Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894
1894-09-09
Megjelenik minden vasárnap. cKözérdekü sürgős közlésekre kunmkint mid ki v üli számok adatnak ki. IS Bór mentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Á lapnak szánt közlemények a . ' szerkesztőségéhez (Jókai Mór TO ufccza 969 * sz> ) küldendők. lap Előfizetési díjak. # Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések f a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór iiaí j ^ hirlapközvetítő iroda) küldendők. js$/7* Papa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztotl közlönye. Pápa, 1894. szept. 7. Egy egyszerűnek tervezett, de városunk kulturális életében jelentékeny mozzanatot képező ünnepélynek leszünk tanúi e hó 10-ikón, midőn a dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése a íenhatósága elatt aíió főgimnasiumnak alapkövét leteszi. Ha visszaemlékezünk arra a múltra, melylyel a főiskola majdnem négyszáz éves fennállása alatt dicsekedhetett: örömmel nézünk a jövőbe, azon reményben, hogy a tanügynek ezen ősi helye városunkban még századokon át. folytatja nemes hivatását s lesz a dunántul ezen részének szellemi központja. Kétszeres ez a remény most, mikor az ezen században háromszor c megújult komáromi mozgalom után a ióiskbla oly szálakkal van kötve városul khoz, melyeket szétszakgatni, a.-főiskola életének veszélyeztetése nélkül nem lehet. Az az épület, melynek emelésén már hónapok óta dolgoznak s melynek alapkövét a jövő- héten — a munka közepette teszik le — Pápa városában nemcsak egy diszes tanügyi épületet jelent, de emlékeztet egy lezajlott harcra, melyben városunk lakossága meghozta a maga áldozatát ugy is mint testület, ugy is mint magánosok, hogy megtarthassa magának azt az intézetet, melynek tönállása bármely városnak büszkesége volna. Most midőn országszerte mozgolódnak a városok középiskolákért, midőn jelentékeny, áldozatokat hoznak, hogy kisebb, vagy nagyobb intézetet nyerhessenek: kétszeres lett volna veszteségünk, ha megfosztatunk a majdnem 400 éves ősintézménytől, melynek eddig szűkes falai közt hazánknak"oly sok jelese, városunknak annyi fia nyerte kikópeztetését. Ez az uj épület, mely a város által megszerzett telken épült, biztosítók nekünk arra nézve, hogy hasonló kísérletek századokra elnémultak, s hogy mi nyugodtan láthatunk egyéb kulturális intézeteknek felállításához, mert nem lesz munkánk hiábavaló, a meglevőt nem vonják el tőlünk. Épen ezért üd^özöljiik^z~alap«kőletétel napját, mint olyat, mely városunk haladásában és fejlődésében egy ujabb kimagasló pontot jelez. Városi közgyűlés. — 1894;. szept. 3. — A költségvetés letárgyalására kitűzött közgyűlés nem tartozott a népesebbek közé; alig 25—30 városatya jelent meg, minek oka talán abban keresendő, hogy költségvetéseink reálisak, néhány év óta alig történik rajtuk változtatás s igy az érdeklődés irántuk nem olyan, minő volna különben, ha egyik képviselő s a másik is módosításokat akarna rajta tenni. Kívánatos volna azonban, ha mégis kissé több érdeklődóst mutatnának ezen közgyűlés iránt a városatyák, mert a költségvetésben az egész város életére vethetünk pillantást s a megjegyzéseknek, javaslatoknak legalkalmasabb idejük épen a költségvetés tárgyalása alkalmával van. Az ülés lefolyása a következő volt: Szokoly Ignác elnöklő h. polgármester üdvözli a képviselőtestület tagjait s a jkv hitelesítésére dr. Fenyvessy Ferenc, dr. Antal Géza, Bognár Gábor, Gáspár Gábor és Nehman Gábor városi képviselőket kéri föl. Napirend elölt interpellál Bognár Gábor a vízügyben; ugy van értesülve, hogy a vízvezeték igen sokba fogna kerülni, s arról is értesült, hogy artézi kutfuratók jártak városunkban, kik előnyös föltótelek mellett hajlandók volnának artézi kutakat fúrni, kéri a h. polgármestert, hogy ez ügyben mielőbb intézkedjék. H. polgármester megígéri, hogy a vizkórdést a jövő közgyűlés tárgysorozatába föl fogja vétetni. Horváth Lajos elvárta volna, hogy h. polgármester az ügyrend értelmében közvetlenül a jkv felolvasása után jelentést tesz az előző ülés határozatainak miként történt végrehajtásáról, igy nevezetesen a keramit- és aszfalt-rószvónytársulatokkal a szerződés megkötéséről, a Jókai Mór utca tervbe vett kövezéséről; nehezményezi egyúttal, hogy Gyurátz Ferencnek indítványa, melyet az előző gyűlés ezen g yűlés napitjndjére kitüzetni rendelt, nincs fölvéve a tárgysorozatba. Szolcoly Ignác és Szenté János fölemlítik, hogy a szerződés az aszfalt-részvénytarsasággal megköttetett, a kerámiaigyárral azonban megköthető nem volt, minthogy az utóbbi gyár képviselője a 7 frt egysógárt nem tartotta társulata részéről elfogadhatónak s 7 frt 30 krnak a szerződésbe fölvételét kérte, mely öszszegböl 30 kr megtérítését a város az államvasutaktól a maga részére kérvényezheti. Lamperth Lajos főjegyző Gyurátz Ferenc indítványának a tárgysorozatba föl nem vételére vonatkozólag általános élénk derültség közt megjegyzi, hogy ő fölakarta venni az indítványt a tárgysorozatba, de h. polgármester visszatartotta azon indokból, hogy akkor „sok lesz a tárgy". A derültség csak fokozódott, midőn ezt az állítást h. posgármester félreértésen alapulónak jelentette ki. Kisebb ügyek. Ezen előzmények után a napirend tárgyalásába bocsátkozott a képviselőtestület, s elhatározta egy gőzfertötlenitö készüléknek 450 frtórtmeghozatását; szemétkihordó városi fogat beszerzésére vonatkozó indítványt elfogadta s a városi tanácsot a szükségesek megtételére utasította; tudomásul vette Szentes város átiratát egy magyarnyelvű katonai akadémia felállítására teendő alapítvány tárgyában; elfogadta a gummipuskákról alkotott szabályrendeletet a büntetés maximumának 50 írtról 20 frtra leszállításával; elhatározta, hogy a városi tanácscsal kérvényt intéztet a minisztériumhoz egy közkórház felállítása végett; a napszámos lakásokra vonatkozó indítványt tanulmányozás céljából kiadta a városi tanácsnak; ugyanezt tette a sertésvágóhíd létesítésére vonatkozó inditványnyal, mely azonban már némi vitát provokált. Biió Károly ellene van annak, hogy a sertések is vágóhídon ölettessenek le s a helybeli hentesek megkárosítását látja a tervezett szabályrendeletben. Tevelen nem kell a leölésért külön dijat fizetni s igy a teveliek olcsóbban mórhetik ki a hust; ha a szabályrendeletet meghozzák, ő is Borsos-Győrön öli le a sertéseket s ugy szállítja haza. (Közbekiáltások minden oldalról; csak tessék !) Bermüller Alajos a szabályrendeletet a magánosokra is kitérj esztendőnek óhajtja. A képviselőtestület azon megjegyzéssel, hogy e szabályrendeletet csak a közhaszjiá!atra_^zánt sertéseknek vágóhídon leöletósét rendeli el, kiadta az ügyet költségvetés beterjesztése céljából a városi tanácsnak. A milleniumi kiállítás helyi