Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-04-01

XXí. évfolyam. 13. szám. Pápa, 1894. április (. Megjelenik i n d e ii vasa r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre Itoruukint rend ki vüli szám ok is adatnák ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. \. lapnak szánt kö % 1 e m é n y e k a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór rn utcza 969. sz.) küldendők, ^t&f PAPAI LAPOK. Előfizetési díjak. Egy évre 6 frfc - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frfc 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap ktanó hivatalába (Kohn Mór fiai 2£ hirlápközvetitő iroda) küldendők. f^QJ Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A magyar nemzet elérkezett az ő Kálváriájának végállomására. A hazahozott Kossuth Lajost? nemzeti büszkeségünket és dicsőségünket, de nemzeti halványunkat egyúttal átadjuk az anyaföldnek. Kossuth Lajos ugy ment el hazájától, hogy a közönyös világot a magyarság szent jogai felől tájékoztatja, rokonszenvét ás részvétét felkölti, s ha egy titáni agitáció még sikerre vezethet: viszszaszerzi a magyarnak ami elveszettnek látszott. És hogy jött meg ? Csöndesen és halva. De még igy is minő mélységes nagy hatalma van. Nem volt a Po mentén, az Alpesek alján egy pályaőr, kinek a Kossuth drága hamvait hozó, fekete drapériával bevont gyászos vonat előretörtetése közben ne hullott volna ki könnye, az a dübörgő éjszakai vonat, az ő vörös tüzfónyü szemeivel egy nemzet, a világ fájó zokogását el nem fojthatta. Kossuth Lajos ma adatik át az édes hazai földnek. Az érzelmek galvan-folyama rezegtet meg, a nemzeti fájdalom eljutott oda, midőn valósággal profanáció lenne a vigasztalás. Lelkünk nem. fogadja el a vigasztalás hangját, mint a hogy az inpregnált fa nem gyulád lángra. A hit szolgája vigasztaljon meg Istennel, a ki ránk mérte a nemzeti csapást, az emlékezések orvosa, a vén idő ám hegeszsze be a nemzeti csapás momentán fájdalmát, a mi tollúnk a vigasztaló szavakra nem reagál. Kossuth temetése napján kétszeresen érezzük, hogy egy nemzet történetében fekete vasárnap lesz örökké 1894 április elseje, Kossuth Lajosnak, a világcsodáit nemzeti hősnek elhantolási napja. A tállyai kis templom keresztelő medencéjétől a vasúti őr piros zászlójáig milyen tengere az időknek, az eseményeknek ? ... Az időnek, mely méhében azokat az eseményeket hordta, a melyeknek a hazatérő halott intézője volt. Az eseményeknek, melyek az időt vajúdni és szülni késztették. Micsoda mérték lenne az, melyekkel ezeket az eseményeket megmérni lehetne? Lehetne-e mérni a mérhetetlent? Valóban, a történelem mértékét alkalmazni csak madártávlatból lehet s mi szállni nem tudunk. Az a nagy férfiú, ki átlag az emberi kor végső határánál fejezte be életét, szivünkhöz, érzelmeinkhez sokkal közelebb van, mintsem a történelmi alak szoborszerű arányai kibontakozhatnának lelki szemeink előtt. De erezzük, hogy ez arányok nagyok, de érzi a nemzet, hogy ha Kossuth porhüvelye a haza fölszentelt földjében pihenésre nem találhat vala, mert e nélkül a nemzet csonka lett volna és mert meg van irva: „A nagy világon e kivül nincsen számodra hely!" A nemzeti gyász e végső, legszomorúbb napján ha van valami, a mi a nemzet sajgó sebére gyógyirt adhatna, csak az lehet, hogy őt itthon temetj ük el. Imádkozzunk! A te drága poraidhoz szent zarándok-utja lesz a magyarnak örökkönörökké, a hol megtanulja, mint kell a hazát szeretni! Adakozzunk a Kossuth-szoborra. — Pápa város felhívása. — Nemzeti dicsőségünk örökké nevezetes korszakának legnagyobb, legkimagaslóbb alakja, Kossuth Lajos meghalt. Nemzetünk könynyétől áztatott virágos ravatala még Olasz^ ország szabadföldjén áll, máris megindult az országos mozgalom, hogy szobrot emeljünk neki, mely évezredeken át hirdesse a hazaszeretetnek azon kiapadhatlan forrását, mely. keblcben ólt, hirdesse azon kegyeletet, melylyel nemzete emlékét körüljyeszi, de tanúbizonysága is legyen az elmúlt viharos, dicaőségtelj es korszaknak is, melynek nyomán hazánkra derű fakadt. Nemzetünk soha sem tagadta meg áldozatkészségét akkor, midőn arról volt szó, hogy nagyjaink emlékét láthatólag is megörökítsük, soha sem tagadta meg filléreit akkor, midőn nagyjaink emlékének kellett áldozatot hozni. Városunk lakosságának ezen áldozatkészségére hivatkozva, tisztelettel felkérem városunk minden nemű és rangú lakosait, hogy Kossuth Lajos hazánk nagy fia emlékére emelendő szoborra szives adományaikkal járulni, s nevüket és adományaikat ivünkre feljegyezni szíveskedjenek. Pápa, 1894. március 25. Osvald Dániel polgármester. Pápa városa március hó 22-én tartott közgyűlésében megszavazott 200 forinttal kezdte meg a Kossuthszoborra az adakozásokat. Városunk egészségügye 1893-ban. — A városi főorvos évi jelentése. — Ezen jelentést annyival szivesebben irom még, mert csak örvendetes adatokat nyújthatok. A betegek száma, az elözö évekhez viszonyítva, egész éven át csekély volt és az.évnek egy szakában sem emelkedett azon színvonalra,, melyet a téli ós tavaszi hónapokban itt megszoktunk. Természetes, hogy a halálozás is csökkent, még pedig 65-el kevesebbet tevén ki, mint az elözö évben; egész éven át járvány nem uralkodott, ós .hogy ha az összes fertőző bajoknak időkö'zönkint egy-egy példányát észlelhettük is, de egy sem öltött oly mórveket, hogy a törvónyszabta óvintézkedések különböző nemeit alkalmazni kellett volna. Az év utolsó hónapjaiban az egészségi személyzet jelentett ugyan hagymázt, influenzát • I és diphteritist, de ezeknek jóindulatú természete mellett tanúskodik azon tény, hogy a hasymáz egész éven át csak 12, a diphterifcis 16 áldozatot kivánt, influenza folytán P'-dig halálozás nem történt. Meghalt a lefolyt évben 443, hozzá értve a 29 halva szülöttet is, pedig ami nem ól, az meg sem halhat, ennélfogva a városi tanács, nézetem szerint igen helyesen, elhatározta, hogy a halva szülöttek ezentúl a halottak között ne szerepeljenek. Ha a halál okait szemügyre vesszük, most is azt találjuk, mint minden esztendőben, hogy a tüdővész az, mely legtöbb esetben válik a halál okozójává — 60 esetben —, ami az összes halottaknak több mint hetedrészét teszi. Közvetlen utánna következik a vizkór — 41 esetben — megjegyzem, hogy ezen kórisme gyűjtőneve a legkülönbözőbb sorvasztó bajoknak, melyek vizi betegséggel végződnek. Ha a halottakat a lakosság számához — 14-109 — viszonyítjuk, akkor 1000 lélekre 307"/

oo esik, majdnem 5-el kevesebb, mint az elözö évben, amikor 35'3°/

(l0 halott esett 1000 lélekre. Nem akarok dicséheket zengeni e kedvező halálozási hányadra, mert jól tudom, hogy vannak országok, városok, ahol a halálozás még kedvezőbb, ahol 1000 lakosra 18—20%

o esik, de ez Magyarországban' sehol sincs, annyival inkább tartom kodves kötelességemnek rámutatni azon örvendetes tényre, hogy ez utóbbi években a halálozás folyton kevesbedett, amit bizonyít azűn tapasztalat, hogy még az 1892-iki évben is 35-3°/

00 halott esett 1GO0 lakosra. Születésétől 1 évig halt meg 112, 7-el ugyan kevesebb mint az előző évben, de még mindig több, mint a mennyinek véletlen b tegségek folytán kellene meghalni, ha rendes ápolásban és természetes táp 1 ál kozásban részesülhetnének. • Az orvosolt ós nem orvosolt halottak közti- viszony ez évben kedvezőbb volt mint 1892-ben, akkor a nem orvosoltak száma a halottak 22'7°/

0-át tette, 1893-ban csak 17-3% volt. Szegény beteget magam 427-et gyógykezeltem. Ügyirat 199 volt. Öngyilkossá 3 egyén vált. Erőszakos és véletlen halállal egy-egy egyén mult ki. Pápán, 1894. évi március 21. Steiner József v. főorvos. Ezredéves orsz. kiállítás. — A pápai helyibizottság alakuló ülése. — Az ezredéves országos kiállítás győrkerületóhez tartozó pápai helyibizottság március hó 26-án d. e. 9 órakor tartotta alakulógyülését a városházán, Szokoly Ignác helyettes polgármester elnöklete alatt. Mielőtt a bizottság megalakult volna, Szávay Gyula a győri köresk. és iparkamara titkára — ki az illésen szintén jelen volt — általános vonásokban ismertette az ezredéves orsz. kiállítást, s a kiállításnak a központi bizottság által elkészített programinját. Az élvezetes ós sok tanúságot nyújtó előadás után ismertette a helyibizottság feladatát és hatáskörét, buzdító szavakkal serkentvén őt a tevékenységre. Ezután a helyibizottság egybegyűlt tagjai az alakuláshoz fogtak, s egyhangúlag Szokoly Ignác városi tanácsost választották elnökké, alelnökké pedig Koczka Lászlót, jegyzőkké Körmendy Bélát, lapunk szerkesztőjót ós Szűcs Gyulát. A megalakulás után a bizottság a kiállítók törzskönyvének kiigazításához fogott; s a titkár által szerkesztett lajstromból kihagyta az időközben megszűnt cégeket ós pótlólag felvette azon iparosokat, kikről feltehette, hogy az orsz. kiállításon sikerrel vehetnek részt. A kiállítási alap létesítésének tárgyalásánál Szávay kamarai titkár azon kijelentést tette, hogy a szokásos gyűjtésen kivül indítványozni kell, hogy e címen a városi költségvetésbe két éven át bizonyos ösizeg vétessék fel. Utca-burkolataink, — Két cikk. — I. A kérdés aktualitásánál fogva foglalkoznunk kell azon megoldással, amely magában hordja az állandóság garanciáját. Évtizedek óta kísérletezünk anélkül, hogy annyi költség ós idő vesztés után célhoz jutottunk volna. TAR Cl A gyász alatt. Minden lelkes magyar házban Most országra szóló gyász van, . Azór, kinek fényes neve: Hazánk legszebb története. Megmutatta, mit tehetett Az égő hazaszeretet, S mint lehetett csodatétel £*z ész és a sziv erejével. Láttam én is a szent lángot, Mely felébreszté hazánkat, S valahányszor rágondolok, Szivem hangosabban dobog. A nagy magyar nincsen többé, De szelleme él örökké; S nemzedékről, nemzedékre Megmarad a magyar vérben. Puzdor Gyula. De profundis. I. Epithafium.. : Und was das atme Herz auch sehnt und dichtet, > Zum Schlüsse kommt das Voneinandergeh'n. Sch effel, Mifcent ha őszszel, évnek vénkorában Egy nem várt késő napsugár kitör^ S varázsos fénynyel von be nagy vidéket, : Áz ember-szemnek, szívnek nyill' gyönyör: Felhők-takarta élet láthatárán ' Akkép tűnél fel, életalkonyon; .E'szállfc a köd, s lelkem harmóniája ' Megjött veleij éltető Napom I De mint az őszi napsugár múlandó, És eltűntével komorabb a táj, — Szorongva sejti lelkünk: az enyészet! S az eltűnőnek szünk utánna fáj: Ugy dönte engem szörnyű éjszakába Te elmúlásod, drága Mindenem! Feldúlva lőn lelkem harmóniája, Az élethez nem köt már semmi sem. H. Vergődés. Nem 1 mind hazudtok, az egész világ, Te is hazudsz, ón nem szeretem őt. En nem kerestem ajka bíborát, Én nem játszottam sohse szeretőt. Puték előle, gyáván, dicstelen' Éreztem ezt, és mégis megtevém; Az ész nevében voltam esztelen, Jégcsap, nem olvadó a nap hevén. Ed mégis, mégis.... mindez nemsegit, Nem küzdelem, nem erkölcs fegyvere; Érzem kezemre hullni könnyeit i S elkárhozom .. elkárhozom, vele. Somlai. Az ibolyáról. — Aktuális tárca. — Valami csodálatos varázst gyakorol a szerényen meghúzódó kis ibolya, midőn az üde tavaszi pázsiton először megjelen. Örülünk ugyan az üvegházi ibolyának is, melylyel a mai mükertészet tél közepén is meglep, mialatt a fagy jégvirágokát rajzol ablakainkra, de a mesterségesen nevelt virágnál hiányzik az „első ibolya" varázsa ós poéziae, mely a tavasa megérkezésinek, hírnöke, A növényzet megváltoztatja egyegy vidék jellegét. De bizonyos, hogy a környezet és elrendezés is jelentékenyen emeli a növényvilág, eszthetikai hatását. Ugy viszonylik ahoz, mint a foglaivány a drága kőhöz. Hol érvényesülhetne szebben pl. a búzavirág sötétkék színe, mint a megérett kalászok arany hullámai között, vagy a csipkerózsa, mely zöld indáival beszövi a kopár szirteket, életet és kellemet kölcsönözve azoknak s a>.rideg, köves talajnak köszönheti szépsége magasabb jelentőségót. A megifjult föld újjászületésének jelvényéül tekintették az ibolyát már a görög poéták.is, de ennek teljes ellentétéül egyúttal a halál-jelképének is sötét színéért és szomorúan földre hajló alakjáért. Fogadjuk él napjainkig is. fenmaradt barátságosabb jelentőségét, mely a vidám görögöknél sokkal elterjedtebb lehetett, mert az athóneiek legkedvencebb virága az ibolya voltj s*ők azk oly nagy mennyiségben tenyésztették a kertjeikben, hogy az által az istenek városa: „ibolya, illatú, ibolyától koszorúzott" szép mellék* nevet nyert. (Már Homer emliti az ibolyát Kalypso szigetének paradicsomi leírásában: „A zöld rét ibolyával ós zellerrel volt tele." Odysszea 5.) Az Akropolis hegyén még ma is dúsan terem az ibolya vadon — mellékesen megjegyzem, délen sokkal pompásabban illatozik, mint nálunk — s mig a szellő éjjelenként az örök szép márvány romok ós ezüstlevelü olajfák koronái felett halhatatlan múltról regél: az ibolyák mosolyogva és csevegve tekintenek a csillagokhoz fel. A szép görognök praktikus utódai-ai „ibolya «e,m.íi

tf isteunönák, Athénének aiantelt földön az ibolya virágait egy sajátságos illatú csemege készítéséhez használják fel. A középkor elején is a' tavasz hírnökének tekintették az ibolyát. Aki Bécs környékén az első ibolyát megpillantotta, azonnal jelentést" tett róla a hercegnek

) ki egész udvarától és a lakosság tarka tömegétől kísérve, arra a helyre lovagolt, hol aztán a legszebb szűznek kellett az első ibolyát leszakítani*. E kedvelt virággal még egy sajátságos rege is össze van kötve. Egy lovag hajdan — beszéli a rege — a rossz szellemet kigúnyolta görbe lába miatt, miért ez ,őt aztán egész várával ós minden bennelevövel egy mély sziklahasadékba sülyesztette. De a várnak szelíd ós angyaltiszta kisasszonya felett nem volt hatalma a sátánnak; ez megmenekült, de szegénynek egyedül, elhagyottan kellett élnie. D) ekkor egy jó szellem megkönyörült a magánosan búslakodó leányon s kedves, ibolyává változtatta, azonban száz évben csak egyszer volt szabad nyílnia a midőn a századik óv leteltével egy ifjú lovag őt, mint az óv „első ibolyáját" föltalálta és megcsókolta: megtört a varázs, előtűnj újra az elsülyedt vár, a lovagokkal és csatlósokkal, s az igy megáldott szép kisasszony kezével köszönte meg a szép lovagnak a varázs megtörését. Az ibolya Európában mindenütt ho nos ós már a legrégibb idő óta tenyésztik is. [A legszebb mythosza a- virágok között j kétségkívül az ibolyának, van. A görög hitregében már szerepel. Atlasznak egyik leánya Apollótól üldöztetve ibolyává jiyáltOBott, Más hitrege szekánt' *

: Jupiter elöl menekülő Yó nyomában ibo* Herder igen szép regét mond róla. A világ teremtésekor a kopár sziklákat csupán fü borította. Ekkor az Alázatosság elültette az ibolyát s az sokáig mint neki szentelt virág volt ismeretes. Franciaországban kivált a Troubadourok idejében szerepelt az ibolya. Az 1324-iki Touleuos-i hót Troubadour versenyen egy arany ibolya Tolt a nagy jutalom. I. ós .ni-ik Napoleon, életében az ibolya jelentékeny hatást gyakorolt sorsuk változására. Mindkettőnek neje szenvedélyes virágkedvelő volt. I. Napoleon nejének Beauharnais Josefinenek ibolyával kedveskedett. Neje örömmel .fogadta ós szagolván ijedten mondotta: — Ezeknek az ibolyáknak halotti szaguk van. Nem sokára meg is halt. HI. Napoleon ugy szeretett feleségébe, Montija Augeniába, hogy ibolyákkal fölékesítve látta jneg először. Valamint a "dalköltészetben az ibolya minden virág, közt elvitázhatatlanul az első helyet foglalja el a rózsa mellett: ép ugy illata is az athóneiek óta napjainkig legkedveltebb a rózsa mellett. Józan gpndolkozásu és találmányokban gazdag korunk jól érti," miként kell az állókony virágillatot számtalan szesz- és illatüvegcsébe lekötni. Vannak gyárak, ahol évenként 10,000 kiló ibolyavirág használtatik föl illatszer. készítésére. De nemcsak az ember kedveli illatát, hanem.maga a.természet is gyönyörködni látszott müvében, midőn az ibolyába belelehelte az elbűvölő illatot, mert sokszorosítani igyekezett, azt egy kardliüomfóle — iris flqrentina — gyökerébe is felt oltotU, mely miut ibolyagyökér 4xuU