Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-03-25

Azok, a kik a méhet a szőlőben kártékonynak tartják, leginkább erre az időszakra fektetnek súlyt ós rendesen arról panaszkodnak, hogy a méh az érőfélben levő, vagy érett bogyókat rongálja. Ebbeli állitásukat arra a tapasztalati tényre alapitják, hogy a hol valamely szőlőben az érés ideje alatt sok a méh, ott sok a megsérült szőlőbogyó is, a melynek busát és kifolyó nedveit aztán a méhek szorgalmasan elhordják. A kérdés lényege itt azonban azon fordul meg, hogy mitől származik a szőlőbogyók megsérülése ? Vájjon csakugyan a méh sérti-e meg az ép szőlőszemet ? Ezt még senki sem látta, de nem is láthatta, mert ezt a méhek, még ha akarnák sem bírnák megtenni. Rágszáj szerveik ugyanis olyan gyenge szerkezetűek, hogy azokkal a szőlőbogyók hóját sehogysem képesek felharapni ós kikezdeni. Ezt megcselekszik első sorban a darázsok hatalmasan kifejlett vágószerveikkel, erős felső állkapcsaikkal. Megsérülnek ós megrepednek továbbá a szőlőszemek esős időjárásban stb. Az ilyen megsérült szemekre igenis reá mennek aztán a méhek ós elfogyasztják tartalmukat. De evvel kárt épen nem tesznek. Sőt eltekintve attól, hogy a megsérült szölöbogyónak különben veszendőbe menő tartalmát mézzé feldolgozzák, megakadályozzák egyszersmind azt, hogy a sérült bogyó a fürtön rothadásnak induljon és tőle a többi ép bogyó is megrothadjon. Ezt tekintetbe véve, a méhet még a szőlőórés idején is hasznos állat gyanánt kell a szőlőben megbecsülnünk. Bármit állitsanak is tehát egyes elfogult vagy tájékozatlan szőlősgazdák, annyi minden kétségen kivül bizonyos, hogy a méh a szőlőben nem kártékony. Ezt a helyes álláspontot foglalta el egyébiránt földmivelésügyi kormányunk is. Már 18(39-ben körrendeletileg figyelmeztette a gazdasági egyesületeket, hogy az erre vonatkozólag netalán uralkodó téves nézetek ós előítéletek helytelenségéről a közönséget felvilágosítani igyekezzék s ha szükségesnek mutatkoznék, a hatóságokat is figyelmeztessék. Ujabban pedig a földmivelésügyi miniszter a belügyminiszterrel egyetértöleg 1891-ik óv tavaszán felhivta a törvényhatóságokat, hogy intézkedjenek az iránt, hogy a méhtenyésztéssel foglalkozó közönség a szőlőkben a méhószkedésben a hatóságok által ne akadályoztassák.

t! R L. átvitele, az osztrák hatóságok részéről már korlátozás alá nem esik. Ezzel azonban a belföldi forgalomban külön kiadott rendeletek változást nem szenvednek. Pápa, 1893. márczius 20. Osváld Dániel polgármester. 1373. talös rovat. 1285 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere, —Veszprémmegye alispánjának 3764'1893-ik számú meghagyása alapján közhirró teszi, hogy a magyar korona országaiból származó rongyoknak, ócska ruházaticzikkeknek(ócska lábbelieket is beleértve i, továbbá használt állapotban levő fehér- és ágynemüeknek Ausztriába való bevitele iránti tilalom visszavonva levén, az irt áruknak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok ós országok területére való bevitele ós 1893. Katonai lóvásár. A cs. és kir. közös hadügyministerium hozzájárulásával ezennel közhirró tétetik, miszerint a hadsereg lószüksógletónek fedezése végett, Pápán folyó évi •márczius 29-én katonai lóvásár fog tartatni. Ezen vásárlásra egy kiküldött katonai bizottság fog megjelenni, mely az elővezetett lovak közül meg fogja vásárolni mindazokat, melyek katonai czélokra alkalmasaknak ós arra nézve megfelelőknek fognak találtatni. Miután a föczól az, hogy a hadsereg részére minden közvetitós nélkül egyenesen a tenyésztőktől vétessenek meg a lovak, annálfogva figyelmeztetnek a tenyésztők, hogy teljes bizalommal vezessék elő katonai czélokra alkalmas eladó lovaikat és túlzott árak követelése által a megvételt lehetetlenné ne tegyék, miután mindenesetre jobbárakat kaphatnak ezen közvetlen eladás által, mint az esetben, ha lovaikat közvetítők utján juttatják a hadsereghez. Alkalmas minden szilárd testalkatú, jó mozgást és kitartást igérő, túlságos használat által még meg nem rontott s a katonai használatot gátló hibával nem biró 4—7 éves ós legalább 158 cm. magas ló. A 7 évet már meghaladt lovak semmi esetre sem vétetnek meg, valamint a 158 centiméteren (vagy 15 markonj aluli lovak közül csupán kivótelkópen vétetnek meg egyes olyan példányok, melyek kiváló jó testalkatúak és kitűnő vérrel birnak. Hogy a tenyésztő-eladók lehetőleg — t. i. a valószinüség határai között — már előre tájékozva legyenek arról, vájjon eladni szándékolt lovaik a katonai bizottság által megvásároltathatnak-e vagy nem, a földmivelési ministerium felkérte a vármegyék lótenyósz-bizottmányait, hogy azon tenyésztőknek lovait, kik náluk jelentkeznek, előlegesen szemléljék meg, és annak minőségéről — alkalmas vagy alkalmatlan voltukról — nekik előre véleményt mondjanak. — Figyelmeztetnek e körülményre a tenyésztők, mert ez által esetleg azon felesleges költekezéstől megszabadíttatnak, mely költekezés a ló alkalmatlan volta, s illetve a vásárlás helyére való czéltalan szállításából felmerülhet. A megvett lovak azonnal a helyszínén átvétetnek ós készpénzben kifizettetnek. Az elővezetés helye, az országos marhavásártór. A városi tanács. évi január hó 1-től kezdve, az ÉszakAmerikai egyesült államokba csak is I-ső ós Il-ik osztályú utazókat szállítanak, a fedél közöm szállítást tehát, a melyet eddig majdnem kizárólag a kivándorlók vettek igénybe, beszüntették. Pápa, 1893. márczius 20. Osváld Dániel polgármester. 1539. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere ezennel közzé teszi, hogy a fiumei tengerészeti akadémiánál az 1893'4-ik iskolai óv kezdetével betöltendő alapítványi helyekre vonatkozó pályázati hirdetmény megérkezett, s mindenki által leendő betekinthetós végett a jegyzői hivatalban közszemlére kitéve van. A pályázati kórvények f. évi május 15-ig adandók be. Pápán, 1893. márczius 20. Osváld Dániel, polgármester. 1538. 1893. Hirdetmény. Pápa város polgármestere által ezennel közhirró tétetik, miszerint a közös hadsereg katonai és képző intézetében az 1893/4. tanév kezdetével betöltendő magyar alapítványi helyekre vonatkozó pályázatihirdetmény a városházánál a jegyzői hivatalban mindenki által leendő betekinthetés végett közszemlére kitéve van. A pályázati kérvények f. évi május 15-ig adandók be. Pápán, 1893. márczius 20. Osváld Dániel. polgármester. 1286. 1S93. Hirdetmény. Pápa város polgármestere, -—Veszprémmegye alispánjának 3847/1893. számú meghagyása alapján közhirró teszi, hogy f. KÜLÖNFÉLÉK. — Gróf Esterházy Móricz Ö Méltóságáról azon örvendetes hirt vettük, hogy lapunk előző számában jelzett, gyengólkgedóse csak kisebb mórvü meghűlés következménye volt ós most már teljesen jól érzi magát s nem sokára haza érkezik. — Személyi hirek. Hahn János honv. hadbiztos ós Wieber Adorján honv. százados ker. segédtiszt h. városunkban időznek a helybeli honvéd huszárezred részére alkalmas lötórnek kiszemelése végett. — Pető János róm. kath. káplán az ácsteszéri plébániai javadalomra kineveztetett s Pápáról már el is távozott. Helyére Heinrich Gyula petendi káplán disponáltatott. Fogadják üdvözletünket. — Szent-Benedek napja, A nyugoti szerzetesek patriárcháj ának, a világszerte elterjedt és virágzó Sz.-Benedek rend ősatyjának emlékét ünnepeite meg ünnepélyesen f. hó 21-ón Pannonhalma, a magyarországi benczósrend alma materja. Városunkban is szentmisével ünnepelte meg a szerzet szókháza a rend alapitója neve napját. — Eljegyzés. Berger Emil, Berger Grábor vadkerti nagybérlőnek fia, megye bizottsági tag a mult héten jegyezte el fuvola ós lant kiséret mellett egész a vőlegény házáig végtelen öröm és vigság közt énekelte a Hymenaios nevű gyönyörű nászdalt. A vőlegénynek lombokkal és virágokkal ékesített házában rendesen ínég uj lakoma következett, melynek végeztével azután a- menyasszonyt női rokonai a férje szobájába vezették s ott végre levették róla a fátyolt. Ha valaki másodszor házasodott, az már ilyen szép és ünnepélyes nászmenetet nem tarthatott. Az egyszerűen, minden dal, fáklya és ünnepélyesség nélkül vitte haza feleségót. Érdemes megemlíteni azt is, hogy athéni állampolgár csak athéni nővel léphetett törvényes házasságra. Ha valaki mégis idegen nőt vett el, házasságát törvénytelennek tekintették s az abból született gyermekek az örökségből ki voltak zárva. Atyjuk halála esetén csak némi kis ajándék-féle végkielégítést kaptak. Az athéniek a házasságot tehát igen üzletszerűen kötötték meg. A szerelmi bázasság ritka volt, mint a fehér holló. Sőt a régi világ ismerői közül igen sokan azt állítják, hugy a görögök, valamint a többi régi népek a valódi ideális szerelmet nem is ismerték. Igaz, hogy szerelemből nem lett közülük öngyilkossá egy sem, de azért a kölcsönös becsülós alapján mégis benső vonzalom fejlődött ki a házasfelek között. S Athén virágzási korában kevés volt a boldogtalan, viszás házasság, mert az emberek többnyire egyszerű igényekkel bírtak s igyekeztek családjukért élni és dolgozni. Később azonban, mikor a gazdagság s vele együtt a fényűzés s mindenféle élvezetek után való futkozás igen magas fokra fejlődött, mindez megváltozott. A gazdagság és a nagyság hire rendkívül sok idegent csalogatott messze földekről Athénbe; nemcsak tudósokat ós híres művészeket, kik a város hírét és dicsőségét még magasabb fokra emelték, hanem mindenféle szegény emberek és szerencse vadászok seregót, kik bármi áron ebben a hires városban akartak kincseket és élvezeteket szerezni. Sőt nemcsak a férfiakat vonzotta a város hire, hanem még a nök sem tudtak ellenállni a ragyogó Athén csábításának. Különösen a Er. e. 5-ik század közepétől kezdve

( mint valami galambok ós fecskék serege, ugy tódultak szebbnél-szebb fiatal nök különösen a tulnópes kisázsiai görög városokból Athén hires földére, hogy ott vagy nagy szerencsét csináljanak, vagy pedig elsülyedjenek. S bár ez utóbbi lehetőség igen fenyegető volt, mégsem riasztotta vissza ezeket a szép fiatal nőket a veszedelmes próbától. A szépség, kellem, ész, műveltség ós ravaszság minden fegyvereivel készültek megvívni a harezot a benszülött athéni nők ellen, hogy azoktól a fiatalság, sőt férjeik szivét is elrabolják. Az athéni családnak és társadalomnak másik nagy hibája az volt, hogy leányaik valódi nevelését, szivük ós lelkük kiművelését elmulasztották. Az athéni leány nem járt iskolába, nem tanult semmit a nőies házimunkákon kivül; tehát a magasabb műveltség és képzettség a legtöbbnél teljesen hiányzott. Tudtak gondos háziasszonyok és családanyák lenni, de épen a magasabb képzettség hiánya miatt nem tudták férjeiket állandóin lebilincselni, hogy ások « velük való élvezetes és szellemes beszélgetésben is gyönyörűséget vagy szórakozást találhattak volna. Ilyesmire az athéni nő elhibázott nevelése miatt nem is törekedett. Mig a bevándorolt leányok ebben is kiválók voltak, mert a kisázsiai görögök leányaik kiképzésére általában nagy gondot fordítottak. Taníttatták őket tánezra, zenére, éneklésre, sőt közülük igen sokan még a költészetben és a magasabb tudományokban is jártasak valának. Ilyen veszedelmes versenytársak állottak* most sorompóba az athéni nök ellen, a kik szépség dolgában ugyan semmivel sem állottak hátrább ellenfeleiknél, de hiányzott belőlük az a kiváló női képesség, a mit egyedül csak a magasabb lelki műveltség adhat meg, hogy t. i. szépségüket csábitóvá tegyék s férjeik szivére állandó vonzást tudjanak gyakorolni. Előre lehetett tehát látni, hogy ebben a küzdelemben az a fél lesz győztes, a mely nemcsak testi szépséggel, hanem a lelki műveltség fegyvereivel is képes harczolni. A szegény athéni nőknek okvetlen veszteseknek kellett tehát lenniök. Nem segített rajtuk ama nagy törvényes kiváltság sem, hogy athéni polgár csak athéni polgárnővel léphet törvényes eredményű házasságra. A bevándorolt idegenek mégis csak elhódították tőlük férjeik szivét, szeretetét, sőt igen sokszor elfoglalták helyüket is mint valóságos feleség. Mióta ezek a szép és többnyire szellemes, vagy legalább ügyes ós kaczér idegenek nagyobb számban tünedeztek fel Athénben, s az athéni férfiak megismerték a Velük való társalgás és együttlét kellemeit: bizony a legtöbb férj csak unatkozni járt haza, feleségéhez. S na Gross Antal zempléni nagybérlőnek szép és müveit leányát Arankát. Adja Isten, hogy állandó boldogság legyen osztályrészük. — A veszprémi polgári társaskör küldöttsége e hó 17-én tisztelgett WekerU Sándor miniszterelnöknél, a képviselőházban, átadván neki a disztaggá történt megválasztásáról szóló okiratot. A küldöttség vezetője Véghely Dezső kirtanácsos alispán volt, tagjai: Szabó Imre és dr. Matkovich Tivadar orszgy. képviselők, dr. Spitzer Mór alelnök, dr. Róthy Ede titkár, dr. Fodor Mihály, dr. Köves Jenő, Köves Béla. A miniszterelnök lekötelező szívességgel fogadta a küldöttséget, melynek nevében Végbely Dezső elnök mondott lelkes, szép beszédet, üdvözölvén a miniszterelnököt, melyre a miniszterelnök igen nyájasan válaszolt, különösen hangsúlyozva, mennyire büszke arra, hogy az ország egyik legrégibb Polgári Társasköre, tehát olyan kör, melyhez mindig számította magát, tagjául választotta. — Uj esperes-plébános Szanyban. P. hó 21-ón érkezett Szanyba dr. Sinkó István, ki hosszú ideig a győri püspök titkára, egy évtől fogva a győri nagyobb papnevelőintézet igazgatója és cz. kanonok volt, s kit a győri püspök a sai'át kértére Szany mezőváros plebénosává s egyúttal a kerület alesperesóvó nevezett ki. A községi határ szélén az elöljáróság fogadta az érkezőt lovas bandériummal diszes küldöttség élén, melyben jelen voltak Sághy urod. felügyelő, Eeman erdőmester, Biró ellenőr, Szalay plebánoshelyettes és Faludy káplán. Funtek községi biró ékes szavakkal tolmácsolta a nép örömét az uj lelkipásztor megérkezése fölött. A község egészen ünnepi diszt öltött. Szany összes lakossága összesereglett a püspöki kastély előtt, melyben az uj lelkész a plébániaiak renoválásáig lakni fog. A testületek is mind kivonultak üdvözlésére és sorban tisztelegtek előtte. A községi képviselőtestületet Szalmásy jegyző vezette, az önk. tüzoltóegyletet Eeman főparancsnok, a csendőrséget Horváth őrsvezető. Az üdvözlések után a közönség a néphymnuszt énekelte. Dr. Sinkó meghatott szavakban mondott köszönetet a megtiszteltetésért és biztositá a népet, miszerint Isten kegyelmével minden tehetségét arra fogj a használni, bogy Szany község, melynek lelki vezetése reá lőn bizva, a valódi haladás utján előre menjen és minden igaz javakban gyarapodjék. — A pápai önk. Leányegyesülét f. hó 19-én a tagok élénk részvétele mellett tartotta meg rendes évi közgyűlését. Az elnöki rövid megnyitó beszéd után általános érdeklődés között Schuster Francziska jegyző olvasta fel évi jelentését, igen szépen tüntetve fel az egyesületnek szellemi haladását. Dicsórőleg emlékezik meg a tagok buzgó működéséről. Hálával sorolja fel mindazokat, kik az elmúlt két évben szellemileg vagy anyagilag támogatták az egyesületet. Jelenti továbbá, hogy Barna Izidor a „Pesti Napló"-t t. példányul küldi az egyletnek. A közgyűlés jegyzőkönyvi köszönet szavaz Barna Izidornak, valamint mindazoknak, kik szellemi, vagy anyagi kincseikkel támogatták az egyletet. Végül Schuster Francziska megköszönve az eddig beléje helyezett bizalmat, leteszi tisztét. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul a jegyző távozását és elnök az egylet nevében köszönetet mond ajegyzönek ügybuzgásáért, s ezt a közgyűlés jegyzőkönyvileg örökíti meg. Ezután a pénztáros jelentésót mutatja be, melyből szintén kitűnik, hogy az egyesület anyagi helyzete is, az előbbi évekhez képest, szop haladást tüntet fel. A rendes éa pártoló tagok száma szépen szaporodott. Jegyző és ellenőr lemondása folytán a jegyzői tisztre Schor Róza, az ellenőrire Koréin Juliska egyhangúlag választattak meg. Szóval a Leányegyesület működése minden tekintetben csak haladást tüntet fel, a mely szép munkálkodásához mi is csak örömmel gratulálunk és e nemes czólu egyesületet a n. ó. közönség legmelegebb pártfogásába ajánljuk. — József és Gábor napokra, habár nem is köszöntött be az enyhe tavasz, sőt havazás és zord idő következett be, azért ez nem tartotta vissza a József ós Gábor napi tisztelgőket, hogy e napokon városunk társas életének számos előkelő ily nevü tagjait üdvözöljék. A két napon elhangzott számtalan jó kivánatokhoz fűzzük mi is a magunkéit. — A Veszprémmegyei-kör Budapesten ünnepélyesen ülte meg márczius 15-ike emlékét. Az István-főherczeg-szálloda dísztermében bankettet rendezett este 8 órakor, melyen vármegyénk alispánja Véghely Dezső, Láng Lajos, dr. Fenyvessy Ferencz, Szabó Imre, Eötvös Károly, Komjáthy Béla és OZűw/Lajos orszgy. képviselők tö mintegy 50 körtag jelent meg. Az első tósztot Eötvös Bálint, a kör elnöke mondotta a vendégseregre, kik megjelenésükkel a nap fényét ós az ünnep morális értékét emelik. Véghely Dezső alispán a jövő letéteményeseire, az ifjúságra, különösen pedig a Veszprómmegyei kör tagjaira üritó poharát. Cseh Gyula az ifjúság lelkes támogatóját ós jó barátját Véghely Dezsőt köszönté fel. Benkő Károly beszédében a kör első alapító tagjáról, és a megye egyik munkás fórfiáról, a távollevő dr. Ováry Ferenczről emlékezett meg. Eötvös Károly megyénk alispánját, a „minta-alispánt" köszönté fel; majd később Olay ós Komjáthy elvtársait. Szabó Imre a szabadság eszméjére; Láng Lajos az elvek bátor harezosára, Eötvös Károlyra; ugyancsak az ő egészségére ittak Balassa Antal, Braun Pál ós Tischler Győző. Halom József Eötvös Károlyra ós Fenyvessy Ferenczre üritó poharát. Ftnyvessy Ferencz Komjáthy Bélára, a vásárhelyi ker. képviselőjére tósztozott. Beszéltek még Hindy Attila, Bülitz Antal és sok mások. A lakomán a legnagyobb kedélyesség uralkodott, és a társaság a késő hajnali órákban oszlott szót. — Köszönetnyilvánítás. Zubrinczky Miklósnó urnő budapesti lakos, a jótékony nőegylet szegényei részére két frtot volt szives ajándékozni. Szegényeink nevében, — egyletünk jóltevőjónek hálás köszönetét nyilvánítja Koller Jánosné elnök. — Színészet Pápán. Dobó Sándor színigazgató kibocsátotta a héten színházi jelentését, melyben tudatja, hogy 52 tagból álló jól szervezett