Pápai Lápok. 20. évfolyam, 1893

1893-06-04

*

x Megjelenik minden v a sá r n a p. Közérdekű.sürgős közlésekre kurimkiiii rendkívüli s zum ok adatnak ki. IS Bérmentetlerv levelek, csak i3m»rt kezektől fogadtatnak al. Kéziratok aem adatnak viasza* ^lapnak szint közlemények a IÍ •«•

r

kes_tose_ehe* (hossztiJÍ} utcza 969. sz.) küldendők. im A I LAFOL * Előfizetési díjak. »" Egy évre 6 frt 1 _él évre 3 frt Negyed évre 1 írt 5U krajezár. — ' Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A dij előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külön számitatik. Az előfizetési dijak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Röhn Mór liai 2^ hirlapközvetitő iroda) küldendők. ^ ff ' er Pápa város hatóságának és lóbb pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. A Jókai kör megalakulása Pápán. Felvirradt máj. 28-ika, a melyről hisszük,, hogy Yárosimk történetében egy szép lapot fog betölteni; e uapon alakult meg városunkban a Jókai kör, a melynek — ha a közönség szeretettel, buzgalommal karolja föl — átalakító hatása lesz városunk szellemi, társadalmi előtere. Alig van város, amelynek kebelében egy-egy hasonló irányú kör áldásosán ne működnék az izlés finomításában, a valódi szép iránt való szeretet fölgerj.'sztésében s ápolásában, társadalmi rétegeknek estélyek s kirándulások által történt egyesítésében. Nemes, szép a czél, a melyet a kör maga elé tűzött, megértő közönség kell hozzá, a mely egy-egy előadás s társas ösizejövetelben sziwel i'-rezze föl a kölcsönös együttlétből mindegyikünkre ömlő kellemet. A mi minden szépért, jóért s nemesért őszintén lelkesedni tudó közönségünk örömmel fogja megragadni az alkalmat, hogy a körben egygyó egyesülve — a mely egyesülésben mindig kétszeres erő nyilvánul — a magyar műveltség terén oly nevet vívjon ki Pápa városának, a mely méltó a kör nevének viselőjéhez s a mely örök időkre szóló lapokat biztosítson Pápának a magyar nemzeti műveltség történetében. Adja Isten, hogy igy legyen! A megalakulás ténye a városunkban közszeretetnek örvendő dr. Fenyvessy Ferencz nevéhez fűződik, a kinek s a vele jött előkelő vendégek: Komócsy József, Kiss József, Szávay Gyula ós dr. Lasz Samu fogadására déli 12 óra után Barthalos István, Horváth Lajos, Ihász Lajos, dr. Kapossy Luczián, Körmendy Béla, dr. Kövi József, a főisk. önképzőkör — melynek Jókai egykor tagja volt — küldöttsége és a helyi sajtó képviselői jelentek meg az állomásnál s a megérkezetteket fényes fogatokon vitték a Grift' vendéglőbe. Három óra felé ünnepi disxbe öltözött közönség özönlött a városi színház felé, melynek minden helye megtelt Pápa város szine-javával. Alig mult el három óra, midőn dr. Fenyvessy Ferencz országgy. képviselő, kit a Jókai kör megalakítására fölkértek, megjelenvén az össz-gyűltek tlőtt, mindenek előtt bemutatta a közönségnek Komócsy Józsefet, a Petőfi társaság érdemdús alelnökét kedvelt költőnket s Kis Józsefet, a Petőfi társaság tagját, az ismert ballada költőt, mint a kik részint nagynevű, elnökük Jókai Mór iránti legmélyebb tiszteletből, részint az ő nevére alakítandó kör iránti mély érdeklődésből jöttek hozzánk; továbbá Szávai Gyula ipar s keresk. kamarai titkárt s dr. Lasz Samu förealisk. tanárt s győri lapszerkesztőket ; majd gyönyörű szavakkal apostrofálta koszorús költőnket Jókai Mórt ós szép beszédben emlékezett meg Jókai rendkívüli szellemi munkásságáról, remek alkotású müveiről, Jókai 50 éves irói jubileumáról, melyet szebben és méltóbban városunk nem ünnepelhet meg, mintha a nagy iró iránti mély tiszteletét ós őszinte hódolatát ugy rójja le, hogy Jókai nevéről elnevezett irodalmi kürt alakit. Beszédét követő viharos éljenzés után előadta összejövetelünk czélját s felszólította Pápa város színe-javából öszszegyült közönséget, hogy nyilatkozzék, vájjon óhajtja-e, hogy e városban Jókai kör alakuljon; az egyhangú igenlő válaszra felhívta a jelenlevőket, hogy rendszeres gyűlés alakithatása végett válaszszanak elnököt. A közönség a gyűlés elnökéül általános lelkesedéssel dr. Fenyvessy Ferencz országgy. képviselőt választotta meg, ki is a megtisztelő bizalmat megköszönvén, az elnöki széket elfoglalta s a jegyzőkönyv vezetésére dr. Kapossy Luczián föisk. tanárt szólította föl. Ezután Soós Lajosnak a Jókai kör megalakítására irt és a „Pápai Lapok" május hó 28-iki számában közölt prológját szavalta el Csajághy Károly VIII. oszt. tanuló. A prológ elszavalása után, melyet a közönség osztatlan tetszéssel fogadott, elnök indítványára elhatároztatott, hogy Soós Lajosnak prológj át a Jókai kör kiadandó évkönyvében adja ki. Gyurátz Ferencz, a sziv melegségétől áthatott szavakban üdvözli a vendégeket, kiknek jelenléte annál becsesebb, minthogy épen egy nemes czél megvalósításánál szerencséltettek látogatásukkal. Midőn ugyanis hazai társadalmunk városról-városra jubileumot szentel Jókai félszázados irodalmi munkásságának, az ünneplők sorában helyet foglal a mi városunk lakossága is. Jókai hazánk büszkesége, dicsősége; méltán dobog féléje osztatlan tisztelettel a sziv. 0 lánglelkónek kimerithetlen kincstárából nem szűnik meg gazdagitni nemzetének szellemi életét; azért viszik neki kö^el- ós távolból örömmel a kegyelet adóját. Ü a lángész hatalmával ide hódította & külföld tiszteletét is a magyar irodalomhoz: méltó arra, hogy saját népe kimutassa iránta a hála hódolatát, s az érdem elismerésével tanúsítsa, hogy megérti a nagy költő lelkének fennszárnyalását. .Ezt óhajtjuk tanusitni mi is, midőn egy kört akarunk Jókai neve alatt alakitni, mely az erők egyesítésével hasson az irodalom s művészet pártolásának terjesztésére. Egy oltárt szándékozunk ezzel emelni, melyen annak, a mit Jókai müvei lehelnek: a nemes ízlésnek, erkölcsi érzésnek, a hon-, szabadság- igazszeretetnek vesta lángja ápoltassák. Üdvözöljük kedves v.eudégeinket e tervünk alapjának letevésénél, örömmel fogadjuk őket, mint az irodalom kiváló, ismert nevü képviselőit s kérjük, engedjék meg, hogy szövetségeseket tekinthessünk bennük, kik szives készséggel működnek közre czélunk kivitelénél. Azon óhajtással ujitjuk meg üdvözletünket, hogy szeretett vendégeink otthonosan érezzék nálunk magukat s azon meggyőződést vihessék el innét, hogy városunkban a valódi érdem méltánylására, az irodalom, művészet iránti élénk érdeklődésre, a nemzeti közozólokórt lelkesülő elvtársakra találtak. Mire Komócsy József válaszolt a gyűlés tagjaiban leírhatatlan lelkesedóst s tetszést keltő következő remekbeszódben: „A világ legnagyobb nevezetességű pásztora — körülbelül igykezdó Komócsy beszédét — mikor a Horeb hegyén legeltette nyáját, az égő csipkebokorból egy parancsoló hang szólott hozzá: „Oldjad meg a te saruidat, mert szent az a hely, ahol mostan állasz." Ez a hang szólt hozzám is, midőn e város területére léptem, melyet Jókai és Petőfi ittléte szentelt meg. Mindkettő e város falai között töltötte ifjúságát, mint két fülemile szállt, repült innen a magasba és mig Petőfi hírneve ma már mind az öt világrészt betölti, addig Jókai tollával szerzett magának halhatatlan nevet. A „Gyémántos miniszter'-ben azt írja Jókai, van egy nép, melyet jókedvében teremtett az Isten. A mi Jókainkat is valóban, jókedvében adta nekünk a teremtő. Boldog Pápa városa, hogy e férfiút mint ifjút láthatta falai között, boldogok e város lakosai, kik már ifjúkorában megismerték azt a férfiút, akire most az egész nemzet büszke. Mint a harmatcseppben, mely oly kicsi, visszatükröződik az egész felhőtlen menyboltozat, ugy