Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-04-15

XXI. évfolyam. 15. szá Megjelenik minden vasár na (i. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiot rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, ciak ismert kezektől fogadtatnak »1. — Kéziratok nem adatnak, vissza. A lapnak szint közlemények a lap IVN szerkesztőségéhez (Jókai Mór \J6£* utcza 969. sz.) küldendők. ^ PÁPAI tiAPOKi Pápa, 1894. április 15, * Előfizetési díjak. >f Egy évre 6 frt - Tél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár.. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kuhn Mór fiai •j, hirlapközvetitő iroda) küldendők, ^ Pápa város halóságának és több pápai, s pápa-Vfidéki egyesületnek megválasztott közlőnye. Uj városi képviselők. Városunk képviselőtestületének hat évi működés után, fele részben kilépett választott tagjai helyett az újból válasz­tás f. hó 9-ón tartatott meg. Üdvözöljük, ez alkalommal AZ újon­nan megválasztott városi képviselőket. S óhajtjuk, hogy a városnak napirenden levő sok fontos reform-ügyeit illetőleg, melyek végeredményben a város felvirág­zását célozzák, felemelkedett lélekkel, bátorsággal vegyenek részt a képviselő­testület tanácskozásaiban, ós mindenkor csäk a közjót ós a közérdeket tekintve, elfogultság nélkül való független, szabad gondolkozással ós lelkiismeretes igazság­szeretettel, hozzanak városunkra nézve minél több üdvös határozatot. A választás eredménye a következő: Mégválasztattak: Az I. kerületben rendes tagul: dr. Fenyvessy Ferenc, Mayersbérg Salamon, dr. Kövi József, dr. Lővy László, dr. Hirsch Vilmos, ifj. Martonfalvay Elek, Wajdits Károly, Hoffner Albert, Lővy Adolf; póttagul: Herczog Ferenc, Lő­wiuger Rafael,' Kohn Miksa, Koritscho­ner József, Sebestyén Dávid. A II. kerületben rendes tagul : Kovács István, Nóhman Gábor, D. Fejes Károly, Vágó László, Ács József, Ács Ferenc, Bognár János, Kleva Márton, Gáspár Gábor; póttagul: 0. Németh József, Marton Antal, Legény Ferenc, Hermann Pál, Eozs József. A III kerületben rendes tagul: Hajnóczky Béla, Kovácsics József, Giczy Pál, Szilágyi József, Tóth János, Matko­vich Pál, Dekovics István, Herber Antal, Sebestyén Dávid; póttagul: Kovács Sán­dor, ifj. Szakács Dániel, Mautner Ferenc, Mező Gábor, Meixner-Ignác. A IV. kerületben rendes tagul: Gyurátz Ferenc, P. Szabó Káról, Lazányi Béla, Kakas Ferenc, Tóth József, Térin­ger József, Gyenese János, Mórocz József; póttagul: id. Csurgai Gábor, Gram Já­nos, Varga József, Nagy István, Nemcsics Antal. Jegyzőkönyv, felvétetett az 1896-iki ezredéves országos kiállítás Veszprém vármegye mezőgazdasági helyi bizottsága által Veszprémien 1894-ik évi ápril hó 9-ik napján tartott alakuló üléséről. Jelen voltak: Gróf Esterházy MórieJ cs. és kir. ka­marás Veszprémvármegye főispánja elnök­lete alatt Reé Jenő gazd. egyesületi al­elnök s közgazdasági előadó, Rainprecht Antal, Hunkár Sándor, Szalatkay István, Lakat 'Mihály, Lintner Sándor, Gyurkovich József, Czacher János, Bezerédy Iván, Sarlay Gyula, Aigner Sándor, Hankóczy József, Nagy Iván gazdasági egyesületi igazgató, bizottsági tagok és a vármegye alispánja Véghely Dezső. Elnök melegen üdvözölve a bizott­ság megjelent tagjait, s kellőképen vá­zolva az összejövetel célját, különösen azon működési kört, melylyel ezen'bizott­ság hivatva leend az ezredéves országos kiállításon a vármegye mezőgazdaságát minél fényesebb sikerrel bemutatásra jut­tatni, felkéri A jelenlevőket, miszerint a nagyméltóságú földmivelósügyi m. kir. ministerium által kibocsájtott szervezési szabályzat alapján, mint a kiállítás Vesz­prém vármegye mezőgazdasági helyi bi­zottságánál megalakulni szívesek legye­nek, — felolvastatván mindenek előtt a mi­nisterium által erre vonatkozólag kibo­csájtott s már fentebb idézett szervezési szabályzat. A bizottság a szabályzat értelmében mindenek előtt a bizottság alelnökei, elő­adója s jegyzője megválasztását hozván napirendre, elnöki előterjesztésre megvá­lasztattak : bizottsági alelnökükül Reé Jenő ós Rainprecht Antal, előadóul Nagy Iván gazd. egyleti igazgató biz. tag, kire egy­úttal a jegyzői teendők is átruháztattak; hálás köszönettel fogadja egyúttal a bi­zottság a jelenlevő vármegyei alispán ur azon kijelentését, miszerint a bizottságot, illetve annak jegyzőjét az irodai teendők pontos ós gyors teljesítésében a rendel­kezésre adandó segédszemélyzettel min­denkor támogatni fogja. Ezzel a bizottság magát megalakult­nak jelentvén ki, a kiállításra vonatko­zólag eddig megjelent tervezeteket s uta­sításokat, minthogy azok a bizottság min­den egyes tagjának megküldve lettek, ez alkalommal részletesebben megismertetni szükségesnek nem tartja, a további teen­dőkre nézve pedig a következő határoza­tokban állapodott meg: H°gy Veszprómvárxnegye me$(|jg[iz<­dasága az ezredéves kiállításon a lehető legméltóbb s legeredménljeiiebben legyen bemutatható, arra '^müköjlésének s tevé­kenységének teljes felhasználásával s ér­deklődéssel fog törekedni Tekintettel arra, ljffigy * kiállítás ideje között már csakis k^mezögazdasági óv áll, számítva egyik vagy esetleg mind­két óv kedvezőtlen esélyeire, kimondja a bizottság, miszerint a vármegye területén á mezőgazdasági productiumok gyűjtését haladéktalanul már ezen évben teljes erő­vel s igyekezettel fogja gyűjteni s meg­bízza előadó jegyzőjét,; miszerint az erre vonatkozó felhívásokat mihamarabb össze állítva, azokat a vármegye gazdaközönsó­gónek hozza' tudomására, melyek sikeres eredményét, s a kiállítás iránti legáltalá­nosabb érdeklődés felkeltését a bizottság tagjai hazafias kötelességünknek is tartván. A vármegye jelenlevő alispánjának indítványára elhatározza a bizottság to­vábbá, hogy az ezredéves kiállításon a vármegye kulturális mezőgazdasági viszo­nyait egy teljesen feltüntető mezőgazda­sági térképen is befogja mutatni, a melyre vonatkozó adatok gyűjtését már is meg­kezdi s a szükséges intézkedések mielőbbi foganatosításával előadó jegyzőt bízza meg. A földmivelósügyi m. kir. ministerium kiállítási irodájának 156/94 átirata folytán a bizottság különös érdeklődéssel leend arra, hogy a vármegye mezőgazdasága mai fejlettsége mellett a régi időkben űzött gazdálkodás mikéntjét is feltüntesse, miért is erre vonatkozólag a vármegye területén található adatot vagy tárgyat össze fog gyűjteni, hogy azok rendszeres' feldolgo­zása által ezt minél világosabban-valósit­hassa meg, melyre nézve az intézkedések minél gyorsabban való eszközlésére előadó jegyző bízatván meg; hasonlóul elrendeli a bizottság: hogy a vármegye dísz­gyümölcs- és konyhakertészetének álla­potáról szerkesztendő grafikus kimutatá­sok s táblázatok esetleg egy megfelelő tér­kép szerkesztésére szükségelt adatok be­szerzésére a központi iroda által leküldött kérdő ivek az illető kertészet tulajdono­soknak, vagy azzal foglalkozóknak' mi hamarabb küldessenek meg. Kiváló feladatául tekinti a bizottság, hogy Veszprém vármegye mezőgazdasága az országos kiállításon teljes eredményében legyen bemutatható, miért is arra a bi­zottság minden egyes tagja teljes érdek­lődő közreműködését ajánlja fel. Minthogy azonban ily vállakat eredményes megol­dása-nem csak érdeklődést s kitartó tevé­kenységet feltételez, de tetemes anyagi ál­dozatot s költségeket is megkövetel, a bizottság pedig semmiféle anyagi eszköz­zel nem rendelkezik, elhatározza a bizott­ság, miszerint a kiállítás ügyének előmoz­dítására s sikerére megkívántató anyagi segélyezésé iránt ugy a Jföldmivelósügyi m. kir. ministeriumhoz, mint a vármegye közönségéhez felterjesztést intéz s tekin­tettel arra, miszerint a bizottság teljes működését, valamint a kiállítás tárgyainak gyűjtését már most haladéktalanul meg­kezdi, a nyújtandó segélyezés mielőbbi folyóvá tótelét fogja kérelmezni. Ez után a bizottság a mai ülés teen­dőit bevégezvén, utasítja előadó jegyzőjót, miszerint az administrationalis ügyek gyors menetére kiváló tevékenységet s figyelmet fordítson. Elnök megköszönve az érdeklődést, a kiállítás ügyét s sikerét a bizottság tag­jai kiváló tevékenységébe s a gazdakö­zönség érdeklődésébe ajánlva, bezárja az ülést. ; Kmft. Nagy Iván s. k. előadó-jegyző. A Jókai-kör igazgató-tanácsának ülése. A Jókai-kör igazgató-tanácsa f. hó 10-én d. u, 5 órakor a városházán Gyurátz Ferenc elnöklete alatt ülést tartott, mely­ről tudósításunk a következő: Elnök melegen üdvözölvén a meg­jelenteket, az ülést megnyitja. Kossuth Lajos elhunyta fölött őszinte részvétének és mély fájdalmának jegyző­könyvileg ad kifejezést első sorban is a kör, elnök indítványára, ki egyúttal be­jelenti, hogy a temetésen a kört Fenyvessy Fereno dr. elnök vezetése alatt 6 tagu küldöttség képviselte. Olvastatott a febr. 10-iki ülés jegyzö­könyve, melyből kifolyólag elnök tudatja, hogy a város monográfiájának a milleni­umra megírása végett beadott indítványt a- városi közgyűlés örömmel fogadta és a monográfia szerkesztésével a- kört meg­bízta. Az ügy további intézkedés végett az irodalmi szakosztályhoz tétetett át. i Jókai Mórnak, a kör részére, Fény* vessy elnökhöz érkezett köszönőlevele tu­domásul vétetett; úgyszintén Mészáros Károly pénz­tárnoknak számadása a januári disz-elő­adásokról, melyszerint a bevétel 432 frt 90 kr, a kiadás 417 frt 08 kr, és igy a maradvány 15 frt 82 kr volt. Kapossy Lucián dr., I-sö titkár jelen­tése következett ezután, a „P. V. K. E. u vagyona átvételét illetőleg, mely megtör­tónt és e cimen a kör tulajdonába 968 frt 77 kr pénzösszeg és 455 kötetből álló könyvtár vétetett át. Kör-helyiség kérdésében Körmendy Béla II. titkár jelenti, hogy Szirmay Józsefné úrnővel a kör számára egy szo­bát béreltek a Franck-fóle barát-utcai ház földszintjón, 50 frt V 4 óvi bórért, ós hogy a kör zenekara ott próbáit már meg is kezdte. II. titkárnak szobabutorzat be­szerzését az ülés jóváhagyta. Felolvastatott a művészeti és zené­szét! szakosztálynak f. hó 8-án Szirmay Józsefné urnő elnöklete alatt tartott ülé­séről szóló jegyzőkönyv, mely a zenekar létesítéséről ad számot. Az ülés örömmel fogadja, hogy Gáty Zoltán előadó ós Kra­maszta Imre zenekarszervező közbenj árasa folytán a zenekar már megalakult ós a zenekar kérelme folytán hangszerek be­szerzésére 250 frtot kiutalványoz. Tárgyalás alá került azon kórdós is, hogy a kör háziestólyein a nem tagok részt vegyenek-e ? Horváth Lajos indít­ványára egyhangúlag kimondva lett, hogy a f. hó 14-iki első háziestély kivételével, — miután már határozat hozatott, hogy arra a nem tagok belóptidij mellett bejöhet­nek, — a kör által ezután tartandó házi­estélyek csak a tagok által lesznek látogat­hatók, joga levén az elnökségnek eseten­kint vendégeket hívni. Határozatba jött az is, hogy a kör eddigi tagjainak név­sora a „Pápai Lapok u-bíTi közöltessék. A f. hó 14-iki estély rendezési teendőivel II. titkár bízatott meg. Végül „D. Er^E." megkeresésére, a f. hó 2.0-án Budapesten, az országos mú­zeum ós könyvtár létesítése érdekében tartandó értekezleten megjelenésre Feny­vessy Ferenc elnök és a körnek fő városban lakó 2 tagja kéretett fel, mivel az ülés véget ért. Városi közgyűlés — ápril, 11-én. — Osvald Dániel polgármester az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére Hanauer Béla, Reguly Nándor, Mattus György Kis Gábor és Körmendy Béla képviselőket kéri fel. A márc. 18- és 22-ki közgyűlések TÁRCA.. Kossuth fiainak gyermekségéről. Irta és a Pápai Önképző Leányegylet april hó 7-ki estélyen felolvasta De Gerendo Antónina . A midqn engedtem azon megtisztelő felszólításnak, hogy ide jöjjek Pápára felolvasást tartani, nem gondoltam volna, hogy hazánk ily árva lesz ós legnagyobb, legdiosőbb fiát fogjuk együtt siratni, azt) ki mindnyájunknak édes atyja, vezére,., büszkesége, volt. Lehetetlen ilyenkor, mi­kor e-veszteség még oly közel áll hoz­zánk, egyébről gondolkodni, egyébről beszélni! Es ezért lemondva arról, mit ez alkalommal a tisztelt közönséggel együtt szándékoztam fejtegetni, azt hiszem, in­kább felelek meg a közóhajnak, hogyha nem is Kossuth Lajosról magáról, a ki­ről csak valóban nagy tehetségnek szabad megemlékeznie, hanem fiairól és ezeknek gyermekségéről mondok el egyet-mást, annál is inkább, hogy szerencsés voltam őket .gyermekségükben ösmerni, és hogy Ugy szólván együtt nevekedtünk. Az. ötvenes években, a midőn -Hl, Napoleon, uralkodott Franciaországban, mint minden-zsarnok, ugy ő is rettegett Kossuth .Lajos nevétől, a mely már akkor is. annyit jelentett, mint legyőzhetetlen, rendithetíen hitet a haza felszabadulásá­ban, a? emberiség haladásában és tökéle­tesedésében! Nem engedte, meg tehát a jnagyar • szabadsághősnek, hogy Franpia­orcjzág httéri^ 4tlépj«, Ajosban Koisuth Lajos fiait azért mégis Franciaországban neveltette. Magyar nevelővel, ki őket ugy szerette mint a leggyöngédebb édes anya, Karády Ignáccal laktak Parisban ós nyil­vános iskolába jártak. A vasárnapot min­dig édes anyám házánál töltötték. Kilenc és tizenegy éves fiúcskák voltak a mikor oda kerültek. És több évet töltöttek ott. A magyar száműzöttek gyermekei nem hasonlítottak más gyermekekhez. Korukat meghaladó komolyság jellemezte őket. Szüleik egy oly szent pillanatban hagyták oda az országot, a mely ritka a nemzetek életében, a midőn mindenki, mintegy maga fölé emelve, kimagaslik az önzés rendes keretéből és az altruistikus érzetek felé irányozva, őszintén, odaadón a. közérdekeknek, a hazának szenteli' ma­gát. Ott lebegett tehát a haza képe a számüzütt kisdedek bölcsője felett, s még mielőtt az öntudatra ébredt volna, már arra oktatta öt, hogy a hazáért kell élni, a hazáért késznek kell lenni meghalni, hogy e miatt hősnek kell lenni, az élet minden percében! A száműzött gyermekeket nem av­val büntették, hogy szögletbe állították őket, mint más gyermekeket, csak azt kel­lett nekik mondani, hogy ők nem magya­rok, nem érdemesek arra, hogy magyarok legyenek, s evvel a tűzbe is bele vitték volna. Amidőn összegyűltek, nem játszottak Ők bújósdit vagy más ily gyerekes játékot, székeket raktak egymás mellé, s azokra ráültek, lóháton fiuk és leányok, mind együtt és mentek, mentek fölszabadítani a hazát. Vagy pedig énekelték a nemzeti dalokat, s a művészet, a költészet hatal­mánál fogva magok elé idézték Magyar­ország véghetetlen rónáit, • MQG rom* latlan népet, mely e szent földet lakja. A Kossuth fiuk is sütkéreztek aty­juk dicsőségének fényében, mint a hogy más ily nagy, ily óriás ember fiai lettek volna, teljes erővel igyekeztek a magok emberségéből- felvergödni, hogy ne legye­nek méltatlanok atyjukhoz és hazájukhoz. Idegenek létére mégis mindig legelsők voltak osztályaikban éi csak a jókkal, nemesekkel barátkoztak. Minden tanuló­társaik becsülését; szeretetét és tiszteletét ós bámulatát vívták ki!'.' Az ifjabbik, Lajos, már akkor is komolyabb, 'határozottabb volt még mint bátyja. Semmi által sem hagyta magát befolyásolni. A császárság alatt, a gymna­siumok, ae úgynevezett lyceumok egészen katonásan voltak berendezve, mint min­denütt hol a zsarnoki hatalomnak nem polgárokra, öntudatos, szabad egyedekre, hanem osak gépekre, numerusokra van szüksége, a hol az egységet nem az ö&z­hang, hanem az egyformaság által akarják elérni. A növendékek védekeztek a meny­nyire lehetett ezen elnyomatás, összetip­rás ellen és szabály volt nálok, hogy' ha valami büntetendő eset merült fel közöttük, összetartanak, ugy hogy soha se tudódjék ki, hogy melyik követte azt el. Egyszer váratlan szünidőt jelentettek be, a fiatal Lajos néhány társával együtt hangosan elkiáltotta magát örömében. A tanárnak ez nem tetszett, de nem. tudván ki lár* mázott, nem is kisértette meg azt kipuha­tolni, hanem az egész Osztályt megakarta ezért büntetni. A kis Kossuth, a növen­dékeknek hagyományos szokása ellenére, büszkén felállt éj kijelentette, hogy ő ki­áltott. Pajtásai nem voltak megelégedve, de mégis megéljenezték e bátor, becsületes magaviseletéért, annál is inkább, hogy a tanár elég tapintatlan volt a növendéket mégis megbüntetni. Feri mindig közlékenyebb volt fivé­rénél, több művészi érzékkel képzelő tehet­séggel volt megáldva ós jobban tudott már gyermekkorában is, lelke érzelmeinek kifejezést adni. Emlékszem, egy vasárnap, mi már édes anyámmal és fivéremmel falun vol­tunk, Paris mellett, a Rousseau által szen­tesitett gyönyörű fekvésű Montmorenoy­ban. Kossuthók odais kijötteknevelőjükkel, hogy a vasárnapot velünk töltsék. Mi gyermekek magyar zászlókkal fogadtuk az állomásnál, aztán az erdőn keresztül vittük őket haza. Egyszerre egy paraszt fiu mellett megyünk el, ki egy szép fiatal kis fát akart kitörni, hogy magának bo­tot faragjon belőle. Kossuth Feri megsaj­nálta a fát és oly szépen magyarázta a paraszt fiúnak, hogy vétek ily erőteljesen neki indult életet minden ok nélkül meg­semmisíteni, hogy a suhanc lemondott szándékáról és átérezve az igazságot más ág után nézett. Már akkor lehetett belőle kiérezni azon határtalan gyöngédséget, a melylyel most az utolsó időkben például édes atyját ápolta, 3 hétig le nem fe­küdvén és annyi szelídséggel ós odaadás­sal, mint a hogy csak a legjobb, legönfel­áldozóbb betegápoláshoz szokott, szerető leány tehette volna! Különben mind a két Kossuth fiu, ritka, rendkívül ritka tehetséggel, akarat­erővel volt megáldva. Oly lelkiismerettel, buzgalommal tanultak, hogy ők is, ezt nem osak magokért, hanem a hazáért, tették. & gymuftsiumi twtirgyaJiQtt kivül magyar nevelőjükkel a magyar nyelv és irdalmat, történelmet, földiratot tanulmá­nyozták, s még zongorára, rajzra, festé­szetre is jutott idő. Ösbzes tanulmányaikat Párizsban vé­geztek. S a szakvizsgákat mégis London­ban tették le, még pedig két különböző pálya szakköréből egyszerre, a mit egy született angol ifjú sem kis értett meg soha. Egyszerre tették le a mérnöki és diplo­matiai pálya: minden szakvizsgáit. Ugy meg is erőltették magukat, hogy' miután visszatértek Parisba minket meglátogatni, a vizsgák fényes letétele után, egészen megijedtünk kinézósüktöl. Kossuth Feri akkor három napig el is vesztette teljesen minden emlékező tehetségét, még az ut­cát sem faidta megtalálni, ahol laktak. Szerencsére, hogy csak három napig tar­tott ez a különös ijesztő szünet. Ezután a Kossuth fiuk Olaszországba siettek édes atyjukhoz ós ott azonnal alkalmazást nyertek. Szinte hihetetlen, em­ber feletti dolgot miveltek. Parisban vé­gezték tanulmányaikat, Londonban vizs­gáztak két oly különböző szakkörből és Olaszországban kezdek tudományukat ér­vényesíteni. Mind a kettő mérnöki alkal­mazást lelt, igen szép állást, de már. egymástól is el kellett válniuk! Kossuth Laj os Tivadar később a Mont Oenis alag­utja készítésének egy részével lett meg­bízva. Mily büszkén beszélte el édes atyja, midőn egy ízben Turinban meglátogattam, hogy fia épen a legnehezebb munkálato­kat vezette, a midőn egy olasz miniszter inoognito akart magának tudomást sze­rezni a munkák haladásáról. Jelenvolt épen, a midőn a fiatal Kossuth, mit sem sejtve, a parancsokat osztogatta a muu«

Next

/
Oldalképek
Tartalom