Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-02-11

XXI. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1894. február II. ^. Megjelenik mi ir de n v a sár n a p-. Közérdekű sürgős közlésekre konmküit reud ki villi szám o k is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak isnäert kezektől fogadtatnak el- — Kéziratok nem adatnak vissza. * A. lapnak .szárit? kö z 1 er m é n»y- e k a lap " v szerkesztőségéhez (Jókai Mór" utcza 969. sz.) küldendőks< Előfizietési díjak. # Egy évre 6 írt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 50- krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos pefitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj" mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn iM«r fiai Ty hirlapközvetitő iroda) küldendők. >^ (f er Pápa város hatóságának és tóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megszívlelni vaíó. Vármegyénkben megindult az aláírások gyűjtése. .-Mi itt nem politikai, hanem társadalmi szempontból taglaljuk a kérdést. Helyes-e, ha a nép, a rendes választási időn kívül, aláírási actusokra hecceltetik ? Ki ne ismerné az ilyen összekoldnlt aláírások eredetét és becsét? Hiszen egyetlenegy thómán kivül, s e thóma: az adóemelés, — nincs a világon kérdés^ melyre minden járásban, vagy választókerületben ezerszámra ne találnánk aláírásokat. Először, mert az aláírónak az az aláírás - egy krajcárjába sem kerül, sőt jelentőség tulajdoníttatván az aláírásnak, ezzel a hiúságnak is kedves tény gyakoroltatik; másodszor, mert az aláírást gyűjtő egyéniség pozíciója, állása is olyan, hogy ezt a kis szívességet bizony kész örömmel teljesiti a falu örege-apraja. Hát még az asszonyok ós gyerekek! De aki tovább lát az orránál s esze tisztaságát nem homályosította el még az elfogultság köde, az fog gondolni arra is, hogy kétélű fegyverrel játszik az, ki ilyen aláírások szerzésében gyönyörködik, vagy aki abból pláne valóságos sportot üz. A kath. egyház érdemes lelkészeiről van szó. Azokról, kiknek fenségesen s.zóp hivatásuk ezer más módot adott egyházuk, vallásuk állitóbigos sérelmeinek megvédésére, mint a népnek izgatása, s kierőszakolt aláírások gyűjtögetése. Istenházában a szószékről, megyeházában a zöld asztal mellől. Amott a vallásért, emitt a hazáért, vagy ha ugy tetszik, itt is, ott is mindkettőért közvetve mindig talpra állhatnak. -De aláiratgatások gyűjtése nem méltó hozzájuk, sem állásukhoz, sem műveltségükhöz. Kétélű fegyver ez, hogy a nép zöme, pláne válogatás nélkül, beletereftetik ós béleheccöltetik á most folyó vitába. Ma még csak az egyházpolitika elleneseinek kísérleteiről van tudomásunk, - de vajjon mi lesz, ha megmozdul az ellenkező irány is? Mi lesz, ha a fékevesztett szenvedély a kath. papság elleneseit is, a különböző más vallásuakat is akcióra indítja ? Vájjon nem-e lenne legkönnyebb egy oly akciót megkezdeni (Isten mentse meg tőle hazánkat!), mely egyenesen a kath papság elleti irányulna ? Vájjon ugyanazon hires aláírók, kik ma az egyházpolitika ellen irnak fel, nem adnák-e oda nevüket (egy pohár borért a nyakasabbak) olyan aláírásira, mely a kath. vagyon ellen izgat? Ma még talán nem késő a figyelmeztetés, főleg, hogy az ugodi választó kerület tiszteletre méltó papsága jónak látta ilyen aláírásokat gyűjteni. Hazánk kath. lelkészeit mindenha a meggondoltság, a más vallásuakkal való békés egyetértés vezérelte. Az egyház hierarchiai szervezeténél fogva a nóp taníttatott, de általuk izgatásra soha fel nem használtatott. S a kiknek, mint nekik, miként irtuk, ezer más, jelentőségre is nagyobb és komolyabb terük van felfogásukat érvényesíteni, azoknak nem áll jól a tisztes papi ruhát kortes tógává alj ásítani. A népet nagyon könnyű felizgatni, de a kik felizgatták, tudják-e azok előre megjelölni a határt, melynél az izgatottság ós szenvedély megállani fog! A kerékről könnyű feloldani a kerékkötőt, de a kerékkötő nélkül eleresztett kocsit bajos megállítani, ha az völgynek indult. A történelemből sok példára akadhatnak azok, akik a kétélű fegyver politikáját alkalmazzák. Murát annak a törvénynek lett áldozata, melyet maga hozott. A francia hegypárt vezére is azon nyaktiló alatt vérzett el, melyet a girondisták részére készített. Azok a nagy garral megindított aláírások is kétélű fegyverek. Vigyázzanak azok, kik e fegyvert a nép kezébe adják. Ma mellettük használja a nép, de már azt holnap éppen azok melle ellen szegezheti, kik e fegyvert kőnynyelmüen odaadták. A villamos világítás ügye. A legutóbb megtartott városi rendkívüli közgyűlésen egyhangúlag megadatott az ideiglenes koncesszió a város villamos világítására az érdeklődő nagy közönséget képviselő ötös végrehajtó-bizottságnak. Városunk képviselőtestülete a legszebb bizonyítványt állította ezáltal ki magáról, megmutatva, hogy mindabban, ami haladás, bátran lehet a városi képviselőtestületre számítani. Az ügy ezáltal nagy lépést tett előre; megvagyunk győződve, hogy azok a férfiak, akik az ügynek ólén állanak, mindent elfognak követni a mű létrehozására. Ez ügy a biztos haladás medrébe lön terelve, aminek őszintén örülünk. Lapunk álláspontja ez ügyben mindig az volt, hogy helybeli vállalat vegye a dolgot kezébe s amint az ügyek jelenleg állanak, biztosan reméljük, hogy egy ily helybeli vállalat létre jövend. Rövid idő alatt megindulnak a lámpajegyzési aláírások és a várossal kötendő szerződós feletti tárgyalások; e tárgyalásoknak egy lóuyeges pontja leeud az utcák világításának kérdése, amely a közelmúltban némely kontraverziákra adott alkalmat a helybeli sajtóban s köztük lapunkban is. E kérdés városunkra vitális fontosságú levén, a következőkben körvonalozzuk a mi álláspontunkat: Utcáink világítása botrányos — ez bizonyításra nem szorul; hogy ezen okvetlenül segíteni kell, az kétségtelen. Hanauer Jenő mérnök a tárgy fölött cikkezvén, szakszerűen mutatja ki a jelen világítás főbibáját; rámutat arra, hogy jelenleg utcalámpáink az éjnek átlag csak egy negyed részét világítják meg, mig éjeink három negyed-xésze sötét marad; kimutatja, hogy egyenlő világítás mellett a villamos világítás sokkal kevesebbe kerül, mint a jelenlegi petróleum világítás. Ugy tudjuk, hogy a vállalat évi 6000 frt átalányért hajlandó utcáink világítását elvállalni. Illetékes helyen betekintést nyertünk az illető számításokba s láttuk, hogy a vállalat ezen összeg mellett a városi világítást az önköltségnél jelentékenyen olcsóbban adja. Pontos számadatokat indiskróció nélkül nem adhatunk s ugy a fentebbiek hangsúlyozásával meg kell elégednünk; a számitások realitásához semmi kétség nem fér. Az összeg nagynak tűnik föl előttünk, ha azt az idei 2400 írt világítási költséggel összehasonlítjuk. De miután jelen világításunkat egy jobbal fölcserélnünk okvetlenül kell, még ily áldozattól sem volna szádad visszariadnunk. De, ha a dolgot kissé m 'ggondoljuk, nincs szükségünk ijedelemív, mert a mumus nem oly fekete, mint látszik; a város nagyon könnyen segíthet magán, hogy a tervezett világítás ne kerüljön lényegesen többe, mint a jelenlegi. Jegyezzen a város annyi részvényt, amennyinek várható jövödeline a vállalat pótadójával együtt kiegyenlíti a jelenlegi s a tervezett világítás költsége közti külömbséget. E módozat mellett a város olcsó pénzen kaphat jó világítást. Nem szabad azt elfelednünk, hogy a jó mindig olcsóbb, még ha kissé drágább is, mint a rossz. Nem osztjuk dr. Antal G-óza nézetét az utca világításról. Mi nem tartjuk ezt másodrendű kérdésnek, sőt egyenlő rangba sorozzuk az utcák kövezésével; mindkettő egyaránt igen fontos ós szükséges egy városban; persze falu el lehet nélküle. A kor halad ; folyton uj igényeink támadnak, melyek mind kielégítést követelnek ; de mind egyaránt pénzbe kerülnek; ha tehát városunk utcavilágitásra egy oly kedvező ajánlatot kap, mint Hanauer mérnök cikkei után a vállalatét tekintenünk kell, s emellett, ha a város a fentebbi módozat szerint minden j elentókeny

ebb pénzbeli áldozat nélkül berendeztetheti magának a villamos világítást, ugy — nézetünk szerint — kösse meg a város a vállalattal a szerződésit, hogy az minél előbb létrejöhessen. Elvégre is haladnunk kell, s a haladásban ne engedjük magunkat holmi kicsinyes dolgok által föltartóztatni. Memorandum és nyilatkozat. Az ugodi vál. kerület kath. lelkészei kezdeményezésére mult hó 31-én Bierbauer Lipót bencés jószágkormányzó elnöklete alatt tartott ülésből memorandumot intéztek a kerület képviselőjéhez, Fenyvessy Ferenchez. A memorandum bevezető soraiban azon őszinte tiszteletről ós ragaszkodásról emlékezik meg, melylyel Penyvessyt „ama sok oldalú s áldásos működésénél fogva, melyben nemcsak kerületünk, megyénk, más vidékek, de sőt még az édes haza is részesül" a kerület megválasztottá. Majd elmondja, hogy a kath. papok súlyt helyeztek azon működésre, melyet Fenyvessy a kath. egyház érdekei körül kifejtett. De sajnálattal látják, hogy Fenyvessy, mikor a kath. papság sérelmei előkerültek; nem állott be védelmezőnek. A komáromi ev. ref. gyűlés felnyitotta a papság szemeit. Azóta a kulisszák mögött egy titkos Tisza-klikk működik, mely teljes életében reakcionárius volt, de most egyszerre radikális lett. Ez a határkő, a meddig a memorandum aláírói eljöttek, dß tovább nem követhetik képviselőjüket. „A pokol kapujáig elmehetünk, de tovább nem." A 9 millió kath. megérdemli, hogy megtavfcsák hit ós erkölcsbeli meggyőződésüket. Tiltakoznak az egyházpolitikai javaslatok ellen, melyek ellen számos érveket hoz fel. Az anyakönyveknek elvétele az egyháztól erkölcsi arculütése a papságnak. A kormány javaslatai minden erkölcsi alapot fel fognak dúlni ós melegágyai lesznek az atkeismuanak, s ez által a trón és a haza veszélyeztetésének. •— „Mindazon okoknál fogva, melyek egyházunkat és .hazánkat, szerető lelkünket legmélyebben megrendítik, a közöttünk levő baráti bizalom és szeretet hangján kérjük, legyen szíves az egyházpolitikai javaslat ellenállást foglalni és szavazatával elvetni." * * * Fenyvessy Ferenc a fent jelzett memorandumra a következő nyilatkozatot teszi közzé : Nyilatkozat. Választó kerületemhez tartozó kath. lelkészek egy hozzám küldött memorandumban a „közöttünk levő baráti bizalom és szeretet hangján" arra kérnek, hogy a kormány egyházpolitikai javaslatát ne pártoljam. Eelszólitásukat jó katholikus voltamra való hivatkozással teszik. Az elismerésre méltó, csekélységem iránt a lehető legudvariasabb hangon tartott, higgadt, komoly és tárgyilagos memorandumra külön válaszolni kötelességemül fogom ismerni. Most egyelőre csak azt jegyzem meg, hogy jó katholikusságom ma sem változott. Kilenc évvel ezelőtt sürgettem a képviselőházban a congrua rendezését, és ma pedig már szerencsés vagyok a kinevezett congrua-bizottáágban e célra működni. Nyolc évvel ezelőtt s utána sürgettem a kath. autonómiát és ma végre azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy eziránt beadott indítványomat az egész Ház magáévá tette. Tehát a múltban ópugy, mint a jelenben, e téren ugyanazon irányban működöm. De ez irány nem felejttette el velem soha nemzetemnek összórdekét ós azon kívánalmakat, melyekkel — mint orsz. képviselő — az állam polgárainak valláskülönbség nélkül tartozom. Ezért már akkor, mikor azt még a kormány sem vette fel programmjába, 1891. év aug. 10-ón ARCA. Üzenet. Kicsi fehér házunk Kész van már egészen, Tarka galambdúccal . A ház ereszében; Oszlopos tornáca Messzire ellátszik, Kert fut le alóla *A Maros partjáig, iÉpen ugy, ahogy ón Megálmodtam százszor. — Szép, szelid galambom, 'Még csak te hiányzol! -Téged is elhozlak Rózsa Jiyiláeára; Nászmuzsikánk lesz majd Vadgalamb bugása; Bokrétas kísérőnk Útszéli fa lombja. Elhozlak, elhozlak * Ölelő karomba'. Ha az' ölemben is: Tfgy is elhpznilák, Nem nehéz.a virág A maga Jiginak. Elhozlak, elhozlak Két szemem fényének, -Kertem virágjának, Lelkem -gyönyörének. Hidegtől, melegtől .;M>gvédlek, megóvlak; , Maradj te ,ugy,. az én Kis 'abrindozómnak. c Dalokkal altatlak, Csókkal 'ébresztgetlek, Édes. anyádnál :is Édesben szeretlek! c c Szabolcska Mihály. Bál után. — A »Papai Lapok* eredeti tárcája. — Voltak önök a jelmez-estólyen ? No, ha igen, — ugy bizonyára mindegyiköknek fel is tünt ott egy szép virág, egy szál szép pipacs, a legszebb ami valaha búzaföldön nyílt; a legszebb, amit valaha önök láthattak! Pipacsot láttak önök már, azt hiszem sokat, s szép virág az mindegyik bizonnyal, de olyant, amely él, csábosán mosolyog, istenien lejt: azt csak a mi j elmez-estély ünkön. Ne .vegyék sértésnek önök, többi szép virág, hogy ezen kis szerény mezei virág az, amely a sok melegházi diszes virág mellett az én tetszésemet annyira megnyerte, erre én nem azt akarom mondani, mintha önök nem lettek volna szépek! Oh! elragadóak voltak mindnyájan; de hát nekem a .pipacs úgyis kedvelt •Virágom! Az is bizonyos, hogy midőn ő a bálterembe belépett, minden szem reá irányult! Ő pedig kissé elpirulva, kecses léptékkel haladt, elfoglalni azon helyet, amely felé ez este a legtöbb figyelem fordult, a legtöbb sóhaj szállt! Megbűvölve eme szép kis lény látása által, mintegy varázsszóra, szivem elkezdett hevesen dobogni. Szemeim foly-ton ott voltak ahol a legtöbb udvarló sereglett egybe; mielőtt a tánc elkezdődött volna, mielőtt én hozzá juthattam, még a szupónak 10-ik ujrája is levolt nála foglalva; s nekem csak a 11-ik jutott! ííem kisérlem meg leirni, minő hosz* SZÚ, volt reám nézve mw est, mindaddig, mig végre az a bizonyos 11-ik újra következett ! De megjött végre ez is! Táncolhattam tehát ón is vele, s gyönyörködhettem szépségében. Ah! most láttam csak igazán, minő szép teremtés is volt ö! Termete sugár, gyönyörű szőke fürtökkel, s azok a mély tekintetű csillogó fekete szemek, mint a tenger mélye! Rózsás, piciny-ajkai alól, ha beszólt, ha mosolygott csak ugy fónylettek apró piciny fogai, mint valami drága keleti gyöngykor ! S minő kedvesen csacsogott! Észre .sem vettem, hogy már a 12-ik ujrát is elhagyták, már mindenki abba hagyta a táncot, s mi még egyre jártuk, — pedig már a zene is elhallgatott; s ha ö nem figyelmeztet, talán ón még mindig járom most is! Minő boldog embernek is éreztem én magamat ezután, sokkal tekintélyesebbnek mint az előtt; azt hittem még Erici is készségesebben hozza a pezsgőt; — s ha ketten összeálltak diskurálni, s véletlenül-szemem az ő tekintetökkel találkozott, zíkkerre vettem, bogy ezek is az én boldogságomról beszélgetnek! Szóval, teljesen áthatva eme boldog érzelmektől — midőn már az ő kocsijuk is elrobogott, —• méltóságteljes léptekkel haladtam hazafelé, egyre dudorázva: „Minek is van szerelem a világon"! Hazaérve pedig ruhástól a kerevetre vetettem magam, s gondolkodtam boldogságomról, mindaddig mig élnem aludtam. * * * Azt hiszem, öiiök mindnyájan tud* ják, hogy az én principálisom afféle agglegény j hozása gazdag, sasén házai a. város. bau, a nyaralója legszebb a „Kis-hegyben", s ki tudná mennyi a pénze a takarók- és Wertheim szekrényben ! Amint másnap az irodába belépek, magához hivat külön lakosztályába; leültet, szivarral kínál meg, szóval igen udvariasan bánik velem, ami nála, velem szemben igen szokatlan volt! Gi-ondoltam, hogy most valami nagy dolog fog történni! — Lássa édes barátom — kezdó — én már vén legény vagyok, azt maga j ól tudja! Nekem sok minden megadatott, ami másokat talán boldoggá tenne ; pénz, kincs és tekintély. Ami azonban az ember életének fő-fő boldogsága lehet, azt tőlem a sors megtagadta! Hiányzik a szerető hitves, a gyengéd nő, aki vénségemre gondomat viselné, hiányzik szóval a boldog családi élet! Azt, hogy az öreg nősülni akar, ezek után mar gondoltam, csak azt nem tudtam elképzelni, mi közöm lehet nekem mindezekhez. •— Ahhoz, — .folytatá, — hogy eme hiányzó boldogságot most teremtsem meg, .én jmár idős ember vagyok, — de gondoltam valamit! Nekem nincs senkim, még -rokonaim sem, akik vagyonomat örökölnék) azt gondoltam hát édes fiam, — látván, hogy maga szolid, derék törekvő ember, fiamul fogadom önt, átadom irodámat önnek; teremtsen magának családi tűzhelyet; de engedje meg azt, hogy én a családhoz tartózhassam, viseljék öreg napjaimban gondomat önök! A dolognak ezen nem várt fordulata mondhatom rendkívül meglepett ós boldoggá tett. Összeölelkeztünk az ón jó principálisommal, mint atya és gyermeke, a a meghatottságtól egészen elérzékenyülve köszöntem meg ezen nagy jóságát! Természetes, hogy ezután első gondolatom az ón kedvelt virágom, a bájos pipacs, Irénke volt! Oh mint siettem hozzá; előadtam neki sorsom eme szerencsés fordulatát, s kértem, hogy tegye egészen boldoggá éltemet; legyen ő az ón kedves kis feleségem! Mondhatom a dolog nem ment oly egyszerűen, mint ón gondoltam; azt monda elébb udvaroljak neki egy kicsit, s aztán ő majd meggondolja a dolgot! De végre csak mégis az enyém lett az ón drága, egyetlen pipacsom; s mondhatom, hogy nálam boldogabb ember talán még a menyországban sem volt; s ugy vettem észre Irénke szintén meg van velem s helyzetével elégedve! . Szóval igen boldogan éltünk egy ideig, meg vort mindenem a mire valaha csak vágyhattam. Principálisom nálunk lakott, s igen jól érezte magát! Egyszerre azonban a féltékenység ördöge kezdett el bántani. Valahányszor az irodából haza mentem, az Öreget mindig Irénkóvel együtt találtam. Végre is — gondolám, — az ördög nem alszik; az öreg nagy róka, Irénke pedig hátha gyenge ahoz, hogy az ördög csábításainak ellent tudjon állani! 0 gazdag ember, sok mindent ígérhet neki, amit én nem adhatok meg; s a nők sokat adnak a hiúságra! Egy ideig ugy tettem, mintha ixem is gondolnók semmi rosszat; keveset voltam odahaza, s akkor sem foglalkoztam nőmmel, azt adván ürügyül, hogy nagyon sok a dolgom. Egyszer csak megleptem őket azzal, hogy elfogok utazni hosz.-