Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-01-15

XX. évfolyam. 3. szám, Pápa, 1893. január 15. Megjelenik minden vasa r m p. Közérdekű sürgős közlésekre kui'oiikiul mid ki v üli számok adatnak ki. Bérmentetlen levelek. csak ismert kev.ektől fogadtatnak el: Kéziratok nem adatnak vissza. IS A lapnak szánt közlemények a •'rw »zerkesatosegehez (hosszú ' utcza 969. sz.) küldendők. lap SS előfizetési díjak. ií{ Egy évre ö írt - Fél évre 3 irt I Negyed évre 1 frt 5(> krajezár. ­* Egy szám ára 15 kr. \ Hirdetések t Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, j nyilttérhen 3<) kr. A díj előre fizetendő. 3 Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivalaláha (Röhn Mór liai 2, hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ ^ —p; Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki e# v es ü j e I n p k in e g v á! asz lotl közlönye. Pápa, 1893. január lá. A közbiztonságot annyira veszé­lyeztető kóbor czigányok visszaélése­inek megakadályozása és a humaniz­mus szempontjából ezen népfajról való gon.dosko.das régóta képezi a törvény­hozásnak, törvényhatóságoknak és a tár­sadalomnak is még mindig megoldatlan feladatát. A legközelebbi időben az uralkodó­ház egyik legnépszerűbb tagja tett kí­sérletet néhány czigány családnak vagyon és kereset biztosítása mellett való meg­telepítésére ; de a legnemesebb törekvés is meghiúsult e nomád nép ősi termé­szetén. Ugy látszik a kormány is el van határozva javaslatot terjeszteni a tör­vényhozás elé a kóbor czigányok ügyének rendezése czéljából, legalább erre enged következtetni azon intézkedés, hogy a belügy minister elrendelte azt, hogy a kóbor czigányok folyó hó 31-ik napján országszerte összeszámláltassanak s ugyan­ekkor életmódjuk, keresetforrásuk és egyéb családi viszonyaik is constatálva legyenek. De addig is mig a törvényhozás az ország egész területére kihatólag egy­öntetűen intézkednék, szükséges, hogy a törvényhatóságok és községek a kellő védelemről gondoskodjanak ezen népfaj­nak napról-napra szaporodó és veszélye­sebbé váló garázdálkodásaival szemben. Igy a velünk szomszédos több megye törvényhatósága alkotott szabályrendele­teben kitiltotta területéről a nem ott honos kóbor czigányokat, az ott illeté­kes, vagy legalább ott született czigá­nyokra nézve pedig a visszaéléseket korlátozó, vagy megakadályozó rendsza­bályokat léptetett életbe. Ezen intézkedésnek reánk nézve káros hatását az utóbbi időben a vagyon biztonságot veszélyeztető gyakori esetek­ből volt alkalmunk észlelni, mert a szom­szédos megyék területéről kiüldözött csa­patok többnyire nálunk, ós pedig a köz­ségektől ós a csendőrség őrszemétől távolabb eső pusztákon vagy erdőré­szekben tanyázva kerestek menedéket, onnan intézvén egyre ismétlődő rablásai­kat és betöréses tolvajlásaikat. Ezen szomorú adatok indították vármegyénk alispánját arra, hogy az októberi rendes közgyűlésen indítványozta a vándor czigányok kóborlásainak meg­akadályozása tárgyában megyei szabály­rendelet alkotását, s ennek szükséges­sége tudatában bizta meg a vármegye közönsége az indítványozó alispánt meg­felelő tervezet kidolgozására, minek alap­ján a deczemberi közgyűlésre beterjesz­tett szabályrendelet-javaslat a közgyűlés által egyhangúlag elfogadtatott s a tör­vényhatósági szabályrendelet megalkotta­tott, mely hivatva van egyfelől a kóbor czigányok visszaéléseinek elejét venni, másfelől a rendes kereset módhoz és illetőségi községükbe való utalás által, mely utóbbi a születési