Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-07-30

y * Megjelenik mln d ejijrasár n ap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkini rendkívüli számok is adatnak ki. Bórmentetlen levelek, csalt ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. -A. lapnak szánt kö z 1 • m ó n y e>k a lap rtv-,* szerkesztőségéhez (Jókai Mór utcza 969. sz.) küldendők. ^ f mmm mmm ^^H^w mm* mmm' ^^^^K ' Hl mmm ^^^H mmm l^B'^H' mmm mmm\ mwm^mX mmmx ^Hrn^H mmn MWM mUHMMm mmm mmm uMtUMMt MMmt ^MBÍWMm- mmm mmm mm' MWm mmm- Ummmm mmm mwS- ^V^^l ^H^^B B^B mwEa Hfll''Hfli mmm Mm' '* Előfizetési díjak. *! Egy évre 6 frt - Pél évre S frt Négyed évre 1 frt 50 krajezár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 6 kr, nyilttérben30kr. A díj előr e fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számíttatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór fiai I ^ hirlapközvetitő iroda) küldendők, P4pa város hatóságának és tóbb pápai, s pápá-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Kórházügy. A képviselőtestületben nem egyszer .tétetett már szóvá, hogy a városnak miért nincs kórháza, mert a városnak ha nem is nagyszabású, de legalább a szükségnek megfelelő kórházra égető szüksége volna. Azoknak, akik a kórház létesítésén fáradoztak ós a képviselőtestületi ülésekben ez érdemben nem is egyszer, hanem. szAmtalanszqr lándsát is törtek, -r— tökéletesen igazuk volt ós nézetüket helyeseljük. Tudjuk mindnyájan, hogy a kórházra nálunk nag?y szükség van, mutatja ezt különben eléggé a mindennapi tapasztalat is, mikor számos beteg férholy hiányában a kóroda áldásos voltát nélkülözni kénytelen. Azért vetjük fel ezt a kérdést, mert most itt volna az alkalom, hogy régi keletű óhajtásunkat megvalósíthassuk a nélkül, hogy a városnak nagyobb szabású áldozatokat kellene hoznia. A mostani női-kórház ós tébolyda, olyan nyilt helyen mint most van, tovább nem maradhat. De nem maradhat ott az már csak azért sem, mert az uj főiskola közvetlen ennek szomszédságában fog felépülni, az pedig a városra lenne megbélyegző, ha az uj, diszes főiskola mellett, ezt a mostani ósdi épületet lakóival együtt jövőben is megtűrné. Biztos tudomásunk van arról, hogy a vármegye Pápán egy járási kórháznak felállítását tervezi s azt a közel jpvóben már megvalósítani szándékozik. Erre a célra valóban nem tudnánk hamarjában alkalmasabb helyet, mint a városnak a sörházutcában lévő laktanya-épületét. Célszerű volna tehát, — természetesen az uradalom beleegyezésével, — ha a vármegye a mostani nőikórház- és tébolydaépületefc elcserélné a városnak előbb emiitett kaszárnyaépületével ós a járási kórházat itt létesítené. "A sörházutcai laktanyában van akkora hely, hogy a járási kórházon kivül, a női-kórház ós tébolyda is könnyen elhelyezhető volna. A város sem veszítene semmit, mert a mostani kórház-helyiség és épület érték tekintetében felóra nagyobb kiterjedésű sörházutcai laktanya épülettel. A tébolydának beszüntetését, mint ezt a legutóbbi időben tervezték, nem tartanánk szerencsés gondolatnak, — mert tudomásunk szerint az alapok, melyek e czélra rendelkezésre állanak, városunkhoz vannak kötve ós csak a legközelebbi időben is egy jóltevő által 4000 frttal lett szaporítva, mely szintén a meglevő alapítványokhoz fog csatoltatni. Igy egyszerre több vitás ós már sok