Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-09-03

x Megjelenik mi nd en vasárnap Közérdekű sürgős közlésekre koron kiül rend ki villi szánio.k is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. A. lapnak szánt közlemények a lap szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza .969. sz.) küldendők. PAPAI LAPUL Előfizetési díjak. yt Egy évre 6 frt - Ml évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A • díj élőre fizetendő. Bélyegdij mindig külön számíttatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Kohn Mór fiai , ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, jjj fp *" & Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek melválasztott közlönye. A mi közigazgatásunk. Sok volna elszámlálni azon sok­féle nemeit az adóknak, melyekkel a nagy közönség az állami élet fön­tartásához járul, és vajmi kevés az, a mi ezekből az adózó közönségre mint haszon visszatérül; marad egye­dül és főkép a személy- és vagyon­biztonság, melyeket azon nagy pénz­ért, egész teljességében méltó joggal elvárhatnánk, de személyünket és vagyonunkat is igen sok esetben csak ^az Isten őrzi, a hatóságok mi­att bizony igen sok rossz megtör­ténik. Hogy egyebet ne említsek, itt vannak a kóbor cigányok, kik har­minc-negyven, sőt gyakran nagyobb számból álló csapatokban is, minden korlát nélkül csatangolják keresz­tül megyénket. Megyénket mondom, mert a szomszéd Gryőr-, Yas-, Sop­ron megyékben ez már régen meg van akadályozva. Ezen kóbor csapatok valóságos rémei a környéknek, melyben meg­fordulnak. Némely falukat, különösen a községektől távolabb eső majoro­kat, malmokat, valóságos ostrom­állapotban tárta uak, a kint lakó gazdát, cselédeket kiélik, kizsarolják, mert rajtok erőszakoskodnak. Rossz időben házukba betolakodnak, ott éjj elf tanyát ütnek, a környékbeli terményeket kora tavasztól késő őszig pusztítják, maguk és lovaik rajtuk élődnek, a fahidakat, kerék­vető cölöpöket felszedik, az ültet­vényeket kivagdalják, eltüzelik. De a legközelebb érdekeltek nem mer­nek nekik véteni, féltvén személyü­ket és vagyonukat. Az utasokat, már ha egyébbel nem, azzal is veszélyez­tetik,- hogy sátorukat az országutak mellé ütik fel, melyeket s az oda kiteregetett tarka rongyaikat a szól lebegtet, ettől a lovak megri­adnak, s a kocsin ülőket gyakran a legnagyobb veszedelembe ragad­ják. Ennek áldozata lett a győri pénzügyigazgatósági hivatal egyik ér­demes tisztje Háczky ur is, kinek kocsi­ját a cigányoktól megvadult lovak döntötték az árokba, s örökre nyomo­rókká tették. Ezen kóbor cigányokat hát csak a mi megyénk Veszprém vármegye nem tudja megrendszabályozni? Ezek­nek csak nálunk nem parancsol senki, a tulajdonos félti tőlük jószá­gait, a községi biró a faluját, a me­gye hatósága pedig — mint ilyen — ugy látszik az egyesekkel nem tö­rődik, megelégszik azzal, hogy res­taurált, exequál és katonát állit, a többire nézve azt mondja: molnár dolga az őrlés, segits magadon, s az Isten is megsegít. A zsandárok ugyan néha meg-megverik a cigá­nyokat, a ez fáj ugyan a cigányok­nak, de a közönségnek nem használ. Annyit legalább is meglehetne tenni, hogy az országutak mellé te­lepedni ne engednék, mert innen, a mint kocsi jő, kivált ha uras fogat, no akkor mindjárt van nagy lár­mával a félig meztelen gyermekek­nek kirohanása, s ember legyen a kocsis, ha a lovakat képes vissza­tartani, s a kocsin ülők jajveszékel­nek a helyett, hogy a koldult ala­mizsnára gondolnának. Ez a kóbor