Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-04-01

1858—59. évben az akkori kormány rendelete folytán készült a hosszu-utcai úttest makadamirozása. A közbejött politikai mozgalmak minden figyelmet elvontak oly intézmé­nyektől, a miket a „német csinált" még akkor is, ha az jó volt. Igy történt, hogy ezen egyetlen jó utunk — javitás hiján ugy elromlott, hogy midőn azon járni már lehetetlen volt, a város elhatározta, hogy a haszüálhatlanná vált makadám kövezetet somlói bazalt kövei helyettesíti. Mi sem természetesebb, hogy ezen burkolat nem képezi sem a tartósság, sem a kényelmes ut ideálját, mert jaj annak, aki azon robogva végig hajt, mert ha oldalbordája nem ropog, s a nyelvét sem harapja ketté, akkor vasember ; de meg­érzi a kocsi, ló. Vájjon nem satyra-e, ha a vidéki ember mig a városba jön, ott 'a hol ingyen járhat, kényelmesen utazhatik, s amint a pápai sorompóhoz ér, s meg­fizet a kövezet használatáért, egyszerre lassú lépésben kell hajtania, ha kényes agy velőjére ? A város belátta, hogy ez az állapot tarthatatlan, mert dacára a javítgatások­nak, azt ugy, mint kívánatos volna, helyre­hozni nem lehet. Ennek folytán ujabb kísérlet tétetett a tizesmalom-felé egy darab útnak szobbi-öt oldalas-kockakővel kirakásával. Ez is horpad, romlik, és ez termé­szetes ; mert mi a kövezet burkolatát rá­fektetjük az anyaföldre, a mint azt az Isten megteremtette, a melybe, ha a kő­burkolatot tőle eltávolítanák, a legszebb eredménnyel lehetne tengerit is vetni; a miből aztán folyik, hogy az őszi esőzés­kor a viz beleveszi magát a földbe, rájön a fagy, mely roppant erővel ellenállhat­lanul felemeli a köveket, a tavasz enyhe melege felolvasztja a fagyos földet, vissza szállnak a kövek. De mielőtt ez a processus kezdőd­nék, a hosszú esőzések annyira meglazít­ják a földet, hogy a burkolat kövei mintha ingoványőn lebegnének, a kerék alatt a kövek besüppedvén, felnyomják szomszéd­jukat, igy aztán előáll az az egyenesség, melyet mindenki a kinek szerencsétlen­sége Pápán átutazni, örökké megemleget. Nem tudjuk mibe jött a somlai-kő burkolat, de arra emlékszünk, hogy annak idején ugy mondták, hogy egy öl kő (fél köb öl) szállítása 40 frtba került. Azt sem tudjuk, hogy a szobbi-kö burkolat mibe került, de azt tudjuk, hogy nem lévén hat oldalú — mert ugy olcsóbb — vásás után nem fordítható másik olda­lára, mert a hátlapon Mauthauseni gránit kocka. Mikor mát ebből a kísérletből is ki­fogytak, s már megunták ezt az örökös bajt,, néhány évvel ezelőtt értekezlet hi­vatott össze a városházához a végből, hogy állapíttassák meg valahára utcáink­s járdáinknak oly burkolattal való ellá­tása, amely célszerű is ós nem is nagyon költséges. Merült ott fel mindenféle eszme, azonban a többség elfogadta azt a meg­oldást, hogy utcáink makadám, járdáink szobbi kocka-kővel burkoltassanak, és hogy a makadamozott utcák ugy ne jár­janak mint a hosszu-utca, egy vashenger is szereztetett be, a mely j ó szolgálatokat tesz. A Deák-, Kossuth- ós némely mel­lékutcák igy helyreállítva előidézték azt a furcsa, de praktikus dolgot, hogy min­denki lesiet a főutcáról ós a Deák- ós Kossuth-utcin át jut a főtérre; habár ott ismét éri az előbb kikerült somlai hepe­hupás pálya folytatását, azonban ez akis kitérés is enyhíti a kocsizás keserveit, — igy a Deák- ós Kossuth-utcán át van a legnagyobb kocsi forgalom. Ez nagyon tanulságos dolog, csak gondolkodni kell. Éppen a mikor az emiitett utcák járdáit leraktuk volna szobbi kövekkel, a magyar asphalt-társaság részéről 1892 nyarán egy oly előnyös ajánlat tétetett a járdáknak asphalt burkolattal leendő el­látására, hogy a tanács célszerűnek tar­totta azon ajánlatot elfogadni, s a mun­kálatokat legott — noha kísérletképpen meg azon ev őszen a főtér és a fő­utca egy részén — foganatba vétetni. Az asphalt járdák a telet kifogás­talanul kiáltván, azért is mivel azokat a közönség annyira megkedvelte, a mult évben már sokkal nagyobb mérvben lőnek járdáink aspaltozva. Ha végrg megyünk a hosszú-, most már Jókai-utcai, lehetőleg egyenes ós fiatal fákkal szególyzett as­phalt járdánkon, némi büszkeség fog el bennünket; ez a közönségnek a kedvenc sótahelye, a melyet nem cserélne vissza semmiért a világon. Szinte kirivó e szép aszfaltkeret mellett az a hepe-hupás kőtenger, a mely száraz időben kiállhatatlan porral, sáros időben pedig az egyes kövekről lecsúszó kerekek fröcscseneteivel kedveskedik a járó-kelőknek. Miért ismételjük, miért mondjuk el százodizben, hogy biz ez botrányos álla­pot ! ez nem használ semmit. Módokról kell gondoskodnunk, hogy végre valahára csináljunk jó és célszerű dolgot, a mi mindezen eddigi mizériáinkon segít. Dicséret illeti a városi hatóságot, j hogy okos dolgot inivelt azzal, _ hogy a kormánytól a vámszedósi jogot nem mint eddig szokásban volt három évről három évre kérte, hanem, hogy nagyobb szabású mivelettel egyszer és mindenkorra segítve legyen ezen a tarthatatlan állapoton, egy­szerre tiz évre kérte a kövezetvám szedési jogot megadatni. Nem volt könyü dolog, de az eredmény az Jett, hogy a jog 10 évre megadatott. Mivel pedig a kövezet­vám a városnak házi kezelés mellett kö­rül belül 10,000 frtot hoz évenként, a száz, illetve 80,000 írttal meglehet alapo­san csinálni a városi és a városon átve­zető közlekedés í'öerót a Jókai Mór utcát, a, főtéren át a vasúti indóházig. Azonban nem oly anyaggal a milyennel eddig sikertelenül kísérleteztünk, jól meg kell gondolnunk mit mivelünk, mert ha a 8—10 évi kövezetvám jövödelmét szeren­csétlenül adjuk ki, — no akkor el van rontva a dolog évtizedekre. Abban azonban állapodjunk meg, hogy többé ne kísérletezzünk, — tegyék ezt más gazdagabb városok, mi csak ta­nuljuk el tőlük azt, a mi már bevált, akkor nem fogunk rosz uton haladni, — de akkor aztán ne konktásoroskodjunk többé, hanem csináljuk egész erővel. A magyar asphalt rósz vény társulat — mint a helyi lapokból értesültünk febr. havában egy igen kedvezőnek látszó aján­latot adott-be a városhoz az utcák bur­kolatára nézve. — Ez uj dolog lóvén, természetes, hogy némi fentartással vol­tunk iránta, — azonban mikor a társulat hivatkozik a más városokban végzett ily munkálatára, köztük a székes városra is> — érdekeltségünk folyton nőtt, ugy hogy érdemesnek tartottuk a Budapesten a Rock Szilárd utcában a mult ősszel fektetett, a tátik, honnan iris, vagy ibolyapor név alatt az előkelő hölgyvilág illatszeres do­bozaiba vándorol. Ibolyaillatot terjeszt még egy penészféle is, az úgynevezett ibolyamoha, bissus jolinthus. Ez a nedves helyeken fekvő köveken található s azon köveket a nép egyszerűen ibolyakövek­nek nevezi, feltűnő, átható ibolyaillatuk miatt. Ince Jenő. A pille. —- Költemény prózában. — Még fülembe cseng a zene-, az utolsó keringö-túr-, ós csábos kacajodnak (Hihi­Ixihi!) dallama, még itt érzem forró illatos lehed arcomon. Pedig már délfelé jár az idő. Künn a rügyfakasztó korai napsugár bujaskát játszik egy aranyos himporu sárga pillé­vel. Szabadságra, szerelemre keltő márci­usi napsugár elbuvik koronként a fodros bárányfelhők alá. Kora tavasz első lep­kéje csodálkozva tekint fel a magasba, mígnem újra elökacag a kacér napsugár a felhő bodros pereme alól. Akkor aztán újra kedvteléssel kap szárnyra a lepke, negédesen illegeti, bille­geti magát. (Képzeletben látlak, bájos lányka, a mint játszi vidorsággal űzöd a pillangót, elfogni óhajtván a kis ártatlant, mely e'gyedüli vágyad; a mint pihegő kebellel, lehangoltan térsz vissza a nem­sikerült hadjáratról!) A fejem nehéz, lázas, tele Van bohó |QAdQÍfttQkkfti r ** elSttem; fjkjő ganir* lapról mintha mosolygó bóbé-arcok ka­cérkodnának velem. * ErÖsen mámoros lettem ón ott a tánc­teremben, pedig nem mentem mást inni, mint citromos vizet. Hanem arra nem lehetsz kíváncsi, hogy miért találtam olyan forrónak a te­rem illatos legét, hogy miért tódult ar­comba talán utolsó csép vérem is. Azt már te ugy is sejted. Mégis beszéljünk talán inkább a lep­kéről. * Szél szárnyán repül a kis lepke. Pille szerelmes a napsugárba, napsugár táncol­tatja a lepkét. A pille csak bámul apró szemeivel a fénybe, mely pedig veszedel­mes, mert égető, perzselő, mint a szép leány szem-sugara. De a lepke mit tudja azt. Az ö élete rövid, mint a sóhaj, röpke perc egész világa. Vakon rohan ablakom felé . . . El­hessegetném, de nem hallja. A nap egy sugár kévéje ide veti árnyát az ablak üvegre. Ide tart a pille, megfürödni benne. Egy koppanás, a sárga kis állat neki ütődik az ablaknak s lehull a földre. Esztelen kis pille, látod. Kagyon sze­relmes volt a szived, az eizedet is elvette a szerelmi mámor! Nem iszom többé citromos vizet, mert édes is, meg savanyu is, éppen mint az én kis történetem. Szatyu magyar asphalt részrénytársulat szabadal­mazott aszfaltmakadámját most a tavasz­szal figyelmesen megvizsgálni s a-eglepő eredményre jutottunk. A Rock Szilárd utca, egyenközü szomszédos utca a József­körut mellett, s azért bir nagy forgalom­mal, mert a körúton a villamos vasúton kivül is oly nagyon torlódott a teher­kocsi forgalom, hogy a kocsik nagy ré­sze a Rock Szilárd utcán át veszi útját. Éppen ez okból határozta el a fő­város ezen utcával kísérletet tenni, hogy ha ily forgalom mellett beválik, nyugodtan rendszeresítheti az aszfaltmakadámot a főváros utcáinak burkolására. S hogy ez bevált, mutatja az az eredmény, hogy a fővárosi tanács — mint illetékes helyen értesültünk — a folyó évben mintegy öt hosszabb főközlekedési vonalat fog bebur­koltatni, a Szentkirályi utca burkolatával kezdvén meg a sort. — Tudtunkra a fő­városon kivül Pozsony, Szeged, Arad, Szabadka, Lúgos dicsekedhetnek ily úttal. Ennyi példa után indulva, azt hisz­szük, bátran bele mehet a tanács a pénz­ügyi bizottság által kivánt adatok beter­jesztése után a kiviteli módozatok tárgya­lásába, csak árra kérjük a tanácsot, hogy ne hagyja e kérdést elposványodni, ­hanem csináljuk meg idövesztés nélkül, mert az csakugyan mindegy a költségre nézve, hogy mikor csináljuk meg, de nem mindegy a 14000 tüdőnek. Igaz, hogy ma­rad a fő-uton kivül is elég poros utca, de a makadám elfogadásával felszabadul az egész pálya kőburkolatának anyagát ezen kövekkel aztán lehet, sőt kell is azon utcákat burkolnunk, a melyek ezt legin­kább igényük. Ezeknek előre bocsájtása után fog­lalkozzunk most már az aszfalt makadám­mal, annak készítésével s azzal, hogy mi előnye van más, eddig ismert burkolatok felett, — megvilágítva ugy műszaki, mint pénzügyi oldaláról. (Vége köv.) KÜLÖNFÉLÉK. A gyászoló vármegye és város. Veszprém vármegye nagy küldött­ségét, mely a megyei tisztikar- és a biz.­tagokból áll, Kossuth Lajos temetésén Véghely Dezső kir. tan., alispán vezeti. A küldöttségben vannak Pápáról: Kol­ler Kálmán, dr. Koritsóhjoner Lipót, Körmendy Béla, Puzdor Gyula, Tarczy Dezső megyebiz.-tagok. Alispánunk teg­nap városunkból Veszprémbe utazott és onnan a megye s Veszprém város összes küldöttségeivel együtt ma hajnalban ment különvonaton Budapestre. Pápa város küldöttségéből Szokoly Ignác városi tanácsos és Horváth Lajos v. képviselő már csütörtökön elutaztak és pénteken d. u. helyezték el a város koszorúját Kossuth ravatalára s adták át az ihászi-i csata színhelyéről és a honvédsirokról magukkal vitt hantokat. A küldöttség többi tagjai: Bar­thalos István, Gyurátz Ferenc, Hanauer Béla, Kis Gábor, Koczka László, Néger Ágoston, Steinberger Lipót és Valter Sándor városi-képviselők, valamint szá­mosan városunk polgárai közül pénteken és szombaton utaztak a fővárosba. Kül­döttségeink külön jelvényeikkel és haj­dúik által vitetendő megyei- illetve vá­rosi zászlóikkal vesznek részt a gyász ­menetben. Pápán az ág. ev.- ós az ev. ref. templomokban gyászistentisztelet mához egyhótre lesz. Ma d. e. az evang. tem­plom harangjai 10—11 óráig zugnak. A pápai önk. tűzoltó-egylet csütör­tökön váL-ülést tartott P. Szabó Káról elnöklete alatt és Kossuth elhunyta fö­lött fájdalmának kifejezést adva, a fő­városi tűzoltóság átiratára elhatározta, hogy Kossuth temetésén testületileg részt­vesz s a rend fentartásában segédkezet nyújt a budapesti tűzoltód-egyletnek, Bikky Sándor alparancsnok vezetése mellett. Horváth Mihály szakaszvezető, Pakrócz Kálmán, Freiszberger Vilmos s.-tisztek, Vandlich zászlótartó, Bácz alszertámok. Csík szakaszvezető és 5 önk. tűzoltó, összesen 12 tagu küldöttség ment el tegnap Budapestre. A pápai kr, hitközség elemi isko­lája, Kossuth Lajos a nemzet nagy ha­lottja iránti kegyeletből pénteken, f. március hó 30-án az iskolában gyász­ünnepélyt rendezett és a temetés utáni napig az előadást beszüntette. A pápai keresk, ifj. önképzőköre mult héten tartott ülésében Kossuth La­jos elhuuyU frletó mély fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést; 20 frtot szavazott meg pénztárából a Kosstdli­szoborra és elhatározta, hogy e célra felolvasást ^tart. A győri keresk. és iparkamara meleghangon irt, szép felhívásában kérte fel a kamarai tagokat Kossuth Lajosnak temetésén való részvételre. — Olvasóinkhoz. Jelen szá­munkkal a második évnegyedbe lépünk. Ez alkalomból midőn t. előfizetőink be­cses támogatását továbbra is kérjük, hogy törekvéseinkben segélyünkre lenni kegyeskedjenek, s ez által kötelességeink­nek mi is megjelelhessünk; egyszersmind kérjük azon t. előfizetőinket is, a kiknek előfizetésük mult hó végéoel lejárt, hogy azt mielébb megújítani-, azon t. elő­fizetőink pedig, a kik még előfizetési di­jakkal régebbről hátralékban vannak, azt mihamarabb kiegyenlíteni szíveskedjenek, nehogy lapunk szétküldése akadályokat szenvedjen. A Pápai L'tpok kiadóhivatala. — A pápa-csornai vasul biztosi 4 va. Végre örömhírt adhatunk olvasó­inknak, városunknak és vidékének. A kormány megadta a hozzájárulást a pápa­csornai vasúthoz. Helyben lesz hagyva a Veszprémmegye által ujabban megadott hozzájárulás. Fenyvessy képviselő kivitte a cultusminiszternel, hogy a győri püs­pök olyan kölcsönt vehet fel, mely meg­felel azon föld értékének, melyet a vasút a püspök birtokából igénybe vesz. Fenyvessy Ferenc, csakhogy a vasút létrejöhessen lemondott minden anyagi előnyről és már eddig befektetett tőké­jének kamatairól is. Az építést megkezdik szeptemberben, s igy a jövő óv tavaszán a vasút meg­nyitható lesz. — Személyi hir. Takács Ádám me­gyei árvaszéki elnök a mult héten hivatalos ügyben több napig városunkban időzött. — Gyászeset. Alig két éve vesz­tette el Salb József kir. közjegyző ked­ves kis leányát s most ujabb súlyos veszteség érte másik leánykájának, a ked­ves Ilonkának 12 éves korában történt elhunytával. A család gyásza általános részvétet keltett, legyen ez vigasztalás a súlyosan levert szülőknek. A kiadott gyász­jelentés igy hangzik: „Sült József és neje Neugebauer Leona, maguk és gyermekeik Lajos, József és Jenő nevében is fájda­lomtól megtört szívvel jelentik forrón szeretett gyermekük, illetve testvérüknek Ilonkának, f. évi március 31-én reggeli 5 órakor, életének 12-ik óvóben történt gyászos elhunytát. A kedves halott hűlt teteme f. évi ápril 2-án d. u. 3V a órakor fog a róm. kath. szertartás szerint a kál­vária melletti sírkertben örök nyugalomra tétetni. Pápa. 1894. márc. 31. Áldáj ós béke lengjen porai felett." — Kormánybiztos A vallás- és közoktatásügyi miniszter a pápai et), ref jő gimnázium f. évi óretsógi vizsgálataihoz kor­mánybiztosul, dr. Tóth Lajos egyetemi ny. rendes tanárt küldötte ki. — A dunántúli ev. ref. egy­házkerület f. hó 3-án Sz.-Fehérvárou közgyűlést tart. Sok fontos, főiskolánkat is érdeklő tárgya lesz az ülésnek, igy a többek közt: a pápai főgimnázium épít­kezési ügye, állandó államsegélynek a gimnázium részére igénybevétele, a tanító­képezde felállítása, a leányiskolái inter­nátus székhelyének kérdése. — Húsvéti öntözés. Régi szokás nálunk, hogy húsvétkor a fiatalok (ugy a szép­mint a kevésbé szépnemhéz tartozók) kölcsö­nösen megöntözik egymást. Már többször ré­szesültünk mi is ilyenben, de nem egyhamar oly kellemes meg- és leöntözésben, mint az idén a húsvét alkalmával, Vághon Guáry Pálné urnő lakában, hova a vidékről egy nagyon kedves társaság jött össze, hogy az ünnepeket együtt töltse. Ott voltak a kedves házi úrnőn és házi kisasszonyokon: Huszár Jolán, Guáry Emmi, Brzsi és Margiton kivül, Percei ezre­desnó leányával, Bothmer báróné Balogh Vi­olával, Sarlay Gyuláné, Guáry Istvánná leá­nyával éa még 12 fiatalember (beleszámítva 2 családapát is.) Bevezetésül már az öntözés annyira sikerült volt, hogy többen a Rábában hitték és érezték magukat. A pazar lakomák közben és után pedig rendre jöttek a szabad­ban és szobában játszható összes tarsasjátékok, a lapdázástól kezdve egész a „haragszom rád"-ig, végül tüzes táno fejezte be az ünnepi mulatságot. Csak másnap távoztunk el a ked­ves helyről, s mondtunk bucsut a szives ha­siaknak — a mielőbbi viszontlátásig. (2. B.) — Kinevezés. A király Kása Gábor sátoraljfujbelyi kir. törvényszéki jegylöt a pipái — Miniszteri elismerés. A val­lás- és közoktatásügyi miniszter Vajda Ödön zirci apátnak a hazai tanügy iránt tanúsított azon meleg érdeklődéseért és hazafias áldozat­készségéére, melylyel a szent gotthárdi állami gimnáziumnál 2000 koronás „cisztercita ösz­töndijat" alapított, elismerő köszönetét nyilvá­nította. — A „Dunántúli Közművelő­dési Egyesület" irodalmi szakosztálya szép célt: a „Dunántúl hílturális és gazda­sági érdekeinek az irodalomban és a sajtóban minden lehető módon előmozdítását" tűzte ki feladatáld. A szakosztály ismertetni fogja a Dunántid egyes vidékeit, iparkodva azok ide­gen forgalmát is emelni • össze fogja gyűjteni a dunántúli népköltészet termékeit, felolvasá­sokat fog rendezni a Dunántúlról és a Du­nántúl számára; elő fogja mozdítani a dunántúli népkönyvtárak létesítését is. Az irodalmi szakosztály legutóbb tartott ülésén tagjául választotta lapunk szerkesztőjét: Kör­mendy Bélát. — Esküvő. Bernsclierer Béla n. ká­tai adótiszt kedden d. e. 11. órakor esküdött örök hűséget a helybeli ev. ret templomban Nagy Margittal, Nagy József pápai járásbiró­sági igtató kedves leányának. Az esketést Kjs Gábor ev. ref. lelkész végezte, ki i'szép beszé­det intézett az uj párhoz. A násznagyi tisztet Lamperth Lajos városi főjegyző és; Varga Jó­zsef helybeli tanitó viselték. Nyoszolyólányok voltak : Hock Emília ós Pitzer Lina. Vőfélyek : Hermán Pál és Varga Beeső. Az esküvő után a fiatal pár N.-Kátára utazott. — Az uszoda részvény-társulat március hó 26-án tartotta évi rendes köz­gyűlését Galamb József elnöklete alatt. A közgyűlés az igazgatóságnak s felü­gyelő bizottságnak a tiszta nyeremény fel­osztására vonatkozó javaslatát elfogadta, melynek értelmében 96 frtból 16 frtot a tartaléktökéhez csatol, a fönnmaradó ösz­szpgből a pénztárnok és felüyyelő tiszte­letdija után 35 frtot uj számlára visz át. Ezután megválasztattak egyhangúlag: el­nöknek: Galamb József, igazgatósági tagok­nak : id. Martonfalvay Elek, Barthalos István, Szvoboda Vencel, Horváth Lajos ; jegyzőnek • dr. Antal Gréza, pénztárnoknak: Wajdits Károly, felügyelőnek: Weber Dániel, felü­gyelő bizottsági tagoknak: Hanauer Béla, P. Szabó Károly, dr. Rechnitz Ede — A közgyűlés az elnök éltetésével oszlott szét. — A városi uj faiskola. Jeleztük már, hogy a város uj faiskoláját a „Medgyes kert"-ben fekvő városi területén rendezi be. A fák ültetése már javában folyik Adamovich Lázár ker. szől.- és bor. felügyelő szives út­mutatása és vezetése alatt. Az amerikai sző­lőtelep készítését, illetve a Kecskemétről érke­zett szőlőveszszők kiültetését a jövő héten kezdik meg. — A megyés püspök adomá­nya. Hornig Károly br. veszprémi megyés püspök a nemes-dédi római kath. hitközségnek iskolai célokra ezeregyszáz forintot adományozott s ez által lehetővé tette, hogy az ez ideig iskola nélkül növekedő, jelenleg 68 tanköteles gyermek, ezentúl a nevelés és tanítás áldásá­ban részesüljön. — A leányinternátus elhelyezé­sének kérdése kerül holnapután a dunán­túli ev. ref. egyházkerület közgyűlésén Sz.-Fehérvárott döntés alá. A komáromiak épugy mint egy év előtt, megmozgatnak minden követ, hogy az internátus náluk állíttassák fel. Ez ügyben egy igen ér­dekes cikk. jelent meg a „Magyar-üjság" pénteki számában, mely Pápa mellett tör lándzsát. A „Magyar Újság", mely ev. ref. főiskolánk érdekében is egyedül szólalt fel a fővárosi sajtóban, most az ev. ref. leányiskolánk ügyét is magáévá teszi szem­ben Komárommal, e derék lap iránt há­lával tartozik Pápa városa. — Apátválasztás. A bakonyhéli és : tihanyi apátságokra e hét folyamán adták be szavazatukat a pannonhalmi rendtagok. Ez alkalomból Halbik Oiprián 101 szava­zatott kapott, Villányi Szaniszló 79-et, Wagner Lőrinc 59-et, Francsics Norbert 16-otf. E legtöbb szavazatot nyert rendtagok közül a pannonhalmi főapát kettőt kinevez, s megerősítés Végett fölterjeszti őket a ki­rályhoz. — A Pápái Leányegyletnek tegnap estére tervezett nagyobbssabásu felol­vasó estéige, a nemzeti gyász miatt fi hó 7­vagy 8-án tartalik meg a színházban. ' — Sorozás. A sorozó bizottság Véghely Dezső alispán, polgári- Rizzardini Ferenc ós Major Kálmán őrnagyok, kato­nai elnökök vezetése mellett március 28­án folytatta tovább a Pápa városi soro­zást és e napon a 2-ik korosztályból felhivatott 117, ebből besoroztatott 17, a 3-ik korosztályból felhivatott 80, beso­roztatott 15. A márc. 21-én besorozott 54 egyénnel együtt összesen besoroztatott 86 hadköteles városunkból. A sorozás a pápai járásban csütörtökön vette kezdetét. — Vármegyénk közigazgatási bi­zottsága, f. havi ülését 9-én tartja meg Vesz­prémben. — A pápai ipartestület által a mai napra hirdetett rendkivüli köz­gyűlés, i nemzet nagy halottja iránti kegyeletböli f, hó 8«ára bsUsiUtott el v

Next

/
Oldalképek
Tartalom