Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-05-28

kat és szigorlatra készül; de előbb leszol­gálja az 1 évi önkéntességet, megszerzi a huszár tiszti bojtot egy évi szolgálat és 3000 pengő árán, melyet mint önkéntes elköltött. Az atya anyagi forrásán ejtett 5 évi érvágás kénytelen ittf-ti a fiút, hogy a szigorlatra otthon készüljön. A fiu tanul is. nem is, de vig napokat él, a társadalom kedvelt alakja, minden szava csupa méz, minden mozdulata ud­varias, fellépése imponáló, de a vizsgákon csúnyán bukik. Az atya gondolkodóvá lesz ós bejuttatja fiát a vármegyéhez köz­igazgatási joggyakornoknak, hogy ha jó protekcziója van sikerül neki a minisz­tériumnál egy díjtalan tegód fogalmazó gyakornok jelölt állást kieszközölni, igy végre egy 26—27 éves fiatal ember meg­találja jövőjét ós kilátása van, hogy 3 év alatt, mint segéd fogalmazó a fővárosban 800 forint fizetést kapjon. Az ifjú itt is boldog napokat él, udvarol a miniszteri tanácsos leányának, hangzatos neve, ele­gáns alakja bemutatja a legelső körök estélyére, de örökös pénzzavarban van, adósságba veri magát. Atyját kimerítette, igy nincs más mentség, mint egy gazdag házasság, mi nem egyszer sikerül is, mert a gazdag szülők általánosságban többre becsülnek egy miniszteri fogalmazót 1200 forinttal, mint egy szorgalmas reális nagyiparost, ki -kezével, eszével egy hónap alatt többet tud szerezni. Ha nem sikerül, úszik to­vább az áradattal, megőszülve vagy meg­kopaszodva, végre feltöri magát egy olyan állásra, mely biztos anyagi létet nyújtva, lehetővé teszi a megnősülhetést szive szerint. i Vége köv.j Darnay Kálmán. az élet boldogságára, a vadászkürt hamis hangjai a világ mulandóságára emlékez­tették. Iunen a ,.Pollák"-hoz tért be, hol éppen akkor kaptak bele a tamburások a mindenki által ismert és senki által nem szeretett nótába: „Das G-eld ist hin, alles ist hin." Itt nem sokáig késhetett, mert a piccolo fo­g}"asztás ezen este olyan nagy mérvben dühöngött, hogy a különben még hideg­vérű „Zählkellner' : folyton csak „wo zahlent V" kiabált. Tehát elment a ,.Berger t:-kez, ahol ugyan nem volt nagy, de igazi demok­ratikus érzelmektől áthatott publikum, kik hálatelt szivvel és tágra nyillott száj­jal barnulták az „Esmeralda nővérek" szivből fakadó gixermentes énekét és iz­gatottan élvezték az egyik „tnissnek" gon­dolatolvasó tehetségét. De tovább nem bírta már ki, Egy zulukafíérnek vas idegzetei is felmond­ták volna a szolgálatot ennyi élvezetre, nem egy európai embernek megrongált idegei. Hazament kábult fejjel, de otthon sem volt nyugta, mert a szomszédban lakó kisasszony, ki éjfél felé szokott nyi­tott ablak mellett énekelve zongorázni, torkaszakadtából éneklé, hogy: ,.A virágnak megtiltani nem lehet." Megsemisülten állott az ablabnál. Végre türelmét elvesztve iskolázatlan ter­mészetes hangján elkezdte énekelni: .,Oh némulj el, oh némulj el angya­lom," és azután becsapta dühösen az ab­lakot. Hisloricus. livatalos rovat. A hétről. — Karczolat. — Szent Kleofás, minő karaván ! Mintha csak egyik a másikat akarná megenni ugy estek neki ennek a szegény városnak az utazó művészek. Még alig hogy kihever­tük a Pollák kávéházban Ízlésünkön ütött sebeket, a melyek t a „zengeráj" okozott, j marisa nyakunkon a tamburások bandája j ismét a „Pollák"-nál, a gondolatolvasó I hölgyek duettja a „Bergei--féle kávéház­ban, az erőművészek éhes gárdája a ,.Sze­metes téren." a Panoráma a volt „café centrab'-ban. Egy erős idegzetű uri ember, aki azonban megkért, hogy nevét a nyilvá­nosságnak át ne adjam, mesélte nekem, hogy a héten egy reggel bal lábával kel­vén fel. elhatározta, hogy kedvének kire­perálása végett drasztikus kúrához nyul. És miben állott ez? Ugy este felé kisétált a „Fehérlő" felé, ahol most egy fotográfus kapja le 25 krért az embernek jobb sorsra érdemes fizimiskáját. Itt négyszer ült. Először le­vétette magát mint boldog szerelmes. Azután mint világgj-ülölő pessimista; harmadszor mint leendő boldog családapa, leendő neje számára; negyedszer, mint egy „örült fotogén" leendő anyósa szá­mára. Igy kiélvezve magát, elbandukolt a komédiába, hol, mivel zenekedvelő, köz­vetlenül a „bombardon- mellé telepedett le és könnyes szemekkel hallgatta annak mélabús bugását. A klarinétnak visítása 2724. 1893. Hirdetőién v. Pápa város polgármestere ezennel közhírré teszi, hog}^ a megyei törvény­hatósági bizottság f. évi május hó 1-ón 52. tkv. 10066. 10182/1893. sz. a. kelt ha­tározatával a veszprémi ág. hitv. evaiig. hitközségnek, valamint a veszprémi izr. hitközségnek felekezeti elégett népisko­lájuk felépítésére a vármegyei pótadóból alakított vármegyei szókház építési pót­adó alap terhére egyenként 3000 frt s igy összesen 6000 frt segélyt szavazott meg. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy ezen határozat elleni felebbezések alulírottnál a mai naptól számítva 15 napig beadhatók. Pápán, 1893. május 27. Osváld Dániel polgármester. KÜLÖNFÉL É:í. — Ő Felsége adománya. A ki­rály Nyárád községnek, az ott mult évi augusz­tus hó 29-én dühöngött tüzvé.sz által károsult lakosai segélyezésére 300 frtot adományozott magán pénztárából. — A Jókai kör megalakítása alkalmából a fővárosból Komóesy József a Petőfi társaság elnöke, Kiss József, Várady Antal, Endrödy Sándor ismert nevű költök és Feszty Árpád jeles festő művészünk ma vasárnap a déli vonattal fognak a Bécsből jövő Fenyvessy Ferencz orsz képviselővel és a hozzájuk Győrben csatlakozó Szávay Gyula lapszerkesztővel együtt várostiukba érkezni. Este a kör megalakítása alkalmából a vendégek tisz­teletére a Griff nagytermében társas va­csora lesz. — Fenyvessy Ferencz dr., la­punk tulajdonosa, Bécsből a delegáczióból tegnap délután Győrbe érkezett, és este a veszprémiek javára rendezett nagy hang­versenyen *A lélek világából* czimmel tartott felolvasást. Ma délelőtt pedig ugyanott a győri keresk. betegsegélyző egylet küldöttségét fogja fogadni, mely neki — az egjdet iránt tanúsított érde­mei meghálálásául — remek disztag­sági oklevelet fog átnyújtani. Június hó 1-én Sopronban a »Soproni Hírlap* szer­kesztősége által a veszprémiek javára rendezendő estélyen > A sár és napsugár« czimü felolvasást tart. — Városi közgyűlés. F. évi juuius hó 3-án délután 3 órakor rend­kívüli városi közgyűlés tartatik, a követ­kaző tárgysorozattal: 1. A regálé per folyamatba tételéről szólló jelentése a tanácsnak. 2. A közgyámi állás betöl­tésére vonatkozó jelentése a tanácsnak. 3. A veszprémi tüzkárosultaknak nyúj­tott segélyért köszönetet nyilvánító al­ispáni értesítés 4. Több pápai lakos kérvénye házaik előtt asphalt járda ké­szítés iránt. ő. Martonfalvay Elek v. tanácsos ur kérvénye, melyben hivatalos állásáról való lemondási kérvényéhez képest hivatalától magát felmentetni s a nyugdíj alapra tett befizetéseit vissza utaltatni kéri. ü. Özv. Schirkhuber Jó­zsefné kérvénye halálozási negyed utalása tárgyában. 7. Honvódhuszár őrnagyi la­kás biztosítása iránti előterjesztése a városi tanácsnak. — Gyászhír. Megrendítő szomorú gyászeset érte városunk ügyvédi karának egyik jeles tagját: dr. Koritsehoner Lipótot, felejthetlen nejének szül: Halassy Idának élete 30-ik évében tüdővész következtében Veszprém­ben f. hó 26-án történt elhunytával. A kedves halott hült teteme ma délután 6 órakor helyez­tetik örök nyugalomra Veszprémben. A hit nyújtson enyhülést a gyászoló család nagy fájdalmaira. — A Jókai kör alakítása tárgyá­ban egybehívott értekezlet a nagyobb számban mutatkozott érdeklődés miatt és a budapesti vendégekre tekintettel nem a városháza nagytermében, hanem az állandó színház helyiségében fog ma délután három órakor megtartatni. Tisz­telettel felkéretnek a meghívottak, hogy az ülő helyeiket jelző színházi jegyeket alulírottnál ma délig átvenni szívesked­jenek. Pápán, 1893. május 27. Megbízás­ból : Horváth Lajos. Pontos megjelenés kívánatos, mert a gyűlés megkezdése után a bemenet elzárva leeud. — A főiskola növendékei az or­szágos toruaversenyeu. Fögymnásiiununk 19 növendéke f. hó 20-án, ázáz pünkösd szombatján korán reggel érkezett Buda­pestre Borsos István tanár vezetése alatt, hogy résztvegyen a második tornaverse­nyen. Az egész szombati napot Budapest különféle nevezetességeinek megtekintésé­vel töltötték el. Elszállásolva a Lipót­templomtéren levő népiskolában voltak két teremben; olcsó és jó ebédet pedig a Vá­czi-uton fekvő Förster-féle vendéglőben kaptak, de csak a két ünnepi napon. Első ünnepen reggel 7 órakor a versenyen résztvevő összes tanulók az erzsébettéri kioszkban ; reggeliztek s azután a károly­kaszárnyátől lóvouaton mentek ki a város­ligeti versenytérre, liol a próba tovább eltartott 11 óránál. Közben villásreggeli volt a tanulók számára, melynek költ­ségeit gróf Csáky Albin miniszter saját­jából fedezte. Első és második ünnepen délután volt a verseny, mely műiden te­kintetben jól sikerült s fényes látványos­ságul szolgált. A benne résztvevő tanulók bizonyára sohasem feledik el s nemcsak saját maguk lesznek hivei az annyira hasz­nos intensivebb testedzésnek, hauem min­den ismerőseiket s tanulótársaikat fokozot­tabb buzgalomra ösztönzik e téren. Iá épeu ebben álla toruaversenyeknek legnagyobb haszna és fontossága; ezért érdemel azok­nak meghonosítója, gr. Csáky A. feltétlen elismerést és magasztalást. Iskolánk nö­vendékei itt is becsülettel megállották helyüket s elismerést vívtak ki iskolánk számára, hol a tornászainak és testedzés­nek már meglehetős régi múltja van. EIBŐ napon a magas nyújtón való tornázásban tűntek ki s a nagy közönség több ízben tapssal és éljenzéssel fejezte ki tetszését hatalmas erőre és rendszeres gyakorlatra mutató gyakorlataik felett. Második napon a kötélhúzásban lettek győztesek s győ­zelmükkel elismerő oklevelet szereztek a főiskola számára. Oláh Géza VII. o. tanuló első győztes lett a magas ugrásban s igy ezüst érmet kapott; Balia Kálmán VIII. o. tanuló pedig, mint a 8-ik oszt.-beliek kö­zött másodgyöztes, bronz érmet nyert. A kisérő tornatanár, Borsos István tagja volt a versenybíróságnak, s az első ünnepen délelőtt tartott próba és szemle alkal­mával gr. Csáky A. miniszter megszólí­tással tüntette ki, mikor az iskola Ko­máromba való átvitelének kísérletéről is megemlékezett. Városunk országgy. kép­viselője Láng Lajos pedig, épen mint a mult verseny alkalmával, első iinnepeu este gazdagon megvendégelte összes tornásza­inkat a „Belvárosi kör" helyiségeiben, mely alkalommal szivélyességének és jó­indulatának számtalan jelét adta. Szerdán virradóra érkeztek vissza tornászaink Pá­pára, kifáradva ugyan, de egyszersmind fellelkesülve a szép eredménytől. — Az adó-kivető bizottság tagjai és tárgyalási sorrendje Pá­pán. A pápai kir. adóhivatal székhelyén az 1893—95. évekre alakított egyenesadó­kivető bizottság tagjai: Elnök: Pentz Jó­zsef. Alelnök: Saáry Lajos. Bizottsági elő­adó : Várady József veszprémi pénzügy­igazg. fogalmazó. Rendes tagok: Obermayer József, Vajdits Károly a kincstár — Saáry Lajos (alelnök) és dr. Rechnitz Ede a vár­megye részéről. Póttagok: Bánóczy Pál, lieguly N .ndor a kincstár — Fischer Adolf és Bilcky Sándor a vármegye részéről. A tárgyalási sorrend a következő: Május 20-én : Padrag, Eöcs, Csékut, Ha­limba, Miske, ÍCerfca, Nagy- és Kis Kamond. 30-án: Tüskevár, K.-Szörcsök, Torna, T.-Pin­kócz, Kis-Berzseny, Alsó-, Felső- és Köxép­Iszkáz, Csősz, Kis-Szőllős. 31-én: Somlyó-Vá­sárhely, Kis-Jenő, Bor-Szörcsök, Kis-Lőd, Gyepes, Ajka-Rendek. Június 2-án: Csögle, Adorjánháza, Egeralja, Kis- és Nagy-Pirit. 3-án: Noszlop, Magyar- és Német-Polány, Pö­löske,Nagy-Alásony, Dabrony, Vecse, Vid. 5-én: Devecser. 6-án: Ajka, Bódé, Tósok, T.-Berénd, Kolontár, Lőrinte. 7-én: Nagy-Szőllős, Doba, Oroszi, Tapolczafő, 8-án: Dáka, Salamon, Bor­sos-Győr, Kéttornyulak, Dereske, Takácsi. .9-én: Vaszar, Gecse. 10-én: Nemes-, és Pór-Szalók, Külső-Vatk, Vinár, Gergelyi, Jákó, Farkas­Gyepü, Német-Bánya. 12-én: Lovász-Patona, Adász-Tevel. 13-án: Homok-Bödöge, Nagy­Tevel, Gsóth, Nyőgór, Bakony-Ságh, Vanyola, Nagy-Gyimót. 14-én: Mihályháza, Békás, Me­zőlak, Nyárád, Marczaltő, Alsó- és Felső-Gör­zsöny, Acsád. 15-én: Pápa-Teszér, B.-Szt.-Iván, B.-Tamási, Nagy-Dém, Szűcs, Bób, Fenyőfő, B.-Koppány. 16-án: Ugod, Pápa-Kovácsi, Nagy­és Kis-Ganna, Kup, Döbrönte, Nóráp. Június 17-ik s következő napjain: Pápa városa. — Művészi estély. A pápai Jókai kör alap javára Pápán az állandó színház­ban f évi jnnius hó 1-én lütörtökön, azaz Űrnapkor Jászai Marl, a nemzeti színház nagy tragikája, Hilgermann Laura, a m. kir. operaház hírneves énekesnője és Po­lonyi Elemér ismert nevii zongoraművész közreműködése mellett nagy művészi estély tartatik a következő műsorral: 1. Ballett részlet az „Alceste" dalműből Gluck-Saint­Saens, előadja Polonyi Elemér. 2. n Jehováli u költemény, irta Kiss József, szavalja Jászai Mari. 3. a) Aria a 16-ik századból, Ales­sandro Stradella. b) Bölcsődal, Mozart, c) „Hagyj álmodni szerelemről" szerzé Hubay Jenő, énekli Hilgermann Laura. i. a) „Etude u Paganini Liszt, b) „Scherzo" Chopin, előadja Polonyi Elemér. 5. „Költemények", szavalja Jászai Mari. 6. a) „Ismered ama hont" Mig­non dalműből Thomas, b) „Oszszel u Fratiz, énekli Hilgermann Laura. 7. a) „Berceuse", Grieg. b) „Magyar ábránd 11 Polonyi, előadja Polonyi Elemér. — Kezdete este 7% órakor. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar könyv­zenemű- és papirkereskedésében és előadás estén a színházi pénztárnál. — Kinevezés. Proszt János vesz­prémi járásbirósági albiró a győri kir. törvény­székhez bíróvá neveztetett ki. — A tüzkárosultak javára az „Otthon" által rendezett tombola főnyere­ményét városunkban Szenté János ügy­véd nyerte meg, miután azonban minden tombolajegyre esik egy-egy nyeremény, a kik tehát még nyereményeiket át nem vették, figyelmeztetjük, hogy jegyeiket a májusi ünnep rendezőségéhez küldjék be, vagy pedig Horváth Lajos főszolga­bírónak adják át, ki a nyereményeket együttesen hozatja meg. A nyeremények kiadásának véghatárideje f. hó 31. napja. — A pápai kád- és gőzfürdő részvénytársaság f. hó 22-ki közgyű­lésén az alapszabályok 3-ik §-a módosít­tatott meg oly értelemben, hogy a részv. tőkék miként, és mikor törtónt befizetése világosan megjeleltetett. És igy a czég­jegyzós utolsó akadálya is elhárittatván, azt a törvényszék mielőbb foganatosítani fogja. Bejelentetett végre, hogy a fürdő 3 évre, évi 1400 frt bérért Wajdits Ká­rolynak bérbe adatott- A fürdő a legmo­dernebb módon ós a legkényesebb igények­nek megfelelően berendeztetvón, még június hóban átadatik a közhasználatnak. búsuló betyárral, ez elázott, maga józan maradt, s ha Putri, a mindenes alakja megjelent a söntésben, 10 p^rez múlva jöhetett a tollas pandúr, szine világát se látta a betyárnak. — Bankót hoztam Márton bátyám, zsidó pénze égeti a zsebemet, — állított be hozzá legelső ízben Pap Gráspár. — Jól van szógám, kerülj belül, engetn már nem éget, mert becsületes embertől jön hozzám. — Neked meg suba pántlikát a ha­jadba, ha elfogadod. — Vigye a szeretőjének jobban kell annak. — Az után járok, azért hoztam hozzád. Először Gáspár lett bolondja a csár­dás leánynak, itt úszott el az a temérdek vagyon, a melyet Gráspár összeharácsolt, utóbb meg Zsófi; nem volt a betyárnak lépése, hogy azt a leány ne tudta volna. Jól is m '•nt minden addig, mig az a gör­hes bojtár, a Pénzes Istók meg nem fele­sógesedett Ueleméren. Gáspár megtette neki, hogy elment a lakodalmára. G-elemór egy rozoga tanya a vesz­prémi útban, fél órányira a várostól, melynek bérlője: Selyem András uram 4000 hold erdőn teljhatalmú ur. Selyem előtt akárhány birkás volt Geleméren olyan, ki nem sajnált 20,000 pengőt le­olvasni a magyar nemességért, a melyre Selyem uram már csak azért sem vágya­kozott, mert az 20,000 pengőbe került. De mit is használt volna neki a nemes­ség ? Egyetlen gyermeke volt csak, az is leány, aki 20,000 pengővel biztosabban elkui, mint a kutyabarrel. Ismerték is a boltosok Veszprémben a gelemóri Selyem Lidit, ki ha pénteken belódult a heti­vásárra, selyembeu meg pántlikában ment vissza Gelemérre a portéka. Mikor a futó betyár kitánczolta a lakodalmat (ieleméren, Selyem András szívesen látta. Jó a birkásnak ismeret­ségben lenui az e fajta néppel, inert ak­kor nyugodtan alhatik födele alatt. Ahogy másodszor is ellátogatott hozzá a betyár, megkínálta itallal, .-neg szalonnával, ahogy dukál. Hanem mikor észrevette, hogy a leány ki-kiáll a kapuba és sóvár pillan­tásokat; vet az erdő felé, egy tahó bre­gócsot elmenesztett testvér öuicsóhez So­mogyba, hogy nézzen valami bérlet után ott az ö számára. Nagyobb nyughatatlansú^ot csinált Lakában Gáspár geleinéri látogatása, a szerelmes csaplárleáuy kitalálta a mág­nest, a mely szeretőjét oda vonja. Mig addig alig volt nap, hogy G ispár el ne látogatott volna Zsófihoz, a Pénzes Istók lakodalma után hétszámra is alig látta, akkor is olyan külletlen volt az ember, mintha vadalma lett volna a leány ajaka. JJe ha azt gondolta a betyár, hogy a sze­rető leányt kijátszhat]a, nagyon rosszul számított. A betyárok társasága, a ezóda élet, a folytonos mámor, a minden pilla­natban bokövetkezhetö meglepetések, a halállal való örökös játszás megölték benne a felelmet, a nöi gyengédséget, szemérmet s mint a kölykét és párját védő nőstény farkas, minden elhatározásra kész, sem­mit meg nem fontoló, a pillanat hatása alatt élő, szerelméért a halál torkába ro^ hanó temperamentuma súlyos végzetként lebegett a hűtlen kedves feje fölött. Eb­ben a lélek állapotban küldte el a leány levelét Putritól » betyárnak, sz.aki.tva mindennel, elszánva magát a legvégsőre. Vagy ? vagy! Gáspár, hogy Zsófi levelét elolvasta, bevette magát a mámai rengetegbe, hon­nét alkonyat tájban azzal az elhatáro­zással indult (ielemór felé, hogy Zsófit nem látja többé az életben. 1 Nem füstölt a geleméri puszta ké­ménye, üres, kihalt volt a háztájék, mintha minden elköltözött volna belőle. Egy fe­hér komondor lótott-fütott a kisajtó kö­rül, keserves vonyitással keresve a nyí­lást. A mint az ismerős alakot meglátta a ház felé tartani, vig nyüszítéssel ug­rálta körül. Egyetlen lélek volt a tanyában, a görhes bojtár: Istók, az is, mintha csak a betyárra várakozott volna. — Hát a többiek ? — Nincs itt egy árva lélek se már. — Lidi ? — Tegnap vitte el a Pitli szánkója Fehérvárra, ahol a gazda testvére várta; a gazda meg felmondott, örökre elhagy­ták a tanyát, ón az uj birkást várom, hogy felcsapjak ahhoz. Megrendült a betyár e hirre. — Pedig a leányasszony nem akart elmenni, sít-rít, s hogy a Szánkóra fel­tették, elalélt szegényke; de a gazda ke­gyetlen volt hozzá. — Nem neveltelek én akasztófa virágának — mondogatta neki. — Sirba taszit édes apám— könyörgött. — Ott is jobb helyen leszesz, mint egy futó­betyár oldalánál. Gáspár szó nélkül fordult ki az aj­tón és a betyár, ki nyugodt lélekkel ra­bolt, gyilkolt; egy idegszál nem rendült meg keblében, mikor az imára kulcsolt kezű ártatlanoknak szivébe döfte kését, leroskadt a kiskapu küszöbére s zokogott mint egy kis gyermek. Szilaj nóta verte fél a dakai csárda ivóját, Zsófi ezóda jókedvében volt, a betyáron is meglátszott, hogy— felejteni akar; kissé fejébe is szaladt a „papvásár"-i. — Ide gyere; az ölembe ülj, hogy közelebb légy hozzám, te való vagy csak az akasztófa virághoz. A leány megfogadta; puha gömbölyű karjával átölelte a betyár nyakát, forró, puha nedves ajakával a lelkét akarta an­nak kiszívni. Minden ital után egy csók, nem is csoda, hogy rakással állott az üres üveg az asztalon. — Igy, igy; szorítsd le kezeddel azt a szivet, hogy ne dobogjon, tapaszd be ajakaddal számat, hogy ne érjek rá ká­romolni az Istent; szeress Zsófi, nagyon, jobban mint eddig, összevagyok zúzva, rá vagyok szorulva a szerelemre nagyon, nagyon. ÍÉs mig a leány tétovázva tekintett a betyárra s bűnös volta tudatában érin­teni nem merte a forró, lázongó agyat, lövés dördült el az udvaron, melyre az ivó (ablaka csörömpölve hullott be a tölgyfa padra. Felpattant a betyár, ellökte magától a leányt. A komiszárus döngette az ajtót, a piivarban 12 pandúr puskája várta a kelepozóbe került rablót* i Gáspár az arasztos vastag asztalt oda lökte az ajtó elé s csak aztán kérdezte, hogy miért van ez ? Ott térdepelt a leány a bezúzott ablak alatt fehéren, halványan. Nem kellettem neked, elcsábított mellölem a czifra kisasszony, azt gondol* tam, se nekem, se neked gelemóri Selyem Lidi — zokogta bünbánólag. — És te eltudtál árulni? Elárulsz akkor, mikor amaz elhagyott s tehozzád mindörökre visszaakartam térni ? ! Leány, te tetted ezt ? — Elárultalak, mert szerettelek, tőrbe csaltalak, mert elakartál hagyni, ölj meg ha akarsz, nálad nélkül ugy is üres az élet. — Ne komédiázzatok azzal az ajtó­val, fejszét neki, hanem akar engedni! — hangzott kívülről a vezényszó. Recsegett, ropogott az erős tölgyfa ajtó, de a fejsze győzte a csapást; már csak a retesznek elibe vonszolt asztal állta el a pandúrok útját. — Eredj ! — lökte el magától a tér­den hozzá csúszott leányt a betyár — élj, maradj életben, de ne tudd elfeledni sí­rodig azt, akit szerelemből a sirba taszí­tottál. És mielőtt a pandúrok beronthattak volna a szobába, apró, csontnyelü pisz* tolyt kapott elő a betyár, melyből az egyik golyót mellébe bocsátotta. Fuldokló sikolyly-' borult az elesett betyárra szeretője, s mikor látta, hogy nem mozdul s a piros vér kibugyog melléből, őrjöngve kapta fel azt a füstölgő pisztolyt s halántékának irányozva ép abban a pil­lanatban sütötte el, mikor az asztalon át beugrott a legelső pandúr. A betyárt kigyógyították, hogy a Veszprémi piaezon felköthesiék, de már akkorra Sátor Zsófi sirját a keszi teme­tőben ibolyákkal ültette teli a legigazabb, szerető, az anyaföld.

Next

/
Oldalképek
Tartalom