Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-06-25

de sőt arra jól felfogott érdekében a legnagyobb szükség lenne, azért már a begyrendőri szabályrendeletben is belye lenne, bogy minden begyközség évi mun­kálatainak ügyeit és vezetését a köz­ségi telepfelügyelő végezze, aki esetleg -hivatva volna) teljes ós pártatlan felvilá­gosítást nyújtani akkor, amikorvaiamely szőlőtulajdonos ojtott szőlőjére kölcsönt -kér, s evidentiába tartani — minden es­hetőségre — a bekebelezett szőlőt. Szóval ón az így közsógenkint való anya- ós ojtótelepeket, s minden begy­községet egy-egy ily szakemberrel ellátot­tan, ma a legszorgosabb ós legnagyobb szükségek közé sorolom, bár az állam­kincstár érzékenyebb kiadásával is, amely neki úgyis a legrövidebb időn a felujit­'tási időkülönbségből hamarabb nyerendő adóalapból visszatérül, s ezzel megoldva látnám megkönnyitetten a phylloxera kér­dést, s lehetőnek szegény s boldognak az ojtáshoz való -• hozzájutást s hitelké­pesnek egyformán mindenki szőlőjót. Pápa, 1893. jun. 19. . ' Fodor István. | Id. Purtjly Sándor. | Megyénknek ismét halottja van. Köz­életünknek törvényhatósági- és közigaz­gatási bizottságunknak egy munkás ós kiváló tagját ragadta ki az élők sorából f. hó 17-én az enyészet vas keze. Alig temettük el Ányos Lászlót s örökítettük meg emlékét s töltöttük be helyét, már is uj hézag támad jeleseink sorában id. Purgly Sándornak általános részvétet kel­tett halálával. A veszteség nem csupán a politikai vármegyéé, hanem a veszprémi ág. ev. egyházmegye is világi kormány­zóját, felügyelőjót és zsinati képviselőjét gyászolja az elhunytban. Az igaz érdemek méltánylásáról az érdekelt testületek közgyűlései is méltán meg fognak emlékezni s már is tüntető kifejezést adtak őszinte részvétüknek és fájdalmuknak. A'gyászoló családhoz nagy­számú rószvóttávirat érkezett az ország ós megye minden részéből, köztük gróf Esterházy Móricz főispántól ós másoktól Pápáról ós lapunk tulajdonosa dr. Feny­vessy Ferencz orsz. képviselőtől is Pur­kersdorfból stb. Mi pedig e sorokban ró­juk le a kegyelet adóját a jeles hazafi, áldozatkész ós munkás polgár és buzgó egyháztag felejthetlen emléke fölött. Életrajzi adataiból a következőket emiitjük fel: Idősb jószási Purgly Sándor régi nemesi családból 1823. július 14-én Győr­megyében született ós kora ifjúságában mint Győrmegye egyik aljegyzője kezdte meg a közügyek szolgálatát. Az 1848'49. szabadsá-'liarczban mint honvódtiszt szá­mos ütközetben vett részt s vitézül állta meg helyét. A világosi fegyver letétel után a Jósefstadti börtönbe záratott ós midőn az általános amnestia után szaba­don bocsáttatott, még a provizórium ideje alatt is rendőri felügyelet alatt volt. A 60-as években megvette a kőkuti birtokot Veszprém megyében s ez időtől fogva Veszprém megye állandó lakosa és közügyeinek buzgó harczosa lett. Az al­kotmányos élet minden mozzanatában te­vékeny részt vett s a megye minden fon­tosabb kiküldetésének ós bizottságának részese és az 1876-ban szervezett közigaz­gatási bizottságnak is állandó választott tagja volt. A veszprémi ág. ev. egyházmegye Ajkay Imre után őt ültette a diszes elnöki székbe s mint egyházmegyei vi­lági felügyelő 14 éven át teljesített egyhá­zának és a pánszláv törekvésekkel szem­ben hazájának is hasznos szolgálatokat. Temetése nagy részvét mellett folyó hó 19-én ment végbe Kökuton, honnan a nemesi czimerekkel ós koszorúkkal borított koporsót a lepsényi sírkertbe szállították. A háznál a gyászbeszédet Gyurátz Ferencz pápai ág. ev. lelkész, egyházme­gyei esperes és egyházkerületi főjegyző, az imát pedig Szarvassy Sámuel l.-komá­romi lelkész egyházmegyei főjegyző tar­tották. Ezután megindult a diszes gyász­menet a lepsényi temető felé, követve hosszú kocsisorban Veszprém megye tisz­tikara ós számos bizottsági tagja által Vóghely Dezső alispán vezetése alatt, to­vábbá a vidókbeli birtokosság és nagy­számú gyászoló rokonság által. A simái a búcsúszót Szarvassy Sá­muel, az imát pedig Horváth Dezső vesz­prémi lelkész mondották. A gyászoló család és tisztelő bará­tok nagyszámú koszorúi között ott lát­tuk Veszprém vármegye közigazgatási bizottságának és dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képviselőnek diszes koszorúit is, az utóbbi szalagján e felirattal: „Veszprém vármegye halottjának." Felhívás a „Pápai Lapok 11 t. előfizetőihez. Jelen számunkkal a félévi, illetve a második évnegyedi előfizetés lejár. Tisztelettel kérjük t. előfizetőinket, la­punknak tovább is szives pártolására és előfizetéseiknek az uj félévbeu, a har­madik évnegyed kezdetével, megújítására. A múltban tanúsított pártfogás ós támogatás felbátorít reménylenünk, hogy előfizetőink száma a jövőben is nem ke­vesbülni, sőt ujabbak hozzánk járulásával növekedni fog; miért is kérjük t. olva­sóinkat, hogy lapunkat minél szélesebb körben terjeszteni szíveskedjenek. T. előfizetőinkhez pedig, akik elő­fizetési pénzeikkel még mindig hátralék­ban vannak, azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk, hogy szíveskedjenek hátralé­kaikat hozzánk mielőbb beküldeni. Tisztelettel A »PÁPAI LAPOK« kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. — Hornig Károly báró, vesz­prémi püspök mult szerdán váro­sunkba érkezett Esterházy Móricz gróf főispánnak látogatására, kinek egy napig vendége volt és csütör­tökön utazott vissza székhelyére Veszprémbe. A megyéspüspök szept. elején íogja Pápán a bérmálásokat teljesíteni. — Tisztújítás a városnál. Ju­lius 1-én d. e. 10 órakor tartatik meg a városi tisztújító közgyűlés. Az árvaszéki ülnöki állásra Teufel Mihály és Szokoly Ignácz ügyvédek nyújtották be pályáza­tukat. A közgyámi állásra pedig 4-én pályáznak, u. m.: Horváth Károly, Botka Jenő, Fodor István ós Dienes Miklós. — A kaszinó-kert megnyitása. A legkellemesebb nyári est kedvezett a kaszinó-kert megnyitása alkalmából a mult vasárnap rendezett tánczmulatság­nak, melyen nagyszámú elegáns közönség jelent meg. Festő ecsetjére lett volna méltó a szépen feldiszitett és kivilágí­tott kertikelyisóg, bájosabbnál-bájosabb hölgyeivel, kiknek látásán s közelében nem egy férfi sziv dobbanhatott meg a szokottnál erősebben. Majd a ropogós csárdást járta a vig fiatalság, majd pe­dig a keringőt lejtették kecsesen a pá­rok az andalító zenére. A mulatság ki­tűnően sikerült, mit bizonyít az is, hogy annak csak a pirkadó hajnal vetett vé­get. Az első négyest 30 pár tánczolta. Jelenvoltak: Asszonyok: Baráth Fe­renczné, özv. Bisitzkyné, özv. Csizmadia Károlyné, Fürst Sándornó, Galamb Jó­zsefné, Hanauer Béláné, özv. Hanauer JenÖnó, özv. Hanuig Ferenczné, Harmos Zoltánná, Hoífelder Sándornó (Fehérvár), Horváth Károlyné, Jerffy Adolfnó (Mezö­Lak), Kalmár Károlyné, dr. Kapossy Lu­cziánnó, Krieger Ferenczné (Kt.-Lak), Kis Gáborné, özv. Könczöl Józsefné, özv. Loserné, özv. Nosztricziusnó, Pentz Jó zsefnó (DJ,ka), özv. Os vald Elekné, Osváld Imróné (O.-Asszonyfa), özv. Soós Ignácznó, Sült Józsefné, Szenté Jánosné, Tóth Lajosnó, Voyta Adolfné, "Weber Rezsőnó, "Wester Henriknó, Wittmann Ig­nácznó. Leányok: Baráth nővérek, Barthalos Olga, Berger Anna, Bisitzky Nina, Ga­lamb Böske, Hanauer Margit, Hanauer Sarolta, Harmos nővérek, Horváth nővé­rek, Jerffy nővérek (Mezőlak), Krieger nővérek, (K.-Lak), Kis nővérek, Kiss Vilma, Lazányi .Róza, Neubauer Ilona, Nosztri­czius Mariska, Osváld nővérek (O.-Asz­szonyfa), Pentz Eliz, Pentz Mariska (Dáka), Szabó nővérek, Szenté Elsa, Tauber Jo­lán, Tóth Gizella, Tóth Jolán, Voyta Ilona, "Weber Olga, "Wittmann nővérek. — A nemzeti színházi ankét a mult szerdán tartotta Budapesten első ülését. A belügyminister ezen ankétre ' behívta dr. Fenyvessy Ferencz orszgy. képviselőt, lapunk tulajdonosát is, de ő a delegatiók után fürdőre utazván, írás­ban küldte be véleményét. — Esküvő. Szakai Károly, a pá­pai ref. főgymn. tanára, városi társas­éietünk egyik kiváló és előnyösen ismert fiatal tagja július hó 4-én a helybeli ref. templomban esküszik örök hűáéget Galamb Erzsikének, Galamb József ügy­véd kedves és művelt leányának. Szívből gratulálunk és kívánjuk, hogy tartós bol­dogság legyen osztályrészük. — A pápai „Polgári kör" kerti tánczmulatságát ma tartja meg. Kedvezőtlen idő esetén a mulatság, nem mint a meghí­vókon jelezve lett f. hó 29-én, Péter Pál nap­ján, hanem mához egyhétre július 2-án tar­tatik meg. — A főiskolai ifjúsági képző­társulat f. hó 18-án tartotta évzáró ünnepélyét a színházban, hol előkelő közönség jelent meg ós különösen a höl­gyek voltak szép számban képviselve. Érdeklődéssel hallgattuk végig a műsor egyes pontjait: Borsos alelnöki jelentését a társulat ez ópi működéséről, a felolva­sott pályadij nyertes szép költeményeket, az ügyes szavalatokat, a főisk. énekkar csinos dalait. Meglepett bennünket a kis ifj. énekkar, szabatosan előadott kellemes énekeivel, ugy a zenetanfolyam növendé­kei is szépen mutatták be ez évben szer­zett előhala dásukat zenedarabjaiknak si­keres előadásával; ami egyedül Gáthy Zoltán énektanár érdeme, kinek ezúttal is elismerésünket fejezzük ki. De dicséretet érdemel a képzőtársulat is, hogy váro­sunk közönségét évenként több izben ré­szesiti sikerült előadásainak élveztóbeh. — Beküldetett. A városi tanács elkószitti'tfce a főtérén a diszes asphalt járdát, ámde arról nem gondoskodott, hogy az <>fct ácsorgó napszámosokat, kik az arra j arú-kelőket káromkodásaikkal s illetlen tetteikkel botránkoztatják, eltá­volítsa, illetve egész más helyet jelöljön ki számukra, hogy ne díszítsék a főteret. A kinek munkásra van szüksége az más­utt ópugy felkeresi, mint a főtéren. Né­hány évvel ezelőtt a nagy templom ol­dalán lett a hely nekik kijelölve; addig mig a rendőrt látták ott maradtak, de amint az eltávozott, azonnal visszaszálin­kóztak előbbi helyükre; de meg a templom mellett is botrány volt, ahogy nyáron elnyújtózkodva a földön aludtak. Tehát egész más részén a városnak kellene ne­kik helyet kijelölni, p. o. a Flórián kép­nél ós a Flórián-utcza elején, vagy pedig a kistéren. Ezen helyeken senkinek sem volnának útjában, és közel lennének a belvároshoz. Továbbá feltétlenül szükséges lenne egy rendőrnek egész napon át foly­ton a főtéren czirkálni, hol minduntalan sebes hajtás, a gyümölcsárusok czivako­dása, stb zavarja a csendet ós a rendet; tehát ezen bajokat mielőbb elhárítani kel­lene a városi hatóságnak. Egy városi képviselő. — Vasúti értekezlet. Egy, Vesz­prém-Almádi-Balatonfüred ós onnanKeszt­hely vagy Tapolczára vezetendő vasútnak létesítése czéljából f. évi június hó 25-ón d. u. 2 órakor Bfüreden szükkörü érte­kezlet fog tartatni, melyen részt fog venni vármegyénk alispánja, dr. Matkovich Ti­vadar, dr. Ováry Ferencz és Szabó Imre orszgy. képviselők. — Ajánlatot tett Harmos Zoltán pápai lakos a tanácsnak, hogy a város­nak a Széchényi-téren levő, úgynevezett czódulaházát 2000 írtért megvenni haj­landó ós kötelezi magát, hogy a mostani épület helyére egy, a kor követelményei­nek megfelelő diszes emeletes épületet fog emelni. A városi tanács hosszas vita után abban állapodott meg, hogy a kép­viselőtestületnek nem ajánlja a kérdéses épületnek 2000 frton való átengedését, mivel Iannak jövedelme ma évenként 315 frtot tesz ki. Ha azonban ajánlattevő vételár fejében 4000 frtot fizetni hajlandó volna, ez esetben a kérdéses telek neki szor megláthatta már az óta ama rémes faciest bizonyos- pirospozsgás arczu, erő­teljes alakok arczvonásaiban, mely alakok most is ép oly szorgalmas látogatói az Otthonnak, vagy az Abbáziának, mint hat hónappal azelőtt, természetesen ezeket tekintve, kénytelen volna beismerni, hogy ez irányú megfigyelései tévesek voltak. Hock János barátom azonban nem csak genialis, hanem óvatos újságíró. Pataky esetét csak 1893-ban teszi közzé, a töb­bieket majd későbben. Adja az Isten, kívánom az illető pirospozsgás arczu, erőteljes alakoknak, minél későbben. Hogy szegény Grünwald Bélánál véletlenül beteljesedett ama hippocraticus kártyavetés baljóslata, az sajnos tény, melyet minden magyar ember őszintén sajnál. Azonban nem a facies hippocratica miatt kellett meghalnia, melyet erőszakos halálát megelőzőleg állítólag szinte hat hónappal már megpillantottak egy alka­lommal arczán, hanem öt a szünetnólküli munka, az izgalmak, a csalódások ölték meg és nem lehetetlen, hogy arczkifeje­zésében már hónapokkal az előtt vissza­tükröződött földúlt idegzete, mely bete­ges idegzet utóbb végkép megtagadta a szolgálatot nemes gazdájának. De ezen. dolgok régen elvesztették már csodasze­rüsógöket s nem tartoznak azok