Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-09-17

iskolából való kikerüléséig mindén mun­kái végeznek .. Ez a pár sor közelebbi bepillantást enged a földmives iskola iránt érdeklődő közönségnek ós'egybenigazolja azt, bogy a megvalósított irány és mód valóban helyes, célra vezető! A pápai m. kir. földmives iskolában a tanfolyam két évre terjed, de a jelesebb tanulók ismereteik kibővítésére és nagyobb jártasság megszerzésére még egy évig az iskolában^ maradhatnak. Minden tanév október 1-én kezdődik és augusztus 27-ig tart. Az intézet benlakésra van beren­dezve célszerű tan-, háló- ós mosdóter­mekkel, közös ebédlővel. Vannak alapit­ványos helyek is, melyekre ez alapítványt tevők küldhetik a növendékeket. A nem. alapitványos helyre belépő növendékek az egész évi ellátásért: laká­sért, élelmezésért — kitűnő házi élelme­zés — fűtésért ós világításért összesen 150 frtot fizetnek. Az összegnek fele, vagyis 75 frt a felvétel alkalmával, a má­sik felepedig február hónapban fizetendő. Ezen kivül 2 cfrtot könyvtárra, 5 frtot pedig biztosítási dijra — az esetleges ká­rok megtérítésére ós a netalán szükséges gyógyszerek fedezésére — fizet a tanuló, de a maradványt a szülők számadás mel­lett visszakapják. Az intézet egyelőre barminc növen­déket vesz föl. íme, 150—155 frtnyi évi ellátásért praktikus gazdákat nevel a földmivelósi kormány, ugy hogy két év leforgásával, képzett, a gazdaság minden ágában jár­tas földmivesek kerülnek ki az intézetből. Nem győzzük, eléggé ajánlani az in­tézetet a földbirtokosoknak, a nagybirto­kosnak, birtokosnak ós bérlőnek egyaránt. Az egyszerű béresgyermekek között akárhány akad szemrevaló: észben, kéz­ügyességben egyaránt kiváló, munkás, okos gyermek. Mily kiváló okos földmi­ves, a gazdaságban különösen értékesít­hető- erő, a gazdának igazi jobbkeze, segítője, sőt talán tanácsadója is válnék abból! A kisgazda ugyancsak odaküldhetné fiát; kedvezményekben is részesítenék. Az intézetben a példás rend ós szi­gorú fegyelmezés a jelszó. Igazgató és tauitó mindenütt az ifjakkal vannak; a másodéves növendékek közül kijelölt he­tesek közül az egyik csönget a munkára ós szünetére, a második ügyel a háló- és tantermek tisztaságára, a fűtésre, világi­táira, s segédkezik az oktatásra szüksé­gesek előkészítésénél, ő kezeli az olvasó­szobát. A harmadéves növendékek közül felváltva rendeli ki az igazgató a felelős felügyelőket:* a gazdasági munkákhoz, a istállókhoz,, a magtárba és kertbe, a többi harmadéveseket pedig az irodában alkal­mazzák és oktatják meg a gazdasági ügyvitel összes ágaiban. Készséges örömmel ragadtuk meg az alkalmat, hogy a vármegyei gazdál­kodó közönség figyelmét vidékünk első ily fajta intézetére tereljük, hogy a föld­mives iskolában hirdetett igék a Felső­Dunántúl gazdálkodó közönségének nagy nagy hasznára legyenek! Lasz Samu. Ahol a királyt várják. — Saját tudósítónktól. — — Kőszeg, szept. 16. Mióta a hős Jurisich Bécset és vele a keresztény nyugotot a barbár ozmán invasiotól megmenté, nem volt oly felkapott hírű kies Kőszeg városa, mint most, mikor a magyarok szeretett királya ott fogadja koronás bajtársát Némethon daliás, ifjú császárját. Határa felett kékellő néma hegyek büszkébben tekintenek le a Gyöngyös vize szelte lankás rónaságra, látva a fejedelmi fényt, a nagyvárosi sürgés-forgást, a zászlóerdőt és a tengernyi katonaságot. Valóban a Széchyek és Jurisichek tántoritlan hűségű, hazafias szelleme lengi át a várost. Nem hiszem, hogy a székes fővároson kivül, másutt nagyobb fénnyel, iga­zabb lelkesedéssel készültek volna valaha a felkent király látogatásához. A hajdan hires, de a stréber szomszéd­jától mindinkább elnyomott városra nagyon is ráfér a fejedelmi fény és pompa ragyogása, hogy elfelejthesse, ha csak egy pillanatra is, a közelmúlt idők fájdalmas veszteségeit. És mintha a török rohamot győzedelmesen kiállt ősi tornyok mohlepte ormain lobogó trikolor egy jobb jövő kezdetét jelezné. A szárazföld éber szeme napokon át mohó kíváncsisággal csüng a kicsi városon, hol a politika rejtett szövevényéi szaladnak össze egy bogba. Béke lesz-e vagy háború? Vezér­cikkírók találgatják, glossálják a fejedelmi be­szédek minden egyes szavát, minden egyes gondolatát és a hadsereg aggódva lesi az uralkodók arcán a megelégedés boldogító mo­solyát. Közel kétscázezernyi katonaság teszi le itt a fegyverpróbát. Igyekszik is a város ezen horribilis szám­nak megfelelni. Ma este 8 órakor ér ide a király. A város elektromos fényben fog úszni. Már a Szombathely-kőszegi vasútnak egész út­szakaszán — minden 30 lépésnyi távolságban fáklyás emberek felállítását tervezik. A kőszegi indóháznál a vármegye diadalive, benn a vá­rosban pedig egy óriási magas, íenyőgalyból készített diadalkaput állitott a város. A csú­csán Ö felsége mellszobra és az uralkodóház színei elektromos megvilágításban fognak fény­leni. Az indóháztól 0 felsége lakásáig minden ^0 lépésnyi távolságban magas nemzetiszinre festett és zászlócskákkal s paizs alakú fára festett cimrekkel díszített oszlopok állnak, tete­jükön elektromos ivlámpákkal. A reáliskola­utca bejáratánál pedig bársonyvánkoson, alatta bordó bársony drapériával a szent korona mássá áll. A várost félkörben ívelő hegyekben pe­dig gyönyörű tűzijáték veszi kezdetét és az óház ós kálvária csúcsokon magnesium fény­nyel varázsolják elő az ezeregyójszaka csodás tüneményét. Dunántul szine-java lesz itt a fogadtatás­nál. Már is itt vannak Albrecht, Jenő főherce­ged, a tábornokok s főtisztek sokasága és lázas sietséggel készülnek a király fogadására. És a felhőbe hanyatló csúcsok ezerszeresen visszhangozzák majdan ama üdvrivalgást, hogy „éljen a király!" L. Színház. Bokodi Antalnak kitűnően szervezett színtársulata immár mindjobban megnyeri a közönség tetszését és támogatását. A kiváló gonddal összeállított repertoire, a precise és Összevágó előadások, a társulat elsőrendű erői meggyőzik a publikumot arról, hogy itt oly társulattal van dolga, mely a legmelegebb pártolást ós elisme­rést bízvást megérdemli. Mi magunk ré­széről is csak föltótlen dicsérettel emlé­kezhetünk meg a lefolyt hót előadásairól s a magunk nevében kérjük is városunk intelligens és minden szépért lelkesülni tudó közönségét, hogy minél tömegesebb látogatásával és minél több bérlettel biz­tosítsa e derék társulatnak az existentiát — mi több a lehető legfényesebb anyagi ós erkölcsi sikert. A mult hét estéiről a kö­vetkezőkben emlékezünk meg: Szombaton, folyó hó 9-én Erckmann­Ohatriannak a nemzeti színházban felele­venített hatásos népdrámája „A lengyel zsidó" adatott. Mathisnak, a lengyel zsidó gyilkosának szerepét (mit Pesten Ujházy játszik) Bokodi adta. Szerepének felfogása, kidolgozása, alakítása mesteri volt. Mpg­rázó drámaisság, idegfeszítő realismus és erőteljes színezés jellemezték minden sza­vát, minden mozdulatát, úgyhogy midőn a felvonások végén a függöny legördült, vége hossza nem volt a tapsnak és kihí­vásnak. Vasárnap, f. hö 10-én a „A tót le­gény Amerikában" került szinre, ez a látványos, bohóságokkal tultömött kassa­darabja a városligeti színkörnek. Közön­ségünk szintén jól mulatott a sikerült élceken s a rendkívül komikus alakokon. A címszerepben Szálkai remekelt, ez a bámulatosan sokoldalú színész, ki minden szerepében tökéletes alakítást mutat be. Kövessy Rózsa ez estén épp oly sikkes ós gracieuse volt, épp oly kedvesen da­lolt, mint az előző estéken. Kovácsról, Bánfalvyról, Vágóról csak dicsérőleg szól­hatunk. Pompás episód alakok voltak ós a közönséget folytonos derültségben tartva, sürü tapsot arattak. Hétfőn, zóna-előadásul fél-helyárak­kal majdnem egészen teltház előtt, „A próbaházasság" ment, kissé vontatottan, nem a legelevenebb tempóban. Tán ez volt az oka, hogy még a Kossuth couplet sem ért el zajosabb hatást. A szereplők mind kitettek magukért, a férfiak közül Bokodi, Szálkai, Dunai — a nők közül Kövessy, Pénzesnó jeleskedtek. Kedden, folyó hó 12-én a bérlet kezdetéül „Az állatszeliditőnő" bohó­zatos francia énekes vígjáték adatott, nagy tetszés mellett. A publikum sokat kacagott a féltékeny asszonyokon (Su­sanne — Pénzesnó, Olimpia — Keresztes A., Henriette — Bokodiné) s az állatbőrbe bujt férjeken (Villardon — Kovács, Dar­geanteuil — Szálkai), kik teljesen kizsák­mányolták és érvényre juttatták a sze­repeikben rejlő durvább és finomabb, de végtelenül nevettető komikumot. Bokodi a gazdag Mulino szerepét a szokott bra­vourral játszta. Szerdán, f. hó 13-án zsúfolt ház, szün­telen kacagó ós tapsoló publikum előtt bérletszünetben került másodszor szinre „A primadonna" c. énekes bohózat, mely­nek szereplői ma tán még jobban kitet­tek magukért, mint az első előadás al­kalmával. A publikumnak üjolag alkalma volt meggyőződni a társulat elsőrendű erői játékának kiválóságáról, s csakugyan Mily gyönyörű volt! Mintha távolban najádok, tündérek ! játszadoztak volna, tépve egymásnak arany-haj szálait. Közelben csodakép tünt fel szemeim előtt. A lugasban ültem .. . ábrándoztam. Rózsaszínű világítás derengett a lu­gasban . . . rózsás gondolatok játszadoz­tak, röpködtek agyamban ... Kis idő múlva odajött hozzám öcsém. — Te is felébredtél ? — Fel bizony! — Mivel akarsz foglalkozni? ... gyö­nyörködöl a napkeltében? . .. — Oh! most már nem ... Nagy dol­gokat müvelek, — monda. — Nagy dolgokat? — kordém mo­solyogva. — Igen. Cinkét akarok fogni. Teg­nap Pistával, az inassal faragtunk bod­zafa-einkefogót. S erre egy bodzafa-ágak­ból összetákolt! skatulya formát mutatott elő, melyet eddig háta mögött elrejtve tartott. Mosolyogtam. Tizenkét ° éves öcsém nem messze tőlem felmászott egyik fára s annak lomb­jai közérejtéa madárfogót. Azután ismét lemászott, s folyton figyelemmel kísérte a fát. Sétált a kertben. ' En ismét elmerengtem rózsás gon­dolataimon ... Kis idő múlva zörren a kavics ..". Fölpillantok. Mariska, a ház kisasszonya jött. Megpillantván engem, elszégyenlette magát, arca kissé elpirult, mint a haj nali ég. — Jó reggelt, Mariska! — szolta» — Jó reggelt! — suttogá viszon­zásul ö. Vájjon miért pirult el ez a leány ? — gondolám magamban. Odahívtam a lugasba, a bozótosba ... Félénken jött s leült a padra. Én szemközt ültem vele. — Mit álmodott?... Szépet ugy-e? — kérdem tőle. Vájjon ki ne álmodnék szé­pet itt falun, hol oly gyönyörű az élet. Itt, hol illatosabb a virág, üdébb a lóg, ragyogóbb a napsugár! . . . A leányka nem szólt semmit. Félénken . . . mindig csak félénken nézett fel reám . . . irult-pirult. — Haragszik tán reám ? ... Mariska! — kórdóm tőle melegen. — Oh! nem haragszom! — szólt ő, reám vetve ismét ragyogó éj sötét sze­meit — miért is lehetne haragudni önre?! Hisz ön oly jó. E néhány szó oly elragadtatóau csengett ajkáról.. . Mintha égni éreztem volna keblemet. Tagjaim fel voltak vil­lanyozva .. . ereimbe forrni kezdett a vér . . . szivem oly erősen dobogott. Megfogtam a leányka kezét ... si­mogatni kezdem . . . Kellett szememben valami változás­nak történnie, mert a leányka mindig csak abba nézett . . . abból olvasott . . . S valami kellemest olvasott, mert bizal­masabb kezde lenni hozzám. — Látott ön engem már ezelőtt is valaha? — kérdem tőle. — Láttam — rebegé, újra lesütve szemeit, aztán ismét rám tekintett s gyor­san, de lelkében lángolva kezdé mondani : — Láttam benn a városban, mikor a parkban sétált, , . Felém s« tekintatt akkor, , ( zajos elismeréssel adózott — természete­sen legnagyobb mértékben Kövessynek és Pónzesnónek, no meg Szálkáinak és Báufalvynak, kik oldalbordáinkat fenye­gették. Csütörtökön, f. hó 14-ón valóban nagy műélvezetet nyújtó, correct, összevágó, jelesen megjátszott előadást hallottunk. A „Rang ós mód" került szinre, szépszámú közönség előtt, bérletben. Újólag meg­győződtünk, hogy Bokodi és Bokodiné, nemcsak mint igazgatók, de mint a leg­kiválóbb művészi erők is ólén állanak a társulatnak. Provinciális színházban alig játszták még Bannai Gerőt, a vén, talpig: becsületes és jószivü falusi rokont s a gőgös miniszteri tanácsosnét Bannai Ola­rissát művészibb természetességgel ós eröteljességgel, mint éppen a Bokodi pár. A tragikus ós sentimentalis scónákban alakításuknak minden szinészkedéstöl ment realitása és igazsága könnyeket fa­csart a nézők szemeiből. A közönség va­lóságos tapsviharral jutalmazta a művésze­ket. Bánfalvynak (Auenburg) gratulálunk ezen este elért nagy sikeréhez. Az öreg gróf, a büszke aristocrata egyetlen jele­nésében remek játékával mindenkit meg­hódított. Berzsenyi Mí-rgit k. a. — mint mindig — ugy ezen este is, egyszerűsé­gében kedves, naivitásában közvetlen, ér­zelmességóvtíl megindító volt. — Örömmel constatáljuk még az egész ensemble je­lességét. Pénteken, f. hó 15-éu, fólhelyárakkal „A falu rossza" töltötte meg zsúfolásig — a páholyok egyrósze kivételével — a szín­házat. Színészeink valóban remekeltek és megmutatták, hogy a népszínműveket is kitűnően adják elő, de hálás is volt a publicum., mert tetszésének folyton taps, éljenzés ós kihívásokkal adott kifejezést. Mindvégig gyönyörködtünk Kövessy — J?inom Rózsijában, Bokodi — Gonosz Pistájában, Bokodiné—Boriskájában. Ber­zsenyi M. — Bátky Tercsit, Pénzes — Göndör Sándort élethűen alakították. A többi szereplők is kivétel nélkül elösegit­tettók praecis játékukkal az est fényes sikerét. Tegnap Moliere vígjátéka „A képzelt beteg" került szinre, nudyröl jövőre. — Oh, ha tudtam volna, hogy ön ott van . . .! Felkeltem helyemről s mellé ültem a padra. — Ha tudta volna, akkor rám te­kint? — kérdó a leányka már kissé in­cselkedve. — Kisértem .. . nem, kisértelek volna szemeimmel soká . .. soká . . . mig csak el nem tűntél volna . . . aztán ugy be­véstem volna képedet a lelkembe, hogy onnét sem vihar, sem öröm ki nem tö­rölte volna soha! . .. soha! . , . kisértem volna lépteidet, megkerestem ... kiku­tattam volna rejtekedet . . . Le kellett vennem szememet a te­kintetéről, mert olyan volt az, mint a láng . .. szemeiből bár biztatóan lövelt felém a reménysugár, még sem tudtam feléje fordítani tekintetemet ... a szó elakadt ajkamon ... a meghatottság erőt vett rajtam. Néháuy pillanatig tartott ez. Aztán ismét megerősödött bennem az akarat... közel hajoltam hozzá . . . átkaroltam a derekát ... O mosolygott... keblemre borult... később felkapta tekintetét ... Én hevesebben szóritám magamhoz .. Égő ajkainkon elcsattant az első szűzi csók, mely minket az üdvösségbe ringatott... Amíg ajkaink egymást érték... meg­zizzen a lomb • •, Öcsém a bodzafán elkiáltja magát; — Megfogtam a madarat! Egymásra nézünk, én is csaknem fel­kiáltok: megfogtam a madarat; de ajka* imon pecsét volt... szerelmünk második, forró pecsétje, Mariska biborajaka. KÜLÖNFÉLÉK. — Vármegyénk küldöttsége a király előtt. Vármegyénk küldöttségéi; Kőszegen Ő Felsége- elé, gróf Esterházy Móric főispánnak közbejött gyengélke­dése folytán, Véghely Dezső kir. tanácsos alispán fogja vezetni. — Megyei közgyűlés. Várme­gyénk állandó választmánya ós törvény­hatósági bizottsága /. hó 29-én d. e. 9 óra­kor és d. u. 3 órakor, valamint a követ­kező napokon állandó választmányi ülést, október hó 2-án pedig d. e. 9 órakor, tör­vényhatósági rendes közgyűlést tart Vesz­prémben. — Hollán Ernő val. bel. tit. tan. főrendiházi tag tegnap hagyta el vidé­künket. Az egész nyarat timai pusztáján töltötte, hol sokan keresték fel; igy Pulszky Ferenc, Vörösmarty Béla a győri kir. tábla elnöke, Thaly Kálmán ós Feny­vessy Ferenc) orsz. képviselők. — Pulszky Ferenc nagy tudósunk több napot töltött nejével együtt pápai szőlőjében, melynek üde levegője, s főleg a pihenés igen jó hatással volt az „öreg ur" egészségére. Társaságát leginkább só­gora Sebestyén Dávid helybeli collegiumi tanár és családja képezte, kiknek körében mindig felvidul. Egészsége is egészen helyreállott, ugy hogy látogatást is tett ós fogadott. Mult héten meglátogatta Hollán Ernőt is timai pusztáján. Pulszky tegnap lett 80 éves, mely alkalomból szá­mos üdvözlő táviratot kapott. — Békáson, Békássy Károlyné kas­télyában nagy fénnyel ós kedvvel ülték meg a Mária -napot. A házi urnő bá­jos, kedves ifjú leányának, Békássy Mi­cinek tartották meg névnapját. A közel­ből távolból nagyon sokan jelentek meg előkelő köreinkből. Ott voltak a kastély vendégszerető úrnője ós a névnapját ülő' házi kisasszonyon kivül, a házi úrnőnek másik leánya, férjezett dr. Bezerédj Vik­tornó, Bezerédj Viktor min. tanácsos, ki­váló földinkszeretetreméltó művelt neje, ki csak ez alkalomra érkezett meg férjével és kis gyermekeivel együtt Tátrafüredröl, illetve Ostendóből Békásra; — Hollán Ernő val. bel. tit. tan. ós neje; Bezerédj Istvánnó (Ménfőről), Alice s Marienne le­ányaival, Szabadhegyi Kálmán nejével, Gi­zella leányával ós Elemér fiával; Percél Jóslsef honvédhuszár ezredes és kamarás neje, Margit ós Marienne leányaival, özv. l/at^novics Bélánó (Pápáról), Gaál Ödön nejével ós Irón leányával, Békássy Gyula a gyönyörű költeményeiről már irodalmi­lag is ismert Helen leányával, Kolossváryi Miklós ós neje; Ghiary Margit k, a., Mer­telendy Gyula ós neje, Békássy Imre ha<|­v nagy, Korbélu György nyarát plébános, Ödön, 1*1®. &Ä és MAklói, fi* Emil, Elemér, Károlyi Endre, Reiszig Ede, Sarlay János, Szabadhegyi Imre stb. A jó kedvet mi sem jelzi jobban, mint az, bogy a „nóvestóly" voltaképen már szom­baton kezdődött s csak hétfőn végződött. A kastély előtti parkban a Lawn-Tennyst űzte a fiatalság irigylésre méltó tűzzel ós lelkesedéssel, E szép angol társas labda játéknál is egyik legügyesebb maga az ünnepelt házi kisasszony volt. Gazdag ebéd, gazdag uzsonna ós reggel 8-ig tartó tánc voltak a nap és est föprogrammja, mely minden pontjában pompásán sikerült. — Gräuzenstein Béla min. taná­csos, Zobl Lajos kir. mérnök kíséretében e napokban városunkba érkezett, hogy az uj dohánygyári építkezéseket és az ideig­lenes dohánygyárat megszemlélje. Ifj. Jókai Móric pónzügyminis. titkár, ki Pápa vidékén nyaral, ez alkalommal szinte be­jött Pápára. Gränzenstein min. tanácsos társaságában Loser dohánygyári aligaz­gatón, az építési mérnök ós Léhne vállal­kozón kivül többen, Osváld polgármester, Fenyvessy Ferenc képv., Mészáros Károly kapitány, Barthalos István ügyvéd, stb. voltak városunk polgárai közül, kiknek nem győzte eléggé ajánlani, hogy a város maga csinálja meg a városi, villamvilági­tást, még pedig előbb, mintsem az állami dohánygyár a maga szükségletét önmaga fedezi accumulatorok segélyével, mert ezután már a dohánygyárnak évi nagy hozzájárulását a város elveszítené. Szá­mos példákkal illustrálta illustris vendé­günk, hogy mily tiszta ós biztos haszon lenne várható a város részére ha a város maga költségére rendezné be a villamos világítást, vagy legalább egy részvény­társaság alakulásában nagyobb részt venne. — Ruston József marcaltői nagy­birtokos mult vasárnap ülte meg szüle­tése napját, melyre számosan voltak hi­vatalosak. A délelőttöt vadászattal töltöt­ték el a férfi vendégek; esti hat órakor volt az ebéd, melyen dr. Gindele Jenő köszöntötte fel ékes szavakban a házi­urat, ki viszont kedélyes toastban vendé­geit éltette. — Dunántúli evang. ref. gyű­lés* A dunántúli evang. reform, egyház­kerület tagjai kedden érkeznek Pápára és még ez nap délután előórtekezletet tar­tanak. A közgyűlés Pap Gábor püspök ós Tisza Kálmán egyházkerületi főgondnok elnöklete alatt szerdán d. e. 9 órakor ve­szi kezdetét. — Bauer Antal megyénkben nagy­birtokos vidékünk fiatalságának derék tagját, súlyos csapás érte. Édes atyja balt meg. Az erről szóló gyászjelentés igy hangzik: „Alul­írottak saját és az összes rokonság nevében mély fájdalommal jelentik a felejthetetlen férj, illetve atya, nagyatya és após Bauer Antal ur, földbirtokosnak, a soproni takarékpénztár igaz­gatótanácsnokának f. 1893. évi szeptember hó 12-ón d. u. 1 UZ órakor rövid szenvedés és a halottas szentségek ájtatos felvétele után 67 éves korában törtónt gyászos elhunytát, A boldogultnak hült tetemei f. évi szeptember lé-én d. n. 4 órakor fognak a Domonkos-utca 9. sz. alatti házban beszenteltetni és azután a Szt.-Mihályról címzett sírkertben örök nyuga­lomra elhelyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozatok f. évi szeptember 15-én délelőtt 10 órakor fognak Sopronban a Szt.-Mihályról címzett templomban és folyó hó 16-án a Röj­tőki kegyúri templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Sopron 1893 szept. 12-ón. Áldás ós béke lengjen hamvai felett! Özv. Bauer Antalné szül. Bosch Mária mint neje. Bauer Mihály, Zettl Gusztávné Bauer Irma, Ifj. Bauer Antal, Ifj. Schwartz Miklósné, szül. Bauer Anna, mint gyermekek. Zettl Hona, Zettl Margit, Schwartz Miklós," mint unokák. Zettl Gusztáv, Ifj. Dr. Schvartz Miklós, mint vők. — A dunánt. orth. izr. hitköz­ségek küldöttségét Roth M. A. pápai fő­rabbi vezeti Kőszegre a király elé. —- Osváld Dániel polgármester, szabadsága ideje letelvén, f. hó 14-ón fog­lalta el hivatalát. — Gyászeset. Egy derék régi pol­gárát veszitó el tegnap városunk idősb Kunte János órainüvósznek, élte 74-ik ós házasságának 49-ik évében, szívszélhűdés következtében hirtelen törtónt elhunytá­val. Özvegye ós gyermekei: Füspök Fe­rencnó sz. Kunte Emília, Kunte Gizella, ifj. Kunte János takarékpénztári hivatal­nok és Kunte Gyula gyászoljak az el­hunytban a derék családfőt. Temetése hol­nap d. u. 4 órakot lesz. Fogadják a mi őszinte részvétünket is. — Terménykiállitás Balaton­Füreden A „Balatoni kulturegylet" által rendezett gyümölcs- ós. termény ki* állítást Szabó Imre ország, képviselő díszes közönség jelenlétében, egy igen szép ós lendületes beszéddel nyitotta meg e hó 8-an. A még ott fürdőző vendégek és az egész Balatonvidék értelmisége aRákóoy induló felhangzása mellett vonult a nagy ' gyógyterembe és nagy tetszés mellett szemlélte a szebbnél szebb -gyümölcsöket* Különös figyelmet érdemeltek a gyönyörű szőlők, melyek, *5á r a filloxera pusztulása Utáft am^riKai alanyba oltott tőkéken ter­meltettek, sőt már ezek után produkált , borokat is állítottak ki, A kerti yet^mé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom