Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-08-06

De jól van-e ez igy? Bizonyára nincs jól, mert önmaga ássa sírját az a nép, a mely nem ismeri, nem őrzi múlt­jának történetét. Pedig mily szép a névsor, mily dicső a társaság, mily magasztos az esemény, a melynek emlékét „ megőrizni szóles e világon első sorban nekünk pápaiaknak a kötelességünk. Itt küzdöttek Ibászinál honvédőink közül: a 10-ik zászlóalj Thurzó Miklós őr­nagy alatt; a 23-ik zászlóalj Pongrácz László alezredes alatt* a 33-ik zászlóalj Földváry Albert ezredes alatt, az úgynevezett „braniszkói hősök;" a 124-ik zászlóalj, őrnagyuk Miko­vinyi Károly a csornai csatában megse­besülvén, Meskó alatt, ez az egykor csú­folt „csiri kompánia". Itt küzdött lovasságunkból: 6 század, illetve 3 osztály Vilmos huszár, a.„vaskalaposok lí , Villám, Zsumray ós Károlyi alatt; * 2 század Nádor huszár, a vakmerő­ségeért úgynevezett „Zsobri bandája" br. Üehtritz alatt. Itt harcolt tüzérségünkbe! König Endre őrnagy parancsnoksága alatt: a VT-ik számú lovasüteg Trskó Já­nos főhadnagy alatt; a IX-ik sz'ámu gyalogüteg Traub Kálmán főhadnagy alatt. S hát azokat, kiket a hadsorokból felemiithetünk, e szűkszavú felhívásban megnevezzük-e ? A huszárság sorából Szüllö G-éza hadnagyot, ki ma kir. tanácsos és Turóc­megye tanfelügyelője, vagy talán Feketét, kit az Irgalmasrend kórházából ismerünk. A gyalogság sorából Pap Gábor szá­zadparancsnokot, ki ma ref. püspök. A tüzérség közül Suhajda János hadnagyot, kegyesrendi áldozárfc, vagy Hatala Péter tizedest, ki ma egyetemi tanár, G-aal Ernő tűzmestert, ki ma bu­dapesti ügyvéd, két pápai deákot Kovács Antal és Imre testvéreket, amaz veszprémi lakos, az utóbbi barnagi ref. pap, akkor amaz tűzmester emez pedig közlegény, vagy Csontos József tűzmestert, a volt kispapot emlitsük-e ? „S hát kiket annyi halál meg nem fáraszthata, kikkel Nem bírt a hadi vész, az idő mé­lyébe merültek, S hamvaikat már a szellő sem lel­heti többé". A névtelen hősök ezek, kiknek em­lékét kell főképen megörzenünk, hogy „midőn odatér honunk fia, el ne felejtse őseit". Pápai hölgyek, engedjétek meg, hogy ti néktek is figyelmetekbe ajánljuk egy daliás főhadnagynak városunk ez időbeli hölgyeiről irt következő sorait : „Az én tollam gyenge annak leírá­sára, a mit a kórházban láttam, valahány­szor ott megfordultam. Rozsos Marit min­dig a szegény sebesültek mellett találtam, én a pálmát akkor Sz. Emiliának adtam volna, noha most el kell ismernem, hogy az Rozsos Marit illette. Szóval a pápai hölgyek emberi erő felettit vittek véghez. Isten áldása ezért rajtuk ós maradékaikon. Trskó János". Adakozásra felhívást akartunk ki­bocsátani, s helyette történetet irtunk, nagy hangú szaVak helyett maga beszél az igaz történelem, ne maradjunk érzé­ketlenek e szavak hallatára, ezer frt hi­ányzik még a honvédszobor költségeihez, ne engedjük, hogy ezt más adományozza, hanem mi pápaiak adjuk össze, hiszen boldogok, elődeinknél százszor boldogab­bak vagyunk njti, kiktől csak ily csekély áldozatot kivan az igaz hazafiság. Az adakozásokat, melyeket az összes pápai hírlapokban nyugtatunk, kérjük Pápa város polgármesteréhez küldeni. Pápa, 1893. aug. hó. Fenyvessy Ferenc, I elnök. Osváld Dániel, Kis Ernő, polgármester. biz. jegyző. Az uj rabbi fogadtatása. E hó 1-én azaz kedden este 6 óra­kor vonult be a pápai főrabbi uj ottho­nába. A zsidó hitközség, mely már oly régóta lelkipásztor nélkül szűkölködik, fényes fogadtatást rendezett számára s bevonulását is iparkodott lehető impo­zánssá tenni. 