Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-04-23

Megjelenik #Y minden v a sá r u a p. Közérdekű sürgős közlésekre korunkiut rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ism&rt kezektől fogadtatnak el. — Kiiziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a lap szerkesztőségéhez (hosszu­* utcza 969. sz.) küldendők. 1 ^ & Előfizetési díjak. x"^ Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Rohu Mór liai hirlapközvetitő iroda) küldendők. >^ Pápa város hatóságának és lobb pápai, s pápa-vidéki egy es ii lelnek m eg válasz tott k özl önye. Felhívás Veszprém vármegye közönségéhez! Enyhiteni a nyomort, segíteni a szűkölködőkön, letörölni a szen­vedőknek könnyeit, ez az emberi­ségnek legszebb, legmagasabb lei­adata. Ennek a nemes, magasztos fel­adatnak gyakorlására kell ismét kérnem vérmegyém közönségét, ab­ból a szomorú alkalomból, bogy székvárosunknak egy jelentékeny része folyó hó 13-án és 14-én a lán­gok martalékává lett, a mikor is a fékezhetetlen bősz elem, ez idő sze­rint még úgy szólván megszámlál­hatlah családot juttatott koldusbotra, megsemmisítve körülbelül egy millió forintnyi értéket. Megvagyok győződve róla, hogy Veszprém vármegye közönsége ezen nemes feladatának, ezen emberbaráti kötelességének, mint máskor, ugy főleg most, mikor vármegyénk szék­városáról van szó, szivvel, lélekkel eleget tesz és sietni fog könyör­adományaivai az áldozat oltárára. Ez a hit, ez a bizalom jogosít fel arra, hogy a károsultak részére a vármegye közönségének áldozat­készségét kérjem, a gyüjtöiveket ki­bocsássam és kérjem az egyes köz­ségeket, hogy hatóságuk területén gyűjtést eszközölni, ós begyülendő könyöradományaikat, melyeket hir­lapilag fogok nyugtázni, — hozzám sürgősen beküldeni szíveskedjenek. Veszprém, 1898. évi ápril hó 16. Véghely Dezső, kir. tanácsos alispán. — A „Jókai Kör" megalakítása, mely nemcsak városunkban és vidékén, de országszerte is rokonszenvesen fogad­tatott, valószínűleg május hó 11-ik nap­ján történik meg, s kilátás Yan arra is, hogy az alakuló közgyűlésre a fővárosi irói ós művészi körökből is néhány je­lesünk városunkba érkezik. Egészségügyünk a mult évben. — A városi főorvos jelentése. — A lefolyt óv a betegek számára nézve egyike volt a legkedvezőtlenebbeknek; egyik járvány a másikat váltotta fel, sőt több fertőző baj, ha nem is járványképen, de szórványosan elég gyakran egyidejűleg uralkodott. A betegek nagy számával a halálozás nem volt arányban, a mennyiben ugyan volt 508 halálesetünk; ezeu szám viszonyítva az 1891-ik évben történt ha­lálozáshoz, ugyan 19-el többet mutat, de tekintve az ez évi betegek nagy számát, tekintve az uralkodó bajok súlyosságát, elég kedvezőnek mondható. Az esztendő első havában, már az előző év deczember havának 2-ik felében szórványosan mutatkozó influenza jár­ványnyáfajult, mégpedig oly általánossá, hogy sem személyt, sem nemet, sem kort tekintve, a lakosság minden rétegét felkereste ós néhány napra ágyba vetette. Fájdalom! akkor még a bejelentési köte­lezettség az orvosokra országszerte nem volt kimondva, és igy lehetetlen, még csak hozzávetőleg is megállapítani, hány ember szenvedett Pápán orosz náthában. De az tény, hogy egy esetben sem volt okozója a halálnak. Es;en tapasztalatnak annyival inkáb kívánok kifejezést adni, mert annak idejében a napi- mint a szak­lapok annyira megfélemlítették a közön­séget, azt hirdetvén, mennyien pusztulnak el influenzában. Ezen járvány