Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-01-29

XX. évfolyam. 5: szam. Pápa, 1893. január 29. •fc.. . Megjelenik m i i) (i en v a ,sá r n ap. Közérdekű sürgős közlésekre koi'onkinl"• rr u (i U i v üli s7.á sn u k adatnak ki. B é r m e n t p 11 e n ] e y el ok, csak ismert ke.y.uktöl fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A lapnak szánt kö z 1 o in é n y e k a l

a

p V szerkesztőségéhez (hosszúutf-za 9(59. sz.) küldendők. ^L, KIJHizoíési díjak. »'?V. Fél évre ?> irt NPJJJI'II évre 1 irt .

r

>t> kiajc/úr. Cftv szám ;'u a 1kr. Efry évre ií írt H rdetesok Kííylias:ilio> peliiHur tórlV-jrata után 5 kr, íiyilttérbon HIÍ kr. A dij el ór e iizeteiidő. gdii mindiir küli'ii •í/úiiisiutik. I i z e t é s i d íj a k s hirdet é (•}< ;i Latin hivMiíilithii (Röhn Mór lini :-lujdí"izveritií ir«nlíi; küldendők. »< Pápa város hatóságának és lobi) pápai, s p á p a - vi <J é k i \ <'sü I e üi e. k m i> % v ál asz to ( ! közlönye. Városunk a főiskoláért. Üdvözüljük városunk képviselőtestületét ! A tegnapot városunk minden polgára, de i! városon kívül is mindenki, a ki a magyar nemzeti eultura igaz barátja büszkén fogja mindenha emlegetni Pápa város képviselőtestülete egyetlenegy hang kivételével lelkesedéssel szavazta meg a pápai <• főiskolának az állandó választmány által javasolt 30.000 irtot. Üdvözöljük értő városunk derék képviselőtestületét. Szavazata erkölcsi bizonyítvány e város atyáinak fenkölt gondolatmenetéről; e város anyagi és szellemi érdekei iránti elismerést érdemlő helyes érzékéről; tapintatáról, hogy a kérdést nem engedte felekezetivé tenni; hazaüságáról, hogy megmentett egy előkelő culturalis intézményt. Soha szebb és a városra nézve fon.tosabb ügynek nem szerzett még diadalt e város képviselőtestülete, mint tegnap. Utódaink bizonyára hálával fogják egykor olvasni á tegnapi ülés jegyzőkönyvét, és valahányszor példára kell utalni, hogyan ülik lelkesedni nemes tényért, városi jövőért: a tegnapi ülés jegyzőkönyve a követendő példa elvitázhatlan dicső okmánya lesz. Köszönet érte azoknak, kik segítették a diadalt fáradozásaikkal, felszólalásaikkal, és — mi fő — szavazatukkal. Legyen áldás a képviselőtestület tegnapi tényén. Legyen az záloga egy jobb jövőnek, melyet egy ilyen város méltán meg is érdemel! Kerületi beiegsegélyezö pénztár. Az 1891. évi XIV. tövényczikk, mely az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről rendelkezik, jelentékeny lépéssel viszi előbbre a munkáskérdés rendezését és humanistikus szempontból is igen üdvös intézkedéseket foglal magában. Á hivatkozott törvényc/.ikk gondoskoskodik arról, hogy az ipari és gyári alkalmazottak és családtagjaik betegség esetén ingyen orvosi segélyben részesüljenek, gyógysz írekkel s a netán szükséges gyógyászati eszközökkel és a betegség vagy keresetképtelenség tartama alatt táppénzzel elláttassanak, halálozás esetében pedig temetkezési segély kiszolgáltassák ; azonban, hogy ezen segély biztositható legyen, kimondja a törvény azt is, hogy a bizonyos ipari vagy gyári foglalkozásnál alkalmazottak valamelyik betegsegélyző pénztárba belépni s annak czéljaira keresményük értékének megfelelő "|

0-át a munkaadók szavatossága mellett befizetni tartoznak, oly munkásokra nézve pedig, kik szorosibb értelemben a törvény ily irányit rendelkezése alá nem esnek, sőt az önálló iparosokra nézve is a betegsegélyző péuztárakba való belépés szabadsága biztosítva vau. A betegsegélyző pénztárak nemei következők: 1. kerületi betegsegélyző pénztárak ; 2. vállalatoknál és gyáraknál alkalmazottak betegsegélyző pénztárai, ideértve a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárait is; 3. épitési vállalatoknál alkalmazottak betegsegélyző pénztárai; 4. ipartestületi betegsegélyző pénztárak ; 5. bányatársládák és 6. magánegyesülés utján létesített betegsegélyző pénztárak. A kerületi betegsegélyző pénztár városunkban f. hó 1-én működését megkezdette s hatásköre Pápa rendezett tanácsú városon kivül még a pápai, devecseri és zirczi járások területére is kiterjed. A városi tanács, mint a kerületi betegsegélyző pénztár székhelyén levő I-ső fokú iparhatóság ki is bocsátotta felhívását, miszerint a belépésre kötelezett tagok a pénztár hivatalos helyiségében, vagy a községekre megnevezett bizalmi férfiaknál a folyó hó végéig pénzbüntetés terhe alatt bejelentendők s ugyanott az önkéntes belépésre viló ; jelentkezések is elfogadtatnak. ! Tekintettel arra, hogy a uunka- 1 szeretőre nézve a legnagyobb csapás a | betegség vagy keresetképtelenség esete, , tehát a segélyezés ilyenkor a legindo- \ koltabb és szükségessége, a legáltaláno- : sabb, tekintettel tu\ább arra, hogy az 1875. évi III. törvényc/.ikk értelmében a munkaadó tartozik m mkása után 30 napon át a gyógyítási költségeket fedezni, a segélypéuztárba való belépés ép ugy értlekében áll a munkásoknak, mint a munkaadóknak, valamint a kisebb vagyonú önálló iparosoknak is; mert belépésük és csekély megterheltetéssel járó járulékaikkal inig egyfelől a segélyezést szükség esetére biztosítják, addig másfél -l a tömeges belép >s által lehet ívé teszik azt, hogy a segélj pénztár minél inkább megfelelő mérvben nyújt hassa az igénybe veend.í segélyeket. Az iparhatóság által kibocsátott hirdetményből azt látjuk, hogy az orvosok csekély száma és :i «•/. 'désileg biztosított gyógyszertáraknak egymástól távol fekvése, miatt a gyógykezelés az egyes betegekre, illetve családtagjaikra nézve nehézséggel jár; mert ha egy orvos működési köre nagyszámú ós távolfekvő községekre terjed ki, vagy ha a szerződés nem köttetik meg minden egyes vidéken levő gyógyszertárral, messze kell küldeni orvosért és gyógyszerekért, sőt még azon eshetőség is fenn. forog, hogy az orvos a sok község közül valamelyik távolabb községben van elfoglalva akkor, mikor orvosi segélyére másutt is sürgős szükség van. Ezt azonban hajlandók vagyunk a kezdet nehézségeinek és a kilátásban levő csekélyebb anyagi erőnek, felróni, azon reményben, hogy a tapasztalatokon okulva és a tagok növekedő számához képest az intéző körök odafognak törekedni, hogy jövőre az orvosi segélyt minél könnyebben hozzá fórhetővó és az ellenszolgáltatást megfelelőbbé tegyék. 27,SÍ)y. Veszprém vármegye alispánjától X. lrföá. Felhívás Veszprém rúrmcijye közönsrtjrhrz! Irányi Dániel a puritánjellemü férfin, a hazáját hőn s önzetlenül szerető hazafi nincs többé, elhunyt: Halálát gyászolni, pártkülömbség nélkül, oka ván az egész magyar nemzetnek. Kletében a haza javára irányuló működéseért soha jutalmat nem várt, tetteiben mindenkor az önzetlen hazafiság vezérelte, illő tehát, hogy most halála után, mikor pártfelei nyugvó helyét diszes síremlékkel akarják megjelelni, rója le iránta való tartozását a nemzet, s filléreivel t,

j

gye lehetővé ezen kegyeletes tény megvalósithatását. — Felkérem tehát a vármegye közönségét, adakozzék e czélra! A legcsekélyebb adományi is köszöu-'lfel foirrdoin s hírlapikig nyugtázandoiii. Veszprém, 1893. évi január hó 13. Ve'ghehj Dezső, királyi tanácsos, alispán. = Vármegyénk közönsége szabályrendeletet alkotott a törvényhatósági és a törvényhatóság kezelése alatt álló közutakon szükséges hó-hányásról. — Ezen szabályrendeletet a közgj'ülés a téli évszakra tekintettel a kihirdetéssel egyidejűleg életbe is léptette, azon kijelentéssel, hogy addig is mig az útszakaszok az egj'tís községek terhére tényleg kiosztatnának, minden község azon vonalakon tartozik a hó eltávolításáról gondoskodni, a mely útrész az egyes községek határába esik. A szabályrendelet rendelkezései következők : 1. §. Mihelyt a hó a törvényhatósági, vagy a törvényhatóság kezelése alatt álló közutakon általában, vagy azok egyes szakaszain oly magasságot ért el, hogy a közlekedést gátolja, mindenesetre azonban, ha 3(1 40 címéter magas hófuvatok képződnek, a hó az l.syi). I. t.-ez. i?. értelmében közerővel távolitaudó el. •>. A hó hányás akkép hajtandó végre, hogy a letisztított területen lo ctneternél magasabb hóréteg no maradjon. 3. g. Hóhányás esetén az útpálya megnyitása 3 méter szélességben történik, de minden loO—2U0 méter távolságban kitérők létesítendők, melyek l> méter szélesre és UK-ter hosszura készítendők. A kitérők akkép létesítendők, hogy az egyik kitérőtől a másikig ellátni lehessen. A inennj-iben egyes nagyobb lorgalmu utakon az útpályának két koesiuyomra — ií méterre — való kinyitása válnék szükségessé, ezeu több munka végrehajtását, az illetékes járási főszolgabírónak, illetőleg polgármesti-rnek előterjesztése alapján, az alispán rendeli el és ezen több munka költségei a vármegyei utalapot terhelik. 4. >?. Hóbái.yásra minden községi lakos megjelenni köteles. Két fogatnál több kettős, vagy négyes fogattal liiró és általában külső cselédeket tartó birtokosnál minden három cseléd után kettő rendelhető ki egyidejűleg hóháiryásra. 5. Hóhányáshoz a közmunkaköt elesek személyesen kötelesek megjelenni, vary magukat in évet meghaladott, «le (>0 évnél nein idősebb lériiakkal h Ív- (te.sifceni. IS éven alnl levő gyerm. k k. I)<! éven leiül l-v>"> lerílak éti nők hól»;5nyájhoz e| nem fogadtatnak. <>. ilóhányásijttz a közmunka',ölelések saját szerszáma,kat magukkai ii>•111 és azokkal dolgozni kötelesek. 7. §. Hólníuyásiiá: a munka r-'ggi•; is órakor kezdődik és délután 4 óni .<>r végződik. s. A hóhányás kötelezett s»>ge vasárnapokra és ünnepnapokra is ki terjed. 9. íj. Ha a törvényhatósági ntakon a hó magassága az 1. tj-han m -gállapitott méreteket meghaladja, a községek bírái a közerőt a vármegyei utász felszólítására felsőbb utasítás nélkül is, kirendelni kötelesek. 10. Azt, hogy a törvényhatósági utakon való hóhányás kötelezettsége mely községre nézve, ós kilométerekben kifejezve mily hosszú szakaszra terjed ki, a vármegye alispánja határozattal állapítja meg. Az alispán ezen határozata a kézbesítéstől számított 15 nap alatt a közigazgatási bizottsághoz íollebbezhetö, mely a kötelezettség kérdésében végérvényesen dönt. Ahóháuyási kötelezettség megállapításánál, ill-töt'a < •"•rvényhatósági utaknak a kézségek L<)zt való beosztásánál alapul veendő a kézségek nagysága, a községi) mi le vő lakó uk, közmunkakötelesek és lakóházak száma, az útvonalnak a községtől való távolsága, a melyen a hóhányás teljesítendő, valamint az egyes útszakaszokról tapasztalás szerint eltávolítandó hótöniegek nagysága. TiRCH. • Edith és Hajnalka. (Báli csevegés.) A >Pápai Lapok« eredeti tárczája. Dehogy nem ismerik. Már ki nem ismerné legalább látásból, a karcsú termetű édesen mosolygó, szőke hajú Edithet aki mindig karonfogva sétál a jégpályára a nálánál alacsonyabb termetű, barna hajú, piros arczu szép barátnőjével Hajnalkával. Ha megkondul a 11 órai harangszó, mely ájtatosságra szóllitja a híveket, ismét együtt látjuk őket. Hajnalka útba ejti Edithék lakását, együtt lépnek ki a kapu alól, kezükben elefántcsonttáblás kis imakönyvvel, mely tele van szentképekkel, a zárdában, töltött boldog gyermekévek emlékeivel. De Hajnalka még aztis tudja, hogy Edith imakönyvében egy nógylevelü lóher is van, melyet akkor talált a zöld pázsit között mikor éppen „Ö" reá gondolt. A vasárnapi ájtatosság után a téli nap leveti felhő köntösét, oda küldi sugarait a sétára induló hölgy sereghez, kiknek gyöngyei, Edith és Hajnalka tiz lépéssel megelőzve a „mama" csapatot, élénken csevegnek a korcsolya bálról. Ki együtt látja őket önkény telén azon gondolattal foglalkozik: íme két test, melyben egy szív egy lélek lakozik; ugy simul Hajnalka Edithez, mint az örökzöld repkény a mohas sziklához, vagy mint a galamb a párjához. Pedig ez csak a látBíai, valóságban egy titkot rejteget, szőkefürtös fejecskéjében Edith, melyet kívüle csak a mama meg a bécsi szabó tud, t. i. j nélkül, ö bizton hiszi, hogy ez lesz a várvahogy a korcsolyabálon „tengerzöld" ruha- I várt báli csomag. Hajnalka arcza kiderül, ban fog megjenni. Hajnalka sem árulná ; íut a csomaggal öltözőjéb", de inie el világ kincséért, hogy az „empire" ru- 1 felpattan a doboz, a rózsaszínű „empire" hajának szine rózsaszín lesz, legczólsze- j ruha helyett egy szép „tengerzöld" ruhát rübbnek tartja Edith kérdésére azon vá- j emel ki a mama abból, laszt adni: „Méy nincs elhatározva, való- j Hajnalka sápadozott, de a mama, sziniileij „Jeher vagy éyszin kék lesz ruhám i midőn felpróbálták az általuk meg nem '^

>T Rmunkhoz fél iv melléklet van it Behé szabással, A hölgyvilág örömmámorban úszik, a bál sikerülni fog. 114 rendező, köztük legalább 60 nyalka tánezos, kiknek karjain mily édes lesz végig repülni a sima parketton. Hát még a „2-ik négyes", a „soupóe" csárdás .... arra meg reá gondolni is öröm, ott dobban meg a sziv, ott talál viszonzásra a kézszorítás. A nap megirigyli a hölgyek boldogságát, felhő rongyokba burkolja ragyogó testét, melynek lehulló hófehér foszlányai ellepik a járdák sima felületét. Szél uram, mely egy húron pendül a nappal, mosolyogva nézi a nap gonosz játékát, nem vár meghívást a hópelyhek tánczolásához, hozzá járul sivitó zenéjével. A nagy nap nem örömnap többé, ott ül a kis szőke Edith melegre fűtött „salonjának" vörös plüs karosszékében, a mosolygó arcz merengővó vállik, a piczi száj, mely oly édesen tud csevegni, elnémult, szivdobogva várja az utolsó vonat berobogását, mely még talán meghozhatja az elhavazott „tengerzöld" ruhát. Hajnalka is nem egy könynyet hullatott már azért a rózsaszín „empire" ruhácskáért, melyről előre tudta, hogy mennyire fogja , emelni szépségét. Kopogtatnak .... a figyelmes postatiszt csomagot küld Hajnalkáókhoz, egyetlen r

uha, mely. megérkezett, de czim va. rendelt „színű" ruhát, szebbnek találta leányát, mint minőnek a rózsaszínben elképzelte. íSzőke Edith is belenyugodott sorsába, zöld helyett egy rögtönzött rózsaszín ruha, a csillogó „selyem-gaze" áthuzat, a szelencze virág, még egy megelégedett mosolyt is csalt bájos arczáia. Kiíencz az óra még. .. egy, a magyarállam vasutaknak szánt megvető gunyrnosoly, egy szigorú pillantás a bécsi szabó elrontott tekintélyére, és ott ült a karcsú Edith, az üveges batár puha párnái közt, mely elé fogott sötét pej lovak toporzékolva várták a bakon ülő mindenható ur jeladását az indulásra. Dr. Soinosy László járásorvos az első gavallér most dicséri barátjának a magyarállam vasutak pontosságát, mert képzeljék, ö azon kiváltságban részesült, hogy az ö báli csomagja már a reggeli vonattal megérkezett Triesztből. A cso magban természetesen egy remek csokor volt, melynek fő érdeme az, hogy tölcsér alakú selyem hüvelye „tengerzöld szinü'' A ruhatár egyik sarkában a toilett tükör asztalán feküdt a csokor, ott áll b mellette a nagybajttszu Pista inas, ki majd gazdája intésere átnyújtja a vá lasztott hölgynek belépésekor a csokrot Még csak 5 perez és együtt van a hölgyközönség; de fátum! egy szolga rohan (j, ruhatárba és egy haldoklóhoz hívja a járás orvosát, késni nem lehetett, dr. Somosy félre int: Pista inasát és lelkére köti, hogy ha bejön a ruhatárba egy zöld ruhás kisasszony, nyújtsa át neki a csokrot, Pista miiéi töleg bólintott, mint a ki jártas az ily dolgokbau, és mégis felelt híven a „zöld ruhás" megbízásnak. Hogy éjféltájban a visszatérő járásorvost, Edith helyett, Hajnalka fogadta leereszkedő mosolylyal, az, tessék elhinni nem az ő érdeme, hanem a postatiszté, aki a ruha csomagot elcserélte. Hiksos. Bacsó András. Bacsó András megölt egy embert. Az útszélen halva találták Kerekes Istvánt, fején tátongó sebbel, mellette egy fokos. Bacsó András fokosa volt. Miért tette? — Azt mondják szerette a biró leányát, Esztert; már jegyben is jártak, viselték egymás gyűrűjét; akkor lett Kerekes István a falu jegyzője, akkor kezdett a biró házához járni, s addig settenkedett a leány körül, addig hízelkedett a bírónál, mig egy napon Eszter visszaküldte a Bacsó András gyűrűjét s a magáét kérte. E naptól kezdve András nem ment a biró házához, de az Eszter gyűrűjét nem adta vissza; voltak nála százszor, de ö mindég csak azt felelte : „majd máskor". Szerette azt a leányt nagyon, ki neki ezt a gyűrűt, adta, melyhez eskü, — nehéz eskü kötötte, hogy nem megy máshoz, csak ahhoz, ki ezt Yiseli, Bizott Bacsó András a leány adott szavában, reménykedett, hogy tán mégis az övé lesz, — tabui kiábrándul Kerekes István gazdagságából, lemond az uri módról, s elfogadja az ö egyszerű, de tisztességes munkás kezét. Csalódott. — Kerekes István mindenét odaígérte, mondta, hogy tenyerén hordozza, bearanyoztatja; Eszter ingadozott egy pillanatig, félt az átoktól, mit maga mondott saját fejére, de ingadozását legyőzte az apja, s félig kényszerűségből, félig gazdagságra vágyva, hozzáment Kerekes Istvánhoz. Mikor a pap összeadta őket. akkor látta még egyszer Eszter Bacsó Andrást sáppadtan a templom egy oszlopához támaszkodva, s kezén volt a gyűrű, az Eszter gyűrűje, melyhez annak boldogsága volt kötve, — aztán eltűnt a faluból, elvitte magával Eszter gyűrűjét, Eszter boldogságát. Kár volt azért a derék, szorgalmas emberért; — viselje bűnét az a gonosz asszony ; — szép, délezeg férfi volt, munkás, szorgalmas gazda, s bizony, megbánhatta százszor is Eszter, hogy nem neki adta kezét. Kerekes Istvánná meg is bánta százszor. Eleinte jól ment ugyan neki, de az ura egyszerre megszerette a bort, korcsmézni járt, s lassan-lassan elúszott a tanya, a ház, az Eszternek ígért arany„ nem hordozta az asszonyt a kezén, megfogta azt a maga átka, mert elvitte Bacsó András minden boldogságát, melyre* esküdött. Korhely lett Kerekes Istvánból, ja-c vithatatlan, elzüllött ember, részegen járthaza, s hiába intette a biró. hiába intette • 5.