5 órakor hosszú sorban vo­nultak ki a fogatok az indóházhoz, hol már nagy közönség várta a vonat érke­zését. 6 óra 14 perckor robogott be a Győrből érkező vonat, mely Róth M. A. főrabbit hozta. Kíséretében voltak az eperjesi hitközség néhány előkelő tagja s a pápai zsidó hölgyvilágból néhányan, kik felesége és leánya elé mentek Győrig. A perronon Böhm Simon hitközségi jegyző üdvözölte magyarnyelven, mire a főrabbi szintén magyarul válaszolt, megköszönve ugy a megválasztatást, mint az impozáns fogadtatást. A város nevében Mészáros Károly rendőrkapitány fogadta a rabbit, mig a „pápai izr. iparosok egylete" s a „"Wahrmann Mór egylet" testületileg je­lentek meg. A bevonulásnál a menetet lovasok nyitották meg, utánuk a kocsisor, mely körülbelül 200 embert vitt, mig a gyalo­gosok, valamint a kivonult testületek, melyek körülbelül 5 kocsi előtt haladtak, szintén kitettek vagy 800-at. A szépen feldíszített templomot zsú­folásig megtöltötte a mindkét nembeli közönség, melynek soraiban nemcsak a zsidóság előkelőit láttuk, hanem megje­lentek az ünnepély fényét emelendő: Fenyvessy Ferenc orszgy. képviselő, Hor­váth Lnjos főszolgabíró, Mészáros Károly rendőrkapitány, Weber Rezső urodalmi igazgató stb. Az uj rabbi papi hivatásról ós köteles­ségekről kiváló órdekessógü beszédet mon­dott. A kitűnő pap, most már annak nevez­hetjük, jelentőségteljes fölötte fontos fejte­getésekbe bocsájtkozott, melyeket örven­detes tudomásul veszünk ós megelégedéssel hallgatott végig mindenki, kinek érzékét a hétköznapi élet szédítő lármája s az anya­gias közfelfogás mérge nem rontotta meg teljesen. Miután előbb áldást kórt a ki­rályra, hazára, kormányra, hadseregre, parlamentre, a megyére, városra egyaránt, hosszú, érdekes beszédben úgyszólván programmját fejtette ki. A hazafiság ós vallásosság elveit hirdetvén, a történelem alapján fejté ki, hogy e kettőnek jóságos összemüködése termi meg az emberszere­tetet, a társadalomra nézve eme nélkü­lözhetetlen, azt fönntartó elemet. Minden lelkész hivatása, hogy va­láserkölcsi és szellemi virágzásnak indítsa hitközségének pezsgő életét, de midőn a felvilágosító isteneszménak diadalra jutta­tásáért fáradozik, ne felejtse el soha, mi­vel tartozik hazájának, a város ós me­gyének, melynek területén lakik, a haza szerette a folyton ingó hajót. Félelem, szódülés fogta el őket, tántorgó léptekkel próbáltak mindig jobb-jobb helyet keresni, de sajnos mindenütt egyformán himbá­lózott a hajóalkotmány. Egy női ajkról halk sikojjal hangzott: „Jaj, Istenem vé­gem van!" A másik szódülve a hajó kö­telekre dűlt, a harmadik görcsösen ka­paszkodott a hajó párkányzatába, a ne­gyedik az árbochoz támaszkodott busán, szóval a tengeri betegség kiütött. Én vigasztaltam őket a velem hozott cognac­kal a mennyire lehetett, de hiába . . . Végre hajónk a Sióba futott s „Hála Is­tennek!" lebbent el több ajakról, midőn Siófokra megérkezve, szárazföldre léptünk. Az idő is szép napossá változott és a fürdötelephez vezető uton tett üditö séta után, a szeszélyes hullámokkal itt is közvetlenül óhajtottunk megismerkedni ós nyílt fürdőbe mentünk. Ez volt a valóságos tengeri fürdő. A kisebb-nagyobb hullámok tajtékozva jöttek egymásután szakadatlanul, elborítva vagy felemelve bennünket. Azt a kelle­mes érzést leirni nem csak átélni lehet. Ily páratlan balatoni fürdőt csakis Sió­fokon élvezhet az ember. A fürdőtelep nagy lakháza s ven­déglője impozánsok, nagy fénnyel ós modernül vannak berendezve. A parton a sétány és park a legkedvesebb tartóz­kodóhelyei a fürdővendégeknek, különö­sen este, midőn kigyúlnak a villanyJángok és fényüket a Balatonra szórják, annak ^80403 szipaégü, ÚM kQlGSQnöjiYe, Különlegessége a fürdőtelep vendég­lőjének, az hogy ott csak „table d'hote" lehet étkezni, melyet drágának ós hozzá rossznak is találtunk. Boszantja az em­bert az is, hogy a pincérek közül csak egy-kettő tud magyarul ós az esetleg ide­gen nyelvet nem tudó fürdővendég még egy darab kenyeret is tolmáescsal kény­telen a pincértől kérni. Az éppen aznap tartott lóversenyben szerepelt — tehát a programmból is is­mert nevü — egyik útitársam ós barátom egy magyar cimzésü levelét sem kaphatta meg Siófokon, hanem visszaérkezett a feladóhoz azon felirattal, hogy: „Nicht bekannt, retour." Biz' ez türhetlen állapot, egy az. ország szivében fekvő és fejlődni óhajtó magyar fürdőben. A részvényesek tehet­nének e tekintetben mielőbbi gyökeres változásokat. Délután 3 órakor kezdődött a ló­verseny, melyen Szalvator főherceg is jelenvolt és melyre a B.-Füreden időző aris­tokratia is átrándult. A főváros s vidék előkelő sport közönsége is rósztvett a ver­senyen. Az egyszerű deszka tribünt pe­dig diszes hölgykoszorú ékesítette. A versenytér a Balaton partján való­ban szép és festői látványt nyújt az el­ragadó vidékre. A versenyen kivétel nél­kül urlavasok futtattak. A játék szenve­dély elragadott minket is, és a Tihanyi handicapban favoritunkra két frtot tet­jtüök ft totaUsitaurnéi gagy . QgztaUk ft. iránti kötelesség teljesítése, ugy monda, a legszebb, a legüdvösebb istentisztelet, imádkozzék minden alkalommal a hazá­ért ós rajongjon érte, ugy majd sikerül neki az emberiség nemesítéséhez és meg­váltásához hozzájárulni, megőrizni a tiszta erkölcsi fogalmat híveiben, ós egy erkölcs­ben szilárd hitközségtől kérni ós meg­nyerni a bizalmat. Érdekes volt a szónoklat bevezető része is, a melyben egyéniségét a hitköz­séguek bemutatja. Az uj rabbi az aláza­tosság ós szerénység mellett, szilárd és becsületes akarattal bir, hogy nem az elkorcsosodott fogalmak gyáva rabja, ha­nem az isteni igazságok becsületes szol­gája lehessen. Ezen minőségben igazán számithat helybeli pályatársai és a társadalom leg­hathatósb támogatására, a hitközségnek pedig mindenki gratulálni fog a szép acquisitióhoz. Végül megjegyezzük, hogy az ün­nepélyt este tsrsasvacsora fejezte be^ melyben az uj főrabbit, valamint a je­lenlevők közül sokakat tósztokban ünne­peltek. Humoros estély. „Pápa és Vidéke Ifjúsága" f. 1893. év augusztus bó 12-én, azaz jövő szombaton este 7 órakor, a pápai „Casino" kerti helyiségében, a pápai kulturális intézmények javára Fenyvessy Ferencz orsz. képviselő védnöksége alatt, hu­moros estélylyel egybekötött jótékonyczélu tánczvigalmat rendez. Belépti dij: személyen­ként 1 írt; családjegy (3 személy) 2 írt. Örömmel közöljük azt a hirt olvasóink­kal', mert ez a mulatság olyan specialitásnak ígérkezik, a milyenben nagyon ritkán, vagy talán még egyáltalán nem volt része a pápai publicumnak. Maga a fenti, a meghívó­ból kiszakított hír tán nem árulja el ezt, de ha hozzátesszük, hogy azt a meghívót egy, száz fiatal emberből álló rendező bizottság irta alá, azt hisszük, már ez a nagy arányú ké­szülődés is nagy várakozásra jogosíthat fel bennünket. íme a névsora azoknak, kik ásza­sas rendező bizottságba eddig beválasztattak és a rendezői tiszt elvállalására felkérettek: Akucs Lajos, Ádám Pál, Pápa. Andreé Emil, Pölöske. Ajkay Zoltán, Görzsöny. Adamovits Lázár, Battenberg Lajos, Baráth Zoltán, dr. Blum Róbert, Bódai István, Braun Pál, Berger La­jos, Barcsi József, Breuer N., Bánóciy Istvá'ű, Benserer Béla, Pápa. ifj. Bauer Antal Ihászi. Flesch N., Fischer Gyula, Fleischner Mártom Garai Dezső, dr. Glück Fülöp, Gaál János, Gross Lajos, Gold Antal, Gold Lajos Pápa. Giay Károly Somlóvár., Gindele Géza Szalma­vár. Giczy Géza, Ganz Ignácz, Hercz Emil, dr. Herczog Manó, Hermán Pál, Hoff János, Hofluer Sándor, Pápa. Hőhn Vilmos Békás. Heykál Sán­dor, Imrey György, Jakab Gyula, Jilek Ferencz, dr. Kramaszta Imre, Kovács Zoltán, Keményfly Gyula, Kis Tivadar, dr. Kis István, Kiss Emil, Kiss Elemér, Körmendy Béla, Kiss József, ifj. Kunte János, Kemény Béla, Könczöl Imre, Kis Ödön Pápa. Koller Kálmán Járiföld. Kauser Dezső Acsád. Kacskovícs Benő, Kertész D. Dezső, Konkoly Miklós, Lauffer Jenő, Lauífer Miksa Pápa. ifj. Légrády Béla Szalmavár. Loser Henrik Pápa. Langraf Zsigmond Járó­háza. Márffy István P.-Teszér. Madarász Ele­mér, Madár Rezső, dr. Mathia János Pápa. Mihály Gyula N.-Dém, Mihály Géza Petend. ifj. Niesner József, Neumann Béla, Oesterreicher Gyula, Oláh Sándor, Pántz Alajos, Po­latsek Frigyes, ifj. Paál István, j Pakrócz Kál­mán, Reidl József Pápa. Ráth Jenő Kis-Czell. dr. Rózsa Géza, Rózsa Miklós, Reguly Dezső, Spatz Vilmos, Steiner Kornél, Salzer Aladár, menyében. Azonban csalódtunk, mert fa­voritunk utolsó előttinek érkezett be. Siófokon is tartatott aznap Annabál, de mi este 8-kor hajóra ültünk, hogy a füredi Annabálban vegyünk részt. Már telve volt diszes közönséggel a táncterem, midőn hölgyeinkkel átléptük a terem küszöbét, hol Kis Jancsi hires bandája húzta,a talp alá valót. Látogatott és fényes volt az Anna­bál, de feszesebbnek gondoltuk mint tulajdonképen volt. Különösen feltűnt, hogy az urak közül voltak,, kik utazó ruhában jelentek meg a bálon, a mit a rendezőségnek nem lett volna szabad megengedni. Mintegy 50 pár táncolta a négyest, szünóra után a rendezőség a hölgyek közt jelvényeket, az urak közt pedig élő virág csokrokat osztott szét, melyek a keringő andalító hangjai mellett cseréltettek ki kölcsönösen. Mi természetesen mindvégig kitar­tottunk és egy hosszú csárdás s szédítő gyorspolkával reggeli 4-óra után fejeztük be az Anna bált, A következő napot még Füreden töltöttük éa aug. l-jén a legkedvesebb emlékekkel utaztunk haza Balaton­Füredről ! . K. SzénásBy N., Szenté Károly, Schwertz Vilmos, Szupits Gyula, Schneller Alajos, Süttő Kál­mán, Sebestyén Tivadar Pápa. Serényi Antal Salamon, Tausz Jakab, Tscheppen Jenő, Török Géza, Török Béla, Török Sándor, Tóth Elemér, Vaszary Béla, Weber Gilbert, Varga Rezső, Zámbó Béla. Mint ez a diszes névsor mutatja, ebben a rendező bizottságban Pápa és vidéke egész fiatalsága képviselve van, rang ós valláskü­lönbség nélkül. Gazdagon van benne képvi­selve a hivatalnoki kar, teljes számban az itt­hon időző egyetemi ifjúság, a kereskedő és iparos ifjúság szine java, a honvédhuszár tisz­tikar garconai mind, a fiatalabb diplomás em­berek kivétel nélkül, szóval az összes társa­dalmi osztályok ifjúsága. S ebben lesz a titka annak az előre látható nagy sikernek, melyet ez az érdekes mulatság valószínűleg s méltán fel fog mutathatni. Egy mulatság, melyben mindenki megtalálhatja a maga társaságát s mely pápai kulturális intézmények javára íenyvessy védnöksége alatt tartatik, feltétlenül fényesen fog sikerülni. Mikor mi olvasóink figyelmét ime fel­hívjuk erre az estélyre. még csak azt jegyez­zük meg, hogy felülfizetések a jótékony cél érdekében köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. A mulatság különben — melyre jegyek a meghívók előmutatása mellett Kis Tivadar ur könyvkereskedésében és este a pénztárnál kaphatók — esti 7 órakor kezdő­dik s kedvezőtlen idő esetén ugyancsak 12-én este a „GrhT-szálloda" nagytermében tartatik meg. •— A humoros estély műsora később fog közöltetni. Fenekor és fenevilág. Az osztrákok fő- és székvárosának josefstadti Melpomónóje egynéhány évvel ezelőtt színpadra vitte a társadalomnak azon excentrikus alakjait, amelyek egyéb tehetségek hiányában feltűnő ruházat, ki­hívó magaviselet és hencegő modorban nyilvánuló lóhaságuk által válnak ki sze­rényebb hajlamú embertársaik közül és elnevezte azokat — Gigerliknek, ami nyelvünkön inkább azt jelenti: léhitő, nyegle, fonák, léha, mint azt, ami a bo­hózat fordítója által használt s voltaképen egészen mást kifejező, fenegyerekek tu­lajdonképeni fogalmának megfelel. Ámde a kifejezés minden alkalmatlansága da­cára meghonosult nálunk s megszerezte magának a jus civitatist olyannyira, hogy ma már ott találjuk a fene szócskát nem­csak bizonyos emberi egyedek, hanem olyan dolgok ós állapotok gyűjtő neve előtt is, amelyekben azok, valamely gyen­géjének túlhajtóttságát szemlélhetjük. IIa tehát már most egyáltalán a rikító kül­szinekkel befödött színtelen belsőnek, a nevetségességig káprázatos hüvelyben fe­szelgő fonákságnak, tartalmas lényeget nélkülöző üres formának jellemzésére használjuk a fene jelzőt, bízvást oda­bígygyeszthétjük azon fogalom elé is, a melyet a mai, ugyancsak e modern fene­ségben szenvedő kor, a mai parfüm illat ós sampanyergőztől mámoros világ jelle­mének megrajzolására alkalmasnak talá­lunk, a melynek minden fázisát valóság­gal külső fényes szemfényvesztő pompa, semmiségében hivalkodó, mondhatnám cifra nyomorúságában pöffeszkedő gigerli, vagy is fene szellem hatja át s a melyet ha jól szemügyre veszünk azt tapasztaljuk, hogy semmivel sem különb, mint ama fü­zetekben megjelenőparasztregónyek mellé jutalmul adni szokott barokkrámás képek, melyek messziről nézve azt hitetik a né­zővel, hogy valódi olajfestmények, kö­zelről szemlélve pedig elárulják, hogy nem egyebek mint közönséges papirosra felnyomott még közönségesebb színképek. Kétségkívül lesznek olyanok, kik ezen felfogásomat tévesnek, paradoxnak, avagy talán egy felhevült fantásia rap­szodikus kitörésének fogják tartani és ta­gadólag rázzák majd fejőket, ámde ok­vetlen igazat fognak adni, ha a helyzet felett nem futólagos felületességgel, ha­nem mólyen elgondolkozva, szemügyre veszik az ezidö szerint tért foglaló irányt, a modern felfogást, a jelenlegi viszonyo­kat, azt a szátyárkodást a szavakkal, azt a becsület nevében űzött krakólerkedést, azt a zsiros kalandok, orgiasztikus tivor­nyák iránti hajlamokban nyilvánuló rom­lott Ízlést, azt az önhittséget, elbizako­dottságot, melyben az emberek legnagyobb része, erejének aktíváit a passivaknál az anyagi és -szellemi téren egyaránt túlbe­csülve feszeleg, azt a nagy stréberkedést, azt az erőnek erejével égig nőni akarást, azt az erőltetett nagyképűsködést, azt az egymást mindenben felülmúlni akarást, azt a lenézést, mely a szerény és igénytelen külsejű és megjelenésű em­bert a ruha tette emberek részéről éri (de nem sújtja), azt a legkomolyabbód is tréfát űző, szentet alig ismerő, még a magasztos felett is kedélyeskedő morális ziláltságot, és megvagyok győződve, hogy a legélesebb és legkritikusabb oppozíció is megtér, el- ós felismerve a közfelfogás fólszegségéit, korunk ferdeségeit, velem tart ailliUsaim mellett igennel szavai,' - - Tekintsünk csak kissé szerte a nagy világban a józanész tisztán látó szem­üvegén s egy sötét vonalat látunk végig húzódni a jelenkori társadalmak zűrzava­ros rendszereiben: a korrumpált morál sötét vonalát, és ha az egyéni, valamint a társadalmi élet két végletét: az erényt és bűnt vesszük mérlegelés alá, fájdalom azt tapasztaljuk, hogy a statisztika a bűn­mérleg serpenyőjének adja meg a túl­súlyt ós ha figyelemmel olvassuk a hír­lapok hasábjait, megborzadunk és elborul bennünk a lélek, midőn arról szerzünk tudomást, mint növekedik mindegyre azok száma, kik akarva nem akarva letérnek a helyes útról s el-eltóvednek az élet 1&­byrinthjében, a melyből kivezető Ariadné fonálul oly kétsógbeejtőn sokszor csak egy pisztoly, vagy egy erős szeg kínál­kozik ; és mi ennek