Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-09-09

nál egy emléktábla föltevésére vonatko­zólag még mindig nincs végrehajtva; ez érdemben sürgős intézkedést ajánl. Dr. Steiner József annyival botrá­nyosabbnak tartja ezt a dolgot, mert lo­vag Zimmermann János annak idején a képviselőtestület határozatáról értesítte­tett is. Lampérth Lajos v. főjegyző előhozza az 1889. szeptember havában kelt köz­gyűlési határozatot, mely a tanácsot a legközelebbi gyűlésen a részletekre indít­ványtételre hívja föl. A közgyűlés ezen öt év előtti hatá­rozatnak végrehajtását sürgeti. •Az ipariskolánál Bognár Grábor föl­említi azon rendetlenséget, melyet az iparostanoncok az iskolából kijövet al­kalmával tauxisitanak. Mészáros Károly rendőrkapitány megígéri, hogy intézkedni fog. Ugyan e pontnál az állandó választ­mány a négy vallástanár részére 300 írt­nak a költségvetésbe fölvételét javasolja. Mészáros Károly ellene van annak, hogy ez összeg a költségvetésbe fölvé­tessék s a díjazás kérdését az egyes fe­lekezetekre hagyandónak véli. Dr. Steiner József hosszabb beszéd­ben ismerteti ennek az ügynek fejlődését s határozottan ellenzi, — hivatkozva a miniszteri leiratra — hogy a díjazást a város mint ilyen vegye magára. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát mellőzve, a költségvetés ezen tételét eredeti alakjában hagyja meg. A közegészség és köztisztaság ügye hosz­szabb eszmecserét provokált. Dr. Antal Géza kérdést intéz a h. polgármesterhez, hogy a vizügy állásáról a képviselőtestület miért nem nyer érte­sülést s hogy egyáltalán az utolsó három hónapban ez érdemben miért nem történt semmi is? — Fölhívja egyúttal a városi tanács figyelmét a Kossuth- és üj-utcában uralkodó tisztátlanságra s ennek megszün­tetése végett intézkedést sürget. Szvoboda Vencel ismerteti a vizügy jelen állását, elmondva, hogy a próba­kutak fúrására kijelölt öt hely közül hármon a birtokos a furatást nem en­gedi meg. Mészáros Károly a Oinca szomorú hírét említi föl s fölhozza, hogy régebben a üinca, javítására a költségvetésbe óven­kint bizonyos összeg volt föl véve, ajánlja most is 500 írtnak e célból fölvételét. Dr. Antal Géza nem látja célraveze­tőnek ez indítványt, mert itt gyökeres javításra van szükség; indítványozza, hogy a városi tanács utasíttassák a Kos­suth- és TJj-utca, továbbá a Uinca végle­ges rendezésének tanulmányozására és ez ügyben konkrét javaslattételre. Dr. Fmyeoessy Ferenc célszerűnek látná bizonyos összegnek a költségvetésbe beillesztését, hogy igy ez a kérdés foly­ton a képviselőtestület szeme előtt legyen. Fölhívja egyúttal a rendőrkapitány figyel­mét azon körülményre, hogy a Tapolcza bizonyos helyeken még mindig állandó fertőzésnek van kitéve. Mészáros Károly ígéri, hogy a Ta­polcza fertőzése ellen intézkedni fog; a Oincára vonatkozólag .fenntartja indít­ványát, s ellene van annak, hogy az ügy tanulmányozás végett kiadassák, mert ak­kor soha sem lesz belőle semmi. Dr. Antal Géza a városi tanácsra hangzó ezen súlyos bírálatot nem tartja indokolatlannak (Mészáros közbeszól: Én bizottságot értettem, hogy annak ne adas­sék ki az ügyj; szóló hivatkozik arra, hogy ő városi tanácsot emiitett; ajánlja egyúttal, hogy hasonló eseteknek, mint a milyenek a mai közgyűlésen is előfordultak, elejét veendő, a hozott határozatok nyilvántar­tassanak. Dr. Kende Ádám nem lát oly nagy ellentétet Mészáros Károly és dr. Antal Géza indítványában, hogy mind a kettő elfogadható ne volna.Vótéssók föl 500 frt a költségvetésbe, de egyúttal utasittassók a tanács konkrét javaslat készítésére is. Dr. Antal Gézának a nyilvántartásra vo­natkozó indítványát a maga részéről is igen szükségesnek tartja. Dr. Koritschoner Lipót Kendével el­lenkezőleg a két indítványt nem tartja megegyeztethetönek; gyökeres orvoslást sürget 8 erre kész nagyobb összeget is megszavazni; hozzájárul dr. Antal Géza indítványához. Dr. Steiner József nem tartja sike­resnek óvenkint 500 írtnak a Oincára for­dítását ; ide alapos javítás kell; évekkel ezelőtt adatott már be egy munkálat, de nem tudja ezzel mi történt; ő is a városi tanácsot véli utasitandónak. Szvoboda Vencel és Bognár Gábor hasonló értelemben szólalnak föl. Mészáros Károly indítványát vissza­vonja; a közgyűlés elfogadja dr. Antal Gi-óza indítványát ugy a Kossuth-, Uj­utca és Oincára, mint a nyilvántartásra vonatkozólag. Dr. Fenyvessy Ferenc ajánlja a nyil­vántartásnak a nemzeti színház nyugdíj­intézete nyilvántartása szerint leendő ve­zetését. A városi két lófogat címénél Dr. L'enyvessy Ferenc fölhozza, hogy mily mérhetetlen por tenger van a vasúti uton s kívánatosnak tartaná, ha a vona­tok érkezése előtt az ut felöntöztetuék. Szooboda Vencel városi fogattal nem képes felöntöztetni azt az utat, azon imádkozik, hogy az Isten adjon egy jó esőt, az majd felöntözi. Mészáros Karolj 7 kívánatosnak tartja a vasúti vám terhére egy öntöző kocsinak beszerzését vagy bérlését. Dr. Steiner József utal arra, hogy jövő évre ugy is keramittal lesz a vasúti ut burkolva, most pedig már csak napok kérdése, hogy a nyári pornak vége legyen, i'em látja intérkedósnek szükségét. Krausz Józseí N. első sorban ugyan az idegenekre gondol, de másodsorban ma­gunkra is; kérdi, hogy az utcák miért nincsenek elégszer öntözve ? A közgyűlés kimondja a gyakoribb öntözés szükségességét. A költségvetés többi pontjai minden megjegyzés nélkül fogadtattak el s Vi óra előtt 5 perccel, minthogy az egész költ­ségvetésen semmi változtatás nem tör­tónt, a számvevő örömmel jelentette, hogy a pótadó jövőre is annyi lesz mint az idén. t. i. 43%. Színházi krónika. Szombat, szept. 1. Megnyitó előadás Gasparone. Az operetté személyzet nagyon szépen mutatkozott be ós teljes sikert aratott. A két primadonna Szende ós Csillag ragyogó jó kedvében volt, ós élvezni en­gedek minden szépségüket, minden talen­tumukat, hangjuk egész magasságát ós legfinomabb nuance-ait. Milücker muzsi­káját, elringató keringöit igen behizelgően énekelték. Szilassy Rózsa pompásan játszta és dalolta az operetté legsikerültebb coup­iet-ját (Már nincsenek ma férfiak). Békéssi énekszámait nagy élvezettel hallgattuk. Megnyerő színpadi megjelenése, külseje, meleg, értelmes hangja és játéka nem té­vesztették el hatásukat. Sziklay még min­dig a régi, kedves, kacagtató komikus, kit megjelenésekor zajos tapsvihar foga­dott. Örömmel constatáljuk, hogy buda­pesti vendégszereplésének nagy sikerei után épp oly ambitióval, ugyanannyi jó­kedvvel és szellemmel csalja ki szemeink­ből a nevetés könnyeit, mint a mult évad­ban. Közönségünk igazán megszerette őt s ö az első estén megmutatta, hogy ne­künk a legjobbat nyújtja. Bedzkóy jól fes­tett s kecsesen mókázott a Szindulfo bár­sonyruhájában és monoklijával. Zene és énekkar, rendezés, kiállítás, costuine-ök méltóan illettek az első előadás keretébe. Vasárnap, szept. 2. Ripp van Winkle. Délutáni előadás, melyen erősen megér­zett, hogy „a felséges népnek" volt szánva, mely igen csekély számban jelent meg. A Planquette'edes örökszép operéttejót Ugy elagyabugyálták,' hogy no. Alig ismertünk rá Rip ós Lisbeth entréejára, a „Drága nöeskóm" kezdetű csodaszép dalra s az erdei viszharig dalára. A szellemek igen kényelmesen, sans géne jelentek meg a costume-jeikre akasztott lepedőben. Re­méljük, hogy a kettős ünnep tiszteletére telt házak előtt nagyobb ambitióval ós gonddal fognak játszani s teljes hang­anyaggal fognak énekelni kedves színé­szeink. Vasárnap este. A vereshaju. A cím­szerepet Csillag Amália adta igen kedvesen, a szép dalokat tiszta, csengő hangon, ér­zéssel énekelte. A drámai részben gyenge volt. Békéssi kellemes baritonjának egész terjedelmét ós minden finomabb árnyala­tát bemutatta. Játékáért és énekeért egy­aránt sok megérdemelt tapsot kapott. Komjáthyné olyan Boglár Ágnes volt, a milyennek Lukacsi képzelete megteremt­hette. Az ö*jelszava az lehet, hogy még kisebb szerepekben is vagy tökéleteset, vagy semm'it.Verób Jankót Sziklay játszta s ezzel értetődik az is, hogy mikor ő a színpadon mozgott, a nézőtéren nem szűnt meg a kacagás. „A dinom, dánom, sum, sum, sum"-ot kétszer megújrázták. Kendi Boris igen csinos Zsófi, Vidor ügyes hetyke Bálint, Follinusné a képzelhető legjobb parasztanya. Szilágyi jól játszta Keszeget, Erdei Rózsa kedvesen énekelt. • Hétfő, szept. 3. A valeni nász. Nem mondhatnók, hogy bérlet kezdetnek va­lami kiválóan szerencsés választás ez az osztrák-román rémdráma, de azért a leg­kiválóbb drámai erőknek elég szép alkal­mat nyújtott a bemutatkozásra. Kom­játhyné a tőle megszokott genialitással ós finom művészi érzékkel fogta föl ós érezte át nehéz szerepót s ugyancsak az ő szo­kott bravourjával, befejezett tökólylyel oldotta meg. Különösen a 2. felvonásban excellált, hol a morphium megízlelése után a lépcsőzeten összerogy. Ez a jele­net egyszerűségében hatalmas, megrázó volt. Komjáthy mint Jonel remekelt. Igen sikerült nagy scónája Szandával; a vód­beszódet nemes patkóssal ós nagy hatás­sal mondta el. Sziklay, mint Barbu, meg­mutatta, hogy ö hasznavehető az erős drámai szerepekben, a sálon komikumban s a vastagabb operetté bufíbneriákban. Szilágyi (Osuku), Szentes (Olesku), Kendi Boriska (Pia), és Vidor (Nótára) kisebb­nagyobb, hálás és háládatlan szerepeiket a legdicséretesebb buzgalommal játszták le, dé szivesebben móltatnÓk őket nagyobb alakitásaik alkalmával. A népszónokot Dragost Hidvéghy adta ós szépen decla­málta el erőteljes dietióját. A rendezés kifogástalan volt. Kedd, szept. 4. A három testőr. Rit­kán volt alkalmunk ilyen tökéletes, ösz­szevágó, gyors, eleven tempóban lefolyt, teljes egészében sikerült előadásban gyö­nyörködni. A rendezésen meglátszott a direktor keze. Különben Komjáthtj-nik, mint a jeles bohózat egyik legfőbb sze­replőjének igen nagy része volt az elő­adás sikerében. A fővárosi, nagy phra^i­sokkal dobálózó, kacsagyártó és köpönyeg­forgató Szerkesztő szerepében alaposan kidolgozott kitűnő alakítást mutatott be. Sziklay, a borkereskedőt egyszerűen fel­'sógesen játszta meg. Ezt az alakot telje­sen kidomborította, a benne rejlő komi­kumot gazdagon kiaknázta; játéka, moz­dulatai, mimikája, németes beszéde, pose-ai igazán művésziek voltak. Volt is taps ós kacagás bővén. Gyürky Szeréna" a tár­sulat újonnan szerződtetett nai váj a fénye­sen debutirozott ezen estén. Kedvesen játszott, aranyosan csevegett, édesen mo­solygott, a második felvonásbeli nagy je­lenetót Rátky val pedig oly kitűnően adta, hogy nyilt színen kétszer is élénken meg­tapsolták, Vidor (Hortovay), ezt a har­madik ellenszenves szerepót is jól játszta, a hogy csak lehet. Szívesen látnók öt valami nagyobb szerepben. Szentes, a bó­bitás lengyel könnyekig megkacagtatta a publikumot. Örömmel adunk számot e. sikeréről. A többi szereplő is egytől-egyig nagyon jól beleillett az ensemble-ba, még a termetes Unghvári is. Szerda, szept. 5. Nap és hold. Szíve­sen hallottuk újra Lecoq bájos muzsi­káját, melynek minden finomságát, ele­venségét és dallamosságát érvényre jut­tatta Vanda karmester. Első sorban őt illeti föltótlen dicséret. A librettó meg­lehetősen együgyű s igy a szereplők já­téka nem nyújthatott semmi kiválót. Sziklay kigyótánca, mókái, couplet-i, gri­maeeai, vékony lábai, szójátékai itt-ott megkacagtatták a publikumot, a „Vigan dudál a portugál" pompásan sikerült ós m'ógis, a mi becézett kedvencünk ez este kevésbé tetszett, mint máskor. Talán nem illett neki az a circusi komédia ? De azért ő csak Sziklay marad. Csillag Amá­lia szépen énekelte, el a belépőjét, meg a keringőt ós duóját (A fülmile találkozott a csízzel) Szende Annával, kinek hangja kissé fátyolozott volt. Szép fátyolos arca annál óriásibb hatást tett. A Szt.-Mihály trióját igen gyengének találtuk. Békéssi kedvetlenül játszott, meg a hangját is kímélte. Erdei Rózsa csinosan énekelte el a policáj dalt. A karok jók voltak, a cos­tuineök s a darab fényes kiállítása fölül­múlták mindazt, a mit eddig e nemben a pápai színházban láttunk. Csütörtök, szept. 6. A dolovai nábob leánya. Ezt az előadást a gyengébbek közé kell számítanunk ; meglátszott rajta kissé a „beugrás". Komjáthy elegánsan és ha­tással játszta Tarjánt, az érzelmes scé­nékben közvetlenül ós melegen. .Sziklay sikerült volt, a 3-ik felvonásbaji különö­sen tetszett Kendi Boriska kedves de bá­gyadt, halvány Vilma; nagy. drámai je­leneteiben játéka őszinteségével ért el élénk hatást. Gyürky Szeréna nagy ambi­tióval és teljes sikerrel adta a tempera­mentumos hnszárszázadosnét. A nyilt szí­nen is félhangzó tapsok igazolták azt az elismerést, melylyel közönségünk, ezen erős talentumu kedvenczének adózik. Si­kerében bizonnyal volt része ragyogó szemeinek s gyönyörű toilettjeiuek is. Komjáthyné szívességből eljátszta Doma­házinét, Vidor talpraesett, sneidig huszár­hadnagy, Szilágyi ü'em rosszul beszélge­tett, mint Merlin. A Boszorkányvár péntek esti premi­órejóről a jövő számban emlékezünk meg. Figaro. KÜLÖNFÉLE K. — Gróf Esterházy Móric Tár­megyénk főispánja, Karlsbadban a fürdő­kurát végezvén, családjához Gmundenbe utazott. — Személyi hirek. Slavicsek Raymond pénzügyi főtanácsos és Zobel Lajos pénzügyi* "tánácsós^tegnáp a dohánygyári bok­réta ünnepély alkalmából vánosunkban időz­tek. — Darányi Ignác és Pap Gábor ev. ref püspök tegnap este városunkba érkeztek. — A dunántúli ev. ref. egyh.­kerulet közgyűlése hétfőn veszi kez­detét. A gyűlés alkotó tagjai nagy ré­sze holnap érkezik városunkba, egyesek azonban, mint dr. Darányi Ignác, Czike Lajos, Vályi Lajos, dr. Segesdy Ferenc, részint a főiskolai igazgató-tarrács ülé­sére, részint egyéb ügyek elintézésére már megérkeztek városunkba. A ker. gyűlésen jelen lesznek: Tisza Kálmán fó'gondnok, Pap Grábor püspök, az egyes egyházme­gyék esperesei, gondnokai, az egyház­kelület tanácsbirái, köztük Boné Géza, Eötvös Károly, br. Nyári Béla, Beöthy Zsigmond, Véghely Dezső, Szabó Kál­mán, Konkoly Thege Gyula s mások. A gyüiés valószínűleg egész héten tart. — A helybeli dohánygyárnál tegnap d. u. 5 órakor tartatták meg a bokréta ünnepélyt, mely alkalommal a munkások között 300 frtot osztottak ki jutalom fejében. Az ünnepélyre Budapest­ről többen, továbbá a városi tanács teljes számban és számos meghívott jelent meg. Az épületek mind felvoltak lobogózva és nagyon érdekes látványt nyújtottak; köztük egy nagy táblán ékes betűk hir­dették ; • Éljenek Első Ferenc József dicsőségesen uralkodó királyunk, Wekerle Sándor mi­niszterelnök, Gränzenstein Béla min. tan., Slavicsek Eaymond p. ü. főtanácsos, Zo­bel Lajos p. ü. tanácsos, Haas Károly igazgató, Wellisch Hugó mérnök, építész vállalkozó, Bánhidi Andor építész vezető, Muth István főpallór. Az emelvényen Bózsa helybeli fia­tal kőműves emelte poharát a fent elő­soroltakra, érces hangon hirdetve az il­letők érdemeit, kikre egyenkint ivott és a poharat külön-külön a földre dobta. Este a Griffben bankett volt. sonaetteket illeti »- akkor még csak ezt a műfajt cultiváltam — azt hiszem, szé­pemnek felettébb megnyerték tetszését, mert miudannyiszor jelentős mosolyok kíséretében vette át tőlem. Oh, tudom, nem egyszer könnyeket is hullatott, ol­vasva ezen költeményeket, melyekre ma is, kopaszodó fejjel, büszke vagyok. Mint minden költőnek, ki a hír ós dicső­ség fényében úszik, nekem is voltak irigyeim. Ezek azt állítják, hogy Zsófi a kacagástól hullatott könnyeket verseim rózsaszín, heliotrop illatú papírjára. Kaján kollégák! Remélem, Önök nem adnak hitelt az ilyen aljas rágalmaknak. Bátor vagyok azt is hinni, hogy Önök felhá­borodva fogják elutasítani ugyanezen rosszakaratú urak azon ráfqg'ását is, hogy Zsófi jobban szerette éfs többrebecsülte Coco nevezetű Angóra maoskáját összes eddig irt s koporsóm bezártáig írandó sonetteimnél. Igaz, hogy idealom véghe­tetlenül szerette Oocot, örökösen az ölébe hordozta, örökösen simogatta, csókolgatta, nyalta, falta. Engem se az ölében nem hordozott, se nem simogatott, se nem csókolgatott, se nem nyalt, annálkevósbbó falt. Legfeljebb megengedte, hogy meg­csókoljam a kezét. Ha nem csalódom, egy fiatal ember eclatans jelét láthatja egy leány iránta táplált szerelmének egy ilyen kegyben, melyet az Olympus összes hím­nemű istenei megirigyelhettek volna. Sajnos azonban, hogy az emberek, de legkivált a szerelmes emberek nin» csenek semmivel se megelégedve. Kérde­zem Önöktől, kellett-e nekem e kézcsók* nál többre Yágyakoz.nQm. ? Ejyei elélhetem volna boldogan, isten tudja meddig. De egyszer csak az a vad eszme Bzállt az agyamba, hogy megcsókolom az ajkát. Akkor azt hittem, hogy meghalok, ha e vágyam nem teljesül. Akkor lemondtam volna Zsófikám csókjáért egy udvari ebédről. Ma már nézeteim kissé megvál­toztak. Ha egy csók ós egy szarvasgom­bás vesepecsenye közt kell választanom, tiz eset közül tízszer a vesepecsenj'ót választom, még ha nincs is körítve szarvasgombával. Ah, ez a csók! „Almomban, ébren erre gondolok". Látják, még most is vers­ben beszélek, ha arról van szó. Osakhogy ón félénk, kimondhatatlanul télónkvagyok. Nem mertem imádottamnak sem egy csó­kot adni, sem tőle egy csókot kérni vagy éppen lopni. Pedig afc alkalom nem hiány­zott. Hányszor, voltam egyedül vele, egé­szen egyedül. Bambusz ur irodájában dolgozott, 1- miután excusálta magát, hogy sürgős teendői miatt „kényszerítve van megfosztani magát kellemes és szellemes társaságomtól". Szóról szóra igy mondta. Oh,' ö neki nagyon sok sürgős dolga volt. Bambusznó récéivel excusálta magát, me­lyek elkószáltak a szomszédságba s melye­ket haza kellett terelni. Ugy látszik, Bambusznónak kissé kalandos természetű récéi voltak, kik rajongtak a kirán­dulásokért. Vannak fiatal emberek, kik rögtön vakmeröek lesznek) mihelyt fiatal leá­nyokkal egyedül vannak. Én ilyen ese* tekben mindig közel áltam az elájuláshbz. Teljes egy hónapon át szüntelen tanul­tekinteteket és szavakat, melyekkel le akartam esdekelni a égről egy csillagot. A mi alantabb szárnyalású nyelvezetben annyit akar mondani, hogy a szájáról egy csókot. Már pompásan ment minden; olyan pillantásokat tudtam már „előállítani", melyek képesek »elórzékenyiteni és meg­ríkatni egy, párducot vagy egy foltos hyónát, ós ideges, de egyszersmind költői mozdulataim napnál világosabban kife­jezték, hogy akarok valamit. De köztu­domás szerint, néma gyereknek anyja se érti szavát. Tökéletesen igy van a dolog a néma szerelmesekkel is, bár néhány költőtársam azt állítja, hogy az igaz sze­relem néma. Zsófi nem értett meg engem. Egy szép, akarom mondani rut, kö­dös novemberi kedden, egyedül lévén vele, merész elhatározás fogamzott meg csók­szomjas szivemben. Egy gyenge pillanat­ban, egyikében azoknak, mikor közel vol* tam az ájuláshoz ós eszem elvesztéséhez, átöleltem derekát, karjaimba szorítottam, és ennivaló homlokát, arcát, száját ós venusi orrát égő, tüzes csókokkal halmoz­tam el. Még ma is nyitva felejtem a szám, ha erre a heroikus tettre gondolok. Ha nem én volnék, kit e heroismus követ­kezményei sújtottak, el se hinném, hogy én Dinnye Miska ízletesnek, zamatosnak találván az első tiltott gyümölcsöt, elég bátor valók egyszerre két tucatot szedni belőle. Vak saenyedélyöm. hevében— ugy gondolom ma is, hogy félálomban csele­kedtem — nem ügyeltem semmire. Leta­szítottam. Oocot, mely, állandóan . Zsófi ölében szundikált, mint valami erónyör él'Mi oly Yvheuientiiv*! Upett QQQQ lábára, hogy a szerencsétlen állat egy éles, hosszú, .egetverő és velőtrázó sikolyban, illetőleg helyesebben szólva nyávogásban adott kifejezést fájdalmának. Még jófor­mán jól se laktam a rablott csókokkai, még jó formán vissza se nyertem eszme­letemet, midőn láttam, hogy hat seprűvel fölfegyverzett soroksári dáma vesz körül, g köztük villámként sújtó tekintettel s magasra emelt seprűvel Bambuszné asz­szonyom ágaskodik ós ordit: ~" r— Ön compromittálta leányomat, fol­tot ejtett becsületén — (vagy nagyobb változatosság kedvéért), Ön foltot ejtett a leányom becsületén, compromittálta öt. Mit mondjak még. Nem kell pythiai jósnak lenni, hogy kitalálják, mi történt velem. El kellett vennem Bambusz Zsó­fiát. Még azon este jegyese voltam. Önök azt jegyzik meg erre, hogy hiszen ez le­hetett az én boldogságom ne továbbja, Chimborazzoja. Igen, kérem, de ez a bol­dogság nem tartott tovább négy hétnél. Négy hónapra rá oltárhoz vezettem. A lakodalmi, lakoma előtt a Bambusz család barátai egyenkint jöttek hozzánk elhal­mozni bennünket üdvözleteikkel. Felesé­gem karját nyújtva állt mellettem. Leír­hatatlanul kedves volt mindenkihez; min­denki számára volt készletben egy édes mosolya, egy kedves szava, szóval elra­gadóan szeretetreméltó volt. Á fiatal em­berek'viszont egész bókzáport ontottak reá. Mindegyik iparkodott leánykorának egy kellemes epizódját felidézni emlékébe. Először jött egy körülbelül 25 éves fiatal ember, oainoa szőke fickó, szpke bajuss, kék nm; — Emlékszik, kedves Nagysád, * napra, melyen először játszta velem „A Szűz imáját". Oh, Ön valósággal elbűvölt, extásisba hozott játékával ós ón elragad­tatásomban egy kézcsókkal akartam Ke­gyednek eTitka műélvezetet megköszönni. Milyen furcsa! Az Ön kis kedvenc Angóra macskája, melytől Ön még játék közben sem tudott megválni, Ölében pihent, én vigyázatlánul feldöntöttem s Ön szintén vigyazatlanül *""á' lábára" 'lépett. ^Micsoda nyávogás volt az, kérem. Kiállításra méltó nyávogás, kérem. Hahaha. Szegény állat. El még, kérem, az á kedves Ooco ? Nem volt időnk a kérdésre felelni, mert egy másik fiatal emher, barna bajusz, fekete szem, miután üdvözölt bennünket, .egy az itt'elmondott históriához ikerként hasonlító históriát mondott el, avval *• csekély különbséggel, hogy amaz emlé­kezetes nap édes nőm a „Felhívás kerni­gőre"-t játszotta. Elbeszélését nagyon nyájasan fejezte be, Coco megtiprott lá­bai és egészsége felöl tudakozódván. Nem volt időnk a nyájas kérdésre felelni, mert egy másik fiatal ember, vö­rös bajusz, zöld szem, ect. — a többit tudják vagy sejtik, ugy-e bár, kivéve azt, hogy édes nőm ez alkalommal a Lohen* grin nászindulóját játsza. A hatodik e fajta gratulatio után ájulásba estem s álmomban tizenkét ka­tonabanda dörögte fülembea Chopin gyász* indulóját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom