Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-05-28

kat és szigorlatra készül; de előbb leszolgálja az 1 évi önkéntességet, megszerzi a huszár tiszti bojtot egy évi szolgálat és 3000 pengő árán, melyet mint önkéntes elköltött. Az atya anyagi forrásán ejtett 5 évi érvágás kénytelen ittf-ti a fiút, hogy a szigorlatra otthon készüljön. A fiu tanul is. nem is, de vig napokat él, a társadalom kedvelt alakja, minden szava csupa méz, minden mozdulata udvarias, fellépése imponáló, de a vizsgákon csúnyán bukik. Az atya gondolkodóvá lesz ós bejuttatja fiát a vármegyéhez közigazgatási joggyakornoknak, hogy ha jó protekcziója van sikerül neki a minisztériumnál egy díjtalan tegód fogalmazó gyakornok jelölt állást kieszközölni, igy végre egy 26—27 éves fiatal ember megtalálja jövőjét ós kilátása van, hogy 3 év alatt, mint segéd fogalmazó a fővárosban 800 forint fizetést kapjon. Az ifjú itt is boldog napokat él, udvarol a miniszteri tanácsos leányának, hangzatos neve, elegáns alakja bemutatja a legelső körök estélyére, de örökös pénzzavarban van, adósságba veri magát. Atyját kimerítette, igy nincs más mentség, mint egy gazdag házasság, mi nem egyszer sikerül is, mert a gazdag szülők általánosságban többre becsülnek egy miniszteri fogalmazót 1200 forinttal, mint egy szorgalmas reális nagyiparost, ki -kezével, eszével egy hónap alatt többet tud szerezni. Ha nem sikerül, úszik tovább az áradattal, megőszülve vagy megkopaszodva, végre feltöri magát egy olyan állásra, mely biztos anyagi létet nyújtva, lehetővé teszi a megnősülhetést szive szerint. i Vége köv.j Darnay Kálmán. az élet boldogságára, a vadászkürt hamis hangjai a világ mulandóságára emlékeztették. Iunen a ,.Pollák"-hoz tért be, hol éppen akkor kaptak bele a tamburások a mindenki által ismert és senki által nem szeretett nótába: „Das G-eld ist hin, alles ist hin." Itt nem sokáig késhetett, mert a piccolo fog}"asztás ezen este olyan nagy mérvben dühöngött, hogy a különben még hidegvérű „Zählkellner'

: folyton csak „wo zahlent V" kiabált. Tehát elment a ,.Berger

t:-kez, ahol ugyan nem volt nagy, de igazi demokratikus érzelmektől áthatott publikum, kik hálatelt szivvel és tágra nyillott szájjal barnulták az „Esmeralda nővérek" szivből fakadó gixermentes énekét és izgatottan élvezték az egyik „tnissnek" gondolatolvasó tehetségét. De tovább nem bírta már ki, Egy zulukafíérnek vas idegzetei is felmondták volna a szolgálatot ennyi élvezetre, nem egy európai embernek megrongált idegei. Hazament kábult fejjel, de otthon sem volt nyugta, mert a szomszédban lakó kisasszony, ki éjfél felé szokott nyitott ablak mellett énekelve zongorázni, torkaszakadtából éneklé, hogy: ,.A virágnak megtiltani nem lehet." Megsemisülten állott az ablabnál. Végre türelmét elvesztve iskolázatlan természetes hangján elkezdte énekelni: .,Oh némulj el, oh némulj el angyalom," és azután becsapta dühösen az ablakot. Hisloricus. livatalos rovat. A hétről. — Karczolat. — Szent Kleofás, minő karaván ! Mintha csak egyik a másikat akarná megenni ugy estek neki ennek a szegény városnak az utazó művészek. Még alig hogy kihevertük a Pollák kávéházban Ízlésünkön ütött sebeket, a melyek t a „zengeráj" okozott, j marisa nyakunkon a tamburások bandája j ismét a „Pollák"-nál, a gondolatolvasó I hölgyek duettja a „Bergei--féle kávéházban, az erőművészek éhes gárdája a ,.Szemetes téren." a Panoráma a volt „café centrab'-ban. Egy erős idegzetű uri ember, aki azonban megkért, hogy nevét a nyilvánosságnak át ne adjam, mesélte nekem, hogy a héten egy reggel bal lábával kelvén fel. elhatározta, hogy kedvének kireperálása végett drasztikus kúrához nyul. És miben állott ez? Ugy este felé kisétált a „Fehérlő" felé, ahol most egy fotográfus kapja le 25 krért az embernek jobb sorsra érdemes fizimiskáját. Itt négyszer ült. Először levétette magát mint boldog szerelmes. Azután mint világgj-ülölő pessimista; harmadszor mint leendő boldog családapa, leendő neje számára; negyedszer, mint egy „örült fotogén" leendő anyósa számára. Igy kiélvezve magát, elbandukolt a komédiába, hol, mivel zenekedvelő, közvetlenül a „bombardon- mellé telepedett le és könnyes szemekkel hallgatta annak mélabús bugását. A klarinétnak visítása 2724. 1893. Hirdetőién v. Pápa város polgármestere ezennel közhírré teszi, hog}^ a megyei törvényhatósági bizottság f. évi május hó 1-ón 52. tkv. 10066. 10182/1893. sz. a. kelt határozatával a veszprémi ág. hitv. evaiig. hitközségnek, valamint a veszprémi izr. hitközségnek felekezeti elégett népiskolájuk felépítésére a vármegyei pótadóból alakított vármegyei szókház építési pótadó alap terhére egyenként 3000 frt s igy összesen 6000 frt segélyt szavazott meg. Mit azzal hoz köztudomásra, hogy ezen határozat elleni felebbezések alulírottnál a mai naptól számítva 15 napig beadhatók. Pápán, 1893. május 27. Osváld Dániel polgármester. KÜLÖNFÉL É:í. — Ő Felsége adománya. A király Nyárád községnek, az ott mult évi augusztus hó 29-én dühöngött tüzvé.sz által károsult lakosai segélyezésére 300 frtot adományozott magán pénztárából. — A Jókai kör megalakítása alkalmából a fővárosból Komóesy József a Petőfi társaság elnöke, Kiss József, Várady Antal, Endrödy Sándor ismert nevű költök és Feszty Árpád jeles festő művészünk ma vasárnap a déli vonattal fognak a Bécsből jövő Fenyvessy Ferencz orsz képviselővel és a hozzájuk Győrben csatlakozó Szávay Gyula lapszerkesztővel együtt várostiukba érkezni. Este a kör megalakítása alkalmából a vendégek tiszteletére a Griff nagytermében társas vacsora lesz. — Fenyvessy Ferencz dr., lapunk tulajdonosa, Bécsből a delegáczióból tegnap délután Győrbe érkezett, és este a veszprémiek javára rendezett nagy hangversenyen *A lélek világából* czimmel tartott felolvasást. Ma délelőtt pedig ugyanott a győri keresk. betegsegélyző egylet küldöttségét fogja fogadni, mely neki — az egjdet iránt tanúsított érdemei meghálálásául — remek disztagsági oklevelet fog átnyújtani. Június hó 1-én Sopronban a »Soproni Hírlap* szerkesztősége által a veszprémiek javára rendezendő estélyen > A sár és napsugár« czimü felolvasást tart. — Városi közgyűlés. F. évi juuius hó 3-án délután 3 órakor rendkívüli városi közgyűlés tartatik, a követkaző tárgysorozattal: 1. A regálé per folyamatba tételéről szólló jelentése a tanácsnak. 2. A közgyámi állás betöltésére vonatkozó jelentése a tanácsnak. 3. A veszprémi tüzkárosultaknak nyújtott segélyért köszönetet nyilvánító alispáni értesítés 4. Több pápai lakos kérvénye házaik előtt asphalt járda készítés iránt. ő. Martonfalvay Elek v. tanácsos ur kérvénye, melyben hivatalos állásáról való lemondási kérvényéhez képest hivatalától magát felmentetni s a nyugdíj alapra tett befizetéseit vissza utaltatni kéri. ü. Özv. Schirkhuber Józsefné kérvénye halálozási negyed utalása tárgyában. 7. Honvódhuszár őrnagyi lakás biztosítása iránti előterjesztése a városi tanácsnak. — Gyászhír. Megrendítő szomorú gyászeset érte városunk ügyvédi karának egyik jeles tagját: dr. Koritsehoner Lipótot, felejthetlen nejének szül: Halassy Idának élete 30-ik évében tüdővész következtében Veszprémben f. hó 26-án történt elhunytával. A kedves halott hült teteme ma délután 6 órakor helyeztetik örök nyugalomra Veszprémben. A hit nyújtson enyhülést a gyászoló család nagy fájdalmaira. — A Jókai kör alakítása tárgyában egybehívott értekezlet a nagyobb számban mutatkozott érdeklődés miatt és a budapesti vendégekre tekintettel nem a városháza nagytermében, hanem az állandó színház helyiségében fog ma délután három órakor megtartatni. Tisztelettel felkéretnek a meghívottak, hogy az ülő helyeiket jelző színházi jegyeket alulírottnál ma délig átvenni szíveskedjenek. Pápán, 1893. május 27. Megbízásból : Horváth Lajos. Pontos megjelenés kívánatos, mert a gyűlés megkezdése után a bemenet elzárva leeud. — A főiskola növendékei az országos toruaversenyeu. Fögymnásiiununk 19 növendéke f. hó 20-án, ázáz pünkösd szombatján korán reggel érkezett Budapestre Borsos István tanár vezetése alatt, hogy résztvegyen a második tornaversenyen. Az egész szombati napot Budapest különféle nevezetességeinek megtekintésével töltötték el. Elszállásolva a Lipóttemplomtéren levő népiskolában voltak két teremben; olcsó és jó ebédet pedig a Váczi-uton fekvő Förster-féle vendéglőben kaptak, de csak a két ünnepi napon. Első ünnepen reggel 7 órakor a versenyen résztvevő összes tanulók az erzsébettéri kioszkban ; reggeliztek s azután a károlykaszárnyátől lóvouaton mentek ki a városligeti versenytérre, liol a próba tovább eltartott 11 óránál. Közben villásreggeli volt a tanulók számára, melynek költségeit gróf Csáky Albin miniszter sajátjából fedezte. Első és második ünnepen délután volt a verseny, mely műiden tekintetben jól sikerült s fényes látványosságul szolgált. A benne résztvevő tanulók bizonyára sohasem feledik el s nemcsak saját maguk lesznek hivei az annyira hasznos intensivebb testedzésnek, hauem minden ismerőseiket s tanulótársaikat fokozottabb buzgalomra ösztönzik e téren. Iá épeu ebben álla toruaversenyeknek legnagyobb haszna és fontossága; ezért érdemel azoknak meghonosítója, gr. Csáky A. feltétlen elismerést és magasztalást. Iskolánk növendékei itt is becsülettel megállották helyüket s elismerést vívtak ki iskolánk számára, hol a tornászainak és testedzésnek már meglehetős régi múltja van. EIBŐ napon a magas nyújtón való tornázásban tűntek ki s a nagy közönség több ízben tapssal és éljenzéssel fejezte ki tetszését hatalmas erőre és rendszeres gyakorlatra mutató gyakorlataik felett. Második napon a kötélhúzásban lettek győztesek s győzelmükkel elismerő oklevelet szereztek a főiskola számára. Oláh Géza VII. o. tanuló első győztes lett a magas ugrásban s igy ezüst érmet kapott; Balia Kálmán VIII. o. tanuló pedig, mint a 8-ik oszt.-beliek között másodgyöztes, bronz érmet nyert. A kisérő tornatanár, Borsos István tagja volt a versenybíróságnak, s az első ünnepen délelőtt tartott próba és szemle alkalmával gr. Csáky A. miniszter megszólítással tüntette ki, mikor az iskola Komáromba való átvitelének kísérletéről is megemlékezett. Városunk országgy. képviselője Láng Lajos pedig, épen mint a mult verseny alkalmával, első iinnepeu este gazdagon megvendégelte összes tornászainkat a „Belvárosi kör" helyiségeiben, mely alkalommal szivélyességének és jóindulatának számtalan jelét adta. Szerdán virradóra érkeztek vissza tornászaink Pápára, kifáradva ugyan, de egyszersmind fellelkesülve a szép eredménytől. — Az adó-kivető bizottság tagjai és tárgyalási sorrendje Pápán. A pápai kir. adóhivatal székhelyén az 1893—95. évekre alakított egyenesadókivető bizottság tagjai: Elnök: Pentz József. Alelnök: Saáry Lajos. Bizottsági előadó : Várady József veszprémi pénzügyigazg. fogalmazó. Rendes tagok: Obermayer József, Vajdits Károly a kincstár — Saáry Lajos (alelnök) és dr. Rechnitz Ede a vármegye részéről. Póttagok: Bánóczy Pál, lieguly N .ndor a kincstár — Fischer Adolf és Bilcky Sándor a vármegye részéről. A tárgyalási sorrend a következő: Május 20-én : Padrag, Eöcs, Csékut, Halimba, Miske, ÍCerfca, Nagy- és Kis Kamond. 30-án: Tüskevár, K.-Szörcsök, Torna, T.-Pinkócz, Kis-Berzseny, Alsó-, Felső- és KöxépIszkáz, Csősz, Kis-Szőllős. 31-én: Somlyó-Vásárhely, Kis-Jenő, Bor-Szörcsök, Kis-Lőd, Gyepes, Ajka-Rendek. Június 2-án: Csögle, Adorjánháza, Egeralja, Kis- és Nagy-Pirit. 3-án: Noszlop, Magyar- és Német-Polány, Pölöske,Nagy-Alásony, Dabrony, Vecse, Vid. 5-én: Devecser. 6-án: Ajka, Bódé, Tósok, T.-Berénd, Kolontár, Lőrinte. 7-én: Nagy-Szőllős, Doba, Oroszi, Tapolczafő, 8-án: Dáka, Salamon, Borsos-Győr, Kéttornyulak, Dereske, Takácsi. .9-én: Vaszar, Gecse. 10-én: Nemes-, és Pór-Szalók, Külső-Vatk, Vinár, Gergelyi, Jákó, FarkasGyepü, Német-Bánya. 12-én: Lovász-Patona, Adász-Tevel. 13-án: Homok-Bödöge, NagyTevel, Gsóth, Nyőgór, Bakony-Ságh, Vanyola, Nagy-Gyimót. 14-én: Mihályháza, Békás, Mezőlak, Nyárád, Marczaltő, Alsó- és Felső-Görzsöny, Acsád. 15-én: Pápa-Teszér, B.-Szt.-Iván, B.-Tamási, Nagy-Dém, Szűcs, Bób, Fenyőfő, B.-Koppány. 16-án: Ugod, Pápa-Kovácsi, Nagyés Kis-Ganna, Kup, Döbrönte, Nóráp. Június 17-ik s következő napjain: Pápa városa. — Művészi estély. A pápai Jókai kör alap javára Pápán az állandó színházban f évi jnnius hó 1-én lütörtökön, azaz Űrnapkor Jászai Marl, a nemzeti színház nagy tragikája, Hilgermann Laura, a m. kir. operaház hírneves énekesnője és Polonyi Elemér ismert nevii zongoraművész közreműködése mellett nagy művészi estély tartatik a következő műsorral: 1. Ballett részlet az „Alceste" dalműből Gluck-SaintSaens, előadja Polonyi Elemér. 2. n

Jehováli

u költemény, irta Kiss József, szavalja Jászai Mari. 3. a) Aria a 16-ik századból, Alessandro Stradella. b) Bölcsődal, Mozart, c) „Hagyj álmodni szerelemről" szerzé Hubay Jenő, énekli Hilgermann Laura. i. a) „Etude

u Paganini Liszt, b) „Scherzo" Chopin, előadja Polonyi Elemér. 5. „Költemények", szavalja Jászai Mari. 6. a) „Ismered ama hont" Mignon dalműből Thomas, b) „Oszszel

u Fratiz, énekli Hilgermann Laura. 7. a) „Berceuse", Grieg. b) „Magyar ábránd

11 Polonyi, előadja Polonyi Elemér. — Kezdete este 7% órakor. Jegyek előre válthatók Kis Tivadar könyvzenemű- és papirkereskedésében és előadás estén a színházi pénztárnál. — Kinevezés. Proszt János veszprémi járásbirósági albiró a győri kir. törvényszékhez bíróvá neveztetett ki. — A tüzkárosultak javára az „Otthon" által rendezett tombola főnyereményét városunkban Szenté János ügyvéd nyerte meg, miután azonban minden tombolajegyre esik egy-egy nyeremény, a kik tehát még nyereményeiket át nem vették, figyelmeztetjük, hogy jegyeiket a májusi ünnep rendezőségéhez küldjék be, vagy pedig Horváth Lajos főszolgabírónak adják át, ki a nyereményeket együttesen hozatja meg. A nyeremények kiadásának véghatárideje f. hó 31. napja. — A pápai kád- és gőzfürdő részvénytársaság f. hó 22-ki közgyűlésén az alapszabályok 3-ik §-a módosíttatott meg oly értelemben, hogy a részv. tőkék miként, és mikor törtónt befizetése világosan megjeleltetett. És igy a czégjegyzós utolsó akadálya is elhárittatván, azt a törvényszék mielőbb foganatosítani fogja. Bejelentetett végre, hogy a fürdő 3 évre, évi 1400 frt bérért Wajdits Károlynak bérbe adatott- A fürdő a legmodernebb módon ós a legkényesebb igényeknek megfelelően berendeztetvón, még június hóban átadatik a közhasználatnak. búsuló betyárral, ez elázott, maga józan maradt, s ha Putri, a mindenes alakja megjelent a söntésben, 10 p^rez múlva jöhetett a tollas pandúr, szine világát se látta a betyárnak. — Bankót hoztam Márton bátyám, zsidó pénze égeti a zsebemet, — állított be hozzá legelső ízben Pap Gráspár. — Jól van szógám, kerülj belül, engetn már nem éget, mert becsületes embertől jön hozzám. — Neked meg suba pántlikát a hajadba, ha elfogadod. — Vigye a szeretőjének jobban kell annak. — Az után járok, azért hoztam hozzád. Először Gáspár lett bolondja a csárdás leánynak, itt úszott el az a temérdek vagyon, a melyet Gráspár összeharácsolt, utóbb meg Zsófi; nem volt a betyárnak lépése, hogy azt a leány ne tudta volna. Jól is m '•nt minden addig, mig az a görhes bojtár, a Pénzes Istók meg nem felesógesedett Ueleméren. Gáspár megtette neki, hogy elment a lakodalmára. G-elemór egy rozoga tanya a veszprémi útban, fél órányira a várostól, melynek bérlője: Selyem András uram 4000 hold erdőn teljhatalmú ur. Selyem előtt akárhány birkás volt Geleméren olyan, ki nem sajnált 20,000 pengőt leolvasni a magyar nemességért, a melyre Selyem uram már csak azért sem vágyakozott, mert az 20,000 pengőbe került. De mit is használt volna neki a nemesség ? Egyetlen gyermeke volt csak, az is leány, aki 20,000 pengővel biztosabban elkui, mint a kutyabarrel. Ismerték is a boltosok Veszprémben a gelemóri Selyem Lidit, ki ha pénteken belódult a hetivásárra, selyembeu meg pántlikában ment vissza Gelemérre a portéka. Mikor a futó betyár kitánczolta a lakodalmat (ieleméren, Selyem András szívesen látta. Jó a birkásnak ismeretségben lenui az e fajta néppel, inert akkor nyugodtan alhatik födele alatt. Ahogy másodszor is ellátogatott hozzá a betyár, megkínálta itallal, .-neg szalonnával, ahogy dukál. Hanem mikor észrevette, hogy a leány ki-kiáll a kapuba és sóvár pillantásokat; vet az erdő felé, egy tahó bregócsot elmenesztett testvér öuicsóhez Somogyba, hogy nézzen valami bérlet után ott az ö számára. Nagyobb nyughatatlansú^ot csinált Lakában Gáspár geleinéri látogatása, a szerelmes csaplárleáuy kitalálta a mágnest, a mely szeretőjét oda vonja. Mig addig alig volt nap, hogy G ispár el ne látogatott volna Zsófihoz, a Pénzes Istók lakodalma után hétszámra is alig látta, akkor is olyan külletlen volt az ember, mintha vadalma lett volna a leány ajaka. JJe ha azt gondolta a betyár, hogy a szerető leányt kijátszhat]a, nagyon rosszul számított. A betyárok társasága, a ezóda élet, a folytonos mámor, a minden pillanatban bokövetkezhetö meglepetések, a halállal való örökös játszás megölték benne a felelmet, a nöi gyengédséget, szemérmet s mint a kölykét és párját védő nőstény farkas, minden elhatározásra kész, semmit meg nem fontoló, a pillanat hatása alatt élő, szerelméért a halál torkába ro^ hanó temperamentuma súlyos végzetként lebegett a hűtlen kedves feje fölött. Ebben a lélek állapotban küldte el a leány levelét Putritól » betyárnak, sz.aki.tva mindennel, elszánva magát a legvégsőre. Vagy ? vagy! Gáspár, hogy Zsófi levelét elolvasta, bevette magát a mámai rengetegbe, honnét alkonyat tájban azzal az elhatározással indult (ielemór felé, hogy Zsófit nem látja többé az életben. 1 Nem füstölt a geleméri puszta kéménye, üres, kihalt volt a háztájék, mintha minden elköltözött volna belőle. Egy fehér komondor lótott-fütott a kisajtó körül, keserves vonyitással keresve a nyílást. A mint az ismerős alakot meglátta a ház felé tartani, vig nyüszítéssel ugrálta körül. Egyetlen lélek volt a tanyában, a görhes bojtár: Istók, az is, mintha csak a betyárra várakozott volna. — Hát a többiek ? — Nincs itt egy árva lélek se már. — Lidi ? — Tegnap vitte el a Pitli szánkója Fehérvárra, ahol a gazda testvére várta; a gazda meg felmondott, örökre elhagyták a tanyát, ón az uj birkást várom, hogy felcsapjak ahhoz. Megrendült a betyár e hirre. — Pedig a leányasszony nem akart elmenni, sít-rít, s hogy a Szánkóra feltették, elalélt szegényke; de a gazda kegyetlen volt hozzá. — Nem neveltelek én akasztófa virágának — mondogatta neki. — Sirba taszit édes apám— könyörgött. — Ott is jobb helyen leszesz, mint egy futóbetyár oldalánál. Gáspár szó nélkül fordult ki az ajtón és a betyár, ki nyugodt lélekkel rabolt, gyilkolt; egy idegszál nem rendült meg keblében, mikor az imára kulcsolt kezű ártatlanoknak szivébe döfte kését, leroskadt a kiskapu küszöbére s zokogott mint egy kis gyermek. Szilaj nóta verte fél a dakai csárda ivóját, Zsófi ezóda jókedvében volt, a betyáron is meglátszott, hogy— felejteni akar; kissé fejébe is szaladt a „papvásár"-i. — Ide gyere; az ölembe ülj, hogy közelebb légy hozzám, te való vagy csak az akasztófa virághoz. A leány megfogadta; puha gömbölyű karjával átölelte a betyár nyakát, forró, puha nedves ajakával a lelkét akarta annak kiszívni. Minden ital után egy csók, nem is csoda, hogy rakással állott az üres üveg az asztalon. — Igy, igy; szorítsd le kezeddel azt a szivet, hogy ne dobogjon, tapaszd be ajakaddal számat, hogy ne érjek rá káromolni az Istent; szeress Zsófi, nagyon, jobban mint eddig, összevagyok zúzva, rá vagyok szorulva a szerelemre nagyon, nagyon. ÍÉs mig a leány tétovázva tekintett a betyárra s bűnös volta tudatában érinteni nem merte a forró, lázongó agyat, lövés dördült el az udvaron, melyre az ivó (ablaka csörömpölve hullott be a tölgyfa padra. Felpattant a betyár, ellökte magától a leányt. A komiszárus döngette az ajtót, a piivarban 12 pandúr puskája várta a kelepozóbe került rablót* i Gáspár az arasztos vastag asztalt oda lökte az ajtó elé s csak aztán kérdezte, hogy miért van ez ? Ott térdepelt a leány a bezúzott ablak alatt fehéren, halványan. Nem kellettem neked, elcsábított mellölem a czifra kisasszony, azt gondol* tam, se nekem, se neked gelemóri Selyem Lidi — zokogta bünbánólag. — És te eltudtál árulni? Elárulsz akkor, mikor amaz elhagyott s tehozzád mindörökre visszaakartam térni ? ! Leány, te tetted ezt ? — Elárultalak, mert szerettelek, tőrbe csaltalak, mert elakartál hagyni, ölj meg ha akarsz, nálad nélkül ugy is üres az élet. — Ne komédiázzatok azzal az ajtóval, fejszét neki, hanem akar engedni! — hangzott kívülről a vezényszó. Recsegett, ropogott az erős tölgyfa ajtó, de a fejsze győzte a csapást; már csak a retesznek elibe vonszolt asztal állta el a pandúrok útját. — Eredj ! — lökte el magától a térden hozzá csúszott leányt a betyár — élj, maradj életben, de ne tudd elfeledni sírodig azt, akit szerelemből a sirba taszítottál. És mielőtt a pandúrok beronthattak volna a szobába, apró, csontnyelü pisz* tolyt kapott elő a betyár, melyből az egyik golyót mellébe bocsátotta. Fuldokló sikolyly-' borult az elesett betyárra szeretője, s mikor látta, hogy nem mozdul s a piros vér kibugyog melléből, őrjöngve kapta fel azt a füstölgő pisztolyt s halántékának irányozva ép abban a pillanatban sütötte el, mikor az asztalon át beugrott a legelső pandúr. A betyárt kigyógyították, hogy a Veszprémi piaezon felköthesiék, de már akkorra Sátor Zsófi sirját a keszi temetőben ibolyákkal ültette teli a legigazabb, szerető, az anyaföld.