fejtörést okozott kérdések lennének megoldva. Az uj főiskola nem lenne kitéve annak, hogy tébolyda mellett épüljön fel, — megszületnék a rég óhajtott ós felette szükséges járási-kórház, — a mostani elavult női-kórház egy szebb épületbe költözhetnék be és végre a minden kritikán aluli tóbolydaosztály, a humanismusnak megfelelőbb helyet találna. Felvetettük a kérdést most, mikor a Fehérló vendéglő helyett egy másikról kell okvetlenül gondoskodnunk. A mostani női-kórház átalakítva, esetleg az irgalmasok kertjének megszerzésével pótolhatná nagyon könnyen a Fehérlő vendéglőt. Vegyék ezt fontolóra városatyáink ós tegyék meg a kezdeményező lépéseket mielőbb. — A főiskolai igazgató tanács adhoc bizottsága Komáromban f. hó 25-én megállapította a „Fehérló" vendéglő helyére építendő uj főiskolai épület beosztását, a tantermek számát stb. és az építkezési pályázat alapfeltételeit. Tárgyaltatott az egyházkerületi nőnövelde kérdése is, melynek felállítása Pápán a most meglevő főiskolai épületekben terveztetik. — A szinikerület A győr-aopronkomárom-pápa-balatonfüredi szini-kerület megalakítása, illetőleg városunknak a jelzett városokhoz leendő csatlakozása tárgyában városunk rendőrkapitányának ez érdemben beadott jelentése alapján, a városi tanács f. évi aug, hó 5-én tartja meg első tanácskozását, melynek eredményét azután a városi képviselőtestülettel legközelebb közölni fogja. Nem vagyunk kíváncsiak a tanácskozás eredményére ós pedig azért, mert ismerjük a városi tanácsnak jó ízlését, ismerjük a színművészet iránt jó indulatát ós igy nem lehetünk kétségben az iránt, — hogy a városi képviselőtestületnek feltótlenül a fentebb jelzett szinkerülethez való csatlakozást fogja javasolni, mert nem akarja, de nem is akarhatja városunk szinpártoló közönségét kitenni anna az eshetőségnek, — hogy kétes hirü, vagy teljesen ismeretlen színtársulatok vándoroljanak be városunkba ós hitvány előadásaikkal boszantsák heteken keresztül városunk' közönségét. Bízzunk a városi tanácsnak jó ízlésében. Az uj rabbi. A helybeli izr. hitközség nagyban készül Eoth M. A. újonnan megválasztott főrabbijának fogadtatására. A rabbi aug. 1-én érkezik, szombaton aug. 5-én tartja szókfoglaló prograrambeszédjót, ezt követi egy nehezebb theologiai tétel tudományos megbeszélése, hogy az ujabb kor követelményeinek, valamiut a hagyományos szokásnak megfelelvén, magát hitközségének mint minden tekintetben szakavatott zsidó pap bemutassa. A mondottak után az uj rabbi első fellépése tisztán felekezeti jellegű, mihez a sajtónak beleszólása nincs. Midőn mégis' a tárgyhoz szólunk, tesszük ezt nem annyira a jelen, mint inkább a jövő szempontjából, s nem a vallási dolgok, mint inkább a rabbi ur ama tevékenysége lebeghet szemeink előtt, melyet társadalmi és culturalis tekintetben kifejteni hivatva lesz. Az uj rabbi .sokkal kedvezőbb viszonyok közt foglalja el állását, mint elődjeinek bármelyike, ő a legelső pápai rabbi, ki az egygyélett hitközség által egyhangúlag megválasztva, a vallási intézTARCZA. Viszontlátás Bus szivemmel zöld erdőben bolyongok, Titkolózva súgnak össze a lombok . . . Halk beszédük végig rezg a szivemen: „Mily balavány, alig hogy megismerem!" .. Vadrózsáig az utamra kihajol, Kis madár zeng a bokorban valahol . . , Ertem a dalt, azt kérdezi: „Jó fiu Mért vagy olyan búbánatos, szomorú ?

>l n. Kis madárka ne kérdd tőlem, — Nézd, fájó könnyűt fakaszt — Rózsák közt, a zöld erdőben Ugy sem értenéd meg azt! Ugy sem értenéd meg itten Azt a fájó bánatot: A mely messze, messze ionén, Egy sírhalmon támadott! . . III. Majd, ha- szél: zúdul mogorván, S odafenn a bércek ormán Hervad, a lombkoszoru, — Majd, ha pusztul enyhe sátrod, A védő galyt porban látod, A szúró tövis szivén vérzett:: Qondolj reám, és megérted, — Mért vagyok, oly; szomorú! . -. Lampérth Géza. A két Barkóczy. — Pályadijat nyert történeti beszély. — Irta: Lampérth Géza. (Folyt, ós vége.) V. Lúgosnál ismét fényes diadalt arattak honvédőink az előnyomuló oroszokon. Győzelmet győzelem követett s a két Barkóczy testvér mindenütt a legelsők között volt. Keresték a halált, de az, mintha csak kileste volna titkukat, kerülte őket. Már rebesgették a táborban, hogy Bem szelleme van a két Barkóczyban azért nem fogja őket a golyó. Temesvárnál mindketten fogságba kerültek, de kiszabadultak s újra fegyvert fogtak. S harcoltak, küzdtek bátran, elszántan. Bálint egyenruháján már a századosi csillag ragyogott, Akos nem fogadott el magasabb kitüntetést. Adják annak — szokta volt mondani — kit tán az lelkesít ! Hurcoltak, küzdtek — oroszlánként, megvetve a halált, mindig az elsők között, mig jött augusztuB 13-ika, e gyászos emlékezetű nap. Ekkor letették ők is a fegyvert, annyi harcban leghívebb társukat, dicsőségük eszközét . . . Bálintot elfogták és Aradra hurcolták, Ákos menekült. Azt hiszitek tán hazament, hogy elfoglalja a paradicsomot, e

; földi menyországot, mely Margit karjaiban várt reá? — Csalódtok! Az ellenséggel megrakott földeken, ezer veszély között egyenesen Arad felé tartott, hogy bátyját kiszabadítsa. El is ért szerencsésen a vár alá, mely Bálintot rabláncokon tartá. Későn volt már, sötét, borongó éjszakán . . . A kolosszális épületnek csak elmosódó körvonalait tudta' kivenni; távol azonban pislogó világosságot vett észre. Egyenesen arra tartott. Már egészen közel volt, ugy, hogy tisztán kivehette a kis fabódét, melybe az éjjeli lámpa pislogott s az előtte föl-alá járkáló fegyveres őrt ... Ekkor hirtelen megállt. Fölébredt benne a kísértő démon: — Boldogtalan hova rohansz a biztos halálba ? nézd mindjárt elfognak s odavetnek testvéred mellé a nyirkos börtön fenékre, honnan nincs szabadulás! Nem jobb lesz-e haza menned, hol aggódó édes anyád s az angyali leányka ölelő karja vár . . . Testvéredet ugy sem tüdőd megmenteni, meg ha megmented is: egyiktek úgyis a halálfia, s ki tudja nem-e éppen te lész az ? fordulj vissza mig nem késő! Ákos elgondolkozott, s már-már viszszafordült volna. De ekkor megszólalt az a másik is: a testvéri szeretet s túlharsogta amannak hízelgő, csábitó szavait; azt mondta, hogy „csak előre!" És ő ment előre. Az őrház ablakán átszűrődő csekély fény megvilágította, ugy a. hogy a domboldalt, melyen bandukolt, — apró oserjékkel volt benőve köröskörül. Ismerte jól a helyet, elégszer járt itt már, tudta, hogy a Várba vezető egyik keskeny sikátor bejáratánál van, mely menyeket, mint értesülünk, legjobb rendben találja, ugy, hogy e téren a felügyeleten kivül más alkotó munkálat fölösleges. Semmiféle veszély- és viszálytól nem kell tartania, ugy, hogy egész idejét és tevékenységét csaknem kizárólag nevelési, hazafias ós culturalis céloknak szentelheti. A hitkjízség elvárja tőle, hogy mig egyrészt bajnoki bátorság és önmegtagadással hirdeti az isteni igazság szent tanait, másrészt férfias nyíltsággal ós félelem nélkül szálljon sikra a hazafiság és cultura magasztos, nemes eszméiért. Nem lehet szándékunk, sőt annak látszatát is szeretnők kikerülni, mintha a hazafiság ós vallásosság közé demarkacionális vonalat vonva, részletekbe kívánnánk bocsájtkozni a rabbi ur jövő működése iránt, de a társadalom szolgálatában állva, nem tagadhatjuk meg az iUetókes köröknek lapunk- hasábjait ama meggyőződós kifejezésére, hogy izr. polgártársaink uj lelki pásztorukban az öntudatos férfit keresik, ki meggyőződésétől el nem tántorítható, azon lesz, hogy a vallásosság örve alatt semminemű mellókcólok és érdekek érvényre ne jussanak és hogy az igazság ós Mkesség maradjanak mindig a jó ne'mtők, melyek a hitközséggel való frigyét szentesitik. A .zsidó ifjúság érdekében azt is reméli a hitközség zöme, hogy nemsokára a magyar-zsidó hitszónoldat hallatszik a pápai zsidó - templom szószékéről. A rabbi ur. nem volna az első, ki az i orthodox templomban ezt a hazafiság követelte újítást bevezetné; már jóval előtte, ugy tudományos, mint vallási szempontból egyaránt hires Horovitz rabbi tette az első kísérletet Pápán, oly eredménynyel, hogy kegyelettel emlékszik róla Pápa yáros minden idősebb embere felekezeti tekintet nélkül, ki ama szerencsében részesült, hogy az öreg urat szónokolni hallotta. E mellett méltányolni tudjuk ama nehézségeket, melyek e tekintetben irodalmilag fennforognak, nem is követeljük, mert nem is követelhetni, hogy a rabbi ur minden hitszónoklata magyar nyelven történjék, de utat kell törni az eszmének ós idővel lassankint eltűnnek a nehézségek, a hazai nevelés érdekében és javára. Üdvözöljük az uj rabbi urat, mint az izr. hitközség lelki pásztorát ós kívánjuk, hogy működését mindenkor az isteni áldás kisérje! = A belügy minister valamennyi törvényhatósághoz rendeletet intézett, hogy több külföldi államban szórványosan el öf ordult koleraeset és a hazánkban helyenként fellépett heveny gyomor- ós bólhurut gyanús ós aggasztó esetei miatt, a meleg nyári idő közeledtével, a mult évben ez érdemben kiadott körrendeletben foglalt intézkedések az idén is gyorsan és erélyesen végrehajtassanak, A városi hatóság ezen rendelet folytán már megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a jelzett rendelet mielőbb ós a. legnagyobb szigorral foganatosítva legyen. Uj találmányok és műszaki leírások. '— Közli: Bergl Sándor budapesti mérnöki és szabadalmi irodája. VTI. Erxsébet-körut 38. — Gyémántot tartalmazó meteorkő. A geológusok közt a gyémánt keletkezésére vonatkozólag több nézet uralkodik. Igen elterjedt az, amely szerint e tisztán szénből álló nemeskö szerves szénből keletkezett, tehát egy eltűnt növényvilág maradványa, éppen ugy, mint a kőszén. Ha e nézet igaz, ugy minden gondolkodó ember agyában sajátságos következtetéseknek ós kérdéseknek kell felmerülni, ha megtudja, hogy az Arizonában talált meteorkőben apró gyémántokat fedeztek fel. A követ, melynek felületén apró fénylő pontok valának láthatók, egy francia vegyész ketté törte ós vegyelemezte, miközben kiderült, hogy a fénylő pont egy része korund, másrésze pedig gyémánt. Női asztalossegéd. A napokban a kopenhágai asztalos szövetkezet egy fiatal leányt, Ohristensen Zsófi kisasszonyt, egy hajóskapitány leányát, vett fel kebelébe, miután segédi darabját elkészítette. Ez a legelső eset, hogy nősegódet nyilvánosan elismertek. A 16 éves leány, aki már kora ifjúságában nagy kedvet érzett magának önálló existenciát biztosítani, egy asztaloshoz állt be tanulónak, nagy szorgalmat ésj buzgóságot mutatott ós a választott máskor teljesen el volt hanyagolva, de most — ugy látszik — őrizet alatt áll. Leguggolta óvatosan csúszott egyik bokortól a másikig, hogy as őr figyelmét magára ne vonja. Az éppen most fordult meg, hogy lefelé is megtegye kimért 10 lépésnyi sétáját, mialatt Ákos éppen befordulhatott volna a sikátorba. Most egy követ, odább csúszása közben, valahogy kimozdít helyéből s az nagy zajjal gördült le a meredek oldalon ós éppen az őr mellett fut el . . . Az megfordult és észrevéve a bujkálót, ráharsogta hivatalos üdvözletét: — Wer da

! ? — Ellenség! — válaszolt Akos bátran, fogd a puskád jó ember s végezz velem! . — Csöndesebben atyafi! jöjj közelebb, hadd nézzek a szemedbe! — szólt vissza

1 az őr magyarul. Ákos reménykedve lépett közelebb. — Úrfi! az Istenért, mi hordozza itt? Ákos bámulva nézett az ismerős arcú katonára. — Ugy-e nem ismer — szólt az halkan — emlékszik-e a Jancsi tehenesükre, arra az ostoba szász fickóra, kit annyiszor megmentett az ütlegtöl? Én vagyok az! . . . Mit keres az úrfi ? — Bálint fogva van itt e várban, öt akarom kimenteni. — Ugy csak siessen, jobbkor nem jöhetett volna, itt van a legelső börtönben ; ezen az oldalon senki sem őrzi a várt kívülem; íáttam tegnap mikor bekísérték a Bálint úrfit, már beloptam hozzá egy ráspoly t, eddig jól elvégezhette munkáját, csak azt vártám, mig u * mécs ott kialszik — szólt a vár egy ablakára mutatva — ki akartam öt menteni, óh! nem feledem én azt soha! . . . Siessünk jó ember, siessünk! . . . j — A kötólhágcsó itt van a bokorban a börtönablak alatt. Isten vezérelje ! A tornyokban éppen 11-et ütöttek az órák. — De siessenek — kiáltott az őr óvatosan a távozó Ákos után — mert éjfélkor felváltanak ós akkor Isten legyen irgalmas mindnyájunknak! Ákos már ekkor messze volt, talán nem is hallotta.... Sokáig bandukolt a szűk, sötét sikátoron, míg vógre kiért ... a szélső börtönablakra nézett, melyben Bálintnak lennie kellett s világosságot vett észre odabenn. Mindjárt tisztában volt vele, hogy a felvigyázók vannak ott vizsgálaton. Visszahúzódott a sikátorba s remegve várta, mikor hagyják el az őrök a börtönt. A világosság csak tartott. Bizonyára rajta kapták bátyját a menekülésen — gondolta — s borzalom fogta el e gondolatra ... Az órák verték a háromnegyedet. E pillanatban elsötétült a börtön s hallatszott a zár csikorgása. A következő percben kiemelkedett a vasrostély helyéből. Ákos megkönnyebbülve hagyta el rejtekét s fölvetette óvatosán a hágcsót. A rab megerősítette s néhány perc múlva szabad yolt. Ákos, te itt ? — suttogá félénken. — Menjünk, menjünk — felelt Akos s vonta magival bátyját a sikátorba. 31