Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-09-23

am. 38. szám, Páfpa^l894. szeptember 23; Megjelenik ^ ml n den vasáru a p. Közérdekű sürgős közlésekre koroukinl ve 11 dkivüIi szúmok is adatnak ki. Bérmeptétlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. V A.lapnak szánt közlemények a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór •* utcza 969. sz.) küldendők. x , PAPAI LAFOL Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij el őr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalaim (Kühn Mór fiai hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ (jjj Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ^ Az ember visszatér mindig első szerelméhez — ez a gyakori használat által egészen banálissá lett francia köz­mondás jutott eszünkbe, midőn a vizügyi bizottság legutóbbi-.-órtekezletérjl. érte­sültünk. Artézi kut, próba furatások s : egyéb tervezgetések után is csak vissza­kerültünk oda a honnan kiindultunk, a Tapolcza forrásához;; A mi ezen , legtermészetesebbnek látszó viznyerési módnak tekintetbe vé­telétől a közgyűlést s az ez által ki­küldött bizottságot visszatartotta: az a, sokak által legyőzhétlennek állított ne­hézség volt, hogy a víznek T f apolczafőtől Pápára vezetése, a Tapolczafő és Pápa közötti malmok jogába ütközik s éppen ezért nem lesz a vízvezeték ilyen formá­ban keresztülvihető.. Az itt volt Walser cégnek igazga­tója ennek ellenében kimutatta, hogy a vízvezetéki célokra elvonandó vízmennyi­sége — még- ha ujabb források nem uye­retnének is — alig képezi a víztömeg­nek 4"| 0-át, mert a tapolczafői források az ő- hozzávetőleges- számítása szerint legalább 500 liter vizet adnak másod­percenkint, a város' szükséglete pedig csak legfölebb 20 liter másodpercenkint. Török János mérnök ur szerint ez az arány még kedvezőbb, mert az általa évek során át tett vízmérési kísérletek szerint' a Tapolcza források másodpercen­kint 7—800 liter .vizet adnak, a minek a kívánt 20 liter alig 3°/ 0-a,. Ez a csekély vízmennyiség elvon­ható volna a forrásnál anélkül, hogy a malmok azt csak legkevésbé is éreznék; de ugyancsak a Walser cég igazgatója a vele volt mérnök számításai alapján kijelentette, hogy ez a 3"|„ is megnyer­hető, ugy hogy a ^nalmokra nézve tel­jességgel semmi vízmennyiség nem fog elveszni, a Tapolcza-forrás medrének tisztogatása s a forrás melletti malom zsilipjének ugy construálása által, hogy a vizből a zsilip mellett ne folyjon el semmi se. Egyszóval a malmok a víz­vezeték elkészülése után is olyan erővel dolgozhatnak, mint jelenleg. Nem a Walser cég az első, mely a Tapolca viznek a forrástól egyenesen bevezetését ajánlja; a Weisz cég, Beke József mérnök, Bierbauer jószágkormányzó urak hasonlólag ezt .ajánlották, s azt hisszük, hogy ha kishitűség előre erőt nem vesz a közgyűlésen és a bizottságon, már a vízvezeték ezen az alapon régen létesülhetett volna, — föltéve természe­tesen, hogy a Tapolcza vize egészségi szempontból kifogástalan, a mit a leg­közelebb megejtendő analyzis fog eldön­teni. • Millenáris kiállítás. — Kiállítani mozgalmak a győri kerületben. — Győrből írják lapunknak a követke­zőket : A győri kerületi bizottság területén igen komolyan veszik a munkát minda­zon tényezők, kiknek gondoskodására a kiállítás ügye bizva van. A kerületi bizottság igen élénk leve­lezést tart fenn a helyi