Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-12-09

XXI. évfolyam. Pápa, 1894. december 9, * Megjelenik ^ ni ÍM den vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkin l read kiviili számok is adatnak ki. Bér mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A.lapnak szánt közlemények a lap v szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza c

969. sz.) küldendők. ^ * Előfizetési díjak. X Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 ky. Hirdetések Egyhas^jJfcSI petitsor térfogata után 5 kr, nyiltté|Sj|a|SO kr. A díj el őr e fizetendő. Bél^K-dfi mindig külön számíttatik. Az eli^í/zetési díjak s hirdetések a lap^iíidn hivatalába (Röhn Mór liai 2£ hir lapkő/, vetitő iroda) küldendők, ( Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A pápai-csornai vasút megfeneklése. Hét múlik hét után, hónap hónap után, év év után és a pápa-csornai vasutat -még sem építik, sőt még a törvéayhozás elé sem került. Ily hos3zu vajúdás mellett félni kell, hogy talán ez is a pápakeszthelyi vasút sorsára jut, hogy t. i. nem lett meg, hanem más vidék nyerte azt el — Pápának nagy kárára. Hétről-hétre nézik meg, főkép városunk kereskedői, e lapokat, vájjon nem-e találják-e már meg benne az évek óta várt rhirt, hogy a pápa-csornai vasút valahára tul van minden akadályon és hogy most már biztos a kiépítése. De e lapok álhatasosan hallgatnak, soha még meg 'sem említik ez ügyet, melylyel fontosságra nézve, semmi más sem mérkőzhetik. Már vége felé jár ezen év, de ezen hosszú idő alatt csak egyetlen egyszer volt ez'-n lapokban hir e vasutról, még pedig= igen kedvező. Azóta hónapok multak el és semmi hir, pedig mindenki, ki e város javát és felvirágzását óhajtja, már igen türelmetleuül várja a rég óhajtott terv megvalósulását. Az érdeklődő közönség időnkénti bulletinokat várt e lapokban, melyek jelzik, hogy mily stádiumban van ez ügy. Hisz e lapok tulajdonosa legközelebbről van érdekelve ez ügyben! és a város összes lakossága tudja, hogy ő győzelemre fogja vinni ez ügyet, melynek élére állott ós nem akarja elhinni, de nem is képzeli lehetőnek, hogy igen tisztelt és szeretett polgártársunk dr. Fenyvessy képviselő ur nem tudná keresztül vinni ezen vasút kiépítését. Igen számos vasút lett nálunk és az ország minden vidékén tervezve ós azok, melyek projektumok maradtak, csak azért nem voltak kivihetők, mert nem lehetett a szükséges összeget törzsrészvényekben összehozni. Á pápa-csornai vasútnál a törzsrészvényekre szükséges összeg már egy év óta együtt van; niucs más hátra, mint a vasút finanszírozása és ez nem akar sikerülni. Az utolsó 3—4 évben az országgyűlés oly nagy számú apró-cseprő másod- és harmadrangú vasutat szavazott meg, hogy szinte csodálkozuuk azon, hogy a mi csornai vasutunk nem tudta még ezen egy akadályt leküzdeni. Pedig alig van rá eset, hogy egy vasút a finanszírozási stádiumban hiúsult volna meg. Pápa város közönségének vau joga hozzá megtudni, hogy mily stádiumban van ez ügy ós miféle akadályok tartóztatják a megvalósulást. Annyival inkább kell ezt hangsúlyoznunk, mert már ismét van egy veszedelmes versenyvasut, t. i. akis-cell-kapuvár-boldogasszony-nezsiderpándorfi. Köztudomású, hogy a piciny KisCellben sokkal több eróly, kezdeményezési szellem, szorgalom, na meg furfang van, mint az aránylag nagy Pápában. Érezzük