Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-08-12

fX Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre korouktut rendkivüli s z i't m u k is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogantatnak el. — ' Kéziratok nem adatnak yissza. A.lapnak szánt közlemények a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969." sz.) küldendők. I I^^^^^^^N^ ^^^^^^^ * Előfizetési díjak. . X Egy évre 6 irt - Eél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. J Hirdetések Egyhasábos petitsör térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bólyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalaim (Kohn Mór iiai hirlapközvetitő iroda) küldendők Pá varos hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. ii ii Ha az elmés Phaedrus, vagy a csípős Aesopus élnének és a közelünkben levő< zöld asztalok mellé telepednének, alighanem két ilyen fajta .mese születnék-ihletett és évezred óta becsült tollúk alatt : Volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű várkastély. Fényes kincsek, kívánatos drágaságok voltak abban fölhalmozva. Boldog volt, a ki oda bejuthatott. Két vándorlegény ácsorgott körülötte. Áz egyik volt a Közérdek, a másik a. Magánérdek. Égtek a vágytól mindketten, hogy a palotába bejussanak. Hanem hát mérges portás őrizte annak kapuját; valahányszor .a Magánérdek, a mely jóval szemtelenebb volt társánál, beakart surranni, mindég csúfosan kelletett visszavonulnia. Utoljára azt mondotta a Közérdek a Magánérdeknek: — Kedves cimbora, ez a gonosz Cerberus sebogysem akarja engedni, hogy a palota kincseihez hozzá férjek. Te sokkal csinosabb legény vagy mint én; elegánsabb, tetszetősebb a ruhád is, add ide a köpönyegedet: hadd menjek be vele én. A Közérdek eleinte vonakodott: hogy ez bűn, ez csalás;; de hát a Magánérdek mindig be szokta őt fonni, végre is lekunyorál|a róla a köpönyegét. Persze, 'hogy . beengedték; ellenben a Közérdeket a palota portása elkergette. Szerencsére, a fullánkos Aesopus és az elmés Phaedrus már nem élnek s igy: a zöld asztalok mellől meséket sem Írhatnak. Tényleg tapasztaljuk itt-ott, hogy \a mit a közéleti szereplés a közérdek köpönyege alatt elkövet, az sokszor kellemetlenül bánt. Azt tapasztaljuk, hogy a kinek egy csipet magánérdeke van, az ugy tesz mint a szélhámos kereskedő: óriás reklámmal, ragyogó cégtáblával .árulja a silány, a hamisított portókát. -Milyen kár, hogy Aesopus és Phaedrus már nem élnek. Igy hát nekünk jut az a keserű föladat, bogy vaskos ós keserű igazságokat mondjunk oda embertársainknak. Ha egy kis épitkezésecske kerül a köznek, a magánérdek százkezü polypja ott gubancolja össze magát, ha egy kis hivatalocska üresedik meg, a kor legundokabb-humanizmusa, *protekció-egész szemérmetlenül dicsekszik vele, bogy az ő akarata a közérdeknek tett szolgálat. A stréberség a magánérdek küzdelme és még átlag szerencse, a hol beteges emberi hiúság fejleszti, nem pedig a közvagyonából óhajtott sáp. Mert ne tessék ám megijedni. Tényleg a magyar közéletben azok az igen kínos tapasztalatok sem hiányoznak, mint kivan a magánérdek a köz vagyonára spekulálni. Munkájuk azért veszedelmes, mert titkosj mert aknamunka, mert ha szemérmetlenül piacolni mer, a demagógiával-szövetkezik ós magát a becsületesség érdek nélkül való képviselőjének hirdeti. A magyar paraszt embernek abban a mondásában még legalább őszinteség van, mikor arra a kérdésre: mit tud felhozni a maga igazsága mellett, azt vágta vissza: »Instálom, hozok az urnák egy borjas tehenete. A ki magánérdekei mellett, de olyan színezéssel, mintha a közérdeket szolgálná, menydörög, ha megkérdeztetnék, bizonnyal nem tudna a maga igazsága mellett másként védekezni, minthogy mellette vagyonilag is nagyon angazsirozva van. Bizony a mi közéletünkre igen nagy^ baj, hogy a hol tisztán a közérdeket kellene szolgálni, kufárok alacsonj-itják le ott a becsületes szándékot; mily sokszor egészen másként végződött volna egy-egy közdolgunk, ha á magánérdek szövetkezete csöndes egyértelműséggel nem állapította volna meg a dolgot oly irányban, mely érdekeinek kedvező volt. Valóban nem tudjuk, mi nagyobb baj a közre nézve, az esztelen stróberkedós, mely a polgári bizalom nobile officiumaiórt könyörög, a kilincseket nyitogatva házal és piacon népszerüsködik, vagy az a speculació, mely csak magánérdekért mutatja magát a közélet tevékeny fórfiának. Amaz nem ront, ez pedig befolyásra jutván, valósággal rombol, kerékkötő és balsors. A közérdek köpönyegéről irtunk, de alig fejezhetnék be sorainkat mással, mint azon kijelentéssel, kinek nem — köpönyege: ne vegye magára. = Megyei élet. Veszprémmegye közigazgatási bizottsága f. hó 6-án tartotta meg Véghely Dezső alispán elnöklete alatt rendes havi ülését, melyben a választott tagok közül megjelentek: Vajda Ödön zirci apát, Fenyvessy Ferenc, Óváry Ferenc orsz. képviselők, Ihász Lajos, Bihó Dénes, Kenessey Pongrácz kir. tan., Szalaikay István. A főorvosi jelentés igen kívánatosnak jelzi, ha Veszprém és Pápa városokba-n a csatornázás ügye megoldatnék a közegészség érdekében. Véghely alispán megjegyzi, hogy Pápán a csatornázást erőszakolni ma nem lehet, mert a pápaiak a Tapolca folyóból isznak. Ott tehát be kell várni a folyamatba tett vízvezeték ügyének megoldását ós ezt kell sürgetni. Mindkét város polgármestere utasittassók a vízvezeték ügyének állásáról jelentést tenni. Fenyvessy Ferenc felhívja figyelmét a bizottságnak a pápai Tapolca-vizre, melyből — fájdalom — a város ivószüksógletét veszi. E víznek emberileg lehető tisztán tartása, a vízvezeték vagy csatornázás kérdésének eldöntése előtt a legfontosabb közegészsógi kötelesség. A legerélyesebb intézkedést indítványozza. A bizottság Véghely alispán ós Fenyvessy < felszólalásai értelmében határoz. közhatósági tisztviselők utasíttattak a köztartozások erélyesebb behajtására. Beé Jenő közigazgatási előadó jelenti, hogy a mult Hóban a jégverés nagyon sok kárt okozott. A termés mekkoraságáról a hiteles adatok még nem érkeztek be. Sajnosán említi fel a búzaárak csekélységét. A kereskedelem és ipar pang, a munkásviszonyok igen kedvezőtlenek. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő jelenti, hogy a lefolyt hóban Csernyén, Mezőszentgyörgyön és Somlóvásárhelyen a rendes nyári menedékházak megnyíltak, mindhárom helyen képesített menedékházi vezetőnőkkel. Cl A. 82ep csaplárné. ^Munkállódik a cimbalmos" A csárdába' nagy nap van most; Alkönyattal-hajnalfénynyel Beleolvad három éjjel. Heje-huja, dinumdánom! (Csak a gazdát nyomja álom; Nem is csoda ha oly álmos: Öreg gyerek a csapláros. Könyen tul ád már a hasznon, Hajh! de nem ugy a szép asszony; Ha az a két szem felragyog: Leszédití a csillagot! Karcsú derék, duzzadt kebel, -Piros ajk, — mely csókot lehel Göndör fürtök, hattyú válla . . A pihenő édes nála. —- Szép csaplárné gyere elő 1 Scaz üveg bor álljon elő! Szái szál gyertyát az asztalon: Mig a szivem Vigasztalom! Nem érem én be kevéssel; 'Csókot is csak öleléssel! . . . -És a vendég szavát lesve: 'Szót fogad a szép menyecske . . . -— A csapláros hogy felébred, ^Körültekint mentség végett: ^Elbólintok, eí ha "mondom" 8 nevetnek a vén bolondon! Soós Lajos. Késő! (Elbeszélés.) — A »Papai Lapok< eredeti tárcája. — Irta: Bévész Lajos. Ott sétáltak a városliget fenyvesei között. Szorosan egymás mellett; csak épen, hogy karjaikat egymásóba nem öltötték. G-iza nevelőnöje, az a világgal meghasonlott vén leány, egy padon elmaradva, Moliere Misántropej át olvasta s nem törődött sem növendékével, sem azzal a fiatal emberrel, kik közelében, de mégis hallása távolán kívül, olyan elmerülve andalogtak egymás mellett. Nem törődött semmivel, csak élvezte azt az édes mérget, mely a misantrop szavaiból lelkében "összegyűlt. Giza, meg Sándor, talán még kevesebbet törődtek a világgal; nem láttak önmagukon kivül senki mást. Bár a leány szörnyen iparkodik kimutatni, hogy őt a beszéd tárgya csak annyiban érdekli, "amennyiben vidor hangulatot ébreszt benne. Sándor azonban egész lelkével a leányon csüng. S mennél vidámabb, mosolygósabb a leány, annál nagyobb odaadás, annál lángolóbb szenvedély ég barna szemeiben. Es ha olykor — véletlenül — hozzáér az eleven kis tündér, összerezdül, mintha villamos áram. érte volna. Igen nagy a két ifjú között an el, lentét. Kardos Giza, a hatalmas államtitkár egyetlen gyermeke, vékony, alacsony kis teremtés f" olyan, mint egy "hirtelen felnőtt gyermek. De örökösen mosolygó szemeiben ezer ördög árulj* el incselkedve* bogy abban a parányi testben élénk, indulatos a lélek. Halápi Sándor, 'a leány másodágu unokatestvére, valóságos óriás; a leggyönyörűbb atleta-termet; akit egy tekintetre senki nem hagy. Azt hinné az ember, hogy az a vasgyúró egy egész világot képes volna összezúzni, ha indulatba jön. Pedig dehogy. Nyugodt, barna szemeiből kiolvashatni, hogy ebben a hatalmas testben majdnem gyermekded, érzékeny lólek ól. A leány semmit nem tesz felig, vagy kedvetlenül. Ha' valamit kezd, azt elvégzi, akármibe kerül. A kimondott szóért helyt áll, még ha áldozatot kíván is tőle a következetesség. Épen azért igen kevés barátnőinek a száma. A férfiaknak azonban annál inkább imponál ez az akaratos, férfias, indulatos kis teremtés. A férfi, épen mert érzi nagy erejét, látszólag könyen vesz minden dolgot, s legyen az anyagi, vagy szellemi áldozat, ha kívánják tőle, majdnem közönyösen megteszi. Meg van mindenről a maga véleménye, de nem harcol mellette. Ha ellent mondanak, vállat von s elhallgat inkább, semhogy disputáljon. Bizalmas barátai, már az az egy. kettő, kit erre méltat, nem egyszer emlegették előtte, csodálkozva, hogy olyan rengeteg érőben olyan csodálatos gyöngeség lakozik. Azt felelte rá, hogy közönyösség, nem gyöngeség. Pedig biz' az nem volt sem közönyösség, sem gyöngeség; hanem valóságos leányos gyöngédség. Szóval igen nagy volt. az-ellentót a között a két ifjú között, akik olyan bi* laltUM köielaógben sétáltak 1 városliget A magyar fürdők Ugye. A balneologiai egyesület 1894. évről szóló évkönyve, melyet Löw Sámuel főtitkár a legdicsóretesebb buzgalommal ós kiváló szakértelemmel állított össze, egy uj ós fényes bizonyítéka annak az elismerésre méltó, áldásos tevékenységnek, melyet az egyesület intéző factoraí a La*, zai fürdő-ügy felvirágozbatása körül kifejtettek. Az egyesület ez évi működéséről csak a legfeltétlenebb dicsérettel, sőt magasztalással szólhatunk. Az évkönyvben közölt közgyűlési jegyzőkönyvekből s a mindennél ékesebben beszélő statistikai adatokból valóban imponáló képet nyerünk e tevékenységről, melyet csak akkorvagyunk képesek eléggé méltányolni, ha tekintetbe vesszük, hogy az egyesületnek csak alig néhány éves múltja van, hogy tagjainak száma nem haladja felül a 300-ab és költségvetése a 2000 frtot alig meghaladó szerény keretben mozog. A kormánynak -vannak egyébb bokrosabb gondjai is, mint a balneologiai; s hazai fürdőink igy majdnem mindent ennek a hasznos egyesületnek köszönhetnek. Kívánatos volna, hogy mindenki, a kit ez a határozottan üdvös ós egyúttal hazafias ügy csak kissé is közelebbről érdekel, váivetve munkálkodjék felvirágoztatásán. Az egyesület ez idei határozatainak legfontosabbika az, hogy részt vesz az 1896. évi országos kiállításon s minden lehetőt elkövet, iiogy a magyar balneológia azon méltán legyen képviselve. A kiállítás IV. csoportjának első osztályában fog kiállítani; 1. balneotechnikai eszközöket és fürdőberendezóseket; 2. ásványvizeket s azokból készült terményeket ; 3. a magyar gyógyhelyeket és ásványvizteiepeket írásban ós képben. E kiállítás számára külötí- pavi'lion fog" építtetni. Az 1894. április havában Bécsben tartott nemzetközi élelmezési kiállításon a balneologiai egyesület a legfőbb magyarországi forrásvizek kiállításával vett részt. Ugyancsak képviselni fogja magát az 1894. szeptemberben Budapesten tartandó nemzetközi hygienikus congressuson egy kisebb szabású fürdőügyi kiállítással. Ez mintegy praeludiuma lesz az 1896. évi nagy országos kiállításnak. Az egyesület kidolgozta egy Sáros megyében Soóvárt létesítendő konyhasós gyógyfürdő tervezetét s az ehhez szükséges lépéseket megtette a vármegyénél, a miniszterelnöknél s a földmivelósügyi miniszternél. Nem jelentéktelen mozzanata az egyesület ez évi működésének, hogy a horvát-szlavón gyógyfürdőket is bevonta gondjai közé. A belügyminiszter a balneologiai egyesület initiativájára foglalkozott behatóbban a magyar fürdőügygyei s ennek kezdeményezésére adott ki fontos és nagy horderejű körrendeleteket a fürdők és gyógyhelyek és ásványvizek kimutatására, a források foglalására ós az ásványvizek kezelésére nézve; az ö feltérj esztóse folytán vizsgáltatta meg a budai keserűvíz telepeket. Az 1894. évkönyv tartalmából különösen kiemeljük azt a fürdötörvényj avaslat tervezetet, mely az egyesület igazgató-tanácsának febr. 28-án tartott ülésén állapíttatott meg s mely a magas kormányhoz terjesztetett föl tárgyalás és törvényhozási előkészítés végett. Mi bizton reméljük, hogy e rendszeresen kidolgozott s minden pontjában a magyar fürdők érdekeit szolgáló ós hathatósan előmozdító törvényjavaslat mihamar törvényerőre emelkedik smár a közel jövőben mindnyájan érezni fogjuk előnyös hatásait. Március 12-ón nyitotta meg dr. Bókai Árpád elnök a IV. magyar balneologiai congressust, mely három napig tartott. A congressuson fölolvasott tiz értekezést -egész terjedelmükben olvashatjuk az évkönyvben. Valamennyi a magyar orvosi kar ós speeiell a balneológia legkiválóbb alakjainak szájából hangzott eis oly kórdóseket tárgyaltak, melyek ugy a szak* körök, mint a fürdőtulajdonosok ós a szenvedő emberiség érdeklődését a legmagasabb mértékben képesek felkölteni. A tórhiánya miatt nem foglalkozhatunk e helyen behatóbban az említett felolvasásokkal ; csak jelezni kívánjuk őket. Dr. Bókai Árpád. A magaslati égalj hatása Basedow kórnál. Dr. Polyák Lajos. A nyári klimatikus helyek fejlesztéséről. Dr. Szontagh Miklós. A tüdővészesek hydroterapeutikus kezelése. Dr. Lichtenberg Kornél. A tengeri fürdők befolyása a hallószervre. Dr. Irsai Artúr. A kénes vizek ha* tásáról a légzőszervek bántalmainál. Dr. Vas Bernát és dr. Gara Géza. A kénes vizek befolyása az emésztésre és anyagcserére. Dx. Bosányi Béla. A hóvvizi kezelés tartama. Dr. Veisz Ede. A pöstyóni munkás pensionatus. fenyvesei között. Talán jobb lett volna, ha abban a gyöngéd kis teremtésben lakozik a gyöngédség; — s talán a férfias eróly jobban illett volna annak az óriásnak. De hát ilyén furcsán rendezte a sors — és ki tudja, miért? Talán, ha másként van, soha észre nem veszik egymást. Talán azt a gyönge kis virágot meg sem látja Halápi Sándor — s erre az óriásra rá sem meri vetni a szemét az a gyendóg gyermek, ha másként van. Igy a gyöngéd férfit vonzotta a gyönge leány szilaj sága; s a silány leányt elbájolta az erős férfi gyöngédsége. Szerették egymást. Mindenki tudta, mindenki látta; ők maguk is sejtették; de soha szóval elő nem hozták egymásnak. S talán az lett volna a legjobb, ha soha elő sem hozzák. De előhozták; épen ma ; épen ebben az órában, a mikor annak a szeszélyes kis leánynak a fejében ott motoszkált az incselkedő ördög. Nem tudom, mi ösztönözte Halápi Sándort arra, hogy szivét fölnyissa ? Talán a tavasz balzsamos, illatos levegője ? Talán egyszerűen az

; hogy telides-teli érezte szivét érzelemmel s tovább nem állhatta meg nyilatkozás nélkül? Talán az a tűzzel játszó gyermek öntudatlan kacérsággal hajtotta a vallomásig ? Nem tudom. De Halápi Sándor szive felnyílt. Es osak ugy ömölt belőle az égő szenvedély árja. — Igen édes Giza! s megállott egy ut kanyarulásánál. ahol a nevelőnő szemei elől rejtve voltak. Igen, ismétlem neked, hogy sieretlek, te édes, te aranyos gyermek. Jobban szeretlek mindennél a világon; j óbban szeretlek életemnél. S ha igaz, amit szivemnek olyan jól esik sejteni, hogy te is szeretsz, mondd meg tartózkodás nélkül, hogy érezzem azt a remegve várt boldogságot, melyet a te bírásod lelkemben ébreszt. Megállt a beszédben, hogy lessé a választ, melyet ugy óhajtott hallani. S ott állt vele szemben a leány-. Lelkében összerendülve a rég várt szenvedélyes szavak hallatára. Édes zsibongás futott át testén s egy pillanatra elkábult a reá szakadt boldogságtól. Szerett volna oda borulni arra a ziháló szóles kebelre, szeretett volna reá tapadni, mint folyón* dár a tölgyre; szerette volna oda súgni, bogy: igen, szereti, lelkének mélységével szereti. De e válságos pillanatban eltűnt lelkének energiája. Összeomolt benne min* den egyébb a nőnél; a szenvedélyesen szerető női gyöngeségnól. Nem tudott megmozdulni. Beszketö ajkai közül sóhajtásnál egyébb hang nem tudott felszakadni. És a férfit tóvesdésbe ejtette ez a sápadt mozdulatlanság; ez a szótalan némaság. Megsápadt Ö is és a szive a megfulladásig összeszorult e nem várt Hallgatásra. Ha egy kicsinynyel több vadság van benne, mint a mennyi érzékenység volt, — ha megragadja a leányka kezét s u

gy kényszeríti vallomásra, talán minden jóra fordul. De lelkét elöntötte a k'serüség s más irányban tört ki belőle a férfias erő, mintsem kellett volna. — Ne játszál yelem Giza, ba má?