Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892
1892-05-15
XIX. évfolyam. 20. szám. Pápa, 1892. május 15. -<£ Megjelenik # ua i ii tl e II a sá r n a p. Közérdekű sürgős közlésekre 'koruiikwl re.n«1 kivttti számok is adatnak ki. « \- Bór mén tétlen levelek, .csak ismert'kezektől fogadtatnak el. — .Kéziratok nem .adatnak vissza. pipili I ABflU Pápa város hatóságának ds több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. I B aross Gábor f | A lapnak szánt közlemények a lap gzerk. hivatalába küldendők, * Előfizetési díjak. 5*' Egy évre 6 frs - Eél évre 3 f.vb Negyed évre 1 frt 50 krajczár. — Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő. Bélyegdíj mindig külöt számitatik. Az előfizetési díjak s bírdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula ^.napú-kereskedése, főtér) küldendők, Temérdek gyász egy rövidke mondatban. A hová eljut, fajdalom kél idomában. Eb-ájgftéta a hítfftl a Betn««fc egyik legjobb .fiát, a ki eszének, szivének és testériek egéxz munkáját a hazának áldozta. S a haza nem adhat érte egyebet csak könyűt, csak egy kicsinyke helyet*a maga földjéből, hogy nyugovót találjon benne az, a ki világéletében 'csak a munkát ismerte. Még néhány hete ugy állott előttünk, mint a munkabírás megtestesitése. Csupa erő, csupa egészség, csupa tettvágy volt. S most hogy ledöntötte az alattomos kór, megdöbbenve érezzük, hogy erőnk és hatalmunk, vágyaink és akaratunk semmik a végzet hatalmával .szemben. Az a nagy rejtélyesség, mely a tudás birodalmán tul kezdődik, ránk sújtott "hatalmas csapással, belemarkolt érzésvilágunkba s megérteti velünk megint, hogy törpe gyarló lázadók vagyunk ellene s hogv egész vértezetünk nem ér tel cgj'etlen leheletével. . Baross Gábor meghalt. Ravatala, körül egy lesújtott ország állt, bog} 7 elsirassa derék munkását s a habilhir megdöbbenté az egész müveit világot, a hol a Baross név a magyar nemzetnek nem sak munkához való akaratát, de a munkára való tehetségét is jelentette-. ^ ; Munkája hasznot gyümölcsözött a hazának ós dicsőcé^et szerzett szerte a világon. t A magyar nép előijárt a modern harezban. a közgazdasági háborúban, s diadalra vezetője Baross Gábor volt; a magyar nemzet elvesztette az „exotikus" jelzőt, a nyugat testvérének, véréből valónak vallotta, s azok 5 egyike, egyik legjelesebbje, a kik e változást okozták, a vas miniszter volt, a ki most kiejtette kezéből a fegyvert, mert leteritette a halál. Vezényszavát nem halljuk többé, de vezénylő szelleme közöttünk marad. Ez a szellem: a munka, a kötelességteljesítés. Nem hagyott örökül egyetlen frázist, egyetlen nagy mondást sem. Nem volt érkezése a pose-hoz, a deklamáczióhoz, s nem volt hozzá tehetség© sem. Minden tudása, minden igyekvése, minden akarása a munkának volt szánva. Most az örök nyugodalomból jut része, korán, váratlanul. Kegyeletes hálában ól majd emlékezete, a mig olyan magyar él e földön, a ki a hazaszeretet megnyilvánulását nem a szavakban, hanem a tettekben látja. A Ir.ínyi'írytwü^l- iinnopólyc. Megható ünnepélynek volt tannja azon nagysv.nmn s. valóban díszes közönség, mely f. hó 8-án d. e. 11 órára a Griff fogadó nagytermében egybegyűlt, hosry az „Országos erkölesnemesirő egyesület", által Bobenthal Francziska úrnőnek küldött oklevél átuyuj fásánál jelen lehessen. Az ünnepélyt, mint, olvasóink tudják, a Leányt'gyesiíli-'t sJíillönösen annak buzgó védiiöknője özv. SJnnay Józsefné rendex^ ték. Ily ünnepély rendezése azonban — a mi talán kevésbé ismeretes — magának a kultuszminiszternek gróf Osáky Albinnak volt szándék;íban. ki mint az „Országos erkölcshemesitő egyesület" elnöke levélben szólította föl vármegyénk kir. tanfelügyelőjét az elismerő oklevél átnyujtásának ünnepélyessé tételére, hogy ez által az. ifjúsági egyesületek eszméje ujabb tápot nyerjen s Városunk példájára más városok" is igyekezzenek mindkét nembeli ifjúság számára sziv és értelem fejlesztő egyesületeket alakítani. Var»yas Endre kir. tanfelügyelő, kinek az oklevél átnynjtásának lehetőleg "líuüepélyessé tételét az erkölcsnemesitő egyesület titkára is magánlevélben különösen figyelmébe ajánlotta, a miniszter szándékának megválősitlmtás.i végett levelet intézett özv. S/irmay Józsefné úrnn"höz", ki e levél következtében a leány-égyesület választmányát.ülésre hivta össze, melyen a/, ünnepély rendezésére megválasztottak egy -szűkebb körű bzftt.rságot. pnnek feladatává téve az'-ünnepély ren- i rTe'zé.M'tv - "Ez a hizottság feladatának derekasan meg is felelt, mert valóban ritkán láthatunk oly sikerült ünnepélyt mint a minő j a Leányegyesület ünnepélye volt. Tizenegy óra körül érkezett meg az ünnepelt, vezetve a védnöknő s fogadva taps és éljenzés által. A terein jobb oldalán középen-volt a kis asztal virágokkal övezve s, e mögött foglalt helyet ÁRosenthalué. mig a, Leányegyesület választ- , Hiánya az első sorokban foglalt helyet. A ; jelenlevők közt láttuk Fenyvessy és Bobtila orsz. képviselőket, Osváld Dániel polgármestert s városunk társaséletének számos előkelő tagját. ., : Nem sokkal később megérkezett Var-gyas Endre kir. tanfelügyelő is, kit szin'tén éljenzés fogadott, majd fölemelkedett Martónfalvay Élek v. tanácsos, mint a fölkért rendező bizottságnak tagja s a következő beszédet mondotta; Tisztelt ünneplő közönség! Engedje meg a m. t. közönség, hogy első sorban a kir. Tanfelügyelő Urat üdvözöljem s megköszönjem neki, hogy ez ünnepélyt részvételével oly jelentöségtel* jessé tette. Mert valóban ez által, az által - t. i., hogy az erkölcsnemesitő egyesület- el- ismerő okmánya átadásának mintegy hivatalos, de egyben ünnepies külső forma adatik, nyer a kitüntetés ténye néni súlyban, mert azzal magában bir, — de küÍrt-ható jelentőségben kétségen kívül. Mert . le. Jcüidhetittt yplm.^ ws .^lisme^s^flét P*?* ^ tán, "iá, érdekes lett .volna az &k : kor is $a f tulajrlonképi ezélját is elérte volna, — ele éppen e választott formából látszik, hogy ott fent, megakarták és megtudták beesülni az- érdemet, habár a lehető legszerényebb munkakörben nyilvánul is és ezért készítették nekünk ime, ezt, az ünnepséget,. Kétség-n kívül áll ugyanis,, hogy egy leány-egylet munkája, kivált, ma, nem lehet valami széles körb m mozgó, valami korszakot alkotni akaró, de egyik részlegre miih-lye lehet., idővel az ily egy K-t, annak a szellemi átalakulásnak, a melyre a multakhoz képest olyannyira megváltozott viszonyok, mindenkit, tehát, a- nő világot is rákényszerítik. Képezheti a szivet és a fejet egyiránt, s igy eszközölheti ä hasznosság, önállóság ós függetlenség érzetének kifejlődését a nőkben, a mikre pedig, biztosra vehető, hogy e fogyó század végén, s az újnak folyamán, a nőknek ia épugy szükségük ^leend, mint a iérfiaknak. Nein korszakot alkotni, de a kor irányát jó eleve felfogva, annak és a társadalomnak szolgálni lesz hivatva, • kivált később, széles.- bb alapokra fektetett működésével, — minden olyan női egyesülés,. a mely a nőket szellemileg mindinkább kiművelni akarja. Épen ezért én részemről valószínűnek tartom, hogy Rosenthalné asszonyt nem csupán azért tüntették ki, mert megalkotott egy egyesületet, (nnrt hisz egylet alakul napjainkban tömérdek) hanem, hogy ilyen egyesül.-tet alakított meg, a mely idővel a társadalom munkájának i&tn nagy -«egitsegere válhat. Az nttörést akar ták jutalmazni, az uttörést egy fontos irányban. E város társadalma, — a miut ez ax ezen ünnepség iránt érdeklődök, s az anuak rendezésében resztvettek számából és osztályaiból látható, — felfogja a kitüntetés értékét, és vele örül a megtisztelttel <? napon.' Rég ismeri ez érdemes nőt, a ki daczára annak, hogy napjainak minden óráját igénybe veszi az az eléggé nem méltányolható alapvető munka, a melyben hivatásosan ós áldásosán működik, — a kinek az ólét küzdelmeiből olyannyira kijutott, sehonnét.sem hiányzik, ahol használhat. Ifjan özvegyre maradva, két zsenge korú gyermekkel, nem lehetett csupán gyermekeié, hanem auyjává kehe .lenni sok-sok más gyermeknek. S balosak a mások gyermekeitől fenmaradt időben lehetett a saját gyermekeinek anyja, Szépen, sikeresen nevelte fel azokat, ós az általános elismerés szerint ugyancsak kiiünö nevelője volt több mint két évtizeden át egy légió apró gyermeknek. E mellett ís ráért lelkét fejleszteni, gondolkodni, írni, buzdítani és tenni a közhasznú tevékenység terén, hevülni mindenért a mi szép és nemes, — megszerezve magának szerény, és csak kis körök által látott működéséért is az általános bucsülést. Mi adta neki mind erre az időt, a tehetséget, az erőt? Azt hiszem, nem tévedek: az idealizmus, anemts rajongás, a mely eltölti minden iránt, a mi érdekli, és a mihez, hozzáfog. Az a törekvés, hogy hasson, alkosson, ^yarapjtéon., esak (ízért. mayáért, és nein jutalomért. Hogy használjon azokban a mik rábízattak. Mert úgy hiszem, ha más jutalomért, méltánylásért, külső sikerekért küzdött volna, úgy már sokszor lett volna alkalma elcsüggedni, — látván azoknak elmaradását. Be épen mert nem lo-reste. a méltánylást, az elismerés külső jeleit, hanem a munkái magát tekintette, czéljának volt lehető, hogy nem ernyedt buzgalma, nem csappant meg kitartása, hanem ment előre, szemeit le nem véve arról a csak kevesek által látható alaktalan, de fénylő, világító, felemelő lángoszlopról amit«/eá"tiak neveznek. .- * Tartsa meg benne a gondviselés ezt az idealizmust magának vigasztalásul, megnyugvásul, a társadalomnak hasznára élete végperceig. Nem ö, mi köszönjük meg Nagyságodnak, — s kérjük, hogy azt az Orsz. Erk. nemesítő Egyesületnél is tolmácsolni kegyeskedjék, a munka e méltánylását, — neki azt kívánva, hogy az Úristen a saját és mások gyermekeinek szeretetétől környezett munkás életét igen sokára nyújtsa. Éljen! A hosszas éljenzés és taps által kisért beszéd elhangzása után Vargyas Endre Veszprém vármegyei kir tanfelügyelő emelt szót, a következőket mondván: Tisztelt ünneplő közönség! Aranyelméin k - - mondja a közmondás — gyöngy a gondolat)'a. Aranyos elmének gyöngy gondolata volt a „Pápai leányei»y.-sülel" megalakításának gondolata is, a ni.-iyx gyesülct az önképzés jelszavát irca zászlajára. ! Aki műveli a nőt, az a társadalmat finomítja. Ennek a feladatnak derekasan megfelelt, az az egyesület, jmelynek üdvös, működéséről tudomást veit az „Országos erkölcsnemesitő egyesület" is. Enn>-k az egyesületnek becses megbízásából jelentem én ma meg e diszes körben, hogy a nevezett országos egyesület nevében és megbízásából átnyújtsam az elismerő oklevelet s az egyesület jutalmát annak a lelkes nőnek, aki ezt az egyesüh tet megalakította s aki a leányegyesületnek ez idő szerint is buzgó vezetője. Ez a tisztelt honleány — Rosenthal .Francsiska urnő, a pápai izr. leányiskola tanítónője.- Övé. a kezdeményezés dicsősége s övé az érdem! Igaza van a megnyitó beszéd tisztelt előadójának, hogy az a szerény tanítónő nem azért nyert elismerő díszoklevelet, mért egyesületet alakított, hanem igenis azért, mert ezen a téren — úttörő volt. A társadalmi élet sok kiváló egyesületet mutathat fel, de a fiatal leányoknak, az önképzés terén, ily szervezettel való egyesítése uj eszme volt. Tudom én azt, hogy a gyakorlati kivitelnél sok gáncs is érte az eszmét; küzdeni kellett közönynye], ellenszenvvel is. De hiszen oly dolog az, hogy aki üj utat tör, — lábát kő sérti, tüske vérzi. Ámde a derék uj er/ú^ gyúl ott, hol csügged a kishitű. . .Jóidon tehát.; &z ,„Országos .erkölcsnemesitő egyesület" nevében, gróf Osáky Albin ur Önagyméltósága által ahíiri ezen díszoklevelet s az egyesület jutalmát, ezennel szerencsém van átnyújtani e mai nap ünnepeltjének, teszem ezt azzal a forró óhajjal, hogy az isteni gondviselés áldja s tartsa meg Önt még sokáig, hogy minél tovább gyönyörködhessék nemesen teljesített munkájának áldásaiban. Az ünnepelt elnöknő dicsőségének fénye átsugárzik azonban az egyesület vezérlő alakjaira s az egyesület minden egyes tagjára is, mint akik vállvetett erővel az egyesület virágzásának voltak lelkes tényezői! Azért szavaimat - azzal végzem: Éljen az egyesület elnöknője, mint a mai nap ünnepeltje s éljen a „Pápai leányegyesület!" A beszédet, midőn a kir. tanfelügyelő a díszoklevelet átnyújtotta, hosszantartó taps és éljenzés követte. A rdíszoklevél szövege igy hangzik: D isz o k l e, v él. Az Országos Erkölcsnemesitő Egyesület I Budapest. örök Emlékül {özv. Rosenthál Mórné tanítónőnek Pápán. Az Országos Erkölcsnemesitő Egyesület óz ltí91. éoben jutalmat tűzvén ki ifjúsági egyesületek leglmzgóbb alapitói számára': hiteles okirafokból arról győződött meg, hogy özv. Bobenthal Mórné szül. Reiner Francsiska tanítónő Pápán 1888-ban Önképző Leányegyesületet alakitolt az iskolából kikerült hajadonok számára, s igy egyik első volt azok közt, k i k a nők erkölcsi és szelte m i tovább képzésé t, ez áldásos és gyümölcsöző eszín é t m e g v al ó sí t o 11 a; továbbá ez idő alatt állandóan buzgó vezetője maradt az egyesületnek, mely könyvtárt is alapított és előadások által igyekszik hatni a közműveltség fejlesztésére és a jó erkölcsök terjesztésére. Az erkölcsök nemesítése terén kifejtett eme dicséretes buzgalomért az Országos Erkölcsnemesitő Egyesület igazgató választmánya özv. Rosenthal Mórné pápai tanítónőnek elismerését nyilvánítja és öt 50 forinttal is jutalmazza. Legyen ez serkentő rá nézve a további működésre, a tagok és pártolókban éleszsee a lelkesedés tüzét s szolgáljon például másoknak is, hirdetvén, hogy az lg as á n m ü veit e m b e r m i n d e n k ö rb eil nagy haszná ra leh et a kq z--• művelődés és nemes erkölcsök terjesztésének. Budapest, 1892. ápril hó 5-én. Az Országos Erkölcsnetitesitö Egyesület nevében: Dr. Gyulai Gyiday Béla, Gf. Qsáky Albin, jegyző, elnök x Most-;a Leányegyesülefí nevében Ujváry Gizella lépett elő, hogy az egyesület nevében tolmácsolja azon szeretét és ragaszkodást, melylyel a tagok az elnöknő iránt viseltetnek, s melynek kifejezése volt az a pompás album, mely az asztalon feküdt tele irva alkalmi mondásokkal a^' Leányegyesület tagjai által. Beszéde így hangzik; Tisztelt Nagysád! Szeretett Elnöknénk ! Méltó és benső örömmel vették a leányegyesület tagjai annak hirét, hogy azt a lelkes, önzetlen s kitartó munkát, melylyel Nagj^sád szerény egyesületünket megalkotta és lángbuzgalommal vezeti, meglátták; észrevették oly tényezők is, kiknek Ítélete magában is ' megtisztelő; hogy az Orsz. Erkölcsnemesitő egyesület elismeréssel véve tudomást arról, most e helyen az elismerés ünnepies formák közt j\\t kifejezésre. Méltó és benső örömmel, mert szeretett vezetőnket éri e megtisztelő ünneplés s mert móltányolását látva' ebben a magunk szerény működésének is, buzdittatva éreztük magunkat arra, hogy a Nagysád bölcs vezetése alatt • megkezdett s ime jogosultnak felismert munkát kitartással, ern3?edetlenül folytássuk,. ' Eljöttünk tehát ide, hogy egyrészt kifejezést adjunk Örömünknek, másrészt hogy itt nyilvánosan is vallomást tegyünk Nagysád iránti szeretetünkről, ragaszkodásunkról. Emléket is hoztunk ime, "'-a melyet — kérjük — fogadjon el tőlünk, nem mintha akár Nagysádnak mi velünk szemben, akár nekünk — kik még sok-sok időn át remélünk Nagysáddal együtt működni a szellemi élet fejlesztésen.— kedves Elnökuénkkel szemben ily . külső jelekre szükségünk volna, hanem^annak a napnak emlékéül, a melyen bizonyossá lön, hogy ime sem Nagysád, sem a vezetése alatti Leányegylet nem végez fölösleges dolgot, de sőt oly munkakört tölt be, melynek meg van a maga. szüksége, meg van a maga jogosultsága. Kivánom a Leányegyesület összes tagjai nevében, hogy az Isten Rosenthál Fraucziskát — a mi kedves elhöknénket — elégedetten, boldogul "még igen sokáig éltesse! Tanítványai nevében a kis Berger Róza mondta el bátor hangon a következő szavakat, átadva egyúttal egy diszes csokrot a kedves tanítónőnek. ' Szeretve tisztelt Tauitónönk! E szép napon mi sem akarunk viszszamaradni üdvözletünkkel. Fogadja kedves Tanítónőm társnőim nevében is e csekélységet, azon kívánat kíséretében, hogy a Mindenható az emberi élet legvégső hátáráig éltesse, és a tanuló ifjúság--erdekében is:*, legjobb egészségben ía^a; Most a védnöknő Szirmay Józsefné nyújtott át egy pompás babérkoszorút a következő szavak kíséretében: Igen tisztelt Elnöknő! íme—fogadja e babérokat tőlem, mint érdemeinek, és tiszteletemnek csekély jelvényét; s engedje a Mindenható, miszerint még számtalan évek során keresztül működhessen lankadatlan buzgalom és erővel ezen igeii nemes czélu ügyben. Isten éltesse!. Mire az ünnepelt a következő nagy hatású beszédet mondotta: • • Nagyságos Tanfelügyelő xír! Mélyen Észtéit Közönség! Tekintetes Tanácsos úr! Szeretve tisztelt Védnöknő és kedves egyesületi Tagok!