színtársulatával ápril hó 2-án kezdi meg Pápán az egy hónapra terjedő szini idényt. A jelentésben több kitűnő uj szindarabelőadásais van jelezve ós igy számos élvezetes estére lesz kilátásunk. A színtársulat titkára Demény Albert már megérkezett, ós a bérletek gyűjtésén fáradozik, — mint értesülünk — nagyon szép eredménynyel A színtársulat összes tagjai a nagyhóten érkeznek városunkba, örömmel várjuk s üdvözöljük őket ós a színtársulatot a közönség becses figyelmébe és pártfogásába ajánljuk. mulatság és szórakozás után vágyódott, a mi az athéniekben igen nagy mórtékben megvolt, akkor mindig ezen idegen nök társaságát keresték. Ettől fogva a férji ós a női hűség nagyon ingataggá változott, a családi élet bensőségét és kellemet a legtöbb háznál elvesztette és sürön követték egymást az elválások. Az erkölcsök hanyatlását nyomban követte a társadalom ós az állam hanyatlása. S mind e veszedelmes bajok egyik kútforrása az volt, hogy az athóneiek elhanyagolták leányaik szellemi kiképzését. Az idegen nök közül némelyek szépségükkel és kiváló szellemi tulajdonaik segélyével roppant hatást gyakoroltak egész környezetükre, sőt még az állam kormányzására s a politika és szellemi élet irányzására is befolyást szereztek. Leghíresebbé vált közöttük Aspasia, ki a világtörténelemben is helyet biztosított a maga számára. E bámulatos nő hódító szépségével s páratlan szellemi tulajdonaival korának legnagyobb fórfiaira gyakorolt irányító befolyást. A legnagyobb költök, tudósok és művészek keresték társaságát, mert e nagy emberek is elismerték az ö szellemes ítéleteinek és beszédeinek értékét. Kegyeiért sokan versenyeztek, de ö csak egyhez vonzódott feltűnően, a nagy Perikieshez, ki abban az időben Athén állami ügyeit vezette s ki a világtörténelemnek egyik legnemesebb alakja. S a nagy Perikiest csakugyan annyira meghódította, hogy az kedvéért elvált nejétől s nőül vette Aspasiát. Boldogul is élt vele egész élte végéig. Jóval később élt Aspasiánál a másik nagy hirü idegen nö, kinek neve Phryné, Ez azonban szellemi tulajdonai, különösen pedig a lóleknemessógre nézve meg sem közelitette Aspasiát. Ez már igazi hetaera volt, ki kegyeit bőven osztogatta, csakhogy minél több hatalomra, befolyásra ós vagyonra tegyen szert. Vakító szépségével azonban felülmúlt minden képzelhetőt. A finnyás görögök öt tartották a női szépség és kellem megközelithetlen netovábbjának. Az egész nép bámuló hódolata annyira elkényeztette, hogy már maga is valami fólistennönek képzelte magát s ugy is viselkedett., A görögök Vénusról, a szépség istenasszonyáról "azt hitték, hogy egy szép reggelen a tenger habjaiból született. Phryné tehát egy szép reggelen, mikor nagy tömeg volt a tenger partján Eleusisban, egész Éva kosztümben Vónus istennőként szállt ki a gyöngéden hullámzó tengerből. A nagy néptömeg pedig nem botránkozott ineg ezen, hanem inkább elragadtatva csodálta e bámulatos, isteni szépségű alakot. Más alkalomból igen nagy veszedelembe jutott ez a szép Phryné. Ugyanis egy hires prókátorféle ember, kinek hódolatát viszszautasitotta, ezért való haragjában bevádolta öt a törvényazók előtt, hogy megsértette a vallást és isteneket. A vádnak volt is alapja s igy közel állott a veszedelem, hogy halálra Ítélik a szép nőt. Védelmét egy hires szónok vállalta el • egy művészi beszédben bizonyítgatta v<5dencze ártatlanságát. A legfontosabh -argumentumot azonban utoljára hagyta. Ugyanis hirtelen lekapta védenczének vállairól a testét fedő egyetlen leplet s reámutatva az észbontó szépségű alakra, lelkesedve kérdezte az 500 esküdtszéki bírótól, hogy képesek volnán»k-e oly büní