bizottsága kérvényt ad be a képviselőtestülethez, egy kiállítási pénztár dotálása iránt, melyből a bizottság kiadásai s a szegényebb iparosok segélyeztessenek. Hanauer Béla nem hajlandó ilyen általános segélyezésbe belemenni, hanem nyújtsanak be az egyes segélyre szoruló iparosok kérvényt s a képviselőtestület ezeket segélyezze. Szokoly Ignác h. polgármester fölvilágosító megjegyzései után Horváth Lajos, utalással arra, hogy nem csak az iparral vesz részt városunk és vidéke a milleniumi kiállításon, de gazdasági, művészeti s rógiségi stb. tárgyakkal is, a kór vénynek a jövő közgyűlésre napirendre kitűzését ajánlja, hogy igy a többi bizottságok is fordulhassanak a képviselőtestülethez s ez is tájékozva legyen a nyújtandó segély nagyságáról. Xehman Gábor hozzájárul ahhoz, hogy a kél vény tárgyalása a következő közgyűlés napirendjére tűzessék ki, szükségesnek látná azonban leo-alább a bizottsági kiadások fedezésére bizonyos kisebb összegnek megállapítását. Szokoly Ignác mint a milleniumi bizottság elnöke, hasonló értelemben szólal fel. • Hanauer Béla hozzájárul • az utóbbi indítványhoz, melyet a képviselőtestület elfogad, utasítva a városi tanácsot, hogy a bizottsági költségek fedezésére 60 frtig terjedőleg utalványozzon. Bognár Gábor ajánlja, hogy a piacon levő domb szállíttassák le szépészeti és forgalmi szempontból. Horváth Lajos az indítványt, mint a költségvetéssel összefüggésben nem állót, a jövő közgyűlés tárgysorozatába fölvehetönek mondja. Bermüller Alajos szerint a jövő tavasszal kezdődő utcakövezés úgyis lejtméretezéssel lesz egybekötve, ez majd megmutatja, megmaradhat-e a kérdéses emelkedés vagy pedig le kell szállítani azt. A képviselőtestület az ügyet a jövő közgyűlés napirendjére tűzi ki. Költségvetés. Az állandó jövedelmek cím alalt előforduló 14. sz. tételénél fölszólal Bognár Gábor s mivel a kérdéses regále-tőkeosszeg per alatt áll, a kamatoknak az, állandó jövwlehuek közül törlését indítványozza. Szenté János városi ügyész szerint mind addig mig a város e pört el nem veszti, egész jogosan illesztetik a kérdéses összeg a város állandó jövedelmei közé; pervesztés esetén kellene gondoskodni forrásról, a honnan ez visszafizethető legyen. A közgyűlés az eredeti tételt változatlanul meghagyja. A hely pénzszedés és egyéb indirekt adók tételénél az indirekt adók kezelését ellenőrző bizottságba a közgyűlés dr. Antal Géza városi képviselőt választja be. A kölcsöntörlesztés címén fölvett 4060 frtos tételnél fölszólal Bognár Gábor; mivel a csornai vasút tudja Isten, mikor épül ki, a házvételt pedig fölöslegesnek tartja, mert törvényszékünk talán soha se lesz; a tétel helyébe csak a színházi tartozás után járó törlesztéses kamatokat óhajtja fölvétetni. Dr. Antal Géza szerint, ha a csornai vasút kiépítése a jövő évre remélhető, célszerűbb a tételt meghagyni; a házvétel mellett van s ha tői vényszékre hosszú időre nincs is kilátás, szükségesnek tartja, hogy a városnak alkalmas ponton tere legyen; a ház mint bérház is meghozza a törlesztéses 5*8% kamatot. Dr. Fenyvessy Ferenc előadja a csornai vasutügy jelen állását s biztos reményét fejezi ki az iránt, hogy a vállalkozók még e hóban, az 50,000 frb óvadékot leteszik, s a vasút építésének mi sem áll útjában. Dr. Koritschoner Lipót szükségesnek tartja jkvbe is fölvétetni, hogy azon esetre, ha vasút kiépítése bármi okból