Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-01-28

XXI. évfolyam. 4. szám. Pápa, 1894. január 28. X Megjelenik g min den vasáru a p. Közérdekű surjgös közlésiekre kottfiííeiírí TCfttlVivíiH számok is adatnak ki. BérimeiijbeÜen levelek, csak .ismert kezektől fogadtatnak »1. — Kéziratok nem adatnak vissza. Afapüak szánt kö« 1* ;m é n ve k * fop r'r\ x szerkesztőségéhez (Jokai Mór , utcza 969. sz.) küldendők. *Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasájos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérbl||30 kr. A díj előr e fizetendő. Bólyej|*ij mindig külön számíttatik. Az előíftj&etési díjak s hirdetések a lap kijáó hivatalába (Röhn Mór fiai ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ (V Pápa város halóságának és ibbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek in egválasztott k őzlöny e. Ünnepet ülünk, Jókai ünnepet. De mikor Jókai érdemeinek adózunk: a magyar szellem munkásságának adózunk; annak a munkásságnak, a mely ötven éven át lankadatlan lelkesedéssel szőtte, fonta a magyar élet minden egyes alakját kedves eredetiségében, tősgyökeres valóságában feltüntető

1 meséit; annak a magyar szellemnek, a mely Jókai müveiből, irodalmunk legolvasottabb termékeiből, mindig egyképen szól hozzánk.: .szépre, jóra buzdítva a magyar haza érdekében. Más egy Kisfaludy itároly, más egy Vörösmarty, más egy Petőfi, más egy Arany, más egy Jókai dicsősége, de egy balhatatlan érdemük,: a magyar nemzetis népies irodalom megteremtése. Jókai ötven éves írói pályája nemzetünk életének oly szakába esik, melyben annyi a .pirító, büszkitő jelenet, melyben a dicsőség koszorúja mellett ott van bálsorsunk fekete leple, majd a szabadság s alkotmány visszavivása, szellemi s anyagi életünk nagy alkotásai; melyben az irodalom, mely mindig vezetője-volt a nemzeti lelkesülésnek, méltó hangokban fejezte ki a nemzet örömét, bánatát, melyben a nyelv erőben, szépségben emelkedett, tökéletesült ; melyben fölépült nemzeti irodalmunk ragyogó csarnoka, hova sok-sok kincset hordtak össze nem lankadó lelkesedéssel nagyjaink, kiknek egyikén sem akadhat meg szemünk anélkül, hogy ugyanakkor szemünkbe ne szöknék a másik gyémánt ragyogású fénye. S e nagy nemzeti munkában, dicsőségben ott van Jókai is; egy Vörösmarty, egy JPetófi, egy Arany munkássága csak egy Jókai munkásságával egészül ki teljessé a magyar irodalom terén; azon Jókai munkásságával, ki fantáziájának rendkívüli erejével .egy csodás, bűvös-bájos világot varázsol elénk, egy világot, melyben a .gyermek álmai: a dicsőség, szerelem, barátság s önérzet, miket az ifjú képzete .gyönyörtől remegve átfogott; a férfikor magasztos érzelmei, fenséges gondolatai; az aggkor édesbús emlékei; a női sziv boldogsága s szenvedése, öröme s buja a kaleidoskop ezer szinpompáj ában tárulnak elénk, oly világot, melynek idealizmusa s morálja egyaránt nemesijb, egyaránt tanit; azon Jókai munkásságával, a ki mint hazafi egymagában érezte 8 bűvös mesében, melynek lényege mindiga mese, cselekvény, tárta föl az öszszes hazafiak vágyait, reményeit, örömét, bánatát, a kor hangulatát, közérzését mesteri előadásban, melynek minden egyes hangja szivből fakadt, szivhez szólott. S e sziv hálás szeretettel, kitörő lelkesedéssel adózott Jókainak országos jubileuma alkalmával, azon mérhetetlen kincsekórt, melyeket egy félszázadon át pazar kézzel, végtelen bőségben osztott szót első sorban a magyar haza gyermekeinek. De nemcsak a magyar haza, az egész művelt világ adózott e nagy szellem szellemének. S valljon elmaradhatott volna Pápa? Nem. Ott is volt többszörösen képviselve az országos jubileumon, de különösen is részt kór Pápa magának Jókai világra szóló dicsőségében azon egy óv alapján, melyet Jókai körünkben töltött; hisz dicsőségének első alapjait, a lelkesedést s a lelkesedést az irodalom iránt a pápai főiskolai képző társulatban szivta magába; a fölébredt nemzeti szellem hulláma, a mely tovább-tovább gyürüdzésóben Pápát is zajgó lelkesedésre keltette, táplálta, sarkalta az ifjak lelkesedósét, hogy köveket hordjanak a nemzeti Sí fi, * mm irodalom épülő csarnokához* ö a 17 éves Jókai nemes buzgalommal lópett a munkások sorába s Pápán aratta lelkesedósének első aranyát. S Pápa, bár az ifjú Jókainak sólyomszárnya támadt s csakhamar a halhatatlan dicsőség magaslatára szállott, nem feledkezett meg egykori lakójáról: emléktáblával jelölte meg egykori lakását, sietett halhatatlan nevének aegise alatt Jókai körré egyesülni s ennek kezdemónyezésére a városi képviselőtestület általános lelkesedéssel 50 éves jubileuma alkalmával az elsők között választotta meg díszpolgárának s nevezte el azon utcát, melyben egykor lakott Jókai Mór utcának, 'hogy külső jelekkel is hirdesse dicsőségét azon lakójának, a ki magának oly dicsőséget biztositott, a mely nem eshetik a mulandóság hatalma alá, mert azt őrzi az a magyar szellem, mely műveit áthatja, az a nemes hazafi hir, mely az idővel egyre nő, mert Mi zengi tul a bérceket? Mi éli tul az éveket? Minek nem sírja a jövő, Mert az idővel egyre nő ? A hir! S e nagy Jókainak ünneplésére ünnepet rendez ma s általános, osztatlan lelkesedéssel zug végig e szép jubileumi ünnepélyen minden ajakról: áldás életére, fény nevére! Ezen általános lelkesedósben nem feledkezhetünk meg azon férfiúról sem, kinek fáradhatatlan buzgalmához fog fűződni e szép ünnepélyek rendezésének emléke, kit Pápa város törtónetirója mindig azok között fog emlegetni, kik szivük egész hevével csüngtek városunk szellemi s anyagi jólétén s teljes erejükkel munkálkodtak annak megvalósításán: s e férfiú Fenyvessy Ferenc orsz. képviselő, a Jókai kör szeretett s fáradhatatlan buzgalmu elnöke, e szép ünnepélynek megteremtője; az a sok hervadhatatlan koszorú, melyet minden nemes ügy iránti lángrakeltő lelkesedése szerzett neki, egy ujjal szaporodott; s miként a „Jósziv" ünnepély alkalmával „beszédes szemek, áruló tekintetek" fűzték feje köré a nemes buzgalmával összegyűjtött fillérekért a szerencsétlenek, ajkairól fölhangzó hálaadó szavakból a koszorut

} melynek levelei között ott gyöngyöztek, csillogtak a szerencsétlenek letörölt könyei; ugy ma is örvendező szemek, a szép ünnepélyért hálaadó tekintetek fűzik homloka köré.a babérkoszorút, melynek minden egyes levelén ragyogó betűk hirdetik: Élj soká! Dr. Kapossy Lucián.. Emlékezés a Pápán tartott első Jókai-ünnepre. Az 1880. évi j ulius 18-án egy szerény de magasztos ünnepet ült városunk derékintelligentiája, ekkor leplezték le azon emléktáblát, melyet a koszorús irónak, a most már Jókai utcában levő egykori lakóháza falába illesztett a hazafias lelkesedés és hálás elismerés kegyelete. A Jókait dicsőítő ilynemű ünnepély első volt az egész országban. Hisz szülővarosa Komárom is csak a következő évben jelölte meg emléktáblával azon házat, melyben nagy fia először látta meg a napvilágot. S azóta hány hely jelöltetett és hány fog még megjelöltetni Jókaira emlékeztető jel gyanánt. Büszkeséggel jegyezhetjük fel, hogy városunk közönsége mindenkor az eisök között volt a Jókai nagynevónek ünnepléseben. Mire elég tanúbizonyság e város díszpolgárává lett megválasztása, nevéről egy irodalmi- és művészi körnek ós a város egyik legszebb utcájának elnevezése, végre a Jókai ereklyék megőrzésére szánt „Jókai-muzeum" tervezése. A Jókai múzeumban elhelyezendő drága emlékek egyikét mutatjuk be olvasóinknak azon szép levelekben, melyeket koszorús Írónk az emléktábla leleplezés alkalmából Fenyvessy Ferenchez, mint az ünnepély rendező-bizottság alelnökéhez ós Horváth Lajos akkori jogtanáriioz intézett. Jókai*) — félszázados irói jubileumára. — Van-e méltó szó, a mely őt dicsérje, A mindig hivat, igazat, nagyot? Gyönge a lantnak- zengőhurii érce, Hangot a dal ha nevétől kapott; 0 egy nemzetnek örök dicsősége, Hozzá hasonlót hosszú századok, — Mik elmultának, még alig szülének: 'És mégis róla zendül most az ének. 'Milliók ni ve forró dobbanása 'Egyetlen -hanggá válik e napon, S a hódolat,-melynek még nem volt máia: Nagy -nevét zengi milljó ajakon. -Hozzá sovárg a lélek édes vágya, 'Midőn őt 4átja amaz alapon, \Mit oly magasra épített magának, Hogy arról fénye nemzetére árad! És ez a nemzet ünnepelni jött el, Hogy a lángésznek tartson ünnepet, Az égi lángnak, mely nincs fedve köddel. Mely bevilágít hegyet, völgyeket: És megtelik minden sziv szent örömmel, Hogy látja őt egy félszázad felett, Ki életében — már ia halhatatlan : Mert az o

;

fénye :ég — kiolthatatlan 1 JDe -nem hideg fény -ég az ő lelkében, Mely mint a Szirinsz csak felragyog, Hideg sugárít hintve szét az éjben, Mint a hogy szokták ezt a csillagok: Ő fellóbog az istenek -tüzében, Érzései mind 'teremtő napok't Érezzük-hevét <ama sugaraknak, -Melyekből tündérvirágok fakadnak! *) Szavalta maga a Wttff & Jókai-kor Által \t|íi»p tartott Jóiai.armep eliö ttutltalfefe. . Mily pazar kézzel szórja szót virágit: -Romok felett is életet teremt; Lelke még a sírokba is világit, Hogy megmatassa, mi van odalent; A fájdalomból boldogságba kábít; Megvigasztalja a reménytelent, S annak, kit megmart az élet kígyója: Rézkígyót emel éa lesz gyógyítója! . . . Oh volt idő, mikor mély gyászba minden, — Halálos volt a sötét nyugalom. Véltük: elhagyott már az örök Isten. Mi lett az ország? ... egy nagy sirhalom, Megrendült lelkünk az igér'ö hitben: Már azt sem hittük, hogy van fájdalom. A .próféták is mind elhallgatának -Bus éjjelén a-sötét tetszhalálnak. J

S midőn ocsúdva ébredezni kezdtünk, Érezni — hogy fáj! — a ;brlincseket: Megvillant fényes lángesze felettünk, Mint az „Ur lelke a vizek feletti" Szivünk reménye akkor újra feltűnt, Hogy jönni fog újra egy napkelet, S'bár még körülvett minket a nagy éjjel: De ő virrasztott tündérszép mesével. A költészetnek istenerejével Fölszáritá a véres könnyekét; A nemzet sebét gyöngéden köté el: íMuhkában "élt át nappalt, éjeket; 'Majd -könnyezve, majd édes nevetéssel Ébresztgeté az aj .reményeket i És megtanított hinni és remélni, Hogy újra fog még ez a nemzet élni t Álmokat látott, miket elbeszélve, Lelkünket vitte fényes szárnyain; A szebb jövendőt szőtte a regébe: Mi sejtettük azt az ő álmain. El volt Mivüokuek igu wiyh.nl«», Melyről midőn eltűnt a szikla-kin, Miként hajdan az Urnák sírboltjáról, 'Keblünk — éreztük, tetterőre lángol! Oh nagy, csudálatos az Ég kegyelme, Mely nekünk benne egy Váteszt adott! így egyesülve aranyszív, lángelme: A nemzetélet mélyéig hatott; De véghetetlen fennkölt honszerelme Adta kezébe azt a balzsamot: Melylyel enyhített, gyógyított, vigasztalt S lelkünknek nyújtott megterített asztalt. És nyújt ma is. Az istenek kelyhóből Táplálja ma is egyre nemzetét. És Európa az ő nagy nevétől — Ez ünnepen ma hangzik szerteszét, Nem vehetik el szivét nemzetétől, De megcsudálják lángoló eszét: Az örök munka ragyogó léikének Harmóniáján végtelen dics-ének! Oh hozzatok babért ma a dicsőnek Hazám fiai és leányai: Mutassátok meg a jövő időnek, Hogy mi nektek ma — Jókai t Századok után évszázadok jőnek, Kiről akkor is fogják mondani: Ó a magyar faj örök dicsősége, 0 halhatatlan nemzete szivébe'! Komócsy József, A Jókai-ünnepély sorrendje. 1894. évi január hó 2?-én, szombaton este. Jókai Mór tiszteletére a „Pápai Jókai kör" által a.városi, színházban rendezett első HmtSadfa Műsor: 1. j Nyitány, Erkel F. Hunyady László operájából. (1844. január 27-iki első előadás 50 éves jubileuma alkalmából.) Előadják: Csoknyay Erzsi, Kiss Vilma úrhölgyek, — Gráthy Zoltán, Hannig Gyula, Kakas Ferenc, Kemény Béla, Kramaszta Imre, Krancsák József, Rácz Elemér, Steiner Hugó, Tschepen Alajos, Vermes Lajos, Vid Károly, Braun Pál és Steiner Kornél urak. 2. Óda Jókaihoz. Irta Komócsy József, a Petőfi társaság alelnöke. Szavalja maga a szerző. 3. Liszt Ferenc Rapsodia {XII.) Előadja zongorán Kiss József ur. 4. bujába verseimből." Irta Komócsy József. Szavalja maga a szerző. 5. Premiere'. A nősülő ßrj. Eredeti vígjáték 1 felvonásban. Irta Harmos Zoltán, a Jókai kor irodalmi szakosztályának előadója. — Személyek: Tósoki Oesar ministeri fogalmazó — Varga Kezső ur. Zolna neje — Hanauer Sarolta úrhölgy. Bordács orvos — Kis Tivadar ur* Marcsa szobaleány — Hannos Etelka úrhölgy. i II. 1894.! évi jan. hő 28-án, vasárnap. A) Délután 3 órakor. Pápa város képviselőtestületének h&r tározajta folytán, Jókai Mór városunk disz-, polgárának nevéről elnevezett utcának ünnepélyes felavatására f. évi január hó 28-ik napja tűzetett ki. Felkérjük polgártársainkat, hogy ezen ünnepélyre minél számosabban megjelenni szíveskedjenek. Az ünnepély részletei* következőkb«n ilUpitUttak meg i 1. Gyülekezés a városházánál d. u. 2V

2 órakor. 2. Elindulás d. u. 3 órakor. A menet a Fő-utcán ós a Széchényi-téren át vonul a Jókai Mór utcába. 3. A helyszínére érve, a főiskolai dalárda a Szózatot énekli. 4. Városunk képviselőtestülete által hozott határozatnak hivatalos kihirdetése. 6. Ünnepi beszéd. Tartja Gyurátz Ferenc a pápai Jókai kör alelnöke. 6. Az utcatábla megkoszorúzása, a polgári leányiskola növendékei által. 7. Hymnus. Énekli a föikolai dalárda. 8. A menet a sétatér megkerülésével a városházához vonul. B) Este 7 órakor. A ^Jókai-kör" második díszelőadása a városi színházban. Műsor: 1. Magyar nyitány. Premiere. Szerzetté Gúthy Zoltán a Jókai kör zenészeti szakosztályának előadója. Előadják: Csoknyay Erzsi, Kiss Vilma úrhölgyek, — Q-áthy Zoltán, Hannig Gyula, Kakas Ferenc, Kemény Béla, Kramaszta Imre, Krancsák József, ßacz Elemér, Steiner Hugó, Tschepen Alajos, Vermes Lajos, Vid Károly, Braun Pál és Steiner Kornél urak. 2. Arditi „L

1 ",stasi.

u valse brillante. Énekli Szilágyiné \ ©árdossy Ilona urno, a m. kir. operaház,jtagja. Zongorán kiséri Aggházy Károly ur. 3. Jókai Mórok Irta Mikszáth Kálmán. Felolvassa Barthalos Olga úrhölgy. 4. Verdi ^Álarcos bálja" operából. Énekli Beck Vilmos ur, a m, kir. opera-