bizottságokkal s nem engedi az ügyeket feledésbe menni. Ahol szükséges, személyesen is meg­jelenik a bizottság előadója, a kamarai titkár s az intéző férfiakat buzditja, lel­kesíti, az ügyeket pedig a gyorsabb és közvetlenebb elintézés útjára segiti. Igy járt e napokban Pápán, lökést adandó az ügyek menetének. A kiállítási mozgalmak képe kerü­letünkben* következőkben rajzolható meg. Győr. A város tanácsa a győri kerület kiállítási segélyalapja részére 3000 frtot (három éven át 1000—1000 frtot) javasol megszavazni. A tanács javaslatát a f. hó 20-án tartott közgyűlés tárgyalta. * Elhatározta továbbá a város, hogy a folyamatban levő k'özópitkezések során gondot fog arra is fordítani, hogy a fel­szerelési tárgyak, bútorzatok mint kiállí­tási megrendelések szerepeljenek. A város előkelő köreiből többen je­lentkeztek, kik a millenáris kiállításra hajlandók díszesebb háztartási és felsze­relési tárgyat helyi iparossal készíttetni s ezzel a helyi ipar kiállítási sikerét elő­mozdítani. E megrendelők névsorát a ka­mara jegyzékbe ve&zi s a hozzáfordulók­nak közelebbi tanácsokkal is szolgál. Győrvármegye 2000 frtot szavazott meg e célra s V4°o-os pótadót vet ki. Győrsziget község három éven át fizetendő 150 koronát szavazott meg az alap gyarapítására. A kerületi bizottság végrehajtó osz­tálj'a a fösipán elnöklete legközelebb ülést tart. A kiállítási segélyalap gyarapítása céljából kibocsájtofct felhívások eredmé­nyét ez alkalommal összegezi a bizottság s egyszersmind megsürgeti az elintézet­len felhívásokat. Ugyanezen alkalommal szervezi az egyes iparcsoportok képviselőivel való érintkezések módját is. Komárom. A komáromi helyibizottság Tuba orsz. képv. elnöklete alatt" legutóbbi ülé­sén előterjesztést tett a kerületi bizottság elnökéhez a bizottság kiegészítése iránt. Kinevezésre javaslatba hozta Ghyczy Dé­nes alispánt, Erdélyi Gáspár megyei fő­jegyzőt, Hittrich József, Reznyák Albert, Domány János városi főjegyző, Vaskó István komáromi, Baranyai Géza kurta­keszii és Balogh Kálmán füssi lakosokat. Megválasztotta ez alkalommal bizottsági jegyzőjévé Hittrich Józsefet. A kiállítási segélyalap céljából a bizottság felhívásokat bocsájtott ki, ha­sonlóképen a megrendelések gyűjtését is buzgó módon eszközli. Szervezte továbbá ideiglenesen a kiállítási irodát is. Felterjesztést intézett a helyi bizott­ság a kiállítási igazgatósághoz, hogy a kiállítása faluban engedtessék mpg spe­cialis komáromi iparcikkek árulása. A komáromi sajtó dicséretre méltó módon támogatja a kiállítás ügyét s lel­kes cikkekben buzditja az iparosokat részvételre. ' . . Esztergom. E város kiállítási mozgalmáról a következő hírt vesszük: Augusztus 5-én, a kir. város tanács­termében találkoztak azon férfiak, akik az ezredéves országos kiállítás helyi bi­zottságába választattak. Mindenekelőtt csupán az előkészületek megtételéről ta­nácskozhattak, főleg azon körülményről, miként lehessen minél több ós több pénzt a kiállításban résztvenni akaró, szegé­nyebb iparosok számára előteremteni? Remélhető, hogy a megyei ós városi ki­tűnőségek élére áll a hercegprímás, Met­ternichné hercegasszony, a megyei és városi képviselők, a kik egyéb adomá­nyaikon kivül még külön megrendeléssel is segítenek az iparosok kiállítási törek­vésein. Igy pl. a hercegprímás egy szó­széket rendel meg, — melyet Neumayer Károly müasztalos készítene, de ugy volna kiállítva, mint a hercegprímás ren­delmónye. Több hasonló dolgok megbe­szélése után a tanácskozmány véget ért. A helyi bizottság a jegyzőkönyvét mindezideig nem terjesztette be s igy részletesebben a történtekről nincs tudo­másunk. Pápa. A pápai helyibizottság a városhá­zán rendezett be kiállítási irodát, hol minden felvilágosítással szolgál az érdek­lődőknek. A kiállítási segélyalap gyűjtése cél­jából a felhívásokat kibocsájtotta s meg­rendelők gyűjtése végett is tett lépéseket. Apípai fölmivesiskola igazgatója, Székely István kijelentette arravaló kész­ségét, hogy a helybeli iparosoknál az iskola részére különféle felszerelési tár­gyakat rendel meg kiállítási munkákként. A kerületi bizottság előadója pápai utja alkalmával az iparosok pápai vezór­fórfiait az ügyek lelkesebb vitelére buz­dította. Illetékes helyen kilátásba is he­lyezték, hogy Pápa város legutóbbi, rosszul informált, vagy informálás nélkül hagyott közgyűlésének téves határozatát törekesz­nek megváltoztatni, ugy hogy a város nagyobb összeget vesz fel a folyó évtől kezdve 3 éven át költségvetésébe a mil­lenáris kiállítás kerületi segélyalapja ja­vára s ebből pápai iparosok fognak se­gólyeztetni. A hangulat a kiállítás iránt nem rossz s feltehető, hogy Pápa méltó helyet foglal majd el a kiállításon. A pápai hires pipagyár például egész kis gyárat szándékozik -kiállítani, mely valósággal működésben lesz a kiál­lításon. Veszprém. A veszprémi helyibizottság ülésé­ről jegyzőkönyv eddig nem érkezett be. Egyik veszprémi lapban olvassuk a kö­vetkezőket : Az ezredéves orsz. kiállítás Veszprém helyibizottsága dicséretes szorgalommal működik. Az irodát berendezték s Balogh Károly bizottsági elnök most bocsátja ki a felhivásokat, melyeknek az a célja, hogy a bizottság segélyezési alapot te­remtsen ós ebből azon szegény iparosokat a kiállításra szánt műtárgyaik elkészíté­sében segélyezze, a kik e nélkül nem volnának képesek részt venni a kiállításon. Tata. Tatán a helyi bizottság ang. 3l-én tartotta legutóbbi ülését, ez alkalommal kibocsájtotta a segélyalap gyűjtésére szol­gáló felhivásokat, érintkezésbe tette ma­gát a város elöljáróságával, hogy a városház egyik szobájában a kiállítási irodát felállíthassák. Az irodában minden vasárnap 11 ós 12 között az elnökség és jegyző megadja az érdeklődőknek a kivánt felvilágosításokat. A bizottság kiegészítése végett ja­vaslatot tett a kerületi bizottság elnöké­hez s ajánlotta Beer Antal kereskedő, Aughoffer Adolf, Schönwald M. B., Szarvas Gyula, Diószegi Sándor, Szabó József, Bugyi István, Fischer Károly, Kugel­mayer Ede, Neumann Márk és Mihályi Béla kinevezését. Végül elhatározta, kogy Kisbéren albizottságot szervez s e célból Baur biz. jegyzőt ide kiküldötte. Felhívás. Az 1896-iki ezredéves országos ki­állítás kereskedelem-, pénz- és kitelügyi csoportjának előmunkálatai immár any­nyira előre haladtak, hogy rövid időn a szükséges terület megállapítása s az épületek tervezése fog sorra kerülni. Ez azonban nem lehetséges mindaddig, mig a csoport programmjának keresztülvitelé­vel megbízott végrehajtó bizottság nem ismeri azokat az anyagi eszközöket, me­lyek a költségek fedezése tekintetében rendelkezésére állanak. Fölkérjük ennél­fogva mindazokat, akikhez a csoportbi­zottságnak 1893. december hó 30-án tar­tott összülóséböl kifolyólag felhívást in­téztünk az iránt, hogy a csoport kiállítása költségeinek fedezéséhez járuljanak, va­lamint általán mindazokat, akik a keres­kedelem-, pénz- és hitelügyi csoport-, által közvetlenül érdekelve vannak: az ország kereskedőit, kereskedelmi vállalatait, pénz­intézeteit és biztosító-társaságait, szíves­kedjenek hozzájárulásuk iránti nyilatko­zataikat folyó évi szeptember hó végéig a kiállítás igazgatóságához beküldeni. A magántisztviselők országos nyugdijegyesüíeíe. *) A nemzetek jólétének egyik leg­hatalmasabb tényezője a kereskedelem és ipar. A történelem is tanúsítja, hogy mindenkor ama nemzetek voltak a leg­elsők, a melyeknek viruló kereskedelmük TÁRCA. Olyan igen ritkán látlak .. Olyan igen ritkán látlak, Még^ is mindig előttem vagy, — A te édes szent emléked Engem, el, egy percre sem hagy ... Szivem minden dobbanása Kedves neved hangoztatja, Imádott lényedből leszen Lelkem minden, gondolatja, Veled száll el minden órám, Tied'az egész nappalom, S ha álom zárja be szemem, Élőmbe hoz őrangyalom: S belőled lesz legszebb álmom; Mely álomban mennyben vagyok — Hol rám az üdvösség napja Szerető szivedben* ragyog . .. Oly igen közel vágy .hozzám, Még is olyan nagyon messze ... Melyben a szivemen látlak, Olyan boldog idő lesz-e ? Egy kis madár kisérőjeul. ; Ha-olykor iánatos szivét , Fölviditja e ; kis madár, Legőszintébb barátjának Örömében nem lesz határ ... S ha múltjáról énekelve " FijÓ könyny.et csal szemébe, Bánatos kis dalnokáról Jussak én is maid eszébe! Kapáosy Dm§, Ellentétek. Kezdhetném olyan formán, hogy: A gyöngyszin-tapétás, megyszin-vi­rágos boudoir, a tündertitku kis fészek egész levegője gyönge ibolya illattal van telítve . . . írhatnám továbbá, hogy: ... a kis terem langy-meleg illatos levegője milyen behizelgöen, mámoritólag hat az idegekre . . . Miért is ne Írhatnám ; hiszen betü­röl-betüre ugy van. Csak az igazságot mondanám. Hanem mindennapi történetem foly­tatásához aligha illene oda ez a cukros­vizes kezdet ?! Gyöngyszin-tapétás, megyszin-virá­gos kis fészekben, hitvesi szeretet rejtett titkos tanyáján hiába is várnak idylikus, ábrándos történetet tőlem ... II. Oda omlik az* asszony szép terme­tével a férfi lába elé. Mint a kinek ereje fogyatékán van, mint a kit teljesen meg­tört a csapás; odavágja magát egész hosszában a hitves elé, átkulcsolva annak térdét gömbölyű karjaival.. Keble zilál, egész teste vonaglani látszik, ajkat, melyekből ugy tetszik, hogy az utolsó csepp vér is elfutott, megre­megnek; Szende kék szemeiből sürün patak­zik a könyár. Egész lényén minden vétkei, összes bűnei megbánásának jele látszik, a mint zokogásba fúló hangon könyörög, rimán­kodik a férj bocsánatáért; ki nyíltan, egész meztelenségében tüntette fel előtte hűt­lenségét, ki a könyőrület legkisebb szik­rája nélkül vágta arcába gyalázatát. Mig az asszony ott fetreng a földön, a férfi arcán hideg mosoly ül. Érzi ugyan, hogy a szive összeszorul fájdalmában, hogy kezei ökölbe szoiuinak a kíntól, de egyetlen arcizma sem mozdul meg. Tapasztalja, mily megerőltetésbe ke­rül megtartani látszólagos higgadtságát, hogy minden tagja vibrál, de mocsokta­lan lelkületében valami titkos hang inti. Ha férfinak tartod magad,- légy férfi. Ez az asszony mindvégig hü marad szere­péhez, legyen erőd neked is végig ját­szani a tiédet! Pedig észbontóan szép az asszony. Egész lényén bűbájos varázs ömlik el, amint el-elcsuklő hangon esdi a férj bocsánatát. — Rossz voltam, nagyon rossz: be­vallom ! Nem vettem figyelembe szavaid, nem hallgattam intéseidre, eltévedtem. Elismerem, hogy elhagytam a biztos ta­lajt, síkos lejtőre léptem s elbuktam. Bu­kásomban sár tapadt reám, sár, melytől megvetéssel fordul el az ember, mit le­ráz még sarujáról is. Kárhozatba, rohan­tam ; a pokol elfeledtető velem menyor­szágomat. — De nem csak elismerem bűnöm, szánom, utálom egyszersmind s hozzád könyörgöm: emelj, óh emelj fel magadhoz engem bűnös lelket. Bocsáss meg, engedj megtisztulnom. Eskümmel' fogadom: szivem egyedül a tied lesz • .! Iszonyú kin az, a mi a férj keblében dul. Iszonyú lelki erő az, mivel uralkodni tud magán. A belső hang osak inti: Légy férfi I Lehajlik a minden izében remegő nőhöz, felemeli fekvő helyéből. Az asszony ott áll előtte, mint egy bűnbánó Magdolna, szőkefürtös haja oda hanyatlik keblére. A férj szenvtelen hangon kezdi: — Jobb lesz ugy asszonyom! Ne térdepeljen előttem, ne vesztegesse kö­nyeit, ne pazarolja frázisait. Láttam ón ehhez hasonló jeleneteket már jobb szí­nésznőktől is. — De meg számtalanszor játszotta keresztül ön is asszonyom. Hi­ába minden! — Volt idő, hogy hittem könyeinek, szentnek tartottam mézédes szavát, vakon biztam esküjében, fogadá­sában. Csalódtam mindannyiszor. Hittem, bizalmam kijátszotta, rászedte rútul. Most már hiába köny, frázis, bűnbánó arc . . . minden. A mit ön beszól, annak hitele nem több a dajka-mesénél; hűsége, mint már annyiszor, most sem élné tul virá­gait j szerelme nem tartana tovább a pille életénél, ideig óráig! Hagyuk e ko­médiát ! Utunk e pillanattól ketté vált, szakítsuk szét e fonalat. Menjen ön a maga utján. Virágos az eleje, ne törőd­jék a végével, ha már azt választotta. — Egyszerűen asszonyom: már késő ! in. A nö magára maradván, fölvetette fejét pajkosan. Odaszaladt tükréhez, szét­csapzott haját rendbe szedte, ruháját meg­igazította. Nemsokára eljött a mama. Várakozó arccal közelgett leányához. Mint tört ki a hűtlen asszony ajká­ról a kacaj, csak ugy rengett bele az egész szoba. — Most az egyszer mama — bele kell nyugodnod — nem sikerült. Ennek az embernek hamarább megjött az esze, mint vártam. Hiába szép szó, hiába min­den, nem fog rajta a horog . . Este utazunk! Azután versenyt trillázott az ara­nyos kalitka kis Madarával. Miért ne énekelne ö is ? A kis ma­dár fogva van, mégis dalol. Hogyne fa­kadna az ő ajka is dalra, mikor már szabad ... rv. A férj pedig mikor szobájába ért, oda borult az ágya elé. A játéknak tehát vége. Most már fájhat a sziv, marcangolhat a kin. Szabad folyást engedhet könyeinek. A férfinak is szabad sirni, ha nem látják, lehetnek gyönge percei, de ne tudjon róla senki. A fényes nap egy sugara, a mint keresztül tört az ablakon, ott játszado­zott az ágya felett függő női arcképen. Annak a hűtlen, kacér asszonynak az arckópén, a kit elűzött, elkergetett ma­gától. Feltört kebléből az elfojtott keserv, elfogta a zokogás. — Oh, pedig mily nagyon szeretlek még most is, ón üdvöm, ón angyalom! .. V. Gyöngyszin-tapétás, megyszin-virá­gos kis fészekben, behizelgöen gyönge, mámorító illattal telitett tündertitku bou­doirban, hogy ennek igy kellett történnie?! Mikor ón fiatal leánysziveknek való ábrándos történetet óhajtottam írni! .. —y —n>

Next

/
Oldalképek
Tartalom