Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-08-07

És ha hozzá vesszük a páratlanul álló ok

;

rat-gyüjteményt, mely a kiállításban eb'nk tárul s ha végig nézzük .a" nagybi -ni ereklyesorozatot, mi itt. széműnkbe ötlik, igazán kifejezést kell nyelnie az elismerésnek, hogy a kiállifásfc', számunkra, a sivár jelen nemzedékének megmentették és csoportosították nagyfáradsággal és áldozatkészséggel a megbeesülb. tétlen kiállítás rendezői. (-sáky Albin gróf, Magyarország közoktatásügyi ministere kijelentette, hogy a kiállítás tárgyait állandóan láthatóvá teszi a museumban. Küszöbön az ich"), midőn Magyarország évezredes fennállásának ünnepét fogja megülni. A nagy történelmi korszak, szabadságharczunk emlékeit erre az időre kell, hogy állami tulajdoni' képező állandó museum tegye hozzáférhetővé az egész nemzetnek. Ugy a vidéki mnsoumok. mint az egyletei s az egyesek esak küldjék el egész bizalommal a szabadságharcára vonatkozó mindennemű emléktárgyaikat a kiállítás rendezőségéhez. Itt ebben a kiállításban lesznek azok helyén, hogy teljes legyen mindenki előtt a kép, ha a fővárosban nagy idők nagy eseményeiről kíván magának hü képet szerezni. Egyes kiszakított részletek ott a vidéken nem kárpótolhatnak senkit, ha az összbenyomást nélkülözni kénytelen. A kiállítás rendezői készek minden beküldőit emléktárgyért cserébe egyenértékű, szintén becses emléktárgyat küldeni, sőt az emléktárgyakat meg is vásárolni. A nemzeti czél érdekében tehát tegye meg mindenki, kinek módjában van, a magáét. Közczélt szolgál s a hazafiság oltárán hoz áldozatot, ki a kiállítás becséuek s a gyűjtemények teljességének emeléséhez kozzájárul. Az én szalmaözvegységem. — Karcolat, — Két évvel ezelőtt dij talán joggyak>rnrikká választottak a városnál. Akkor íiV-g nőtlen voltam. Egy évvel később kineveztet fem díjas joggyakornokká, ekkor í.r ••gn ős ültem. Elvettem egy érdemekben és években gazdag özvegy asszonyt, névszerint J'alog János ur, a lakfalvi veteránbanda karmesterének egyetlen leányát Eufrosiuát. Érdemekben azért volt gazdag a feleségem, mivel első férje életében hat derék polgárt adott a hazának, években pedig azért, mivel ö felsége a király koroná/.Tatásakor tette volt nászutazását a J»ddogulttal". Mentségemül kijelentem, bogy a háza>'ágra a gyomrom ösztönzött és nem a í-ziveui. a mit felesleges is volna megemlítenem, ha önök a feleségemet ismernék. Engem bizony a néhai menyasszonyjel.' Item pompás uzsonnái vittek be a csapdába, mivel napidíjas létemre a nagyétüséggel is megvagyok verve. De valamint az egérfogóba is csak addig teszik a zsíros falatot, míg az áldozatot megfogja, ugy én is csak addig éltem aranjuezi napokat, míg fogva nem voltam; azóta alaposan megváltozott a helyzet. Apjától Öröklött hajlamánál fogva nyomban a házasságunk után ő vette kezébe a vezónypálezát és nekem azóta fújnom kell az ö nótáit, akár van hozzá kedvem, akár nincs. Kivételt csupán a nyári időszak képez, midőn a féleségem haza megy Lakfalvára. Ilyenkor midőn a házasság rabbilincsei feloldatnak, a független elveket hangoztatom, (különben kormánypárti vagyok!) es felcsapok „szabadsághösnok". Az egyenlőséget ugy magyarázom, hogj