közé, me­lyekről az őrült királyfi azt mondá,hogy azokat az emberi bölcselem nem képes megálmodni. Csakhogy mindéhez semmi köze sincs amaz állítólagos sajátságos ősz­tönnek, a mely — Hock János szerint a piros pozsgás arczu, erőteljes alak vonásai­hónapokkal iselött meglátja már a facies hippocraticát, a halálra vált arczot. Es ez nagyon bölcsen van berendezve igy. Mily végtelen megszomoritó volna az emberre nézve, ha előre láthatná a végzetes jövő véletlen alakulásait, a nél­kül, hogy hatalmában volna bekövel kezé­söket megakadályozni. Nem, ez a termé­szet rendjével, az emberi ész által föl nem érhető ezen legcsudálatosb alkotás törvényeivel merőben ellenkezik s ily ké­pesség nem adatott meg senkinek sem. Ne is fáradjon Hock barátom azon, bog,­azon állítólagos ösztönnek nevet keres­sen, ha csak „non sens"-nek nem akarná elnevezni. Ugyan igy vagyunk a telepathiával is, melyhez Hock János megszorultságé­ban folyamodik, hogy fantasiája szülött­jének nevet találjon. Egy perczig sem kételkedem azon, hogy a Flammarion ál­tal Í. „Telepathia" elméletének bizonyí­tására fölsorolt esetek tényleg megtör­téntek, épen ugy, mint a Hock János esetei, csakhogy bizonyító erejökben nem vagyok hajlandó hinni, miként nem bi­zonyíthat a Telepathia mellett a gyer­mekeknek azon kedvelt játéka sem, midőn a földobott négykrajczárosról előre meg­mondják, hogy fej-e vagy irás és meg­nyerik a négy krajczárt. Az az, hogy vagy megnyerik, vagy elvesztik, éppen ugy, mint az életben mindenütt. Egy.-zer gondolunk bizonyos személyekre, a nél­kül, hogy utainkban találkoznánk velők, máskor meg megtörténik, hogy abban a perczben állit be hozzánk az az ember, midőn épen foglalkozunk vele gondula­tUftkban. ^Müy nagyszerű" mondjuk ilyen­kor, „épen eperczben gondoltam kegyedre", fogadjuk ilj'enkor a belépőt, de abban, hogy máskor ezerzszer is gondoltunk egyik, vagy másik ismerősünkre a nélkül, hogy abban a perczben csak egyikök is közelitett volna felónk, abban semmi cso­dálatost nem látunk. Az ezer eset nyom­talanul eltűnik, természetes, miért is tar­tanok meg emlékezetünben, gondolat van elég s nem mindpgyik méltó a följegy­zésre, de mikor egyszer, ugy véletlenül csakugyan találkozunk azon egyénnel, kire éppen gondolunk, hát sebogysem akarjuk azt betudni egy magyarázatra sem szoruló véletlennek, hanem csudála­tos törvényszerűséget keresünk a véletle­nek találkozásában, a mi különben is oly ritka. Ez már az emberi gyarlóságokhoz tartozik. A hitnek minden korban és időben sokkal több követője akadt, mint a tu­dásnak. És ez nagyon bölcsen van beren­dezve igy. A hit boldogít, a tudás — nem mindig. Ismerek egy öreg urat, ki vagy har­mincz évvel ezelőtt elvesztette halló ere­jének nagyobb részét, harmincz évvel ezelőtt, mikor a fülószet nagyon fejletlen ágát képezte még a gyógyító tudomá­nyoknak. Mit sem kísérlett meg az öreg ur azóta sem, hogy halló képességét visz­szaszerezze, attól tartván, hogy az orvosi beavatkozás talán ártalmára lehetne s in­kább beérte azzal, hogy csak nagyot hall. Jött a wőrishofeni csudarabbi és az én tamáskodó öreg barátom nyomban fölcsa­pott