cigánysereg egy valóságos invásió, egy ellenséges meg­szálló portyázó csapat, melynek, a mit kivan, áldozatul kell vetni, ha­az ember életét vagy vagyonát kí­mélni akarja. Igy vagyunk a mezei, kerti és szőllóbeli vagyonúnkkal is. A vadat féltő vadászok eiszedették a csőszök ós szőllőpásztorok puskáit ós most közpréda minden, mivel a tolvajok nem félnek. A mult héten is egyik szőllőhegyünkben három tolvaj su­hanc rázza a körtefát és szedi zsákra a termést. A pásztor a neszre kö­zeledik és rájuk kiált, azok vissza: „ide ne jöjj kutya, tudjuk, hogy nincs puskád, botunk nekünk is van 11 , és jól megrakodva távoztak. De inkább pusztoljon el minden termés, sem­hogy valamelyik' csősz egy nyulat valamikép ellőhessen. A majorbeli kutyákat is több kilós kölöncökkel kínozzák és kite­szik a megdühödés veszélyének, pe­dig nincs rá eset, hogy a paraszt­kutya egy nyulat elfogjon.' De hát első az, hogy az uri passió, a nemes mulatság sérelmet ne szenvedjen, mely a telekből néhol még a mező vidám dalnokait, az éneklő mada­rakat is kipusztítja, — mintha az egész mezőgazdaság csak azért volna a világon, hogy a puskásoknak va­dakat termeljen. Igy tesszük az életet és vagyont a kóbor cigányokkal bizonytalanná, a vadászokkal a mezőt gyönyörte­len né, a terményeket bitanggá. O Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete tegnap délelőtt 9 órakor és folytatólag délután 3 órakor tartotta meg rendes őszi köz­gyűlését, melyen a jövő évi költségvetésen kivül, több fontos tárgy is napirendre került. A városi képviselők bár nem nagy számban jelentek meg a gyűlésterem­ben, — mégis beható eszmecserét foly­tattak az egyes tárgyaknál. Látszott a képviselőkön, bogy a közügyek iránt ér­deklődnek, kimutatták ezt azzal, hogy sűrűbb volt a felszóllalás, és pedig alapos felszóllalás, — mint mikor telve van a gyülésterem képviselőkkel. A gyűlés lefolyását a következőkben ismertetjük. A Major-utcának, a Korona-utcára egyenes vonalba való kivitele tár­gyában beadott indítványt a szépészeti bizottságnak adták ki véleményes előter­jesztés végett. A szt.-háromsági és nagy boldog­asszonyi vásárok áthelyezésére vonatkozó indítványt elvetették ós' az ősi szokáson alapuló vásárokat továbbra is fentartották. A megszüntetett városi régi takarék­pénztári értékeket beutalták a közpénz­tárba. A rendőrkapitány által, a hóhányás tárgyában beadott kérdésre nézve azt ha­tározták, hogy az eddigi szokást fentart­ják, minek folytán, a vármegye által al­kotott szabályrendeletnek végrehajtása feleslegessé vált. Ezen határozatról érte­sítették a rendőrkapitányt. A győri színi-értekezletről beadott rendőrkapitányi jelentésre az állandó vá­lasztmány azon ajánlatot tette a képvi­selőtestületnek, hogy a szinházbór felére leengedtessék. A képviselőtestület; Gryurátz Ferenc meleg hangon tartott beszédjére az egész szmházbórt törölte és a színhá­zat a szini-kerület igazgatójának díjmen­tesen rendelte átadni. A városnál alkalmazásban -álló egyes hivatalnokok és szolgaszemélyzet által, fizetésjavitás iránt beadott kérvényeket a pénzügyi ós jogügyi bizottsághoz utasí­tották vélemény előterjesztés végett. Ezután elfogadták az 1894. évi költ­ségvetést csekély módosítással, — melyet mult számunkban mir különben is beha­tóan ismertettünk. Uj találmányok és műszaki leírások. — Közli: Bergl Sándor nemzetközi szabadalmi irodája: VtL Erzsóbet-körut 38. sz.*) — Hol változik meg a nap neve? Mivel egy idő óta a különböző óraövekről, va­lamint az úgynevezett világidőről igen sokat beszélnek, azért á fenti, vele összefüggő utóbbi kérdéssel egyetemben olvasóinkat is érdekelheti. Flammarion Kamill erről az „Impartial u-ban a követ­kezőket írja: A „Figaró íf-ban a követ­kező kérdést veti fal valaki; „Ha Paris­ban október 1-ón reggel éjfél után 1 perc van, milyen napjuk van Paris antipodis­táinak (ellenlábasoknak) ? október 1. vagy szeptember 30-án. Ha keletre utazunk ós az órákat számláljuk, azt tapasztaljuk, hogy Bécsben október 1-ón reggel 1 óra van; Sebastopolbanugyanaaonnap 2, Astrachan­bau 3, Bukarában 4, Saigonban (Cochin­!china) 7, Jokobamában (Joha) 9 órája ós Futuna szigeten (Uj-Caledoniával átellen­ben) október elsejének dele van. De ba Parisból ellenkező irányba, azaz nyugatra utazunk ós az órákat számláljuk, akkor äz Asori szigeteken szeptember 30-dika bste 10 óra, Buenos-Ayresben 8 óra, New­jíorkban 7 óra, NeW-Orleansban 6 óra. *) Ezen iroda díjmentesen szolgál felvilá­gosításokkal e lap előfizetőinek szabadalmi-, véd­jegy és műszaki ügyekben. San-Franciscoban 3 óra 41 pere, Mexikó­ban 3 óra 15 perc, Alenti szigeten 1 óra délután és Futuna sziget másik felében szeptember 30-ikának dele van. Miként lehetséges ez ? Lehetséges-e, hogy földünk ugyanazon pontján egy időben két (szom­bat és vasárnap) nap legyen ? A valóság­ban nem. Akkor tehát van egy választó­vonal, hol a szombatról a vasárnapra mehetünk át és a melynek baloldalán szombat ós jobboldalán vasárnap van ? Hol van e vonal és ki jelölte azt meg? Ha egy ily vonal Parison menne keresz­tül, az igen gónant dolog volna. Mert ha az opera-sétány páratlan oldalán és a város nyugoti részében pl. augusztus 1. volna, akkor a sétány páros oldalán és a város keleti részében még juhos 31-ke lenne. Az előbbi időkben természetesen minden ország az órákat és a napokat a maga módja szerint számította ós volt saját naptára. • Nem is .volt szükséges, hogy egymást értesítsék, minthogy nem ismerték egymást. De minthogy a földet körülhajózták ós annak minden része összeköttetésbe lépett egymással, csakha­mar érezték az egységes időszámítás hi­ányát, a melynek következménye egy bi­zonyos dátumhatárvonal. A portugálok nyugotról kelet felé, miközben a Jóre­ménysóg-foka előtt vitorláztak el, a spa­nyolok ellenben a Maghellan-szoroson át keletről nyugat-felé hajózták körül a földet. Miután minden nemzet a maga hajóján a saját időszámítását tartotta meg, a dolog odalyukadt, hogy az ellen­lábas délkörön az egykor hollandiai bir­tokot képező Farmosa sziget lakóinál épen a hétfő köszöntött be, mikor a spa­nyolok által fölfedezett Mariana szigeten még csak a vasárnaphoz voltak közel. — Mindenesetre van dátum-határvonal. Ez körülbelül a 180-dik délkörrel esik össze ós érinti a Mariana ós Katalin szigetet s innen folytatja útját kelétre az Uj-Hebri­dák ós Uj-Kaledonia felé. E mellett fő­dolog a gyakorlatra az, hogye vonal nem húzódik keresztül lakott helyiségeken j egészen a tengerben fekszik. Ha hajók vonulnak át rajta, akkor a hajósok két napot egynek számítanak. Ha nyugatról keletre hajóznak, akkor az előző napot tartják meg, ellenben az ellenkező irány­ban átugranak egy napot. Az első eset­ben a hajósoknak egy nappal többjük van, míg az utóbbiban egy nappal keve­sebb bért kapnak. — Ha tehát Parisban szombaton október 1-én éj fél után 1 perc van akkor kelet felé egészen a megbeszélt ha­tárvonalig mindenütt ugyanazon nap van, •f ARCÚ P. A nak. — Emlékül. — Meg sem tndod