Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-12-31

/ Megjelenik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre líoroukiut rendkívüli s z k m o k adatnak ki. IS Bérmentetleii levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak visszaA. ]apnak szánt közlemények a ] \ szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 9ß9. sz.) küldendők. ap jjjjjj * Klőfizetési díjak. % Egy évre 6 frt - Pél évre 3 frt Negyed évre 1 írt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos peutsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A dij előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott k ózlónye. Láng Lajos Pápán. Városunk képviselője hosszabb távollét után felkereste választóit. Mult kedden érkezett meg, s a vasútnál Osváld Dániel polgármesterrel együtt számosan várták. Aznap délben Hanauer Bélának volt vendége. Este pedig bankett volt tiszteletére a Griff-ben, melyen körülbeiül 120-an vettek részt. A bankett rendezésének érdeme Mészáros Károlyé. Az első pohárköszöntőt a polgármester mondta; nagy figyelemmel hallgatott beszédében érdekesen mondta el, hogyan kellett neki is fáradnia a regale, a dohánygyár ós a földmívesiskola ügyében. Örömének adott kifejezést, hogy a kormánynál Pápa város iránt mindenkor a legjobb indulattal találkozott; a dohánygyárnál egyenesen meg is mondták, hogy jobb helyet nem is találhattak volna annak, s hogy Pápa helyzete, fekvése s viszonyai egyenesen predestinálták a a dohánygyár szókhelyéül. Élteti a város képviselőjót, Láng Lajost. Láng Lajos beszéde. Mt. Uraim! Mindenekelőtt örömömnek kell kifejezést adnom, hogy ily szép számmal gyülekeztek össze Pápa város igen t. választó polgárai, s engedjék remélnem, hogy mindnyájukat az irántam való jóindulat és baráti szeretet hozta ide, a miért fogadják őszinte, igaz szivből jövő köszönetemet. Pápa város igen t. polgármestere az imént számos, nekem tulajdonított érdemet hozott fel üdvözlő beszédében, holott ezekenem egy embernek, hanem első sorban és kiváltképpen Pápa városának érdeme, mert például hiába igyekezett volna bárki is a dohánygyárt idehozni, ha a viszonyok, a körülmények arra kedvezők nem lettek volna s mindenek felett Pápa városa igyekezetét és áldozatkészségét nem mutatta volna ki. De ha már egyszer érdemről beszélünk, most elárulok egy titkot, nem is egyet, de kettőt. Abban az időben, midőn egyik deputatio a másik után jött a dohánygyárért, azt mondja nekem a miniszter : már csak mégis Pápa városának muszáj adni ezt a dohánygyárat, a polgármesterének olyan jó, beosületes arca van. A másik titok, a melyet elárulok a földmívesiskola ügyénél jött elő. Nem tudom már melyik miniszter alatt kezdődött ez az ügy. (Felkiáltások: Széchenyi alatt.) Akkor Pápa városa igen sokat akart hozzáadni, Széchenyi hajlandónak is mutatkozott ilyen árért, de ekkor meg Pápa azt gondolta, hogy hátha lehet olcsóbbért is. (Derültség.) Az ügy tehát abban maradt. Majd jött egy másik miniszter : Szapáry, a ki már egy kissé nehezebben volt kapacitálható; erre Pápa is csökönyösebb lett. Jött végre a harmadik miniszter: Bethlen. Elmentem ehez ós a következő szónoklatot tartottam előtte: Nézd édes barátom, már a harmadik miniszterhez folyamodom a város nevében, csak nem akarod, hogy még egy negyedikhez is folyamodjam. Ez a szép szónoklat anynyira hatott reá ós megijedt, hogy egy ötödik miniszter jön, ós igy sikerült a földmívesiskolát létesíteni. Különben t. Uraim, midőn az érdemről beszélünk, ugy vagyunk ezzel, mint a pénzzel. Meglátjuk a milliókat, de nem a krajcárokat. Éppen igy meglátjuk ós megbámuljuk azokat, a mik sikerülnek, de azokról a tervekről, a melyek dugába dűltek hallgat a krónika. Most azonban beszéljünk inkább, ós mondhatom, hogy örömömre szolgál, hogy erről szólhatok, t. i. ama jó viszonyról, a mely Pápa városa ós képviselője között fennáll. Örömmel konstatálom, hogy a legviharosabb ós a legizgatottabb időkben, midőn önök közé jöttem, ily nagy számmal egybegyűlve Pápa értelmiségét még nem láttam, s ez az a mi nekem oly igen jól esik, igen t. uraim ós barátaim. S ezért fogadják őszinte szivből jövő hálás köszönetemet. Azután Horváth Lajos főbíró a dualismusból indulva ki, nagy tetszés mellett fejtegette, hogy az ugodi ós a pápai választókerület között minő szép társadalmi dualismus létezik. A mi Pápáért történik, az Pápa vidékének is hasznára van. E hasznot és sikert nagyrészben a két képviselőnek, az ugodinak és pápainak köszönhetjük. Élteti Láng-ot ós Femjvessy Ferencet. Fenyvessy beszéde. T. Uraim! Ha az előbb elhangzott szives baráti felköszöntés után felállók, megkell jegyeznem azonnal, bár az urak alig fogják elhinni, hogy mi nem voltunk összebeszélve. Ennek előre bocsátása után már most kijelentem, hogy Horváth Lajos provokálása folytán nem egy, de kettős minőségben szólalok fel, s mint ilyen kérem a. t. asztaltársaság jóságos figyelmét. Kettős minőségben kérek szót, és pedig egyfelől, mint Pápa városával szomszédos választókerület érdemtelen képviselője (Éljenzés.), és másfelöl mint e vái*osnak egyszerű lakosa és választó polgára. (Halljuk!) T. Uraim! Az első minőségemben vindicálom magamnak azt a jogot, a mellyel minden orsz. képviselő bir, hogy t. i. választói nevében beszélhessen s mikor e percben ezt teszem, kétszeres örömmel teszem, mert érzem és jól tudom, hogy ezen formális jogomnak teljesen megfelel a j og lényege és tartalma is; megfelel választóimnak, a múltnak kedves emléke által fenntartott, azáltal táplált, s általa megizmosodott meggyőződése is, a melynek kútforrása ós basisa a legtisztességesebb érzés: a hála érzése. Igen helyesen utalt előbb t. barátom Horváth Lajos arra a szép, benső viszonyra, a mely Pápa és az ugodi választókerület között fennáll. Igen szép ós hálát érdemlő dolog az, hogy Pápa városának polgárai, ós nekem barátaim, jóakaróim soha egyetlen kerület választási esélyei iránt sem viseltettek annyi vonzalommal és rokonszenvvel, mint éppen az ugodi választás iránt. E közöttünk lévő szívélyes viszony legszebb tanúbizonyságát láttam akkor, midőn Pápa város polgárai pártkülönbség nélkül kedves önzetlenséggel, párját ritkító jóindulattal és szivólyessóggel üdvözölték e teremben az ugodi választás diadalát. (Éljenzés.) Uraim! mi hát természetesebb mint az, hogy az ugodi képviselő felhasználja ezt az alkalmat s ebben a minőségében most, midőn Pápa város polgárai tisztelt képviselőjüket ünneplik, ö is választói nevében hódoló tiszteletét tolmácsolja. (Éljenzés.) T, Uraim! De legyen szabad énnekem még másik minőségemben is, mely előttem egy cséppel sem kevesebb értékű mint volt az előbbi, mint Pápa városának egyszerű polgára felszóllalni. (Halljuk!) Gyakran a választók a képviselővel szemben a legfurcsább viszonyban állanak; vannak olyan választók, a kik azt tartják a képviselőjükről, mit az anyósukról, hogy minél kevesebbet látjuk, annál jobban szeretjük. (Élénk derültség.) És viszont van akárhány képviselő, a ki pedig azt gondolja választóiról, hogy akkor szereti őket, ha — nem látja. (Derültség.) Nem is szeretik a képviselők a választókkal való sokszoros érintkezést,. mert a folytonos együttlét nagyon is gyakori, csaknem kölcsönös súrlódásokat okoz. A közellét és folytonos érintkezés lassanként lehámazza. lekaparja a politikai csinált tekintélynek zománcát, s letördeli az áltekintélyek decorátionális üres gipsz figuráit. A közelség azon szeplöket, a melyek távolról kicsinyeknek, vagy egyáltalában nem látszanak, megnagyobbítja, mindenki által láthatóvá teszi. A politikai üres posok gyenge állványát lefűrészeli. Azt sem lehet tagadni, hogy a képviselőnek a választókkal való folytonos érintkezésében a képviselő húzza a rövidebbet; itt egy szegletbe akad meg, melyet felekezeti vagy magán érdekek állítottak útjába, amott egy göröngybe botlik meg, melyet más ós más érdekek gördítettek útjába. De azért t. uraim ós barátaim, akármit beszélünk is, az érintkezésnek rendkívül nagy ereje van. Az arany is kopik, mikor közhasználatban van, de azért annak értéke mégis csak az, melyet a közhatóság reá vés, reá nyom. Bizony a képviselő is kopik a közhasználatban, de e kopás a becsületes munka kopása ós a képviselő, bárhogyan használják ki választói, minden kopás dacára mégis anynyit fog érni, mint a mennyit az igazságos közvélemény az ő fáradságos törekvésére reá vésett. (Ugyvan!) Hiszen, ha felséges királyunkat minden harmadik nap a tízikszai-ban látnánk, bizonyára igen sokat vesztene a korona fénye, megszűnnék a bámulás, de azért megmaradna a megérdemlett szeretet. (Éljenzés.) T. Uraim! Pápa városa elmondhatja, hogy nem tartozik azon városok közé, melynek választó közönsége nem szereti látni képviselőjét, sőt ellenkezőleg Pápa minden alkalommal, midőn szeretett képviselője ide érkezik, pártkülönbség nélkül meghozza tiszteletének köteles adóját. Pápa város polgárai begönygyölik ekkor a korteszászlót, kibontják a közérdek háromszínű zászlóját, s meghajtják azt az érdem előtt. (Élénk helyeslés.) S valóban eváros képviselője — amint már tudjuk — sohasem zárkózott el a város érdekeinek appreátiója elöl, Ö neki kell legjobban tudni a bajokat, kezét e város érdekeinek üterére kell tennie, hogy a netalán lappangó bajokat felismerve, azokatis orvosolhassa. S valóban neki olyannak kell lenni, mint a fának, a mely lombjával ós gyümölcsével azt a földet árasztja el, a mely neki életet adott. (Helyeslés.) Ezen tényezőkkel sjsemben azonban nekünk is van kötelességünk. Ne nézzük azt, hogy ki kezdeményez valamit, hanem, hogy mit kezdeményez ? Nem kívánhatja senki, hogy mindenki mindent tegyen. Egyiknek ideje, másiknak tehetsége, kedve nincs hozzá. Elég ha 50, elég ha 20, elég ha 3, sőt ha egy ember is tesz. Es én nem bánom, ha hiúságból, ha népszerűség haj hászásból teszi: csak tegyen. És én meghajlok előtte. (Éljenzés.) Egymást támogassuk Uraim nemes kötelességeinkben. Legutálatosabbak az élősdi növények, melyek sem virágot, sem gyümölcsöt nem teremnek, de azért irigykedve elszívják a magasra törekvő fától a nemes nedvet, nehogy az megélhessen és másoknak gyümölcsöt teremhessen. Hál' Istennek, városunk ment ez ólösdiektől. Póldánykópünk, vezérünk, polgármesterünk, a ki öregsége dacára ifjúi lelkesedéssel vezet a haladás utján. (Éljenzés.) (Szónok hozzá fordul:) Önről, polgármester ur, talán a tudós nem fog könyvet irni, a költök tán nem veszik nevét lantjaikra, talán szobrász, festő sem örökíti meg, érdemjele sincs, de van — a mi nekünk is legjobban imponál, van, mint Wekerle kormányelnök mondta: „becsületes arca" ós — mit ón teszek hozzá — becsületes jelleme. (Éljenzés.) Emelem poharamat városunk derék polgármestereért ós kívánom neki, hogy —az ő szavaival élve — „a mi kutyáink kölykei" mi valamennyien büszkén hirdessük, hogy ez is, meg az is, meg amaz is, mik városunk boldogulásának oszlopait képezik, Osváld Dániel kormányzása alatt létesült. Éljen! Fenyvessy felköszöntője után még egymást érték a dikciók. Lamperth főjegyző a történelem tanúságából indulva ki, a város nevében éltette Lángot. Dr. Kende Ádám Fenyvessy szavaira, a kortes ós közérdek zászlajára reflektálva, Hanauer Bélát éltette. Gyurátz Ferenc nagy hatást keltő beszéddel Lángot ós Feny vessyt; Salcer Aladár a jogikar dékánját ; Harmos Zoltán Gyurátzot, Hor~ váih Lajos Martonfalvay Eleket, ki viszont Láng családját éltette. Here Dávid Fenyvessy Fereucért ivott, Néger Ágost Láng családjára, s Láng, a 32 óv óta papra, Néger apátra, Steinberger Lipót meleg szavakban Kis Gábor lelkészre, Fenyvessy a görög jellem mintaképére Szilágyi Józsefre, Barthalos István a város kitartó munkásságára és egészséges TÁRCA. Ankét.*) Hogy értünk hozzá — szent igazság! —• Tején találni a szeget: A számos ankét is manapság Érről tanúskodást tehet, Mert egybehívják szére-szóra! Ha kell, ha nem — bár néha jóra — S ha egybehíva már az ankét, Megjő reá (a rím) a bankét. Több fontos kérdést megvitatni: Szakértők créme-je összeül. H Vitára kívánt módot adni, De mit kell tenni: egyedül 0 tudja azt" — mond a miniszter. S nagyot néz a sok szak-philiszter. Sebaj! Ha összeült az ankét, . Megjő rá (a rím) a bankét. Szükség van nagy reformra régen S buzgón foly a diskusszió; Elmondják mind — s valóba' szépen! — Mi volna és mint volná jó. Javaslatuk' jól megcsinálják 'S^a „nagy" reform — alussza álmát. Sebaj: Ha dolgozott az ankét, Megjő reá (a rím) a bankét. Egy másik fontos alkalommal Divergálok a nézetek: .Van ellenérv, roppant halommal, Küzködnek ím a végletek; 3És hogyha már a harc epés lesz i *) Mutatvány szerzőnek >S z á z a d végé* ísimü szatíráiból, Ára 1 frt 20 kr. Kapható minden í$nYYk<?r«ked.é6ben. Szótmegy az ankét — mitse végez. Sebaj ! Ha zajos volt az ankét, Kibékít majd (a rím) a bankét. És igy megyünk mindig előre: Beszélünk és gyűlésezünk; Dolgunkat igy visszük dűlőre, Bár mónkő keveset — teszünk. A fő, hogy mindig talpra álljunk, Es nem baj az sem, hogyha nálunk Sokszor csupán azért van ankét, Hogy rím legyen reá a bankét! Ujváry Béla. Muki, Dini, Dani— A jPápai Lapok* eredeti tárcája, —* Deákosan Trifolium-n&k, franciásán Tous les trois-n&k, osztrák-magyarnyelven Kleeblatt'-n&k. nevezték el Mukit, Dinit, Danit az egész vármegyében. Ezt a három jóbarátofc, kiknek barátsága ugy összenőtt, mint az egy szárból kisarjadzott hármas lóherlevél. Egyik lóherlevél annyira hasonlít a másikhoz, hogy nagyító üvegen is bajos különbséget tenni közöttük. Muki, Dini, Dani annyira különbözik egymástól, mintha három világrészből, három emberfajból eredtek volna. Muki potrohos, szóles mellű, vörhenyes arcU pisla szemekkel. Ha véletlenül patrónusának hazájában született volna, most bizonyosan a legöblösebb bombardót fújná. Dinit cingár termetével, fekete, ezüstösöd ő fürtéivel, élénk szemeivel, idegesen babráló ujjaival az Úristen is prímásnak teremtette, de elfeledett neki muzsikális talentumot adni. Dani szőke ábráaatával, tengerkék mél* ssemeivel, filigrán testalkatával született Apolló — lant nélkül. Talán hírnévre is vergődött volna lyrai költeményeivel, de a mai realisztikus világban meg sem próbálta a rimfaragásfc. Muki vérmes, Dini epés, Daniphlegmatikus, Lehet, hogy éppen ezen ellentétességük folytán vonzódnak egymáshoz, mint villanydelejes sarkok. De azért mégis van közös vonásuk. Mindhárman túl vannak már óletök delelő pontján, mindhárman legények még s maradnak is, ha csak a polgári házasság nem veri őket gyengébb bilincsek közé. Politikai hitvallásuk is közös, Magyarok tetőtől talpig minden izükben, mindent váró magyarok, chauvinisták. Mikor összejönnek, ez pedig rendesen megtörténik hetenként, hogy a vitatkozás élénkebb legyen, a házigazdának az a szomorú szerep jut, hogy ex offo a kor* mány politikáját kell védeni. Június elején Dininél volt a találkozási sor. Dani meg is jött pontosan. Mukitól cak e négy szóból álló levél érkezett : „Nincs kedvem, ne várjatok." Illik ez ? szólt a két jóbarát, azok miatt a haszontalan kukacok miatt igy mérgelődni s minket igy cserben hagyni. Ma se disputa, se próference. Várj csak Muki! Mert Mukinak semmi egyéb baja nem Volt, mint az, hogy a fílloxera ellen védekezve amerikai szöllövesszöit a pajorkukacok alaposan tönkretették éppen akkor, mikor nemes fajú kadarkával akarta őket európai műveltségre beojtani. Harmadnapra Muki a méhesben pipázgatott, uu iiunyókftit, mert * pipik már kiesett a szájából, mikor a bakter — nappal levélhordó — az újságja mellett két levelet szolgáltatott az ölébe. Muki föleszmélt s a levelekhez kapott. Ismerte az írásukat s • kíváncsi volt a tartalmukra. Az első igy szólt! Muki l Ma fordult meg nálam egy magyar királyi filloxera*, peronospora-, pajor-, felügyelő-biztos. Valóságos csodaember. Azt mondja, hogy ha ráolvas a szőllőre — alighanem németül —* Valamennyi filloxera, peronospora, pajor s más ilyenféle, még a jövő méhéből előállható ártalmas kukac, vagy gomba-csira-termók egyszerre elpusztul s oly kitűnő trágyát hagy hátra a szőlőnek, hogy a következő évben már akkora fürtök teremnek, a mekkorákat a zsidók oipeltek hajdanában Kánaán földjén. De azért ne higyj ám neki teljesen s addig ki ne fizesd, mig minden egyes tőkét magad meg nem vizagálse nagyító üvegen. Annyi bizonyos, hogy a lehelltite oly átható, oly erőö, mint olyan hordóé, a melyikben tiz évig Tiszapálinka lappangott. Jövő szombaton délután három és négy óra közt állit be a portádra. Fogadd illő tisztességgel. Servus! Dini. A másik így hangzott: Mukit Ne búsulj! Semmi baja sem lesz a szőllődnek, Tegnap ment el tőlem egy, a kormány által patentált vigéc. Német az istenadta! Éppen azért vannak oly huncutul csodálatos szerei. Haj-, bajusz-, szakáinövesztő szert másutt is kaphatsz, de ilyen kenőcsről, a milyen ennek van, még sohasem olvastál. Olyanforma mint az érett turó a gyökérnövesztő szere. Ismered a pajtám háta mögött azt a szép pogácsaalmafát, Csaknem megsirattam mikor a mult hontpUö beMfötó M litt« tartgjt» Egiuta elperzselődött, elpusztult. Tegnap délután megkentem-a gyökereit evvel a szerrel. Napnyugtára kizöldült, ma hajnalra kivirult. Ha megkened vele a szőllőtőkéidet, egy hét múlva végezheted a zöld ojtást, szeptemberben szüretelhetsz. Jövő szombaton délután három és négy óra közt nálad lesz ae illető. Bemélem méltóan fogadod. Pá! Dani. No csak gyertek, majd fogadlak benneteket, mosolygott magában Muki, jóízű mosolyra nyitván húsos ajkait. Szombaton délutánra mindenkit elparancsolt a házból, csak a mindenes gyerek lézengett hátul az udvaron. Az előcsarnokban konyhaabrosszal leterített asztalon egy fazék érett turó és egy üveg denaturált szesz volt szervírozva. Szalvétaképen egy féliv papir fehérlett, melyen jó hízott betűkkel a következő sorok voltak megírva: T. Utófutó uralmék! Az Úristennek sokfél© osodabogarai vannak a természetben, melyek ellenében az embernek védekeznie kell. De hogyan védekezzék a> ember a kormánynak azon csodabogarai ellen, melyekkel mint a közgazdaság, tanügy, egészségügy címén kiküldött felügyelőkkel, biztosokkal elárasztja az országot. Ezeket magyar vendégszeretetből folyólag még fogadni is illik, kell. Nagyon sajnálom, hogy önöket, bir értesültem jövötelükróí, halaszthatatlan ügyben el kellvén utaznom, személyesen nem fogadhatom. De ínyenc cikkeiket készen találják. Lássanak hozzá! Jó egészséget! Muki, mint aki jól végezte dolgát, bement a szemközti magtárba, melynek szelelő ablakából ép Qdaláthatott az előcur&okbtv