Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-09-24

i eléjük „;» sr* * á8?

T r" . fifld| Ii y a s r t

ii aj). Közérdekű sürgős közlésekre kuconkiut ive u dk j vilii számok adatnak ki. Bórmentetlen levelek, * csak ismert kezektől fogadtatnak el. '* Kéziratot' nem adatnak vissza. j A.l

a

P?f^ farfLßt Jcözleménvek a r

\Vv* szerkesztőségéhez (íokai Mor •

W

* " titcza 969; sz.) küldendők. IS a

PPá * Előfizetési díjak. Egy évre 6 frt - Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frfc 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór liai ^ ^ birlapközvetitő iroda) küldendők, var os hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. m Yárpsujik kö.zö,ns|ge és lapunk is a lehető legnagyobb érdeklődéssel viseltetik vizkórdósünknek mielőbb történendő 'sikeres megoldása - ós ez által közegészségi- s köztisztasági viszonyainknak is gyökeres megjayulása iránjk. Ezen általános érdeklődésnek kibánunk eleget tenni, midőn örömmel tudatjuk, hogy ivóvíz szerzése és vízvezeték létesítése céljából a tárgyalások végre megkezdődtek a városházán. MulJ hó 12-iki városi közgyűlés felhatalmazása folytán, városi tanácsunk a polgármester és. főjegyző urakat bízta meg a vizkérdóssel járó előleges intézkedések foganatosításával, kik is tanácskozás végett f. hó 18-ára hívtak egybe egy bijzpttságp.t. Osváld Bániéi polgármester elnöklete alatt Szvoboda Vencel tanácsos, Lamperth Lajos főjegyző, továbbá Barthalos István, Bermüller Alajos, Gyurátz Ferenc, Hanauer Béla, dr. Lővy László, Steinberger Lipót és Sült József városi képviselők, mint bizottsági tagok voltak jelen az ülésen. MíMkutak előállítása, illetve ásatása utján .uyert yizbŐl látja a bizottság is a leggyorsabban kivihetőnek és legcélszerűbbnek a jó ivóvíz szerzését és a vízvezeték létesítését; azért az e tárgyban egyes yálalkozóktól ós cégektől beérkezett ajánlatok ismertetése után, mindenekelőtt annak megállapítására kíván szorítkozni, hogy városunk határában hol lehetne alkalmas minőségű ós mennyisógü jó ivóvizet kapni. Erről szakszerű vizkeresós által Ö.haJ^M * bizottság meggyőződóst szerezni, Budapest, Sopron és Győr városok polgármesteri hivatalait és Wein János fővárosi vízművek igazgatóját megkereste, hogy yizkeresósben jártas, megbízható, szolid céget vagy egyént ajánljanak ji városnak. Megkeresést intézett még a bizottság ft. Bimbauer Lipóthoz, aSzt.-Benedek-rend varsányi jószág-kormányzójához az iránt, hogy — miután a Győr városi vízvezeték létesítése az ő érdeme, a vízkutatás és a létesítendő vízmű felől nekünk szakszerű véleményt nyilvánítani, a vízvezeték létesítéséhez segédkezet nyújtani és e célból Pápán megjelenni szíveskedjék. Ziváncsian várjuk a .bizottság további működését s gyorsabb menetű intézkedéseit, melyekről annál fokozottabb örömmel fogunk referálni, minél inkább látjuk, hogy azok eredményre vezetnek ós mihamarabb elősegítik közóhajunk megvalósulását; jó ivóviz nyerését ós rendszeres vízvezeték mielőbbi létesítését városunkban. A dunántúli evang. reform, egyházkerület közgyűlése. — 1893. szept. 20 s következő napjain. — (Saját tudósítónktól.) A dunántúli ev. ref. egyházkerület f. hó 20 s köv. napjain tartotta városunkban közgyűlését, melynek különös fontosságot adott azon körülmény, hogy ez alkalommal dült el végleg hosszas vita után a főiskola ópitkezésónek ügye; a kerületi nönövelde felállítását illetőleg pedig újólag halasztó határozat hozatott. A közgyűlést megelőzőleg a főisk. igazgató tanács Darányi Ignác ós Őzike Lajos gondnokok elnöklete alatt, szept. 18. ós 19. napjain tartotta üléseit ós tanácskozásait a főiskolát érdeklő ügyekben. Pap Gábor püspök ós a ker. gyűlés több tagja már hétfőn városunkba érkezett, kedden pedig megjött Tisza Kálmán főgondnok s a gyűlés tagjainak zöme. Tisza Kálmánt a vasútnál a főisk. igazgató tanács elnökei s tagjai, Osváld Dániel polgármester ós számosan fogadták és Tiszát, kit a város fogata vitt, a Griff vendéglőbe kisérték, hol szállva volt. Szerdán .reggel 9 órakor a főiskola nagytermében vette kezdetét a közgyűlés, melyen Tisza Kálmán főgondnok ós Pap Gábor püspök elnököltek. A .közgyűlésen voltak láthatók: Czike Lajos, Darányi Ignác főisk. gondnokok. Vályi Lajos, Szűcs János, Szekeres Mihály, Nagy Gedeon, Begedy István, £ap Sándor, Somogyi Gyula esperesek. Beöthy Zsigmond, Baráth Ferenc, e. m. gondnokok. Továbbá Körmendy Sándor, Antal Gábor, Dózsa József, Segesdy Miklós, Segesdy Ferenc dr,. Bácz Gyula, Konkoly Th. Gyula, Konkoly Th. Béla, Vida Károly csurgói gymn. igazgató és még igen sokan a közgyűlésnek vidéken sj helyben lakó tagjai közül ós nagyszámú] érdeklődő közönség. Tisza Kálmán a közgyűlést a következő, figyelemmel hallgatott beszéddel nyitotta meg: „Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Midőn az elnökség nevében a főtiszt, e. k. igen tisztelt tagjait tiszta szivből üdvözölném, azt hiszem, nem is méltóztattak várni tőlem, hogy a nem egészen helyesen, de általában úgynevezett egyh. politikai kérdések felől nyilatkozzam. Nézeteimet más alkalommal elmondottam s kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy azok első sorban az állam és pedig a magyar állam méltóságának és érdekének szempontjából birálandók el. Azt hiszem, ez ma még sokkal inkább áll a történtek óta, mint a mint azelőtt állott. E kérdések megoldás elé jutnak mentül előbb olyformán, hogy megóyassék a magyar államnak tekintélye, méltósága, érdeke mindenkivel szemben, és minden létező vallásfelekezetnek jogos érdekei, hangsúlyozom, jogos érdekei sértetlenül maradjanak, és a vallásfelekezetek közötti egyetértés, a mennyiben megzavar tátott volna, helyreállíttassék és annak állandó fenmaradása biztosittassék. (Élénk éljenzés.) Véghetetlen szükséges ez mindenütt a világon, de sehol sem annyira, mint minálunk, hol úgyis annyi különböző érdekek teszik sokszor nehézzé az állam érdekeinek megóvását. (Ugy van!) Azonban csak pár szót akarok még szólni. Ha ezen kérdések a szabadelvüség szempontjából megoldatnak is, nem lehet kétségünk az iránt, hogy nagy és nehéz feladatot rónak minden egyházra, s igy a mí egyházunkra is. A szabadság, a terjeszkedés a vallásszabadság felé, tért ad az erély kifejtésére, de ismét lehetővé teszi, hogy sokan talán azt a szabadságot a törvény meg nem tartásával is a meglevők megingatására akarják felhasználni, mi is a meglevőket védelemre készti. És mi lehet itt a védelem eszköze? Sikeres eszköze csak a szellemi erő, a hitbuzgóság, a hitérti áldozatkészség lehet, anyagi erő egymaga sohasem elég arra. De viszont azt sem lehet tagadni, az is nehezíti feladatunkat, hogy ha célunk nemcsak az, hogy egyházunkat megtarthassuk, de biztosithassuk a jövőre is; a hitbuzgóság \ és szellemi erők mellett anyagi erőre is szükségünk yan. Itt azt vagyok bátor a főt. egyh. ker. közgyűlés nagybecsű figyelmébe ajánlani, hogy számot vetve helyzetünkkel, tartsuk TÁftCZA. Kőszeg

1 fénynapjai. Gyönyörű szép őszi nap volt. A reggeli verőfény bearanyozta az országszerte híres kálváriát és a zöld lombokkal ékes hegyoldalakat. A kies város felett emelkedő csúcsokon nyugovó vékony felhőzete,t pedig a lenge, szellő és a korai napsugár vállvetve igyekeztek elhajtani. A király van itt, ne borítsa hit a láthatárt szennyes felhő, szürke köd. És mintha győzelmet aratott volna a fényes nap, a felhő félő tolvajként csakhamar elosont. Való igaz, hogy a királynapok fényéhez maga a szép terjnészet is részben Hozzájárult. A játszi szellő, a téveteg, rezgő napsugár együtt örült az örvendezökkel. Folyó hó 16>án estje jött ide a magyarok király* 1 Ámulva nézte mindenki a,pazar, fejedelmi qsiUqgajSjb s

L

a.látványos bevonulást, milyet eddig csak a költök szabAdcöptü fantáziája jJkqtqtt. JEsti 8 óra van. .Mintha az égboltozatjára Mpöbt , teleholdat orozták volna le AZ égből az utcák sarkaira, qly nappali fényben ragyogtak azok. JTengernyi népjll sorfalat ír lassú nalk suttogás mellett ölömtől izgatottan yirják.f királyt. Az

;

ö£szes t^mplomokhau megróttalak * harangok s ólylúvógatólag pjjengtek?bong£ak, mintha szivveréaé A-.J»é|Mr °mi& *fa$é pénzén tori te W* & torok kíálfcjakende ós kalap Iffbogtatva: hqgy Kai uáanudclioi fél tw n«uJ^ barátságos mosollyal ós katonás köszöntéssel jutalmazta a polgárok lelkesedósét. Utánna száz ós száz fényes, egyenruháju főurak ós főpapokból álló kocsisor. S midőn a fényes ár már elvonult, a tömeg is mint egy lomha felhő eltakarodott, hogy a másnapon érkező Vilmos császárt fogadtatásához készüljön. Vasárnap délelőttjén a messze környék legszebb hölgyei ós előkelőségei e városban adtak egymásnak találkát. A nagy városi elegantiáyal emelt tribünökön fényes zászlódísz alatt elegáns fess úrhölgyek foglaltak helyet. Ä polgárok újból sorakoznak. Végre 3 ójakor az épülő székesegyház harangjai adják meg a jelt, hogy jön a szász király. Fogadására kiment királyunk azonban a ^pályaudvaron várta be a német császár megérkezését. 4 órakor újból zúgtak az összes harangok, mig végre a polgármester, majd az ezerkezü Badó főispán* jött fényes díszmagyarban kocsiján. Ezekután jött a két hófehér ló által röpített udvari fogaton a király, jobbján hatalmas szövetségesével a német császárral. Egetverő éljenzés közt kellemesen meglepetve köszöntötték a sokaságot. Nyomban az .udvari fogatokon a 'királyi hercegek, majd a kormány Wekerle ministerelnökkel, a • külföldi attaschók, a magyar mágnások és főpapok. Sernek látvány volt valóban ezen bevonulás, ilyet csak látni, de leirni nem jíehefc. A legkellemesebben érintette is ugy á német császárt, mint a többi külföldi ^őke^őségeket, mert lépten nyomon dicsóretekk'er halmozták el ugy á főispánt, mint • polgármestert. Hétfőn kezd

ődtek a nagy katonai gyakorlatok," melyek Kőszeg keleti és nyugoti határán nyertek befejezést. Mindenki bámulva nézte a sok fényes egyenruháju külföldi katonai képviselőt, melyek közül fényes ós elegáns egyenruházatra nagyon kiváltak a német császár kíséretében jött katonai méltóságok. Azt hiszem, hogy a német a legegyszerűbb, de legcsinosabb egyenruházat is egyúttal. Csütörtökön még egy más érdekes yendóge is volt Kőszeg városának az országló fejedelmeken kivül. Ez a slivnicai hős gróf Hartenau Sándor volt. Midőn már a zárgyakorlatok végleges befejezést nyertek, a fejedelmek katonai ki-sére.tükkel lakásukra vonultak, érkezett egy gyönyörű szürke paripán, dragonyos főhadnagy segédtisztjétől ós néhány törzstiszttől kísérve, egy daliás ifjú tábornok, igénytelenül és zaj nélkül, ki nyájas szayakkal kérdezősködött a sétáló polgárságtól a katonai főhivatalok lakása után. Senkisem sejtette, hogy ezen szerény nyájas férfiú a közelmúltban lapokat irt, — és pedig arany lapokat — az idők és nemzetek történelmébe. Délután 5 órakor újból harangzugés jelezte a császárok távozását. Először a német császár távozott. Elől a polgármester, majd Wekerle kormány elnökkel a titkos tanácsossá kinevezett Badó főispán és á harmadik kocsiban a két szuverén ült, utánuk a kir. hercegek ós katonai képviselők robogtak. A király azonban csak kikísérte koronás barátját ós újból visszahajtatott, hogy egy óra mulvá végleg bucsut mondjon, a zászlóerdös városkának. És 6 órakor a harangok zúgása meg a kellő fokozatot intézkedéseinkben, ne tévesszük szem elől soha sem a czélt, a melyre törekedünk, de erőnkhöz mérjük azt, a mit e pillanatban tenni akarunk, s úgy igyekezzünk tovább menni a helyes uton, s ne felejtsük el különösen mélyen tisztelt egyh. ker. közgyűlés, hogy mindennek alapja az egyes egyházak, igyekezzünk tehát mindenek előtt ezeket biztosítani a pusztulás elől. (Élénk helyeslés!) Mert ha az egyes egyház elpusztult, elpusztult az alap, a melyen törekvéseinknek épülniök kell. Természetesen értem az egyházi érdekek alatt az egyház fenntartásának szüksége felett a népiskolák helyes fenntartását is. Természetesen ezen czélzat természetszerűvé teszi a törekvést, mely mindenütt nyilvánul egyházkerületünkben, hogy lehetőleg saját egyh. kerületünk kebelében legyen a tanítóképezde felállítva. (Éljenzés.) Gondoljuk meg és tartsuk meg a sorrendet. Midőn a tanítóképezde megszüntettetett, oka volt ennek a pénzügyi helyzet mellett az ís, hogy adatok után nézve bebizonyult, hogy ezen képezdéből nem került ki annyi tanitó évenként, mint a hány tanárt tartott az iskola. Meggyőződésem szerint, mélyentisztelt e..ker. közgyűlés ilyen képezdét fenntartani a czélnak nem felel m«g. Kérdés már most, mi az alapja annak, hogy reménynyel lehetünk, hogy ä képezdében kellő számú tanitónövendék lehessen. Egyrészt, hogy a néptanítók helyzete javuljon. Erre, hogy ez csak mérsékelten is megtörténhessék, az újabb államtörvény utján határozottan kilátásunk lehet; de tudjuk, hogy jobb tehetségű ifjak közül csak azok szánják magukat, kiket anyagi helyzetük arra késztet, hogy egy talán kevésbé biztató, de hamarabb elérhető pályára menjenek. Ha most már tovább menve, azt akarjuk, hogy az ilyen ifjú a mi képezdénkben tanuljon, annak egyik módja az, hogy részükre nagyon olcsón biztosittassék az ő ellátásuk. Ha ezt kivinni uem tudjuk, akkor a tanitóképezdét felállítani ismét oda vezet, a hol voltunk, hogy lesz négy fizetett tanár, de nem lesz évenként több, mint 3—4 kibocsátható tanítónk, ez pedig kétségkívül nem fog czélunkra vezetni. Mélyentisztelt egyházkerületi közgyűlés! Nem tagadhatjuk, hogy sok egyéb teendőink ís vannak ezeken kivül. Szükségünk van arra, ha a jövőt is tekinteni akarjuk, hogy a közép és magasabb intézetekben hü, hitbuzgó tanárok, s a tudomány fegyvereivel jól ellátott lelkészeink legyenek, kiknek egyúttal anyagi állapotuk is megfelelő legyen, de ismétlem mindezekkel óvatosan kell eljárnunk, nem szabad a tetőt az épületre tenni, mielőtt szilárd alapja le nincsen rakva. Bocsánatot kérek, hogy ezek elmondásával a mélyentisztelt egyházkerületi közgyűlés figyelmét igénybe vettem, ezzel a gyűlést megnyitom. (Éljenzés !)" A megalakulásnál a jelentések szóltak az egyházmegyék espereseinek és gondnokainak újból,- Eötvös Károlynak eh. ker. yil. tanácsbiróvá megválasztásáról. 1894. évi ker. gyűlés székhelyéül Pápa, határidejéül szept. hó első féle állapíttatott meg. Elsőben, a tárgysorozattól eltórőleg, a főiskola fontösabb ügyei kerültek tárgyalás alá, n3 3lynek folyamán sok ós figyelemre méltó felszólalás történt, különösen a főisk. építkezés és nönövelde ügyében kifejtett hosszas ós heves vitatkozások közben. A gyűlés hosszantattása, a felszólalások és viták terjedelme, sajnálatunkra, nem engedik meg, hogy e beszédeket egészben közöljük, csakis röviden tehetjük azokat közzé. Főisk. építkezés. A főisk. igazgatótanács az építkezés ügyében kétféle tervezetet terjeszt a ker. ülés elé, u. i. 1, főgymnasium, theologia nélkül (70000 frt). 2, főgymn. theologiával (100,000 frt, felszerelés nélkül). A gyűlés tagjai is különböző álláspontra helyezkedtek és kétféle párt alakult. Az egyiknek az volt a célja, hogy a gimnáziumot olyan móddal ópitsók fel, hogy abba a theologia is elhelyeztessék és az igy felszabadult theologiai intézet mostani helyiségeibe a felsőbb leányiskolát helyezzék el ós ez által a magok javára mind a két intézetet biztosítsák. A másik párt ellenben, ez ellen tiltakozott s vitáztak pro ós contra. Beöthy Zsiymond nyitotta meg a beszédek sorát, szerinte a kerületnek nincs annyi anyagi ereje, hogy a főgymnasiumot a theologiával együtt felépíthesse az uj telken. Körmendy Sándor, célozva a nönövelde ós tanitókópezdónek a főiskola keretében tervbe vett felállítására, a gymn. ós theologia számára oly inrpozáns épületet óhajtana, mely representálni fogja, hogy a tudományokért nemcsak lelkesülni, de áldozni is tudunk. Pinancialiter ós nevelési szempontból is a nagyobb építkezés mellett van. Darányi Ignác hatásos beszédében kifejti, hogy pénzügyileg csakis a főgymnasium felépítésébe mehet bele a kerület. közepette az előbbi fényes kíséretben eltávozott a szeretett király. A benső ragaszkodás, hü alattvalói szeretett megnyilatkozása volt a búcsúzás. Mindnyájunk kebelében az öröm édes gyönyöréhez eme fohász fűződött: Isten áldja, Isten óvja a királyt! Kőszeg, szept. 21. Battyándi. Hirlapirók a kőszegi hadgyakorlaton. Nem is volna elég festői a harctér képe, ha a sok csillogó egyenruha után meg nem nyugodhatna a szem a puritán egyszerűségű, gyűrött kalapu alakokon: a hírlapírókon, kik mégis számot tesznek a fouyua seregben, kiknek utat nyit az őrjárat, a kirendelt csendőrség nem zárja el útját a táborkar főhadi szállásától, kiknek ólén ezúttal Európa leghatalmasabb hadurai, felséges királyunk és szövetségese a német császár álltak, j Szép hírlapírónak lenni, főképen jKőszeg városában, a hol a polgári hatóság a katonai hatósággal karöltve az előzékenység leggyöngédebb nemével jártak kezünkre, hogy megkönnyítsék nehéz feladatunkat. Még most is fülembe cseng Auspitz zredes, a katonai sajtóiroda főnökének arátságos csengő szava, a kihez "Winter hírneves hadi tudósító vezetése mellett mentünk ós tőle átvettük az igazolványt a a barátságos utasítást az úgynevezett

1 instructijót", mely lojalitásért „lojalitást" s diserétiót kórt, "Wintert mint régi is.erösót üdvözölte, azzal hirtelen felém fordult i —* Önt is ismerem. Nagyon megvoltam lépetve, mert életemben soha sem láttuk egymást s valószínűleg tévedett, de hirtelen reá feleltem : — Meglehet ezredes uram, Az „instructió" adásánál pedig mindig szerkesztőnkhöz (dr. Székely Albert, a „Sümeg-Szt.-Gróth" szerkesztője) fordulva beszélt, nem tudom, hogy azért-e, mert ő volt köztünk legmagasabb és a legnagyobb bajuszú, avagy mert a legdühösebb ellenzékit képzelte benne. A hirlapirók a főispán előzékenységéből a perronon épült emelvényről öt lépésnyi távolból nézték a királyok találkozását, a város fényárban úszott, Kőszeg városa ujongva üdvözölte felséges vendégeit. Hétfőn reggel fél hat órakor vártak reánk a megye által rendelkezésünkre bocsájtott fogatok, elhelyezkedtünk, társaim a „Neues Pester Journal" szellemes tudósítója ésJantsik a „Vasárnapi Újság" ügyes rajzolója voltak; lapunk szerkesztője (dr. Székely A.), Szereday a „Magyar Hirlap" és Beöthy a „Budapesti Hirlap" ós egy francia hirlapiró társaságába került. A hirlapirók legügyesebbike Futtaki — ki mellesleg megjegyezve Albrecht főherceg lakása mellett bérelt lakást, a ki ebédre is Albrecht főhercegnél volt ós mindent megtudott a mire hírlapírónak szüksége van — utasítása után NemesOsóó községbe hajtattunk. Kocsisorunk első állomás helye Bainer főherceg ííborkarának közelében volt, ' jobbról-balról irtózatosan bömböltek az ágyuk, az erdőségekből sortüzekkel szorították vissza a lovasságot, kezdődött a 39