ezt a magyar-nyugoti vasút építése óta, mikor Pápa városa élhetetlensége és nembánomsága miatt Iüs-Cell ragadta magához a csomópontot. Azóta Kis-Cell egyre gazdagodik, gyarapodik és fel virágzik, mig Pápa mindinkább sülyedt és még most is csak alsórendű állomás, mert nincs elágozása. Igaza volt III. Napóleonnak, midőn azt mondta, hogy a tényeknek megvan az ő saját logikájuk. Uj vasúti építkezéseknél mindig keresik a csatlakozást valamely már meglevő csomóponthoz. Igy pl. mi Csornára akarunk vasutat, melynek már négyfelé van vasútja; Veszprém Győr és Dombovár-felé akar vasutat, melyek mindegyike nagy vasúti csomópont. Ezért nem lehet azon csodálkozni, ha Kis-Cellt felkeresik más uj vasút kiindulási pontjának. Ez a tények logikája. Ha 1870-ben Pápa városa mérvadó emberei mozogtak volna és elnyerik EisCell helyett a csomópontot, akkor bizonyos, hogy a keszthelyi vasút innen indult volna ki és valószínű, hogy a pozsouyszombathelyi vasutbói lett volna egy pozsony-pápai. Ezen példákkal csak azt akarom kimutatni, hogy mily szükséges a csornai vasút kiépítése, mert ha ez egy-két év alatt meg nem törtónt,, ugy élelmes és ügyesebb kis-celli szomszédaink kiépítik a sokkal hosszabb kapuvárnezsider-pándorfi vasutat és azonfelül még ki foguak bennünket nevetni a mi indolenciánk miatt. Azt hiszem ha a pápa-csornai vasút már forgalomban volna, nem leune nehéz jó kis-celli szomszédaink, uj nagy vasutját elbuktatni; mert a kis-cell-pándorfi vasút parallel vasút a pápa-csorna-kegyeshalomi vasúttal és semmi szükség sem volna oly hosszú uj vasútra mint a pándorfi, ha kiépíttetik a rövid pápa-ukki vasút, mi által Fiume legközelebbi öszszeköttetóst nyerne a felső Dunával és az észak-nyugoti megyékkel. Arról nem is akarok szólni, hogy ha mi pápaiak oly élelmesek és kezdeményező képesek volnánk mint a kiscelliek, mi a projektált csornai vasút szanyi állomásából kiágazó és Szill-Mihályi-Kapuvár-Nezsider-Pándorfba vezető vasúti tervezetre keresnénk komoly vállalkozót, mint ezt a kis-celliek tették, mi által Sopron és Mosonmegyók ezen gazdag vidékeit nyerhetnénk meg. Nyár óta azon hir van elterjedve, hogy szeretve tisztelt képviselőnk — mert annak nevezhetjük dr. Fenyvessy urat — a csornai vasúttól majdnem teljesen visszavonult és a finanszírozást egy más társának engedte át. Ez talán megmagyarázza, hogy miért nem építik még a csornai vasutat és miért feneklett meg ezen Pápa városára nézve legfontosabb és legnagyobb horderejű ügy. Nem tudjuk ki vau most e vasút élén és ki van inógbizva a finanszírozás"' kivitelével De ugy látszik, hogy ez oly egyén, kinek Pápa város jóléte és felvirágzása nem tartozik fogon djai közé. Azért kérjük igen tisztelt képviselőnket, vegye ügyes kezei közé ezen rég vajúdó és még mindig tespedő ügyet; tudja ő mit lehet elérni, mit nem. Elég nagy számmal vannak vasutat épitő és finanszírozó vállalkozók, végezze be gyorsan az alkudozásokat, hogy mielőbb a törvényhozás elé kerüljön a pápa-csornai vasút. Ugy is igen sok időt veszítettünk már el, gyorsan kell most már ezt elintézni, mert igen helyén van az ismert latin közmondás: „periculum in mora

u

, a mi annyit jelent: hanem sietünk, akkor Eis-Cell viszi el a vasutat, a mint elvitte tőlünk a csomópontot, a sümegtapolcai és a zala-egerszeg-csáktornyai vasutat. Pápai. A „Pápai Takarékpénztár" története. — A milleniumra. — A Pápai Takarékpénztár az országos magyar királyi statisztikai hivatal felkérése folytán és utasítása szerint az ezredéves országos kiállításra szánt történetét ós statisztikai adatait összeállította és oda be is küldötte. Ezen statisztikai adatokat a takarékpénztár igazgatósága rendelkezésünkre bocsátani szíveskedvén, adjuk a következőkben : A pénzkölcsönzéssel Pápán a 60-as évekig a városi hatóság kezelése alatt állott „Pápa városi takarékpénztár" s az egyes hitfelekezetek iskolái ós egyházközségi pénztárai foglalkoztak. Az emelkedett forgalmi és hitelviszonyoknak azonban ezen pénztárak megfelelni nem tudtak, miért is a város buzgó s a pénzmüveletek iránt érzékkel biró polgárai, köztük: Bermüller József, Nagy Ignác, Tóth Lajos, Woita József, Hanauer Béla stb. elhatározták, hogy „Pápai takarékpénztár'1 cég alatt egy takarékpénztári részvény társ iságot alapítanak. Meg is kezdték 1862. évben az erre vonatkozó eljárást, és sok nehézség leküzdésébe került, mig az akkori helytartó tanácsnál ezen takarékpénztár felállithatására az engedélyt kinyerhették. Az engedély az 1862. szept. 10-ikén 14768. sz. a. kelt kegy. kir. udvari rendelettel megadatván, az alapítók 1862. nov. i9-ikéu kibocsátották a részvények jegyzésére vonatkozó felhívásukat. A részvénytöke 30,000 írtban állapíttatott meg, mely 300 darab 100 frtos rész vénynyel volt fedezendő. A közönség ezen uj intézménytől idegenkedvén, csak nagy fáradsággal ós rábeszéléssel sikerült a 300 darab részvényt elhelyezni, s azok nagy részét az alapítók voltak kénytelenek megtartani. Az alakuló közgyűlés végre 1862. dec. 12-ón megtartatott, s elnökké Nagy Ignác választatott meg, a kinek az engedély kinyerése és az alapszabályok jóváhagyása körül nagy érdemei voltak, mig a társulatnak anyagi részről való létrehozásánál Bermüller Józsefnek vannak elóvülhetlen érdemei. Nagy Ignác az elnökséget nem fogadván el, az 1862. évi dec. 21-én tartott gyűlésen elnökké Woiía József választatott meg, ki e tisztét 24 éven át viselte. Ugyanezen gyűlésen megválasztatott az intézet pártfogójául gróf Esterházy Pál s a 15 választmányi tag. A rószvónytársulatot az 1863. jan. 10-ikón tartott közgyűlés mondotta ki végleg megalakultnak, s működését 1863. február 1-én megkezdte, s már ez évre 3 frt 50 kr osztalékot adott részvónyenkint. A társulat üzletköre kiterjedt betétek elfogadására ós gyümölcsöztetésére, ingatlanokra kölcsönök-, ingó értékekre előlegek adására és váltók leszámítolására, s üzletében mindig a legnagyobb szoliditást követte, ugy hogy az 1873. évi általános üzleti válság semmi részben sem érintette, mig a 70-es évek elején nálunk is gombamódra megszaporodott többi pénzintézetek mind elbuktak. A társulat üzletköre folyton tágult, a bizalom irányában folyton erősbödött, s midőn 1887-ben 25 éves jubileumát megtartotta, már egy erös intézeté volt kifejlődve. A fejlődés azóta is folyton tart, s üzletköre folyton terjed; 189Ü óta hoszszabb lej áratu törlesztéses (amortizatíonális) kölcsönöket is ad, mely által s az által is, hogy a többi kölcsönöket is 6 %-ra adja, a messzebb vármegyék hitelkereső közönségét is ide vonzotta, s jelzálog kölcsöneit nagyban szaporította. A közbizalom is folyton emelkedik az intézet irányában, mit igazol azon körülmény, hogy a betétek a mult 1893. óv végén 2.714,386 frt 27 krt tettek. Az intézet egyik alapító tagja a pár óv előtt alakult: „magyar takarékpénztárak központi jelzálogbankjáénak s az osztrák-magyar bank egyik ni"ilókhelyül intézetünket jelelte ki s bizta meg. Az intézet a részvényesek várakozásának is megfelelt, mert már régebb idő óta 30—60 frt közt váltakozott az egyes részvények után kifizetett évi osztalék, jóllehet az intézet köz- ós jótókonycélokra is mindig tetemes áldozatokat hozott s az utóbbi években az évi osztalék már állandóan 50 frt, majd legutóbb 60 frt volt. TÁRCA. Faluvégi három nóta.*) Szövegét és zenéjét irta: Pap Zoltán. Rigó nóta.Sárga rigó a diófán de hangos, Ez a kis lány jaj de kényes, de rangos. Azt mondja a rigó : Kemény ez a dió. Nézegeti, de nem % bántja Mégis hangos a nótája. Nem tudja a dió, Mit fütyül a rigó, Hogy is tudná, héj ! a mikor Aristomban ül szegény, Nem jut hozzá a rigó fütty, Se a harmat, se napfény. Sárga rigó a diófán de hangos, Az én rózsám jaj dé nagyon haragos! Azt mondja a rigó : Keserű a dió! Nézegeti, nézegeti, Minek nézi, ha nem eszi? Hátha még a rigó Tudná,, a csók mi'jó? ' Hej csak akkor fütyülne még Igazában, hangosan Egy csókért és mind megenné, Valamennyi dió van. Hallod-e te hetyke legény. Hallod-e te hetyke legény, Ne kerülgesd azt a lányt. *) Szerzőnek legutóbb megjelent da WusseAzért mondom én azt neked, Hogy azután meg ne bánd. Tilos itten a határ, Tolvaj a ki erre jár, Pandúr az én fokosom. Jó lesz innen odább menni, Kár lesz velem kikezdeni, — Aszondom. Te meg rózsám, hogy ha szeretsz, Ide legyen a szemed! Ha megosztod a nézésed, Jómagád is elmehetsz. Nem vagyok ón teneked, Az ötödik kereked; Édes, Tanyád vagyok én! Ha nem vagyok, ne is legyek, Vedd le rólam a szemedet, — Idején. Szedni szokták a rózsát. . Szedni szokták a rózsát, Nem pedig aratni, Nincs itthon a galambom, Nem szabad mulatni, De ha irna levelet, Hogy mulassak mindég: Egy percig is mulatni. Hej 1 dehogy is tudnék! A ki szeret, mindig csak Babájára gondol, Nem szeret az megválni, Ilyen édes gondtól. Ilyen édes gondolat Szállott a szivemre, Ne fújjatok cimborák A mulatóhelyre. Ismét a női szívről. (Karcr-lat.) — A > Pápai Lapok* eredeti lárcája. — Már tudniillik azért mondom „ismét a női szívről", mert nem régen éppen eme lapok hasábjain, egyik barátom szintén a női szívről mondott egyet-mást, egy kis katonai történet fátyola alatt; többi közt mindjárt azt mondja: „a női sziv egy örök ós megfejthetlen talány", a miben már sokan a férfiak közül igazat adhattak neki, mert már többektől hallottam. S miután én is igazat adok neki, s minthogy ón sem akarom szó nélkül hagyni a női sziveket, ennélfogva egyet-mást, ami szivemen- illetve nyelvemen fekszik, hamarosan megeresztem, mert még hozzá éppen olyan „lucskos őszi este" van, a mely, a női szivekről értekező barátom szavai szerint, nagyon alkalmas ilyen thémára. Mivel pedig most véletlenül éppen túl barátságosan szakad az Isten áldása, azért talán az én tollam alatt igen is eláznak majd a női szivek, illetve csak eláztatom azokat. — J3e azért talán nem veszik tőlem rossz néven kedves hölgyeim — ha t. i. valamelyik eltalálná olvasni —, mert hisz nem éppen rossz körte az, a melyen sok darázs „foga" rág. Ilyen körte (már t. i. talán nem éppen rossz) lehet a női sziv is, mert igen sok darázs rágódik rajta; csakhogy valamivel keményebb lehet, mint pl. a császárkörte, mert már sek férfi-darázsnak beletört a foga. Csak az a szerencséjük kedves hölgyeim, hogy ugyan a kellő ihlettsógem és érzékem megvolna a női szivek iránt) de Jx<m rendelkezőin, a kellő költői eröyel. iL % amaz ékes szavakkal és közömbös higgadtsággal, hogy mindazt eltudnám mondani, illetve elkarcolni, a mi a női szivekről szivemen fekszik ; éppen azért, mert ugylátszik inkább csak a szivemen, mint a nyelvemen fekszik. Hogy a kellő poétikus külső formaság aunyira a mennyire tőlem telik meglegyen, azon kezdem, hogy: Elbájolón, szerelemittasan borult a halovány ezüst hold a végtelen, csendes sima tóra, ós kíváncsian meresztette ki göncöl szekere görbe rúdját a távol hegyek sötét ormain, — ha talán nem elég elegikusan ós a helyzet fenségéhez méltóan fejezem ki magamat, azt kérem annak betudni, hogy poéta nem vagyok, legfeljebb olyan fűzfa-poéta; hanem egy egyszerű érző kebel — csak a hullámok gyenge moraja vegyült bele néha az „0" még gyengédebben suttogó, de sokat mondó ajkmozdulataiba és kis szivének ideges dobogásába. A máskor oly szépen csengő nyelve elakadt, de kigyuladt szemei, merev tekintete ós dobogó szive — mert t. i. női sziv volt — annál érthetőbben beszéltek, illetve hallgattak. Hogy fenségesebb legyen a kép, megjegyzem, hogy magam is hallgattam, meglehet, hogy az ón szivem is dobogott, — az pedig csak egy hideg férfi sziv, — de azt nem hallottam; végre hogy a rózsának tövise is legyen, vagy más szóval magyarán, hogy az ideális staffagenak reális háttere is legyen, hozzáteszem, hogy mögöttünk néhány lépésre eme női sziv gondos őrangyala, garde de dame, terjesztette ki vóaő=-szárnyait. (Kérem a szárnyakat nem félremagyarázni.) Szó ami szó, a sok némaság, meg egyéb mellékkörülmény, vagy mondjuk inkább főkörülmény alapján ón, mint aki szintén megakartam fejteni ama már ősidők óta megfej thetlen talányt — a női szivet —, (jóllehet, nem öndicsérecből mondom, értek a talányfej tóshez, már t. i. a „Blaue Donau"-ban levőkhez) azt hittem, hogy kitaláltam, miért oly néma és átszellemült eme női sziv ? . . . Mult nap nap után, ismét az előbbeni költői hangulatú szavakkal élve, ugyancsak olyan szépen ós olyan balaványon, sőt ón azt állítom, hogy még halaványabban fürdött a — hogy teljesen a kellő hangulat magaslatára emelkedjék —- még ezüstösebb hold a még csendesebb tóban, a göncöl szekere is, meg a sok millió csillag a.iermészet szigorú törvénye ós rendje szerint árasztotta szerelem gerjesztő fényét „0" reá; de szemei már nem voltak a régiek, mert egyáltalán nem voltak régiek; szive sem dobogott már ugy, mint akkor, mert a sziv talán nem is arra való, hogy dobogjon vagy lüktessen, mint a hogyan az anatómiában tanultam, — gondolom, hogy ott, — hanem hogy hideg maradjon, hisz azért sziv; gömbölyű ajkai nem voltak oly némák, talán nem is arra valók az ajkak, hogy némák maradjanak, — az igaz, talán épen arra valók, hogy eme nagy és nehéz talányt megfejthessük ; szóval oda lyukad ki a dolog, hogy ugyanazon női sziv hasonló körülmények között ugyanazon lónynyel szemben egészen más alakot mutatott; s épen azért, mert az ember sohasem tudja, melyik tulajdonképen az igazi és őszinte megnyilatkozása a női szívnek, s miután általános szabályt arra nézve, hogy kell a női szívvel elbánni--