7 egyenlő akarok lenni azokkal, akik vacsorázni is szoktak és néhány kollégával egy külvárosi korcsmában csinálunk megjelenésünkkel nagy forradalmat. Legutóbb itt megismerkedtem egy •hentes mesterrel, akinek a három nyitlutczábau van egy virágzó üzlete és egy fonnyadó leánya, a leány — mint hallottam— eladó volt. az üzlet nem. A hentesüzletek nekem mindig ideálomat képezték, a hentes leányok sohasem, de azért egy szép napon mégis beváltottam a hentesnek adott szavamat és kigyalogoltam a három íyul-utczába. Mikor beléptem az üzletbe, füstölt kalbászt találtam ott és egy piszeorru leányt. A kalbász kellemesen lepett meg, a leány kellemetlenül. A kalbász szép volt, a leány csúnya. A kalbásznak nem mutathattam be magamat, tehát a leányt szólítottam meg, a kedves papa hol- és hogy léte után kérdezősködve. A leány gyengéd czólzást látott szavaimban és elpirult. Aztán elpanaszolta! hogy milyen sok a szúnyog, milyen óriási a por a külvárosban, mire én keseregve elmondtam, hogy milyen nagy a meleg és mennyi a poloska a belvárosban. Eme rendkívüli óléukségü társalgásunkat a papa megérkezése zavarta meg, ki egy kilenczvenkilós asszonysággal egyetemben gurult be a boltba. A papa határtalan örömében reám rohant, megölelt és megcsókolt. Az aszszonyság szintén. Egyesült erővel aztán bevonszoltak a szobába és behozták oda az uzsonnát és a kisasszonyt. Az uzsonnával jóllaktam, a kisasszonynyal szintén. i)e azért másnap és harmadnap megint csak kijártam a három nyul-utozába, udvaroltam a kisasszonynak, hogy megellessem az uzsonnát. Az uzsonnához hamar hozzászoktam, a kisasszonyhoz nehezebben. Az uzsonnát megszerettem, a kisasszonyt nem. Később aztán a lukulussi lakomák hatása alatt hízásnak indultam,'ami óriási feltűnést keltett a városban. Egy átutazóban levő impresszárió előnyös feltételek mellett szerződtetni óhajtott, bogy belépti díjért mutogathasson egy meghízott cliurnistát, a polgármester pedig, kinek szintén feltűnt a kövérségem, fegyelmi vizsgáktól indított ellenem. Azonkívül a feleségemnek egyik nővére neszét vette a hentesmesterreli is— Nem is a dolgodat keveslem én! Hanem csak arra akarlak kérni, Xacza. hogy el vidd magaddal a kis Janit! Hadd legyen melletted mindig, talán nem fordul el tőlem a szived oly könnyen: megígéred ? A besurranó verőfény egy csillogó köuycseppet világit meg a Márton Pista sz Miéiben, aztán átsurran a szemközti a! Jakon, reá hinti éltető, sárga sugarait a kert egyszerit, szagos virágaira s az udvaron terjeszkedő eperfára, melynek kövér, sötétzöld leveleit nehézkesen, lomhán rezgeti a nyár-délutáni levegő. Fél óra múlva Márton gazda egészen neki derült arezezal hagyja el a házat, megcsókolja a kapuban játszogató kis fiát, erősét szőrit a piczi kezén, mire a kis gyermek elkeseredő sírásban tör ki. Az apa felemeli a maszatos, könyes kis arezot, féke simítja a gyermek szögz hxját s erősen belenéz a szemébe. — Milyen katona lesz belőled, te. ? Csöndesen bealkonyul. Megnyúlnak az árnyak s reá borulnak mindenre, a berek felöl lanyha, illatterhes szél nyomul át s megtölti a levegőt, a házak kéményei ugyancsak szűrik a bodor füstfellegeket, melyek sötét, tarjagos sávokban úszkálnak, vonszolódnak tovább., Márton Pistáné onnan nézi az alkonyt a kék hajnalkával befutott kőoszlop mellől, vizsgálja, kémleli aj öve-menő kocsikat; csöndesen köszön egyiknek-másiknak vissza. Az egyik szekér,aztán megáll az ut közepén, a sugár növésű barna legény erős, biztos kézzel állítja meg a két tüzes pejt s visszahatol az ülésben. . — Jó-estét! Nem jönnél egy kicsit közelebb? A menyecske előbb csak egykedvűen nézett maga elé, de azután rávetette villogó tekintetű szemeit a legényre. — Minek menjek? De azért csak megindult, lassú, vontatott léptekkel közelgett a kocsi felé, mely meg volt rakva illatos zöld herével, lila szinti kakukfüvel, rózsaszín bodorkával vegyest, itt-ott elökandikált egy-két szál veres pipacs s a réti borogány barna feje is. . . A legény lenyújtotta kezét a kocsiról a menyecske felé. — Erre se néznél? — Minek hivott ide? — Hogy min»k? Háb látni akarlak. Meg aztán azt is meg akartam mondani, hogy a folyó mentén összetöri ám a kenderedet a szél, ha időben hozzá nem látsz. Márton Pistáné elpirosodott egy kicsit s odébb lépett a takarmányos kocsihoz, egészen közel, ráfektette gömbölyű karját a virágos füre, fejére vetett piros kedöje alól nézett a legényre merész pillantással, ' .— Miért mondja ezt kelmed? Most meg a legény hajolt egy cseppet -közelebb, a merészen szemébe sugárzó tekintet s a kötekedő nekeztelessel „oda dobott" szavak egészen megbolygatták. Megszorította ismos kezével a menyecske rózsaszínű karját. — Azért mondom, szentem, mert holnap én is a Maros melletti kaszálón leszek! No? Mig a' rend száradna, el-el beszélgetnénk egy kicsit! Nem jó lenne ugy-e? A menyecske félénk kémlelödóssel hordozza körül tekintetét az utczasoron, nem „itéli"-e meg valaki? Bizony senki. Mindenkit elfoglal á maga dolga meretsógemnek és első dolga az volt, hogy a hentesmesterék előtt lerántotta az álarezomat, elárulta hogy hites féleségem van és ök^t csak ámítottam, a másik sietős teendője meg abból állott, hogy egy, a feleségemhez intézett levélben vészt jelzett. A vasúti életben a vészjel megadása legtöbb esetben elhárítja a veszedelmet, nálam azonban előidézte a szerencsétlenséget, amennyiben a feleségem a gyorsított személyvonattál még ma megérkezik. Az én hentesmesterem pedig ma néhány feltűrt ingujjú segéddel megjelent a lakásomon, valószínűleg az elégtétel megszerzése végett. Kétségbeejtő helyzetemet ma őszintén feltártam a polgármester ur előtt és sürgősen hat heti szabadságidőt kértem. Ezt szerencsésen meg is

! kaptam és még ma délután elindulok menedéket keresni mig a vihar elvonul. B ogy hová, azt nem árulom, el, mert a hentesmester oda is utánam jöhetne a segédeivel! §oíd £aj-o:>. TÖRTÉNELMI NAP TAR, — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB. Hatodik évfolyam. Augusztus 7. — 1518. Luther Márton X. Leo pápa által Rómába idéztetik. Augusztus H. — 1472. Zrednai Vitéz János, Corvin Mátyás királyunk volt nevelője; esztergomi érsek, nagy tudós és államférfiunak halála. Augusztus !). — 1(344. Turenne francia tábornagy és Bourbon Lajos eugbieni herceg a Mercy alatti bajorokat kiverik Freiburg melletti erősségeikből (Badenban, a FelsöRajna-kerületben.) Augusztus 10. — 70. A rómaiak Titus alatt Jeruzsálemet ismét megrohanják, mely alkalommal a gyönyörű templom lángok martaléka lesz Titus megmentési fáradtságai dacára is. Augusztus 11. — 17U7. II. Rákóczy Ferenc, a magyar szövetséges rendek feje, Erdély fejedelme, Lublinban, I. Péter orosz cár jelenlétében és ajánlására lengyel királylyá választatik. Rákóczy azonban a választást el nem fogadja. Augusztus 12. — Kr. sz. e. 478. Az olyinpiai játékok Görögországban megkezdőduek. Augusztus 13. — 1(320. Medicis Mária anyakirályné és fia XIII. Lajos Brissae-on találkozván, kibékülnek. Hivatalos rovat. _ 376

°i_ 892.1kt. Hirdetmény. Pápa város tanácsa, a m. kir. pénzügyigazgatóság megkeresése folytán ezennel közhírré teszi, miszerint a fogyasztási és italaitoknak s szeszitalmérési adókuak 1893. évre leendő biztosításáról első sorban a városokkal és községekkel történik meg, a megváltás iránti egyezkedés, ha azonban ez eredményre nem vezet, akkor az adóköteles felek egyetemével, esetleg az egyes adóköteles felek gyanánt szereplő egyénekkel fog az egyezkedési tárgyalás megtartatni. Miről az adóköteles felek azzal értesíttetnek, hogy ez adókat jövőben megválthatják s e czélból szervezkedjenek, s az egyezkedési tárgyaláson követendő egyetértő eljárásban előre állapodjanak meg. Az egyezkedési tárgyalás határideje annak idején közöltetni fog. Pápa, 1892. aug. 6. Martonfalvay h. polgármester. íróiak és művészet. — A Kézilexikon huszonegyedik füzete befejezi a K. betűig terjedő első kötetet. A K. betű befejező czikkein kivül ezen pazarul kiállított füzet tartalmazza a pótlásokat, kiegészítéseket, hibaigazításokat és fontosabb haláleseteket az első kötet anyagához; továbbá 1\ iven át az első kötet képeire vonatkozó képmagyarázatokat és végre az első kötet czimlapját, a képek sorrendjét, átnézeti csoportosítását és a rövidítések magyarázatát. Az első kötet nagy becsére és tartalmára legközelebb más helyen fogunk visszatérni. Itt csak a 21. füzet mellekleteiről akarjuk még elmondani, hogy e füzetben két térkép (Európa népesedési sűrűsége 1892-ben és Európa a Habsburgház legnagyobb kiterjedése korában 1550 körülj és két táblázat, összesen, tehát négy melléklet van csatolva. A táblázatok egyike a természettudományi felfedezéseket és találmányokat, a másik a földrajzi felfedezéseket tünteti fel ügyes csoportosításban az évszámok, feltalálók neve és nemzetisége s egyéb adatokkal. E táblázatok is mutatj ák, hogy a nemzeties irány mily következetesen vonul végig e jeles vállalaton. A Ké;fi Lexikon összesen 40 füzetre fog terj edni: egy füzet ára 30 kr. A legczélszerübb 20—20 füzetre hat forintjával előfizetni, mely pénz az Athenaeum könyvkiad óhivataláboz Budapestre küldendő. Kapható különben minden könyvkereskedésben is. — Az „Elet" kéthetenkint megjelenő folyóirat pendítette meg először a leánygimnázium eszméjét, mely a társadalom minden rétegében élénk tetszésre talált s az intézet már a folyó óv őszén életbe lép. Az „Elet"' melyet a legjelesebb magyar irók közreműködésével Vikar Béla ós 8 zir m a i József szerkesztenek, folytonos figyelemmel kiséri az irodalmi és művészeti, tudom-ányos és társadalmi élet minden j elensógét; szépirodalmi részében elbeszéléseket, költeményeket közöl, művészeti rovata a képzőművészetekkel, szinbázzal és zenével foglalkozik, közgazdasági rovata pedig visszatükrözteti gazdasági ól etünk minden jelentős mozzanatát. Az „Elet" legújabb (13.; száma a következő érdekes tartalommal jelent meg: Pro ós contra (leánygimnázium) Vikar Bélától; Kara avis, elb. Scossa Dezsőtől. A kereszt után jön a guillotine, költ. Telekes Bélától. Az igazi szocializmus, Mezőfi Vilmostól. Az „Otthon" (Janistól. Mesnil abbé, történeti epizód, Gyöngyösi Gyulától. Programmfestészet, Lyka Károlytól. ,.Szavazó nők" Alaxandre Dumas Füstöl. Kiváló nők életéből (Zírzen Janka), Szinnyei Otmártól. Irodalom és művészet: Dara Máté ,.Uj élet". Zempléni Árpád: Költemények. Áz „Elet előfizetési ára negyedévre 1 frt 50 kr, félévre 3 frt, egész évre 6 frt. Az „Elet" szerkesztősége és kiadóhivatala: Budapest, V., Arpádutca 6. szám. — „Kis Könyvtár" Egy kitűnő, új s a nagyközönség körében már is kellő tért hódított válalainak, a „Kis Könyvtár-" nak fekszik előttünk nyolez füzete, csinosan kiállítva, képekkel díszítve és bámulatos olcsó árban, melyek a legkedvesebb olvasóközönségnek, 7—14 éves gyermekeinknek vannak szánva. Az egyes, önálló füzetek cziinei: ,.A Cseregyermekek" (irta Jókai), „Mesék és történetek" (irta Benedek Elek), „Egy plajbász története" (irta Gaál Mózes), „A szabad ég alatt" (irta Benedek Elek, Bársony István, Abonyi Árpád,) „Hany Istók története" (irta Sziklay János). „Fráter György élete" (irta Sebestha Károly), „Két falusi történet" (irta Gaál Mózes), „Várhegyi Zoltán" (irta Benedek Elek.) A „Kis Könyvtár" szerkesztője, ifjúsági irodalmunk egyik legelső jelese: Benedek Elek, a ki egy maga is kellő garantiát biztosít a vállalatnak. Midőn azonban, a szerkesztő körül, a magyar, ifjúsági irók fenti csoporját látjuk sorakozva, bizton állithatjuk, hogy a „Kis Könyvtár" rövid idő nnüva kedvelt és nélkülözbetlen olvasmánya leend a magyar gyermekvilágnak, mely állításunkat az előttünk fekvő füzetek már is fényesen igazolják. Egy-egy füzet ára 12 kr. Kötve 20 kr. 10 füzet előfizetési ára 1 frt. 10 kötött példányé 1 frt 70 kr. Kapható Berger Miksa kiadónál Mármaros-Szigeten. azonkívül minden hazai könyvkereskedésben. Előfizetés esetén a füzeteket bérmentve küldi meg a kiadó. —- Dengi János Ujabb költemények cimü kötetét a közönség oly érdeklődéssel fogadta, hogy az első kiadás a megjelenés első hetében elfogyott. Most már a második kiadást küldik szét. Előfizetni letet szerzőnél Lúgoson. Fűzött példány 1 frt 50 kr, diszkötésü 2 forint 50 kr. — Mikszáth Kálmán összegyűjtött munkáiból a most beküldött 30—33 füzet a hírneves szerzőnek „A két koldusdiák" czimü és regényszámba menő hoszszabb elbeszélését tartalmazza. A tudományokra való törekvés satyrája, a múzsának buzdítása és a látszólagos ellentéteknek szellemes egyesítése az, a mi a magyar elbeszélő irodalom e jeles mővelőjének mostani munkáját is a régibb alkotások méltó párjává teszi. — A kedélyes humor, mely Mikszáth egyéb novelláiban is nyilvánul, a juveuali szellemtől áthatott gúny, mely akármelyik epigrammban is megállhatna. — remek helyzeteket szül a „Kétkoldusdiák

;

'-ban is és miudenkép olyan, mely kedvenezünk népszerűségét okvetlenül emelni fogja, ha ugyan van még széles Magyarországban olvasó, ki Mikszáthot nem szeretné. Igazán öröm az ilyen könyvet lapozni, de nagyobb öröm, ha részleteibe hatolhatunk. Éz a valóban iskolázott szellem terméke, a sokszor csillogó fantasia szüleménye és kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy Mikszáth nemcsak jó író, de ihletett költő is. — Az előttünk fekvő füzetek, az összegyűjtött munkák VI -ik kötetének képezik már nagyobbik felét. Gyűlnek, gyűlnek, egyre gyűlnek a vaskos füzetek és Mikszáth — egész kis könyvtárt pótol azoknak, kik derült órákat akarnak élvezni, a mikor olvasnak. — Ajánljuk e füzetes vállalatot mindenkinek, mert az egyes füzetek 35 kros ára lehetővé teszi, hogy azokat tényleg mindenki megszerezhesse. Kévai testvérek (Budapesten, IV., váczi-uteza 1.) A vállalat kiadói 10 és 20 füzetre előfizetést is elfogadnak. ilyenkor, ki érne reá, a drága dologtevő időben ide oda őgyelegni?! Alig jár az utczán valaki s a ki megy is, pillantást se vet felójök, egy csoport gyerek az eperfa alatt tanyáz az ivókút táján, ezeknek a zsivajával telik meg a levegő, különben csendes volna az egész falu. A legény megismétli a kérdést, aztán egész lágyan teszi hozzá: — Nem felelsz, galambom? Erre az édesgető szóra, mely a szive tájáig hatott, felmelegedett egész lénye a szép menyecskének. | Miért is tud hát olyan édesen, beszólni, olyan mólyen nézni, mintha minden, a miért érdemes élni ezt a vesződséges világot, ofct ragyogna a két fekete szivbolygató szemében annak a legénynek. Olyan fáradt a hangja, midőn felel. — Tudom ón azt mind jól, Sándor, de hallotta volna kelmed, mit tett ma az uram, még a menybéli hitemre is fogadtatta velem, hogy nem beszélek többet kelméddel! Biró Sándor hetykén nevetgél. — Hát iszen ne beszélj hozzám akár egy szót sem, csak azt hallgasd meg, a mit ón beszélek! A forró délutánt hűvös alkony követte, esett valahol a szomszédos faluban, onnét vetődött át az. illatos, lehűtött levegő. Nyugalmas csend ülte meg a vidéket, a Maros hamvas hullámai halkan himbálództak, tükrébe belefürösztötte rózsaszínét az alkony. . . Márton Pistáné felgyűrt ingujjal tépi az ezüstszínű kendert, azonban alig van látszata a dolgának, egy-két kévé hever a földön, ezeket is szerte kuszálja a kis Jani apró, kövér ujj ^cskáival. A menyecske nem Vet rá ügyeit! Kutató pillantásokkal futja végig a rétet, a melyen kék-sárga pasztákban nyílik a temérdek vadvirág és a villófényü kasza irgalmatlanul vágja rendre a buja füvet. Viszonozzák sóvár pillantását s Ő megérti azt a távolból is. átfut karcsú alakján, mint a delejes villanás és kigyullasztja gömbölyű arczát. Végre egészen homályosul. . . A közeli „dűlőkről" elszállingóznak a munkások, a hazatérő „jószág" magasba szálló port ver, valahol a Maros túlsó oldalán sárgás világításit tüzek lobognak fel, messze sugárzó fényt vetve a hullámzó vizű folyóra, pásztorok vagy pihenőt tartó hajósok élesztgetik. Most már igazán nem zavarja a nyári alkony merengő csendjót semmi, azon az édes suttogással, szen"edélylyel kiejtett szavakon kivül, melyeket Biró Sándor mondogat a lobogó szemű menyecskének. — De már nehezen vártam galambom, hogy haza kerüljenek a mezőről, hát te? . . Belenéz a szemébe, kitárja felé karját. — Hát te vártad-e? A menyecske megszeppenve lép vissza. — Jézusom! Nem látja kegyelmed a gyermeket?! Még mindent kibeszél az apjának! Egy csoport uri madár röppen fel, a Maros melletti nádasból s csattogó szárnyakkal száll odább, az' ezüst gém fényes tollazata megcsillan a homályban, azután ismét elfoglalja helyét az előbbi csend! .. . A legény mámoros szemei feddő pillantást vetnek a menyecskére, de csakhamar legyőzi a felszökő indulatot s lágy, hízelgő lett a hangja. — Csak nem akarod, hogy a fiad végett még csak át se ölelhessem a derekadat? . . , — Azt nem! Hanem gondoltam valamit! Leültetjük a Janit ide a fűbe, játszani valóval, kalácscsal ellátjuk, elmarad az békivel akármeddig, aztán . . . És aztán — fej ezi be a legény a menyecske szavait, — eljösz velem át az én kaszálóm felé, nem messze ám, tette gyorsan hozzá, látva a menyecske tűnődő tekintetét, csak ide, nézd, ahol az ezüstfüz belehajlik a Marosba! Lassan elindultak együtt. Kicsi kavargó érben ömlött ki a virágos rétre a folyó, ott megálltak kissé, a menyecske összehuzogatta „fehér babos" szoknyáját, hogy meg ne locsolódjék, s bele kapaszkodott erősen a legény karjába. — Vigyázzon kelmed! Biró Sándor féltette a szeretőjét, a szakadékos parton nem volt egy szál bokor sem, eleresztette gyorsan a kezét s inkább a karcsú derekát fogta át ... . ... A kis Jani pedig ott üldögélt a puha illatos fűben, csepp fogalommal sem birva arról, milyen fontos szerepet játszik. Szoknyácskája telisded teli veres, kék fejű jó szagú virágokkal, mellette egy halom barna buzogány ós egy darab fehér omlós kalács. De a kis gyermek ügyet sem vetett reája, piciny maszatos kezeiben egy vergődő tarka lepkét tart, melynek fényes csillogó szárnyaiban gyönyörködik. De hogyan is örülne most buzogánynak, kalácsnak, mikor annyi látni, nézni való van körülötte. A ő pici szivét is valami gyönyörüségfóle árasztja el, a mint nézi a hosszan húzódó Marost, fodrokat verő hullámaival s az itt-ott feltünedező csillámokat, partján. % sok-sok ezersjúnii virágot^' me-