Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-09-24

'Stettrier, Ignác-nak meggyőződése ae, hogy.a mit az ember szétszórva bir, sokkal többet ér, ha azt mind együtt birja. Ha nincs alap 'miből építeni, áldozzunk! '.Tisza Kálmán: Ft. egyhker. közgyűlés! Szabad legyen nekem is elmondani ide vonat­kozólag véleményemet. Igen rövid leszek, mert már Darányi tiszt, tagtársunk kifejtette néze­tét, ami lényegót tekintve az én nézetem is. Én igen is megvagyok győződve, hogy a theo­logiának is felállítása, oly pénzügyi zavarba hozná az egyh. kerületet, melyből kilábolni igen nehéz ; volna. (Igaz! Ugy van!) Mindnyá­jan tudjuk, hogy mily teher háramlik még az esetben is egyházkerületünkre, ha csak a gym­nasinmot állítjuk is fel s hogy mily mértékben igénybe veszi a felállítandó gymn. az egyh. ker. anyagi erejét. Ne ámítsak magunkat avval az illusióval, hogy majd a jövő fedezi a költ­ségeket. Igen igen sok javítani építeni valónk van még a jövőre nézve, melyek elől, ha már most kiapäsztjuk az anyagi forrást, bizony semmit sem hozhatunk létre. (Ugy van!) . Eli ne szeretné, hogy egyh. kerületünk­ben nem egy, de 10 helyen volna nőnövelde; magam is azt szeretném, ha minél több he­lyen-láthatnánk ily intézetet, de vájjon lesz-e c.--ak reménységünk is a jövőre, hogy ily inté­zeteket állithassunk fel, ha egyszerre kimerít­Cl jük az egyh. ker. erejét? Nem-e azon kell igyekeznünk, hogy rendben tarthassuk pénz­ügyi viszonyainkat, hogy igy tovább fejlődé­sünknek biztos alapját bírhassuk benne? Ál­lítsuk fel most a gymnasiumot egyelőre, s majd ha szükség lesz rá később, midőn már a gymn. felállítása által szenvedett pénzügyi megrázkódtatásokat kihevertük, bővítsük ezt ki a theologiával. (Élénk helyeslés.) Buzgó óhajtásom nekem is, hogy minél előbb létrejöjjön a varosnak e szép helyén a nevezett intézet, hogy kiváljék csinra nézve, de hogy egy régi szóval éljek „parádéra" szükségünk nincsen. Legyen az ízléses, de egynzerü! Ne költsük pénzünket, csak a leg­szükségesebbekre, ne menjünk bele oly do­logba, a mely egyházkerületünk anyagi jólé­tét veszélyeztethetné; építsük fel először csak a gymnasiumot, s majd ha erőnk engedi, ki­bővinjük." (Élénk helyeslés.) Vályi Lajos csak a gymnasium mellett foglal állást. Barthalos István felhozza, hogy a leg­njabbi alapítványok nem csupán a gymnasi­umra, de átalában a főiskolára tétettek; heves behzédben védi az együttes építkezést, annak hasznait. ' ­Begedy Isrván, Kecskeméthy Jenő é.« Antii Gábor (megfújván a tisztességes vissza­vonulót a maga részéről) csak a gymnasium felépítését óhajtják. Befejeztetvén a vita, a közgyűlés ebben az ügyben ugy cdöntött, hogy a theologiát meg hagyta a maga helyiségeiben ós elrendelte, hogy az emelendő épületet kizárólag gimnázium céljaira használják. Aőnövelde. A kerületi „nővövelde elnyerése vé­gett a losonci, komáromi és pápai ref. egyházik nyújtottak be ajánlatokat. Ko­márom telket, épülettel internátus számára s gyűjtést "ajánl, Pápa gyűjtést igór, a már alapított löOO frtboz ós a főiskola mostani uj épületében óhajtja felállítani önállóan a nőnöveldót, főisk. tanárok se­géákezósével. Losönóön egy nagyobb ala­pítvány van e célra. Mivel a kerület anyagi helyzete nem engedi meg, hogy saját erejéből állítsa fel a nőnöveldót, ajánlat tevő egyházak, a nőnövelde felállítását illetőleg, nagyobb áldozathozatalra, világos terv és költség­vetés készítésére kéretnek fel az ezen ügy­ben kiküldött bizottság által és erről a kimerítő jelentések a jövő évi ker. gyű­lés elő terj esztendők. A gymnasiumi tanári karnak az or­szágos nyugdíjintézetbe belépését elhatá­rozta a közgyűlés. Bankett. Gyűlés után két óra felé a tanács­kozásokban elfáradt társaság a Griff nagy­termében ebédhez ült, melyen az egyh. ker. gyűlés számos tagjain kivül részt vettek Osváld Dániel polgármester s vá­rosunk közönségének több tagja. Felköszöntökben, természetesen nem volt hiány. Sorukat Beöthy Zsigmond nyitotta meg, ki rövid, de erőteljes sza­vakban Tisza Kálmánt mint egyh. ker. főgondnokot éltette. Pap Gábor püspök poharát Tisza Kálmán nejére ós család­jára ürítette lelkes óljenzóstöl kisért be­szód mellett. Beöthy Zsigmond Pap Gá­bor püspökért, Szilágyi József gróf Csáky Albin cultusministerórt ós Beöthy Zsig­mondért emelt poharat. Tisza Kálmánná és gróf Csáky Albin Ő nagymóltóságaikat táviratilag -is üdvözölte a társaság. Ez­után Darányi Ignác Pápv város közön­ségét és polgármesterét, Begedy István Darányi Ignácot,- Konkoly Th. Gyula Czike Lajost mint főisk. gondnokokat éltetik. Vályi Lajos László Józsefre, a főisk. örökös tb. gondnokára, Czike La­jos a föisk. tanárikar és igazgatókra, Szi­lágyi József az egyh. ker. azon tagjaira — kik még az 0 collegiumban tanultak — mondottak felköszöntöt. Pály Zsigmond humoros toastjában a komáromi egyház képviselőit élteti. Konkoly Th. Béla An­tal Gáborra, Körmendy Sándor a komá­romi és pápai érdekeltségre emelnek po­harat. Végre felállott Tisza Kálmán s általános figyelem közt a következő fel­köszöntöt mondotta: „ Tisztelt uraim! Méltóztassék elhinni, hogy éveken át kötelességszerüleg annyit beszéltem, hogy szeretek már a beszed elől kitérni, ifi mégis arra ösztönöz, hogy szóljak pár szót, az a közvetlenül előttem szólott tisztelt társam beszedő. Beszólt ugyanis ő (Körmendy Sándor; a pápai, a komáromi győzelemről. Fehérváron éppun a komá­romiak óhajtása előtt győzött e Tarosé, most pedig megfordítva, Azonban ez nem egyik vagy másik rósz győzelme volt a másik felett, hanem óvakodás, nehogy egy meggondolatlan lépéssel megmórhetlen pénzügyi veszélybe döntsük a kerületet. (Ugy van!) Győzni csak az igazság győ­zött és a józan ész. (Élénk helyeslés!) Nem volt tehát itt sem győztes Pápa, vagy Komárom, hanem győzött mind a két esetben az, ami az egyházkerület javának mondható. Óvakodjunk tehát itt győze­lemről beszólni, mert ilyenről közöttünk nagy lovassági ütközet, a minőt még béke időben hadseregek nem produkáltak. Felénk lovagol egy táborkari tiszt, hogy foglaljunk máshol állást, mert a nagy roham felénk jön s elsodor az ára­dat; kocsinkat megfordítottuk, egy kis fenyves erdőn keresztül hajtatva tisztásra r ri értünk, hol ott találtuk connaughti angol • herceg táborkarát, ki legnagyobb sebes­séggel vágtatott, a balodalról felnyomuló ellenséges lovasság harcvonalából mene­külendő. A véletlenség hozta a kedvező állás­pontot számunkra, pár pillanat alatt a kápráztató képet nyújtó „atakk" a 2 nagy lovas: hadtest összeütközése uián, mely tőlünk alig 200 lépésnyire törtónt az egész táborkar azon kis tisztásra szorult, a hol 20—25 főrangú ur ós urnő fogata állott, balról jött a német császár táborkarávai a szűk erdőtisztáson, ugy hogy alig volt tőlünk 5 lépésre, fehér lovon, huszár­ezredesi egyenruhában. Bal kezével csak gyengéden — inkább csak markírozva érintve a nyerget, mert bal karja rövi­debb; a jobbnál. .Mint egy 20 percig állt előttünk Szögyónyivel társalogva, mig Starhenberg gróí .főhadnagy azon jelentést nem hozta neki, hogy a csatározás iránya megvál­tozott. A császár mosolyogva köszönte meg-a jelentést. Az élelmes Futtaki ezt a pillanatot ügyesen felhasználta, s ugy őt, mint Szőgyényit legyorsfónyképezte, mit a császár észrevévén, hirtelen elfordult, de késő, mert a fénykép remekül sikerült. Alig vágtatott el táborkarával, a jobboldali részről, mehettünk termett fel­séges királyunk pej lován táborkarával, mellette az uj hadügyminiszterrel, megza­varták honvédelmi miniszterünket, aki ép egy hölgytársaságnak udvarolt a a kitől a szép leányok azt kérdezték, hogy hol lesz most a főütközet, mire ő udvariasan meghajtva magát moüdta: — Szép hölgyeim, olyan messzire még az ón haditudoinányom sem terjed. Aztán ö is csatlakozott ö felségéhez. E pillanatban több század tüzérség az erdőből sortüzet adott, de mi oly közel voltunk, hogy a király maga rendelkezett, bogy a kocsik gyorsan az útra menjenek. Érdekes jelenet volt, midőn ő felsége egy izgatott huszárszázadhoz odakiáltott: — Csend legyen, ne lármázzatok. Aztán meglátván a mezőn 3 önkén­test, oda lovagolt s megkérdezte az egyik­től, hogy mi most ott a feladatuk, mire az megmondta, hogy ők hátvédet képez­nek. Erre o felsége oda kiáltott: — Jól van uraim, igen helyesen mennek. Az ütközet után szomorú jelenetek is voltak. Egy huszár lováról késett s 2 zsaudár vitte el a félholtat a harctérről. Még vagy 3 lovat láttunk száguldozni gazda nélkül, lovasaik ki tudja hol van­nak '? Egy csákót is találtunk, mit egy fára feltűztünk, hogy az arra elvonuló katonaság meglássa s gazdájának vissza­adja. Egy amerikai hírlapíró biciklin volt a harctéren, mit látván egy másik bicik­lista, színtan utánunk akart jönni és si­került is neki minket megközelíteni, de akkor két udvari zsandár igazolványát kérte, mit nem tudván felmutatni, oly komikus jelenet játszódott le előttünk, hogynevettünkben maj dnem hen teregtünk. Minden zsebét kikutatták, sapkáját ki­forgatták, cipőjét lehúzták, még az ingét is megvizsgálták, hogy nem-e kém, majd­nem levetkeztették szegényt, hozzá még roppant csiklandós lévén, a sok kéz érin­téstői olyan komikus arcfintoritásokat csi­nált és ugy kacagott, hogy majd bele­ájult. Parnay Kálmán. szó nem lehet. Hallottam aztán tréfát is a dicső retirádáról s a jeles vezérről. Hát mit gondolnak az ón tisztelt protestáns tagtársaim, talán azok, a kiket az argu­mentumok meggyőznek és igy előbbi állás­pontjukat feladják, méltók a megszégye­nítésre? Hát egyáltalában lenne-e protes­táns egyház a világon, ha ezt az állás­pontot elfogadnék ? Hát vájjon nem-e az a helyes eljárás, hogy ha valaki meg­győzetik az argumentumok bizonyító ere­jével, az a szenvedélyes megütközés he­lyett adja fel eredeti álláspontját ? Lehet-e ezért szégyenkezni ? Ha mi a visszavonu­lást szégyennek tartjuk, akkor minek a gyűlés, oszoljunk két részre, s amelyiken több a párthívek száma, az a párt győ­zött. Meggyőzésről, vitatkozásról, ily né­zetet fogadva el, szó sem lehet. Bocsána­tot kérek, ilyet mondani, még tréfából sem jó. (Helyeslés!) A mi már most a leánynevelést illeti, nem mondom, hogy ha lehet egy-két, sőt esetleg több leányneveidót is ne állitsunk fel itt vagy ott, de igenis tanácsolom, hogy az egyházkerület számotvetve saját anyagi erejével, óyatfts legyen pénzügyei vitelében ós vigyázzon, nehogy azért, bogy a leánynövelde X ós nem Y város­ban létesüljön, magát pénzügyi zavarokba keverje s gymnasiumának, theologiájának fennállását egy 40—50,000 frtnyi értéknek ide-oda dobálásával veszélyeztesse. Tegye­nek meg mindent az illető városok a mi tőlük telik, s ekkor magam is hozzá já­rulok ahhoz, hogy támogassa az egyház­kerület azon várost, a hol a legtöbb buz­góságot, a legtöbb áldozatkészséget látja, de, hogy maga az egyházkerület saját költségén állítsa fel akár Pápának, akár Komáromnak ez intézetet, ez nem jogos kívánság, ez ellenkezik a józan ésszel. (Ugy van! Helyeslés!) Én legalább ez irányban eldöntöttnek tekintem a leány­növelde ügyét, mert nézetem szerint nem lehet oly ügyeskedés, a mely érvekkel ki tudja mutatni azt, hogy nem azért kell az egyháznak egyáltalában ilyen in­tézet, hogy legyen, hanem csak azért, bogy az egyik vagy másik városban le­gyen felállítva. Véleményem ez, azt hiszem ez az igazság, s a józan ész követelménye is! Ezeket kívántam ón egész őszintén itt e fehér asztalnál elmondani. Most már uraim, emelem poharamat, kérve önöket, hogy sem az eddig történtekben, sem az ezután tör­téne ndökben ne tekintsük egymást győ­zőknek vagy legyőzötteknek, mert helyes mondás az, mit egy nagy angol irónál olvastam: „Ha két ember, vagy két fél egymás érdekeinek ártott, vagy egymást megsértette, arra számtalan a példa, bogy az, a kit megsértettek megbocsátott, ha­nem arra, hogy a sértő, a győző bocsá­tott volna meg, soha sem volt eset." E mondás rejtett igazságát magam is sok­szor tapasztaltam az életben. Nem legyőzve, de önkényt megha­jolva az igaz, megdöntbetlen okok előtt, kötelességünk közös erővel előmozdítani közös egyházunk, közös iskolánk érdekeit ugy, a mint az Isten azt nekünk tudni adta! (Hosszan tartó lelkes éljenzés!)" További tárgyalások. Délután a bizottságok tanácskoztak, és csak másnap (csütörtökön) fplytattatott a gyűlés. A fögymnasium építésére vonatkozó pályázati feltótelek végleg megállapitat­tak, mely szerint a Fehórló-telkón (1500 • m. terület) kétemeletes palotaszerü épü­let, homlokzattal a szinház felé tervezte­tik az ópületesetleges kibövitóse^számitva. Tervek beadásihatárideje deo. 15. Jegyzőkönyv hitelesítésekor köszö­netet szavaz a közgyűlés gróf Esterházy Móricz főispánnak, és mindazoknak; kik az iskola helyiségül alkalmas „Fehérí­telek megszerzéséhez segédkeztek. Több egyházmegye indítványozván a tanítóképezde újra visszaállítását, a köz­gyűlés azon vitatkozott, hogy vájjon az egyházkerület maga állitsa-e fel a tanitó­kópezdót, vagy pedig az államtól kérel­mezze az intézet felállítását. Tisza Kál­mán positive tudván, hogy a közoktatási kormány több meglevő preparandia át­helyezését tervezi, azt indítványozta, hogy a közgyűlés bízza meg az elnökséget: szerezzen magának biztos tudomást arról, hogy van-e kilátás állami preparandia elnye­résére, vagy sem. A közgyűlés az indít­ványt egyhangúlag elfogadta és az igazg. tanácsot pedig megbízta, hogy tervezetet készítsen ós jelentést tegyen a jövő ker. gyűlésre, miszerint tudna-e a kerület Pá­pán tanitóképezdét, vagy csak internátust is felállítani. Az egyh. ker. tüzkárbiztositási alap­ból, a jelen évtől kezdve, nyugdíj segélyt szavaztak meg a lelkészek özvegyeinek. Az egyh. ker. pénzkezeléséről és számviteléről beterjesztett szabályzat vé­lemény adás végett a gazd. tanácshoz át­tétetett és az megbízatott, hogy addig is a szükséges intézkedéseket és újításokat, a tervezet alapján keresztül vigye. A tüiik, QQuviQtuü taabálycat terve­zet elfogadtatott, ugy szintén az egyh. ker. ós főiskolai 1894. évi költségvetések is némi módosításokkal. Pénteken a terjedelmes püspöki je­lentós tárgyaltatott. A kisebb ügyek tárgyalása tegnap is tartott még, sőt elhúzódik a gyűlés még e hót elejére is; Tisza Kálmán azonban, s vele a gyűlés tagjának legnagyobb ré­sze pénteken délután elutazott. Színház. (r. g.) E hót folyamán örvendetesen tapasztaltuk, hogy a közönség közönye kezd felengedni s hogy a derék színtár­sulat immár mind nagyobb pártolásnak örvend. Hogy az igazgató erkölcsi és anyagi sikere minél teljesebb legyen, egy nagyon megszívlelendő ajánlatot teszünk a repertoire érdekében. Addig is, mig a zenekar s az énekesek megérkeznek, le­hetőleg mellőzze a zenés darabokat s ko­moly drámákkal, szellemes franczia és magyar vígjátékokkal nyújtson valódi műélvezetet. Ha ez megtörténik, megva­gyunk győződve arról, hogy a telt házak nagyon gyakoriak lesznek. A mult hót előadásairól a következőkben referálunk : Szombaton, f, hó 16-án Moliére estünk volt. „A képzelt beteg" került szinre. A címszerepben Bokody excellált, a classicus vígjáték főalakját a, legfinomabban ki­dolgozott alakításban mutatva be. Kitünö Toinétte volt Bokodyné, ki temperamen­tumos játékával, pajzán elevenségével és graciösitásával aratott sürü tapsot. A kis Bokody Margit sensatiot keltett bátor föllépésével és színpadi otthonosságával. Vasárnap A n Cigány"-ban mutatta be Bokody egyik legmesteribb alakítását. A címszerepeik nehézségeit elejétől végig kifogástalanul oldotta meg s játékának jellemző volta általános, nyílt színen meg-megujulJ5 zajos tetszés nyilvánítá­sokra ragadta a közönséget. Az előadás niveauját nagyban emelte, hogy Rózsit Bokodyné játszta a tőle megszokott mű­vészi kidolgozásban. Hétfőn egy érzelmes franczia nép­dráma „A két árva" adatott jól látoga­tott ház előtt. Kedden „A három pár cipő" c. víg­játék bohóságain jól mulatott a közepes számú publikum. Szerdán „A nagyapó és a vig diákok" került szinre sikerült ós élvezetes elő­adásban. Csütörtökön élvezetes estéje volt a színházban jeleavolt nagy és distinguált publikumnak. Elsőben Salzer Aladár „Enyelgés" c. poétikus dialógja adatott elő. A nem nagy igényekkel fellépő, de ügyesen megirt szini apróság tetszést ara­tott, miben kiváló része volt Berzsenyi M. k. a.-nak, a ki Margit szerepét valódi tökélylyel creálta és elragadó szeretetre­méltósággal adta elő. Bélát Kovács játszta kifogástalan routine-al. A közönség ugy a fiatal szerzőt, mint a szereplőket zajos tapsokkal hívta a lámpák elé. — Utánna „A nagyzás hóbortjai" c. német comoedia következett. Bokody remek, magas mű­vészi színvonalon álló játéka és Berzsenyi k. a. ellenállhatatlan kedvessége és paj­zánsága, ugy a többi szereplök játéka is csak fokozta az est sikerét. Pénteken, zónaelöadásul „A csikós" ment kerekded ós összevágó előadásban. Nehezen nélkülöztük a zenekart. A tegnap este előadott „Ármány ós szerelemről" a jövő számban. Bokody jubileuma. Bokody Antal színigazgató, f. hó 28-án csütörtökön ünnepli szinészkedése 35 éves jubileumát és egyúttal 5.8-ik szü­letés napját. Hivatásában megőszült apos­tola ö a színészetnek. Erre áldozta egész életét, vagyonát. Hosszú időn át az or­szág minden részében buzgalommal ter­jeszti a magyar szót, s egyike a magyar szinmüvószet legöregebb, legbecsületesebb és legkiválóbb alakjainak. Szívből üdvözöljük őt ezen alka­lommal és kívánjuk, hogy még szinész­kedése 100 éves jubileumát is megünne­pelhesse, a 28-án este tartandó jutalom­játékán pedig zsúfolt ház gyönyörködjók művészi előadásában. Életrajzi adatokat kórtünk • a derék igazgátótól, mire Bokody a'. következő érdekes levelet küldötte szerkesztösó­gűnkhez: : I Tisztelt Szerkesztő Ur! Ha én, vagy nőm jutalomjátékot veszünk, célja tisztán az, hogy a közönség mindenütt jutalmazni akarván csekély művészi érdemün­ket, rendesen nagy közönség előtt tarthatjuk, 8 igy ] megvan a jő és tisztességes alkalom arra, hogy tagjaink be nem keresett gázsiát pótolgáthatjuk. Ez a cél vesét most is, midőn csütörtö­kön f. hó 28-án jutalomjátékot, egyszersmind Bzinószóletem 35 éves jubileumát tartom, — mely alkalom születésem évfordulójára is esik. Ha érdemesnek találja szinészkedésemből valamit becses lapja olvasóival tudatni, íme rövid életrajzom: Születtem Szentesen 1837. szept. 28-án. Iskoláimat Szarvason és N.-Kőrösön végeztem. 3857-ben Pátyon néptanító voltam, s ellen­állhatlan szenvedélyem 1858. szeptember' ha­vában a szini pályára hozott, 35 év óta sem betegség, sem egyéb körülmény rövid időre se szorított le a színpadról. Évenként legalább 300, a igy e rengeteg idő alatt legalább 10500 szerepet játsztam. Nagyobb mnszerep, melyek­nek minden szavát és igéjét feldolgoztam, leg­alább 120 van műsoromon. A szinigazgatást Pápán kezdtem 1870-ben. 1883-ban itt ültem meg 25 éves jubileumomat még nagyon vígan, telve szép reményekkel a jövőre. E hó 28-án ismét itt ünneplem a 35 éveset is életem őszi alkonyán, kissé megfogyva, de meg nem törve még egészen. . . . Mit monjak még . .. Egész életemben a könnyelműségig becsületes és jó­szívű voltam ... A humanizmus édes érzetét anyám tejével szívtam be . . . Gyermekeim elhaltak, de üres volt utánuk az élet. 3-ik nőm, kivel 14 i éve keltem össze, — szintén rajongott gyermek után, — ez ösztönzött, hogy elhagyatott árvákat neveljünk . . . Az első árvát Gizuskát 2 éves korában adoptáltuk, s hat éves korában mint kis művésznő halt meg. A másodikat az angyali kis Katát 5 hónapos korában fogadtuk fel, s 4 éves korában te­mettük el, Mostani kis leányunk már 6 éves, 5 óv óta a mienk . . . Meddig örülhetünk kedvességének — Isten tudja csak! 56 évemből 35 évet a magyarosítás szent ügyének éltem, annak áldozom még a kevés időt, mely hátra van! Ez élet jutalmát fogom csütörtökön egyik mólyen és alaposan tanul­mányozott szerepemben „Jean apó"-ban él­vezni, — s boldog leszek ha társulatom né­.hány tagját anyagi zavarából kisegíthetem. Pápa, 1893. szept. 22. Teljes tisztelettel Bokody Antal a vén komédiás. KÜLÖNFÉLÉK. — Olvasóinkhoz. Az uj évnegyed kezdetével, tisztelettel fordulunk azon t. elő­fizetőinkhez, akiknek előfizetése ez alkalommal lejárt, hogy lapunkra újból előfizetni és azt minél szélesebb körben leendő terjesztés által is támogatni szíveskedjenek. Azon t. előfizer tőinket pedig, akik előfizetési pénzekkel még mindig hátralékban vannak, ezennel tisztelet­tel felkérjük, hogy a hátralékos összeget hoz­zánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek. — Tisza Kálmán, a dunántúli ev. ref. egyházkerület főgondnoka kedden délután érkezett városunkba, a Griff vendéglőben volt szállva ós pénteken dél­utáni vonattal utazott el. — Herczeg Zsigmond állami kir. mérnök a hét elején városunkban töltött egy napot. Az uj főiskolai épület telké­ről vett fel méreteket ós az építkezésről tett előterjesztést a főisk. igazgató tanács hétfői ülésén. — Horváth. Kálmán helybeli kir. posta ós távíró főnök szabadságidejét ma kezdi meg, távollétében Battenberg Lajos posta és táviró tiszt helyettesíti. — Ar. kath. hitközség ma d. u. ülést tart, a megyéspüspök ünnepélyes fogadtatása részleteinek megállapítása végett. — Honvédhuszár ezredünk 1-sö osztálya tegnap d. e. érkezett vissza városunkba a kőszegi hadgyakorlatról. Isten hozta őket. — Ref. lelkész szentelés. A helybeli ref. templomban kedden d. e. 9 órakor Győry János, Sándor Benő ós Szász Kálmán ref. lelkészekké szenteltettek, A leik., szentelésnól Pap Gábor püspök is jelen volt. j — A győri keresk. és iparka­mara f. hó 28-án d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart. A tárgysorozatban felvan véve Pápa város- kérelme is az iparos­tanonciskola segélyezése iránt. — A theologiai önképzőkör, Kis József theol. acad. tanár elnöklete alatt szept. 16-án alakult meg a követ­kező eredménnyel: alelnök: Osváld Kál­mán IV. p. n.; pénztáros: Borsos K. Hl. p. n.; könyvtáros : Pály Sándor IV. p. n.; titkár és főjegyző; Vörös János TV p. n.; aljegyző Csukás Endre H. p. n.; ellenőri Balogh Dénes I. p. n. — A ftfldmives iskola igazga­tója megkereste a városi tanácsot, bogy az épületei háta mögött, az öreghegybe vezető gyalog ut - helyeztessék el, mert akadályozza azon helyen a faiskola készítését. — Jótékonycélu szini előadás. A helybeli színtársulat, f. szept. hó 25-én azaz holnap este, a pápai elaggott és munkakakóptelennó vált iparosok alaptő­kéje gyarapítására jótékonycélu színi­előadást rendez, mely alkalommal szinre kerül a „Tót leány" népszínmű; — ezen előadásra a jegyek elárusitásával egyes iparosok is megbízattak. A jótókonycél iránti tekintetből is felhívjuk ezen. elő­adásra a közönség beoses figyelmét, ( — A kereskedelmi minister értesiti a vármegye közönségét, hogy gróf Ziohy- Istváu év étöektátsw, által

Next

/
Oldalképek
Tartalom