talán, hogy te neked irom, El sem olvasod tán, — azért csak megirom, Mert ugy szerettelek, mert te is szerettél, Mert nem feledtem, ha te tán feledtél. Nem, te sem-feledtél! .. tuSom én azt, érzem ; — Bár,-hogy emlékbe' tarts, kevés rá az érdem! Kevés, nagyon kevés, talán éppen semmi, De szivedben ott kell emlékemnek lenni! Hég volt, hogy elváltunk — az az nem oly régen.. Másnak, neked se tán? — Oh! de igen nékem! Mert a kinek lábát annyi tövis vérzi, Az az órákat is esztendőknek érzi! Lásd: az, a mi egykor tehozzád is fűzött; — Jaj, minek nevezzem' —azóta is űzött! Hejh! sokfelé jártam, sok helyen megálltam, De a te szivedre sehol se találtam! . . Te rád is szól tudom, az az örök törvény: A ki nem küzd, harcol, elnyeli az örvény! Te is harcolsz, küzdesz ... de más az a pálya, Ott a küzdőt végül fény, boldogság várja.' Hajód nem sokáig evez künn a mélyen, Biztos révbe ér majd — érjen is be, érjen! — Az enyém, ki tudja? .. de hagyjuk ezt mostan, Szivem mindjárt ugy íáj, oly hevesen dobban... Kettő maradjon csak, a hogy égtől nyerted: Érező jí síived, nagyratörő lelked: — E két legfo^ mifc * # Isten ftdh * fc ­S eléred a célt, el a leg£.\*W* bl » fc 1 Lantpert* Nem tudok szavalni.*) (Monológ.) Irta: Tövis. Hölgyeim! Uraim! Legyenek elné­zők irántam. Legyenek könyörületesek egy szerencsétlen flótás iránt, a kit üldöz a fátum s a kit üldöznek a rendezők. Igen a rendezők. Műkedvelői előadás van készülőben, — nosza rajta nekem kell beugranom hősszerelmesnek, vagy operetté buffonak. — Ha monológot kell szavalni, megint csak engem rántanak elő, s ime, most, hogy humoros estélyt hirdettek, mára megint csak én vagyok a nélkülöz­hetetlen. Aztán ha legalább még szavalni tudnék, de esküszöm a próféta szakállára, nekem fogalmam sincs a szavalás művé­szetéről. És hiába hirdetem ezt széltibe, hosszába — nem hiszi el senki. Mintha az orromra volna irva tudományom !. . . Hölgyeim! Uraim! Ismételten kije­lentem, hogy - ón nem tudok szavalni. Hogy miért vagyok itt mégis a pódiumon ? Uram! Istenem! Mikor egy száztagú ren­dezőbizottság rohanja meg az embert, le­het ott ellentálni ? Ugye önök sem tudták visszautasítani a szeretetreméltó meghí­vást és eljöttek? Nohát én is ugy jártam. Azt mondták, tanuljak be akármit, ami nekem tetszik. De ha nem sikerült, mit tehetek róla. Mondtam, hogy nem tudok szavalni! Próbáltam Leár királyból egy hatalmas jelenetet, de hát hogyan kívánhatják önök tőlem, hogy ón azt hí­ven visszaadjam ? Hát van nekem ahhoz elég orgánumom beleordítani a világba: *) Előadatott 1893. aug. 12-én a »íápa vá­7** ^ T^ ke i f <j usá 8 a * humoros estélyen. „Fujj szél, szakadj meg, fájj, dühöngj. Vihar, Felhő omoljatok le, mig a tornyot S a szólvitorlát elsülyesztitek!... Világot rengető villám döngesd laposra e kemény Kerek világot. . . Bőgj a hogy bírsz, hullj zápor, tüz okádj !" . . . és igy tovább, miként ordított az a mórf= ges ur, kit Leár királynak nevezett egy tehetséges fiatal poéta. | Kerestem könyebb műfajt: monoló­got, de hát ha az se könnyű! Eészíjg dandy, Leitnant Stibli — igaz, hogy mo­dernebb alakok, de azt hiszik olyan k;b­nyü azt utánozni okos embernek. \ „Charmant mademoiselle, charmant! A mai estély, az van. egy remek (csuklik) izé! Szeretek magát hehehe! Auszód'n lass'n! P hab' woll'n sag'n: sze­retek magát táncolni' látni! Charmajit-!­(csuklik) Hát még a buffet! A népüDJbe­pólyen — mikor kegyed olyan liba 1-. . hehehe! Auszéd'n 'lass'n! I' hab' wofl'n sag'n: mikor maga olyan libamáj pástó­tommal kinált meg; vele elron (csuklik) elrontottam a gyomromatl szép szemeivel pedig szememet! Charmant!" No ugye, hogy ez se (megy. Igy csak a közös tiszt urak tudnak curisálni, pe­dig azoknak tanulni se kéli. „Jaj be szép a Pest, Istenein S benne milyen uri, mily Ügye ez csak könyünek ezt se tudtam megtanulni gári leányiskola vizsgáján különben szavalja akárme de szép; szelid a inép!" látszik? Pedig Voltam a pol­bizony ott yik: (utánozza) „Egy kosárka almát vittem áruba, S feltakarva szépen ültem kapuba .. . Ott, hogy üldögéltem, ón szegény leány Szépen nóze minden átmenő reám. Es sokan, de hogy miért, nem tudom biz ón Visszafordulának többször is felém. S három könyves úrfi már is körbe vett Egyik kérdi tőlem: „húgom mi neved ?" És a másik kérdi: „hol lakol babám?" _És a harmadik mond: „lelkem nézz reám!" Hát evvel is felhagytam! Hiába, nem való vagyok én, naivának! Talán burleszk ko­mikusnak inkább. Én mint ébredő Zuboly! Brrr! de megpróbáltam : „Hé! há! hó ! Vaczor! Péter! Du­dás ! Orrondi! Ösztövér! Isten engem! Must elszöktek, itt hagytak alva. .Ret­tentő különös látomásom volt. Azt ál­modtam, hogy — ész legyen a ki meg­mondja, micsoda álom volt az: az ember csupa sült szamár, ha azt az álmot meg­akarja fejteni. Ugy tetszik, mintha én ... mintha nekem— izé. . .(füleittapogatja) dfe az ember futó bolond, ha megakarja mondani, mim volt nekem, (hadar) Ember siieme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szive ki­mondani, milyet álmodtam én! ... Hé! há! hó! Vaczor! Péter! Dudás!" . , . Földhöz vágtam a Szent-Iván éji álmot." Még utóbb önök is álmodnának azalatt mig én deklamálok! Talán valami excentrikusát! Cigány dialektus ! C.sóri monológja ? . . . mi ? —•' ez nem volna bolondság. Egy. kesergő more ? he ?: • „Ros a világ, nagyon vásott világ, égy séginy csigány élete csupa keserű mandula. Te sóginy Csóri tó . . . reggel hajnalba ott kell hagynod ázst á meleg ágyat, futkározsni garádicson, ázs ifiurák csizmáját éhomra pucsolni — só kenyér, só pálinka, sé válámi meleg á hásádbá. Há á korcsmába egy kicsit többet mu­latsz, hát á sógábiró, vicispány, meg á násságos zsandár urák á nyakadra verik á törvinyt! ÍHát ázs igazság ? Tirje ki íket á nyjáválá nevik napján! (Kis szünet) A fólésigem is koplal, á gyerek is koplal, á násságos ifijurák, á kik több iskolát kijárták, mint ón malacot loptam, mégis á semitdombra hajigálják ki ázs apjuk verejtikes pizsit — nehogy á sóginy Cso­rinák adnának egy komis forintot! — Bizsony á násságos ifijurák só találták fél á répótáló puskát — könyitse meg á lábukat á jó Isten! — Máhát minek tár­tának engemet? Bolond csigánynák? gázsembernek ? Három estendeje, hogy pucsulom á lábuk sarát . . .• mégis ázst gondolják, hogy á Csorivál csák hándá­bándát csinálhatnák ?" . . . Nem !-nem ! Azt hiszem, hogy szalon­komikusnak jobban beválnék. Az mégis csak könyebb mesterség, mint a cigány dialektust utánozni. Leszek például: „egy •kedves ember" a ki meglátogatja a néni­jét a kinek van egy fekete rigója. Ez a •rigó reggeltől estig egyetlen egy nótát fütyül és annak is csak egyetlen egy sorát. A lengyel nótából azt, hogy: „MertPonyatovszky nincsen a csatáján!" Az igaz, hogy már maga ez a tény borzasztó, mert ón egyáltalában nem ér­tem, hogy lehet egy olyan ostoba mada­rat a lengyel nótára tanítani —- de hát azért csak könnyebb lesz visszaadni egy 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom