha földjeik volnának, bátran ugy tehetnének mint a régi görögök : kirakhatnák legértékesebb kihos dket földjükre s ott is ugy volná­nak, mintha otthon kettős zár alatt tar­tanák. Szokásaikról, babonáikról és különö­sen farsangulásukról sok érdekeset lehetne mondanom, de azt máskorra hagyom. Csak egy különös szokásról akarok még említést tenni, ami az idegent a legjob­. ban meghpi. Különös benyomást tett rám. Alig hogy a tengerparti városba költöz­tem, meghalt szállásadó asszonyomnak a férje. Én is készültem őt nyugvóhelyóre kísérni. Elzengték már a „circum dede­rum"-ot is s az asszony még mindig nem mozdult ki szobájából. Végre felszedték a szt. Mihály lovát s kivitték a „campo santó""ba (szt mező) saz özvegyet nem lát­tam a gyászoló kíséretben Ekkor megtud­tam, hogy a nők sem kisérik soha kiahalot­tat utolsó nyugvó helyére. Kutattam e szokás eredetét s rájöttem, hogy ez álta­lános olasz szokás. Ezt a fiumei nép, amelynek legnagyobb része Itáliából sza­kadt ide — Petrarca szép hazájából hozta magával. Ott tudniillik a rokonok a köz­; sóg végéig kisérik a halottat, ott az egész község jelenlétében elbúcsúznak tőle s visszafordulnak, A campo santöba már csak a pap kiséri a halottat. E szokás nemcsak a köznépnél, ha­nem az uri osztálynál ii megvan. A többi általam most előadott dolgok inkább csak a plehs-re vonatkoznak, a patríciu­sokról — akik már sokban hasonlítanak Árpád választott népéhez s a kik már korszerűen épült palotákban adják az w»t : m$ máskort tizenöt napon át a városi szám vevői- -hi­vatalban közszemlére.kitó.ve. leend-.;"mely idő alatt miudazak,-.,kík-''a ki ve testem a­gukra nézve sérelmesnek találják, netáni felszólamlásaikat írásban beadhatják. Pápa, 1894'. szeptember 29. . , Osvald Bániéi' polgármester. KÜLÖNFÉLÉK. Olvasóin Ii llOK. --Lapunk ' mai Szama ehő levén az október—decemberi n-gyedévben, tisztelettel kérjük az előfize­• fések mielőbbi megújítását, hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék, felkérjük egyszersmind azon t. előfizetőin­ket is, kik d:. lap ..áfávd hátralékban vannak, hogy azt mielőbb beküldeni szí­veskedjenek, A kiadóhivatal.. —- Személyi hirek. Villányi Sza­niszló az uj bakonybéli apát mult héten váro­sunkban időzött. — Láng Lajos városunk országgyűlési képviselője — mint értesülünk — legközelebb körünkbe jő 's ' néhány napot fog Pápán tölteni. — Cränzenstein Béla min. ta­nácsos jövetelét ugyancsak a legközelebbi na­pokban várják. — Dr. Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő az elmúlt héten néhány napig váro­sunkban tartózkodott. — Keresztszentelés az erdőben. Mult szombaton, mint a Magyar Ujságirja, kereszt széntelési ünnepet tartották á'Ba* konyban. A diszes keresztet óriási terje­delmű erdősége szélén a tulajdonos; Ester­házy Móric gróf állíttatta fel, s a szentelés most szombaton, Móric napján ment végbe. A szép ünnepen jelén voltak: Esterházy Móric gróf, fiával Pállal, Auers­perg Károly gróf ezredes"' Bécsből (kik' a szarvas vadászaton időznek a Bakonyban), Fenyvessy Ferenc, orsz. képviselő, Wéber Rezső jószágigazgató, Jákói Géza urad. erdőmester az összes erdész tisztekkel és családjaikkal. A 1 szentelést Néger Ágost apát-esperes teljesítette, a"ki szép ünnepi .beszédet is mondotta — A rendőrkapitány szabad­ságon. Városunk^rendőrkapitáriya Mészáros Károly f. hó 23-án kezdte meg szabadságát. A hét utolján pedig Esztergomba utazott, hol szabadsága nagy részét tölteni • fogja. "Távol­léte alatt-Klára Sándor v. jegyző vé'gái a r.­kapitáuyi-teendőket. — Vencel napja. Szept. 28-án. van minden évben Vencel napja, mely ná­'•' lünk anuál-lnkább nevezetes, mert városunk derék gazdasági tanácsosa Szvoboda Vencel is ekkor tartván névnapját, a gratulálok óriási serege siet üdvözöliii a mi kedves Vencel bátyánkat vendégszerető házában. Az jdén is ugy történt. A tágas szobák alig voltak képesek befogadni a sok jót kívánókat, a kiknek aztán GUS villás reg­geliben volt részük. Fogadja a mi legjobb kivánatainkat is. — A főiskolai igazgató-tanács újon­j nan szervezett alakjában, a tagok K nagy száma miatt évenként rendszerint csaKegy £ szer fog ülésezni. Az időközben fölmerült ügyek intézésére a szabályzat, szerint idő­szaki tanács szerveztetett, melynek ;tagjai Antal Gábor, Barthalos István, Konkoly Thege Béla, Horváth Lajos, Körme'ndy Sán­dor, — póttagok Pogrányf József,' Vályi Lajos,' Konkoly Thege Gyula ;"i*a theolo­giai tanári karból az igazgatón­kivül Né­meth István s a gymnasiumi tanári kar részéről az igazgatón kívül dr. Antal , Géza. Jegyzővé dr. Antal Géza választa­tott meg. — Csornai küldöttség a mi­niszterelnöknél. Wekerle Sándor mi­niszterelnöknél folyó hó 27-én tisztelgett Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő vezetése • alatt a csornai járás küldöttsége, 1 mely Csornán adóhivatal felállítását kérelmezte. A miniszterelnök örömmel fogadta a küU döttsóget s kilátásba helyezte, hogy a következő két évben a felállítandó adó^. hivatalok egyik& alkalmasint-Csornán- lesa felállítva, mely különben is járási .szék­hely s telekkönyvvel ellátott bírósággal bir. — Megyegyulés. A holnap kez-, dődo inegyegyülés iránt nem valami'nagy érdeklődést tanúsítanak városunk megye­r bizottsági tagjai. Csak igen kevesen szán­dékoznak részt venni az ügjek. tárgya-., lásában. , t — Vaszary főhadnagy életve­szélyben. Vaszpry Béla honv. huszárfő­hadnagy, ki mint a helybeli huszár.tiszti­karnak egyik derék és rokonszenves tagja, 1887 óta városunkban volt állomáson s> csak ez óv ápr, havában helyeztetett áii Zala-Egerszegre, mult csütörtökön komolya veszedelemben forgott. A főhadnagy két lovát próbálgatta, melyeketkocsi elg fogva bajtott. A., .városból (Z,-Egerszeg) kikerülye,. a .vasúti, vágányokon akart át-, hajtani kocsijáyal, mikor épen egy vonat* robogott árra.. A ; lovak megbokrosodtak a? zakatoló, vopattól,, és. .yágtatni kezdtek.^ A kocsi felfordült s a főhadnagy kirepült az útra. Komoly baja azonban, nem esett £ | csak apróbb bori!o!ásqk*ti szenvedetik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom