Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-05-06

XXI. évfolyam, 18. szám. Pápa, 1894. május 6 '* Megjelenik ^ minden vasárnap Közérdekű sürgős közlésekre korunkint rendkívüli számolt is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, c-sak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A [apnak szánt közlemények a lap j-\ v sz rkesztőségóhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. ^ PAPAI LAPtEi ———— L_ * • Előfizetési díjak. *' Egy évre 6 frt - Tél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. '— Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos [jetitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számittatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór iiai T, hirlapközvetitő iroda) küldendők. « (J - —_ er Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-Vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. . április Mm, A fönt megirt esztendő elején, sokszor rút, zimankós időben, esténkint többrendbeli úriember bandukolt végig a fazekas-utcán. Egy zöld kapus ház ajtaja egyenkint és összesen elnyelé őket. Boltozatos szobában, nagy asztal köré telepedtek, a mely asztalon két szál gyertya fónyó világitá meg a >társak« arcait. Volt köztök pap, tanár, minden felekezetből, ügyvéd, hivatalnok, öreg-jogász, gyerek-jogász. A be nem avatott, szabadkőmiveseknek, kik munkára gyültenek, vagy összeesküvőknek, kik titkos tanácskozást folytatnak, vélte volna őket, mert a %ceneria kissé gyanús volt. Azonkívül az ablakot verdeste a havaseső. Az asztalon azonban a két gyertya közt nem volt feszület, tőr és halálfő, sem bőrkötény, kalapács és háromszög, hanem egynéhány pintes üveg öreghegyi, s vagy egy tucat pohár. Ezek a kellékek« mégis békés célzatra vallottak, hiszen meg van írva: Wo man trinkt, dort lass' dich ruhig nieder, Böse Menschen haben keine Liter. Iszogattunk, tanácskoztunk. Mert a házigazda, — bár egészen át volt hatva a bennünket egyesitett eszmétől, — még sem engedte, hogy bortermelői renommejét figyelmen kivül hagyjuk. Tudniillik pedig, hogy a házigazda P. Szabó Káról volt, a kinél, mint presumtiv szerkesztőnél, egy helyi lap megalapítása céljából tanácskoztunk az 1874. év télutóján és koratavaszán mi, a „Pápai Lapok" tervezői. Yégre megállapodtunk; kiosztottuk a szerepeket, köteleztük magunkat, hogy a lap terjesztése körül is mindent elkövetünk, (tán > alája is irtunk valaminek* már nem emlékszem) s egy napon megjelent az ezen cikkely ciinét képező datummal, az előfizetési felhívás. Mekkorákat dobbantak sziveink, mikor megláttuk, s abban neveinket, melyekkel most már le vagyunk kötve a publikumnak, hogy irunk neki közművelődő, élet- és egészségtani, gazdászati kertészeti-, — főleg helyi szempontokból felfogandó — cikkelyeket, »szivkopzö« és »erkölcsnemesitÖ« költeményeket, stb„ és heti rövid eseményeket. (Azt hiszem ez utóbbi aggasztott bennünket legjobban.) De hát: »át voltunk hatva társadalmi életünk alakuló forrongásának szabályos mederbe igazittatása szükségességének érzetétől,* s neki vágtunk a bizonytalannak. A közönség érdeklődött a vállalkozás iránt, s ismerőseink körében szép számú előfizetőt sikerült gyűjtenünk. Biztosítva lévén igy az anyagi rósz is, indulhattunk. Előttem fekszik az előfizetési felhívás. Nem is igen avult el még a papirosa. Az idő sem tűnik fel nekem olyan igen távolinak, és mégis majdnem egy emberöltő. Husz esztendő! a kik akkor hajlottkoruak voltak, ma aggastyánok, vagy (túlnyomó részben) csendes emberek. A fm-gyermekek férfiakká lőnek, s ma társadalmi ós közéletünk számottevő tényezői. A lánykák feleségek, anyák, s tán helylyel-közzel bájos ifjú nagymamák vagy nagymama-jelöltek is, A kik még meg sem születtek akkor, ma viruló leányok, menyecskék, s a férfinemen levők a haza reményei. Mi, — mi pedig megöregedtünk. Hát a viszonyokban, körülményekben mennyi változás! Mennyi változás az országban, mennyi haladás, mennyi fejődés, valóban szédületes arányokban. Sőt mennyi változás itt is, a mi szűkebb pátriánkban. Pápán, a melyeket mi, kik benne élünk, általánosságban észre sem veszünk, de a melyek, ha kissé analizálunk, nagyok és szembetűnők. Es a „Pápai Lapok" hű kísérője, krónikája volt az eseményeknek. Kezdeményezett, ébren tartott, ápolt sok-sok üdvös, azóta megvalósult ideát; buzdított, panaszkodott, sürgetett ós elitólt — mindig a közönség ütőerén tartva kezét, — a szerint, a mint azt a közérdek kívánta, nem máskép, nem ellenkezőleg. Ám ezek a lap történetére tartozók; az én feladatom csak az, hogy a keletkezésről írjak, s az ifjú újságot csak addig kísérjem, mig az a napvilágot megpiilantá, addig, mig az eszme nyomdafestékben testet öltött. A szerkesztőn és főmunkatárson kivül 12 név szerepel a felhívásban. E szük körben is mennyi ű, változás! E 14 úttörőből Pápán csak öten vagyunk immár. P. Szabó Káról, Gyurátz Ferenc, Hannos Zoltán, Horváth Lajos ós ifj. Martonfalvay Elek. Meghaltak, és pedig csodálatos véletlenből abban a sorrendben a mint névsorban közvetlenül egymásután következnek: a helyi hirek és egyéb 'közdolgok rovatirója: Gzink János, az eszes Bózsa István, a nagy satírikús- és humoros érrel birt Szép Miklós, a lángbuzgalmu Diskai Kálmán, továbbá a sokórdemü iró és szónok: Pereszlényi János. Antal Gábor főmunkatárs, a pápai közéletnek oly sok időn át kiváló alakja Ácsra költözött) a rokonszenves Németh Pál és Szabó Lajos Vesére, illetőleg Lévára. Hányan vannak e tizennégy közt, a kiket a sors ujabb pályákra, más-más helyekre, s némelyeket (erős százalékot), a legutolsó nyugvóhelyre vezetett. Május 3-án megjelent az első szám. Szerény formájú lapocska volt, akkorós mint a jelenlegi élclapok. Elég jól indultunk, ós úgyszólván iuinden rovatunkat bemutathattuk. Programm-cikkek, városi közgyűlés, közlemények az akkor virágzott lövész-egyesületről, s a zsenge nőegylétről, felhívás iparegyesület felállítására, törvényszéki csarnok, foglalkoztak az actuálitásokkal; továbbá levelezések a > vidékről,* a mi alatt akkor ugy látszik értettük a többi közt Budapestet, Devecser, sőt fő- és szókvárosunkat Pápát is. A szép irodalmi részben Pap Kálmán (ki később ismert költő lett, majd a lantot karddal cserélvén fel, ma honvéd hadbíró-alezredes ós katonai iró), irt költeményt, s ifj. Martonfalvay Elek kezdte meg Sacher-Masoch (ez az akkor kedvelt novellista) egy elbeszélésének, a „Kegyetlen csel

ll-nek közlését, mérsékelten kegyetlen fordításban. Mi újság !? rovatunk bizony szegényesen ütött volna ki, ha a t. c. közönség, s ebben jelesül a házasulandó emberiség nem támogatta volna első számunkat. Igy azonban, mintha csak minket vártak volna, egyszerre öt hymen-hirt szolgáltattak hir-inségben szenvedő, de általuk kiváló érdekeltséget nyert első számunknak. Jelentettük ugyanis: Andre Gyula tvszéki aljegyzőnek esküvőjót, Ternyei Matild kisaszszonynyal; Keserű Elek tvszéki jegyzőét, Hannig Mari kisasszonynyal; Knau Antal urad. ispánét, Arany Lujza kisasszonnyal; ifj. Galamb Józsefét, Lázár Laura kisasszonnyal; végül Grosz Ede vaskereskedőót, Schneider Szidónia kisasszonnyal. Tisztelt kortársaim! Olvasva ezt, nem ugy van, mintha a tavasznak, az élet ifjúságának, s az ifjúságnak, az élet tavaszának édes lehet ereznétek? Hirdetésünk is volt egynéhány, szegéuy Geböck Gyula, a Tisza biztosítóintézetet, (mindketten meghaltak) Goldschmied a Tirol-vendéglőt, Steiner József rőföskereskedósét ajánlta, egy vidéki gyógyszerész gyakornokot, Wajdits Károly, kinek y-ját a szerkesztő ha tehette mindig kitörülte, tanulót keresett. A lap a közönség kezébe került. Hogy mily eredménynyel, mily hatással, az nem tartozik ón rám. De egyre rámutathatok : ha nem felelt volna meg az első szám, nem jöhetett volna utánna az az egy ezerét felülhaladó számsor,. a mi jött, jóban roszban egyiránt kitartva, Isten kegyelméből immár husz esztendőn keresztül. Még egyet: a lap keletkezését sokkal okosabban, becses adatok alapján érdekesebben megírhatta volna más; hogy mégis én irtain meg, annak oka valami telepathikus >je ne sais qaoi* lehet, alapulván azon, hogy abban a házban, a hol ez az újság született, születtem ón is, ismét egy kis emberöltővel azelőtt... M. K Bankett a Pápai Lapok tiszteletére. — Május 3. — Csütörtökön délben a »Griff« nagy termében bankettet adtak a Pápai Lapok barátai, a lap 20 éves jubileuma alkalmából. A' város intelligentiája igen szép számmal jelent meg. Nagy érdekkel lett forgatva a Pápai Lapok első évi folyama a bankett alatt. Érdekes volt együtt látni azon szerkesztőket, kiadókat, munkatársakat, kik lapunkat különböző cimek alatt, különböző időben szellemileg, vagy anyagilag támogatták. A pezsgőnél Femjvessy Ferenc állott föl ós a következő toasztot mondotta; „Igen tisztelt Uraim! Azt hiszem, nem veszik szerény telenségnek, vagy tolakodásnak, ha a mai összejövetelünk alkalmából, én vagyok bátor az első poharat felemelni. Tehetem ezt annál több jogcímmel egyfelől, mert abból a 20 évből, melyet ma a „Pápai Lapok" ünnepel, ebből a 20 évből mondom, 15 hosszú év köti az ón igénytelen szerény nevemet ehhez a jubiláns laphoz (élénk éljenzés); de tehetem t. Uraim ezt másfelöl annál nagyobb bátorsággal, mert ez a mai jubileum nem egy személynek, vagy személyeknek, nem e

gy valakinek, vagy valakiknek szól, de szól egy eszmének, szól egy derék, törekvő magyar város derék, törekvő magyar szabad sajtójának, és ezen sajtó egyik orgánuma becsülettel megfutott múltjának ós e mult dicsőségének. (Éljenzés.) A szabad sajtó, tisztelt uraim, s annak orgánuma egy külön önálló, személyektől független egyéniség, melynek megvan a maga élete, a maga karaktere, saját elvei, saját története, saját külön ne^e és címe is. Azok a személyek, a kik lap szellemi vagy anyagi részét tartják ós gyámolitják, azok a személyek csak egyszerű közegek, olyanok, mint a vasútnál a pályasinek, vagy a távirónál a távirdaoszlopok ; a sin kidől, elrothad, ujat tesznek helyébe, az oszlop is kidől, s mást állítanak helyébe, ezek változnak, változhatnak és változni fognak, de az az erő, a mely a pályasinen a haladó szekeret továbbítja, az az erő, a mely a távírda oszlopok sodronyaira bízza a gondolatot s azt világgá röpíti, az az erő örök, mint maga a halhatatlanság. (Elénk tetszés.) Tisztelt Uraim, hogy a Pápai Lapok T Á_R_C A. Visszapillantás a „Pápai Lapok" husz éves múltjára. Folyó hó 3-án egy lelkes társaság lakomával ünnepelte meg évfordulóját azon napnak, melyen 20 évvel ezelőtt a „Pápai Lapok" első száma napvilágot látott. Mi adta a jogcímet a 20 éves évforduló megünnepléséhez ? kérdezhetik sokan. Hiszen ez nem olyan szám, mit jubilálni szokás, mint például az ezüstVagy arany-menyegző, avagy a 7 vagy 30 éves háború. Az irigyek megnyugtatására kijelentem, hogy ezen jubileum a valuta rendezéssel van kapcsolatban. A „Pápai Lapok" 10 evvel ezelőtt megülte a bronz jubileumot, most a nickl következett, s ha reá szolgál: megfogja kapni ezt ezüstben és aranyban is. De meg egy hetilapnál — az emberi életkort" tekintve — legszebb az ezer hetes kor, mit a mi lapunk épen ezen évtizedben töltött be, s ha férfihoz hasonlítjuk: most már letette az éretsógi vizsgálatot, ha pedig nőhöz hasonlítjuk: most érte el legérdekesebb korát, mihez járul azon körülmény is, hogy most van neki a hölgyek által legjobban irigyelt fiatal szerkesztője. Nö most meg — mintha csak hallanám — azon ellenvetéssel állanak elő a gáncsolok, hogy miután a mai szám 1063-ik, az ünneplés 63 héttel korábban lett volna helyén, de ezek • hálátlanok megfeletkeznek arról a sok rendkívüli számról, melyek a hót közepén oly váratlanul megjelentek az olvasók örömére, a rosz nyelvek szerint pedig a „kimenők" ürügyéül. Nem ünnepelhetünk-e tehát méltóan együtt oly jó barátunkkal, a ki régtől fogva oly őszinte osztályosa ós hü tolmácsa volt örömünknek és bánatunknak mint a „Pápai Lapok" ? E lap az első számtól kezdve naprólnapra, fokról-fokra nagyobb tért hódított meg a maga számára társadalmunkban. Nem is csoda; hisz egész folyamatában egyedül városunk ós megyénk helyiérdekének szolgált. Miatta történhetett a nagy világban bármi, reá sem hederített, sőt szükebbkörü patriótismusa annyira ment, hogy még fővárosi leveleket is csak akkor közölt, ha azok pápai emberek által írattak Budapesten, esetleg Pápán. A helyiérdeknek ily önzetlen szolgálatával vivta ki azon elismerést, melynek kiváló publicistánk Hegedűs Sándor a Jókai emléktábla leleplezésekor mondott toasztjában adott kifejezést és épen ezen jellemvonásért állította oda a „Pápai Lapok

u-iA> mint a vidéki lapok mintaképét. * Az a kis társaság, mely a „Pápai Za»o&"-at alapította, már az első évben a munkatársaknak oly nagy számára emelkedett, minővel nemcsak azon időben, hanem ma is csak kevés vidéki lap dicsekedhetik. A P. Szabó Káról felelős szerkesztő és Antal Gábor főmunkatárs vezetése alatt 1874. május 3-án megindult hetilap első évfolyamában a következő nevekkel találkozunk; P. Szabó Káról, (Szentkirályi Kálmán, Károlyi Arisztid, Kornél, Pápai Emil, Ö, stb. jegyek alatt is), Antal Gábor, (A. G. — 1.), Gyurátz Eerenc, (Gy. F.), Harmos Zoltán, (Zoltai, Traján), ifj. Martonfalvay Elek, (Somlay, y. k.), Baráth Ferenc, (Censorius), Diskay Kálmán (Zalai), Szép Miklós, (—p, p

v

s.), Horváth Lajos, (h. s.), Németh Pál, Györffy Géza, (Devecseri), Czink János, Pereszlényi János, Szabó Lajos, (Gyakai), Rózsa István, Cserna Vince, Lepossa Dániel, Pap Kálmán, Ujváry Elek, Vámosi, Osepely Sándor, Guthmayer, (Saáry József), Belányi Ferenc, Liszkay József, Váli Ferenc, Lazányi Béla, Szokoly Ignác, dr. Koritschoner Lipót, Stadler Károly, Szeglethy György, Tóth József, Magvassy Pál, Németh István, BrixJani, Eábapati, dv. Steiner Józseí, Hori Béla, Csolnoky István, Edelónyi, Bakanyéri J., Vönöczky, id. Kutassy Ferenc, Scytka, Tersánszky József, Herczl József, Goldschmied Jakab, Pethes G., Aladár, stb. A lap már első évfolyamában is kezdemónyezöleg lépett fel a polg. leányiskola, városi óvoda, állandó színház, uszoda stb. létesítése iránt, melyek azóta mind megvalósultak. Hozzá szólt a városi közgyűlések napirendjéhez, a számadások rendszerét, a közgyűlések nyilvántartását sürgetvén. „Papai tarkaságok" rovata alatt pedig jóizü és ártatlan humorral mutatott reá a javítandó vagy megszüntetendő állapotokra és fólszegségekre. Az első számtól kezdve közlönye volt a pápai nőegyletnek, ismeretterjesztő-, lövész- és tűzoltó* egyleteknek, kertészeti-társulatnak stb. 1875-ben az alapítók átadtak a lap talajdonjogát a felelős szerkesztőnek, í\ Szabó Karolnak, ós ettől fogva Antal Gábor neve sem szerepelt a lap élén mint főmunkatársé, de azért az alapítók legnagyobb része továbbra is megmaradt a lap mellett mint külmunkatárs. 1876. okt. 7-én JBüredy Albin bencés tanár vette át a „Pápai Lapok" szerkesztését, a lap tulajdonjoga pedig a kiadóhivatal vezetésével eddig is megbízott Wajdits Károlyra szállt. 1877. szept. 16-án Szikszay (Vócsei) István távíró-hivatali főnök, a tudós Vécsey Tamás egyetemi tanár testvér öcscse bízatott meg a lap szerkesztéssel, miufán Füredi Albin más gymnasiumhoz lett áthelyezve. Szikszay István ideális gondolkozása sok reform eszmét pendített meg a lap hasábjain, de mivel a helyi viszonyokkal nem számölt ós felszólalásainak modora sem volt alkalmas arra, hogy követökre találjon, nem sok siker koronázta elismerésre méltó buzgalmát. Szikszay István 1879. évi "márc. 9-ón a lap szerkesztésétől megválván, a lap szerkesztéséért való felelősség is a kiadótulajdonosra Wajdits Károlyra hárult, s ez időtől fogva azon óv szept. hó l-ig Harmos Zoltán mint helyettes szerkesztő vezette a „Pápai Lapok"-at. 1879. szépt. 1-ón Fenyvessy Ferenc megszerezvén a lap tulajdonjogát, Ö mint laptulajdonos szerkesztő, Horváth Lajos pedig mint felelős szerkesztő vették át a lap vezetését. Azóta mióta a „Pápai Lapok" dr. Fenyvessy Ferenc tulajdona és szellemi vezetése alatt áll, a lap életében forduló pontot észlelünk. Nem keresvén anyagi hasznot, a közönség áldozatkész pártfogálit a lap bővítésivel és szellemi niveaujának minél inkább emelésével igyekezett viszonozni. Már az első szám is két íven és igen változatos tartalommal jelent meg ós csakhamar a lap munkatársainak diszes sorába lépett városunk ós vidékének csáknem összes intelligentiája, sőt igen gyiakran találkozunk a „Pápai Lapok" hasábjain a fővárosi jelesebb írók neveive! is. A Fenyvessy aera alatti munkatár- sak gazdag névsorát a következőkben kíséreljük meg összeállítani: Antal Gábor, dr. Antal Géza, Adamovics Lázár, Bacsa Béla, Baráth Ferenc, Barthalos István, Bánffy János, Barcza Kálmán, Berki Ferenc, Borbély Sándor, Babay Kálmán, Baranyay Zsigmond, áognár Endre, Bloch Ferenc, Czigány Károly, Czink János, Diego

; Éhen Gyula, Edelényi Lajos, Gáty Zoltán, Gold Lajos, Gyurátz Ferenc, Halassy Aladár, Heykál Ede, Hercz Dávid, Harmos Zoltán, Hercz Emil, Hiksos, Horváth Lajos, Hanauer Jenő, Ihász Lajos, Kemenes Ferenc, Kemenesaljái, Kis Gábor, Kis Ernő, Kiss László, Karácsony János, dr. Koritschoner Lipót, dr. Kövi József, dr. Kerónyi Károly, Körmendy Sándor, dr. Kapossy Lucián, Kara Jenő, Lasz Samu, Lévai Imre, Lévai Sándor, Lepossa Dániel, dr. Lövy László, Lakos István, Lampérth Géza, Lukácsek János, id. Martonfalvay Elek, ifj. Martonfalvay Elek, Mórocz Emilián, Medgyaszay Vince, Mészáros Károly, Mányoky Gyula, Néger Ágoston, Németh Péter, Nagy Iván, Oroszlány Károly, Osváld Kálmán, Pap Gábor, Pereszlényi János, dr, Polák József, Poliányi Zoltán, PiÁl István, Pttzdor Gyula, Purgly Sáu-