Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-12-30

XXL évfolyam. 52. szám. Pápa. 1894. december 30. * • Megjelenik #

7 iimijl en vasár n a p. Közérdekű sürgős közlésekre kortmkjut rendkivüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt köz 1 e m é ny e-k a lap M szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. —• Egy szám ára 15 kr. -Hirdetések. Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e-fizetendő. Bélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s-hirdetések a.lap kiadó hivatalába (Kohn Mór iiai kirlapközvetitő iroda) küldendők, (j'i -°- —:— Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Pápa, clecemher 30. Lapunk a közeledő uj évvel XXII-ik évfolyamába lép. Huszonegy év! Jóleső bizonyság nekünk. Bizonyítja, hogy a „Pápai Lapok" felvilágosodott szellemével, társadalmi józan irányával nemcsak életrevaló volt, hanem már joggal számithat arra is, hogy hosszú életű lesz. Hála és köszönet mindazoknak, kik a „Pápai Lapok"-at megteremtették s — gyakran küzdelmek árán is — győzelemhez vezérelték. Hála és köszönet mindazoknak, kik nemcsak életben maradását, de megerősödését is biztosították, egy hosszú- élet számára. Á múltból merített bizodalommal nézünk ä jövő elé, s indulunk tovább utunkon. Bizodalommal, mert reméljük, hogy városunk és vidékének művelt olvasóközönsége ugy erkölcsi, mint anyagi támogatást biztosit számunkra. — És ezt annyival iukább reméljük, egyszersmind kérjük is, mert a „Pápai Lapok'

1 kü akar és hü fog maradni a jövőben is az Q huszonegy éves múltjához. A „Pápai Lapok

11 iránya és törekvése ismeretes. Lapunk az marad a jövőben, a mi volt a múltban: szerény harcosa es istápolója a közügyeknek és közérdeknek. Párt-,, felekezeti- és személyi tekintetek nem tesznek bennünket elfogulttá; lapunk elveket és közérdekeket szolgál, személyes ügyekkel nem foglalkozik. — Még a legapróbb közlemény is, á tárgyilagosság, a tisztesség, az ildom és a jóizlés legszigorúbb korlátai között, mindenkor igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalomra törekszik. Lapunk ezután is hetenként egyszer, a »foiskolai« könyvnyomdától már megszokott ízléses és csinos kiállításban jelenik meg s különös gond lesz fordítva arra, hogy a köz- és társadalmi élet minden terén gyors és megbízható értesülései legyenek. Rovataink felölelik a társadalmi, vármegyei, városi és községi élet, ugysziutóu az irodalom, törvénykezés, tanügy, közgazdaság és közművelődés körébe vágó eseményeket és kérdéseket. Szépirodalmi rovatunkban választókos tartalmú költeményeket és kisebb-nagyobb elbeszéléseket, rajzokat közlünk. Gyorsan és alaposan értesült * hirroratunk nemcsak a helybeli, hanem vármegyénkben előforduló eseményekről is beszámol. Helybeli és vidéki, kiváló munkatársaink nagy száma biztosítékul szolgál arra, hogy az olvasóközönség lapunkban a közérdekű cikkeken kivül, kellemesen szórakoztató olvasmányt is mindig találhasson. — Gondoskodunk különben arról is, hogy a lap élénkítésére, humoros közlemények, karcolatok is minden számban jelenjenek meg. Előfizetési feltételeink maradnak a régiek. Reménynyel és bizodalommal tekiutüuk a következő uj évfolyam elé s mid'n olvasóközönségünk és munkatársaink eddig tapasztalt jóindulatát lapunknak XXII-ik évfolyamára mégegyszer kérjük, szivünkből kivánunk nékik >Boldog uj évet!« A „Pápai Lapok" szerkesztősége. Haldokló esztendő. Mottó: Eltünk rögös határain Két géniusz vezet, Remény s emlékezet. Kölcsey F. Remény lesz, meddig a földön emberek lesznek, mert a remény főleg a szegény, szerencsétlen embereknek mindennapi kenyere. Az emlékezet azonban kinek-kinek mostad mélységes gondokat, midőn egy óv hanyatlik a semmiségbe, midőn a homokóra felső kúpjából egy porszemecske hűlt az alsóba és a vén Idő egy rövidke esztendővel lett ismét öregebbé. Az emberi élet nagy számadó-könyvének is megvannak a maga billáuszai ós ezt most vetjük, róvjuk össze a haldokló esztendővel. Es jól is van igy! Nagy Napoleon mondja, hogy az emlékezet nélküli fő olyan vár, melynek nincsen őrseregj. És valamint egy rendszeres üzletnek sine (pia nonja a rendszeres könyvvezetés ós a lelkiismeretes billánsz: egy becsületes élet évzáró gondjainak nyugalmat adó lelki harmóniát kell eredményeznie. Es itt jut eszembe Grillparser mondása, hogy ä remény és emlékezet mint rózsák a valósággal egy tőről fakadnak, csakhogy nincsenek tövisei. Mily boldog az, a kinek a haldokló esztendővel lelke békével, hittel, bizalommal avagy — megnyugvással telik meg. Végre is tudnunk kell, hogy a szakadatlan boldogság az emberiség tiszta érzelmeit kifejteni nem hagyja. Balsors érezteti velünk, hogy emberek vagyunk s önfájdalmainkban tanuljuk ismerni meg a nemesitett vonást, mit a tisztalelkü szenvedő arcán keserv és küzdés nyomul hagytanak. Ezért áll a szenvedő oly közel embertársaihoz, ezért ad ós vesz viszonórzelmek közt szánó keblet és vigasztalást; ezért talál résztvevőket kínjaiban, résztvevőket örömeiben, ha buja szétoszolván, a felette tisztuló égre szemét bánat könnyei nélkül emelte. Ezt az istenes Kempis Tamás igy fejezi ki: „Javunkra szolgál, hogy néha bajok és kellemetlenségek érnek bennünket, mert az embert magába szállni késztetik, hogy érezze száműzött voltát e siralomvölgyében ós reményét ne kösse semmiféle világi érdekhez." Vagy csak hogy még Vörömartyt citáljuk: „A földhöz baj és öröm kötöz, — Óhajtjuk, rettegjük a halált" Bizonnyal ugy van! Ritka szerencsések azok, a kiknek a haldokló évhez valamely nagy szerencsétlenség, vagy legalább valamely kellemetlen reminiszcencia ne fűződnék. Es jóllehet a mult mindég teljesítetlenül hagy bizonyos reményeket, csodálatos és mennyi melancholia fog el az óvetzáró, utolsó napon. Egy lepörgött esztendő és ez ellen nincs menekülés — borzongat azzal, hog3' az emberi élet határa oly rövid mindazoknak, a kik szeretnek élni. Es ki nem szeret élni ? A nyomorult Lázár, midőn az alamizsna morzsáin Ínséges testét megmentette az éhhaláltól, könybelábadt szemekkel, áradozva igy kiáltott föl: „Oh, mily szép az élet!" Az öufentartás daemoni erőt tud adni az embernek és a keresztény tan minden bölcs tanitása a halálfélelem ellen, — nem fogja az emberekT A fl C A Episztolák egy vidéki lapszerkesztőhöz. Erődy Dániel szatyraiból. V V » És mert a hirlapirás iparága A zaebmetszéshez olyan közel áll. — De kérlek tán nehogy magadra vedd ezt, Hiszen kivételt lát minden szabály ! Tehát a hirlapirás iparágát Érdembe hozni olykor az sem árt, Ha csak magadba nem. de másba sem tész .Az ilyen cikkel éppen semmi kárt. •Uj év körül saját lapod dicsérni ^Föltétlenül a legszükségesebb; •Az öndicséret rossz szagú egy kissé, De hogyha másként nem telik a zseb ?! Üíázd juiö itt a budapesti példa, Mit tesznek itt szerkesztő, kiadó, Hogy .hirdetik világgá harsonákkal; „A mi lapunk fölül nem mmható." Hidd el nékem gyámoltalan avihák az, JKí ilyén példát nem követ nyomón; Hisz a közönség szent jogában áll, hogy Tetszéseként válasszon szabadon. Mert a vásárra.annyian tódulnak, Ma annyian vannak, a kik eladók; S a versenytársak nem egy szerelmes pár, A kik közt járja édes sima bók. Azért ha hirlaptársad volna ottan, \Fogd rá; hogy aljas mesterségét üz; Hízelkedő, rágalmazó, goromba, Szcnylap, a melyet fölvet már a bűz. Önérzetednek ilyen hangadása Kétségtelen, hogy szörnyen imponál. És'tekintélyed egyben megnövekszik Yidiktd miadeo olvMtöaál. Az ollózásnak mestersége szintén A hirlapirás hálás ága lett, De hogy te űznéd, azt tagadd le százszor, Tanukép híva az Isteneket. Ne kímélj senkit vagdoss jobbra-balra, Igy lész te félt s igy lesz Le rettegett. Mert jól jegyezd meg, a nemes közönség Ekkor kapkodja legjobban lapod. Uj Idők. — Atyus megjött a posta. — Mit hozott? — Két levelet és egy uj heti lap első számát. — Már megint uj heti lap ? .. Ezeknek a kiadóknak sok lehet a fölösleges pénzük,- hogy egyre uj vállalatokba temetik. A harmadik uj lap ez, melyet e héten kapunk. Pedig ina még csak szerda., van- ... Mi a cime ennek a legújabb iro» dal mi terméknek ? — Vj Mik, — Nem éppen rossz cim. Legalább mond valamit és elüt a sablontól. Ki a szerkesztője ? — Herczeg Ferenc. — A „Mutamur" ós „A Gyurkovics leányok" szerzője? . . . Kezdek jobb vóleménynyel lenni a te uj lapodról. Egy iró, a Iii nem csupán tehetséggel bir, de a mi ritkább ennél, ízléssel is. Modern ember, de léhaság nélkül, poéta, a nélkül hogy örökké a felhők közt járna, szereti kimondani az igazságot, dó söhaseni durva formában. — Hát ismered ? — kérdezte felragyogó tekintettel a fiatal leány. — Csak müvei után. Hanem ezekét alaposan, Jól tudod, hogy ritkán volt időm olvasásra, mert elfoglal hivatásom. De ezt az irót szivembe zártam . . . De lássuk csak, mit mond ő. Remélem, van olyan programmfóle a lapjában. — Mindjárt az első oldalon. Ez a beszélgetés egy vidéki városban folyt le a polgármester házában. A család három tagból állott. Bolnai úrból, a ki a jó magyar házigazdák és-birtokosok mintaképe. Hivatalt vállalt, nem - azért, mivel rászorult a jövedelemre, hanem mert a közjó ugy kívánta. Nejéből, a ki 40 éves asszony létére még mindig nagyon szép, kitűnő gazdasszony ós jó feleség. Végre pedig leányából, a 18 éves Piroskából, a ki rajongott az irodalomért, de már egészen otthon volt a háztartás minden ágában. Bolnai felnyitotta a lapot és a nála sajátságos dünnyögő modorban olvasni kezdett, miközben a nyomtatott szöveg közé a saját kritikai megjegyzéseit fűzte. *=- A magyar családhoz fordülünk kérésünkkel (természetes, hogy ahhoz fordultok, ámbátor nem szeretem- a kóregetőket, mert a kinek joga van hozzá, követeljen magának helyet) .. . szórakoztatni és gyönyörködtetni akarják önöket. írással és képekkel (nem vagyunk már kis gyermekek, hogy képekkel vesztegessük az időt!) . . . az uj időknek megfelelő lapot adunk a magyar család kezébe JJdjjjfcJsmár, hogy adjatok. T)e aztán az igazi Jegy-en4)^-rTTáTmagyar család is uj időket él, mióta arra a feladatra vállalkozott, hogy magyar társas életet szervezzen. (Nehéz feladat!) Ez a feladat csak ugy teljesíthető, ha a régi időkből öröklött nemzeti tökéjét, faji sajátosságait, hagyományait, h»jUun»it és tehetségeit teljesen bői az élethez való ragaszkodás érzelmét kiverni. Hogy az aszkéták fogalmai szerint mily bűnös érzelem ez, haldokló esztendőnek utolsó napjain nem keressük. Emberileg érthető. Ezt az életet, melyhez „baj ós öröm kötöz* ismerjük, — a túlvilág hitünkhöz, kópzelmünkhöz apellál ós a positiv korban, melynek jeligéje szinte a rómaiak életelvének másolata: a minden órának leszakítsd virágát! — nagy jelszó, melynek társadalmi romboló erejét éppen most kell átlátnunk a haldokló esztendővel. Éppen azért ez időkben legyen meg a szubjektív érzéseknek varázsa. Szálljon önmagába minden ember. Állítsa föl lelkének mérlegét, ha azt találja, hogy öntudatának szigorú számadása őt a jövőre önmegtagadásra kényszeríti, nehogy az aránytalanul feszitett hur elpattanjon ós egy rá végzetes katasztrófa következzék be: ám legyen erej e az uj esztendőben fordítani óletszokásain, legyen ereje önmegtagadásra. Állítsa fel e mérleget áz anyagi javak birtokosa. Öntudatának szigorú bírálója elé bocsássa: teljesitette-e a lehanyatló esztendőben azon emberbaráti és közcélú tennivalókat és kötelességét, mely őt a vagyon birtokosát kötelezi. És a nyilvános élet sáfárai, számoljatok el ti is önlelketek előtt. Lelkiismeretetek adja meg e haldokló esztendővel a 1' ^tvónyt. Ha megadta : nincsen baj. Mi pedig a haldokló esztendővel szintén felállítjuk a mérleget és mint a közügy munkásai tántorithatlan elhatározással nézünk a közelgő uj év elé: hogy egyedül a közügy, városunk, megyénk igaz érdeke fogja köztevókenységünkbén tollúnkat irányozni. És táplál a remény, -- mrJy Goethe szerint hajnalt önt el vészek éjjelén, — hogy e nemes cél érdekében az anyagi ós szellemi támogatás továbbra sem marad el. Kecsegtet a remény, hogy a magyarok Istene megadja mindazon földi javakat az uj évben városunknak, melyek mellett erejét kifejtheti s feladatait megoldhatja. „Mindenható, egyesség Istene! Ki összetartod a világokat: Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes nagy gondolat, Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon embermóltóság sugara." = Iparosaink és a kövezetvám. A legutóbbi városi közgyűlésen a zárszámadásokkal kapcsolatosan fölemlítette Néhman Gábor ipartestületi elnök, hogy vásárra járó iparosaink közül azok, kik vidéki fuvarosokkal vásároznak, kövezetvámot kénytelenek fizetni. A kérdés maga a legközelebbi városi közgyűlés napirendjére tüzetett ki s igy a panasz jogosultságáról s amennyiben jogosultnak találtatik, orvoslásáról tanácskozhatnak majd városatyáink. Mi részünkről a helybeli iparosoknak kövezetvámmal illetósét, még ha ez tulajdonképen a vidéki fuvarosra vonatkozik is, helytelennek tartjuk, mert a vidéki fuvaros, ha már egyszer a városba jött s a kövezetvámot ez alkalommal megfizette, ugy tekinthető, mint helybeli, amennyiben nem a maga szükségleteinek kielégítésére, hanem az illető iparos hazaszállítása végett tér vissza még egyszer városunkba. Hogy ez felel meg a tényállásnak, mutatja azon körülmény is, hogy a városi tanács, mig a kövezetvámszedós bérbe volt adva, az iparosoknak egy a mostanival azonos panaszára ugy intézkedett s utasította a bérlőt, hogy helybeli iparosoktól kövezetvámot ne szedjen. Az egyedüli nehézség a kérés teljesítésénél abban áll, hogy az ellenőrzés .ez áltál sokkal nehezebben keresztülvihetővé tétetik, hisszük azonban, hogy vagy a képviselőtestület vagy enuek fölhívására a tulajdonképen illetékes regalebizottság fog módot találni arra, hogy az ellenőrzés is gyakorolható legyen s iparosaink is föl légyenek mentve a kövezetvám fizetésétől. = Megyebizottsági tagválasztás városunkban. Pápa város I-ső alválasztó kerületében, dr. Koritschoner Lipót lemondása folytán üresedésbe jött megyebizottsági-taghelynek választás utján való betöltése f. dec. hó 28-án törtónt meg. Sült József kir. közjegyző, mint elnök . vezette a választást a városház nagytermében. Bizalmi férfiak pedig dr. Antal Géza, Horváth Károly, Mészáros Károly és Szvoboda Vencel voltak. beleilleszti az uj idők modern keretébe ós alapjává teszi a specialis magyar műveltségnek. (Hm! A te poétád nagyon okos ember, s ha ilyen programmal föllép nálunk képviselő-jelöltnek, ón azonnal neki adom szavazatomat.) — Nézzük csak tovább a lapot, atyus! — Kis türelmetlen! Látom, téged sohasem fog érdekelni a politika. — Bolnai ur végig lapozott az előtte heverő újságon. Ugy vagy vele, mint ez a lap: ez sem foglalkozik a politikával. Igaza van I Családi ós heti lapnak nem való az az aktualis-hajhászat. A politikában különben is van mindig valami bomlasztó elem, a mit nem kellene bebocsátani a család szentélyébe . . . Hanem mondok neked valamit, kis leányom: ez az újság külsőre nagyon szép. Belső értékéről nem szólhatok, mert előbb alaposan el kellene olvasnom. DJ nézd csak ezeket a rajzokat! Mindjárt a - címlap. Milyen büvös-bájos asszonyi fej! ... Ki is rajzolta? ... Karlovszky Bertalan! Akkor már nem csodálkozom, hogy ilyen finom és distingvált. S ez a másik remek jelenet. „Utolsó szerelem" a cime és mint egy befejezett dráma hősnője áll előttünk a főalak. Ez Margitay Tihamér műve, a ki azokat a kedves'genre-szerü dolgokat szokta megfejteni. Hát, a hetedik oldalon? Vágónál, „a magyar népélet kiváló ismerője ósmegörökitője. Papp Henriktől is van egy pompás, csaknem a megszólalásig élethű ráj-z. „Névtelen hős" a cime ós azt a jelenetet ábrázolja, mikor a falábú honvéd először tér haza családjához. Igazán megkapó egy rajz! Botafti ur egészen belemélyedt a kép nézésébe ós fölébredt benne a múltnak emléke, mikor gyermekkorában édes atyja regélt neki a névtelen hősökről, a kiknek sorában az öreg is harcolt. De leánya nem engedte sokáig elmélázni. Valahogy magához kerítette az Uj Idők mellékletét és most pajkos mosolylyal felkiáltott; — Nini atyus, ez neked szól! — Micsoda? — Ez a kis cikk „Régi magyal'pipák," a melyhez rajzban mutatja be a szerző U. Rákóczy Éerenc, Wesselényi és Kisfaludy Sándor pipáit, tlgy-e, hogy ilyen nincs még a te gyűjteményedben ? — Ez meg neked szól! — tromfolt Vissza az apa, kikapván leánya kezéből a mellékletet. „A legdivatosabb párisi tpilette." Nagy selma ez a szerkesztő ! Tudja mivel lehet a hölgyek szivét megnyerni ... De most már elég a külsőségből, a mely mondhatom minden tekiutetben jó ízlésre vall. Nézzük csak, kik irtak a lapbai — Ezt már ón fogom megnézni, atyus, monda élénken Piroska , . . Hát az első, a ki megszólal,- Mikszáth Kálmán. Jaj de jó lesz az ő elbeszélése reggeli után, mikor lemegyek a kertbe. Virágok közt szeretem olvasni az én palóc poétámat-... Aztán jön egy hosszabbj folytatásos regény Werner Gyulától, az „Andrásfalvy" ós az „Anteusz" szerzőjétől. Tudom már előre, hogy alig győzöm majd bevárni a folytatását ... Itt van egy vers Endrődy Sándortól*. Ezt mindjárt elolvasom. . . . Istenem de szép! Csak ugy olvadoz minden sora az ember ajkai közt ós milyen remekül illik hozzá Vágó Pál rajza ... Ah, de most jön a . szerkeßzto ur maga „Az asszony barátja" oimü elbeszélésével.