Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-01-08

XX. évfolyam. 2. siám. v. Pápa, 1893. január 8. $5 Megjelenik mi ii d e

Ii v a sá r na p. Közérdekű sürgős közlésekre kúronkiiil rendkívüli számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza.A lapnak szánt közlemények a lap extrkesztőgégéhez (hosszuutcza 969. sz.) küldendők PAPAI LAPOK. 9"*/ Kir»li'/fitési díjak. ^ Egy évre (i frt. Fél évre 3 lr

r ••Negyed évre J fi-t íiM krajezár. K#y szám ára 1 b kr. Hirdetések .Egyhasábos pefilsnr térfogata után 5 kr, .'nyilttérbi'ii Síd kr. A díj előre fizetendő-. Bélyegdij mindig külön .számitatik. Az e 1 c" i i •/. c t ős i dijak s hirdetések a lap kiadu hivatalába (Kulm Mól' liai •j hirlapküzveüin iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek m egvál asüoü közlönye. Olvasóinkhoz A Pápai Lapok mai számfival lapom eddigi főmunkatársa Antii Géza tanár ur, ki a lap szerkesztői ^gondjait is viselte, körülményei- és riijis téren való elfoglaltsága miatt megválik lapomtól. Antal Géza t. barátomiiífk, kinek lelkiismeretes buzgalma, s mindenre kiterjedő figyelme a Pápai Lapokat a vidéki. lapok egyik legtekintélyesebb lapjává tette, közérdekű fáradozásaiért e helyen mondok hálás köszöntet. Birom szives igéretét, hogy mint kai munkatárs, ezentúl is a Pápai Lapok barátja és irója marad. i A jövőre nézve sikerülj Körmendy Béla urat lapomnak megnyerii és pedig — felelős szerkesztői minőségtan. Városunk és megyénk egyik előnyösei! ismert fiatal tagja lesz, tehát ezentúl a Pápai Lapok felelős szerkesztője, ki m&ga is társadalmi közéletünk egyik legtevékenyebb ós legöní'eláidozóbb szereplője lévén, a lapra magára is kétségkiyjil előny, hogy épen őt voltam szerencfes megnyerni. Személye körül fognak csofortosului ezentúl is azok, kik eddig 1 Pápai Lapok munkatársai voltak. A Pjjpai Lapok iránya változatlan marad, ^Inzetlenül szolgálni toilal városunk ésíddékének, Veszprém vármegye közórde?pnek. Budapest, 1893. jJi. 5. Dr. Fenyveinsy Ferencz, a Pápai Lífesk tulajdonosa. A Pápai Lapok fpdős szerkesztését, a tiszteli laptulajdono|c urnák reám nézve megtisztelő felhívása folytán, a mai naptól

1-kezdve átvettem;' ós midőn ezt a tiszteit olvasóközönség tudomására hozni szerencsém van, egyúttal kijelentem: hogy mint felelős szerkesztő, nemcsak azt érzem kötelességemnek, hogy csupán a lapban megjelentekért legyek felelős, de egyszersmind hő óhajom és fő törekvésem leend, hogy — Pápa városa és vidéke érdekeit szem előtt tartva — a nagyérdemű olvasó közönség kiváns-lmainak és igényeinek |s a lap eddigi tisztelt munkatársai támogatása mellett, — kiknek szives közreműködését továbbra is kérem — minden tekintetben megfeleljek. Pápa, 1893. január 5. Körmendy Béla, a Pápai Lapok felelős szerkesztője. Fordulat a pápa-csornai vasutügyben. A minő pechje volt a pápa-csoruai vasútnak Baross halála, s a ministeri provizórium, majd a cabinet erizis és kormány változás, mely időben ilyen ügyek felett a kormánytól elintézést várni nem lehetett: — oly annyira örvendetes jelenség, hogy most már, a lezajlott politikai kritikus idők után — mint értesülünk — újból elővették a pápa-csornai vasút ügyét a mimsteriumban. E napokban ugyanis a vasút engedményesei Fenyvessy Ferencz orsz. képv. és Ormódy Vilmos az első magyar általános biztosító társaság vezérigazgatója a miuisteriumban beható tanácskozásokat folytattak. A veszprém- és sopronmegyei községek felajánlott összegeinek jóváhagyó végzései már be is terjesztettek a ministerhez, még csak Veszprémmegye törvényhatóságának ministeri jóváhagyó végzése terjesztendő be, melyet még nem küldött el az alispáni hivatal az engedményeseknek. Mihelyt ez is megérkezik, a tárgyalás befejezést nyer. Nem lehet eléggé kívánnunk, hogy a pápa-csornai vasút ügy mielőbb szerencsés sikert érjeu el, mert épen lapunk zártakor értesülünk a csornai járás főszolgabírójától, Hajas G-yuia úrtól, hogy — Kapuváron a pápa-csornai vasút létesítése ellen erős ellenmozyalom indult meg; már értekezletet is tartottak, melyben ellenséges állást foglaltak el a pápacsornai vasút ellen. Azt akarják, hogy Kis-Czellel és ne Pápával köttessék össze a vidék, mert — mint ezt a felszólalók hangoztatták — a pápa-csornai vasút csakis Pajtának válik hasznára és nem a soproniwgyei vidéknek. El is határozták, hogy egy monstre küldöttséget menesztenek a ministerhez a pápa-csoruai vasút ellen! Eddig hivatalos és hiteles értesülésünk. A tény egymagában elég jidlemző. Fényes igazolása azoknak, kik —• mint mi is — mindig azt haugoztattuk és hangoztatták ezt évekkel ezelőtt maguk a pápaiak is, közgyűléseken ugy, mint magán beszélgetésekben, hogy mennyire fontos és szükséges Pápának a csornai vasút kiépítése, nem számokkal kimutatható anyagi jövödelmezcs miatt, de azért, nehogy megint eltére/tessék a forgalom Pápától mint ez a kis-czelli egykori nyugoti vasút iráuynyal történt. A kapuvári mozgalom bőséges tanulságul szolgálhat azon egyes, minden nemes ügyben békétlenkedő pessimistáknak ós gáncsáskodóknak, kik bár annakelőtte nem, de épen most — mikor az ige testté akart válni - fogják rá nagy bölcselkedéssel, hogy a pápa-csornai vasút fölösleges volna Pápának. Nos a kapuvári mozg.iiuai mást bizonyít. S bár ez a mozgalom elkésett, mégis örülünk neki, mert teljes megnyugvásul szolgálhat városunknak, hogy akik már évekkel ezelőtt megindították ez ügyet, igenis belátták e vasút helyességét és fontosságát. Most már csak mielőbbi sikert kívánunk a létesülésnek! A tüzes és a borsosgyöri kapuk. A „Pápai Lapok'

; mult deczember hó 25-én megjelent 5'2-ik számában foglalt „Részlet Pápa történetéből" czimü, különben igen érdekes közlemé íynek egy pár sorára szükségesnek tartem észrevételeket tenni. A jelzett közleménynek hz 1747-dik évi nagy tüzi-veszólyre vonatkozó második bekezdése a következő sorokkal végződik: „leégvén ä város a Szent-László utozától a tüzes kapuig, u mety a mai Kistérnek nt/ugoti szélén állott.'

1 Hogy az igen tisztelt czikkiró ur azon állítását, miszerint Kistér nyugoti szólón állott kapu a tüzes kapu volt, honnét meritó, nem tudom, ezen állítás azonban téves és nem felel meg a* valóságnak ; mert hogy a város három kapuja, úgymint : a borsosgyöri, a tüzesí és a Martonfal vay Imre deák, 16-dik századbeli pápai várnagy emlékiratában emiitett KzentLászló kapuk közül a jelzett helyen, vagy is a Borsosgyör-feló vonuló — ma ezelü — útnak a Kistér felöli torkolásánál, nem a tüzes hanem a borsosgyöri kapu állott, az, az alább felhozottak szerint kétséget nem szenved. A czikkiró ur igen könnyen tudomást szerezhetett volna arról, líogy a köznép ma is borsosgyöri kapunak nevezi a czelli útnak a Kistér nyugoti széle felöli torkolatát, s a nép által használt ezen elnevezés mint szájhagyományon alapuló, hitelt érdemlő és ügyeimen kivul nem hagyható adatot képez. Ha Borsosgyör felül, vagy is ott hova azt a czikkiró ur helyezé, állott volna a „tüzes kapu", kérdés vájjon hol állott vagy állhatott volna akkor a borsosgyöri ? v A régi várerödités rendszere szerint, a 'kapu közelébe kiszögellő úgynevezett szeglet bástyákat, szoktak volt építeni azon ozélból, hogy azokról a kaput megtámadó ellenséget kereszttűzbe lehessen venni s ekkóp a kaput megvédeni, ilyen bástya és szeglek nag / bástya volt Wathay .Ferencz 16-dik^századbeli hadnagy emlékirata szerint, Jí^rsosggör Jelöl s igy a Kistér nyugoti szélén is, az itt állott kapu tehát más mint a borsosgyöri nem lehetett, melynek neve különben is a nép ajkán maiglan fentmaradt. Ezek után felmerül azon kérdés, hogy ha nem itt, tehát hol állott, & tüzes kapu':' Ezen kérdést szerintem, nagy valószínűséggel meg lehet oldani, illetve a kérdéses kapu helyét megállapitni, részint tör! téneti adatok, vészint helj'szini szemle alapján. Istváuil'y történetírónk állitása szerűit, a tüzes kaputól vette nevét a tüzes — Ina tizes — inalom, mely ha régente nem a mostani helyén, hanem annál valamivel távolabb állott is, nem lehetett messze a tüzes kaputól, a ííielytöl nevét kapta, tehát már csak ennélfogva sem alhatott a tüzes kapu a malomtól jókora távolságra eső Kistér nyugoti szélén, illetve; az \ itt állott kapu nem a tüzes kapu volt. A közlekedés iiyör felé a tüzes kapun át történt, mert az, másfelé a mocsaras talaj miatt nem is lehetett, ugyanazért ezen kapunak, ("a melynek közelében, a fellázadt Vallon őrség megfékezése czéljából G-yör felöl sereggel jött Schwarzenberg hires hadvezérnek a várból való agyonlö\etése HíOl-b-m történt), minden kétséget kizárólag a mai győri utón kellett állania, és pedig véleményein szerint körül-belül ott, a hol a Tirol vendéglő istáló-épülete kisarkallik, s az ut lejtője kezdődik. Erre engednek következtetni a helyszíni vizsgálat, ugy a Krekwttznek s más 17-dik századbeli Íróknak az ausztriai és magyarországi várak s városokról irfc müveikben foglalt leírások és rézmetszetü képek. A Pápa belvárosát köritett s karózattal vagy palánkkal megerősített földsáuez és árok nyomai figyelmes vizsgálódás mellett a városmajortól -- hol szintén szeglet-bástya volt — kezdve, de ínég élőbbről is kivehetők, ezen füldsáncz és árok a Czinczáuak a Sör-utezán levő köhidján belül, nyugotról keletre fordult, s onnét egyenes vonalban húzódott a mai Flóriáii-utcza észak-nyngot sora mentén, a miről bárki is könnyen meggyőződhetik, ha a Sör-utozán, a felsővárosi elemi iskola épülete mellett levő köziétől kezdve, még is a Fiórián-uteza észak-nyugoti során fekvő házak udvaraiban szemlét tart. Az ezen vonalon helyeiikint található kisebb nagyobb emelkedések a sánezoknak, — a lejtösebb ívszek pedig a város árkának nyomait tüntetik elő egész a Tirol vendéglő istáló-épületéig, vagy is a mai ^yyöri atiy, a melyen keresztül húzódott a sáiicz és az árok, s l>-foglalva a körfalakkal, védő saroktorn^ i'kkal és mély árokkal külön megerősített várt is, lefutott a Tapolcza és a Bakony.-re őszfolyása által keletkezett ,,N;,^y tó"-ig, mely kelet felül a városnak és a várnak fő védelmi vonalát kópezé. Ily formán vau ez a fentemlitett 17-dik századbeli munkákbau leirva ós rézmetszetü képekkel is feltüntetve, de ez, tekintve a város topographicus fekvését, máskép alig is lehetett. Ezekből f'olyólag nézetem szerint megállapítható, hogy a város „tüzes kapuja" az általam lentebb megjelelt, és körülírt helyen állott, s a tüzes malom nevét attól csak is igy vehette, ha tehát az 1747-dik évi tüz a íSzent-László-utczától a tüzes kapuig terjedt — mit kétségbe vonni nem akarok —- akkor a tűznek nem a mai Kistérig, hanem a FIóriánutcza keleti végéig, melynek közelében volt szerintem a tüzes k q>u, kellett terjednie. Ezeket kívántam a ..Részlet Pápa történetéből czimü, különben igen becses adatokat tartalmazó ezikkre felvilágosítás és helyreigazításul a hiiiapolvasó közönséggel közölni. hl. Martonfalvay Elek. T A h C Z A. Sirom felett. Sírom felett engesztelődjetek ki, Ti gyűlölettől lázadó szivek; Hulljon hüvelyb*' az a mérgezett tőr, A melyei átdöftAek e szivet. Némuljatok el, irgalom, irigység, S te bűnök kéjllánya: káröröm, Midőn — as_élö.fe.ujg4n.