február első harmadá­ban véget ért, de csakhamar, majdnem közvetlen utána jelentkeztek az első bagy­mázesetek, még pedig az első hétben ki­zárólag collegiumi tanulók közt. Eleinte csak szórványosan, márcz. első napjaiban járványképen lépett fel a hagymáz, de a járvány' nem soká tartott, azonban szór­ványosan, tengeri kigyó gyanánt végig húzódott az egész éven át. Ezeu járvány is jóindulatú, enyhe volt egész éven át, csak 16 esetben ievén okozója a halálnak, amely szám, tekintve a typhus betegek­nek nagy számát, igen kedvezőnek mond­ható. De még ezen baj el sem mult, már észlelhettünk kanyarót és roncsoló torok­lobot, melyek közül az első nagyon enyhe lefolyású volt — májusban kívánván 2 áldozatot, — az utóbbi, az u. n. hártyás torokgyikkal — croup — együtt 43 gyer­meknek oltotta ki életét. Ezen betegségek t,i. noha alakjukra különbözők, lényegükre nézve — nézetem szerint — azonosak. De mást is tapasztaltam, aminek kell, hogy kifejezést adjak, noha az ural­kodó nézettel, vagy helyesebben hittel ellenkezik, bogy a törvényszabta elkülö­nítése az egészségeseknek a betegektől többször mint nem, nem biztosítja azokat a megbetegedéstől, ellenben akárhány eset­ben észleltem, hogy oly belyen, ahol az elkülönítés le nem küzdhető aka­dályokba ütközött, pl. pusztákon, ahol 3—4 béres család lakik együtt egy szo­bában ós 8—10 gyermek van, ezek közül noha a beteggel, esetleg a halottal együtt maradtak, egy sem betegedett meg. Ezen elméleti excursió után vissza­térek a mult évi egészségügy ecsetelésó­hez, felemlítvén, hogy addig mig az imént megnevezett betegségek rémületben tartották a város közönségét, már köze­ledett keletről, majd északról és nyugot­ról hazánk felé a kolera. Be is tört itt­ott, különösen a fő- és székvárosban felütve sátán fejét. Most egyik ministeri rendelet a másikat érte, adva jó tanácso­kat, hogyan védekezzünk ezen öldöklő betegség ellen. Meg is tettünk mindent, ami erőnkből tellett, sikerült is nagy ál­dozatok árán városunktól távol tartani. A sok költségnek maradt egy emléke is, mely jövőben évek hosszú során át hir­detni fogja Pápai'árosa áldozatkészségét, lakosainak humanitását és a városi ta­nács ügybuzgóságát, ós az, egy, a városon kivül épült szilárd járvány-kórház, mely képes 30 beteget, szükség esetén még töb­bet is befogadni ós azok kellő ápolására alkalmat nyújtani. Meghalt a mult évben, mint már emiitóm 508 egyén, és ha a halálokokat szemügyre vesszük, azt látjuk, hogymint minden évben, ugy 1892 ben is, a tüdö­vész kivánt legtöbb áldozatot, a mennyi­ben 66 esetben volt a halál okozója, tehát több esetben mint a mennyit az összes fertőző ós annyira félt bajok, t. i. ka­nyaró, vörheny, hagymáz, torokgyik, ron­csoló toroklob és gyermekágyiláz idéztek elő. Legközelebb áll a tüdÖvészhez a bélhurut, mely 63 esetben szolgált halál­okul. Midőn ezt felemlítem, rá kell mu­tatnom azon szerfelett nagy gyermek­halálozásra, mely fájdalom, Magyarország sajátja, a többi müveit országokkal szem­ben. Azon 63 bólhurut okozta halál ugyanis nagyobb részt csecsemőknél állt be, még pedig rendesen a szükséges ápolás és táp­lálók — anyatej hiányában. A jómódúak nem akarnak, a szegények a létért való küdelmükben nem tudnak kellőkép gon­doskodni gyermekeikről. Ha a halottakat a lakosság 1890-ben TÁRCZA. Anyámhoz. Sokszor mondtad édes anyám, Hogy gazdag és boldog lesrek, S lám amit te jövendöltél, Hiven mind beteljesedett. Gazdag vagyok, nagyon gazdag, Halomra van rakva kincsem, Annyi búja a világon Senkinek, mint nekem nincsen. Óh, nem az fáj, nem az fáj nekem, Hogy tán más lesz boldog általad. Hanem az fáj, hogy forrón szeretlek Es szeretnem téged nem szabad. R. Demény Victória. Hozzád. Csordultig vau keblem fájdalommal, Fájdalmimból lesznek a dalok. Es a dalban és a fájdalomban, Mindig, mindig reád gondolok. Óh ha tudnád, mily nagyon szeretlek, Óh ha tudnád, mily kincs vagy nekem; Mint a harmat a virágos ágon, Ugy csüng rajtad egész életem. Bű a harmat néma ragyogása, Minden csépje egy szép gondolat. Óh, hogy az ég, vagy a sora hatalma A könnyeknek szavakat nem ad. Lelkem mint az árnyék jár feletted, Megismerni vágyván sorsodat. S mint a rózsa illatát a szellő, Egy-egy sóhajt magával ragad. Kérdezem e sóhajt napjaidról, Be csak elszáll, semmit sem felel. Tudja tán, hogy bánatos szavára, Megrepedne e szegény kebel. Fiume — Abbázia — Buccari. — Uti napló. — „Tengerre Magyar" hazai kedves jel­szavunkat szórakozás ós tudnivágyás szem­pontjából már régen óhajtottuk megvaló­sítani. Húsvét ünnepeiben elindultunk te­hát — mi, kik kevesen együvé tartozunk — szép utunkra, Fiúméba. A készülődés és utrakelóssel járó gondot elfeledtette a czól, melyet elérni vágytunk. Első napi utunk Budapestre mint központba vezetett, melynek ünnepi élénk­ségét is élvezhettük. Innen csekély zóna­díjjal a gyorsvonat elrobogott velünk Fehér-, Tolna-, Somogymegye és Horvát­ország termékeny völgyein át, a Karszt hegység kopár szikla hegyein keresztül. Meglepők e hegység sok helyen sivár, sok helyen vadregényes szikla csoportjai, bérczei, a termőföld szegénysége és az emberi szorgalom gazdagsága, melyben e vidék lakójának kell élni; — és mégis szereti szülőföldjét! A tengerparti hegyekre virradatkor értünk és akkor csillámlott meg először előttünk a Fiume előtti tengeröböl. Addig-addig nézegettük az előttünk változatos tengerparti vidéket, hogy egy­szer csak a fensikon kanyargó és alag­utakon átsikamló vonatunk a magasból leszállott és berobogott Fiúméba. Fiume. Lehetetlen leirni az érzést, a valódi gyönyört, mely keblünket áthatotta, mi­dőn a magyar tengerparti városnak, Fi­úménak látképe szemeink elé tárult, mi­dőn egyfelől megláttuk a hatalmas, a végtelen tengert, a kikötőt — hol a leg­kisebb halászbárkától egész a nagy ten­geri hajókig horgonyoznak a vizijármü­vek, — a rakpartot, mely az áruknak hajóról be- és hajóról kiszállításával fog­lalkozók rajától népes, melyet a vasút robaja s a nehéz teherhordó kocsik dü­börgése tesz még zajosabbá és élénkebbé; másfelől pedig a tengerparttól fokozatosan emelkedő talajra épült modern paloták, nyaralók, déli növényekben gazdag par­kok, kertek és a Fiume hátterét képező magas hegységek — melyek majdnem az égig látszanak nyúlni — kötók le figyel­münket : ezt az érzést leirni nem — de átélni, átérezni lehetett csak. Fiúméba érkezésünkkor először is a kikötőt és a rakpartokat néztük meg. Végigmentünk a „MáriaTeréziaMoló u-n, mely hosszan nyúlik be a szabad ten­gerbe ós legalább is husz perez szükséges ez útnak oda- és vissza megtételére; a „Moló" végén, hol a világító torony van, gyönyörködtünk csak igazán a nyílt ten­gerben, a hullámok csapkodásában, midőn a játszi napsugarak áttörve magukat a habokon, csodás szépségű szint kölcsö­nöznek a tenger vizének. A festői kép kiegészítéséül szolgál­tak a tengeren mozgó kisebb-nagyobb vitorlás- és gőzhajók, és az egész quar­nerói öböl festői vidéke. Ezután a városba indultunk. kimutatott számához viszonyítjuk, akkor 1000 lélekre 35-3°/ ( , 0 esik, ami még min­dig 24 n ! 