Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-04-22

Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koroukiiil rendkívüli számok is "adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a 1 sz rkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. * Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohu Mór fiai hirlapközvetítőiroda) küldendők, Q'i 0' # -•*» • ,... -— apa város hatóságának és (óbb pápai/s pápa-vidéki egyesületnek m eg vál asztott k özl öny e. Városunk kérvénye. Alábbiakban közöljük városunknak gróf Gsáky Albiu vallás- és közoktatás­ügyi miniszterhez intézett kérvényét az állatni tanitóképezdének Pápán felállitása­illetve szervezése tárgyában. Nagyméltóságú miniszter ur! Az egész Dunántúlban mind jobban­jobban érezhetővé válik egy állami tanitó­kópezdének nem a végpontokon, hanem •lehetőleg a Dunántúl központján leendő felállítása. Csáktornya és Csurgó fontos nemzeti missziót teljesítenek ugyan, de a dunántúli gimnáziumok .zömétől annyira távol feküsznek, hogy ezekből növendé­keket aligha toborozhatnak maguknak. A geográfiai helyzet egy állami tanító­képző intézet székhelyéül Dunántúl, Pá­pát jelöli ki legalkalmasabbnak, s a gimnáziumok elhelyezése is ugyancsak Pápát ajánlja. A Pápán levő két gimnázium, ezen kivül a szomszédos városok, mint Győr, Tata, Komárom, Szombathely, Szt.-Got­hárd, Veszprém, Keszthely és Székes­Fehérvár gimnáziumainak növendékei oly messze kénytelenek menni szakpályára, , hogy közülük akárhány, elmondhatjuk, hogy talán fele az e pályára menni óhajtóknak a tanitóképezdék távolsága - miatt a tanulói pályáról lemarad, elkal­lódik és növeli számuk az amúgy is fö­lösleges számban levő ós a társadalmat és jogrendet felforgatással fenyegető pro­letariátust, — míg Pápán könnyű szerrel és közel nyerhetvén kikópeztetésüket, hasznos tagjaivá válhatnának a társa­* dalomnak. Igy előre is bizonyosnak tekinthet­jük, hogy a képezde növendékekben né­pes leend, s hivatva lesz megszüntetni azon nagy tanító hiányt, mely fájdalom, vidékünkön is igen érezhető módon nyil­vánul. De garanciát nyújt az intézet ké­pességére a Dunántúli ev. ref. egyház­kerület azon szándéka is, hogy egy Pápán felállítandó állami tauitóképezdének 40 növendéke számára teljes ellátás mellett internátust létesít. Ezen körülmény ismét oly jelentékeny indok egy állami tanitó­képezdének Pápán való felállítása mel­lett, mely hivatva vau egy tanítóképezde felállításának helyét irányítani. Mindezeknél fogva hódolatteljes tisz­telettel az iránt vagyunk bátrak Nagy­méltóságodhoz fordulni, hogy egy állami tanítóképezde helyéül városunkat kije­lelni kegyesen méltóztassék. Utca-burkolataink. n. (Vége.) A magyar mérnök- és építész-egylet mérnöki szakosztálya f. hó 12-ón ülést tartott, a melyre Szilágyi Lajos fővárosi kerületi mérnök előadása volt kitűzve; a tárgy cime „Kritikai szemle a főváros utca-burkolatairól." A t. közönségnek véltem szolgálatot tenni az által, hogy cikkem befejezését a mult számból kihagytam és megvártam ama bennünket oly közelről érdeklő érte­kezést, hasznunkra fordítva az ott szer­zett tanúságokat. Előadó szemlót tartott az utolsó harminc óv óta készült minden rendszerű utca-burkolatról. A fővárosi mérnöki-hi­vatal által gondosan vezetett statisztika alapján igen érdekes adatokat közölt ugy az előállítási, mint a fentartási költségekre nézve. Sorba vette a különféle rendszereket és minőségeket, u. m.: közönséges maka­dám, gránit, trachit, fa-kocka, keramit, asphalt-comprimé és asphalt-couló-burko­latokat. A hosszas szakszerű fejtegeté­sek tán nagyon igénybe vennék a t. olvasó közönség türelmét, e helyütt csak az eredmény és tanúság közlésére szorít­kozom. Nagyon örülök, hogy a konklusiót nem a magam megfigyeléseinek, hanem a hivatott, s e téren sok évi tapasztalattal bíró szakembereknek oly kiváló társaság­ban tartott előadásai alapján vonhatom le. Az előadó háromféle burkolatot tart csupán figyelemre méltónak, u. m.: a mauthauseni gránit, a keramit ós az us­phalt-burkolatot, de ezek közt első sorba teszi az asphalt-couiét, ÓJ most, miután a kísérletek oly fényesen sikerűitek, az asphalt-makadamot tartják az utca-bur­kolatok ideáljának, mert csak ezen bur­kolat felel meg mindazon kívánalmaknak, a melyek egy városi útburkolattól meg­kívántatnak ; u. m.: ne legyen drága, ne kopjék, s igy fentartása kevésbe kerüljön, nesztelen legyen, — a vizet, nedvességet át ne eressze, — a mi egészségügyi szem­pontból igen fontos körülmény. Ezen kellékek nincsenek meg mind a többi burkolatokban, mert pl. a keramit drága és nagyon neszes, de tartós és ke­vés javítást igényel. — A fa-kocka-bur­kolat nem neszes, zajos, de átereszti a nedvességet s javítása költséges. — A granit-kocka igen költséges ós neszes fentartási költsége is jelentékeny. A trachit-kocka ós közönséges ma­kadám-burkolattal, mint semmi tekintet­ben sem megfelelővel, a fővárosban fel­hagytak, a trachit lágyságánál fogva nagy kopásnak, mállásnak- a közönséges ma­kadám, por, sár ós bacillusfészek, erős kopásnak is levén kitéve, fentartásuk minden hátrányuk mellett a legköltsége­sebb, azért ezen burkolatok csak hagyo­mányból lesznek ismeretesek. Végül nem hagyhatom említés nél­kül azt, hogy sokan összetévesztik az asphalt-makadamot a Teréz- és Erzsóbet­köruton ezelőtt két-három évvel készült szurkos makadámmal. Ez a burkolat csak ideiglenes, célja csupán az volt, hogy a nevezett körutak elkészültével a fővárosi vízvezeték ügye még nem levén meg­oldva, nem akarták ezen részt végleges burkolattal ellátni, nehogy a vízvezetéki csövek lerakása a végleges és költséges burkolat feiszaggatásával járjon. A fel­adat az volt: oly ideiglenes olcsó burko­latot készíteni, a mely nem neszes, zaj os, s főkép ne legyen poros. Ezen célt akkép érték el, hogy a tört kő közé mészporral vegyitett forró szurkot öntöttek, s erősen lehengereztók, miután a felületét finomabb kavics és goromba fövénnyel beszórták. Ezen burkolat már azért sem lehet végleges jellegű, mert melegben lágyságá­nál fogva sok horpadásnak és igy sok javításnak van alávetve. Érdekes volt az előadás befejeztével támadt eszmecsere a szakemberek közt, különösen a burkolatok síkosságára vo­natkozólag. Ugy mondják, hogy minden burkolat sima ós csúszós nedves légkör­ben, s ezek közt főkép az asphalt-kom­primó (Neufchatel) a legsíkosabb, de a lovak kicsúszását sem ennek a körülmény­nek, hanem annak tulajdonítják, hogy a fővárosban minden rendszer nélkül csinált különféle burkolatok váltakoznak egymás után az utcákban, — most már ha egy fogat pl. a granit-kockáról egyszerre rá­hajt az asphait vagy keramitra, a ló, mire belejött volna a gránit-burkolaton való járásba, egyenlően akar az asphaltou is menni, de a kocsi egyszerre utána "lúuul, ez a lovat zavarba hozza és elcsúszik. A végső vélemény az volt, hogy a fővárosnak ajánlani fogják, ezen bajok elkerülése célj ából, hogy csak kétféle bur­kolat készítessék a fővárosban, az egyik, t. i. a főutcák és körutak asphalt-maka­dammal, a mellék utcák pedig keramit­burkolattal láttassanak el. Sapienti pauca. I. =• Főiskolai uj építkezések. A főisk. építési ügyében Darányi Ignác és Őzike Lajos főisk. gondnokok elnök­lete alatt Budapesten f. hó \5-ón biz. ülés volt, melyen résztvettek még Antal G-ábor, Barthalos István igazg. tanács­tagok és Balázs Ernő műépítész. * Az egyes vállalkozók szerződései állapitattak meg ós szövegeztettek az ülésen s kimondva lett, hogy a »Fehórló< vendéglő épülete május hó első felében lebontatik, júniusban pedig kezdetét ve­endi az uj építkezés. Tervbe vétetett az is, hogy a » Fe­hérlő« vendéglő régi anyagából a főisko­lának az ó-collegium mellett, aFőiskola­és a Szt.-László-utcákra néző telkén, a mostani földszintes bérházak helyére egy modem épület emeltetik uj bérházul, homlokzatával a mostani közle felé, mely utcává fog kiszélesittetni. — Asphalt-makadam. Egyszü­kebbkörü értekezlet tartatott f. hó 19-ón a városházán, Osváld Dániel polgármester elnöklete alatt, az utca-burkolat ügyben, melylyel városunk már pár hó óta fog­lalkozik, és érintkezésbe tevén magát Arad, Szabadka és Szeged városokkal, mint a hol már van asphalt-makadam, a meg­keresésekre a legjobb vélemények érkeztek, s a legcélszerűbb utca-burkolatul ajánlották az asphalt-makadamot. Tudakozódott a vá­ros a fővárosi keramit-gyárnál is, honnan azon értesítést vette, hogy a keramit­burkolatnak négyszög métere 7 frt 70 krba jönne, földmunka ós homok nélkül. Az értekezleten jelenvolt a Magyar asph -rószv.-társaság képviselője.: Szende Tivadar is és abban történt megállapodás, hogy az értekezlet javaslatot terjeszt a városi képviselőtestülethez, a győri útról beágüzó vasúti útnak kisórletkép asphait­makadámmal eilátása tárgyában, továbbá az ezen uton átvezető bakonyer-hidnak, mely már rozzant állapotban van, vas­hiddal helyettesítése iránt. Az asphalt-makadam négyszög mé­tere 5 frt 80 krba kerülne (keramit-szegély nélkül, melynek futómétere 1 frt; a társa­ság ajánlata szerint s a hátralékos töke után 5%-os kamat lenne fizetendő. De ezt az értekezlet el -nem fogadván, uj, olcsóbb aj ánlattételre kérteiéi a társaságot. = A polgári leányiskola épí­tési ügyében, a képviselőtestület azon határozatára, hogy nem lehetne-e az ed­digi ideiglenes iskolai helyiséget állandó iskolává átalakítani ?, beérkezett a szak­értői költségvetés, melyszerint 16371 frt 84 krjába kerülne a városnak az átala­kítás és ehhez ha hozzá vesszük a vár js által az iskola haszonbére fejében adott évi 600 frtot JÍS s azon körülményt, hogy a Szent-llonay alapítvány illetékes gondnoka által kiadott nyilatkozat szerint nem is hajlandó az épület átalakításába bele menni, sőt azt állandó iskola helyiségül is lekötni: nincs más mód^ mint váro­sunknak a saját tulajdonául megszerzendő telken uj iskolát emelni és erre állam­segélyt kérni, sőt a polgári leányiskolát egészben is államosítani. Részünkről ezek után most sem lehet más álláspontunk, mint korábban, hogy városunknak min­den tekintetben jól felfogott érdeke azt igényli, miszerint az uj polgári leány­iskola akár államsegélylyel, akár egész­ben államosítva a belvárosban emeltes­sék fel, a szakbizottság által ajánlott városi és szomszédos telkeken. A Jókai-kör estélye. A „Jókai-kör il szombaton folyó hó 14-én a „Gfriff" nagyteremben tartotta első házi estólyét, melyen városunk előkelősé­gének színe-java majdnem teljes számmal jelen volt, mi egy felől a kör illetve an­nak szereplői iránt j oggal nyilvánuló tel­jes bizalomnak, másfelől városunk intel­ligentiájának a nemes eszmékért, magasabb szellemi élvezetekórt mindenkor lelkesedni tudó ügyszeretetének kétségtelen bizo­nyítéka. Az estély 5 számból álló műsorából négyet zenével és egyet felolvasással töl­TÁRCA. A szerelem nem ismer dogmát. A szerelem nem ismer dogmát, Nem követel oltárt, papot, Ég ez: — fel az egekbe törve — Hogyha egyszer lángot kapott. A szerelem nem ismer dogmát, Csak szerelmet vágy és eped; Melyet ha nem lel — kinja közben — Iftánna a sziv megreped. A szerelem nem ismer dogmát, Nem kell ennek záros kalit; Szabad madár ez I s hova fészkel: Árnyas berek, zengő csalit. A szerelem nem ismer dogmát, Erőszakkal ha megkötöd: •Karvaly lesz a szelíd galambból; Mely megtépi az üstököd! Soós Lajos. Álmodom* Álmodom a boldogságról, Csak álmodom róla . . c Édes álmák szép honának Vagyok én lakója. Oda száll el, ott pihen meg Szárnyatöltő lelkem; Kelő hajnalhasadáskor, Nyugvó naplementen. Azt sem tudom — innen-onnan Mikor vagyok ébren ? Mit csinálnak körülöttem; Nem kutatom, kérdem. Engem a világ forgása Mit se aggaszt, gátol; Elég vén már, lehet esze, Forogjon magától. Ez a világ hadd forogjon, Merre kedve tartja, Én miattam összedűlhet A tengerek partja; Csak ez az egy édes álom —• Ez ne érjen véget: Hol a lelkem összeforrva Ölelkezik véled. Soós Lajos. Vilma zongorázik. Hidalgai Hidassy Pál pompás víg­játéki apa. Még csak egy szikra sincs benne abból a kommunista elvekből, me­lyek a papucs-kormány hatalma alól (noha csak egy csöndes kávéházi estére) szaba­dulni kívánjanak. Es hogy teljesen készen legyünk vele, mondjuk el még róla, hogy egy csöppet se feszélyezi helyzete. Olyan derülten sétáltatja még ma is feleségét, mint akkor, mikor Hymen berkei közé húzódott. A bálákat (a leányos apákkal ellentótben) modern ós kívánatos élvezet­nek tekinti, sőt sohase is vágyódott pom­pásabb élvezetre, mint a szüneteket (már t. i. a mennyi az első tourtól a hazame­nöig van) krajcáros pagáttal ütni el. Ott sé az időt sajnálja, de az osztást. Olyankor mindig feláll. Egyet sétál és a bálterem ajtóban vegyül el nézése a tánco­lók forgolódásába, látja, hogy a kis szöszke Viimácskát egyik kéz a másik után kapja. Lenge haja itt-ott bukik ki a táncolók válla közül, a boldogan töltött órák fénye kisüt szép kia orcájára. — Vilmácska jól mulat — beszól az apa. — Hm, hm. Vilmácska mutatós, hm. Nem is csuda, hisz az én leányom. He, he ! Igy ment ez az állapot annyiszor, mennyit a rendes költségvetés keretébe a mama felvesz és a papa megszavazott, valamint a mennyit a tulkiadások rova­tára egyes nélkülözhető beruházások meg­engedtek. Es folynak szép rendre az állapotok továbbra is, ha valami meg nem akasztja: a papa bogara. Azok az ármányos betűk! Mennyi galyibát csináltak már eddig is, de soha annyit, mennyit a Hidassy családban. EppeU a bablevesnél ütött le a meny kő. (A; bableves szón nem szabad felakadni. Tudni kell, hogy a tulkiadások a takaré­kosságot is invoitálják. Ez évben pedig szépen termett bab. Literje 8 kr.) Mindezeket azért beszélem oly rész­letesen, mert epochális eseménnyé lőnek a családi történetben. Az apa kimondta a keserű szót. — Nem megyünk. Punktum. Elvi indokaim vannak. A mama kerekre nyitotta szemeit. Hisz itt nemcsak pillanatnyi szeszély legyőzése a háború vége, hanem elvi in­dokok! Egy csöppet se tájékoztatta ma­gát. Nehogy tehát a sötét mindig nagyot mutató ró tue ijessze még, puhatolni akart az elvi indokok között. Megadva rezgett hangja. Keze ugy kalimpált, mint az eltört libaszárny. — Szeretném ismerni elvi indokaidat. — Holmi pénzkérdéseket gondolta­tok ugy.©? Azt hiszitek aaugoílvá lettem? Azon fogtok könnyezni, milyen zsarnok apátok van ? Szót se erről. Az elvi in­dokolás nem ezen fordul meg. Máson. Es pedig azon, hogy az éjjel nem aludtam. Összegyűrtem magam alatt előre-vissza a párnákat. Forgolódtam ide-oda. A gondola­tok cirkáltak agyamban, mint a katonai őrjáratok. Végre is világot kellett gyúj­tanom. A magam gondolata megkínzott annyira, hogy kedvem kerekedett a más gondolatára. Könyvet vettem a kezembe. Olvastam. Tudjátok-e mit ? Beniczky Irma „A nők hivatása" c. könyvét. Okos könyv az. Arany minden szava. Aztán, hogy ismer minket, feleség. Úgyszólván ben­nünket fotografiroz le. Azt a szerencsét­len nevelést mutatja be, mely léha élve­zetekbe meríti a fiatal leányt s képtelenné teszi feladata elérésére. Lesz divatos salon­hölgy, de nem válik belőle anya. Es jakarnád-e Viimácskát, mindennek, osak iannak nem, a minek lenni kell: anyának? Az apus egészen neki tüzesedett az indokolás alatt, Vilmácska szemérmesen vonta le pilláit, arcán derengett a fejlődő öntudat pirja, mint a fiatal nap, midőn kibúvik a kéklő hegyek orma mögül. A mamácska megbűvölten pillantott szét a családi idyllben ós tájékozatlanul nézett majd leányára, majd a férjére. • * Szépen teltek a napok. Vilmácska is— a hogy a papa látta — hozzá tö-. rődött' az uj rendhez. » Olvasókönyv lett a szakácskönyv. Abból az apai cenzúra nem kurtított sem­mit. Még egy élvezet inaradt: a zongorái Ennek elefántbillentyüit szabad volt ad­dig csapkodnia, mig meg nem zsibbadtak ások & szép hosszúkás .ujjacskái, Aa öregnek ideája volt: egy családanya, aki zongorázni tud. — Szépen haladnak az állapotok,— monologizált az öreg. Vilmácska leszo­kott az állapotokról, azokról a bálákról. Olyan háziasszony válik belőle, mint a pinty. De távol is van tőle a méreg. Men­nénk csak a színházba, hol a házasság­törés drámái zajlanak le ós reparáltatnak; mennénk csak bálba, hol a tánc cimén mindenféle válogatott bolondságokkal tö­metik tele egy üde fiatal lélek, mi más­ként lenne minden! He I he! ... — Mi­lyen diplomata is vagyok ón! — szállt el gondolata — miiyen hódítás ez 1 Mi­csoda győzelem! Milyen alkalmatos perc­ben, az erők mily ügyessége felhaszná­lásával, hehe! Okosan beszél valaki, mi­dőn mondja: „A hol dal zeng, bátran telepedj meg; gonosz emberek nem éne­kelnek." Es a zongora is dal, összetett dal. Egész nap elteiik evvel az ármányos zongorával. Vilmácskának ez a mindene, Es azt is meg kell vallanom, hogy a ta­nárja is ember a talpán. Csupa ügybuz­góság. Megjavítom a fizetését, Bászolgált. Igy beszélgetett magában az öreg. * De másnap más hitat tartott. Szidta mint a bokrot. Pedig egyéb se történt, mint a kis Vilmácska ismét letért az uton s megszökött a zongoraprofeszorral. Most — ahogy én tudom — éppen leckét Vess a Traviatából. Vémer László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom