Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-03-11

XXI. évfolyam. 10. szám. Pápa, 1894. március II. Megjelenik mip,d en vas»r nap.. Közérdekű sürgős'-közlésekre koronkiut rend ki vilii számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak ti. -—'Kéziratok nem adatnak vissza. ^ lapnak szánt kp z 1 e.m é n y e k a lap fiy szerkesztőségéhez (Jókai Mőr v utcza 969. sz.) küldendők- * PAPAI LAPUL * Előfizetési díjak. it Egy évre 6 frt - Eél évre 8 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kőim Mór fiai , ^ íiirlapközvetitöiroda) küldendők. *~ —' Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Két városi határozat. Ä folyó hó 3-ikán tartott városi közgyűlésnek két fontos ügyben hozott határozatáról véleményünket és ezen kérdésekben álláspontunkat,' lapunk, mint közügyeinknek őre nem hallgathatja el. I. Á polgárileányiskola ügyében, tudvalevő, pár óv ,elő$t a -tármegyei tanfelügyelőség azon felhívást intézte a -városhoz, hogy az eddigi szűk és egészségtelen, ósdi iskolai helyiség helyett állítson alkalmasabbat. Erre a városi képviselőtestület a Tanács utján megvizsgáltatta a mostani iskolai helyiséget, hogy nem lehetne-e átalakítani? A kiküldött bizottság jelentése az volt, hogy nem lehet. Ekkor a képv.-testület elhatározta, hogy az óvoda helyiségót alakíttatja át polgári leányiskolává- De közbejött, hogy az ideiglenes dohánygyár részére kellett átengedni a helyiséget. Most, hogy, az uj dohánygyár felépül, és ismét rendelkezésre áll az óvoda, a tanfelügyelőség ismét sürgeti a polg. leányiskola számára alkalmas helyet. Végre is károsunk közhangulata oda nyilvánült, hogy az .óvodát, mint céljának legjobban megfelelőt nem áldozza föl, megtartja továbbra is óvodának, hanem inkább ópit a város, államsegély nyerése feltótéle mellett uj polg. leányiskolát. A képv.-testület ki is küldött e célból egy szakbizottságot, mely alaposan megvitatta a dolgot, s tekintetbe véve egyrészről a város anyagi-, de másrészről kulturális érdekéit is, azon elfogadható indítvánnyal lépett föl, hogy építsen a város a -belváros legszebb ós legalkalmasabb pontján (a városi cédula- és a szomszédos háztelkeken) államsegély kérése mellett uj cpolg. leányiskolát. És mi történt a közgyűlésen? Semmi! Azaz, - hogy igen, visszament a képv.testület oda, ahonnan évekelőtt kiindult; vagyis a bizottság javaslatát elvetette és újra megbízta a-Tanácsot, hogy vizsgálja meg a régi épületet, nem lehetne-e átalakítani? Kezdünk tisztán látni. Vannak, a kik nyilt-, vannak, a kik titkos ellenségei az intézetnek. Barátjai ismét kétfélék, nyíltak ós hallgatók. Kevés az intézetért buzgólkodó, bátran ós önzetlenül szótemelő és áldozatkész ügybarát. Legnagyobb baj az, hogy a városi iskolaszók sem lép fel határozottsággal. • A városi Tanács meg éppen ellensége a polg. leányiskolának, valóságos akadok! Az ellenzőknek fegyvere: a város anyagi szegénysége; megölője pedig ezek folytán az intézetnek: a város lelki szegénysége lesz. Valóban kíváncsiak vagyunk, hogy a polg. leányiskola épitése kérdósóbeni huzavona hova lyukad ki. Városunknak végeredményben javára válik-e az építkezés örökös elhalasztása, vagy kárára ? Mi az utóbbitól félünk, adja Isten, hogy csalódjunk! Az események majd könynyen beigazolhatják, hogy a város intéző köreinek többsége helyrehozhatlan kulturális mulasztást követett el városunk kárára, a mikor a kiküldött szakbizottság javaslatát, a kivitel nehézsége beállta előtt, elvetette, és ez által megakadályozta, hogy a belváros legszebb pontján egy szép iskolai épületünk legyen; holott az eddigi évi anyagi áldozathoz pár száz forint pótlásával az megvalósítható lett volna! II. Szőlőhegyeink gyalogutainak kérdésében a képv.-testület kénytelen volt a városi tanácsnak egy szerencsétlen határozatát magáévá tenni. Utána jártunk ugyanis a tényállásnak. A földmivesiskola igazgatója az intézet háta mögötti gyalogutakat szabályozni akarta, s e végett a városi Tanácshoz az ősszel kórvényt adott be. A Tanács figyelmen kivül hagyta a községekről és városokról szóló 1886. évi XXII. törvényt, melyszerint az utszabályozási ügy a .kópv.-testületi közgyűlés elé tartozik, ós csak annak határozatát hajthatta volna végre. Figyelmen kivül hagyta továbbá a magánjogi törvényeket is, melyek szerint a város közönségének, a szőlőhegyi gyalogutat használó minden egyes tagjának, különösen TÁRA. íyi gondolatok. — Heine. — Ha Némethonba száll velem Ügy éjszakán a képzelem: Szemem' már alom le nem zárja, Csak foly könyemnek folyó Arja. Az évek'jőnek ászaiknak! Hogy utoljára láttalak Qht én anyám •— tizenkét éve; 8 a yágy az.itt,MÍvembe vésve. S a .vágy utánad egyre nő. — Ugy megbűvölt engem, e nő I — Kád .gondolok osak ottan-itten Te jó öreg, kit Áldjon Isten. Mert ugy szeretsz te engemet, Tanú rá minden "leveled, , Tanú kezed minden vonása, Szivednek minden dobbanása . . . ;Gondolatom* csak -nálad jár. Tizenkét év ]e$űnemár, Tizenkét hosszú éve mult mar, Hogy keblemre ráborultál. Némethonom örökre él, űrében ifjú, friss a vér 1 Ti. zugó.tölgyek, lombos hársak Titeket mindig feltalállak. Nem is csábitna ugy hazám, fia nem volna ott jó anyám, Hazamirt nem buli fájó könnyem, —Siagén

T öreg! m»ghalbat könnyen. «^«.^«akKo. fél ÍT meU Mióta elhagytam honom — Ha néha meg-meggondolom — Hány sírba szállott, kit szerettem, Olvasva számuk — vérzik lelkem ... És egyre mindig olvasom, S a számmal nő a bánatom, Itt, itt szivemen mind az árnyak ... De hála, hála!.. tovaszálltak I.. Oh hála! kis szobámba már Betör vig francia napsugár Jön drága nőm, szép mint a hajnal, — El, félre már a német gonddal... Lamjpérth Géza. Magdolna. — A »Papai Lapok* eredeti tárcája. — A lelke napfény volt és ragyogás; szivárvány a kedélye. Hivő lett a hitetlenből, aki gyönyörködhetett hangjában, mely lágyan és mégis oly ünnepiesen szólott, mint szent napokon az orgona. És ha szemeibe - nézett az ember, halvány, ezüstös csillagok, szórták sugaraikat a szemlélőre. Nem volt szép; ós a Teremtő, a mikor megalkotta, bizonyosan a fenséges bájnak kívánt benne oltárt emelni, mely hódolásra és imádatra bírja a szelíd, gyengéd'lelkeket. Éa mégis oly szomorú történet, akis £riza gyászos története. * Alig volt tizenhét éves, mikor az angolkisasszonyok zárdájából haza került az ősi Forgáoh-kuriára, melynek gyümölcsősében játszi kedélylyel kergeté a szi, nes pillangókat a kedves, vidám gyér* let •*» ciftitílT* az Öreghegy szőlőbirtokosainak megszerzett és gyakorlatban levő magánjoga elbírálásáról van szó; tehát az összes érdekeltek, illetve azok törvényes képviselete: a városi képv.-testület ós a hegybirtokosságok közgyűlései meghallgatásával, beleegyezésével, teljes nyilvánossággal ós nem pedig rövid utoni hatalmaskodással lehet az utszabályozást közmegnyugvásra keresztül vinni. E helyett megelégedett a városi Tanács egy szükebbkörü, a kombinációt helyeslő, hivatalos kiküldöttek helyszíni szemléjével, ós csupán az Öreghegy I., II., III. hegysége biráit citálta meg. A helyszíni szemlón jelen volt a szépészeti bizottság elnöke is és látta, hogy az eddigi rövid irányú gyalogutat hosszas, kanyargó irányban akarják szabályozni. Ennek rögtön ellene mondott, s figyelmébe ajánlotta a bizottságnak, hogy a kópv.-testületnek 1886. évről van már egy határozata, mely a sásróti útnak a kishegyi kocsiutra kivitelét tervezi, tehát ezzel összemenőleg kell a szőlőhegyi gyalogutat szabályozni. A szemlebizottság ós a városi Tanács azonban ezen figyelmeztetést tekintetbe nem vette, hanem a földmivesiskola vélt érdekeit akarván előmozdítani, helybenhagyta a kanyargó útterveket, s az ügyet sem a városi képv.-testület, sem a szőlőhegybirtokosság elé nem vitte, hanem, hogy YÓgzóse jogerős legyen, azt kézbesítette az Öreghegy II. és ül. hegysége bíráinak ós az I. hegység egyik elöljáró birtokosának, tehát nem is a hegybírónak. A folyó évi tói végén tudta meg csak több szőlőbirtokos, hogy a Tanács által bevégzett tényekkel áll szemben, nem pedig csak úttervekkel, melyhez pedig hozzászólni joga lett volna a birtokosságnak előzetesen: Aminthogy joga is yan most is, a képv.-testület által a mult gyűlésen hozott egyedül illetékes I-ső fokú közigazgatási határozatot, ha tetszik elfogadni, ha tetszik megfelebbezni, ha tetszik az egész közigazgatási eljárást a rendes per utoni repozicionális keresettel megakadályozni. Havalaki, lapunk .is óhajtja a földmivesiskola érdekeit előmozdítani. De az nem érdeke az intézetnek, hogy birtokán egy gyalogút 34 öllel följebb, vagy alább vonul-e át? Egészen más az, ha valamiben megkérdeztetik alkotmányosan minden érdekelt ós határoz a tőrvény által egyedül illetékesnek rendelt képv.-testület; mintha a kombinációba előzetesen belevont egykét hegybirtokos akarata törvénytelen uton érvényesíttetik. Ugyanazért a város lakossága közül bárkinek, akár mint városi képviselőnek, akár az ut helytelen szabályozása ellen a közgyűléshez kérvényét benyújtó hegybirtokosok többségének joga volt az ügyet a közgyűlés elé terjeszteui. Á kik tehát ezért haragudtak, azoknak, mint rendesen szokott is lenni, nem volt igazuk ós a kik, az utszabályozással megelégedő egy-pár hegyelöljáró közül az áll. választmányon felolvasott beadványukban személyeskedtek és ez által az ügyben a tárgyilagos, érdemleges vitát lehetetlenné tették, csak önmagukat kisebbítették. A kik pedig önzetlenül bátran a közgyűlés elé vitték az ügyet, azok helyesen ós jogosan cselekedtek; mert a jövő megmutatja, hogy nekik volt igazuk! A zirci apát ünneplése. Vajda Ödön zirci apátot ő Felsége a király — tudvalevőleg — a magyar kultúra terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. A kormány megküldte a rendjelet vármegyénk főispánjának, Esterházy Móric grófnak, ki azonnal intézkedett, hogy a rendjel átadása ünnepiesen történjék meg. Ez okból a megyei közigazgatási bizottságnak f. hó 5 -ón Veszprémben tartott rendes havi ülése után Esterházy Móric gróf főispán márc 6-án a közigazgatási bizottsági tagokkal együtt (Fenyvessy Ferenc, Szabó Imre ós óváry Ferenc orsz. képviselők, bizottsági tagok akadályozva voltak az ülésen megjelenni),.Zircre rándult ki, hol ugyanazon nap délben nagy hatást keltett hazafias szép beszéd kíséretében tűzte a rendjelet a kitüntetett apát mellére. Délben a zirci apát fényes ebédet adott, melyen jelen voltak vendégek gyanánt : Esterházy Móric gróf főispán, Véghely Dezső kir. tan. alispán, Kolossváry József főjegyző, Takács Ádám árvaszéki elnök, Kerényi Károly megyei főorvos, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, Kenc^ey Pongrác Mr. tanácsos, ßi'üt József, liibó Dénes és Szalatkay István közigazgatási bizottsági tagok. A diszebóden az apát a tőle megszokott ékesszólással emelte poharát a király ő Felségére, mire Esterházy Móric gróf főispán emelkedett beszédben üdvözölte az apátot és a zirciek derék rendét. A főispán gróf beszédére az apát maga válaszolt ós nagy lelkesedéssel fogadott toasztban éltette a vármegye főispánját, Esterházy Móric grófon. Majd Véghely alispán a vármegye nivóben üdvözölte a zirci apátot és a vezetése alatt álló rendjét, melynek tagjai közül a rendház perjele a megye kitűnő alispánját éltette. Vargyas tanfelügyelő humoros beszédben, mint a közoktatás bajnokát éltette az ünnepelt apátot. Az ünnepély mindvégig lélekemelő volt. Jelen voltak a fentieken kivül Kemény Pál dr. orsz. képv. Kenessey Miklós enyingi főszolgabíró, Galamb István zirci járásbiró, Szőnyeghy zirci főszolgabíró, Andre Gyula zirci ügyvéd, Tóth zirci orvos és a rendház összes helybeli tagjai, ivóvízre Miután a j ó ivóviz az egészség fentartásának egyik legfőbb tényezője, azt hiszem mindenkit érdekelni fog az, hogy minő vizet igyunk, milyen vizzel főzzük ételeinket. Most, midőn városunk intéző férfiai belátják végre, hogy jó ivóvízről, az eddiginél j óbbról okvetlen gondoskodni kell, s megtesznek mindent tervök kivihetósóre, s talán már csak rövid idő választ el bennünket a vízvezeték behozatalától, most nem lesz talán érdektelen egyetmást a jó ivóviz kellékéről elmondanunk. A viz a mellett, hogy a legelterjedtebb, még a legfontosabb test is. Az állati ós növényi szervezetnek semmivel nem pótolható tápszere, igen sok állatnak éltető eleme, az emberek igen fontos közlekedési ós szállítási utja. Bendkivül nagy oldókópességénól fogva, sohasem fordul elő a viz a természetben tiszta állapotban. Még a legtisztább, — az eső vagy hó — viz sem ment telj esen szilárd anyagoknak oldásától. Ezek a levegőn át, amig leesnek, jutnak az eső-, vagy hó-vízbe ; s habár sokkal tisztábbak mekleány. Lelkének üdeséget a zordon idegenben sem veszitó el. És most, hogy hazatért, az ódon kastély falai szinte megifjodtak ós tágas termei édesen viszhangoznak csengő kacajától. Nyájasan köszönti a kert virágait, melyeket szive ártatlanságával mindig oly nagyon szeretett. Nem soká gyönyörködhetett bennük. Az első hosszú ruhával az első kérő is megérkezett. Uri fogaton, aminőt rég nem láttak már a Forgách Benedek udvarán. Minek szaporítsam a szót ? Halászy László nem utolsó legény volt ós az öreg Forgách örömest látta házánál a jó familíabeli urat, aki nemesi és mérnöki diplomája mellett ezer holdat mondhatott magáénak a diós-győri határból. Szemben ezzel a komoly, szinte nehézkes férfiúval, ki előkelő gondolkozása dacára is híjával volt a finom gyengédségnek, Forgách Giza ugy tűnhetett fel, mint egy kis dalos madár, mely félénken röpköd a kalitka körül. És tán maga sem tudta miért, mégis beléje repült. S ha most azt kívánná tőlem valaki, hogy adjak számot Halászyné lelki állapota felöl, valóban nagy zavarban volnék. Nincsen kétségem aziránt, hogy hideg és fagyos maradt a férjével szemben, aki pedig bálványozta öt, miután birtokába jutott e drága kincsnek. Nevetni is ritkábban látták, s az éles szem előtt nem maradt elrejtve a melanoholikus vonás, mely mint szürke felhő árnyékolta be a rózsás ajkakat, ha igéző mosolyra nyíltak. Eltűnt a zengő vidámság lelkéről; jósáligo«, «elid megadás 4s nyugodt köíöny volt csak, mi bejbölté egész valóját a szárnyaszegett galambnak. Mégsem volnék hü az igazsághoz, ha elhallgatnám, hogy a kis mezővárosban, hol fészket rakott a Halászy-pár, a kis Giza két farsangon át minden előkelő bálon megjelent és ilyenkor, aki művelt izlósü ur látta, meghódolt előtte, ahogy csak a boldogságos Szűz oltárképe előtt hajol meg az ájtatos hivő a szentegyházban. Csak egyetlen férfiú volt, aki nem hajolt meg ; aki, tán egyedül minden társa között, vidám poharazásközben, is hitetlen maradt, ha a „halovány Madonna" légies alakja szóba került. És valóban csudálatos, épen ebben a férfiúban érte utol a végzet Forgách Gizát. Várfoky Guidónak hívták e végzetet, is a név viselője uhlánus-főhadnagy volt a kis vidéki város garnizonjában. Sonki sem tudja mi tetszett Halászynónak ebben a rideg katonában, ki előtt minden szép nő csak kísérleti állomás volt, melyen a vizsgálót legkevósbbé érdekelték a lélektani motívumok; tény az, hogy fagyos közönyével nagyban felkelté érdeklődését és ez érdeklődést csak fokozta Halászynóban, hogy Don Jüannak tudta a főhadnagyot, ki neki magának is habozás nélkül szemébe mondta, hogy agyrémnek ós csendes őrületnek tart minden plátói szerelmet. Ez több volt a cinizmusnál. De nincs-e igazam, ha azt állítom, hogy nem jól ismeri a női szivet, aki meglepőnek találja, hogy a baráti érdeklődésből, melylyel a fiatal asszony Várfoky Guidó irántviseltetett, csakhamar elemi erővel ósfeltartóztathatlanul tört elő a valódi szerelem tüze, hogy rabjául ej tó öt az emésztő, vágyó szenvedély, mely mint az izzó láva pusztít, s a melynek vesztese mindig csak az, ki mélyen ós 'egész lelkével szeret. * Általánosan feltűnt, hogy mióta az uhlánusok ezrede garnizont cserélt, Halászyné soha sem jelent meg többé nyilvános ünnepélyeken és akik közel állotttak hozzá, nemes részvéttel beszeltek egy szomorú asszonyról, Ma magányt keresi

} hogy elrejthesse könnyeit. Fájó, égető könnyek voltak. Tán a megbánás könnyei? Én láttam a fájdalom e gyöngyharmatát és soha sem fogom elfelejteni. Egy finom lélek szánalmas fuldoklása tükröződött vissza e harmatgyöngyök fényében ós szivem elszorult, valahányszor arra gondoltam, hogy mialatt a messze idegenben egy délceg katona könnyű lélekkel dúdolgatja dalát: Ein anderes Städcken, Ein anderes Mädchen. A honi földön, százados tölgyek árnyában lassan hervadoz egy virág, a melyen titkos féreg foga rág . . . Egy tikkasztó nyári délután az történt, hogy meghalt a kis Giza. Fájdalmasan esik leírnom, hogy jóságos szemeivel nem mosolyog többé és ajkai nem nyílnak igéző mosolyra sóha. A nap fényesen, szinte öldöklőn ragyogott fenn az égen, amikor temették; az emberek pedig könnyeztek. Elsiratták ezt a kis törékeny jószágot, aki édes volt, mint a rózsa és bájos, mint a tavasz legszebb ibolyája. * Történetet mondtam el, szinezetlen aaoraoru valóságat, ífe sajnálja a ssóp 10