—báláitól Elválasztó korlátot áttöröm. * ' Mint — az örvénybe szédült hattyú szárnya, Lelkem — a szenytől szeplőtlen maradt. Nem érinthető dobáltatok rá— Nem egyszer követ, nem egyszer sarat. Be rajta, csak egy foltot sem találhat: Bármint kutassa földi- égi szem ; Mindent veszitek ... óh! de e tudatnak Kincsét, síromba magammal viszem. Boldogságom szent berkét feldulákok, Letépve lombot, virágot, galyat.. Mindent veszitek, mit ember veszíthet, Átokra mégsem 'nyílik ez ajak: Midőn a koporsóval felcserélem A kínok könyülázott vánkosát: Ei a vonagló, ez a meggyötört hí ív, Mindent elfeled .. mindent megbocsát. Soos Lajos. As én múltam. Ab in multam egy temetőkert, Setét Giiprcsókkal tele ; Hol annyi drága, szent hajlottat Pejt, a koporsók fedele; Egyikben nyugszik — boldogságom .. Másikban — a megölt remény .. Amott — a hit.. hajótörötten A csalódások tengerén. E sirok között elbolyongva Rég ismerős ösvény vezet; Melyet csüngő lombsátorával Ölel, a hű emlékezet.. Könyemmel öntözöm virágit; És — a legszebbik ott terem : A melynek megtört piramydján Ez van felírva: szerelem. Soos Lajos. P. f. — A >Pápai Lapok< eredeti tárcaája. — Elolvasta a tárczát, az újdonságokat, a halálozási és hymen híreket. Egyéb nem igen érdekelte az újságból. S ez épen elég volt arra, hogy tájékozva legyen az iránt, kinek kelljen részvétét, vagy szerencsekivánatát kifejeznie. Már nem egy intézeti társnőjének eljegyzéséről értesült ilyen uton. S ilyenkor elővett egy illatos kis kártyát, reá rajzolta formás betűkkel a szokásos p. f.-et. Nem gondolt hozzá semmit; olyan udvariassági ténynek tartotta ezt, mely csupán arra való, hogy az uj jegyesek naiv öröme növekedjék az üdvözlő jegyek garmadájának gyarapodása által. Nem érzett sajnálatot azon, hogy igy,egy barátnőjét a másik után elveszítő; nem szerette őket valami nagyon, nem szorult reájuk. Zárkózott Jónye sohasem érezte annak szükségét, hogy amúgy lányok módjára ablakmélyedésekben vagy rejtett lugasokban sugdosson. Szívességből meghallgatta a mások édes titkait, ha épen reá bizták őket; neki nem voltaktitkai. Irigységet sem érzett, ha valamely társnője menyasszonyi díszben fényes nászkisérettel elsuhogott előtte. Végig nézte akár csak egy szinhűzi jelenetet s szerette ha e jelenetet minél tetszetősebb formában játszották le előtte, de nem érzett semmit abból az égő forró vágyból, a mely lányok szivét a mások boldogsága láttára eltölti. : Kellemes zsibbadás ereszkedett idegeire az orgona ünnepélyes hangjának hallatára, talán egy köny is'megcsillogott szemébén ha az esketés aljitt az énekes leányok kara az Ave Maria gratia plenát rebegte. De az elérzékenyülés csak addig tartott, a mig az utolsó amen elhangzott. Megszűnt vele a varázslat és egész lényét ismét hatalmába vette az a jeges nyugalom, a mely róla a hideg közönyösség hirét terjesztette. Rámosolygott az oltártól ragyogón visszatérő menyasszonyra, de csak ugy, mint ahogy az ember ezt gyakran teszi, hogy a mások gyerekes kedvét ne szegje. Sosem férkőzött hozaá az a gondolat, hogy egy napon reá is kerülend a sor. Szerette, ha udvároltfak neki, örömest eltrófálgatott ismerőseivel,sőt a kicsengő kaczagását hallotta; okvetlen azt kellett hinnie, hogy ez a leány ct apa sziv, csupa szenvedély. A csalódás azonban csak perczekig tarthatott, a másik pillanatban a leány szája körül olyan rideg vonás ült, a mely mintegy hideg zuhany érte környezetét. A leány tulajdonkénem hivatása nem igen foglalkoztatta elméit. Ha egyszermásszor maga is a koj^ly kérdés elé állíttatott, mindig ugy találta, hogy az árú nem ér lel azzal az árral, a melyet tölje érte. követelnek. A férjhezmenést csupán azért, hogy leány ne maradjon, nem értette meg. Már pedig ö nem ismert senkit, a kim k a karján haladva, egyéb is lehetne egy fehér ruhába öltöztetett bábnál. Voltak perczek, a mikor vágyott a lelke valami soha nem ismert után, a midőn benne is feltámadt egy boldogító érzelem sejtése, másszor maga is azt hitte, hogy nem tudna szeretni. Mikor egy reggel ismét átfutotta az eljegyzési híreket, ismerős néven akadí meg-a szeme. ,,D. N. ur eljegyezte H. JV k. a.-t." Látta, elolvasta csodálkozás vagy meglepetés nélkül. Ugy vette mint egy rég várt hirt és keze önkény telén a kis kártyát kereste, hogy reá irja a p. f.-et. A czimzésnél egyszerre elakadt a tolla, Kinek is gratulál ö tulajdönképen ? Ujra elolvassa az eljegyzési hirt. Ugy járt vele, mint a ki előtt a kiejtett szó értelme csak azután lesz világossá, miután a hang máirég elrezgett a levegőben. Valami kellemetlen érzés vett rajta erőt; nem sajnálkozás, nem harag, nem is iirigység, talán a sértett hiúság érzete sem. Hiszen igaz, hogy valamikor udvarlója volt, hogy volt idő, a mikor őt valamennyinél jobban szívelhette, de barátságnál többet sohasem érzett iránta. Ha olykor szivében melegebb indulat támadt is iránta, azonnal elfojtotta az a go idolat, hogy amaz tiz hónapig a más férje volt. Nem kívánta, az izlése fellázadt arra a gondolatra, hogy azzal beérje, a mi mástól megmaradt. S a kis boríték mégis czimezetlen he/er még előtte. Gondolatai visszaszálS mi. 1 nak a multak emlékébe ; kihúzza Íróasztala fiókját, azt a fiókot, a melyben leveleket, szárított virágot, tánezrendet és csecsebecsét tartogat. Talán csak szokásból, hiszen minden fiatal leánynak van egy ilyen ereklyetartója. Kis szalaggal összekötve, ott fekszik egy ievélcsomócska. Átfut a sorokon. Nem szei-elmi ígéretek, sem örök hűség fogadalmai nyilatkoznak meg bennök. Apró évődések, szellemes kis gondolatszikrák, a melegebb érzelmeknek csupán pillanatnyi fellobbanásai. A levelek mellett illatos dobozban egy pár rózsa hever, néhány szárított szegfű, egy kisded eperbokréta, a melyet egy majálison szedett a számára ; még a tülgylevelekből tűzdelt koszorú is megvan, a melyet ugyanakkor ü fűzött a hajába. Mind eltette ez apró emlékeket, talán azért, hogy napló helyett támogassák emlékezötehetségét. Nyitott könyv volt számára, a melyben kivüle senki más nem olvashatott. Mióta az utolsó levelet váltották, hónapok multak el, a férfi végig udvarolt a kis város és környéke valamennyi szépjéne.í, neki is voltak udvarlói. Utóbb alig hallottak valamit egymásról; s most mégis' mint egy olyan régen hallott, feledésnek indult dal kisértgetö dallama, a melynek már szövege sem jut eszünkbe, ütötte meg fülét annak a neve, a kit már majd elfeledett. Végig simított kis kezével a levélcsomón ; ^szorosabban fűzi köréje a szalagot, aztán ismét visszateszi régi helyére.. A rózsa, a szegfű, a tölgykos^ru, Peperbokréta elfoglalja illat/ Mg^jp ereklyetartóban. -Egy röv>l®^f«^^^ talán a tuí^jdonosnöjük -í?@«p^^©u