Jókai minden legkisebb müve is teljes képben mutatja e nemzet törekvéseit, e nemzet szellemét, e nemzet vágyait, e nemzet életrevalóságát! ... Volt idő, a mikor nem tudtunk csak sírni, zokogás tört ki a szivekből, midőn a magyar nemzet elvesztette hitét, nem tudott már remény leni sem. És akkor jött egy ember, aki meg tudott bennünket nevettetni, aki megtanított bennünket a könnyeken átkaczagni. A kőszén, mélyen a föld gyomrában, csak az által válik használhatóvá, ha előbb századokon, ezredeken át ki volt téve annak az óriási nyomásnak, mely kőszénné tömöriti az elsülyedt erdőt. Mily óriási, mily szörnyű nagy nyomás kell ahhoz, hogy a gyémánt, ez a legtisztább kőszén, vagy a rubint, megkapja tisztavizüsógét, fényét, tüzét, és mily fájdalmakon kellett keresztülmennie Jókainak, hogy humorával bevilágíthasson a sötét éjszakába, a szomorúság között örömet láttasson, a könnyek között kaczagtasson ós a bánat között örülni megtanítson. Az útszéli elhagyott ház, mely ki van téve a viharok dühének, melynek fedelét a zápor rongálja, melyet megingat a szél, az ily ház ablaküvegei elvesztik tiszta átlátszóságukat ós szivárványszint öltenek. Mennyi vihart, mily nagy megrázkódtatást kellett Jókainak megérnie, mig lelke megmutathatta e színeket, melyek a nemzet színei voltak. Jókai lelkünkből való lélek, szivünkből való sziv, aki mindnyájunkért gondolkodik! Háromszáz kötut-t, egész könyvtárt tesznek Jókai müvei; de nézzék, vizsgálják meg e könyveket, nem találnak egy helyet sem, ahol Jókai nem volna nagy, nem volna humánus. A toll sebezhet, a toll gyilkolhat, sérthet, bánthat; de az ő kezében soha. Művei olvasmányát képezhetik mindenkinek; élvezetet találhat bennök a serdülő leányka, ki édes ábrándozásaiban fényesnek látja a jövendőt és élvezetet találhat bennök az agg, a multak ragyogó képeiért . . . Bevilágítják e munkák nagy multunkat ós bevilágítanak a jövőbe is ! Müvének nincs egy pontja, ahol szellemének édes sugarai ne ragyognának szerteszét." Megköszönte ezután azt a szívélyességet, azt a kedvességet, melylyel őket, mint a Petőfi-társaság küldötteit fogadták ós igy folytatta: „ürömmel jöttünk el ide akkor, midőn Jókai nevére egy intézmény létesül, mely az ö nevének kultuszában van hivatva az irodalom és költészeti szeretetet ébreszteni. A Jókai körnek ne csupán az legyen létjoga, hogy valamely költő vagy iró a megihlettség perczeiben saját érzelmének formát adjon és azt elmondja; legyen e kör a műveltség minden ágának otthona ós ne az önérdek, a kicsinyes személyeskedések, hiúságok tűzhelye, hanem tényezője minden magasabb rendű törekvésnek. Ti papok, vigyétek be oda az erkölcsi igazságok tisztaságát; ti, akik az irodalommal foglalkoztok, hozzátok elő irodalmunk régi nagyságait; ti történetírók, szálljatok le az évszázadok lépcsőzetén ós mutassátok be a multak nagy jeleneteit; ti gazdák, kik megterítitek az ország asztalát, álljatok elő tapasztalataitokkal. A kezdet nehézségei ne riasszanak vissza benneteket a tettől, a munkától. Hisz az esőcsepp, mely oly lágy, oly gyönge, cseppenkónt hullva a legerősebb márványkőre, helyet szerez ott magának és keresztülvájja még a kemény gránitot is. A komoly munka nehézségei árán virágozni fog e kor ós élő czáfolata lesz ez is azon nép vádjainak, mely bennünket barbároknak nevez. Pedig nem lehet barbár az a nép, mely „tisztelni tudja nagyjait!" Megköszönte ezután Komócsy Gyurátz Ferencz üdvözlését. ígéri, hogy a Petöfitársaság mindig támogatni fogja az uj kört, melyet testvérének tekint, két nagy lángész kapcsa révén, a kiknek aegise alatt a Petőfi társaság is működik, minthogy Petőfiről van elnevezve és Jókai az elnöke. Felajánlja segítségüket a munkálkodásban és ürömmel fognak megtenni mindent, a mivel a „Jókai kör''-t egy lépéssel is előbbre vihetik. Kivánja, hogy virágozzék e kör, miként virágzott Athen ós lióma. Kiss József állott fel ezután ós általános figyelem között kezdte meg rövid bpszódét. Az élő szó adománya neki — úgymond — nem adatott és tán feleslegesnek is látszik ha Komócsy után ö is felszólal, de Jókai iránti őszinte vonzalma, tisztelete és e mai nap ünnepélyessége szólásra kószti Őt is. Egyszerű keresetlen, de szívhez szóló szavakban beszél koszorús költőnk ós írónk Jókairól, szépen méltatja müveinek páratlan nagy irodalmi fontosságát, megemlékezik az irodalmi körökről, mint a társadalom fontos és nagy hatású tényeTÁRCZA. Balatoni ringó babok. Balatoni ringó habok, Rátok egy menyomág ragyog; Ahány csillag van az égen Mind itt fürdik, réges-régen .. Itt fürdik sa kelő hajnal, Széjjel omló arany hajjal ; Palástját a bíbor alkony, Itt teríti szét a parton . . Itt álmodik a szerelem, Harmatot rózsalevelén; És ha álmainak vége: ^Napsugáron szili az égbe. Soós Lajos, Művészi estély a színházban — június 1-én. — Díszes közönség volt jelen csütörtök eite & nagy művészi estélyen s ar zsúfolásig megtöltötte a színházat, mely egy pompázó "virágoskert kópét varázsolt* siónk a "megjelent fényes hölgykoszorú bájosbbnál-bájosább Ólővirágaival. A szin"ház legkisebb zuga is elvolt foglalva úgyannyira, hogy * nézőtéren helyet kapni lehetetlen volt és mégegyszer annyi hely is bízvást elkelt volna, ha lett volna. Sokan a színpadi falak mellől nézték s hallgatták :

az előadást. A művészi estély iránti nagy órdéktődeí éf * legnagyobb -gonddal -s ügyei* seggel összeállított műsor élénk feszültségben tartotta a közönséget, mely fokozott kíváncsisággal várta a hangverseny kezdetét. Felgördült végre a függöny. Megjelentek a színen a művésznők s a művész. Az óriási hatást keltett remek szavalat, a gyönyörű ánekrószletek és a szabatos zongora játékok művészi előadása a legnagyobb csodálatra, bámulatra ragadta a közönséget. Ily páratlan műélvezetben, ily valóban nagy, művészi előadásban még nem gyönyörködhetett városunk közönsége. Igazi lelkesedésének és elragadtatásának-méltó tanújelét adta a nagyközönség, midőn viharos taps és éljenzéi közt számtalanszor színre hívta a művészeket; Jászai Mari s Hilyermann Laura asszonyokat diszes babérkoszorúval tisztelte meg, a kis Pollák Bertának pedig csinos csokorral kedveskedett. A művészi estély fényes lefolyásáról és nagysikeréről a következőket Írhatjuk: Ilit ka .műélvezetben részesítette színházi közönségünket Jászai Mari a nemzeti színháznak ezen kiváló tragikai művésznője, ki a programmtól eltérőleg elébb 3 kisebb költeményt szavalt el s csak második megjelenésekor tért rá a művészi estély legnevezetesebb pontjára . a Jehova elszavalására, • a mi eseményszámba megy nemcsak városunk színházi életében, hanem az országban is, a mennyibeen .itt szavalta el legelőször Jászay M. Kis József Jehováját közönség előtt. Az első megjelenés alkalmával elszavalt darabok közül az első„A becsű•H"> Barna Izidortól épen alkalmas volt, hogy mindnyájunk figyelmét felkeltse az előadásnak kiváló mestere iránt, s már birta rokonszenvünket midőn Müsse-nak az „Istenről'

1 irt tartalomdus költeményéhez fogott, s általános lelkesedóst keltett az előadás a hallgatóságban, midőn a harmadik költeményben, a mely „Ágota kisasszony" volt, a szerelem hangját is ellebbenni láttuk a művésznő ajakáról. Azonban aki az est fénypontjáról akar szólani, annak a Jehova előadásáról kell beszélnie. Mindvégig lekötött figyelemmel kísérte a közönség e kitűnő alkotás művészi alakítását. Az az öreg talmud-tudós már birta rokonszenvünket, midőn halljuk, hogy mind a három fia elszakadt tőle, az egyik műveletlen népek közt építi a kultúra hatalmas eszközét: a vasutat, a másik a gépek munkájának szenteli életét, a harmadik, a legkisebbik mint honvéd esik el hazájáért, pedig oly gyermek még, hogy fegyvert sem birt fogni, csakis dobolt; ekkor hazajön látogatóba ifjú nejével a nagyobbik fiu; jólét, boldogság, fényes társaság kiséri, haj de mindezeket felülmúlja az apa fájdalma, midőn megtudja, hogy fia kitért. Ki fogja közülünk valaha elfeledni ama jelenetet, midőn Jászay ijedten mutat az ifjú nő hattyú nyakára, a melyről alácsüng a történteket eláruló kereszt. De még nem itt, a művészies előadás akkor érte el tetőpontját, midőn a minden boldogságát egyetlen leányában kereső apa üresen találja leánya nyughelyét, még imádkozik édes nyugalmáért, mikor elhal -ajkán a szó, az a pár sor írás mit leánya búcsúzóul hátrahagyott, megérteti vele, hogy hát ez a gyermeke is rabja a haladó világ szellemének, elment i síi* nószekket ós csak ö maradt itt régi világával egyedül. A közönség lelkesültsége nem is birta megvárni a végső sorokat, s már általános tapsolás közt folytatta a művésznő a bánatos aggnak a sötét éjbe kiáltott szavait, hogy egyedüli mentsvára minden csapás közt a Jehova. Hogy szűnni nem akaró tapsban, éljenzésben s a művésznő többszörös kihívásában nem volt hiány, magától érthető. Az estély zenei részét hárman töltötték be. Hilyermann Laura urnő, a budapesti m. kir. opera egyik primadonnája az ó-classikus zeneirodalom nagymesterének Allessandro Stradellának egy a l(5-ik században szerzett dalát énekelte kedves behízelgő hangjának minden szépségével, magas fokú művészetének teljes hatalmával ugy, hogy a messzomult hangjai kedves viszhangkónt csendültek meglelkürkbeu. Mozart „Bölosö-dal"-ának lágy hullámzását igen karakterisztikusan fejezte ki mély ós közép hangjainak andalító finomsága, mig Hubay Jenő dala „Hagyj álmodni szerelemről," szivünk legrejtettebb zugába hatolt, hogy egy-egy igaz gyöngyszemet mutasson nekünk az érzelmek mélységein. Még Ambrois Thomas hires Mignon dalát: „Ismered a hont" és Francz „Ősszel" őzimü kedves apróságát hallottuk a nagy művésznőtől, ki művészetének felemelő erejével s ugy egyéniségének páratlan kedvességével igen-igen hosszú időre meghódította emlékezetünk birodalmát. | A pájpai származású kis Pollák Berta, ki művészi pályájának bár még a legelején van, mai szereplésével j ogot adott hinnünk, hogy a zongora, művészetnek hivatott papnője leend. Az általa előadott „Sonatepathetique" 1-sö része, valamint Liszt „Rapsodia hongroise," mely különben nem tartozik a mester szerencsésebb alkotásai közé, tehetséges tanítványt ós szakavatott mestert mutattak be nekünk. Polonyi Elemér ur kész művésze a zongora játszásnak, technikája egyenletes, felfogása értelmes, előadása nemes. Octáv futamai, gyöngyöző trillái különösen briliánsok. Gluck-nak, a modern dalmüirodalom alapvetőjének „Alceste" dalművéből a ballet részletet Saint-Saens genialis átiratában, — ugy a két Uhopinfóle apróságot tökéllyel előadva hallottuk ; még is kiemelendönek tartjuk a PaganiniLiszt „Etud"-ót, melyben mint a nagy mesternek méltó tanítványa a legelőnyösebben igazolta magát. A hálás közönség köszönettel adózik az estély szereplőinek és buzgó rendezőjének ós mindenki egy feledhetlen, élvezetes est kellemes emlékével távozott a színházból. Az estély után a művészek a „Griff" szálloda éttermébe jöttek társasvacsorára, mely alkalommal az étterem egészen megtelt szépszámú közönséggel. A művésznők éjfélig szórakoztak itt derült kedélyhangulatban, zene mellett és a társaság zajos éljenzése közt távoztak el. A művészek távozásuk előtt a legnagyobb köszönetüket fejezték ki az ünnepélyes fogadtatás ós a nagyszerű ovatiók. ért, melyekbe őket városunk közönsége részeltette.