mezítlábasnak. Csudásnak találta vagy Utte azt, hogy a mászkáló vizenyős pro­cedura által majd megnyílik berekedt hal' lása. Végkép megsükedt az öreg barátom, n >m állotta ki a vizpróbát. Jól sejtette sze­gény, derék öreg, hogy az orvosi beavatko­zás majd ártalmára lesz, meglátta ö is harmincz évvel ezelőtt mindkét fülének facies hippocraticáját. Számtalan példával tudnám illust­rálni az emberek ezen szinte komikus­gyöngéit. Odaadjuk például a receptet a betegnek s ez nyomban kezdi syllabizálni az orvosi rendelvényt. Ha eltudja olvasni, szinte bizalom vesztetten mondja: „Hja! jodkaliumot tetszett rendelni," de ha nem tudja összesyllabizálni a receptet s nem tudja, mit rendelt orvosa, akkor egész odaadással s pontossággal szedi a mentő szert," akár csak az igaz hivők a Kneipp­féle zabkását. Az érthetetlen, a megfog­hatatlan, a természetfölöttinek látszó, va­rázsteljes vonzalmat gyakorol a legtöbb emberre, kivált ha az kissé rémes, borzon­gós, ugy részben hajmeresztő. Hah! mily nagyszerű, akár csak Hock János bará­tom facies hippocraticája. A napokban számos ismerősöm az­zal a kérdéssel ostromolt: „Ugyan kérem, kedves doktor ur, kegyed jól ismeri Hock Jánost, mit szól ahoz a „Facies hippo­eratioa u-hoz, melyet ő a „Pesti Napló" f. évi jun. 13-ki számában közzétett? Hát kedves barátim azt mondom nektek, hogy a facies hippocratica egy érdekes tárcza­czikk, egyéb semmi. ; átengedhető. Egyúttal ajánlja a vároai tanács a képviselőtestületnek, hogy azon esetben, ha ajánlattevő az épületért 4000 frtot megfizetni hajlandó nem lenne — az épület rozzant voltára való tekintetből annak megépítését maga a város eszkö­zöltesse. — Részünkről csak azt jegyez­zük meg, hogy ennek a háznak a meg­építése immár elodézhatlan, nemcsak azért mert rozzant, hanem azért is, mert azon a diszes téren egy ilyen viskót tovább megtűrni nem szabad. —- A pápai polg. leányiskola növendékeinek ének és zenevizsgálata nem sa­ját helyiségében, hamm a városháza nagyter­emében tartatik meg ma d. u. 3 órakor. — A theologiai képzötársulat évzáró diszgyülését tegnap d. u. 4 órakor tartotta a főiskola nagytermében szépszámú közönség jelenlétében a következő tárgy­sorozattal: I. LXXLX. zsoltár. H. Ima, irta és felolvasta Akúcs L. főisk. senior, alelnök. IH. Egyházi beszéd Dobos János­tól, szónokolta Fekecs Sándor IV. theol. IV. Alelnöki jelentés a társulat évi mű­ködéséről Akúcs Lajos társulati alelnöktől. V. A pályanyertes művekből egyes részle­tek felolvasása szerzőik által. VI. 236. dicséret 3-ik verse. — A „Jókai kör" alapszabályai felterjesztettek a belügyministeriuinhoz jóvá­hagyás végett, minek megtörténte után, a kör. azonnal megkezdi működését. . • • — Közös színtársulat fenntar­tása és a játékrend beosztása érdekében ma több városnak küldöttje jelenik meg Győrött tanácskozásra. Városunkból Mé­száros Károly rendőrkapitány megy el az értekezletre. Az eredményről jövő számunkban bővebben megemlékezünk. —. Juniális. A pápai főiskola érett­ségit tett ifjai f. hó 29-én' csütörtökön este tartják meg junialisukat a kaszinó kertihelyi­ségében. Kedvezőtlen idő esetére a iánczmulat­ság a kaszinó termeiben tartatik meg. — Időjárásunk igazán kétség­beejtő. A folytonos esőzés gazdaközön­ségünkben méltán aggodalmakat keltbet. A mult heti jégeső pedig csak tetőzi a szomorú kilátást az idei termésre. — A földmives iskolát folyó évi október hó 1-én megnyitják. A v. tanács leg­közelebb pályázatot ir ki az alapítványi he­lyekre. A folyamodók közül a v. képviselőtes­tület fog választani. —, Meghívó. A pápai önképző leányegyesület f. hó 25-én, azaz ma dél­után 5 órakor saját helyiségében nyilvá­nos, előadó ülést tart, melyre az egylet t. tagjait, valamint- az egylvfc működése iránt érdeklődőket tisztelettel meghívja az elnökség. A programm következő pon­tokból áll: felolvasnak Jiehlesinger Teréz és dr. Rózsa Géza tanár, szaval Deutsch Frigyes Szombathelyről. — Nyertes tornászok. A főisk. tanulóifjúság ma egy hete tartott torna­vizsgáján nagyszámú diszes közönség volt jelen, amely mindvégig gyönyörködött a sikerült tornászati mutatványokban és ver­senyekben. Nagy dicséret illeti Borsos Ist­ván tornatanárt, ki nagy szakértelemmel és buzgósággal oktatja a tanulókat, kik fényesen bemutatták a tornászaiban elsa­játított ügyességüket. A versenyekben nyer­tesek lettek: Póznamászásnál az első osz­tályból első Krausz Sándor (2 ft), második Schlesinger Béla (1 frt); a H-ik osztály ból első Horváth Lajos (2 frt), második Piri Károly (1 frt). Kötélmászásnál a IH-ik osztályból első Tóth Imre (2 frt), második Edelényi Lajos (1 frt)-, a IV-dik osztály­ból első Cseke Zoltán (2 frt,) második Tóth Gyula (1 frt). Távolugrásnál az V-ik osztályból első Horváth Dezső . 4*66 mé­terrel (2 frt), második Patkó Sándor 452 méterrel (1 frt); a Vl-ik osztályból első Hor­váth Károly 4'97 méterrel (2 ft), második Pécsvárady Sándor 4'61 méterrel (1 frt). Magasugrásnál első Barcza Dezső VU-ik o. t. (2 frt), második Ballá Kálmán VJJL o. t. (1 frt). Rúddal-ugrásnál első Ballá Kál­mán VHI. o.. t. jutalma Saáry Lajos aján­dékából 6 korona, második Szíjj Géza VJJL o. t. (2 frt), harmadik Horváth Dezső V-ik o. t. jutalma Barabás Jenő tanár ur ajándé­kából 1 frt. Súlyemelésnél első Ballá Kál­mán, ki 16-szor tartotta ki a 34 klg.-os vasgolyót (2 frt), második Steinhőf Sán­dor VIII. o. t. 15 emeléssel. Szertorna­zásért jutalomban részesültek: Szijj Géza Vm. o. t. Rácz Gyula ajándékából 5 frt, Steinhóf Sándor VDI. o. t. Hajnóczky Béla ajándékából 3 kór., Kóczán Aladár VI. o. t. Hajnóczky Béla ajándékából 3 korona, Mohácsy János V. o. t. mint dobos, Bartha­los István ajándékából 2 frt, Perczel László VII. o..t. 3 frt. " ,' ~ Palyadijak. A theol. képző­társulatnál a pályamüvekre kitűzött dija­kat a következők nyerték el: 1. Értekezés 10 frt diját Pály Sándor UJ. pn. 2. Agen­dára nt. Keszi Hajdü Lajos által adott lil frtot Fekecs Sándor IV. pn. 3. Egyházi beszéd 6 írt diját Sedivi László HL pn. 4. Iwa4frt diját Osváld Kálmán DJ. pn. 5. Ft. Pap Gabor püspök által ajándéko­zott 1 drb. cs. aranyat a legjobb prédiká­czióért Sedivi László IH. pn. Ezeken kivül dicséretet nyertek pályamüveikért: Akucs LajosJV. pn, Sedivi I4M1Q és Pály Sán­dor m, nu, *

Next

/
Oldalképek
Tartalom