helyes személy­azonosság igazolása után az 1886. éri XXII. t, cz. 16. §-a alapján könnyen megállapítható, a kóbor czigányokat meg­telepedésre kényszeríteni. A szabályrendelet rendelkezései kö­vetkezők : 1. íj. Veszprém vármegye területén czigányoknak lovakat tartani rendszerint nem szabad; — ezen szabály alól kivé­telnek csak azon esetben van helye, ha arra járásokban a főszolgabíró, — rende­zett tanácsú városokban pedig a polgár­mester indokolt kérelem alapján enge­délyt ad. 2. íj. Lótartási engedély Veszprém vármegye területén csak oly czigány ­nak adható, a ki a) Veszprém vármegye területén va­lamely városban vagy községben illetőségi joggal bir; b) a ki valamely városban vagy köz­ségben állandóan megtelepedve van; c) a ki valamely mesterséget folytat, vagy általában bármi rendes keresetforrás­sal bir. 3. §. A lótartási engedély közrendöri okokból bármikor visszavonható, 4. §. A. mely czigány a jelen sza­bályrendelet 2. §-ában körülirt hatósági engedély nélkül lovat tart, kihágást követ el, s 2 írttól 50 frtig terjedő pénzbünte­téssel ós 5 napig terjedő elzárással bün­tettetik. Ezen kivül a hatósági engedély nélkül tartott lovak, kocsik és lósaerszámok elkobzandók és hatósági uton elárveiv­zendök. A jelen íj. alapján kirótt pénz­büntetések, valamint az elkobzott lovuk, kocsik és lószerszámok árverési vételára azon község szegény alapját illeti, amely község területén a kihágás elkövettetett és az elkobzás törtónt, — illetőleg a mennyiben a kihágás oly czigánj' által követtetetfc el, vagy oly ezigánj' lovai koboztattak el, a ki valamely községben állandóan megtelepedve van, azon község szegény alapját, a melyben a czigány állaudóam tartózkodik. 5. íj. Nem Veszprém vármegyei czi­gányoknak a vármegye területén tartóz­kodni tilos. Ha tehát nem Veszprém vár­megyei illetőségű czigányok a vármegye valamely községének területén megjelen­nek, a község birája köteles a legköze­lebbi csa'ndőrörs segélyének igénybe vé­tele mellett őket a járási főszolgabíró elé kisértetni, — az pedig köteles ellenükben az 1879. XL. t. oz. (52. ij-a érteimében eljárni, s a megye területéről való kiuta­sításuk, illetőleg a uunnyihen illetőségi helyük ismeretes, illetőségi községükbe való tolonczoztatásuk iránt intézkedni. 6. íj. Ha az 5. íj. értelmében bünte­tetett kóbor czigányok J:é!' i'v belül a várnaegye területén újból nngj-i miének, az 1879. XL. t. cz. 63. i?-a értelmében büntetendők, — eltolonczolandók és a mennyiben lovaik, kocsiaik vannak, azok, valamint a lószerszámok elkobzandók, és az árverési "vételár a 4. íj­bau meghatá­tiszti állás rozott czélra fordítandó. 7. íj. ilzon czóiból, hogy a jelen szabályrendidet 2. íj-a alapján adandó lótartási engedélyek és az 5. íj- alapján jogerős határozatokkal foganatosítandó kiutasítások nyilvántarthatok legyenek, kötelesek a járások főszolgabirái és a rendezett tanácsú városok polgármesterei a jelen szabályrendelet 2. § a alapján ki­állítandó eng edélyeket és az 5. íj. alapján hozandó itébeteket egymással kölcsönösen közölni és a/zokról jegyzéket vezetni. 8. §. A mely község birája a jelen szabályrendelet 5. íj-ában terhére rótt kötelességéi, nem teljesiti, fegyelmi vét­séget kövei, el és a fegyelmi eljárás sza­bályai szer int büntetendő. 9. A jelen szabályrendelet alapján megindítandó kihágási ügyekben a kihá­gási eljár!is szabályai irányadók. Városi közgyűlés. A folyó hó 9-én d. e. 10 órakor megtartott részleges tisztújító közgyűlés, a városi képviselők oly meleg érdeklődése és élénk résztvétele mellett folyt le, hogy a megjelentek zsúfolásig megtöltötték a városháza nagytermét. Már a gyűlést megelőzőleg nagy s ürgés-forgás volt észlelhető mindenfelé ; kint és a folyosón a jeleltek bizalmas emberei foglaltak vigyázó állást és bősé­gesen el lóvén látva irott és nyomtatott szavazatlapokkal: kínálgatták és oszto­gatták azokat a megjelent városi képvi­selőknek : bent a gyűlésteremben pedig több kisebb és nagyobb csoport alakult s hol hangosan, hol pedig halkan suttogva beszélgettek, tanácskoztak; ugy hogy a folytatott értekezés és vitatkozás, szóval élénk eszmecserék zaja húzódott végig az egész termen, mely csak akkor szűnt meg, midőn a gyűlés kezdetét vette, mely­ről kimerítő tudósításunk a következő : Véghely D^zsö kir. tan. alispán, az elnöki széket elfoglalván, üdvözli a kép­viselő testületet, és a közgyűlést megnyi­tottalak kijelenti. Meleg szavakban emlékezvén meg boldogult Nagy Boldizsár volt városi fő­jegyző elhunytáról, előadja, hogy a jelen gyűlés tárgyát a megüresedett főjegy­zői — esetleg megüresedésbe jövő egyéb tiszti állás betöltése képezi. Előterjeszti, hogy a főjegyzői állásra két pályázati kérvény érkezett be, ugy miut Lamperth Lajos városi jegyzőé és Szokoly Ignácz pápai ügyvédé. A kije­lölő bizottság mindkét pályázatot elfo­gadván, első sorban Lamperth Lajos v. jegyzőt és másodsorban Szokoly Ignácz ügyvédet jeleli ki. Ezután elnöklő alispán, miután két jelelt van és a közgyűlésnek is óhaja a szavazás, azt a főj egyzöi állásra elrendeli, ós a jegyző érdekelve lévén jelen esetben, Steinberger Lipót ügyvédet kéri fel a jegyzötisztre a választás, illetve a szava­zás tartamára. Szavazatszedö bizottság elnökéül icl. Martonfalvay Eleket, jegy­zökül Kis Gábort és Lazányi Bélát, bi­zalmi férfiakul pedig Baráth Ferenczet, Lőwenstein Adolfot, Obermayer Józsefet és id. Paál Istvánt felkérvén, a közgyű­lést a szavazat bavógesztéig felfüggeszti. A szavazás megejtetvén, a gyűlés ujra megnyittatik és a szavazatszedö bi­zottság elnöke bejelenti, hogy összesen 109 szavazatlap adatott be, melyből Lam­perth Lajos v. jegyző 67, Szokoly Ignácz ügyvéd pedig 42 szavazatot kapott és igy az előbbi 25 szótöbbséggel megválasztott­nak kijelenthető. Elnöklő alispán emu-k folytán hatá­rozatilag kimondja, hogy Lamperth Lajos a városi főjegyzői állásra megválakta­tott és a megjelent főjegyzőt üdvözölvén uj állásában, e tisztet neki átadja, ki is az ünnepélyes hivatalos eskü letétele után, a következő lendületes hangon elmondott, székfoglaló beszédet tartott: Ngys. kir. tan. alispán ur! tek. városi képviselő-testület, tek. városi tanács! Nem mulaszthatom el. hogy köszö­netemet ne nyilvánítsam azon bizalomért, mely irányomban az imént kifejezést nyert. Tudom, hogy a bizalom ezen nyil­vánulása nem annyira személyemet, mint inkább azon szolgálati éveket illeti, melye­ket e városnál eltölteni szerencsém volt. De bárminek legyen is betudható a biza­lom nyilvánulása : kétség kivül kötelessé­gemmé teszi nekem azt, hogy elfogla­landó uj állásomban Pápa városának jól felfogott érdekeit, tőlem telhető képes­séggel s becsületes igyekezettel szolgál­jam. Az állás a melyre vállalkoztam előt­tem nem uj, mert hiszen 21 évi jegyzös­ködésem alatt sokszor volt alkalmam bol­dog emlékezetű szeretett elődömet állásá­ban, a főjegyzői teendőkben helyen j siteni, de e mellett alig fordult elő nevez tesebb mozzanat városunk életében,mely köztünk kölcsönös megbeszélés tárgyát ne képezte volna. Éppen