Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-09-09

nál egy emléktábla föltevésére vonatkozólag még mindig nincs végrehajtva; ez érdemben sürgős intézkedést ajánl. Dr. Steiner József annyival botrányosabbnak tartja ezt a dolgot, mert lovag Zimmermann János annak idején a képviselőtestület határozatáról értesíttetett is. Lampérth Lajos v. főjegyző előhozza az 1889. szeptember havában kelt közgyűlési határozatot, mely a tanácsot a legközelebbi gyűlésen a részletekre indítványtételre hívja föl. A közgyűlés ezen öt év előtti határozatnak végrehajtását sürgeti. •Az ipariskolánál Bognár Grábor fölemlíti azon rendetlenséget, melyet az iparostanoncok az iskolából kijövet alkalmával tauxisitanak. Mészáros Károly rendőrkapitány megígéri, hogy intézkedni fog. Ugyan e pontnál az állandó választmány a négy vallástanár részére 300 írtnak a költségvetésbe fölvételét javasolja. Mészáros Károly ellene van annak, hogy ez összeg a költségvetésbe fölvétessék s a díjazás kérdését az egyes felekezetekre hagyandónak véli. Dr. Steiner József hosszabb beszédben ismerteti ennek az ügynek fejlődését s határozottan ellenzi, — hivatkozva a miniszteri leiratra — hogy a díjazást a város mint ilyen vegye magára. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát mellőzve, a költségvetés ezen tételét eredeti alakjában hagyja meg. A közegészség és köztisztaság ügye hoszszabb eszmecserét provokált. Dr. Antal Géza kérdést intéz a h. polgármesterhez, hogy a vizügy állásáról a képviselőtestület miért nem nyer értesülést s hogy egyáltalán az utolsó három hónapban ez érdemben miért nem történt semmi is? — Fölhívja egyúttal a városi tanács figyelmét a Kossuth- és üj-utcában uralkodó tisztátlanságra s ennek megszüntetése végett intézkedést sürget. Szvoboda Vencel ismerteti a vizügy jelen állását, elmondva, hogy a próbakutak fúrására kijelölt öt hely közül hármon a birtokos a furatást nem engedi meg. Mészáros Károly a Oinca szomorú hírét említi föl s fölhozza, hogy régebben a üinca, javítására a költségvetésbe óvenkint bizonyos összeg volt föl véve, ajánlja most is 500 írtnak e célból fölvételét. Dr. Antal Géza nem látja célravezetőnek ez indítványt, mert itt gyökeres javításra van szükség; indítványozza, hogy a városi tanács utasíttassák a Kossuth- és TJj-utca, továbbá a Uinca végleges rendezésének tanulmányozására és ez ügyben konkrét javaslattételre. Dr. Fmyeoessy Ferenc célszerűnek látná bizonyos összegnek a költségvetésbe beillesztését, hogy igy ez a kérdés folyton a képviselőtestület szeme előtt legyen. Fölhívja egyúttal a rendőrkapitány figyelmét azon körülményre, hogy a Tapolcza bizonyos helyeken még mindig állandó fertőzésnek van kitéve. Mészáros Károly ígéri, hogy a Tapolcza fertőzése ellen intézkedni fog; a Oincára vonatkozólag .fenntartja indítványát, s ellene van annak, hogy az ügy tanulmányozás végett kiadassák, mert akkor soha sem lesz belőle semmi. Dr. Antal Géza a városi tanácsra hangzó ezen súlyos bírálatot nem tartja indokolatlannak (Mészáros közbeszól: Én bizottságot értettem, hogy annak ne adassék ki az ügyj; szóló hivatkozik arra, hogy ő városi tanácsot emiitett; ajánlja egyúttal, hogy hasonló eseteknek, mint a milyenek a mai közgyűlésen is előfordultak, elejét veendő, a hozott határozatok nyilvántartassanak. Dr. Kende Ádám nem lát oly nagy ellentétet Mészáros Károly és dr. Antal Géza indítványában, hogy mind a kettő elfogadható ne volna.Vótéssók föl 500 frt a költségvetésbe, de egyúttal utasittassók a tanács konkrét javaslat készítésére is. Dr. Antal Gézának a nyilvántartásra vonatkozó indítványát a maga részéről is igen szükségesnek tartja. Dr. Koritschoner Lipót Kendével ellenkezőleg a két indítványt nem tartja megegyeztethetönek; gyökeres orvoslást sürget 8 erre kész nagyobb összeget is megszavazni; hozzájárul dr. Antal Géza indítványához. Dr. Steiner József nem tartja sikeresnek óvenkint 500 írtnak a Oincára fordítását ; ide alapos javítás kell; évekkel ezelőtt adatott már be egy munkálat, de nem tudja ezzel mi történt; ő is a városi tanácsot véli utasitandónak. Szvoboda Vencel és Bognár Gábor hasonló értelemben szólalnak föl. Mészáros Károly indítványát visszavonja; a közgyűlés elfogadja dr. Antal Gi-óza indítványát ugy a Kossuth-, Ujutca és Oincára, mint a nyilvántartásra vonatkozólag. Dr. Fenyvessy Ferenc ajánlja a nyilvántartásnak a nemzeti színház nyugdíjintézete nyilvántartása szerint leendő vezetését. A városi két lófogat címénél Dr. L'enyvessy Ferenc fölhozza, hogy mily mérhetetlen por tenger van a vasúti uton s kívánatosnak tartaná, ha a vonatok érkezése előtt az ut felöntöztetuék. Szooboda Vencel városi fogattal nem képes felöntöztetni azt az utat, azon imádkozik, hogy az Isten adjon egy jó esőt, az majd felöntözi. Mészáros Karolj

7 kívánatosnak tartja a vasúti vám terhére egy öntöző kocsinak beszerzését vagy bérlését. Dr. Steiner József utal arra, hogy jövő évre ugy is keramittal lesz a vasúti ut burkolva, most pedig már csak napok kérdése, hogy a nyári pornak vége legyen, i'em látja intérkedósnek szükségét. Krausz Józseí N. első sorban ugyan az idegenekre gondol, de másodsorban magunkra is; kérdi, hogy az utcák miért nincsenek elégszer öntözve ? A közgyűlés kimondja a gyakoribb öntözés szükségességét. A költségvetés többi pontjai minden megjegyzés nélkül fogadtattak el s Vi óra előtt 5 perccel, minthogy az egész költségvetésen semmi változtatás nem törtónt, a számvevő örömmel jelentette, hogy a pótadó jövőre is annyi lesz mint az idén. t. i. 43%. Színházi krónika. Szombat, szept. 1. Megnyitó előadás Gasparone. Az operetté személyzet nagyon szépen mutatkozott be ós teljes sikert aratott. A két primadonna Szende ós Csillag ragyogó jó kedvében volt, ós élvezni engedek minden szépségüket, minden talentumukat, hangjuk egész magasságát ós legfinomabb nuance-ait. Milücker muzsikáját, elringató keringöit igen behizelgően énekelték. Szilassy Rózsa pompásan játszta és dalolta az operetté legsikerültebb coupiet-ját (Már nincsenek ma férfiak). Békéssi énekszámait nagy élvezettel hallgattuk. Megnyerő színpadi megjelenése, külseje, meleg, értelmes hangja és játéka nem tévesztették el hatásukat. Sziklay még mindig a régi, kedves, kacagtató komikus, kit megjelenésekor zajos tapsvihar fogadott. Örömmel constatáljuk, hogy budapesti vendégszereplésének nagy sikerei után épp oly ambitióval, ugyanannyi jókedvvel és szellemmel csalja ki szemeinkből a nevetés könnyeit, mint a mult évadban. Közönségünk igazán megszerette őt s ö az első estén megmutatta, hogy nekünk a legjobbat nyújtja. Bedzkóy jól festett s kecsesen mókázott a Szindulfo bársonyruhájában és monoklijával. Zene és énekkar, rendezés, kiállítás, costuine-ök méltóan illettek az első előadás keretébe. Vasárnap, szept. 2. Ripp van Winkle. Délutáni előadás, melyen erősen megérzett, hogy „a felséges népnek" volt szánva, mely igen csekély számban jelent meg. A Planquette'edes örökszép operéttejót Ugy elagyabugyálták,' hogy no. Alig ismertünk rá Rip ós Lisbeth entréejára, a „Drága nöeskóm" kezdetű csodaszép dalra s az erdei viszharig dalára. A szellemek igen kényelmesen, sans géne jelentek meg a costume-jeikre akasztott lepedőben. Reméljük, hogy a kettős ünnep tiszteletére telt házak előtt nagyobb ambitióval ós gonddal fognak játszani s teljes hanganyaggal fognak énekelni kedves színészeink. Vasárnap este. A vereshaju. A címszerepet Csillag Amália adta igen kedvesen, a szép dalokat tiszta, csengő hangon, érzéssel énekelte. A drámai részben gyenge volt. Békéssi kellemes baritonjának egész terjedelmét ós minden finomabb árnyalatát bemutatta. Játékáért és énekeért egyaránt sok megérdemelt tapsot kapott. Komjáthyné olyan Boglár Ágnes volt, a milyennek Lukacsi képzelete megteremthette. Az ö*jelszava az lehet, hogy még kisebb szerepekben is vagy tökéleteset, vagy semm'it.Verób Jankót Sziklay játszta s ezzel értetődik az is, hogy mikor ő a színpadon mozgott, a nézőtéren nem szűnt meg a kacagás. „A dinom, dánom, sum, sum, sum"-ot kétszer megújrázták. Kendi Boris igen csinos Zsófi, Vidor ügyes hetyke Bálint, Follinusné a képzelhető legjobb parasztanya. Szilágyi jól játszta Keszeget, Erdei Rózsa kedvesen énekelt. • Hétfő, szept. 3. A valeni nász. Nem mondhatnók, hogy bérlet kezdetnek valami kiválóan szerencsés választás ez az osztrák-román rémdráma, de azért a legkiválóbb drámai erőknek elég szép alkalmat nyújtott a bemutatkozásra. Komjáthyné a tőle megszokott genialitással ós finom művészi érzékkel fogta föl ós érezte át nehéz szerepót s ugyancsak az ő szokott bravourjával, befejezett tökólylyel oldotta meg. Különösen a 2. felvonásban excellált, hol a morphium megízlelése után a lépcsőzeten összerogy. Ez a jelenet egyszerűségében hatalmas, megrázó volt. Komjáthy mint Jonel remekelt. Igen sikerült nagy scónája Szandával; a vódbeszódet nemes patkóssal ós nagy hatással mondta el. Sziklay, mint Barbu, megmutatta, hogy ö hasznavehető az erős drámai szerepekben, a sálon komikumban s a vastagabb operetté bufíbneriákban. Szilágyi (Osuku), Szentes (Olesku), Kendi Boriska (Pia), és Vidor (Nótára) kisebbnagyobb, hálás és háládatlan szerepeiket a legdicséretesebb buzgalommal játszták le, dé szivesebben móltatnÓk őket nagyobb alakitásaik alkalmával. A népszónokot Dragost Hidvéghy adta ós szépen declamálta el erőteljes dietióját. A rendezés kifogástalan volt. Kedd, szept. 4. A három testőr. Ritkán volt alkalmunk ilyen tökéletes, öszszevágó, gyors, eleven tempóban lefolyt, teljes egészében sikerült előadásban gyönyörködni. A rendezésen meglátszott a direktor keze. Különben Komjáthtj-nik, mint a jeles bohózat egyik legfőbb szereplőjének igen nagy része volt az előadás sikerében. A fővárosi, nagy phra^isokkal dobálózó, kacsagyártó és köpönyegforgató Szerkesztő szerepében alaposan kidolgozott kitűnő alakítást mutatott be. Sziklay, a borkereskedőt egyszerűen fel'sógesen játszta meg. Ezt az alakot teljesen kidomborította, a benne rejlő komikumot gazdagon kiaknázta; játéka, mozdulatai, mimikája, németes beszéde, pose-ai igazán művésziek voltak. Volt is taps ós kacagás bővén. Gyürky Szeréna" a társulat újonnan szerződtetett nai váj a fényesen debutirozott ezen estén. Kedvesen játszott, aranyosan csevegett, édesen mosolygott, a második felvonásbeli nagy jelenetót Rátky val pedig oly kitűnően adta, hogy nyilt színen kétszer is élénken megtapsolták, Vidor (Hortovay), ezt a harmadik ellenszenves szerepót is jól játszta, a hogy csak lehet. Szívesen látnók öt valami nagyobb szerepben. Szentes, a bóbitás lengyel könnyekig megkacagtatta a publikumot. Örömmel adunk számot e. sikeréről. A többi szereplő is egytől-egyig nagyon jól beleillett az ensemble-ba, még a termetes Unghvári is. Szerda, szept. 5. Nap és hold. Szívesen hallottuk újra Lecoq bájos muzsikáját, melynek minden finomságát, elevenségét és dallamosságát érvényre juttatta Vanda karmester. Első sorban őt illeti föltótlen dicséret. A librettó meglehetősen együgyű s igy a szereplők játéka nem nyújthatott semmi kiválót. Sziklay kigyótánca, mókái, couplet-i, grimaeeai, vékony lábai, szójátékai itt-ott megkacagtatták a publikumot, a „Vigan dudál a portugál" pompásan sikerült ós m'ógis, a mi becézett kedvencünk ez este kevésbé tetszett, mint máskor. Talán nem illett neki az a circusi komédia ? De azért ő csak Sziklay marad. Csillag Amália szépen énekelte, el a belépőjét, meg a keringőt ós duóját (A fülmile találkozott a csízzel) Szende Annával, kinek hangja kissé fátyolozott volt. Szép fátyolos arca annál óriásibb hatást tett. A Szt.-Mihály trióját igen gyengének találtuk. Békéssi kedvetlenül játszott, meg a hangját is kímélte. Erdei Rózsa csinosan énekelte el a policáj dalt. A karok jók voltak, a costuineök s a darab fényes kiállítása fölülmúlták mindazt, a mit eddig e nemben a pápai színházban láttunk. Csütörtök, szept. 6. A dolovai nábob leánya. Ezt az előadást a gyengébbek közé kell számítanunk ; meglátszott rajta kissé a „beugrás". Komjáthy elegánsan és hatással játszta Tarjánt, az érzelmes scénékben közvetlenül ós melegen. .Sziklay sikerült volt, a 3-ik felvonásbaji különösen tetszett Kendi Boriska kedves de bágyadt, halvány Vilma; nagy. drámai jeleneteiben játéka őszinteségével ért el élénk hatást. Gyürky Szeréna nagy ambitióval és teljes sikerrel adta a temperamentumos hnszárszázadosnét. A nyilt színen is félhangzó tapsok igazolták azt az elismerést, melylyel közönségünk, ezen erős talentumu kedvenczének adózik. Sikerében bizonnyal volt része ragyogó szemeinek s gyönyörű toilettjeiuek is. Komjáthyné szívességből eljátszta Domaházinét, Vidor talpraesett, sneidig huszárhadnagy, Szilágyi ü'em rosszul beszélgetett, mint Merlin. A Boszorkányvár péntek esti premiórejóről a jövő számban emlékezünk meg. Figaro. KÜLÖNFÉLE K. — Gróf Esterházy Móric Tármegyénk főispánja, Karlsbadban a fürdőkurát végezvén, családjához Gmundenbe utazott. — Személyi hirek. Slavicsek Raymond pénzügyi főtanácsos és Zobel Lajos pénzügyi* "tánácsós^tegnáp a dohánygyári bokréta ünnepély alkalmából vánosunkban időztek. — Darányi Ignác és Pap Gábor ev. ref püspök tegnap este városunkba érkeztek. — A dunántúli ev. ref. egyh.kerulet közgyűlése hétfőn veszi kezdetét. A gyűlés alkotó tagjai nagy része holnap érkezik városunkba, egyesek azonban, mint dr. Darányi Ignác, Czike Lajos, Vályi Lajos, dr. Segesdy Ferenc, részint a főiskolai igazgató-tarrács ülésére, részint egyéb ügyek elintézésére már megérkeztek városunkba. A ker. gyűlésen jelen lesznek: Tisza Kálmán fó'gondnok, Pap Grábor püspök, az egyes egyházmegyék esperesei, gondnokai, az egyházkelület tanácsbirái, köztük Boné Géza, Eötvös Károly, br. Nyári Béla, Beöthy Zsigmond, Véghely Dezső, Szabó Kálmán, Konkoly Thege Gyula s mások. A gyüiés valószínűleg egész héten tart. — A helybeli dohánygyárnál tegnap d. u. 5 órakor tartatták meg a bokréta ünnepélyt, mely alkalommal a munkások között 300 frtot osztottak ki jutalom fejében. Az ünnepélyre Budapestről többen, továbbá a városi tanács teljes számban és számos meghívott jelent meg. Az épületek mind felvoltak lobogózva és nagyon érdekes látványt nyújtottak; köztük egy nagy táblán ékes betűk hirdették ; • Éljenek Első Ferenc József dicsőségesen uralkodó királyunk, Wekerle Sándor miniszterelnök, Gränzenstein Béla min. tan., Slavicsek Eaymond p. ü. főtanácsos, Zobel Lajos p. ü. tanácsos, Haas Károly igazgató, Wellisch Hugó mérnök, építész vállalkozó, Bánhidi Andor építész vezető, Muth István főpallór. Az emelvényen Bózsa helybeli fiatal kőműves emelte poharát a fent elősoroltakra, érces hangon hirdetve az illetők érdemeit, kikre egyenkint ivott és a poharat külön-külön a földre dobta. Este a Griffben bankett volt. sonaetteket illeti »- akkor még csak ezt a műfajt cultiváltam — azt hiszem, szépemnek felettébb megnyerték tetszését, mert miudannyiszor jelentős mosolyok kíséretében vette át tőlem. Oh, tudom, nem egyszer könnyeket is hullatott, olvasva ezen költeményeket, melyekre ma is, kopaszodó fejjel, büszke vagyok. Mint minden költőnek, ki a hír ós dicsőség fényében úszik, nekem is voltak irigyeim. Ezek azt állítják, hogy Zsófi a kacagástól hullatott könnyeket verseim rózsaszín, heliotrop illatú papírjára. Kaján kollégák! Remélem, Önök nem adnak hitelt az ilyen aljas rágalmaknak. Bátor vagyok azt is hinni, hogy Önök felháborodva fogják elutasítani ugyanezen rosszakaratú urak azon ráfqg'ását is, hogy Zsófi jobban szerette éfs többrebecsülte Coco nevezetű Angóra maoskáját összes eddig irt s koporsóm bezártáig írandó sonetteimnél. Igaz, hogy idealom véghetetlenül szerette Oocot, örökösen az ölébe hordozta, örökösen simogatta, csókolgatta, nyalta, falta. Engem se az ölében nem hordozott, se nem simogatott, se nem csókolgatott, se nem nyalt, annálkevósbbó falt. Legfeljebb megengedte, hogy megcsókoljam a kezét. Ha nem csalódom, egy fiatal ember eclatans jelét láthatja egy leány iránta táplált szerelmének egy ilyen kegyben, melyet az Olympus összes hímnemű istenei megirigyelhettek volna. Sajnos azonban, hogy az emberek, de legkivált a szerelmes emberek nin» csenek semmivel se megelégedve. Kérdezem Önöktől, kellett-e nekem e kézcsók* nál többre Yágyakoz.nQm. ? Ejyei elélhetem volna boldogan, isten tudja meddig. De egyszer csak az a vad eszme Bzállt az agyamba, hogy megcsókolom az ajkát. Akkor azt hittem, hogy meghalok, ha e vágyam nem teljesül. Akkor lemondtam volna Zsófikám csókjáért egy udvari ebédről. Ma már nézeteim kissé megváltoztak. Ha egy csók ós egy szarvasgombás vesepecsenye közt kell választanom, tiz eset közül tízszer a vesepecsenj'ót választom, még ha nincs is körítve szarvasgombával. Ah, ez a csók! „Almomban, ébren erre gondolok". Látják, még most is versben beszélek, ha arról van szó. Osakhogy ón félénk, kimondhatatlanul télónkvagyok. Nem mertem imádottamnak sem egy csókot adni, sem tőle egy csókot kérni vagy éppen lopni. Pedig afc alkalom nem hiányzott. Hányszor, voltam egyedül vele, egészen egyedül. Bambusz ur irodájában dolgozott,

1- miután excusálta magát, hogy sürgős teendői miatt „kényszerítve van megfosztani magát kellemes és szellemes társaságomtól". Szóról szóra igy mondta. Oh,' ö neki nagyon sok sürgős dolga volt. Bambusznó récéivel excusálta magát, melyek elkószáltak a szomszédságba s melyeket haza kellett terelni. Ugy látszik, Bambusznónak kissé kalandos természetű récéi voltak, kik rajongtak a kirándulásokért. Vannak fiatal emberek, kik rögtön vakmeröek lesznek) mihelyt fiatal leányokkal egyedül vannak. Én ilyen ese* tekben mindig közel áltam az elájuláshbz. Teljes egy hónapon át szüntelen tanultekinteteket és szavakat, melyekkel le akartam esdekelni a égről egy csillagot. A mi alantabb szárnyalású nyelvezetben annyit akar mondani, hogy a szájáról egy csókot. Már pompásan ment minden; olyan pillantásokat tudtam már „előállítani", melyek képesek »elórzékenyiteni és megríkatni egy, párducot vagy egy foltos hyónát, ós ideges, de egyszersmind költői mozdulataim napnál világosabban kifejezték, hogy akarok valamit. De köztudomás szerint, néma gyereknek anyja se érti szavát. Tökéletesen igy van a dolog a néma szerelmesekkel is, bár néhány költőtársam azt állítja, hogy az igaz szerelem néma. Zsófi nem értett meg engem. Egy szép, akarom mondani rut, ködös novemberi kedden, egyedül lévén vele, merész elhatározás fogamzott meg csókszomjas szivemben. Egy gyenge pillanatban, egyikében azoknak, mikor közel vol* tam az ájuláshoz ós eszem elvesztéséhez, átöleltem derekát, karjaimba szorítottam, és ennivaló homlokát, arcát, száját ós venusi orrát égő, tüzes csókokkal halmoztam el. Még ma is nyitva felejtem a szám, ha erre a heroikus tettre gondolok. Ha nem én volnék, kit e heroismus következményei sújtottak, el se hinném, hogy én Dinnye Miska ízletesnek, zamatosnak találván az első tiltott gyümölcsöt, elég bátor valók egyszerre két tucatot szedni belőle. Vak saenyedélyöm. hevében— ugy gondolom ma is, hogy félálomban cselekedtem — nem ügyeltem semmire. Letaszítottam. Oocot, mely, állandóan . Zsófi ölében szundikált, mint valami erónyör él'Mi oly Yvheuientiiv*! Upett QQQQ lábára, hogy a szerencsétlen állat egy éles, hosszú, .egetverő és velőtrázó sikolyban, illetőleg helyesebben szólva nyávogásban adott kifejezést fájdalmának. Még jóformán jól se laktam a rablott csókokkai, még jó formán vissza se nyertem eszmeletemet, midőn láttam, hogy hat seprűvel fölfegyverzett soroksári dáma vesz körül, g köztük villámként sújtó tekintettel s magasra emelt seprűvel Bambuszné aszszonyom ágaskodik ós ordit: ~" r— Ön compromittálta leányomat, foltot ejtett becsületén — (vagy nagyobb változatosság kedvéért), Ön foltot ejtett a leányom becsületén, compromittálta öt. Mit mondjak még. Nem kell pythiai jósnak lenni, hogy kitalálják, mi történt velem. El kellett vennem Bambusz Zsófiát. Még azon este jegyese voltam. Önök azt jegyzik meg erre, hogy hiszen ez lehetett az én boldogságom ne továbbja, Chimborazzoja. Igen, kérem, de ez a boldogság nem tartott tovább négy hétnél. Négy hónapra rá oltárhoz vezettem. A lakodalmi, lakoma előtt a Bambusz család barátai egyenkint jöttek hozzánk elhalmozni bennünket üdvözleteikkel. Feleségem karját nyújtva állt mellettem. Leírhatatlanul kedves volt mindenkihez; mindenki számára volt készletben egy édes mosolya, egy kedves szava, szóval elragadóan szeretetreméltó volt. Á fiatal emberek'viszont egész bókzáport ontottak reá. Mindegyik iparkodott leánykorának egy kellemes epizódját felidézni emlékébe. Először jött egy körülbelül 25 éves fiatal ember, oainoa szőke fickó, szpke bajuss, kék nm; — Emlékszik, kedves Nagysád, * napra, melyen először játszta velem „A Szűz imáját". Oh, Ön valósággal elbűvölt, extásisba hozott játékával ós ón elragadtatásomban egy kézcsókkal akartam Kegyednek eTitka műélvezetet megköszönni. Milyen furcsa! Az Ön kis kedvenc Angóra macskája, melytől Ön még játék közben sem tudott megválni, Ölében pihent, én vigyázatlánul feldöntöttem s Ön szintén vigyazatlanül *""á' lábára" 'lépett. ^Micsoda nyávogás volt az, kérem. Kiállításra méltó nyávogás, kérem. Hahaha. Szegény állat. El még, kérem, az á kedves Ooco ? Nem volt időnk a kérdésre felelni, mert egy másik fiatal emher, barna bajusz, fekete szem, miután üdvözölt bennünket, .egy az itt'elmondott históriához ikerként hasonlító históriát mondott el, avval *• csekély különbséggel, hogy amaz emlékezetes nap édes nőm a „Felhívás kernigőre"-t játszotta. Elbeszélését nagyon nyájasan fejezte be, Coco megtiprott lábai és egészsége felöl tudakozódván. Nem volt időnk a nyájas kérdésre felelni, mert egy másik fiatal ember, vörös bajusz, zöld szem, ect. — a többit tudják vagy sejtik, ugy-e bár, kivéve azt, hogy édes nőm ez alkalommal a Lohen* grin nászindulóját játsza. A hatodik e fajta gratulatio után ájulásba estem s álmomban tizenkét katonabanda dörögte fülembea Chopin gyász* indulóját.