Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-05-20

XXI. évfolyam. 20. szál Pápa, 1894. május 20. £Á Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiüt rendkívüli számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el, — Kéziratok nem adatnak vissza. Alapnak szánt közlemények a lap (•rx M szerkesztőségéhez (Jókai Mór Titcza 969. sz.) küldendők xPápa PAPAI LAPOKi - ;

—* _—_ . % Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — • Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pétitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj. előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai hirlapközvetitő iroda) küldendők. város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Vizkérdésünk ügye. — Vélemény a Pápa városi vízvezeték tárgyában. — Pápa rend. tanácsú város a Tapolca folyó bal partján fekszik és az utolsó népszámlálás adatai szerint 14,300 lakossal bir. A lakosság ivóvizét részben a Tapolca folyóból, részben pedig a Tapolca völgyében levő kutakból nyeri; a a használati viz kizárólag a Tapolcából nyeretik. Minthogy a Tapolca vize ugy nagy mész- é*s magnesium tartalmánál, mint fertőzött voltánál fogva ivóvizül teljesen alkalmatlan óa közveszélyes, a a használati víznek pedig a házhoz hordása sok költséget okoz, a város közönsége a lakosság más módon való vizzeli ellátását már több évvel ezelőtt napirendre tűzte. Mindénekelőtt artézi kut fúrása által óhajtották a célt elérni; ez azonban részben a kútfúró vállalkozó hiányos "munkája, részben pedig az elért vizhordó rétegekben uralkodó csekély nyomás miatt sikerrel nem járt s a városnak sok kiadást okozott. Legújabban a város, közönsége vízvezeték segélyével kívánja a célt elérni s ezért egy előttem ismeretlen külföldi céggel lépett érintkezésbe á Yiznyerő telep, valamint a. vízvezeték terveinek elkészítése végett. Ezen- cég nyilván a Tapolca völgyében lehúzódó talajvizek felfogását és bevezetését célozván keresztülvinni, a nélkül, hogy a talajvizek folyási irányát, mennyiségét ós minőségét előbb próbafurasokkal kiderítette volna, ä Tapolcavölgy johb oldalán, egy a város által megvásárolt kb. 6 holdas területen, a város költségén 9'5 méter mély és 1*5 méter belvilága próbakutat ásatott. Ezen kut véletlenségből elég jó helyen lett ásva, mely 4'25 méter mély vizet tartalmaz és dacára annak, hogy a lesülyesztett kád dongái között a'viz alig tud bejutni, mégis 24 óránként a próbaszivattyúzás alkalmával kb. 400 köbméter jó minőségű vizet szolgáltatott. A kut fenekén agyagréteg Yan, ugy hogy annak további mélyítése eredményre nem vezetne. Ezen stádiumban volt a pápai vízvezeték ügye, midőn a város közönsége alulírottat a nm. földmivelósügyi ministerium utján véleményadásra szólította fel azzal, hogy a további teendőkre nézve nyilatkozzam. Mielőtt a további teendők felett nyilatkozni lehetne, mindenekelőtt tisztába kell jönni azon vízmennyiséggel, melyre a pápai vízművet alapítani kell. Tekintve, hogy a város lakosszáma 1890-ben 14,300 volt és tekintve, hogy ily műveket nem csak a jelenre, hanem az előrelátható jövőre is kielégítő mórtékre kell szabni, és a város lakossága 30—40 év alatt igen könnyen 20,000-re is felszaporodhatik, ezen utóbbi lélekszámot kell alapul venni a számításokban. Ha már most tekintjük azt, hogy a város lakosságának nagy része intelligenciából áll, továbbá, hogy a folyó közelsége folytán a vizzel való takarókossághoz hozzá nem szokhattak, nem sokat mondunk, ha fejenként és naponként 80 liter fogyasztást veszünk fel, azaz megkívánjuk, hogy a víznyerő telep képes legyen. 24 óránként 1600 köbméternyi mennyiséget szolgáltatni, magától értetődvén, hogy a vízvezeték megépítése után még évek múlhatnak el, míg a fogyasztás ezen mórtéket eléri. Ezen vízmennyiség szolgáltatására legelőször is a tapolcafői források ötlenek szemünkbe, melyek ugy nagy vízmennyiségük, valamint magassági fekvésük által, önként kiuálkoznak e. célra. Sajnos azonban, hogy "hazánknak ezen legbővebb forrásai közé tartozó vizek túlságos mész- és magnesium tartalmuknál fogva egészséges ivóvíznek nem tekinthetők. Van ugyan mód, melynek segélyével a vizet ezen kellemetlen alkatrészektől meg lehetne szabadítani, azonban ezen mód keresztülvitelét ugy a nagy gondosságot igénylő felügyelet, mint a tetemes költség végett, jelenleg még nagyban való alkalmazásra ajánlani nem lehet. Más jobb minőségű források hiányában a szükséges vízmennyiséget csak a talajvizekből meríthetjük, erre nézve pedig legalkalmasabbnak tűnnek a város TÁRCA. Mikor én. Mikor én születtem Derült volt az ég is, Boldogtalan lettem En istenem mégis! Akármerre megyek, Akármerre járok, Nem lelek utamon E&f örömvirágot. Szállással nem kinál •Cserjebokor lombja, aSzerjófü gyógyirt -Nem terem bajómra. 'Csörgő patak arja Szomjam' el nem oltja; Szemem a keserű Könyüt egyre ontja. Örök siralomban, Örök búban élek, -Mig egyszer örökre Kiapad a könyü, Lepereg az élet. Ai életnok. Az Sietnek nehéz keresztjét Némán emeltem vállamon, .Szivem sajgó kínok vérezték, Keblemben dult a fájdalom. -A merre jártam, merre néztem: Virág moBolygva nem fakadt, Sápp»dt volt a vidék égésien, Gyíkocska félve bujt előlem, Hogy hallá lépteim neszét; Megszemtve suttogó erdőben * 0«ek szaladnak szerteszét. Mosolygó arcát, hogy ne lássam, A nap felhők mögé merült S hogy ne lehessen búba' társam, Ki csillag az égen nem ült ... Mély bánatában száraz ágon Egy gerle búgott szüntelen; Keservemen a nagy világon Csupán ő osstoEott velem I Osváld Kálmán. A libapásztor. — Eajz a pusztáról, •— Meleg rügyet fakasztó tavaszi napsugár ömlik' végig a pusztán s meglebben a távolban, az elmosódó kunhalom tövében, a tünö délibáb. Valami langyos, illatos szellő leng keresztül. a sík rónaságon s a virágos akácok halvány zöld levelei, ott a szikes ér szélén, lágy zsongással verődnek össze a csendes légáramlatban. Megcsillan a harmatos buzavetés s szemkápráztató hullámai benyúlnak meszszire, egészen a fehér tanyákig. A dülőut kígyós vonalán, apró, csipegö jószágok nyomában, lépked egy fiatal leány, a libapásztor. Haja tömött, nehéz fonatban omlik a színes pruszlikra, mely rózsás árnyalatát visszaveti a napsütött arcra, mintha még ezzel is nevelni akarni a fekete szemek villogó fényét.. Picike, meztelen lábaival gyöBg4ci«R.k«rllI(«U ki • düiőut werioy melletti Tapolca-völgybeij lehúzódó talajvizek.- Ezen völgyben vonulnak le a feltalajba beszivárgó azon csap adókvizek, melyek a Tapolca-patak. Jári-patak és különösen a Bakonyér vízgyűjtőjéből származnak. Hogy vájjon ezen talajvízből lehetséges lesz-e naponként 1600,.köbméter vizet meríteni, azt előre minden tanulmány ós kísérlet nélkül kimondani nem lehet, mert ezen patakok vízgyűjtője nem oly nagy, hogy abból a fenti vízmennyiség nyerésére biztos következtetést lehetne vonni. Mindazonáltal a már létesített próbakutnál elért kedvező eredményből azon következtetést lehet vonni, hogy érdemes lesz ezen a helyen a vízgyűjtő berendezés elhelyezése iránti tanulmányokat megindítani. Ugyanis ha feltesszük, hogy a jelenlegi kut helyén esetleg építendő végleges kut állandóan megadná a próbakut által adott 400 köbmétert, akkor legalább is 4 végleges kútra volna szükség napi 1600 köbméter viz szolgáltatására. Elkerülhetleuül szükséges tehát a vizáthatlan agyagig hatoló próbafúrások segélyével kimutatui, hogy vájjon lehetséges lesz-e, más módon és hol 4 oly kutat elhelyezni, a nélkül, hogy az egyik a másik rovására dolgoznék. Továbbá remélhető-e, hogy a létesítendő kutakkal oly vizvezető rétegek táratnak fel, melyből a szükséges vízmennyiség nyerése várható. Ezen próbafúrásokat a jelenlegi kuttól kiindulva, aa-talajviz valószínű folyási irányával keresztirányban, egymástól 50 méter távolságra kell végrehajtani és az átfúrt rétegek minőségét és vastagságát, valamint a viz-mélységét pontosan feljegyezni. Ezen fúrások — tekintve, hogy a próbakutnál már 9*5 méter mélységben éretett el a vizáthatlan agyagréteg —csak 9—10 méter mólységüek lennének. A próbafúrásokat — tekintve avastag homokrótegeket — csövekkel kell bélelni, melyek azonban, ha már reájuk szükség nem lesz, ismét kihúzhatók és értékesíthetők lesznek. Ezen próbafúrások eredményét kérem velem közölni, hogy további javaslataimat megtehessem. Sőt még célszerűbb volna ha a város a fúrások megindításairól adna értesítést, hogy azok célirányos keresztülvitelét ellenőrizni lehessen. Mindenesetre azonban óva intem a város közönségét, hogy a vízvezetéki művet gondos és szakavatott előtanulmányok nélkül keresztül ne vigye, mert már számos oly eset történt, midőn az üzleti érdek által serkentett cégek egyegy próbakutnak eleinte jó működése által elkápráztatva, keresztül vitték a vízvezeték összes műveleteit, hogy azután a városnak oly művet adjanak át, mely néhány évi használat után alig volt képes a kivánt vízmennyiségnek csak egy kis részét is szolgáltatni. Budapest, 1894. évi május hó 12. Farkas Kálmán k. főmérnök. A millenáris kiállítás. — A bejelentési ívek szétküldése. — Az 1896-iki ezredéves orsz. kiállítás győri kerületi bizottsága szótküldötte a kerületi, iparosokhoz a bejelentő iveket s hozzákapcsolva a kiállítási szabályok kivonatát. A további elj árás egyöntetű megmagyírázásául a maga részéről a következő „tájékoztató" sorokkal kísérte a küldeményt : „Az ezredéves orsz. kiállítás bejelentő iveit ez alkalommal azon iparosok kapják meg, kiket a helyi bizottságok a kiállító iparosok törzskönyvébe felvettek, mert olyanoknak találtak, hogy ipari mun* kájuk az ezredéves kiállítás díszére válhatik s mert feltették róluk, hogy a nemzet nagy ünnepéről elmaradni nem fognak. Figyelmeztetjük a t. iparosokat, hogy e bejelentési ívhez a kiállítási szabályok kivonata van csatolva. Ez mindazon adatokat tartalmazza, melyeket a kiállítóknak tudni szükséges s melyeket ha tudnak; teljesen tájékoztatva lesznek kötelességeik ós jogaik felől. Miként e szabályok között olvasható, a bejelentési iveket két példányban kell kiállítani és sajátkezüleg alá kell írni. Ez alkalommal csak egy példányt minden kiállító megszerezheti magának a saját városa helyi bizottságától; ily helyi bizottságok szervezve vannak Esztergomban, Komáromban, Pápán, Tatán és Veszprémben. E bizottságok nyilt felhívásokat fognak közzétenni a helyi lapokban s más alkalmas uton is, mely közzétételekben meg lesz jelölve a legalkalmasabb hetye, ideje, módja annak, miként lehet á bejelentő ivek másodpéldányaihoz jutni. Amennyiben pedig ez bármi nehézségbe ütköznék, a „győri kerületi bizottság.", vagy a „kereskedelmi és iparkamara" cimére feladandó egyszerű levelezőlap elegendő, hogy a kellő intézkedés nyomban megtörténjók. Ugyanezen helyi bizottságok mindennemű felvilágosítást a kiállításra vonatkozólag készséggel meg fognak adni s szintén maguk teszik közhírré ezen felvilágosítás nyújtásoknak állandó idejét és helyét. Legyenek a tisztelt iparos urak & legteljesebb bizalommal mindazon tényezők irányában, melyeknek feladatátképezi, a kiállítás ügyének előmozdítása s hassa át mindenki lelkét az a hazafias lelkesülés, mely egyedül képes ily ritka nagy nemzeti ünnep fényét emelni s melyet ridegen nem vehet a nemzet egy fia sem, még ha némi megerőltetése jár is annak nyomában." A kerületi bizottság végrehajtó küldöttsége, május 17-én d. e. 11 órakor Laszberg gróf főispán elnöklete alatt ülést tartott, mely alkalommal a győri kerület kiállítási ügyei kerültek meg* beszélés alá. A kereskedőkhöz és iparosokhoz. — A győri kamara felhivása. — A győri kereskedelmi ós iparkamara kiváló súlyt fektet arra, hogy működésébén az általa-képviselt órdekosztályokkal mindenkor eleven összeköttetésben álljon, hogy ezek közórzósét, panaszait és óhajait közvetlen forrásból átvéve, illetékes helyeken tolmácsolhassa. A kamarai működésnek egyik jelen* tókeny kifejezője az a szokásos évi föjelentés, melyet a kamara terjedelmes kötetben a kerület közgazdasági viszonyairól a kereskedelemügyi m. kir. minister ur» hoz intéz s mely a szakministeriumokban érdemleges tárgyalás és elintézés alá kerül. Ez a jelentós csak akkor nyújthatja igazi hü képét a kerület ipari és kereskedelmi viszonyainak, ha annak anyaggyűjtési munkájában a hatóságokon kivül az ipari ós kereskedelmi testületek, kamarai kültagok s maga az érdekközönvad virágát, nehogy rátaposson s ijedten veri el magától a zümmögő méhet, mely ajkairól akar szedni mézet. Hosszasan elmerengve tekint végig a sziken s kellemes pír önti el vonásait, mikor a delelő kútnál, az ezüstlevelü nyárfák alatt, megpillantja Pistát a Bogáti János uram bojtárját, ki selymes birkákat legeltet a kökénybokrok között. Es azután egyre inkább fogy kettőjük között a távolság.A libapásztor valami régi divatú, unott nótába kezd, melynek hangjait.a szél felkapja selviszi akutig, a hol megszólal rá a viszhang és búbánatos szavú kis tilinkó köszönti rá Julcsára a reggelt. Fenn, a napsugaras messzeségben, énekes pacsirta csattogtatja össze szárnyait s versenyt repül a színes lepkével, mely bokorról-bokorra száll. — Adj' isten hugoinl — szól Pista a mosolygós libapásztorhoz, mikor közel ér hozzá s erős, izmos karjaival körül öleli a leány derekát, a mely hajlik jobbra* balra, mint az ingoványok nádja. — Adj' isteni — feleli Jülbsa S szuró-égetö tekintetével oda tapad a barna férfi arcba, a mely szerelmesen, vágyakozva tekint reá, — Valami rosszat, félelmeset álmodtam, az éjjel, húgom. Zimankós, hideg fergeteg, tombolt a pusztán, szakadt a zápor, a szikkadt érben meggyülemlett a viz s elragadott téged magával az ár. • Csicsergő, bohókás nevetés hangzott el a leány ajkáról. —S aztán?..... Hát nem tudja kigyelmed, hogy az álom esöa.idöt jelent? Mi Jrosi volna abban ? A leg*oy>h.omlokin egy borúi, ho* mályos árny vonaglott által s megfogta a libapásztor kezeit. — féltelek Julcsám! . . — Engem ? — Lásd, azt hiszem, hogy a hevesen tüzö napsugár meglopja szemeid fényét, a suttogó szól elhervasztja arcod rózsáit, hogy megcsalsz, elfelejtesz egykor ... — Pista! — szólott a leány s a puruszlik alatt hevesen kezdett dobogni a szive. — Irigység, káröröm jár a mi nyomunkban, rózsám. Sok az ellenségünk, azután meg .. . — Nos, mit akar kigyelmed? —- Hát látod, te is lány vagy, olyan mint a többi 1 > . > Ezekre a keserű szavakra már kitört a leány kebléből a fuldokló zokogás s oda borulva a legény ziháló, széles mellére, Onnan tördelte fel a síró szavakat: -—- Hogy milyen rosz ember kigyelmed ? Van lelke hozzá megvádolni engem, pedig ba tudná, mennyire szeretem ! . . . Kicsike fülemüle édes dalától csendült meg a szomszédos bokor, mintha a csók csattanását akarta volna halhatatlanná tenni. A nap is magasabbra hágott a ragyogó boltozaton, sugarai hevesen tűztek le a széles rónára, mikor Pista bojtár virágos szűrét leterítette a gyep puha bársonyára s ráültette a zokogó leányt. FejÖk fölé sötét, hűvös árnyat borított a nyárfa lombja s vallomásaikat nem hallotta más, csak a pusztái kutgém tetején álló gólya, mely hosszú csőrével fészkét rendezgeté. Lassanként aztán eltűnt a délibáb. Hűvös, enyhet nyújtó M*1 kerekedett nyugatról s az akácok mögött lenyugvó nap utolsó, vérvörös sugarait hintó szót az alkonyba boruló síkon. Külön csoportokba verődve haladtak tanyáik felé a jószágok, csak a keresztút végénél állottak meg egy-egy pillanatra, hogy a szerelmes bojtár s a még szerelmesebb libapásztor elbúcsúzhassanak egymástól —- holnapig. — Azután ősszel, rózsám! — Szüret után! — feleli a leány s csillagok fényénél csattan el az utolsó, buosucsók. Mikor aztán elmúlik a nyár s beköszönt a virágokat hervasztó ősz, Pista bojtár is neki fog a gólya mesterségéhez s fészekrakáshoz kezd . . -. Bibó Lajos* Ötletek.*) Az igazság fölfelé vezet aü akasztó* fára. Az igazság nem alkuszik, győz vagy bukik. * Az igazság kunyhóban születik, harctéren növekszik, vérpadon hal meg . . , és mégis diadalra jut. * Midőn a világ gyarlóságairól szólunk, mindenkit belefoglalunk, de senki sem veszi magára. * Mivel mások nem akarják elismerni erényeinket, mi nem akarjuk beismerni gyarlóságainkat. •) Ssersftnek sajtó alatt levő füzetéhök 8S0