Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-04-08

XXL évfolyam. 14. szám. Pápa, 1894. április 8. IS Megjelenik ^jnhíjleii vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre . koronkint rendkívüli számok adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap v szerkesztőségéhez (Jókai Mór •* uteza 969. az.) küldendők. f ' " * Előfizetési díjak. , Egy évre 6 írt — Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyÍLttérpen30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai rry^y hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának {és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A gyász után. A magyar nemzet eltemette nagy halottját. Megsirattuk halottunkat, elpanaszoltuk fájdalmunkat, gyászoltunk, mint nép még ritkán g^áazojía halottját: a hazatérő tetem utja az országon keresztül, a fogadás a fővárosban, a temetés, mind példátlanul áll a történelemben. A fájdalom mérhetetlen nagy volt, mórhetetlen mély, mint minden igaz elementáris érzés néha a kegyetlenségig kíméletlen. Jogosult volt e fájdalom, igaz volt ós becsületére válik a nemzetnek, a magyar jellemnek. A magyar nép hálás; a férfinak, ki neki a szabadságot ós a szabad alkotmányt szerezte, a legnagyobb hódolattal, nevének a legmélyebb kegyelettel áldozik. Immár sírjában pihen a páter patriae ós a honi hant, melyet életében oly soká, oly végtelen soká nélkülözött, fedi hamvait és őrzi örökké újból viruló, soha el nem muló emiókét. . A nemzet nagy fájdalma enyhült némileg a milliók könyzáporában. De tisztult a lélek, megerősödött a sziv ós kiengesztelődhetetta sir fölött a pártszenvedély. " Abból az impozánsan nagyszerű temetési pompából, a mely Kossuth Lajost vasárnap sírjába kisérte, minden hazafiu azt a meggyőződést meríthette, hogy ez a nemzet egy abban a fájdalomban, abban a szeretetben és hálában, a melyet Kossuth iránt-érezni kell mindenkinek, a ki a megifjult Magyarországot ismeri ós a mely szeretet, hála ós kegyelet mellett egy pillanatig sem homályosodhatik el a hódolat és az a szeretet, a mely ahhoz a felszentelt férfiúhoz emeli föl lelkünket, a kinek fején ^dicsőségesen ragyog SzentIstván koronája. Veszprémvármegyeiek Kossuth Lajos temetésén. A temetés lefolyását olvasóink a napi lapokból eléggé ismervén, mi csak a Veszprémmegyére vonatkozó részszel foglalkozunk. Kossuth Lajos temetésén Budapesten képviselve volt Veszprémvármegye törvényhatósága, Veszprém ós Pápa városok képviselőtestülete, Ajka, LovászPatona, Várpalota, a Balaton-mellóki stb. községek, a devecseri izr. hitközség, a pápai Jókai-kör, a pápai önk. tűzoltó-egylet, a veszprémi ipartestület, népkör, függetlenségi párt stb. E küldöttségek mindegyike diszes koszorút helyezett a ravatalra. A vármegye küldöttségét Véghely Dezső alispán, Veszprém városét Kovács Imre polgármester vezette. Pápa városa részéről ott voltak ós a gyászmenetben resztvettek: Láng Lajos, Fenyvessy Ferenc orsz. képviselők, Szokoly Ignác h. polgármester, Barthalos István, Baráth Károly, Gyurátz Ferenc, Hanauer Béla, Horváth Lajos, dr. Kende Ádám, Kis Gábor, Koczka László, dr. Koritschoner Lipót, Körmendy Béla, Mattus G-yörgy, Néger Ágoston, Steinberger Lipót, Tóth István, Valter Sándor. A küldöttség tagjai vörös-kék (a város szinei) gombbal ellátott gyászkokárdát viseltek. Március 31-én a „Vigadó" kávéházban találkoztak és onnét testületileg Kossuth ravatalának megtekintésére mentek. A temetés napján, április 1-ón pedig a „Központi" kávéházban jöttek össze s innen indultak corporative a temetésre, egy, a városi hajdú által vitt városi zászló alatt. A küldöttség a Muzeuin-kert előtt nyert helyet a gyászszertartás alatt és egész a Kerepesi-temető kapujáig kisérte a nemzet nagy halottjának ós városunk díszpolgárának koporsóját. A pápai önk. tűzoltó-egylet 12 tagja Bikky Sándor alparancsnok vezetése alatt a Muzeum-körut és a Kossuth Lajos utca sarkán segédkezett a rendfentartó tűzoltóságnak. Temetés után városunk küldöttségének egyrósze hazajött, de az ott maradtak, Szokoly Ignác h. polgármester vezetése alatt, ós pedig: Baráth Károly, Hanauer Béla, dr. Kende Adám, Koczka László, dr. KoriUchoner Lipót, Körmendy Béla, Mattus György, Tóth István ós Valter Sándor városi képviselők április 2-án délelőtt 10 órakor testületileg tisztelegtek a Vigadóban Kossuth Lajos fiainál. A h. polgármester rószvótkifejező beszédére Kossuth Ferenc a következőket mondta: „Köszönöm Pápa városának szives részvétét. Adjon Isten városuknak felvirágzást, még nagyobbat a milyenben, eddig része volt. Mint honfiaknak többet és jobbat nem kívánhatok, mint azt, hogy légijének szabad polgárai egy még szabadabb hazának." Kossuth Ferenc és Kossuth Lajos Tivadar ezután kezet fogtak a h. polgármesterrel és a Kossuth ravatalára küldött koszorúkból font csokrot nyújtottak át. Meghatottan távoztak a küldöttség tagjai s a csokrot szent ereklyeként' hozták el magukkal. Ev. ref. egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli ev. ref. egyházkerület f. hó 3-ikán és a következő napokon tartotta rendkívüli közgyűlését Sz.-Fehérvárott, Tisza Kálmán főgondnok ós Váliji Lajos esperes elnöklete alatt. Miután Tisza Kálinán megnyitotta az ülést, szép beszédben emlékezett meg Kossuth Lajos elhunytáról ós inditványára a közgyűlés egyhangúlag kimondta: >hogy rósztvesz Kossuth Lajos elhunyta feletti fájdalomban, hogy tisztelettel hajlik meg érdemei előtt, hogy elhunyt nagy hazánkfiának érdemeit és emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg s az erre vonatkozó jegyzőkönyvi pontnak a családhoz leendő juttatásával Pap Grábor püspököt bizza ineg.< Ezután elfogadták a zsinati törvények életbe léptetéséhez /szükséges átmeneti intézkedéseket és az erre vonatkozólag kidolgozott javaslatokat. Továbbá Eötvös Károly letette a tanácsbirói esküt. A közgyűlésen a városunkat is érdeklő következő tanügyi kérdések tárgyaltattak még le: Á föiskotai építkezés 100,000 frt költségvetéssel Balázs Ernő budapesti műépítész terve alapján mielőbb ' megkezdetik. A vállalkozók ajánlatai egyes szakmunkák szerint fogadtattak el; függőben hagyattak az ópületfedő- ós mázoló munkaajánlatok, hogy ezek lehetőleg pápai iparosokra bízassanak, a többi szakmunkákra Pápáról egy ajánlat sem volt, s a mi a Fehér-ló vendéglő rógi

; TÁRCA. „Szerelem" költeményekből. Szivem, ne légy oly... Szivem, ne légy oly csüggedő, Azért, hogy még nem szeret 0. Szűz keble mostan hidegebb, Mint a fehérlő jéghegyek. De ha a jég el nem riaszt, Majd látsz e hókehlen tavaszt! Te csak lobogj, csak égj tovább, Folytasd szerelmed ostromát. Te csak szeress, édes szivem; Szeresd őt lázasan, híven. Az ajka tüz, a szeme nap; Egyszer szive is lángra kap. Remeg, viódik, elpirul . . . És boldogan reád borul. Lebben a függöny... Lebben a függöny, eltakarja Előlem őt; Ki-kivillan felém a karja: Öltözik a tükör előtt. Haját kibontja; hallom édes Pajzán szavát; Szivem igéző T

üdyöt eres . Á róísászin.£űpöny§n

f

,át. Suhog a .selyem-ruha rajté.) kacaja ^§n|} • Vágyam elfullad hév sóhajba, Aztán újra méla csend. Ez a küszöb most szent előttem, Nem lépem át . . . Hadd érzem igy, álmokba szőtten, Az éden üdvét, mámorát. Budnyánszky Gyida. Hogyan lesz Magyarország

1

? — A »Papai Lapok, eredeti tárcája. — Nagy Szóchónyinknek halhatatlan mondását „Magyarország nem volt hanem lesz" annyiszor halljuk emlegetni, annyi hazafias szónoklat végződik ezzel a nagyhatású idézettel, hogy utóvégre is mindannyian szentül hiszünk e kijelentés igazságában s meg vagyunk győződve arról, hogy ez a jóslat beteljesedik, még akkor is, ha karosszékünkben összetett kezekkel nézzük a világ folyását. A hiszékeny álmodozó és tétlen magyar szívesen ringatja magát ebben a szép álomban; imádott hazája fellendül, fel virágzik, jóllétre, boldogságra virrad, lesz egy önálló, független, szabad,, gazdag, művelt Magyarország, melyben a népnek jobb sorsa lesz, mint Ádámnak a paradicsomban. Boldogító önámitással azt képzeli, hogy ez a legnagyobb magyartól megálmodott Magyarország ugy fog kibukkanni a jövő titokzatos homályából, mint Minerva Jupiter fejéből. Öh, pedig ha komolyan ós józanul LfÖlyetnó magának a kérdést „Hogyan lesz Magyarország", az a Magyarország, melyet Széchényi látott lelki szemeivel, meg kellene' értenie* hogy ttem",,.valami bűvös, vegs(ZQQsa.|jáS8fti| iimm * nemzet ttiadeu fiának vállvetett, csüggedetlen munkája-" jávai érjük el annak a megálmodott szép korszaknak bekövetkezését. Meg kellene értenie, hogy a szép jövendő örökre álom marad, ha mindannyian hivatásunk tudatára nem ébredünk. Eövid időn megünnepeljük hazánk ezredéves fenállását. Itt állunk a küszöbén egy uj ezredévnek, melyet mielőtt átlépnénk, valóban alkalomszerű, kívánatos és szükséges, hogy magunkba szállva, erőnket és tehetségeinket, fogyatkozásainkat és gyarlóságainkat, multunkat és jövendő feladatainkat tisztán lássuk magunk előtt. Ezt a munkát, melyet mindannyiunknak el kellett volna végeznünk, elvégezte valaki s nyitott könyvben tárva elénk mindazt, a mit minden jó magyarnak tudnia kell, mindazt, a mit elmulasztottunk s mindazt a mit jövőben megtenni kötelességünk, felráz bennünket tétlen álmodozásunkból. Éz a valaki: egy nő. Egy nő, ki mint gyermekeit szerető, imádó, féltő, érettük aggódó, sorsukat és jövőjüket szivén viselő anya reszketve félti az imádott haza fiainak jövendőjét és boldogságát. Egy nő, kinek honszerelme forróbb mint a mienk, ki előrelátóbb, buzgóbb, tevékenyebb mint mi, ki jobban szereti á rideg, kijózanító valót, mint az ábrándok csalfa világát s ki lelke teljes melegével, minden hitével, de viszont szelleme egész tudásával értve át Széchényi szózatát, mintegy hivatva, praedestinálva van arra, hogy világosságot gyújtson nekünk, kik eddig a sötétségben tévelyegtünk." ^.jEa a nö, kinek^müveit 9nök

i;

min,d.| annyian ismerik^ s ki most t az; Qnök^ yea-j Joga

; De Gerando Ántom^ HouszereloaeV anyagát illeti, az nem használtatik föl az ujépitkezésnól, hanem külön értékesíttetik. I A városunk által kérelmezett állami tanító képezdét az egyházkerület a maga részéről is kérelmezi ós e mellé hajlandó 40 személyre internátust állítani föl az ev. ref. vallású tanitó növendékek számára, az állami tanítóképző intézet növendékei szaporítása-, sőt biztosítása céljából. A főiskolai tanárok fizetésének, az állami-, sőt más elsőrangú felekezeti iskolák tanári fizetéséhez emelhetése végett évi államsegélynek a törvény alapján igénybe vétele és e címen évi 15294 írtnak kérése elhatároztatott, s ezzel kapcsolatosan a tanárok fizetése a theologiai akadémián 1400 frt,- a középiskolánál 1200- frt- ós mindegyiknek 200—200 frt lakbér- s 100—100 frt ötödéves pótlókban állapíttatott meg. A leánynevelő wtóe^felállitása tárgyában elfogadta az egyházkerület azon tervet, hogy az Pápán is legyen, hol a kerületi főiskola van; de mivel Rév-Komárom azért küzdött, hogy csak ott legyen, határozat akkép hozatott, hogy a leánynevelő intézetet nem szükséges egy helyre összpontosítani, s ennek folytán elfogadta a kerület a leánynevelő iuternatusnak Pápán is felállítását, illetve segélyezését, melynek növendékei a felső fokon a városi polgári leányiskolában, alsó fokon pedig az ev. ref. elemi iskolában nyernének oktatást; hasonlókép elfogadva lett a komáromiak terve is leánynevelő internátus felállítására. Ezekből láthatjuk, hogy városunk nagy kulturális erőt bír abban, hogy a dunántúli' ev. ref. egyházkerület főiskolája ós igy szellemi központja Pápán van. De ezekből folyólag városunknak is kötelessége most már minden lehetőt megtenni abban, a mi őt illeti, nevezetesen: az állami tanítóképezde szorgalmazása és a polgári leányiskolái újépületnek államsególylyel vagy egészben államosítással mielőbb felemelése, nem alkalmatlan-, hanem kitűzött céloknak megfelelően legalkalmasabb pontján a városnak. Ezredéves kiállítás. Az 1896-iki ezredéves kiállítás szervezési előmunkálatait lényegükben befejezték ós mo«t már a tulajdonképeni kiállítási munkák időszaka kezdődik. Az országos-bizottság és a csoport-bizottságok megállapították a kiállítás mindegyik osztályának programmjátós kereteit; —sok merész ujitó eszmét fogadtak el, nagyratörő célokat tűztek ki. A kiállítás ügyeit intéző kormányférfiak nem riadtak vissza semmi költségtől, hogy ugy az egész kiállítási terület, mint az egyes kiállítási épületek méltó színhelyei legyenek az országos évezredi versenynek, a megvalósítandó nagy eszméknek. A tavaszi idő beálltával százmeg száz munkáskéz j ön mozgásba, hogy a városligetet átalakítsák, az ezredéves kiállítás színhelyévé, ahol azután föl lehet építeni a csarnokokat, a melyek a nemzeti munka remekeit befogadják majd. Végül a kiállítási igazgatóság szétküldte már a bejelentési ivek tízezreit ós minden városban, minden megyében működnek már a közegek, a kik az egyes kiállítóknak megadják a szükséges útbaigazításokat. Most a nemzet munkásain a sor, hogy a kijelölt, kitűzött kereteket betöltsék tehetségük ós szorgalmuk eredményeivel, hogy bejelentsék az ész és a kéz remekeit, melyek bemutatásával tanúsítani fogják, hogy ezer év multával a műveltség milyen magas fokára emelkedett a nemzet, az ős termelés, az ipar, a kulturális haladás minő alkotásai és vívmányai biztosítják a magyar államnak a második évezredet. A legutóbbi hetek eseményei elterelték az ország figyelmét az 1896-iki ezredéves kiállítástól. De ez az idő nem veszett kárba. A nemzeti lelkesedós hatalmas megnyilvánulása fölkeltette az egész müveit világ érdeklődését ós a nemzet minden fia most még inkább megfogja ragadni az alkalmat, mely 1896-ban kínálkozni fog arra, hogy a világgal meg. ismertessük a most megnyilatkozott erkölcsi erőnek szellemi ós anyagi hatalmi eszközeit is. Az időpont most a legkedvezőbb. Most mikor az egész magyar nemzet anynyira egynek érezte magát, most gondoljon mindegyikünk arra, hogy a millenium ünnepén mivel fog a maga részéről hozzájárulni ahhoz, miszerint a nemzeti próbatétel a nagyszabású kerethez, a kitűzött célhoz, az évezredenként csak nek melegét, melyet kiéreztek minden sorából, tudásának fényét, melyet annyiszor csodáltak s szellemének ragyogását, melyért oly igaz hévvel lelkesedtek, együtt találják meg abban a kis füzetben, melyet ez a csodálatos asszony irt Magyarország ifjúságának. Ez a kis könyv méltó arra: hogy az öregebbek is, mindenki elolvassa ós igazságait szivébe vésse. Szeretnék hiven számot adni arról a hatásról, melyet e könyv rám gyakorolt. Petőfi ,,Talpra magyar "-ja lázba hozza a véremet, valahányszor hallom, s a szabadság mérhetetlen vágya tölti be lelkemet. Ezek a magasztos lelkesedéssel irt sorok pedig egy nemes lángot gyújtottak szivemben, mely átjárta egész valómat s a munka és a haladás leírhatatlan vágyát oltották belém. Ugy éreztem, mintha egy hosszú, mély, zsibbasztó álomból harci kürt ébresztett, rázott volna fel, mely a békében a haladás csatájára hiv. TJgy éreztem, hogy az az álom elgyengitett s ez a szózat erőt önt belém; Ugy éreztem, hogy a csüggedés elbágyasztott ós most hihetetlen bátorság fog el. És ezt a hatást érezni fogják Önök is, kivétel nélkül. Mily könnyű átérteni az igazságot és lelkesedni érte, mikor az oly meggyőzően ós gyönyörűen hangzik, mint De Górandó könyvéből. Mily szívesen s mily buzgalommal vállalkoznánk a legnehezebb feladatra is, ha azt ugy értetnék meg velünk, mint Ö sha: legnemesebb 'érzelmeink húrjait az övéihez hasonló kezek érintenék* De Gerando szerint bennünk meg van ä fogékonyság, a talaj minden szépre, jóra és nemesre, osak a kertész hiányzott, ki 9 talajban felvirágoztassa^ gyümÖloB§«» tesse a szunnyadó csiráit ezeknek a nemes érzéseknek, hajlamoknak, ösztönöknek. Üdvözöljük a kertészt szivünk legbensőbb örömével ós hálájával. Üdvözöljük őt, mint a munka és haladás apostolát s legyünk hálásak érte, hogy megmutatta, miként tehetjük drága hazánkat azzá ós olyanná, a minek ós a milyennek azt a legnagyobb magyar képzelte. De Gerando tükröt tartott elénk, melyben hiven látjuk magunkat erényeinkkel ós hibáinkkal, jó tulajdonainkkal ós gyarlóságainkkal. Kimutatta, hogy a magyar a múltban, a történelem tanúsága szerint hős volt, lelkes, jellemes ós becsületes; őrizzük meg továbbra is e ragyogó tulajdonainkat, melyek fenmaradásunknak sa jövő ezredév dicsőségének biztosítékai. Megerősítette bizalmunkat ennek az erős és büszke magyar fajnak életképességében s kijelölte a fegyvereket ós eszközöket, melyekkel az örök létjogot vívhatjuk ki nemzetünknek. Mi hiányzik a magyarnak — kérdi De Gerando — s mire van szüksége ? Hiányzik nálunk a nemzeti nevelés. Töröljük el a nálunk divó porosz rendszert s tegyük helyébe a magyart, a magyar szellemnek megfelelőt. „A mi iskoláink templomok legyenek, hol kegyelettel, szabadon óbreszszék a tehetségeket, vágyat oltsanak a növendékbe a folytonos haladásra, a folytonos fejlődésre, az egész életén át. Azt tanítsuk, a mi a magyar; gyermeket érdekli, a mi az ö lelkületének felel meg ós egészséges fejlődésre indítja, .... Kovácsoljunk erőteljes jellemeket, fejlesszük növendékeink gondolkodó tehetségét, szilái, kikét, akaratát^ Wjjűaelf í«Kete^áí, í$a{f$fc ó'í müvészszél* 14