Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-04-16

~5< Megjelenik minden vasa map. Közérdekű sürgős közlésekre koroukiui rendkívüli szám ok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt közlemények a 1 "r\ szerkesztőségéhez (hosszú ntcza 969. sz.) küldendők. ap K Előfizetési díjak. «"i Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Kegyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lnp kiadó hivatalába (Kohn Mor liai ! -,

y hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ ( Pápa város hatóságának és (óbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Felhívás! Tegnapelőtt a késő délutáni órákban a tűzoltók kürt riadója járta be városrrnkat, jelezve, bogy megyénk székvárosa Veszprém komoly veszélyben forog az óriási szélvihar közepette kiütött tűzvész miatt. Tűzoltóink a megrendelt külön vonaton azonnal a vész helyére siettek, kisérve városunk lakosságának közrészvétótői és buzditó elismerésétől. A honn maradottak meleg érdeklődéssel és aggodalommal várták a hírt. vájjon sikerül-e gátot vetni a bősz elem pusztításának az egyre dühöngő szélvihar között, különösen olyan városban, melynek fekvése, zsúfolt házai és ezek tetőzetének anyagai az ismert általános vízhiány és közlekedési nehézségek mellett annyira alkalmas a tüz tovább terjesztésére mint Veszprém. Már az első posta, azon szomorú birt hozta, mit visszatért tűzoltóink is megerősítettek, hogy a cserháti városrész Kőkép-utczájától kezdve leégett és a Palotai-utczára, innen pedig a vásártérre átcsapva, a tüzet csak a postahivatal szomszédságában lehetett localizálni. De az ujabb táviratok Hiób hirei újból jelezték, hogy a megnyugvás tudata korai volt és az emberi erő csekélynek bizonyult az óriási szélviharral szemben, mert a tűzvész egy-egy felkapott zsarátnok által ujabb tápot kapott és a Vásártér és Palotai-utczának már megmentettnek hitt részei is az egész Szabadi-utczával együtt elpusztult, sőt a tüz a városnak Pápa felől eső felső részére is átcsapott s a Csordautcza ég. Nem tudjuk, minő szomorú hirt hoz a legközelebb jövő ujabb távirat, de mig a szélvihar tart, aggodalmunk még mindig indokolt székvárosunk sorsa felett A nagy távolság nem engedi meg, hogy városunk egész lakossága részt vegyen a testvér-város oltási munkájában; de ott lehetünk segítő kezünkkel a nyomor erryhitésében, mely a vésznek nyomában kél. A testvéri szeretet nevében és városunk mindenkor tanúsított részvéte és áldozatkészségében való bizalommal hívjuk fel városunk és vidéke lakosságát a veszprémi tüzkárosultak javára leendő adakozásra, mely adakozást részünkről 50 írttal megnyitunk. Kétszer ad, ki rögtön ad! A „PÁPAI LAPOK" szerkesztősége. Az aszfalt-burkolat. A mult szombaton tartott rendkívüli városi közgyűlésen 4 szótöbbséggel elvetették az állandó választmánynak indítványát, anélkül, hogy valami positiv határozat jött volna létre az ismert >majd máskor határozunk* határozaton kivül. Az állandó választmány, mely e kérdést behatóan megvitatta, mint tudva van, azt javasolta, hogy a már megkezdett főutezai és főtéri aszfaltozás a f 'utczáu és főtéren fejeztessék be — kabáton is csúnya ha ötféle gomb van rajta — de tétessék kísérlet a czemeiitlapokkal való utczaburkolásra is. Az állandó választmányt ezen javaslatában kizárólag pénzügyi indokok vezéreltek, s igy is csak szótöbbséggel ment a javaslat keresztül, mert többen voltak, kik minden más burkolat mellőzésével kizárólag az aszfaltot akarták alkalmazni. E pénzügyi tekintet elleuében — a czement t. i. jelentékenyen olcsóbb az aszfaltnál — most a kizárólag aszfalt járdát kívánóknak dr. Oláh Gyula ismert orvosi szakíró, egy fontos fegyvert nyújt a közegészségügy teréről, a menynyiben egyik fővárosi lap legutóbbi számában az aszfalt-burkolatról a következőket irja: >>Minden városnak nagy küzegészségi hátrányára szolgál a talaj fertőzött volta. Ha egy szűkebb területen sok ember lakik, azon szűk terület talaja okvetlenül fertőzötté válik, mert az emberek által lakott területen nagyon sok szerves anyag hull a talajra és vegyül a talaj földjében, — az ilyen elhullott szerves anyag gyorsan rothadásnak indul s a rothadási folyamat alatt fejlődő különböző Jégnemek a levegőbe jutva képezik azon veszedelmes talaj gázokat, \nik az emberi egészségre a L-gnagyobb mértékben veszedelmesek; — de a fejlődő gázokon kivül a szerves anyagok rothadási folyamata alatt a különböző baktériumoknak milliárdjai keletkeznek, és ma már a bakteriológia mai fejlettsége mellett is tudjuk, hogy a külouféle baktériumok mily súlyos betegségeket képesek az emberi szervezetben előidézni. Es midőn a talajban levő, illetve a talajba jutó szerves anyagok rothadása igy két oldalról is megtámadhatja a talaj fölött élő emberek egészségét, akkor az olyan talajt, a mely az emberi egészségre, ily veszedelmes, egészen találóan és helyesen nevezik fertőzött talajnak. A talaj ilyetén fertőzött volta annál nagyobb mérvű, mental sfirnbh<vi és mentől régebb idő óta laknak rajt.i az emberek. Innen van, hogy minden városban azon városrész talaja van a legnagyobb mérvben fertőzve, a melyik városrész a legrégibb és a legnépesebb. A fertőzött talajnak az emberi egészségre ártalmas volta már régibb idő óta ismeretes, és a városok iparkodtak is ezen ártalmak ellen védekezni. X talajnak kőburkolattal való befedése, a talaj söprése, tisztántartása mind egyegy alakja a fertőzött talaj ártalmai ellen való védekezésnek. De ezek a védekezési módok, még ha a legszigornbban vitettek is keresztül, miod nagy mértékj ben hiányosak maradtak. A kőburkolat : egyes köveit nem lehet oly pontosan egyj más mellé illeszteni, hogy azok a talajt i egészen elfödjék ; a kövek között maradó I hézagokon pedig a fertőzött talaj minden , ártalma szabad érintkezésben maradt a levegővel és az emberekkel. A söprés, a tisztogatás szintén akadályozza a talaj fertőzését, de csak a talaj közvetlen felü letét teszi tisztábbá s már a talajban begázolt, vagy beivódott szerves anyagok rothadását nem képes megakadályozni s igy, ámbár feltétlenül kevesbíti az emberi egészségre ártalmas tényezőket, de azokat nem szünteti meg. A feladat egészen egyszerű. Ha a fertőzött talaj ártalmaitól a város lakóit megvédeni akarjuk, be kell fedni a talajt olyan vízhatlan réteggel, a melyen a talajban fejlődő gázok át nem törhetnek, s a mely a talajban rothadó szerves anyagokat egészen elzárja, — ezen tulajdonságokon kivül az alkalmazaudó réteg olyan legyen, a mit könnyen lehet mosni és egészen tisztán tartani. E czél elérésére kezdetben nagy kőlapokkal burkolták némely városok utczáit, de ennél a burkolásnál is még mindig fenforogtak azok a hiányok, a mik a kőburkolatoknál általában megvannak. A kőlapokat nem lehet pontosan egymás mellé illeszteni s a kőlapok melletti hézagokon még mindig előtörhettek a fertőzött talajból származó ártalmak. Kísérletet tellek azután vízhatlan mész (czement) rétegek alkalmazásával, — de itt ismét azt tapasztalták, hogy a czement-réteg az időszaki változások kövelkedében hamar megreped, s ha megrepedt, nem leltet ismét egygyé önteni, és igy ez sem alkalmas a fertőzött talajnak abszolút elzárására. Végre a legújabb időkben rájöttek az aszfalt-b .rko'ut k,'.bitesére. Ez teljesen megfelel a rzélnak, a talaj-gázokat és a talajban rothadó szerves anyagokat oly teljesen elzárja, á a mellett az aszfalt vizhatlanságánál fogva az ilyen burkolat oly könnyen mosható ós oly biztosan tisztántartható, hogy ezen tulajdonságainál fogva az aszfaltot az első rendű higiénikus czikkek közé lehet sorozni*. A főiskola ügyének tárgyalása a dunántúli ev. ref. egyházkerületnek folyó hó 12-ón Sz.-Fehérváron tartott rendkívüli közgyűlésén. A közgyűlésen Pap Gábor püspök és Tisza Kálmán főgonduok elnököltek és az utóbbi a következő, s nagy figyelemmel hallgatott beszéddel nyitotta meg a közgyűlést: Főtisztelendő Egyházkerületi Közgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a közgyűlést megnyitnám, egy pár rövid szót, helyesebben mondva talán kérelmet intézzek az egyházkerületi közgyűlés üszszes tagjaihoz. Mindannyian tudjuk, hogy ezen rendkívüli egyházkerületi közgyűlés összehívásának fő oka azon mozgalom volt, mely az egyházkerület főiskolája ügyében Komáromból megindulván, előtérbe állott azon kérdés, hogy áthelyeztessék-e az egyházkerület főiskolája Pápáról Komáromba vágyott meghagyassák. A dolog természeténél fogva ugy az egyik, mint a másik oldalról nevezetes mozgalmat idézett elő az egyházkerület kebelében. Ez természetes; sőt ha kellő korlátok között fog maradni, örvendetes, mert ez érdeklődés az egyházkerületi főiskola ügyei—, az oly fontos tanügy iránt. Azt hiszem, hogy épen azért szükséges, mert ez ügy fontos, hogy a legnagyobb nyugodtsággal és tárgyilagossággal, minden szenvedélyesség kizárásával fontoljuk meg az indokokat és határozzunk az iránt, az eljárás módozatára nézve épen ugy. mint az ügy érdemére nézve a szerint, a mint az ügy kívánja. En tehát ezen kéréssel vagyok bátor aí'őüszteletü egyházkerületi közgyűlés elé járulni. Csak egyet teszek még hozzá és ez az, hogy ezt csak ugy érhetjük el, ha feltesszük, hogy az ellenkező nézeteknél is a fő indok az egyházkerület érdeke, a tanügy érdeke. Es ha el fog dőlni a kérdés, a Pápán maradás, vagy a Komáromba áthelyezés fog elhatároztatni, szükséges s óhajtandó, hogy azért az elkeseredés, elhidegülés be ne álljon. (Altatalános helyeslés.) Végül bátor vagyok már előre is figyelembe ajánlani, hogy, ha a kerület főiskolájának Pápán hagyása mondatik ki, a komáromi érdekeltség, ellenkező esetben a pápaiak oda fognák magukat ragadtatni — a mit félnem teszek — hogy t. i. azt mondják „mármost jól van, mi a kerület főiskolájával nem törődünk:,, nemcsak a főskolának ártanának; hanem azt mondhatná joggal a közvélemény, hogy még sem a közügy, hanem a helyi érdek volt az indítványozók íöczéija. (Általános helyeslés.) Bocsánatot kérve, hogy ezeu kéréssel, (mely meg vagyok győződve, hogy szem előtt volt tartva s melyet lelkem megnyugtatására tettem csak;, járulok az egyházkerület ele, a közgj ülést megnyitom. Molnár Béla: Mielőtt az aktáknak felolvasásába bocsátkoznánk, szabadjon nekem, mint előadónak ezen kérdés keletkezését. T A H G Z A. Serenade helyett. I. Bocsáss meg!... Siró dalba' kérlek im Sarokba dobva büszkeségemet 1 Ki ugy szeretett, mint te egykoron, Gyűlölni engem annak nem lehet. De mégis, mégis! Inkább csak gyűlölj! Bocsánatodnál jobb a gyűlölet — Hisz a közöny feled csak el csupán, Az nem bocsát meg, aki még szeret. II. Az én szerelmem égő, lángoló, A múltnak száraz fája szitja fel — Bizony — e fát a tűzre raktam én, Hisz uj bimbót többé már nem növel. Az én szerelmem égő, lángoló — Megégni benn vájjon jó lenne-e ? Pedig, ha nem viszonzod kedvesem Hasonló lánggal égsz meg benne — te! HL Az én szerelmem lángja volt igaz, Tied csak olyan szalmaláng; Enyémből megmaradt sok hő parázs S tüzét máig is szórja ránk. Tiédből nem maradt ah! vissza más, Mint szürke pernye, por csupán — Mit felkavar és szertehord a szól A gyenge szalmaláng után .... IV. Megértem azt is hit, hogy eltagadtad _ Mit ram leheltél-— «lao eaókodat j S én nem mutathatok rá homlokomra, Hisz nem hagyott az rajta nyomokat. Lelkes dalokban zengtem én gyakorta, Hogy megcsókoltad ezt a homlokot, S mit én rimes dalokban ünnepeltem: Te azt prózában meghazudtolod. De bár a nagy világnak esküdözzél, Mégis dalomnak ad hitelt csak az : A próza ah! hiába, próza mindig, Csak a poézis szent, örök s — igaz! V. Amig szerettük egymást boldogan, Nem nyilt egyszer se dalra ajkam; A válás kinját sírtam én ki már Az első méla, fájó dalban. Igy hát kinom még most is dalba vész, Midőn minden reményt feladtam, És egy utolsó fájó hangot ad Miként a hur — midőn lepattan Rózsa Miklós. Két Esterházyné. (Vége.) Mindezekhez eszébe jut az öreg nádornénak mily buzgó hivei voltak mind az ő férje, mind pedig fia az ö igaz ágostai hitvallásuknak. Híréből tudja, hogy idegen földön a nikolsburgi béke ügyében járt fia, még halálos ágyán is azt mondogatta: „Én igaz ágostai vagyok", s az ő férje kizárta összes ivadókaikat örökségéből a kik valaha az ágostai hitvallásról más vallásra térnek át. Es ime Krisztina, az az engedelmes gyermek még estik tanácsát se kéri választásához, egyszerűen tudatja vele határozatát. Mi mindent meg nem kell érnie öreg napjaira! Azután a Thurzó birtokok, hát most már azok is a gyerekekkel együtt Esterházy kezére jutnak, mi lesz azokkal, az ö unokái örökségével 'i Még nem tud egyetlen kérdésre se— mik igy lelkében felmerülnek—választ adni, csak egy dologgal van tisztában, azzal, hogy unokáit kezei közül ki nem adja. Nyári Krisztina el lehetett készülve anyósa neheztelésére mint aki az ő evangélikus kis unokáit, két kis árva leánykáját kész a katholikus Esterházy udvarába vinni, remélhet -e ebből az öreg nádorné valami jót az ö unokáira és az ő evangélikus valiágára nézve ? JDe bele szólni se jó az ilyen dologba, azért marad a menyének valamennyi levele válaszolatlanul. Elhalt férjének másik rokona is helyteleníti a fiatal Özvegy elhatározását. „Megütközik rajta — igy ir Eayky Éva az öreg Thurzónéhoz — mindenki ki az igaz ágostai valláson van, az Isten igéjeért) az kit ezután kergetni fognak". — Ez a levél is csak aggodalmait növeli. Osak Czobor Imre a nádorné testvére tudja nővérét megvigasztalni, tréfásan irja neki, mit töpreng a, dolgon, úgyis „a mit Esterházy kivisz, az talált tövis". Pedig ez a talált tövis br. Nyáry Krisztina összes hozományait kéri most ki az öreg nádornétól, a mi pedig igen szép kincset képvisel, mivel csak ékszereivel is, miket a Thurzó házhoz vitt, több almáriomos láda telt meg, hát még mennyi az öltönyök, aranyos ruhák, szőnyegek, skoí'uim arannyal kivarrott vánkoshéjak stb. száma. Ezeket kellene most a Thurzó kastélyból Litaváról elhozni, meg a két kis lányát, kiknek gondozójuk kicsi koruk óta mindég a nagyanyjuk Thurzóné, mig ö most is édes anyjával lakik. E holmik közül némelyikre az esküvőnél is szükség lenne, azért újra levelet irt napának, melyben tudósítja feljöveteléről, hogy gyermekeit, hozományát és nászajándékát magához vehesse, kéri tehát szolgáinak elébe küldését, hogy a portyázó katonák miatt biztonságban utazhassák. A szolgák jöjjenek elébe Turócz megyei várába Szucsányba, borait is hozzák magukkal. Ott lesz a helye második esküvőjének. Május 1 S-án kelt ezen levelére anyósa csak június 20-án válaszolt, tudatva, hogy nem tehet eleget kérésének, hogy szolgáit elébe küldje, mert a portyázó hadak folyton rettegésben tartják, majd utóbb, ha lehet, mindenét el fogja küldeni. Tehát tagadó a válasz, de csakhogy már egyszer válasz érkezett. Es igy Nyári Krisztina újra könyörgésre veszi a dolgot, ha mindkét gyermekét nem is, de a nagyobbikat Erzsikét küldje el hozzá napa Szucsányba, s vele ládálit és holmiját, de mind hiába. Még az édes anyját is közbenjáróul kéri fel, ki is ezt irja az öreg nádornénak: „Mostan is azért édes szerelmes aszszonyom én az Nagyságod édes anyai gondviselésére, mint magam szemeire ugy bizom az én szerelmes árván maradott leányomat édes gyermekivel együtt, és kérem igen szivem szerint Nagyságodat, hogy ezután is elébbi rajtok mutatott anyai szeretetét s gondviselését ne vonja meg tőlük". Majd összeiratta hát menyének öszszes holmiját az öreg Tlxurzónó, hites emberek jelenlétében összepakolta, s a jegyzék hátára ráíratta : „ilyen portékákat vitetett el Nyáry Krisztina asszony". — Ellenben unokái kiadását kereken megtagadta, azt irja a menyéhez irt levélben, hogy azok gyámjául még a fia is öt rendelte végrendeletében, születésük óta neVcite okét „Isten utan minden gyönyörűségei, mióta az Úristen egyetlen szerelmes fiától megfosztotta öt". Esterházy sem tehet még érdekükben semmit, mert még nem férje Nyury Krisztinának, majd esküvő utan eligazítja ö e kérdést, csak hát elr-hh »z«n r^s^n^k tnl, úgyis sietnie kell országos uoiga.1 uuait is esküvőjével. Megírjak teh..t me^yaszszonyával együtt az eskuveiv ^zoió meghív ót is az özvegy nauorueuak „iiai;amhoz való szolgalatom, uramhoz vaio kötelességem készt menni' irja a sietés mentségéül levelében Esterházy, bizony jó volt ezt beleírni, m^rt jalius 18-án kelt a levél és már 21-ére volt kitűzve az esküvő, még igy is ujabb harag lehet belőle. A hely, hol gr. Esterházy Miklós második nejével esküvőjét tartotta, csendes kis mezőváros Turócz megyében. Nyáry Krisztina már július 17-én odaért nagyszámú szolgái kíséretében. Esterházy menyasszonyát örömmel fogadja, de kísérőivel nem törődik, senkivel közölük kezet sem lógott, pedig ezt is felpanaszolja Szentiványi Menyhért az özv. nádornénak, s most már ő sem kim éli őket, hanem elmondja, hogy csak egy czipót 16