az erkölcsök végtelen folytonossági hiányának az oka: semmi más mint ama felsorolt momentumok, melyek korunkat valóságos fenekorrá, a nagy világot valóságos fenevilággá teszik ; semmi más mint azok az egyes szálak, melyekből az a bizonyos takaró van szőve, amely nem ér addig, ameddig a vele ta­karódzó nyújtózkodik ós ne gondolja senki, hogy csak az apró emberek nyúj­tózkodnak, nem, miként azt a tények igazolják, megteszik azt a nagyok is. (Vége köv.) —ny*—a. , Hivatalos rovat. 3663. 1893. Pályázati hirdetmény. Pápa város polgármestere ezennel közhirró teszi, hogy Veszprém vármegye alispánja, a f. é. okt. hó 1-ón megnyitni kimondott pápai földmivesiskolánál Vesz­prém vármegye által tett 3 alapít­ványi helyre pályázatot hirdet. A pályá­zati kérvények vagy közvetlen alispán ur utján, vagy nálam f. hó 10-ig adhatók be. 1. Pályázhatnak veszprómmegyei il­letőségű kisgazdák fiai és oly szegény sorsú szülők gyermekei, kik urasági cse­lédeknek kívánják magukat képeztetni. 2. Megkívántatik betöltött 17 év (idősebb alkalmasabb). 3. Erős, egészséges testalkat. 4. A jelöltnek írni, olvasni és szá­molni kell tudni. 5. A jelöltnek kötelezni kell magát, b-Ogy a belépés alkalmával egy ünneplő és egy hétköznapi ruhát, egy kalapot, 1 téli felöltöt (ködmen), legalább 2 pár fehérneműt, egy pár lábbelit, 2 kötényt ós 2 törülközőt visz magával. A feltételek 2—4 pontjai születési bizonyítvánnyal, hatósági, orvosi illetőleg iskolai bizonyítvánnyal igazolandók. Pápa, 1893. aug. hó 1-ón. Osváld Dániel, polgármester. 3203. 1893. Pályázati hirdetmény. Pápa város tanácsa ,a pápai földmives iskolánál, mely f. é. okt. 1-én megnyílik, a városi képviselőtestület által tett. 2 alapítványi helyre pályázatot hirdet) melyre a pályázati kérvények legkésőbb f. hó 27-ig alólirott polgármesternél' ad­hatók be. 1. Pályázhatnak pápai illetőségű kis­gazdák fiai jós oly szegény sorsú szülök gyermekei, ikik urasági cselédeknek akar­ják magukat kikópeztetui. 2. Megkívántatik betöltött 17 óv (idősebb alkalmasabb). 3. Erős, egészséges testalkat. 4. A jelöltnek irni, olvasni, számolni kell tudni. 5. A jelöltnek kötelezni kell magát, hogy a belépés alkalmával egy ünneplő és egy hétköznapi ruhát, egy kalapot, egy téli felöltöt (ködmen), legalább két pár fehérneműt, egy pár lábbelit, két kötényt, .két törülközött visz magával. A feltételek 2—4 pontjai születési, . hatósági, orvosi és iskolai bizonyitvány­nyal igazolandók. Pápa, 1893. aug. hó 1-ón. Osváld Dániel polgármester. 3887. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere által köz­hírré tétetik, hogy a megyei pénztárakra felügyelő választmány elnöke által a bu­dapesti állán % ipar iskolánál alapított ösztön* dijra (száz frt) pályázati ; hirdetmény bo­csáttatott ki. A kellőleg felszerelt folyamodványok f. 1893. évi aug. hó 20-ig Veszprém vár­megye alispánjához nyújtandók be. A pályázati feltételek Pápa város jegyzői hivatalában, a hivatalos órák alatt az érdeklődők által betekinthetők. Pápa, 1893. évi aug. 3. Osváld Dániel |i0]&*rm,e.steh

Next

/
Oldalképek
Tartalom