késedelmet szenvedne is, az e cimen fölvett összeg semmi más célra fordítható ne legyen. A közgyűlés a költségvetési tételt ily értelemben változatlanul elfogadja, A városi rajziskola költségénél fölszólal Dr. Antal Géza, s fölhozza, hogy a képviselőtestületnek mintegy öt óv előtt hozott határozata egy utcának Zimmermann utcára elnevezésére s a rajziskola TÁRCA. Ur. Azt mondja apja, hogy: „tanul"; Tanára: „alig valamit". Mindegy! csak átaluszsza ép — Akár hogyan — osztályait, iS „megérve", felkerüljön majd Az egyetemre: ez a fő! Mert apja ugy végezte el:. Ur lesz, azért is ur lesz ő I S lehetne más e szép hazán, Hol él az ősi büszkeség S „emelt fővel jár ép manap, S hol megvetett a munka még? Lehetne más-e, kérdem, mint * Prókátor vagy tisztviselő ? Föl hát, az egyetemre föl: Ur lesz, azért is ur lesz ől Ipar? — ej, ez utolsó itt! Ki fog egy „majsztér"-rel kezet? 0 Magát közöttük megszedi Hem egy, de számos — meglehet; , Csakhogy legyen bár Krőzns is, Minálunk nem — előkelő. No rajt, az egyetemre föl, Ur lesz, azért is ur lesz ő! Kereskedés ? .. hisz ennek már 'A puszta gondolatja faj! Magyar flu kalmár legyen: „Rőfös lovag", vagy „speceraj" ? Hős Bendegúznak vére, hogy' Lehetne liszt-kereskedő? -Föl hit, az egyetemre föl: XJr Itas, taért ii ur IMI 61 Az apa „téns" csupán, szegény! S hát fia is csak az legyen ? Hisz akkor ez a vén világ, Soha előre nem megyén! Legyen „megyés ur", vagy pedig Nagyságos népképviselő ; S ki tudja ? . . lám Wekerle is . . . Ur lesz, azért is ur IOBB ő 1 „Szakemberekre van szükség 1 ' Mondják s mit értnek ez alatt? Gépinzsellért és chémikust: Aféle „jobb" — munkásokat. S ezért tanuljon ? . .. hisz „tanult" Ember lehet több — B ez a fő! — Teszem föl szolgabíró is . . . Ur lesz, azért is ur lesz ő! Igaz : gyakran nagyon bajos ; — Mert hát az a protekció! — Elvégez mindent, doktor is, Hozzá a diplomája jó; Azért mégis csak évekig Tiszteletbeli körmölő . . . Sebaj! az egyetemre föl: Ur lesz, azért is ur lesz ő! Mert bárha ingyen körmöl is, Fogyasztva kisded örökét: Mindegy! de kéreg nem lepi Finom, lágy, uri tenyerét. És bár fején dór látható: Előtte áll a szebb jövő, S minden nyomor dacára is Csak ur, azért is ur csak ől Vjvity Ma, Coco. — A >Pápai Lapok* számára — irta: Troubadour. Azt mondják, hogy naivitásom végtelen, úgyszólván nevetséges. Majd Önök lesznek szívesek e fölött Ítéletet mondani. De kérem, olvassák el elejétől végig ezt a históriát, mely, esküszöm, nem volt életem legcsinosabb, annálkevésbbé legmagasztosabb episódja. Egy szerelmi história, igen, Önök kitalálták, de azért újra kérem, olvassák el, dacára ama rossz, mondhatnám gyalázatos hírnévnek, mely az ilyen fajtájú alkotásokat megelőzi. Biztosithatom Önöket, hogy ha ez, melyet elmondandó vagyok, nem sokkal banálisabb, mint a többi, meg van az a nem kicsinylendö érdeme, hogy meglehetősen rövid. Huszonhat éves koromban szerettom, imádtam egy angyalt, kinek Zsófi volt a neve. Szerelmem ragyogó, napsugaras korszakában nagyon zokon vettem imádottam szüleitől, hogy nem volt elég distinguált szellemük, leányukat szebb, édesebb, poétikusabb névre keresztelni. Például: Beatrix, Yvette vagy Aglae. De azért mégis őrülten, ész nélkül szerettem s ő is szeretett engem, igen, igen, ő is szeretett engem, bár az én nevem is egyszerűen botrányos. Szégyenkezve ugyan, de kénytelen vagyok bevallani, hogy nevem Max, vagy ha ugy tetszik Miksa. Tetszik tudni, hogy ezt a nevet királyok is viselték s egy cseppet sem génirozták magúkat. De hát én szerencsétlenségemre nem születtem királynak, még grófnak se, s igy határozottan szégyenlem magamat, Ah, most veszem észre, hogy elfelejtettem bemutatni hősnőmet, vagy mint írói nyelven mondani szokás, megrajzolni őt. Pedig ez elengedhetlen föltétele egy novellettenek, mely a halhatalanság számára iródik. Bocsánat. Engedjék remélnem, hogy még nem késtem el vele, nem izgattam fel túlságosan könnyen érthető kíváncsiságukat és nem tettem nagyon erös próbára jogos türelmetlenségüket. Zsófi Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegyének akkor tájt ieggömbölyübb leánykája volt. Nem lehetetlen, hogy e tekintetben egész Dunántul sem volt párja. Orráról nem akarok ós nem is tudok egyebet mondani, mint hogy legjobban megközelítette a Milói Venus orrát mindazon orrok között, melyekben érettségi vizsgám ünnepélyes pillanatától kezdve addig a nem kevésbbé ünnepélyes pillanatig, midőn e história megírásához fogtam, gyönyörködni szerencsém volt. Azt elhihetik nekem, hogy ez a soroksári Venus bizonyos tekintetben fölülmulta á milóit — tudniillik szeméremben. Soha, de soha eleven halandó az ón Venusomat olyan szeri elett deeolletirozott toiletteben nem látta, mint a nagyon elhiivsült görög istenasszonyt. Ha még hozzá teszem, hogy bálvány ómnak ennivaló haja, ennivaló szemei, ennivaló fülei voltak, hogy mindene ennivaló volt és hogy szebben, kecsesebben könyökölt az asztalra, mint a Sixtine Madonna angyalai, Önök bizonyára meg fogják érteni, hogyan bolondultam én bele ebbe az isteni teremtménybe ugy, mint még soha sem költő, sem prózaíró asszonyba bele nem bolondult. Senki sem fog tehát csodálkozni a fölött, hogy Zaótikám saülei, mihamar észrevették azt a lángot, mely árva szivemet tűzvészként emószté. üSTem mondhatom meg — szerénységem tiltja — minő szemekkel nézték magatartásomat leányukkal szemben. Legyen szabad csak annyit mondanom, hogy ez egyáltalában nem volt nekik visszatetsző. Ebben különben nincs semmi meglepő vagy rendkivüli. Ez időben én tagadhatlanul megnyerő külsejű ifjú valók. Hosszúságom megütötte az 1 métert és 80 centimétert és a continens leghetykóbb és legelőkelőbb bajuszával dicsekedhettem. Ezenkívül évi fizetésem 500 frtra azaz 1000 koronára rúgott, a mi Ugyan kevesebb, mint 5000 frt vagy 10,000 korona, de több mint 400 frt azaz 800 korona. Talán nem fogják hivalkodásnak tartani, ha azt állítom, hogy ón nagyon —- sokan azt mondták túlságosan — galans szerelmes voltam. Minden kedden — e napon volt Bambuszné jourja, felöltöttem rémelegáns salonkabátomat, fehércsikos fekete nadrágomat, cylinderemet, egerszürke keztyüimet s ezen kifogástalan öltözékben kopogtattam be Bambuszok kis házának ajtaján. Balkezemben egy mellcsokrot, jobbkezemben másfél font csokoládé bonbont szorongattam, keblem fölött pedig a salonkabátom zsebjóben egy féltucat „Ő", „Hozzá", „Neki", „Tőle", „Kóla" és„Vele" cimü költeményt. A virágcsokor nagy becsben részesült, mert maradványai még jövő kedden is megvoltak egy herendi vagy soroksári vázában. A bonbonokról már nem mondhatom ugyanezt. Nem mintha nem becsülték volna meg őket, de tíz, vagy hogy ne túlozzak, öt perc lefolyása után még maradványainak maradványai sem maradtak fenn, A m,