00-al kevesebb, mint az egész Magyarországra szóló számarány, mely 37'7% 0 . Ezen számok ékesszólása elől nem zárkózhatnak el még a mi pessimis­táink sem. Születésétől 1 éves korig meghalt 119, a mi az előző évvel szemben 24 ke­vesbedést mutat és az összes halottak 23­4% teszi; 5'8°/ 0-al kevesebb mint 1891-ben. Az orvosolt és nem orvosolt halot­tak közötti viszony a lefolyt évben ked­vezőtlenebb mint az előző évben, levén akkor a nem orvosoltak száma 14'1"/ U , most pedig 22-7%. Szegény beteget gyógykezeltem 556-ot; ügyirat száma volt 181; öngyilkos volt 4 ; véletlen szerencsétlenség folytán meghalt 2 ; talált bulla volt 2 ; ezek bonczoltattaki valamint egy hirtelen halállal kimúlt gyermek hullája is. Ez utóbbi esetben az orvosrendőri bonczolás a felmerült gyanús körülmények folytán törvényszékivé vált. Dr. Steiner József s. k., v. főorvos. Meghívó. A „ Veszprémmegyei gazdasági egye­sület" Veszprémben, az egyesület hivatalos helyiségében folyó évi ápril hó 30. napján délelőtt 10 órakor igazgatósági, s ugyan­azon nap délután 3 órakor rendes köz­gyűlést iurt, mely ülésekre a gazdasági egyesület igazgatósági, illetve összes tag­jait tisztelettel meghívom. Veszprémben, 1893. ápril hó 15. Gróf Esterházy Móricz, cs. és kir. kamarás főispán, elnök. = Munkácsy „Honfoglalásba. A magyar nemzet évezredes ünnepének gazdagításához Magyarország minden tár­sadalmi osztálya az ünneplő állam köré csoportosul. Munkácsy műve a honfogla­lás dicsőítése. A mű, mely az ezer óv előtti hon­foglalást ábrázolja, Munkácsy alkotó ke­zét jellemző, néhány napi gyors munka után végleg elkészül. Munkácsy művészi ihlettel festett képe életnagyságban ábrázolja Árpádot, a honfoglalót, vezértársai, tábora és a szlávságnak a hódolat jelvényeit hozó kép­viselői kíséretében. A mű alapeszméjéhez méltó Munkácsy ereje, a kivitel pedig valóságos megdicsőitése az eszmének a művész ecsetje által. A kép — mint a P. C. párizsi levelezője írja — első pillanatra azt a lelkes érzést kelti a nézőben, melyet akkor érzünk, ha akárhol a világon megzendül a Rákóczy-induló. Mindkettőnek motívumai annyira nemzetiesek, hogy a magyar szel­lemi termékek közt alig lehet hozzájuk hasonlót találni, mely oly átható varázst tudjon nemzeties motívumaival gyakorolni nemzetközi művészkörökben is, mint e kép és a Rákóczy. E képen a honfoglalás jelenetébe és a megjelenitett hősök arezvonásaiba be­leirta a művész a honfoglaló nemzet múlt­ját, jelenét és jövőjét. A hódolati jelvé­nyek átadása Árpádnak csak az állam­alapítás mozzanatának keretéül tekinthető. Aki néhány pillanatig nézi a képet, azt az az érzés hatja át, hogy a művész Ár­páddal és vitézeivel e képen Vörösmarty sorát örökité meg: „ Itt élned s halnod kell!" A magyar nemzet daliáinak fes­tői csoportját, a honfoglalásnak és lion­alapitásnak általuk képviselt eszméjét fáradságos tanulmány után rendkívüli mü­izléssel és szerencsével oldánieg a művész. Müve a külföldön bizonynyal mélyebb ro­konszenvet fog kelteni nemzetünk iránt s multunkat illetőleg több elismerést, mint bármely más irodalmi vagy művé­szeti esemény. Veszprém vármegye. — (Mezőgazdasági szempontból;. — Mutató bellusi Baross Károly „Magyar­ország földbirtokosai" cz. müvéből. Fekszik a Duna jobbparti vidékén az éjszaki szélesség 40"45—4i"3ö* és a keleti hosszúság 34"52 — 3ii"13" között. Éj­szakról Sopron, Győr és Komárom, ke­letről Komárom ós Fehér, délről Somogy ós Zala, nyugotról Vasm^gyékkel határos. A vármegyének délkeleti irányban csú­csosodó háromszög alakja van. A éjszak­nyugotnak eső legszélesebb része a vár­megyének 200 métert meg nem haladó síkság, a keskenyedő része a déli határon Az uj-város szebbnél-szebb épületei­vel, szóles utczáival a tengertől elfoglalt parton épült, az ó-város a hegyoldalán, szük utczai és sikátoraival az olasz vá­rosok jellegét viseli magán, magasabban villák és kertek következnek. A felső szélen fekszik József föherczeg kies nya­ralójp, 14 hold kiterjedésű déli növény­zetű pompás park közepén. A Fiumara folyó a várost két részre osztja, a jobb parton van a magyar- és a balparton a horvát „Sussak" elnevezésű városrósz. E folyó partján áll az uj-renais­sence stílű gyönyörű színház; mögötte van a két nagy árucsarnok, egyikben gyümölcsöt s más élelmiszert, a másik­ban tengeri állatokat árulnak. A kikötővel párhuzamosan húzódik a Oorso, Fiume legszebb utczája, modern palota sorral, nyugotravan aCorsoDeák, a tenger partján fekszik a pályaudvar, dohánygyár, tengerészeti akadémia stb. Középületei, templomai (köztük igen szép a Szt.-Vid és Szt.-Modestusnak szen­telt kerek kupolás, torony nélküli temp­lom), iskolai épületei is valóban meglepő szépek. TJtczáin a gyalogjárda nagy négy­szögű czement lapokkal van kirakva, a kocsiút pedig makadamirozva, s ez az egy körülmény— a járda és kövezet mód teszi Fiumét, a különben gyönyörű vá­rost némileg tisztátalanná, mert szárazság és szélben nagy por — az eső vagy ön­tözés miatt pedig nagy sár van utczáin. Egyik nevezetessége ós szép kirán­duló helye Fiúménak fenn a hegycsúcson fekvő: Teresatto, fellegvár, hajdan a Zrínyiek ós Frange])ánok birtoka, most Nugent gróf tulajdona. Megnéztük ezt is, nem kis fáradság árán, mert körülbelül háromszáz lépcsőt kell az embernek megmászni, mig feljut. Itt azonban kárpótolva éreztük magunkat. Megtekintettük a művészi festmé­nyekkel ós gyönyörű freskókkal díszített templomot, a templom jobb oldali hajó­jában Frangepán Miklós sírboltját. Ké­sőbb a várba mentünk fel, hol a régi kápolnát, képtárt, a vár sötét börtöneit, érdekes régiségeket, ó-kori leleteket, szob­rokat szemléltük meg; és ezen régiség­tárban levő vendégkönyvbe neveinket beirva, ottlétünket megörökítettük. A vár legmagasabb pontjáról a ki­látás valóban nagyszerű ós megkapó, előt­tünk láthatjuk a quarnerói öböl keskeny partszegélyén és a hegyoldalon épült Fi­umét teljes kiterjedésében, előttünk terül el a Quarneró csendes tóként — övezve Ohersó, Veglia ós Istria sziklás hegyeitől — a maga egész szépségével. Hátunk mögött emelkednek a Karst kopár mész hegyei négy-ötszáz méter magasságban, zordsá­gukat csak az alkonyi nap fátyolszerü kék és lila szinei enyhítik. Lenn a mély völgyben a Fiumara tör elő nagy bujdo­sás után a hegy méhéből és a papírgyár óriási kürtői nyúlnak az ég felé. Kellemes emlékkel távoztunk a Ter­resattoról és a „Giardino püblicó"-ban, Fiúménak e gyönyörű sótabelyón, katona­zenét hallgatva pihentük ki magunkat. Innen — az ibolyát és caramelt áru­lók kinálgatásaitól megszabadulva — el­mentünk az élénk „Corsora," mely fel és alá hullámzó tömegével, zajával a nagy városi corsokra emlékeztetett bennünket. Itt szokott sétálni s szórakozni a város lakója és az idegen is. Mi is belevegyülve 17

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom