Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-05-15

so A legmélyebb és legigazabb érzel­meknek legnehezebb kifejezést-adni! Mi­előtt tehát, őszinte köszönetemet és mély hálámat tolmácsolni megkísérteném, en­gedjék meg. kérem, kifejtenem azt, mi adott nekem 'erőt és bátorságot ily fényes •kitüntetést pirulás* nélkül elviselni.— Oka ennek mélyen tisztelt közönség az, hogy igen sokan osztoznak velem e fényes di­csőségben! Első sorban szeretve tisztelt és nagyrabecsült védnöknőnk. városunk azon szellemi haute créme-jével, egyesü­letünk azon mélyeü tisztelt tagjaival, a kik magasan fölülemelkedve a földhöz tapai.lt hétköznapi Önzésen, minden gúny és rágalom daczára örömmel és oly nemes odaadással támogattak a Leányegyesület eszméj ének kivitelében. Osztoznak továbbá e fényes dicsőségben egyesületünk azon nagyrabecsült jóakarói, akik akár anyagi, akár szellemi támogatásuk által segitet­ték elő a Leány Egyesület életképességét, oly helyesen fogva fel ama közmondás igazságát ..Noblesse ob/ige í: ! Igaz ugyan, hogy QU voltam oly boldog egy vágynak kifejezést adni, mely öntudatlanul élt oly sok nemes kebelben! Valamint most én fogadom e fényes ki­tüntetést — de PZ mégis csak az eszme diadala és e nemes buzgó pártolók ju­talma! Mélyen tisztelt Közönség!. Önmagam előtt kellene pirulnom, ha ennyi érdemet vindikálnék, ennyi jutalmat követelnék önmagam számára: ha nem tudnám, hogy e fényes kitüntetés, e magasztos buzdítás a leghathatósabb nevelési eszköz az Orsz. Erkölcsnemesitö egyesület,ill -töleganagy­méltóságu vallás és közoktatásügyi mi­niszter úr kezében, aki szívvel, lélekkel hozzájárulna, hogy a nevelés ügyét or­szágszerte előbbre vigye; a ki magas ál­láspontján oly tág látókörrel bir, hogy nagyszabású ós nemzedékekre kiható in­tézkedései mellett a legcsekétyebb eszkö­zük sem kerülik ki figyelmét, melyekkel a nevelés ügyén az országban" lendíteni lehetne. Tudom, hogy nemes buzdítás a ezélja e. meg nem érdemlett fényes kitün­tetésnek és jutalmazásnak. Es épp ezért, mélyen tisztelt közönség, valamint nem estem kétségbe, midőn oly gyengék vol­tunk, úgy e magas elismerés, e fényes ki­tüntetés nem fog elbizakodottá tenni! Sőt, a mily végtchm nagy az örömem az essme fliadala fölött, a mily mély és őszinte hálám az Orsz. Erkölcsnemesitö Egyf-sü let, a nagys. Tanfelügyelő úr.. a tekinte­r.ps Tanácsos úr, valamint e fényes üu­nepségpt rendező egyesület minden egyes tagja iránt, oly mélyen érzem, hogy cse­kély fáradozásom túlságosan meg lett ju­talmazva, miért is én e fényes kitünte­tésből csak annál nagyobb buzgalmat, an­nál nagyobb lelkesedést fogok meríteni, hogy e mólyen tisztelt közönség nagyra­becsült támogatásával minél többet tehes­sünk a Leány Egyesület és ez úton az egész ifjúságunk továbbképzése érde­kében ! Mélyen tisztelt KczÖnség! Senki se vádolhat, hogy kérkedés, vakmerő hiúság volt tőlem, egyszerű néptanítótól maga az eszme megpenditése, melynek helyes kiviteléhez, fajdalom, se műveltségem, se erőm, se lehetségem! Mert ón ,nem is a magam erejére támaszkodtam! Én kérve kértem és kérem ma is városunk szellemi T A R C Z A, A ki másnak vermet ás... — Irta RÉVÉSZ LAJOS*). — Gyönge Király Gáborné asszonyom volt a falu legtekintélyesebb perszónája. És pedig nemcsak azért, mert Isten ben boldogult Gyönge Király Gábor uram olyan jó módban hagyta gyászos özvegy­sége napjaira, hogy szérüs kertjében nem boglyával, lianem asztaggal állott a ga­bona és mikor egyszer arról volt szó, hogy a szülők valami közösen adott ajándékkal hálálják meg az öreg tanitó ur egész évi fáradságát, — ö maga olyan hízót hajtatűvii be a tanitó uram udva­rára, hogy csak úgy mosolygott le róla a mázsás szalonna. De mondom, nem csupán azért volt o kí gyeimé a falu legtekintélyesebb per­szónája, hanem azért is, mert olyan he­gyes és éles nyelvet adott neki az Isten, bogy jobban féltek attól, mint az ékze­Mcziótől. . ií Minthogy igazuk is volt. Mert az ekz^kúczióból még egyet, vagy mást megmenthetett äz ember; de ha valakit Gyönge Király Gubomé asszo­nyom arra a híres nyelvére vett,jnem maradt azon annyi száraz, mint amennyi egy kiöntött ürgén található. Büszke is volt ö kegyelme nvnd a gazdaságra, mind a félelmes nyelvére. *} Mutatóul szerzőnek »Igay. • történetek* cz. AM nJcgjuleut kötetéből, arist okratáit: lelkészeinket, tanárainkat tanító és tanárnőinket, hogy juttassanak tudományukból, szellemi kincseikből egy­egy tápláló moi'zsút a középosztály azon szegényeinek, a kik velem együtt oly rit­kán, vagy tán sohse lakmározhatnak a tudomány és művészetek dúsan teritett asztalánál és akik azt oly szívesen és há­lával tennék! Hiszen ez által ök se vesz­tenének! Mert a. tudomány éppen oly kincs, mely annál inkább gyarapodik, mi­nél többet adunk belőle! — Pedig mily könnyen kikerül városunkból 50 müveit ember!! És ha ezek mindegyike egy év­ben csal: egyetlen egyszer egyetlen egy órát szentelne e szegény és zsenge Leány Egyesületnek, mily áldásos, mily felemelő szellemi életet idézhetnének elő városunk­ban ! De nem panaszkodom! Sőt bizton remélem ami eddig nem volt még ezen­túl meglehet! mert his^éíi .,A mi késik, nem múlik!" Mólyen tisztelt Közönség! A meny­nyire óhajtottam megtudni, hogy a ne­velés, oktatásügy legmérvadóbb köreiben milyen véleménynyel vannak az önképző Leány Egyesület eszméje felöl, oly távol volt tőlem a gondolat, hogy csekély fá­radozásom ily fényes kitüntetésben része­sülhetne ! Midőn a Leány Egyesület alapsza­bályait és évi jelentését a nagys. Tanfel­ügyelő úr szives jóindulata és nagyra be­csült jóváhagyása mellett az Orsz. Er­kölcsnemesitö Egyesületnek beküldtem, nem vezérelt más, mint az eszme, az ügy iránti szeretet: azon remény, hopy ha egyesületünk eszméje a nevelés-oktatás ügy legmérvadóbb helyén helyeslésre, el­ismerésre találna, úgy tán nekem is job­ban elhinnék, hogy a társadalmi neme­sebb tulajdonokat csak a társas elet adja meg, mely aztán az egyesekre is oly ál­dásteljcs behatással van, és ezt belátva, mindinkább tömörülnének a Leány Egye­sület körül és azt minden tekintetben tá­mogatni mindenki erkölcsi kötelességé­nek tartaná. És, hogy ez nem frázis, hógy már legifjabb koromban élt bennem a hit, miszerint ily egyesületeknek országszerte való léfr-sitpse nagyon üdvös lendületet adna a nőnevelésnek — azt mutatja azon körülmény, hogy tanítói pályám kezde­tén 22 évvel ezelőtt alapítottam itt hely­ben, akkoriban „Kis olvasó kör" néven egy ily-n ifjúsági egyesületet, mely egye­sület 3 évi szép működés után, az ezt ért számtalan méltatlanság következtében fel­oszlott. Mert akkor ifjúságom még nem tanított meg egy szent ügyért a méltat­lanságokat elviselni! Ma már tudom, hogy egy üdvös czél elérése "érdekében meg kell elégednünk a legkisebb eredménynyel, mert évek hosszú sora kell hozzá, hogy egy üdvös eszme a nagy közönség közé szivárogjon ós ott kellő méltatásba része­süljön. — Egyesületünkben tett azon ta­pasztalat, hogy erős akarattal, igaz ipar­kodás ós lelkesedéssel leltet is eredményt elérni, — csak még jobban megérlelte ben­nem a tetterőt és kitartást! A nagym. vallás és közoktatás ügyi miniszter úr e fényes kitüntetése, nagys. tanfelügyelő úrnak irántam és az ügy iránt tanúsított szives jóindulata, a Leány Egyesület felemelő bizalma, szeretve tisz­telt Vódnöknönk, a tekint. Tanácsos úr valamint e mélyen tisztelt Közönségnek a mai napon is irántam tanúsított boldo­gító szeretete pedig kiolthatatlan lángra gyújtotta lelkemben ama vágyat: vajha a pápai önképző Leány Egyesület te­hetné le az első >és legerősebb alapkövet ama szentély felépítéséhez, a melyben drága hazánk serdülő leányainak fogé­kony lelkükbe a szép és nemesnek éltető magvát .elhintik!! Ha e jó szándékom kivitelében egyesületünk mélyen tisztelt tagjai oly jóakarólag tognak támogatni, mint a mennyire eddig kitüntettek meg­tisztelő bizalmukkal, úgy bizton remélem, hogy a Mindenható jó sikerrel fogja meg­áldani munkálkodásunkat. Nagyságos Tanfelügyelő úr! Tekin­tetes Tanácsos úr! Szeretve tisztelt Véd­nöknőnk! ós kedves egyesületi Tagok! En a legmélyebb, legőszintébb hála­érzelmemet csak ez egy árva szóval tudom kifejezni: köszönöm! Szívből kö­szönöm e mai napon is irántam tanúsí­tótt sok szeretetet! De fogadják tőlem, kérem azon ígéretet, miszerint szivvél lé­lekkel oda fogok iparkodni, hogy a nm. Miniszter vir, valamint a nagys. Tanfel­ügyelő ur ugy e mélyen tisztelt gyüle­kezet egyetlen egy tagjának se le­gyen oka e mai napon is rám pazarolt jóságát és fáradozását megbánni. Egyei lőre jutalmazza meg Önöket e nemes cU járásukért a szép cselekedet boldogító tudata és a Mindenható áldása. Hozzátok is van még egy szavam kedves gyermekeim! Örülök és szivből köszönöm, hogy e mai napon ti is eljöt­tetek s növelni akarjátok az én öröme­met! Mert csak a jobb lelkek szeretnek; másoknak örömet szerezni. Engedje a Mindenható, hogy e magasztos perez fel­emelő benyomása örök becsű legyen lel­ketekbeu! Tanuljátok meg e fényes ün­nepségből, e nagy kitüntetésből, hogy az igaz iparkodás, az emberszeretet és fele­barátaink érdekében kifejtett hasznos te­vékenységünk, legyen az bármily csekély, nem csak hogy mindig elismerésre talál, hanem a mint látjátok kedves gyerme­keim, a jó és nemeslelkü emberek szere­tetét és tiszteletét biztosítja számunkra, ós ez a világon a legnagyobb és iegból­dogitóbb kincs! Tanuljátok meghat egy­mást szeretni, valamint én szereli k tite­ket minden hibáitok mellett! Tanuljatok meg lelkesülni az igazán szépért és jóért, hogy majdan derék, müveit és honszeretö leányai lehessetek drága hazánknak! Is­ten áldjon benneteket is kedves gyerme­keim ! A beszédet hosszas éljenzés, taps kö­vette s a véduöknö köszönő szavai után eltávozott a közönség, azon tudattal, hogy egy nemes ideális törekvés találkozott itt megérdemlett méltánylással. Mi, kik *<t Pápai Leáuyegyesület mű­ködését kezdettől fogva azon jóindulattal kísértük, melyet egy ity egyesület a saj­tótól meg is várhat, örülüuk, hogy ez ün­nepély a talán csüggedő lelkekbe — nem az eluökuőt értjük — új bizalmat öntött s reméljük, hogy az egyesület tovább is ha­lad megkezdett utján, terjesztve a sziv és ész műveltségét tagjai között. Adja Isten, hogy e törekvést oly méltánylás érje min­denha, a minőnek fényes jelével ezen üu-' nepélyeu találkoztunk! = Meghívás. „A pápai állandó színház részvénytársaság" folyó évi ren­des közgyűlését 1892. -május 2á. napján d. e. 10 órakor tartja meg Papán a város­ház nagytermében, melyre a t. részvénye­sek ezennel meghivatnak. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelő bizottság évi jelentésének s az 1891. évi zárszám­adásnak és mérlegnek előterjesztése, meg­állapítása s a felmentvény megadása. 2. A szinház és felszerelvényeinek eladásairánt Pápa városával kötött szerződés jóváha­gyása. 3. Indítványok tárgyalása. 4. A felügyelő bizottság (3 rendes és 2 póttag) egy évre leendő megválasztása. Egyúttal értesíttetnek az érdekelt felek, hogy az eredeti évi mérleget; a közgyűlést meg­előző 8 napon át Bermüller Alajos pénz­tárnoknál "megtekinthetik. — Pápán, 1892. május 7. Az igazgatóság. TÖRTÉNELMI NAPTÁR., — A Pápai Lapok számára irta TIPOLD ÖZSÉB Hatodik évfolyam. Május 16. — 1800. Napoleon francia fővezér a Sz.-Bernárd hegyen való átvonulását Olaszországba megkezdi és már május Ró 20-áh Olaszországban, jobban mondva, Lombardiá­ban áll. Május Ki. — 1792. A dán király nyu­gotindiai birtokain a_ rabszolgakéreskedést el­törli. Május 17.. — Kr. sz. e. 369. Az igaz­ságszerető Epaminorndás thebai kormányzó, méltósága törvényes dejénék letelte után, mél­tóságáról önkénytesen lemond. Május 18. — 1756. Pessler Ignácz Au­rel, hires történetíró és történelmi regények irója, születik Zarándfalván, Mosony várme­gyében. Május 11). — 1488',' Corvin Mátyás ki­rályunk a meghódított Bécs város szabadalmait, melyeket, előbbi uralkodóitól nyert, megerősíti. Május 20. — 1291. Gaudini Theobald a templáriusok nagymestere, miután a rend lagjaiuak nagj' része Acre (Accon vagyPtolo­mais) vár hősi védelmében elhűlt, a rend kin­cseit összeszedve, bájóra száll és Cyprusba vi­torláz. Május 21. — 1814. VII. Ferdinánd spanyol király visszaállítja Spanyolországban a szerzetes és apácza zárdákat és a Napoleon József alatt elkobzott vagyonukat visszaadja. KÜLÖNFÉLÉK. — Baross temetése napján a nagy templomban reqnieni volt, melyet Néger apát végzett fényes segédlettel. — Megjelentek a honvédhuszár tisztikar Per­czel ezredessel élén, a megyei és városi ha-­tóság, kir. járásbíróság, adóhivatal. Ester­házy gróf uradíilma, az ipartestület, fiú- és leányiskolák, Vargyas kir." tanfelügyelő, Fenyvessy Ferenez orsz. képv. s még szá­mosan. A városban a gyászhír vétele után a köz és nvagánépületekre gyászlobogókat tűztek ki. — Városi közgyűlés. A tegnap d. u. 3 órakor tartott városi közgyűlés, melyen Murtonfalvay Elek v. tanácsos el­nökölt, legnagyobb részben oly pontokat tárgyalt, melyeknél a képviselőtestületnek a tudomáson vételen kivül más feladata nem volt, mert Réthey és érdektársainak területángedés iránti kérelme, a mely vé­gett a közgyűlés tulaj donkép kitüzetett. mint ez már lenni szokott, majd csak a harmadik közgyűlésen fog érdemileg el­dönthető lenni. A tanács és pénzügyi bi­zottságnak két rendbeli előterjesztése el­fogadtatván., a városháznál a jövedéki hi­vatal kiépítése, valamint Schlesinger volt béilőnek 3250 frttal való kielégítése el­rendeltetett. Az építkezés tárgyában Bog­nár Gábor, Szvoboda Venczel, Szenté János Horváth Lajos és Hanauer Béla felszólalá­sai után elhatároztatott, hogy a helybeli építőmesterek építési pályázatra fognak felhívatni. A kereskedelmi minisztérium leiratában elutasítja Pápa városának vá­sár szaporítás iránti kérvényét, mely tu­domásul vétetvén, Antal Géza felszólalá­sára • elhatároztatott, hogy a vásárok a gazdaközönség és iparosok meghallgatása mellett aránylagosanosztandók be s en­nek engedélyezése a -'kormánynál kérelme­zendő. — Spitzer^Mórné kegydij iránti kérvényét a közgyűlés nem teljesítette. Napirend előtt Dr. Lőwy László tett indít­ványt sétatér létesítése érdekében. Az in­dítvány a jövő közgyűlésen fog tárgyal­tatni. Végül tudomásul vette a közgyűlés azon jelentést, hogy a kövezés továbbra is szobi kővel fog történni, valamint azt is, hogy a belügyminisztérium a városházán épült toloncz és fogház építési költségei­hez 2000 frttal járult. — A megye részvété. Veszprém vármegye közönsége nevében Véghely Dezső kir. tanácsos alispán Baross minis­ter özvegyéhez'a következő táviritot in­tézte: Nagyméltóságú Baross Gáborné úr­nőnek. Mélyen megrendülve a sors csa­pása által, mely Nagyméitóságodat és hu­zá.nk.tt örökemlókü férjének elhunytával érte, együtt!• vő közgyűlésünkből kérjük Nagyméltóságodat, hogy fogadja hazafias bánatunk és mély részvétünk kifejezését. — Vargyas Endre kir. tanfel­ügyelő négy napig tartózkodott városuuk­ban, mi alatt megtekintette, az összes al­sóbb rendű iskolákat s a tapasztaltak fö­lött megelégedését nyilvánította. A ki}'. tanfelügyelő inuen a pápavidéki iskolák meglátogatására indult. — Győr város polgármestere O/.ecIniii'i-í/ter Károly hosszas és hasznos szolgálatai elismeréséül a kir. tanáscos o/.iinet kapta. — Az első határkő. Gróf Ester­házy Móricz főispánunk házi kápolnájá­bari szép családi ünnepély volt tegnap, folyó hó 14-én, kedves gyermekük Mária gróf kisasszony születésének 10-ik évfordu­lója alkalmából. A széjien díszített oltár­hál az ünneplő testvére, Pál gróf segéd­kezése mellett, Néger Ágoston apát-ple­bános gyengélkedése niiatt Somogyi Czip­rián szt. fr. házfőnök misézett, melyen a grófi családon "kivül. néhány feliéibe öltö­zött zárdai növendék is jelen volt, buzgón imádkozva, hogy Isten árassza kegyelmét a gyermekre, kinek ezen ünnepély által örökké emlékezetes lesz születésének tize­dik évfordulója. — Az Emke díszközgyűlésén Fápa városát Néger Ágoston apátesp. és Pen3*» vessy Ferenez orsz. képv. fogják képvi­selni. — A dunántúli ev. ref. egy­házkerületet Kiss Áron tiszántúli püs­pöknek Debrecenben f. hó 17-én tartandó ünnepélyes beiktatásánál, Kis Gábor, Czike Lajos és Horváth Lajosból álló küldött­ség fogja képviselnie — A balatoni kulturegylet n&gy választmánya a D. K. E. közgyü­De legbüszkébb volt egyetlen fiára, a Sándor gyerekre, kit jobban szeretett vagyonánál, tekintélyénél, szóval a világ minden hiúságánál. Igaz, hogy a Sándor gyerek meg is érdemelte, hogy anyja büszke legyen rá; mert olyan sugár növésű szép barna le­gényt, olyan szelid, csendes természetű fiút keresve kereshetett volna, mégis ne­hezen találna. És ha valaki olyankor látta Gyönge Király Gáborné asszonyomat, mikor a. munkából hazaérkező fiát igazi anyai gyöngédséggel, édes szeretettel megölelte, megcsókolta, — szívesén elfeledte neki, hogy még talán az imént úgy ömlöttek szájából a korholó szavak, mint a ferge­teges záporeső. No, ele kiüek is jutnának eszébe az efféle dolgok, mikor az édes anyai szere­tetet látja ?! Hiszen soha nem jut eszünkbe arra gondolni) hogy a vadállat harapni is tud, mikor épen azt látjuk, milyen hűséges tekintettel kisórí kis kölyke minden moz­dulatát s milyen aggódva őrzi minden veszélytől. Pedig az csak állat. És ez az igáz szivből eredő szülői szeretet volt a harmadik ok, a mely Gyönge Király Gáborné tekintélyét meg­alapította. ,, — Már én csak azt mondom, — le­hetett nem egyszer hallani — hogy ha hirtelen természetű is egy kissé, de jó szive van annak az asszonynak. No-no! — .gondoltam magamban nemegyszer, mikor ilyeneket hallottam. Lementével dicsérjük a napot. Várjunk osak, mig egyszer anyu érzésében lesz bogy a (kovácsnál megtámadva, hogy vájjon az a jó szive lesz-e erösebb, vagy t^gris-termeszete?! A minthogy a következések meg is mutatták, hogy nem alaptalanul kétel­kedtem jó szivében. Hogy sorjára vegyem a dolgot* úgy történt az egész, hogy 1 a Sándor gyerek! egyszer nagyon arra kapott njiifelérik, a falu felső végére. Nem volt nap, valami dolga ne akadt volna; hol a ke­réken kellett egy ráfot megszorítani, hol a lovat kellett megvasalni, hol meg oda­jött a mi udvarunkra s napokig elálku­dott egy-két öl fára, pedig az ö udvaru­kon is mindig a, tavalyit égették. Persze hogy nem valami nagy ör­döngösség volt kitalálnom, miért járt annyit felénk Gyönge, Király Sándor?! Ott lakott épen a tőszomszédunk­ban, a kovácscsal átellenben Molnár Örzsi, a viruló szép hajadon, kinél szebb lányt életemben nem láttam. Igaz,, hogy jártak a kovácshoz más legények is. Igaz, hogy Molnár Örzse, ha megszólították, nem szaladt el egyik­től sem, hanem ha incselkedni kezdtek vele, megfelelt úgy, hogy csak ugy kap­kodtak a felelet után, mint az kapkod a levegő után, a kit váratlanul szemen ön­tenek hideg vízzel. De az is igaz, hogy Molnár Örzse uem járt soha egy legény után sem és nem állt szóba senkivel, ha meg nem szólították. ° Aminthogy nem ia igen tehette volna, még ha akartaVvolna sem; mert szegény emberek árvája Völti a ki anyja testvér­bátyjának kálinál ilt, ~ s bizony^na­gyon megkívánták tőle, hogy a mege ,T ett kenyeret megszolgálja. Nö, de nem kellett erre biztatni Örzsét. ; • -„ Nem volt néki nagy, vagy nehéz semmi munka; csakúgy égett a keze alatt a dolog, miközben mindig olyan vidáman dalolt, mint valami pacsirta. Nohát egy cseppet sem csodálkoztam, hogy Sándor olyan járatos lett mifelénk. Nem csodálkoztarn, hogy addig mester­kedett, mig egy-két szót válthatott Ör­zsével; valamint hogy azon se nagyon csodálkoztam, hogy Örzse egy idő óta temérdek vizet elhasználhatott otthon, mert naponként legalább tízszer átszaladt udvarunkra vizért, — náluk nem lé­vén kut. Hát bizony az törtónt, hogy e két szép teremtés egymásba szeretett! Persze, persze! Ki venné rosz né­ven a virágnak, ha felnyílik a nap éltető melegétől ?! És ki venné rosz néven olyan két szép fiatalnak, ha akaratlanul is egymásba szeretnek?! Emlékezem jól, hogy mikor" ugy együtt láttam beszélgetni azt a sugárter­metű fiút azzal a karcsú szép leánynyal, mindannyiszor elmondtam, hogy az Isten is egymásnak teremtette azt a §zép párt, Aminthogy most is azt mondom. Csakhogy az Istennek sok bölcs ren­delését megsemmisíti az emberi hiúság. Mikor Gyönge Király Gáborné asz­szonyom meghallotta, hogy fia Molnár Örzsi kedvéért annyit jár a „ falú felső végére; mikor meghallotta, hogy ez sze­met, vetett az ő egyetlen Sándorjára . , , no hiszen, sok menydörgöá Zivatart ke­resztül éltem már, hanem olyant még nem! — Mit . .". ? Az a koldus . . . ? Az a rongyAz a ... az a . Oh, óh, óh Istenem, adj erőt, hogy ne vétkezzem? Még az meri az én fiamra ä vetni a sze­mét? Ezzel a tiz körmömmel kaparom ki mind a kettőt.'..!. Még az akarja az én fiammal beköttetni a fejét? Jaj-jaj-jaj ...! Majd bekötöm én a te fejedet, hanem nem köszönöd meg ...."! Te koldus, te ... ! — Csendesedjék, édes anyám! — kér­lelte Sándor. — Hiszen igaz, hogy sze­gény, de kegyelmed is nem szegény volt-e, mikor édes apám megszerette ? Igaz, hogy dolgos két karján, szerető szivén kivül egyebe nincsen, de iiincs-e nékem any­nyim,'hogy kettőnknek is elég? — Ugy?! Neked?! Hat én ki va­gyok? Senki vagyok ugy-e! Már a vén Király Gráborné a föld alatt nyugszik, Ugy-e ? Belehozhatod már keservesen ösz­szekuporgatott vagyonkájába ezt » sze­métről fölszedettet, ugy-e ? No-no; de még nem haltam ám meg fiam-uram, még bí­rom- két karomat, még meg Tan a. nyel­vem ós mig ezeket mozgatni birom, ad­dig be nem teszi lábát házamba az a koldus! — Már pedig én Örzse nélkül nem élhetek, édes anyám! Szegény Sándor! csak felényire tudta volna nyelvét pörgetni,mint anyja, ta­lán másként fordult yolna mindj?n. Ha­v ' \ vo­llem mikor csendes, szelid hango^f' meg­mondta, hogy Örzse !nélkül .ner 1 .élhet, nem szólt többé egy hangot /' ;pTöle beszélhetett anyja, a mennyit\ ^fefe; tet­szett. . ! ' ; I Hanem G;yÖnge .Király G-^oínéiW*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom