Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-02-05

XX. évfolyam. 6. szám. Pápa, 1893. február 5, "a Jlégj ele nik Qi i n d e n v a sá map Közérdekű sürgős közlésekre koroiikim rendkívüli számok adatnak ki. IS Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt kíi z1 e m é n y e k a r

r> V s

zev

l

ieS2;

*Ő3égéliez (hosszuutcza 969. sz.) küldendők. ap PAPAI LAPOK. Klofizetési díjak Egy évre ti frt - Fél évre ti trt - jb'é.1 évre 3 Kegj'ed évre 1 irt 5<> krajezár. Egy szám ára 15 kr. frt Hirdetések Egyhasábos jietitsor térfogata után 5 kr, j nyilttérben 3U kr. A díj előre tizeleudt". | Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdeié-sek a kiadó liiv;ii;il;íh;t (Kulin >i«/r íiai 2* hirlapküzvctitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának és Jobb pápai, s pápa-vidéki eg \ esii 1 e In e k m f ^ válasxtotl közlönye. Komárom Pápa ellen. Városunk hogy megszavazta a 30000 frt alapítvány segélyt a pápai főiskola javára, culturalis czélokért a múltban és jelenben — mindenkor lelkesülő áldozatkészséggel, a »Komárommegyei Közlöny* egy czikket irPápa ellen »Végvonaglása czimen, s abban elmondja, hogy a dunántúli egyházkerület főiskolája Pápán a végét járja, szellemileg, anyagilag hanyatlik, szüksége volna a főiskolának nagy fizetésű tanárokra, a Pápán levő 300 növendék helyett mégegyszer annyi tanítványra, és a Pápán, levő iskolai jövedelemnél sokkal nagyobb összegre, szóval virágzóbb főiskolára. E szemponthói Komárom mozgalmát, hogy a főiskola oda áthelyeztessék üdvösnek, jogosultnak és czélra vezetőnek — a főiskola anyagi és szellemi jövője virágzását Komáromban biztosítottnak tartja. Azt állitja a ezikk Pápa áldozatkészségével szemben, hogy magasabb culturalis érdeket nem ismer Pápa, nem méltó a főiskolára, mert csak az anyagi előnyökre tekintettel szavazta meg városunk a 30000 frt segélyt. Azt is állitja a czikk, hogy a főiskola ez idő szerinti bevételei nem elégségesek, tehát jövödelem szaporítás kell évenként deficit van, s ha a főiskola Komáromba áthelyeztetik, 10000 frtuál is több szaporulat lesz, mert a pápai épületek és földek tőkékben vagy jövedelmeikben képviselnek 100.000 forint tőkét, Komáromban legkevesebb 200-al több tanuló lesz, azok utáni tandij-jövödelem is képvisel 100.000 frt tőkét, Komárom városa, Komárom megye, az ottani pénzintézetek, az izraelita hitközség, a reform, egyház, a városi és vidéki társadalomtól gyűjtött tőke pedig képvisel 150.000 frtot, igy tehát összes tőke szaporulata leend a főiskolának, ha az Komáromba átvitetik 350.000 frt. Ezek foglaltatnak a hires komáromi czikkben Pápa és az itt levő reform, főiskola ellen, melyeket értékükre leszállítani és azokkal leszámolni akarunk. Hogy Pápa culturalis és közművelődési czélokért lelkesül minden tetteiben, mutatja a város egész múltja és jelene, hogy ha nem szab. kir. város is, melylyel Komárom nagyon dicsekszik, I még sem áll hátrább Pápa Komáromnál culturalis tekintetben, sőt ha vizsgáljuk, előtte ós fölötte áll közintézményeivel. Mert eltekintve attól, hogy a százados múlttal biró reform, főiskolának a mult viharaiban is helyet adott Pápa, akkor mikor Komárom e téren nagyon hátra maradt; Pápának vannak a nevelés terén egymással versenyző jó felekezeti népiskolái, e mellett mintaszerű városi óvodája, polgári leányiskolái, a reform, főiskola mellett kath. 4 osztályú gymnasiuma, van állandó színháza, Komárommal versenyző, sőt azokat túlhaladó olvasókörei és ezekhez méltó helyiségei. Mindezeket csak azért hozzuk föl, hogy ezen culturalis intézményekkel szemben Komárom sem tud többet felmutatni, s ha még is merészkedik Komárom Pápának szemére vetni a cultura iránti érzék hiányt, valóban érthetetlen ós Pápa kisebbítése csak azon eljárásához hasonló, hogy a pápai főiskolát is agyongyalázták Komáromban, nem tudjuk, elbizakodottság szüleménye-e ezen eljárásuk, vagy pedig azon körülmény következménye, hogy nem hivatott egyének kezében vau a mozgalom, és nem tudják mit cselekeszuek. Hogy Pápán a főiskola mai keretében deficittel nem él, azt az 1890— 1892. három évi számadások minden ellenkező és a pénzügyekhez nem értő állításokkal szemben kimutatják; abból ugyanis, hogy egyik évben a hátralékok nem folytak be, s ideiglenesen más fedezetről kellett gondoskodni, de a mult 1892. év végén már az egyensúly helyre állt, és csak a folyton növekedő tanerő szükséglet és kamat leszállással szemben kell a főiskola jövedelmeit szaporítani, nem indokolt a komáromi vészharang kongása; csak is annyi szükséges, hogy a mult idők történelméhez hűen, a főiskola jövödelmei miként eddig, ugy ezentúl is egyre szaporodjanak a korral lépést tartva, — de meg kell jegyeznünk, hogy e czél biztosabb Pápán, mint Komáromban. Hogy Komárombau a főiskola jüvödelme sokkal több lenne, mint Pápán, a két helyen történt, vagy várható adományok összehasonlítása után, valótlan állítás; mert a Pápán le-;ő főiskolai régi épületek 100.000 frt értéke Pápán levén, azt az itt meg is maradó főiskola javára kell, hogy mi számithassuk — nem pedig Komárom; a tanulók növekedésének reményén alapuló 100.000 frt tandíj alaptőke pedig a jelen korban, mikor sokféle szakpályaiskola és mindenfelé sok gymuasiuin van, annyira be nem teljesülő számításon alapul, hogy egészen nevetséges; különben is egy főiskolában 300-nál ha kótszeraunyival — vagy csak 200-al is több tanuló van, akkor több a kiadás is párhuzamos osztályszükséglet és egyéb vegyesekre. Maradna tehát a Komárom által állított 150.000 frt gyüjt-iuénytőke, azt hiszszük azonban ebből a komáromiak maguk is törölnek a csupán ideális számításon alapuló aluomiumuk ós a majd hehajthatlannak mutatkozó egyesek ajánlatából 30000 frtot, tegyük fel tehát, hogy jó tőkeszaporulat 120.000 frt marad. Igen

; de a pápai főiskolát tanáraival, felszereléseivel Komáromba léghajón, vagy borsón és költség nélkül átvinni nem lehet, sem épületeit, sem pedig több mint 200.000 frt helyhez kötött vagyonát egyházkerületi érdek ürügye alatt Komárom czéljaira elkobozni nem szabad, hanem azokat tartozik az egyházkerület, rendelkezésüknek megfelelően Pápán, a főiskolát pártfogoló helybeli, közelebb vagy távolabb levő és a pápai főiskolát megszüntetni nem akaró reform, érdekeltség iskolai czéljaira visszahagyni, tehát a kerületi tanügy sokkal többet lenne kénytelen Pápán hagyni, mint a mennyit innen elvihetne ós nyerne Komáromban. Ellenben ha Pápán marad a főiskola, tiszta és miuden veszteség nélküli anyagi haszua lesz először is a pápai főiskolát fentartaui kivánó érdekeltség mindenkor nyilatkozott és bizonyára most is megnyilatkozó áldozatkészsége, — továbbá Veszpfémmegye 20000 forint. Pápa régi 1000O frt alapítványához uj 20000 frt alapítványa, melyekhez járul még az egyesek ós községek részéről építési anyagokban és munkasególyben már is megajánlott támogatás. Arról, — a mit a komáromiak minduntalan és mindenfelé hangoztatnak, hogy ha hozzájuk átvitetik az egyházkerületi főiskola, mindenkor képes leend nem csak az egyházi felsőbb hatóságok által tervezett ós nagy költségeket igénylő egyetemes tantervek és követelményeknek megfelelni, sőt még talán az az állami iskolák anyagi erejét is túlhaladná, — és hogy Komárom valóságos eldorádója lenne a főiskolának, és szellemi niveauja az égig emelkednék, — ne is szóljunk semmit, tudjuk, hogy mézes-szavak, és mi a czéljok! Mi, a kik a pápai főiskola múltját jelenét, az itt tanult sok kitűnőséget, s azok között éppen Komáromnak is sok jeles fiát ismerjük, büszkék vagyunk a pápai főiskolára és annak jövőjét is biztosítottnak hiszszük, Komárom ellen is. Ezek után végeztünk a »Komárommegyei Közlöny*--ben a pápai főiskolára és városunkra vonatkozólag Írottakkal, s csak azt jegyezzük meg, hogy a végvonaglás, vagy ha ugy tetszik rugdalódzás ós kapzsiság czim, soha sem Pápa áldozatkészségére csak Komárom erőlködésére illik! Egy ujabb lépés. Mindenkor örömmel üdvözöltük a városunk gazdasági ós szellemi baladására irányuló mozgalmakat s igy örömmel üdvözöljük azon mozgalmat is, mely egy bankmellékhelynek városunkban létesítése iránt az elmúlt héten megindult. ! Az osztrák-magyar bank, mióta kii zárólagos osztrák jellegét elvesztette, kezí detben inkább a kényszerűség hatása alatt, utóbb pedig saját jól felfogott érdekében | Magyarországon is mind több ós több fiókintézetet állított föl, lehetővé téve ez által olcsó kölcsöneinek szélesebb körök által is megszerezhetését. A fióküzletek azonban (mint pl. a győri is) tulajdonkép csak saját székhelyük hiteligényeit voltak képesek kielégíteni, mert ámbár hitelt nj'ujtottak a kerületükben más helyütt lakó kereskedőknek is, ezeknek személyesen kellett váltóikat benyújtani s külön engedélyre volt szükségük arra, hogy ügyleteiket a bankkal levélileg is megüthessék s lebonyolíthassák. Az ebből előállott nehézségek indították az osztrák magyar bank igazgatóságát arra, hogy fióküzletei melléj bankmellékhelyeket adjon, melyek a felekkel összeköttetésbe lépve, az üzletet csak is a bank között közvetítsék. Igy teremtett a bank 54 fióküzlete mellé Magyarországon és Ausztriában mintegy 130 bankmellékhelyet s iparkodik saját részéről továbbra is szaporítani ezen bankmellókbelyek számát. Vidékünkön, hogy csak néhány várost említsünk meg, ily bauk-mellékhelyek vannak, Komáromban, Esztergomban, Moson-Magyar-Ováron, stb, tehát oly városokban, melyek ugy lakosságuk számát, mint üzletük forgalmát tekintve városunknak mögötte állanak. Pápán is már régóta mozgolódnak kereskedőink egy bankmellékhelynek felállítása iránt s szerdán tartott gyűlésükön, melyet Hanauer Béla hívott össze, egyhangúlag elhatározták, hogy ily értelemben a banknál kérelmezni fognak. Fényes reményeket a baukmellékhely felállításához nem kötünk ugyan, mert a szabályok, melyek a bank váltókölcsöneinél, különösen azok visszafizetésére nézve fennállanak, elég súlyosak, de kétségtelen, hogy különösen gabona kereskedőinkre nagy könnyebbség lesz az, ha többé nem lesznek kénytelenek Győrbe levelezni, hanem váltóikat itt helyben benyújthatják. De nemcsak ők, hanem a kereskedők más része is húzhat hasznot az osztrákmagyar bank kölcsöneiből s talán ezek könnyebben megszerezhetése lendit némileg az utóbbi időkben nagyon is pangó kereskedelmen. Ebben a reményben üdvözöljük az emiitett mozgalmat s kívánjuk, hogy vez essen eredményre 1 Néhány szó a selyemgubó termelésről. Több izben olvastam a lapokból a selyem tenyésztés előmozdítása czéljából számos jeles szakértő nyilatkozatát; kérem TARCZA. A nevetségesről. Részlet a leányesyletben tartott felolvasásból. Ki a nevetséges ? ez az első kérdés. Mire ugy válaszolhatunk, mint amikor a tetszésről van szó: kinek a pap, kinek a papné. Saját énünk sohasem nevetséges önmagunk előtt, kivéve, ha figurát csinálunk, bohóskodunk. Szemünkben azonban nevetséges lehet ez is, az is. Igy az a barátom is, kinek a napokban a jégpályán, hölgytársaságban szemére fagyott a monokli. Nevetséges továbbá a czilinderen a kócsagtoll és Hazafi Verái Jánoson a sok ér dem jel. Nevetségesnek találtam például nemrégiben egy hölgyecskét, akit tartson meg az Ur még egyszer annyi ideig, hogy épen 90 esztendős legyen. (Önök bizonyára eltalálták, hogy a szóban forgó hölgy hiteles matrikula szerint 45 éves). Ez a hölgy ajkait összecsuporitva igy szólt hozzám: — Milyen szemtelen ez az X. ur, az én jelenlétemben merészelte azt mondani, hogy az itteni hölgyek közül legszebb Y. ö nagysága. Csak a zsebkendőm mentett meg, hogy az etiquett határait néhány kilométerrel át nem ugrottam. Az iró, ha anevettetésa czélja, arra törekszik, hogy gyors fordulattal, szembe' ötloleg lepje meg az olvasót a- fonákság leírásával. Nagy mester e téren Sipulüsz, jti a minap a következőket beszélte el: „A felvonás végeztével ón, legújabban felcsipett ideálom és ennek mamája kimentünk a ligetbe. A nap vigan ment le a filloxerás hegyek mögött. Én czigarettára gyújtottam, leendő anyósom Virginiát vett elő. Miféle család ez, — gondoltam magamban — melyben a nők basszus hangúak és Virginiát szívnak'! Azt vártam ezekután, hogy az ideálom egy jól megtermett makrapipát fog előszedni. Ezt nem tette, hanem fülembe súgta édesen, hogy — nagyon szereti a prominczlit. Megértettem a czólzást és futottam a boltba. Egy frt ára prominczlit vettem, pirosat; mert ez a szerelem szine. Ha még ezentúl is ellentáll, még 50 kr ára prominczlit vásárlók, de a leányt meg kell hódítom !

u stb. A naiv leírásoknak igen szép példája Amerika felfedezésének ilyetén való elbeszélése i „Azt a furcsa világrészt — igy kezdi az iró — Kolumbus Kristóf fedezte fel, ki feltalálói képességének már avval is jelét adta, hogy egy tojást a csúcsán megállított. Maga a fölfedezés különben igy történt: A spanyol királynak egy este, Kolumbussal beszélgetve, hirtelen egy eszme villant meg agyában: — Te Kolumbus! felfedezhetnéd ám te énnékem azt az Amerikát! — Meg is cselekszem szívesen, ha felséged egy hajót ad nékem. Másnap adott neki a király egy hajót és Kolumbus elvitorlázott abba az irányba, amerre Amerikának kell lennie. Több napi hajózás után zúgolódni kezdettek a matrózok és kijelentették, hogy ők még az Istennek sem mennek tovább egy tapodtat is, mert olyan föld nincs is a világon, mint az az Amerika, — őket ne tegye lóvá! De Kolumbus csak biztatta őket és ime pár nap múlva az egyik matróz oda m

fgy a J (des utazóhoz és igy szól hozzá: „Kolumbus ! én száraz földet látok !" „Annak Amerikának kell lenni !•' felelt Kolumbus. ,,Bizonyosan tudod „Annál köunyebb sincs mint arról meggyőződni — monda az a legnagyobb flegmával — a parton egy csomó benszülöttet látok, majd megkérdezem tőlük." Kolumbus most csónakra szállott ós a vadakhoz evezett. „Atyafiak ! — Kiált oda nekik — ugy-e ez az Amerika ?" „Persze, hogy az; hát mi volna más ?" „Es ti talán amerikaiak vagytok ?

!i „Eltalálta az ur!" A fönökjük most előállott és azt kérdezte Kolumbustól: „Te vagy talán az a Kolumbus Kristóf, a kinek fel kellett minket fedezni':"' „Eltaláltad!" Erre a főnök igy szólt társaihoz : „Barátaim! most már hiában van minden bujkálás, föl vagyunk — fedezve!" Kolombus boldogsága határtalan volt a vállalat sikere felett, és visszatért Spanyolországba, hogy tudtára adja a királynak a fölfedezést. A humorista gyors és vig gondolatjátéka szüli az életet. Gazdag és élénkképzeletet kivan ez meg, hogy villámgyorsan tüntethesse fel a felfedezett ellentéteket. Csak a meglepetéssel szerezheti meg a zamatot, mit csattanósnak jól kereszteltek el, Segíthet magán rövidséggel és szójátékkal is. Ha valakit látatlanul arczul ütnek, már csattanáskor kiáltja oda az élezelő, hogy ez a tied volt. IV. Henrik király egy még épülő karzaton fogadta audientián egyik bőbeszédű emberét, ki ez alkalommal is hosszasan és unalmasan csacsogott. — Hogy tetszik e karzat önnek ? — vágott szavába a király. — Felség ón azt tartom, hogy nagyszerűségéhez csak a befejezés hiányzik. — En is azt tartom az ön beszédjéről — felelt a király. Az ily előadás természetesen mindig nevetségessé teszi a fonákságot s ez által emeli önérzetben a nemeset. Ha ez csipős formában történik áll elő a satyra, a guny. A guny egyik leghumorosabb s szellemesebb faja akkép áll elő, hogy a humorista saját magát túlságosan eldicséri, de már a szándékkal, hogy a kigunyolandók észre, vegyék a túlzást. Ríkosy Viktor (Sipulus) előtt eldicsértek egy humoristát, kit most utaztában diadallal fogadnak mindenütt s özönlenek felolvasásaira. — Szép kis diadalmenet — szólt közbe Sipulus — mikor egy ember leül olvasni s a közönség egy teljes órán át hiába várja, hogy mikor nevethet már tisztességgel; de mind hiába váxja. Azt hallgatták volna, mikor Rákosy Viktor (t. i. Ő) olvasott fel a budai körben. A közönség már a harmadik mondatnál tapasztani kezdte száját ököllel, zsebkendővel, kalappal; a tizedik mondatnál huszonhármán hasra feküdtek. Öt perez múlva a közönség fele térden állva könj'örgött, hogy kegyelmezzen a felolvasó, a másik felét a nevető görcs rohamai miatt a betelefonirozott tűzoltóság szállította ki. Azok közül még néhány most is kaczag a Lipót-inezön. Nem utolsó helyen áll a guny fajai között, ha magas hangon kezdett dicséretet alacsonyabban folytatjuk, vagy a dicséret tárgya lehetetlen, képtelenség. Pl. Nézd, ez a festő barátom a Sofiamecset kápolnájának repedéseit behunyt szemmel rajzolta ki egy szerencsétlen fekete táblára, mely azelőtt szokva volt hozzá, hogy csak preferánezszámokat Írjanak rá. Igen tisztelt hölgyeim és uraim! Az eddig felolvastakban arra törekedtem, hogy megismertessem a nevettető Írásműveket, tárgyuk, tartalmuk szerint; hátra van, hogy azon nevettető Írásművekről szórjak, melyek nem a tartalom, hanem alakjuknál fogva gyakorolják a komikus hatást. Az ily müvek irói nem azon vannak, hogy a személyeik gyarlóságában, a furcsa helyzetben, az élezés megjegyzésben legyen elrejtve a felvillanyozó anyag, hanem az Írásmódjukban. A szavakat és mondatokat helyezik el elméskedve, mint ha csak játszani akarnának vele. Nagy művelője ennek Julius Stettenheim, ki "Wipchen név alatt küldi szót többnyire Bernauból hires tudósításait, a szerkesztőségekhez czimzett levél alakjában. Friss ötlet, meglepő fordulat, eredeti tartalom bár hiányzik müveiből, derültséget tudnak kelteni. Többnyire két össze nem illő mondatot helyez egymás mellé, azért mondta róla Tóth Béla: Ő egy sablonos német, ki äz eszét himzőminta rámájára feszitette ki, mustra szerint munkálja és azt hiszi, hogy a 6 .1 x.