ezért ha számot vetek erőm­mel s ezt szembe állítom azon munkával, mely rám uj állásomban vár, önkéntelenül azon kérdés merül fenn bennem, hogy vájjon azon irántam nyilvánult bizalom­nak megfogok-e felelhetni ugy, a miként azt tőlem ily magas intelligentiáju képvi­selő-testület megvárhatja. Eljárásomat a múltban Pápa váro­sának jól felfogott érdeke vezérelte, jö­vőre sem lehet más czólom, minthogy tehetségemhez képest Pápa városának nagygyá, boldoggá, virágzóvá tételének munkájában a magam osztályrészét kive­gyem, esnem kiméivé időt. >M fáradságot, Pápa városának előhaladását munkálok sorában az elsők között legyek. Mert virágzó városnak lehetnek boldog polgá­rai, szegény polgárok összege csak sze­gény községet alkothat. Ha netán ezen munkám közben a tek. képviselő testület gyengeséget lát, legyen TARCZA. Egy születésnapra. Ahány kinos órát Szereztél te nékem, En hűtlen virágom, Elhervadt reményem: Annyi szörnyű átkot Nem kívánok néked — Adjon Isten érte Annyi boldog évet, Annyi boldog évet. Ahányszór az ajkam A neved rebegte, Ahányszor az ajkam Áldást kért fejedre: Annyi átkot Isten Fejedre ne hozzon, — Örömtől a sitved Annyiszor dobogjon, Annyiszor dobogjon. Ahányszor öleltél, Ahány csókot adtál; Ahányszor esküvel Hűséget fogadtál; Ne büntessen annyi Tövissel az Isten — Cserébe utadra Annyi rózsát hintsen, Annyi rózsát hintsen. Hanem annyi átkot Kívánok én néked, Hányszor én megszegtem Jfoejsid a hűséget! Annyit az átokból Elbírhat akárki — Ahányszor megszüutem Téged én szeretni, Téged én imádni! Rózsa Miklós. Romok. — Irta Viharos. — A tanácsos ur háza előtt nagy soka­ság tolong, hogy az érkező hintókat né­zegesse ; a virágokat és ékszereket, melyek a nők ruháit díszítették megbámulja, s egyik-másik nevezetes embert elevenen megcsodáljon. A tanácsosóknál ma mu­latságnak van sorja. Minden esztendőben tél elej ón fényes bálra nagy társaság gyü­lekezik össze házukban. A házi urnák nagy a gazdagsága, ós a vagyonának meg is van a látszata a barátok sokaságában, a kivilágított te­remsorban, de azon az eleganczián is, mely a lépcső aljától a belső szobákig levegőben, hangban, mosolyban ós vacso­rákban rejlik. A vagyon szaporodik, az eleganczia gyarapodik, nem is csoda, hogy a tanácsosok mulatságainak évről-évre több lesz a vendége. Az idén — cselédpletyka hozta a felszínre — a tanácsosok különösen ki­tesznek magukért, mert az idei báljukon, menyasszonya lesz a legidősebb leányuk. A vőlegényről nagyon sokat sejtet­tek, mert a büszke szép Elláról nem igen hihető, hogy közönséges emberhez menjen nőül. A mátkapárja valószínűleg gazdag gyáros fia lehet, talán földesúr, de bizo­nyára nem tollat rágó ember, Az ilyen csak szalonba való dísznek, de nem a házassághoz íoaJaknak. A háaigazda és felesége a vendégei­ket fogadják, a leányuk még nem jött ki a szobájából. Az ablaknál ül, révedezve néz ki az utczára, hol hallja a kocsik robogását és a házuk előtt tolongó em­berek moraját, hanem a szeme máshol jár, tekintete a messzeségben más képet lát. Háztető'- alatt nagy magasságban sze­gényes kara-arát; kopár falu kamarában sápadt ifjút; leteg ágya fejénél gyenge öreg asszonyt A ki bajt áll tenger fárad­ságnak s aggódva lesi fiának minden lélekzetét. Odavágyik -ő is, de a szalonban száz vendég vár, s a vendégek között a gyá­ros fia, hogy Ellát jnátkájának s a „háza úrnőjének" eljegyezv.e. A ház urnöj e! Valamikor egész vi­lágról álmodozott, melynek ö lesz király­néja, a melyben mégis -csak ö ól ós Géza s az ideálok és senki, más senki. De a szép világ, melyet a szerelem szentelt a szivn-ek mélységében, eltűnt ós rombadült nrj'nden, a szerelem és a szív, az ideálok óa az álmok. Most másnak lesz menyasszonya ós Gézát a halál öleli, hűségesebb szereién amed, mint büszke szép leánya. Az asztalokon nyitott dobozokban ékszer hever egész özönével. Drágakövek csillogása hívogatja, hogy díszítse magát velük, hadd ragyogjo) í a nagy társaságban. — Ugy-e többet érünk, ugy-e szeb­ben díszítünk azoknál a daloknál, melye­ket ö dalolt neked? Sápadt költő mit adhatna neked egy ebi ít, csak dalnál ós éneknél, kemény kényéi cnól és álmok me­séinél ? Bagyqg az a k;. öüyü is, melyet a boldogság sir, hanem a mi csillogásunk szebb az ö könnyeinél. A tündöklő köveket ugy elnézi Ella, mintha megértené beszédüket. Két könyö­kére hajolva hallgatja susogásukat. Es ahogy hallgatja, ujra füle körül járnak azok a szavak, melyeket a szülei mon­dottak, mikor térdre borult előttük ós szerelmeért keservesen zokogva könyör­gött. — .. Hamis beszéd ; kis kunyhóban elég a hely szerelemre, de megmarad a nyomorúság. Régi mondás, hogy az idő mindennek gyógyítója, mégis igaz. Meg­hódol majd előtted a világ, ha hatalmassá lettél; és még a poétád is udvarodhoz szegődik ós megénekel a réginél szebb dalokban. Hazugság! Az ideálok nem vesznek el soha, csak az illúziók tűnnek a semmi­ségbe. De a mi szerelmünk nem volt illúzió. Hisz' ugy mondottad Géza, hogy a szerelem neked vallásod, világod, s ha ez a világ egyszer romba dől: rommá lesz az életed is .. htomban hever a vi­lágunk ós én rombolom szójj el, a ki min­dig szerettelek. Ella izgatottan kelt fel helyéről ós gyors lépésekkel járt fel s alá a szobá­ban. A szive hajtotta, a vére izgatta, hogy cselekedjék, hogy tegyen valamit, hogy hagyjon el mindent, a gyáros fiát ós a társaságot és az egész világot tele fóny­nyel ós pompával és dib-dáb hazugsággal, hogy dobjon el magától mindent, a mi ehhez a világhoz köti, hogy siessen Géza biteg ágyához. j. A szobába áthallatszott a vendégek nevetgélése s a csevegőknek moraja. A drága kövek rá meredtek. A tükörben meglátta virágdiszes fehér alakját s az­után falon, a levegőben, környös-körül mindenütt betegen, nyomorultan Gézát. Ella köpönyeget öltött és kisietett a hideg téli éjszakába Az öreg anya a beteg fölé hajolt és hallgatta, vájjon lélekzik-e még ? Tudta, hogy fiának meg kell hallnia. Az orvos sem tagadta már, hogy mindennek vége van. Hidegen mondotta, szánakozás nélkül. A hol egy világ összedűlni készül, a sajnálkozás nem akadályozza meg a romba dülóst. Az asszony az orvos sze­mébe nézett és tudta, hogy igazat mon­dott, hanem a szive mégis azt súgta neki, hogy orvos ós szomszédok, de még a maga tudata is hazudnak. Nem, nem le­het, hogy meghalljon. Hiszen Géza az ö gyermeke; az övé! Senki másé, csak egyes-egyedül az övé ! A beteg aludt és álmában mosoly­gott, mintha a boldogságot látná. — Aludj fiam és álmodd tovább álmodat szép királylánykádról. Álmodj fiam ós mosolyogj anyádra. Lásd nincs szegénynek kívüled senkije e világon. Kopogtak. Az anya felijedt s ujját ajkához szorítva az ajtóhoz sompolygott, hogy azt kinyissa. Ella lépett be rajta. Az ajtó nyitás zaja a beteget felverte álmából. Géza bágyadt tekintettel nézett a belépőre. — Géza, ón vagyok. — Te vagy királylányka r 1 kórdó elhaló hangon a beteg. — Géza, nem ismersz rám? Nem ismert már senkire, odafönt volt már az ideáljainál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom